Marked 18.

Marked 

18.Rész

Hosszú út

Halk sírásra kelt fel, megdörzsölte a szemét, feltápászkodott és a babaágyhoz csoszogott majd óvatosan kiemelte AeChant.

– Shh picim, minden rendben, Omma itt van – ringatta lágyan, puszit adva a homlokára. – Melegítek neked tejet, rendben? – mosolygott, kicaplatva a szobából. A konyhába sétálva Aet berakta az etetőszékbe, már nem kellett tartania attól, hogy véletlenül előredől, hiszen egy hónapos korban a babák izmai erősödni kezdenek és megtudják magukat tartani és mivel lánya hamarosan három hónapos lesz semmi baj nincs. Felnyújtózkodott a polcig és levette a dobozt amiben a por volt, közben a vizet elkezdte forralni. Mivel neki nincs anyateje muszáj volt porokhoz fordulnia.

– Jó reggelt, Bummie – ásított mögötte Mark. – Jó reggelt, AeChan – simított a fejére, lepkepuszit adva az arcára, amire a baba elmosolyodott. – Imádom a vigyorát – sétált a fiatalabb Ómegához.

– Én is – szedte elő a cumisüveget beleöntve a port, majd a forralt vizet s összerázta. Kicseppentett párat a kézfejére, hogy megnézze a hőmérsékletét. Nem túl meleg, de nem is hideg. Pont jó. Tudta, hogy a lánya nyűgös fajta, ha a tej egy kicsivel is hidegebb mert lenni kiköpte, ha pedig melegebb akkor a szervezete nem bírta és kihányta..

– Milyen volt a tegnapi randi? – kíváncsiskodott a piros-hajú.

– Jó – vonta meg a vállát, a cumisüveget Ae szája elé helyezte. Észlelte mi az így egyből a szájába vette, apró ujjaival próbálta megfogni a tárgyat, de Kibum ettől függetlenül nem engedte el.

– Ennyi? Jó? Naa! Részleteket kérek!

– Elvitt az állatkertbe... utána moziba a legvégén pedig egy tisztásra..hé,hé, Ae! Lassabban! – húzta kicsit hátrébb.

– Tisztásra? De romantikus – mondta negédesen.

– Az volt.

– Ezt nem gondolhatod komolyan.. mert mit csináltatok ti ott? Füvet szedtetek és elrágtátok, mint a tehenek?

– Épp gyomorrontásunk volt, szóval ja, jól jött a sok fű.

– Ne nevettess... – fintorgott.

– Aish, csak viccelek! – emelte el lányától a tejet, jobb, ha nem iszik belőle ilyen sokat. – Tehát – vette ki AeChant a székből és magához ölelte. – A tisztás igen is gyönyörűen nézett ki, de ami lenyűgözött azok a csillagok voltak.. egyébként piknikeztünk.

– Azt nem nappal szokták? – húzta fel a szemöldökeit, miközben kecses mozdulatokkal készített reggelit.

– Passz'. A lényeg, hogy nagyon jól éreztem magam.

– És semmi sem történt? Mármint puszi, csók?

– Hát.. az állatkertből kézen fogva mentünk... utána a piknik végén csókolóztunk.. és ah~ – pirult el mélyen. – Azt hiszem.... felizgultam – suttogta a végét.

– Attól még, hogy a lányod itt van nem érti.

– Nem is azért suttogok – forgatta meg a szemét. – Csak kínos... amúgy leállított mondván, hogy haladjunk lépésről-lépésre.

– Vicces, hogy elkésett vele – zárta el a gázt.

– Pont ezt mondtam neki – kuncogta. – De rábólintottam.

– Okos fiú.. sajnos vagy nem sajnos..-

– Tisztelnem és hűségesnek kell lennem az Alfámhoz – mondta robot hangon.

– Úgy-úgy – pakolta le az ételt az asztalra. – Egyébként amint itt lesz a nyár a munkád elkezdődik a cégemnél.

– Rendben... Mostanában kerestem szállást a közelben, de elég drágák. És arra is gondolnom kell, hogy mi-mindenre szükségem van még.

– Oh, ahogy tőlem kapod a fizetésed semmi sem lesz drága – kezdett el enni.

– Ezt biztató hallani, de AeChannal mi lesz? Hiszen csak hat hónapos korától írathatom bölcsődébe.

– Jackson vigyázz majd rá, nyáron lesz a nagy szünete, szóval pont jól jön ki.

– Oké, még Yeollal is beszélnem kéne pár dologról.. na meg Baeknek elmondani, hogy randizok vele.. meg fog ütni. Ó, erről jut eszembe! Tennél nekem egy szívességet?

– Hm?

– BaekHyunnie mint észrevetted hatalmas rajongód, és megígértem neki, hogy csinálsz neki gatyát..

– Hüm, rendben – bólintott rá.

– Tényleg?! Ah köszönöm! Az a nyomorék két kézzel fojtott volna meg, ha nem tartom be az ígéretem.

– Nem tesz semmit – legyintett. – Aish, úgy látszik mennem kell, vár a munka.. Eltudnál mosni?

– Persze – mosolygott fel Markra.

– Köszönöm. Légy jó hercegnő – dobott egy puszit a lánya felé, és már el is tűnt az ajtó mögött.

– Jobb ha visszaraklak a kiságyba – állt vele fel és visszasétált a szobájába. – Kéred a malacod? – lengette meg előtte, amit a lánya két kézzel megmarkolt. – Jól van, játssz csak – kuncogta.

A telefonja pittyegett így magához emelte és kíváncsian feloldotta. Yeol üzent neki.

" Jó reggelt Anyuci😁! Hogy vagy ma? És Ae? Ettetek már? Gondoltam elmehetnék hárman sétálni egy parkba.. meg kell beszélnünk pár dolgot. "

" Ez az anyuci dolog most már örökre rám ragadt😶? Amúgy ettünk már, és minden rendben. Bár fáradtnak érzem magam egy picit... Egyébként mehetünk, mindig jól esik a friss levegő, jobban szeretek kint lenni. "

" Hát persze, hogy rajtad marad! Remek, mit szólnál a Yongsan Family parkhoz? "

" Nekem oké, hánykor? "

" Tízkor? Addigra összeszedem magam.😊 "

" Reggel hét van.... három óra kell, mire elkészülsz😮? "

" Olyan vagyok mint egy medve😴.. Lusta dög. Ha teljesen tőlem függne ki se szállnék az ágyból! "

" Igen? És az izmaid kitől függnek😏😏😏? "

" Ó, én így születtem!😂😂 "

" Hazug..😂🤣 "

" Csak picit😏. Mellesleg hetente kétszer kosárlabda edzésem van🏀. "

" YAH! Nem is mondtad, hogy kosárlabdázol!😮😮 "

" Akkor ma mesélni fogok róla.. Ah~ húzok készülődni.. Találkozunk a park bejáratánál😘. "

" Rendben.😘 "

Letette a mobilját, megcsóválta a fejét. Minden nap megtudott valamit Yeolról. Gondolhatta volna, hogy sportol valamit... Olyan jó izmokat nem adnak ingyen.. bár nem is látta őket, csak tapintotta.. de akkor is kemény munka lehetett benne. Ő mindig is piszkafa féle volt.. talán megpróbálhatna felszedni újra pár kilót, mert mikor egyszer megpróbálta minden a fenekére ment, ami elcsúnyította.... lehet még se kéne. Maradok piszkafa... Gondolta magában.

Inkább elmosogatok.. az legalább jól meg.

«———»

Végignézett magán és bólintott... bár sajnálta, hogy hajából teljesen kikopott a rózsaszín... így olyan béna. De hozzá kell szoknia. AeChan behelyezte a babakocsiba, s az óra is lassacskán tízet ütött.. Ideje indulni. Vállára vette a táskáját s bezárva maga mögött az ajtót útnak eredt.

Amikor megérkezett ChanYeol zsebre tett kézzel várt rá. Hozzá sétált és elmosolyodott.

– Úgy látom a három óra nem volt elég neked, úgy nézel ki, mint egy zombi.

– Ne is mond – ásított. – Így állva menten elalszom.

– Mint a lovak? Szépen fogsz kinézni.

– Én mindenhogy szép vagyok – túrt bele a hajába, leguggolva a babakocsi elé. – Szia szépségem – vigyorgott, majd felnézett kérdőn Kibumra aki bólintott. Lassan kivette, majd kiegyenesedett vele és egy picit a levegőbe dobta a babát, AeChannak úgy tűnt tetszett, hiszen hangosan felkacagott, azonban a szöszi elsápadt.

– YAH! Miért dobálod? Normális vagy? És ha leejted?!

– Nyugi asszony, ha tudom, hogy leejtem fel sem dobom. És Aenak tetszett, igaz hercegnő? – fújt bele a hasába, amire a válasz ismét nevetés volt.

– Csa-csak-

– Tudom, Bummie.. Ne haragudj, oké? Azt hiszem túl izgatott vagyok, és azt is olvastam, hogy ezt szeretik a babák.. 

– Jól van.. semmi baj, de vigyázz rá! – nézett szúrós szemekkeé-

– Vigyázok – tette vissza AeChant. – Menjünk – biccentett fejével, Bum pedig bólintott.

Elgondolkodott. Furának érezte, hogy ChanYeol mellette sétál, ő pedig a babakocsit tolja és normálisan beszélgetnek... mint egy család. Erre el kellet mosolyodnia. Ám jó sok mindenen túl kell lenniük, hogy tényleg azok is legyenek

Emlékszik az első napjára, amikor az Alfa letapizta.. Nevetséges helyzet volt.. meg mikor megerőszakolta... A teste olyan engedelmesen viselkedett, és nem is érzett fájdalmat csak szánalmat. Na meg azok a fenyegető szavak amiket a fejéhez vágott és ugyan az a személy most mellette van, vicceket mond, nevet, bókol és kedveskedik..

Kicsit lazább témákkal akart kezdeni, ezért rákérdezett a kosárlabdára.

– Ah.. az! Nos, apám kötelezett először, utáltam, nem érdekelt így rosszul játszottam, a csapatvezető nem dobhatott ki, mivel jó pénzel megfizették. Utána már csak azt vettem észre, hogy a magasságomat kihasználhatom, egyre többet dobtam be és élvezni kezdtem, onnantól pedig jött magától a dolog, elkezdtem videókat nézni, a kapitányt megkértem hogy tanítson, a végén profivá váltam, ma pedig már saját csapatom is van.

– És szoktatok versenyekre járni?

– Huh, ha látnád mennyi díjam ergo díjunk van.. Korea legjobb játékosai vagyunk, a probléma az, hogy nagyon sokszor hívnak minket külföldre, de anyám nem enged, ami miatt jó sokszor összeveszünk.. Ám amint befejezem az iskolát ezt a karrieremet szeretném folytatni.

– Megértem, ha jó vagy és szereted, akkor nem szabad abbahagynod. Ha lesz versenyed szólj, jó lenne látni téged játszani – bokszolt a vállába.

– Jövőhét pénteken lesz, délután négykor.. a Seoul Centerben.. Neked elintézhetek egy VIP jegyet az első sorba.. AeChannal.

– Oké, megbeszéltük – kuncogta.

– Szóval.. amit elakartam neked mondani, hogy anyám észrevette, a viselkedésem kezd megváltozni, nem makacskodok annyit, nem veszekszem avagy flegmázom.. Elmondtam neki mindent, amiért jól megcsapkodott.. utána hozta fel, hogy mutassalak be neki.. És látni szeretné az unokáját is. Tiszta izgatott, szóval holnap áttudnál jönni ebédre?

– Persze, jó lesz megismerni a szüleidet első lépésnek – megfogta Yeol kezét, egy padhoz sétáltak, leültek rá, Bum maga felé fordította a babakocsit és oda-vissza ringatta. – Ha azt akarjuk, hogy ez tényleg működjön sok minden kell terveznünk. És nem megyek vissza az iskolába, magántanulóként folytatom, miután pedig lerakom az érettségit kell valami más munkát is találnom a modellkedés mellett.

– Modellkedés? – vágott bele.

– Ó, Mark cégének az egyik modellje leszek.

– Hm.. nem meglepő, szép vagy, és Ómega szóval...

– Na ja... a lényeg, hogy addig ameddig nincs elég pénzem csak egy apartmanba fogok költözni.. utána meglássuk..

– Én elvégzem a sulit, de lehetséges utána megpróbálkozom egy egyetemmel, csak nem biztos, hogy lenne-e időm rá a kosárlabda mellett és mellettetek. S ha több versenyt is megnyerek nem kis összeg jönne belőle, így én is betudnék költözni hozzátok megosztva ezzel számlát. Azonban spórolnunk is kell ha saját házat szeretnénk.

– Igen.... Ha összedolgozunk, minden rendben lesz.. Hosszú lesz-

– De együtt-

– Megoldjuk – nevette el magát boldogan.

– Tovább megyünk? – biccentett.

– Ühüm. – Automatikusan összekulcsolták a kezüket és együtt tolva a babakocsit indultak tovább.

Kibum már most izgult... találkozni Yeol szüleivel.. mi lesz akkor, ha nem fog megfelelni az elvárásaiknak? Ha lenézik majd? Aish, miért ilyen negatív? Mindig a rossz dolgokra gondol egyből! Ideje, hogy pozitívan álljon hozzá.

Talán két óráig sétálhattak, ám AeChan nagyon nyűgössé vált, szóval a szöszi úgy döntött visszamegy a lakosztályra. ChanYeollal egy hosszú, nyálas és szenvedélyes csókkal váltak fel, ajkain még mindig érezte az Alfáét... Franc, nem eshet szerelembe ilyen gyorsan! Hitt a magas fiúnak, tényleg, de... azok a förtelmes szavak állandóan ott voltak a fejébe, amiket nem bírt onnan kiverni...

Még tényleg hosszú-hosszú út áll elöttünk ChanYeol...

Folyt.Köv.