Marked 1.

Marked

1.Rész
Ómega

Hossz: 1/??

Banda: SHINee & EXO & GOT7

Szereplők: Kim Key Kibum, Park ChanYeol, Byun BaekHyun, Im JaeBum/JB, Mark Tuan, Jackson Wang

Párosítás: ChanBum & BaekHyun x Jaebum [JaeHyun] Markson

Műfaj: omegaverse(+delta), fluff, mpreg, slash, fantasy

Besorolás: +12 később +18

Belenézett a tükörbe, lilás szemek bámultak vissza rá. Keze remegett, gyomra fel-le ringatózott, úgy érezte menten elhányja magát. Beletúrt rózsaszínes tincseibe, amik szeleburdin álltak össze-vissza. Szemüvegét megigazította, lenézett a testére és végignézett magán.. Utálta, hogy a csípője egy kicsivel szélesebb mint kellene.. de hát így született.. Ómegaként. Valahol utálták, máshol irigyek voltak a fajtája miatt, de sehol nem kapott olyan szeretet, mint saját szüleitől.

Sóhajtva emelte fel a táskáját lefele sietve a lépcsőn. Anyja ott állt a konyhában, forgolódva miközben a reggelit készítette. Nem volt annyira magas, világosbarna fürtjei kilógtak a copfjából, vékony teste könnyedén mozgott s mikor észrevette a fiát gyönyörű arcán megjelentek kisebb mosolyráncok.
  – Jó reggelt édesem – puszilt a hajába.
  – Anya.. – forgatta meg a szemeit, leülve a székre.
  – Oké, tudom – legyintett –, kamaszkorban gáz puszikat adogatni.
  – Szeretlek – görbült felfele az ajka, miközben békésen kezdte el reggelit.
  – Izgulsz?
  – A szívem majd kiugrik.. Anya, annyira nem akarom ezt! Nem válthatok állandóan iskolát, csak azért mert Ómega vagyok!
  – Kincsem – sóhajtott fel –, értem, hogy magányos vagy, mert sose tudsz barátokat szerezni, de nincs elég pénzünk arra, hogy beírassalak egy Ómega suliba.
  – Nem a magányosság érdekel! – fakadt ki. – Hanem hogy oktalanul mindenhonnan kiutálnak! – csapott gyengén az asztalra.
  – Ne figyelj rájuk – suttogta halkan.
  – Könnyű mondani, csinálni kevésbé, főleg, mikor tudják a gyenge pontom.
 – Sajnálom, ezzel nem tudok mit kezdeni - simított a fiú arccsontjára lágyan. – Csak próbáld meg – mondta, miközben levette a kötényét elsétálva a nappaliba.
 – Mindig csak próbálkozom – morogta magának, gyorsan bekapva az utolsó falatot tányéráról, az előszobába ment, s nyakára csatolta a nyakörvet majd egy kulccsal rázárta. Nem volt a kedvence, de kötelező volt a hordása, hiszen ez mutatta meg, hogy nincs párja ergo nincs megjelölve.
Anyja ezúttal leengedett hajjal jelent meg, ami fenekéig leért. Kezében ott volt a kocsikulcs amit kisebb szorongással fogott. Ő is ideges. Gondolta a fiú.
Kimentek az autóhoz, beültek és elindultak. Nem mehetett egyedül sehová, még vásárolni sem a kis boltba ami a sarkon helyezkedett el, két lépésre a házuktól. Az Ómega léte miatt egyszer egy Delta letámadta és megakarta erőszakolni, csak a rendőrök pont jókor voltak jó helyen. Életébe nem ijedt meg még annyira.

Az utat néhány perc alatt megtették, elköszönve az anyjától pattant ki az autóból s nagy levegőt véve indult be az épületbe, ahová a diákok lépdeltek befelé.

Hangos nevetés az osztály egyik sarkában, a másikban veszekedés, nyavalygás ment. A kék szemű fiú morgó hangot ejtett, mikor látta, hogy az osztály Alfája éppen próbál befűzni egy Béta lányt. A folyosóról egyre idegesítőbb hangokat lehetett behallani, jobban fülelt, de semmit nem értett így lekussoltatta az osztályát, akik már majdnem visszavágtak, de ők is meghallották azt a szót amitől leesett az álluk, majd kirohantak a folyosóra. A fiú felállt, kicsit nyugodtabb lépéssel hagyta el termét, bár majd meghalt a kíváncsiságtól.
A folyosó közepén egy zavarodott Ómega lépdelt, kecses ám visszafogott mozdulatokkal. Göndör rózsaszínes tincsei körbe ölelték tökéletes arcát. Fehér póló ölelte testét, azon pedig egy lenge fekete ing, fekete nadrágja teljesen rásimult hosszú lábaira, de ami a szemét kiszúrta az a nyakörv volt. Foglalatlan Ómega. Messze volt, még is érezte a kellemes illatát, amit árasztott. Béta létére mindig is csodálta az ómegákat, főleg a fiúkat, elképesztően gyönyörűk tudtak lenni.. és nagyon kevés volt belőlük. Sose értette azokat, akik utálták őket. Persze féltékenység benne is volt, ettől függetlenül tisztelni kellene az ómegákat. Hallott arról, hogy Amerikában velük kereskednek.. undorító.
Észre sem vette, hogy a fiú elé ért, mély lila szemei szerényen pillantottak az ő ég kékébe.
  – Ne haragudj, megtudnád mondani hol van az E/6-s terem?
  – Pont itt van mögöttem – mosolyodott el. A fiúnak nagyon lágy hangja altatóként ütötte fülét.
  – Ó – pislogott –, köszönöm.
Az Ómega betért a terembe, végignézte, majd visszaemelte a tekintetét a folyosóra ahol a diákok megbabonázva álltak.
Megforgatta a szemét és a fiú után ment.
  – Örülök, hogy az osztálytársak leszünk – szólalt meg, amire a másik ijedten ugrott egyet. – Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni. Egyébként Byun Baek Hyun vagyok, Béta – hajolt meg.
  – Kim Kibum – ő is meghajolt –, Ómega – zavartan körül nézett.
   – A többiek? – Ahogyan feltette a kérdést az terembe betértek a diákok, hatalmas érdeklődő szemekkel vizsgálva Kibumot. Ezeknek elment az esze? Halálra rémítik szerencsétlent. Jó, őt is ölte a kíváncsiság, hiszen ebben az iskolában még nem volt ómega s csomó kérdés lengett a fejében, de valahogy tisztelete ott maradt a fejében, így nem támadta le a kérdéseivel, avagy bámulta veséig.
Az osztály Alfája lépett be utolsónak s mint aki elfelejtette azt a Béta lányt, az Ómegához sétált. 
Baek felhúzta a szemöldökeit, majd rögtön elterjedt testében a harag, mivel teljesen úgy tapizta Kibumot, mint ha járnának. Ó, na nem. Nagy levegőt vett.
  – Park ChanYeol! Örülnék ha nem ijesztenéd el a kanosságoddal  az Ómegát, oké? Elhiszem, hogy nagyra vagy magaddal, de ne akarj mindent és mindenkit magadnak. – Miközben ezeket mondta egyre közelebb lépdelt Chanhoz, majd ellökte Kibumtól. – Meg ne lássalak a közelébe, vagy rád küldöm Jae-t
  – Pf – nevetett. – A te kis Alfa barátod semmi hozzám képest.
  – Ja, végül is azért vert meg jól a múltkor – tette karba a kezét. – Lapulj meg , Park – morogta, hátrafordulva. – Ti pedig hagyjátok abba a bámészkodást, ez nem egy állatkert! – Magas hangja mindenkit észhez térített, csöndben leültek a helyükre.
  – Köszönöm – suttogta Kibum.
  – Ugyan, semmiség – legyintett. – Gondolom halálra vagy rémülve... vagy ehhez vagy hozzá szokva? – Na nesze neked Baek, meg a hülye kíváncsi fejednek. 
   – Általában.. rögtön kiutálnak.. – simított végig a jobb karján, a mozdulat lágy volt –, de így sosem bámultak meg..
  – Ne is törődj velük, csak nem mindennapi egy ómega jelensége. Izgatottak, ennyi. De ha bárki zaklat nyugodtan fordulj hozzám – adott neki egy biztató mosolyt.
  – Ezt kis köszönöm – fordította el a tekintetét.
  – Leülhetsz mellém, ha szeretnél – vonta meg a vállát, mint akit nem érdekelné a dolog, pedig igen is foglalkoztatta minden,
Kibum csak bólintott és leült Baek mellé, a következő pillanatban pedig belépett a tanár, aki rögtön kiszúrta az Ómegát, de csak annyira firtatta, hogy megkérdezte a nevét, utána pedig el is kezdte az óráját.

Kibum csak pislogni bírt, a szavak megakadtak a torkán, ez az iskola más. Soha sehol nem bámulták meg ennyire.. mármint... nekik csodálat volt a szemükben, nem undor vagy utálat.. talán.. Talán most minden más lesz, igaz? És gyökerestül meg fog változni az élete...
Nagyon remélte...

Folyt.Köv