Marked
22.Rész
Szeretlek
+18
Yeol mozgása gyors volt, szemeivel mindent megvizsgált, de ami a legjobban tetszett neki, hogy csapattársait nem hagyta ki a meccsből, ők is ugyan olyan keményen odatették magukat, mint a kapitányuk. Bár sosem szerette a sportokat, még emlékszik, apja állandóan azt a hülye focit nézte, egyszer ő is leült mellé, de öt perc után megunta gondolván "pár ember hajkurászik egy labdát és ha jól belerúg, akkor a játékosok örülve egymásra ugranak". Persze tudta, hogy ez sokkal többről szól az egész s hogy milyen nehéz lehet, de őt akkor sem érdekelte. Viszont ChanYeol megosztotta vele az élményt, miközben játszott. Az Alfának ez a meccs sokat jelentett, hiszen ha megnyerik kijuthatnak az országosra. Egy percig sem aggódott, hogy veszíteni fognak, bár a másik csapat sem volt rossz, de olyan gyorsan mozogtak, hogy szinte alig látott belőle valamit. Már csak egy perc volt hátra az egészből, ChanYeol szinte előtte állt, a labdát a kezében fogta, a fekete-hajú tudta, hogy nem szükséges bedobni még egyet, ám a közönség a nevét kántálta jó hangosan. Rávigyorgott Kibumra, s úgy dobott a palánkba, hogy szeme végig a szöszijén volt.
Bum tátott szájjal nézte végig, ahogyan a labda a palánkba ér, csont nélkül.. Nos igen.. tud valamit, ebben biztos lehet.
Tapsoltak, üvöltöttek, ami már zavarta az Ómegát, így mutogatott Yeolnak, kint megvárja.
Mikor kiért az épület elé fintorogva nézte a plakátot, amin az ő nyomorék feje virított. Nyakához emelte a kezét, amin elvoltak takarva fognyomok. Elhúzta a száját. Nem szerette őket rejtegetni, megakarta mutatni, hogy ő igen is foglalt.. ChanYeol sem örült ennek az egésznek, de ez van.. azt utálta az egészben, hogy ismét szúrnia kellett magát azzal a mocsokkal.. Elviselhetetlen. Mark azt mondta neki, ha idősebb lesz, akkor ezeket nem kell majd használnia... Pf persze, ahogyan a bazi nagy kalapot, és a szemüveget a fején, hogy ne vegyék észre?... Ja..
– Na milyen voltam? – ölelte át két kéz a csípőjét.
– Mhm.... jó, de enged el, itt nem lehet – szabadította ki magát.
– Ah, de utálom ezt – vágta be a durcát.
– Én is... – rágta az ajkát. – Menjünk haza, ott még többet is csinálhatunk – vigyorodott el.
– És még én vagyok a perverz – nevetett fel.
– Fogalmam sincs miről beszélsz – vigyorgott.
Yeol megforgatta a szemét.. Ez az Ómega az őrületbe kergeti..
*
Már négy hónapja annak, hogy összeköltöztek. AeChan betöltötte a hat hónapját, így beírathatták bölcsődébe. A kapcsolatuk jó irányba haladt, ritkán veszekedtek, de ha igen akkor is valami extra butaságon, vagy ha valami komolyabb dolgon akkor sem üvöltötték le egymás fejét.
ChanYeol nem mondta ki, de Kibum látta rajta, hogy frusztrált. Az ő hibájából.. Három hete elkövetett egy óriási hibát... Tüzelt, de észre sem vette, hiszen egész nap ki se ment a házból, és takarított.. nos mikor Yeol hazaért nem nézett ki valami jól a helyzet. Letámadta, amitől megijedt, pedig tudta, hogy nem azért, mert bántani akarja. Úgy volt vele, most már mindegy, meg fog történni, ám hatalmas meglepetésére az Alfája meghátrált, a levegőt gyorsan vette, kirohant a szobából, és rákiáltott, hogy sürgősen zárja be az ajtót, mielőtt eldurvul.. Az a nap egy káosz volt a számukra.. Azóta Chan nem érintette meg úgy, ami picit szívet ütötte... pedig már készen volt arra, hogy megtegyék a következő nagy lépést... már vágyott rá, és nem félt.. Csak odaakarta magát adni, behódolni neki, ahogyan egy ómegának kell.
A munka egyre jobban ment neki, így már pár fotónál összerakták TaeMinnel. Az a férfi.. jóságos Isten, néha olyan hisztiket lecsapott ha nem tetszett neki valami. Ha kicsit is grimaszolt, mert parancsolgatott neki, a fekete-hajú démonnak nem tetszett, ezért mindig kisebb viták alakultak ki, amibe az operatőrök se mertek beleszólni, csak meglapulva hallgatták ahogy veszekedtek. Általában maguktól leálltak, de volt, amikor annyira elfajult, hogy majdnem egymásnak ugrottak, Mark állította le őket, és egy ideig nem kerültek össze, de a végén egymást keresték, hiszen tudták, hogy ketten együtt egy képen ellenállhatatlanul néztek ki.
A magántanulás már döcögősebbé vált, sokszor makacskodott és semmi kedve nem volt hozzá, de Yeol csesztette miatta, szóval nem szabadulhatott a könyvektől.
Körülnézett.. Barátai nevetve beszélgettek egymással, ChanYeol ismerősei és kosárlabda csapata alkoholt fogott a kezében. Ez az első alkalom, hogy bulit tartottak.. vagy is nem teljesen buli, csak ünnepeltek amiért kijutottak az országira. Mondjuk BaekHyun és JaeBum nem ünnepelt, ők csak az ingyen alkohol miatt jöttek.. nem is ők lennének. Még mindig utálták az Alfát, bár nem értette miért nem tudnak végre megbékélni.
Mark két fia Jackson anyjánál volt, AeChanra pedig a saját anyja vigyázott és csak holnap fog érte menni, ami egy kisebb terhet levett a válláról.
Egy széken ült, békésen iszogatta a narancs vodkáját, mikor ChanYeol letelepedett mellé.
– Mi a baj?
– Semmi, csak gondolkodtam pár dolgon.. Na meg mindenki jól el van, nem akarok zavarni – vont meg a vállát.
– No és min töröd a buksid?
– Azon, hogy mi lesz velünk a jövőben.. mármint.. jó ez így nekünk? Nekem? Mikor elvállaltam a modellkedést teljesen kiment a fejemből, hogy akkor híres leszek. Ha kilépek az apartmanból eltűnik az életem, el kell rejtenem magam, nem vehetek fel olyanokat, amiket én szeretek... s tudom, hogy ez nem Mark hibája, hiszen magamat kevertem bele ebbe az egészbe, de még is.. Félek attól, hogy mit hoz a jövő és mennyire megfogok törni... AeChannak sem lesz a legszebb...
– Ne gondolj ilyenekre, Szöszi. Bármi is fog történni, én itt leszek, nem érdekel semmi, ha törik, ha szakad, te és AeChan lesz nekem az első. Erősnek kell lennünk és pozitív dolgokra figyelnünk. Mint például, hogy bejutottunk az országosra! – pattant fel, kivéve Kibum kezéből az alkoholt, és magához ölelte, majd felkapta és megforgatta.
– YAH! Tegyél le! – nevetett hangosan, és mikor lába földet ért megcsapta a fiú mellkasát. – Néha olyan bolond vagy – csóválta meg a fejét vigyorogva. – És komolytalan – tette hozzá.
– Ezért jövök be neked, igaz?
– Ó, bejönnél nekem? Nem vettem észre – pislogott ártatlanul.
– Haha – vette el a vodkanarancsot és megitta.
– Yah, az - az enyém volt...
– Csak volt – mosolygott. – Na gyere, ne üldögélj itt egyedül – fogta meg a kezét és magával húzta, amit Kibum engedett.
«———»
Fájlalva a derekát állt föl a padlóról és a szemetesbe dobta az utolsó sörös dobozt. Jó sokáig tartott ez az egész ünnepléses dolog. Húsz perce mehettek csak el, de Chan már a kanapén kifeküdve aludt. Mosolyogva megcsóválta a fejét és a fürdőfele vette az irányt. Lesimította magáról az alkoholtól bűzlő ruháit és beállt a zuhan alá. Beállította a vizet melegre, majd elkezdte szétkenni testén a szappant, amikor az ajtó kinyílt.– Csatlakozhatok? – dőlt neki a falnak Yeol, a piától lazábbnak látszott. Lassan, de magabiztosan bólintott. Az Alfája vetkőzni kezdett, próbált nem odafigyelni így folytatta tovább amit elkezdett.
Két hideg kéz érintette a hátát és forró lehelet csapódott a nyakára. Testrészei megremegtek, halk sóhaj hagyta el a száját.
Kibum Pov :
A szappant elkezdte szétkenni a hátamon, a légzésem pedig felgyorsult. Annyira vágytam már az e-fajta érintéseire, hogy valami hihetetlen.. Kezei lejjebb haladtak, már a derekamnál tartott, de a fenekemet kihagyva simított fel a nyakamig, és elkezdte ledörzsölni róla a sminket, közben másik kezével a mellkasomnál játszadozott, köröket rajzolva rá. Összeszorítottam az ujjai,m, türelmetlenségemben felé fordultam és rátapadtam az ajkaira. Nyelvemet végighúztam a száján, amire leejtette az állát így egyből befurakodtam. Nyelvünk találkozott egymással, egy pillanatra sem vettem át a csók felett az irányítást.. Azt akartam, hogy mindenhol megérintsen. Megfogtam az egyik kezét, és a hátsómra tettem, nem is kellett többet csinálnom, hiszen nagy tenyerével egyből belemarkolt, közelebb húzva magához, merevedéseink egymáshoz nyomódott. Mind a ketten jólesően felnyögtünk. Az ujjaimat jól ismert izmaihoz vezettem, ő közben megszakította a csókot, nyakamat kezdte el nyúzni. A másik karomat kinyújtottam és ismét a szappant vettem a kezembe, amit ráfolyattam Yeolra. Megnyalva az ajkam kezdtem szétkenni rajta, ágyékát direkt kihagyva, amire felmorgott, tudom, nem most kéne játszadozni, de ha egyszer megtehetem miért ne. A levegő kezdett rosszabbá válni, és a forró víz ami gőzt okozott egyáltalán nem segített helyzetünkön, már kapkodva lélegeztünk, s nekem ott lent betelt a pohár, mikor ujjaival vájatomon végigsimított.
Hiper sebességgel lemostam róla a habokat, kiléptem a kabinból, biccentettem neki, hogy jöjjön utánam, magamhoz vettem a törölközött és nedves haját elkezdtem megszárítani, ő pedig ugyanezt tette, Megtöröltük egymást, utána elhagytuk a fürdőt. A szobánkba csókolózva botladoztunk be, majdnem hanyatt is vágódott, amit káromkodással jutalmazott. Normál esetben rászólnék, hogy ne beszéljen csúnyán, de most ezt érdekelt a legkevésbé. Lelöktem az ágyra, fölé másztam, egy puszit adva vastag szájára és haladtam lefele. A bőre forrón érintette az ajkaimat, a tenyerem alatt pedig szinte elégett, éreztem ahogyan megfeszül, de csak hagyta, hagy csináljam a dolgom, hiszen félt attól, hogy megijednék ha felém kerekedne, pedig ez nem így volt.
Többé már nem félek tőle.. Elérte, hogy beleszeressek. Onnan, ahonnan elindultunk sosem hittem volna, hogy eljutunk idáig.. Annyira rettegtem attól, hogy egyedül fogok maradni AeChannal és nem lesz senki aki a fülembe suttogjon édes szavakat, aki mellettem alszik és kel. Aki vigyáz rám és dominál felettem.. Erre vágytam és ezt most mind megkaptam.. Boldogabb már nem is lehetnék.
Mikor merevedéséhez értem gondolkodás nélkül nyaltam végig, már elég sokszor leszoptam, szóval csak egy picit ejtett zavarba, hiszen.. francba.. még is csak egy nemi szerven cuppogok! Yeol ujjai szőke tincseimbe markoltak, de tudom nem fog semmit se csinálni azon kívül, hogy kicsit megtépi, így saját tempómban kezdem mozgatni a fejem. Elégedetten hallgattam nyögéseit, kezemet is belevittem a játékba, párszol megálltam, elhúzódtam tőle, a makk részét ingereltem, utána visszahajoltam és erősen megszívtam. Mikor megéreztem az előváladékát felülte, majd elfeküdtem mellette, mutogatva, hogy másszon fölém amit meg is tett. Átkaroltam a nyakát és közelebb húztam magamhoz.
– Akarlak – leheltem ajkaira. Megfeszült.
– Bummie, nem lehet..
– Miért ne lehetne? – néztem rá zavartan.
– Nincs nálunk óvszer.
– Kimondta ezt? – vigyorodtam e, kinyújtottam a karom, hogy elérjem az éjjeliszekrényt, aminek kihúztam a fiókját és ott virított benne a koton és a síkosító.
– Te kis-! Még is mikor-?
– Már egy hete várnak arra, hogy felhasználjuk őket, és én kész vagyok.
– Biztos vagy benne? – vette ki a két dolgot a fiókból, visszatolta, a gumit és a gélt pedig maga mellé helyezte.
– Ennél biztosabb már nem is lehetnék – nyitottam nagyobb terpeszbe a lábam, biztatóan mosolyogva rá, hogy csinálja csak, bár a fejem tuti vörös volt.
Láttam ahogy nagyot nyelt, a síkosítót emelte magához, folyatott az ujjaira, utoljára rám nézett kérdőn. Hevesen bólogattam. Lenézett a combjaim közé, amitől még több vér csordult az arcomba, ez olyan zavarba ejtő! Egyáltalán nem olyan, mint amikor megerőszakolt, ott nem foglalkozott semmivel, csak is magára gondolt, most pedig bejáratomat óvatosan simogatta, mint ha nem akarná elsietni.
Felkuncogok. – Mind ketten tudjuk hogyan reagál rád a testem, főleg, hogy már az Alfám vagy..
– Igen.. tudom, de.. Aish, csak jól akarom csinálni!
– Oké... ah! – nyögtem fel, mikor egy ujját felnyomta.. – Ühm... igen.. még is kell ez a felkészítés.. – markoltam bele a paplanba. Miközben mozgatta bennem csókokkal lepte el a mellkasomat, hangosan nyöszörögtem, mikor mellbimbóimat kezdte kényeztetni, amitől légzésem felgyorsult. Fenébe... jól ért a dolgához, már is ellazultam ott alul.. pont mint akkor... bár mikor megerőszakolt rohadtul nem akartam az egészet még is behódoltam neki a génjeim miatt. S most, hogy kívánom őt nem vicc, hogy már három ujjával furakodik, és tágít annak ellenére, hogy már nincs rá szükségem. Édes, hogy biztosra akar menni..
Felhúztam magamhoz és csókot nyomtam az ajkaira.
– Kész vagyok – suttogtam. – Kérlek.. – lenéztem az óvszerre, s mielőtt megragadta volna elvettem. – Segítek – nyaltam meg az ajkam, kibontva a csomagot, és elkezdem felgörgetni kemény péniszére.. Jeez.. olyan forró.. és lüktet.. Akarom, méghozzá most!
Hátradőltem, utoljára síkosítót kent magára és egy kicsit a pulzáló nyílásomra. Lábaim közé helyezkedett, szinte rám támaszkodott, s megéreztem ahogy lomha tempóban elkezd felnyomulni.
Hátába markoltam, lábaimat csípője köré tekerte és hangosan felnyögtem, mikor tövig ért. Ah.. bassza meg.. olyan nagy.. és.. olyan jó...– Mozogj – nyüszítettem. Hümmögött, hangja rekedt volt, ami jobban beindított. – Yeoile-! – Előre hátra kezdett ringatózni, egyáltalán nem siette el a dolgot.
– Nem fáj? – kérdezte aggodalmasan.
– Egyáltalán nem – ráztam meg a fejem. – Csak gyorsulj fel vagy valami, mert meghalok.. – hajtottam a fejemet a nyakába és lágyan harapdálni kezdtem, amire felmorgott és lökéseit felgyorsította. Először nem éreztem sok mindent azon kívül, hogy nagy és lüktet forró falaim közt, ám mikor eltalált bennem valamit olyan hang hagyja el a torkomat, amit soha sem hallottam.. egyáltalán ez én voltam?
– Ah, baszki – hörögte ChanYeol, mozgását arra a pontra irányítva.. komolyan kifogok nyiffanni alatta.
– Gyo-gyorsabban – húztam végig körmeimet a hátán, amire felszisszent, de nem érdekelt...
Mélyen a szemeibe néztem, a vörös íriszei szinte fekete színűek voltak, vágy, boldogság és szerelmet tükrözött amitől hatalmasat dobbant a szíven. Közelebb hajoltam hozzá, csókot nyomva az ajkaira, amit egyből elmélyített.
– AH! – szakítottam meg rögtön, hátracsapva a fejem.. – Ez túl jó.... – nyöszörögtem.
– Ó, akkor abbahagyjuk? – vigyorgott rám.
Elszörnyedve csaptam a hátára. Válaszul hangosan felnevetett, és mélyen lökött belém.. megőrülök.. Végem van. Mikor kezét vöröslő péniszemhez vezette és pumpálni kezdte... a hangomat teljesen kiengedtem, úgy viselkedtem alatta, mint egy ribanc.. Fogalmam sincs miért ilyen fantasztikus érzés, de ha minden menetünk ilyen lesz.. akkor örömmel fogom neki széttenni a lábam.
– Yeol.. el fogok.. me-menni – haraptam be a számat, már nem próbálva visszafogni semmit se, a torkomból csak törtek ki a nyögések. Lökéseit felgyorsította amitől már sikítottam, és a tenyerébe élveztem, az egész testem remegett az orgazmustól, a végbelem pulzált, összeszűkült ChanYeol pénisze körül, még mindig mozgott bennem, majd egy nyögéssel elengedte magát. Fölöttem lihegett, még mindig nem húzta ki magát, nem mint ha zavarna..
– Szeretlek, Kibum – bámult rám.
Könnyek jelentek meg a szememben.. – Én is szeretlek, ChanYeol... basszus, annyira szeretlek – nevettem fel, boldogan húzva magamhoz.
No pov :
Egymásba gabalyodva feküdtek, kótyagosan simogatva egymás testét... a rózsaszín köd ami előttük lengett nem tűnt el. Kibum vigyorogni akart, mint egy idióta. Soha nem érezte magát ilyen boldognak.. talán mikor AeChan megszületett, de az teljesen más volt.
– Nem hittem volna, hogy idáig eljutunk – törte meg a csendet az Alfa. – Annyira rettegtem, mikor a plázába észleltelek, megtaláltalak és ott álltál terhesen, harcolva minden bánattal és fájdalommal. Féltem, hogy csípőből visszafogsz utasítani.. de nem tetted.. Csaknem tárt karokkal vártad, hogy bizonyítsak.
– Én bizonyítottál.. Többet is, mint hittem, nem voltam biztos a dolgokban, még most sem vagyok, de eldöntöttem, hogy erősnek kell lennem.. megérte.. ez az egész rohadtul megérte.
– Meg – bólogatott egyetértően. – Ügye tudod, hogy ezután jönnek majd a nehezebb dolgok?– Tudom, de... együtt minden megoldunk – lehelte az ajkaira..
– Igen.. – simított az arcára. – Szeretlek.
– Én is téged.. – döntötte a homlokát az Alfájának.
VÉGE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése