Marked 19.

Marked 

19.Rész

Ebéd

A negyedik gatyát vette le magáról, frusztráltan felnyögött.. Még is mit vegyen fel az ebédre? Mark nagyon sok gatyát adott neki kölcsön, ám az idősebb Ómega most dolgozott és nem tudta megmondani neki mi áll jól neki.. Oké, macinadrágot biztos nem fog felvenni, a szakadt gatya egyáltalán nem a kedvence... és a bőrnaci... még is hogyan nézne ki az már? Mint ha lázadna.
Csücsörítve vett fel egy szűkebb sötétkék farmert, elhúzta a száját. Miért vagyok ilyen ronda? Hátrafordult, csípőjére tette a kezét, AeChan az ágy támlájának támaszkodott, kezében a malaccal, amit szorosan fogott.

– Mit gondolsz? – kérdezte, pedig tudta, hogy nem kap lányától választ. – Ommád szenved – ült le mellé, karjaiba véve a picit. – Tisztára kétségbe vagyok esve... nem fogok nekik tetszeni! Nem is beszélve arról, hogy szegény családból tartozom, ők... a házuk alapján ítélve kő gazdagok. Ah~ Nehéz az élet - szenvedve nézett az órára. – Jól van, így megyek, meglássuk mit szólnak majd hozzám – állt fel karjaiban a lányával. – Ne nézz így rám Ae, téged senki sem tudna utálni, túlságosan is szép és aranyos vagy! De hogy kitől örökölted ezt.... – csípett gyengéden bele a puha arcába, amire a baba elmosolyodott... – Kihalok tőled.. Induljunk – sétált ki az előszobába. Próbálta lassan venni a levegőt, de mindig felgyorsult. Egyik kezében a babahordozó, másikban pedig egy ajándékzacskó. Annyi a probléma, hogy lehet az ajándékok semmit sem fognak érni, hiszen semmit sem tudott ChanYeol szüleiről... na meg persze a nővéréről.. nagyon meglepődött, mikor kiderült hogy van tesója. A zacskóban volt egy bor, próbálta a legdrágábbat venni, az lesz az apának, rejtett méh egy csokor színes rózsát és egy doboz bonbont az anyának, és a nővérnek pedig sminkes dobozt és pár drágább körömlakkot. Remélhetőleg jól választott, mert ha nem.. huh.. Totálisan be fog égni. De a szándék a lényeg, nem?
Összeszedte a bátorságát és úgy csöngetett be. Az ajtó szerencséjére avagy szerencsétlenségére szinte rögtön kinyílt. Yeol állt a küszöbön belül, egyik keze lazán zsebébe helyezve. Lassan elmosolyodott, lehajolva egy puszit adott a szöszi ajkaira, utána leguggolt, vadul vigyorgott boldogságában.

– Hogy lehet napról-napra szebb csöppségem? – fogta meg a pici ujjait, úgy tett, mint ha megakarná őket enni, amire Ae csak nevetett, ami dallamként járta át a testét. – Figyi, nem akarlak nagyon megijeszteni, de a családom abszolút nem komplett ha izgatottak, és tudod Ómega látni nem mindennap. Szóval túl vannak pörögve, még apám is úgy mosolyog, mint egy vadalma, ami szokatlan tőle.

– Remek, ez egyszerűen remek... ah... tuti csalódni fognak bennem! – toporzékolt hisztisen.

– A francokat fognak, inkább gyere beljebb – lépett el a bejáratból beengedve Kibumot. A szöszi kínosan állt egy helyben, nem mert előre lépni, se hátra, várta Alfája parancsát.. vagy valamiféle olyasmit. Yeol hirtelen érintette a hátát és enyhébb erővel lökni kezdte befelé. Próbálta elterelni a figyelmét, így csak feltérképezte a házat. Az előszoba koptatott-fehér szín vette át az uralmat, még a kisebb bútorok is, mint például a cipőtartó, aminek tetején sok cserepes növény helyezkedett el. Oké, jó pont, szóval Yeol anyja szeretheti a virágokat. Levette a cipőjét ahogy az kellet, a vörös-szemű adott neki kölcsön papucsot, ami.. hát nagyon volt a lábára, de nem zavarta, kárpótolta az anyag puhasága. Az előszoba után rögtön a hatalmas nappali helyezkedett el.. Jeez, minden olyan drágának tűnik!

– Channie drágám, kérlek.. ó – sétált ki a fal mögül valószínűleg az anyja, és amint meglátta őt, elakadt a szava. – Me-menj megteríteni az asztalt, az ebéd hamarosan kész van – ballagott a fia mellé, aki bólintva hagyta el a nappalit. A nő az Ómega felé fordult.

– J-jó napot, Kim Kibum vagyok – hajolt meg.

– Park Ha Eun, s nem kell a formálisság, hiszen mostantól család tag vagy – mosolygott rá kedvesen, amit viszonzott majd átnyújtotta az ajándékzacskót. – Ah, milyen édes vagy! – nézett bele. – Igazán nem kellet volna.

– Fura lett volna, ha üres kézzel toppanok be.

– Köszönjük.. Gyere csak beljebb.Kibum követte Ms. Parkot, észrevette, hogy a nő sokszor nézett AeChanra, mint ha megakarná ölelgetni.

– Most szeretnél enni, vagy a fiam körbevezessen? – kérdezte kedvesen.

– Uhm.. még nem vagyok annyira éhes...

– Rendben, akkor szólok ChanYeolnak, nekem így is van pár dolgom még ebéd előtt – mondta és már el is tűnt.Addig letette a hordozót, kiemelte belőle a lányát és magához vette.
Yeol pár másodperc után megjelent mosolyogva. – Szóval kíváncsi vagy a házra, ha?

– Hát – vigyorodott el. – Lehetséges – vonta meg a vállát.

– Akkor gyere – intett a fejével.
Először a nappaliba szétnézett.. ChanYeol szülei tényleg piszok gazdagok lehetnek.. A bútorok drágáknak tűntek.. és az a tévé! Egyáltalán televízió az? Hiszen olyan hatalmas!
A nappaliból két folyosó nyílt meg, Yeol azt mondta az egyik az ebédlő és a konyha felé vezet, a másik - ahol végig is mentek - pedig egy kis részleghez, ahol van egy fürdőszoba és egy lépcső az emeletre. Ott is volt két fürdőszoba, természetesen nem mentek be a többi szobába, csak is ChanYeoléba, ami elég felnőttesen nézett ki, a vörös és fekete színek voltak benne a legtöbbek, meg pár kosárlabdás poszter, még egy kicsi palánk is fel volt szerelve a falra, hozzá pedig egy cuki labda.

Mikor bejárták a házat teljesen leesett az álla... ez a ház hatalmas, és a hátsó kertet még nem is látta! Neki nem lesz neki ekkora.. soha!
Most az asztalnál ültek, ChanYeol az ölében tartotta Aet, miközben próbált enni, elég viccesen nézett ki, hiszen állandóan aggódóan tekintett a babára, nehogy előre dőljön.

– No és hogy bánik veled a fiam? – kérdezte hirtelen Ms. Park.

Kibum meglepetten nézett fel a tányérról. Ó, gondolhatta volna, hogy kérdezgetni fogják. Rendben Kim Kibum.. csak add magad és viselkedj úgy, mint egy Ómega, semmi furaság. – Igen, főleg miután randiztunk – mosolygott Yeolra aki visszamosolygott rá.

– Meglepő, általában egyáltalán nem ilyen.

– Anyaaa – forgatta meg a szemét.

– Most mi az? Sosem hittem, hogy Alfa fiam lesz – nevetett fel lágy hangon. – Milyen szerencse, hogy a nővéred nem az – nézett boldogan Yoorára.

– Ah~ tiszta rossz színben tüntetsz fel.

– Hm, lehet, hogy Alfa, de egyáltalán nem jó képű ahogy azt mondják – szólt bele a vörös-szemű apja.

– Úristen – nyögött fel a fiú frusztráltan.

– Apádnak igaza van – bólogatott a nő. – Főleg a füleid, fogalmam sincs kitől örökölted.

– Nem hiszlek el titeket, hallod ezt AeChan? Bántanak – fordította maga felé a lányát, felemelte egészen az arcáig, mire a baba kacagva fogta meg a füleit. – Remek, a gyerekem is kinevet – fújta fel az arcát.

Bum alig bírta visszafogni magát, hangosan felakart röhögni, de kezét szája elé szorította, vállai reszkettek. Lenyugtatta magát.

 – Nekem tetszenek – nézett el, bizonyára elvörösödve. – Egyébként soha nem gondoltam hogy Yeol ennyit fog változni értem és Aeért, még mindig le vagyok nyűgözve,– Örülök, hogy ennyire meglágyítottad őt, s hogy te vagy a párja. Amikor először mesélt rólad teljesen meglepődtem, mivel a családunk sose látott élőben ómegát. Izgatottnak tűnt, utána mérgesnek, végül pedig nyugodtnak. Akkor nagyon haragudtam rá, mikor elmondta mit tett veled, de rögtön hozzánk vágta, hogy már gyereke is van tőled, amiért jól megcsapkodtam. Nagyon reménykedtem benne, hogy előjön belőle a jobb oldala, amit előlünk elzárt, s most jó látni, hogy ez így is történt.
A szöszi mosolyogva simított a fognyomokra, amit eddig szégyennel viselt, leakarta őket kaparni, de most már boldogan és büszkén viselte a jeleket. – Már a jövőnkről is beszéltünk – túrt bele szőke tincseibe, ChanYeol pedig bólintott. – Most már csak meg kell valósítanunk.

– Ezt jó hallani – tolta fel az orrán a szemüveget a férfi –, hogy gondoltok a jövőtökre. Sok fiatal van, akik gyermeket vállalnak, de fogalmuk sincs mit tegyenek.

– Szeretném, ha Ae jó körülmények között nőne fel.

– Jó párt találtál magadnak öcsi! Gyönyörű, intelligens és Ómega. Szerencsésnek érezheted magad!

Kibum elpirult.. Nincs még mindig hozzászokva a bókokhoz.

– A te szüleid mit szóltak ehhez? – Woh, gyors témaváltás az apától!

– Nem voltak boldogok a ténytől.. sőt, azt mondták abortáljak – húzta el a száját. – Természetesen megértem őket! – védte be egyből őket. – Kiakadtak, én elköltöztem. Anyám támogat, apám pedig nem képes látni.. – vonta meg a vállát, pedig igen is szíven ütötte a dolog.

– Ezt sajnálattal hallom.

– Majd lesz valahogy.

Az ebédnek már vége volt, és Kibum kezdett elfáradni, AeChan is kicsit hisztisebb lett, így eldöntötte ideje hazamenni.. Yeol szülei nagyon kedvesek, az ajándékok tetszettek nekik, még a nővérének is, fel is sikkantott, hogy pont a kedvenc körömlakkját vette meg neki, szóval büszkének érezte magát.

– Remélem nem érezted magad nálunk rosszul – állt meg a kocsival Yeol.

– Jó fejek a szüleid és Yoora is, nagyon élveztem az egészet.

– Anyámnak nagyon megtetszettél – hümmögött. – Megnyugodtam – tette tenyerét a szívére –, bár fogalmam sincs miért izgultam, téged lehetetlen nem kedvelni.
Kibum ismét elpirult. – Ya-YAH! Sokan igen is utáltak oktalanul! – szép mentés Kibum....

– Azok nyomorékok és féltékenyek voltak rád. Az ilyenekre sose figyelj oda.

– Akkor rád se kell többet, igaz? – kérdezte faarccal, ám mikor Chan elsápadt hangosan felnevetett. – Csak vicceltem – mondatát Ae nyűgös hangja törte meg. – Jól van, megyünk már, megyünk – csatolta ki magát. ChanYeolhoz hajolt és egy csókot nyomott a kívánatos ajkaira.
A hollófekete-hajú visszafogta magát, és nem mélyítette el a csókot, mivel nem akarta feltartani a fiút, hiszen a lányuk nyűgös.

– Este még felhívlak – suttogta a szájára.

– Oké – somolygott, utána kiszállt a járműből magához szorítva AeChant, intett Yeolnak, majd az épület felé vette az irányt

Belépett a lakosztályba, hangos nevetés ütötte meg a fülét, ami a nappaliból jött.. Tisztán hallatszott... Baek? Mit keres itt? Persze, tudta, hogy a Béta jóban lett Markal.. de ennyire?
Beljebb lépdelt, a kanapén ülők rögtön ránéztek. BaekHyun ráncolta a szemöldökét, felállt és keresztbe rakta a kezét.
– Mi az? – pislogott meglepetten.

– Nincs valami, amit elakarsz nekem mondani? ChanYeolról és rólad?

Ó... a francba.

Folyt.Köv