Marked 2. Infection
1.Rész
Egy átlagos nap
Megigazította fekete göndör tincseit, lila szemei szinte világítottak, cicás ajkait mosolyra húzta miközben a kamerába nézett. Hallatszódtak a kattanások, az emberek irányítása hogy álljon, mit csináljon, bár ma már csak egy szót mondtak neki és megértette. Meg tudták, hogy a díva utálja, mikor irányítják.. Meg kellett hagyni, a modell makacs érett férfivé érett.. Ja... érett a hisztijeivel.
Taemin megjelent, nem mosolygott mint szokott, mérgesnek tűnt, egy jó reggelt sem jött ki a száján, és a smink sem tudta elrejteni kisírt szemeit.
Kibum odasétált a kék hajúhoz, mert így ilyen fejjel nem fog kamerák elé állni és elrontani képével az ő fotóját.
- Köszönöm a mai munkátok, a következő modellek csak este jönnek - mosolygott az emberekre, akik bólintottak és elkezdtek pakolni.
- Mi? És az én szereplésem? - szólt közbe Tae felháborodottan.
- Ma biztos, hogy nem - csóválta a fejét, megragadva a kezét és a sminkes szobába húzta. - Irtó ronda vagy ma - mondta ki az igazságot. - A photoshop se segítene rajtad.. - Oké, ez egy picit túl sok volt. - A, ne haragudj, nincs jó kedvem, de téged mi lelt? - tette karba a kezeit.
- Jinki szakított velem - bökte ki rögtön.
- Eh? Pedig nekem úgy tűnt odáig van érted.
- Tűnt! És tudod miért hagyott el? Egy Deltáért! Ki hallott már ilyenről? Egy Alfa Deltát választ? Őrültség... - mérgesen hadonászott, szomorúan felsóhajtott, és könnyen hagyták el a szemét. - Teljesen összetörtem,, szeretem őt..
- Részvétem TaeMin, de..
- Tudom.. A magánéletemet ne keverjem a munkámmal... Megmondanád Marknak, hogy kiveszek két hetet, muszáj feldolgoznom a dolgokat.
- Rendben - bólogatott és nézte, ahogyan a kék-hajú Béta lehajtott fejjel elsétál.. Ritka látvány, általában csak flegmázik..
A telefonját felvette az asztalról, a lezárt képernyő kijelezte, hogy két üzenet jött BaekHyuntől, három Marktól.. Úristen, tizenhat ChanYeoltól... Feloldotta s nem az üzenetekre ment, hanem az Instára, hogy csináljon magáról egy képet és megossza, csak utána nyitotta meg az sms-t.
Feloldotta s nem az üzenetekre ment, hanem az Instára, hogy csináljon magáról egy képet és megossza, csak utána nyitotta meg az sms-t
Baekére ment először.. Az elsőt két órája küldte, a másikat egy perce.
Boldogan elmosolyodott.. Igen, Yeol mesélt a dologról, és beszélni is akart a Bétával, de a munkája teljesen elvette az idejét, hiszen divathét volt és mindennap bemutatókra kellett mennie. Igazán örült BaekHyunnek és JaeBumnak. Alig várta, hogy beszéljen a kék-szeművel! Még lecsekkolta Mark üzenetét, ami csak a munkával kapcsolatos, és Yeolét, ami szívecskékből állt... az a férfi.. nem normális, de nagyon szerette.
Átöltözött, felvette napszemüvegét, nagy sapkáját és lágy csípőringással elhagyta az épületet, hogy autóba szálljon és elinduljon Baekék házához.
Ahogy odaért becsöngetett, az ajtó kinyílt, a Béta a világ legboldogabb mosollyal üdvözölte. A nappaliba sétáltak, Kibum látta, hogy Hyunnienak lenne mit mondania, szóval bólintott egyet neki, hogy kezdjen neki és a férfinak szófosása lett, néhány szót nem is értett, de vigyorogva hallgatta a kicsattant barátját.
- Majd akkor vigyorogj így, mikor a nagy hasaddal alig tudsz menni. Úgy fogsz kinézni, mint egy idióta.
- Én már most úgy nézek ki - túrt bele vöröses hajába. - JaeBum annyira boldog... és örülök, hogy én teszem azzá..
- Ez jó hallani, nem szeretem mikor szomorúak vagytok.... Meg ha kislány lesz megveheted neki azt a ronda ruhát, amit AeChannak akartál.
- Jesszus, sosem adnám rá - fintorgott.
- Á, szóval csak az én lányomból akartál bohócot csinálni!
- Miii? Sose tennék olyat~!
- Ühüm - forgatta meg a szemét.
Még sokáig beszélgettek, utána JaeBum hazaért, neki is gratulált és már menni akart a lányáért, de megállt az apartmannál ahol családjával élt, mert el kell intéznie valamit.
Amint belépett ChanYeol elé ugrott és megcsókolta, amibe belemosolygott, ám rögtön le is fagyott két okból kifolyólag.
- Először is... ne fogdosd a seggem.. másodszor.. alkoholt ittál? - húzta fel szemöldökét.
- Ő... nem? - próbált kiskutya szemeket mereszteni, de Kibum mindentudó tekintete megtörte.. - Talán.. egy sojut...
- Aha, szóval EGY sojut? Mert ott az asztalon két bontott üveget látok..
- A kutya volt-!
- Yeol, ennél hülyébb kifogást még nem hallottam, és nincs is kutyánk - ráncolta a homlokát.
- De szeretnék egyet!
- Vicces vagy nagyon, de nem lesz bolhabuszunk, és ne igyál alkoholt - csapott a mellkasára. - Legalábbis a lakásba ne! Mi van, ha AeChan meglátja? Tudod, hogy a kíváncsiság korban van!
- Ah, tudom~! Sajnálom anyuci! - énekelgette..
- És még idióta is vagy... remek, menj igyál vizet...
- Ó, én nekem van egy jobb ötletem a kijózanodásra - karolta át, ismét végig simítva a fekete-hajú fenekén erősen belemarkolva.
- Yah! Biztos, hogy nem! - próbált meg kiszabadulni, de sikertelenül kellett frusztráltan felnyögnie. - Park ChanYeol! Múltkor is ezt csináltad, csak alkohol nélkül, bedőltem neked és két órán át dugtunk! Tisztába vagy vele milyen kínos volt megkérnem anyut, hogy hozza el Aet az oviból és vigyázzon rá, mert te éppen engem döngetsz?
- Mondhattad volna, hogy még dolgozol.. most is mondhatnád...
- Ne is gondolj rá te kanos állat! Van szép két kezed és verd ki a képeimre - mosolygott negédesen.
- Ah... akkor minek jöttél egyáltalán haza? Miért nem mentél rögtön AeChanért?
- Mert pisilnem kell.... - vonult el a fürdőszobába, útközben kidobta a sojus üvegeket, majd miután elvégezte a dolgát már a kijáratnál állt. - Yeolie! Elmentem, kérlek tedd fel a tésztát főni, de mosd meg az ondós használt kezed előtte! - kiáltotta.
- Utállak!
- Én is! - kuncogott, s már távozott is a lakásból, hogy elinduljon lányáért.
Amikor megérkezett Ae már ott állt a szivárványos táskáját szorongatva, amint meglátta a férfit örömébe felnevetett.
- Omma! - futott hozzá, Kibum kitárta a kezét, felemelte és megpörgette.
- Ah, te sózsák - fújt a nyakába, amire összehúzva magát kacagott, letette a földre és leguggolt hozzá. - Milyen napod volt hercegnőm? - igazgatta a rózsaszín pólóját.
- Izgalmas! Ké-képzeld egész nap játszottunk, é-és Hyemi hozott új barbikat! Szépek voltak! Veszel nekem is olyat? - halvány vörös szemei csillogtak.
- Édesem, annyi barbid van, mint égen a csillag.
- De azok szebbek!
- Amik otthon vannak nem szépek?
- Omaaa~!
- Nem, picim. Nem veszek többet - rázta meg a fejét, döntését pedig nem fogja megváltoztatni, még akkor sem, mikor lánya arca egyre szomorúbbá vált, és mikor kinyújtotta a kezét nem fogta meg, hanem durcásan tovább sétált.. El lett kényeztetve...
Beültek a kocsiba, becsatolta lányát, majd elindult.
- Egy falalt feldobná a kedved? - próbálkozott, de Ae nem válaszolt.. Felsóhajtott és inkább az útra figyelt.
Amint beléptek a házba AeChan elkiáltotta magát.
- Appa! Omma nem vesz nekem barbit!
- Hát azt nem hagyhatjuk! - jelent meg egyből Yeol, felkapva a lányát, derekára ültetve, pedig már nem volt abban a korban, hogy cipeljék.
- Meg ne próbálj neki venni!
- Ne aggódj hercegnőm, majd kettecskén elmegyünk és vásárlunk - suttogta.
- Ügye tudod, hogy hallom? - bámult rá Kibum. ChanYeol közelebb hajolt lányához és ugyanazt bele susogta a fülébe, de még mindig kristály tisztán értette. - Nyomorék - morogta magának.
- Omma csúnyát mondott! - mutogatott rá vádlóan.
- Uramatyám - emelte drámaian tenyerét szája elé. - Milyen anya vagy te?
- Feladom - nyöszörgött és inkább a szobába sétált, átöltözött, a tükörben fekete tincseit bámulta. Olyan furán nézett így ki.. két hete lehetett, hogy szőke fürtjeit befestették ilyenre. Az elején nagyon utálta, kiakarta tépni, de lassacskán hozzászokott és a rajongói odavoltak érte.. legalább lila szemét nem kellet eltakarnia valami hülye kontaktlencsével, azt nem bírta volna ki.
A fürdőbe sétált, leszedte a sminket, nyakán halványan előbukkantak a fognyomok, amiket minden hétköznap el kellet takarnia, pedig nem akarta, de ez volt Mark parancsa...
Bekente arcát bőrápoló krémmel, végül pedig a konyhába ment, szeme sarkából látta, ahogy párja lányával pónizik.. és még az Alfa a férfi a családban, kész őrület. Megcsinálta az ebédet, magának csak salátát készített hússal. A lánya még mindig puffogott, pedig Yeol biztos megfogja neki venni azokat a barbikat.
- Baboya, holnap lesz egy meccsem, és ha megnyerjük elmehetünk Japánba és ott is játszhatunk, szóval egy hétig nem leszek itthon, ügye nem baj?
- Ó, semmi baj, szórakozz jól, ez lesz az első, hogy Japánba mész, igaz?
- Igen, nagyon izgatott vagyok.
- Egyszer elmehetnénk együtt - kapott be egy falat húst.
- Velem jöhettek.
- Nem lehet, jövő hétfőtől divathét...
- Ah... az a béna munkád közbeszól!
- Majd legközelebb édes - mosolygott rá.
- De appa, mi lesz a barbikkal?
- Ó, ne aggódj, japánból húsz darabbal fogok visszajönni - csípett a lánya arcába.
- Hurrá! Apa, te vagy a legjobb!
Bum elsápadt.. teljesen tisztában volt azzal, hogy Yeol tényleg képes lenne megvenni neki annyit...
- Park... Chan....Yeol - mondta lassan, halk fenyegető hangon. - Ne mondogass ilyet, mert kifoglak hajítani mind a húsz barbibabával - mosolygott negédesen, felállva. - Ma te takarítasz - megszorongatta párja állát és a nappaliba sétálva elterült a kanapén, bekapcsolva a tévét egy kisebb vigyorral az ajkain..
Igazán boldognak érezte magát...
Csak ekkor még sejtése sem volt, hogy élete hatalmas nagy fordulatot fog tenni.....
Taemin megjelent, nem mosolygott mint szokott, mérgesnek tűnt, egy jó reggelt sem jött ki a száján, és a smink sem tudta elrejteni kisírt szemeit.
Kibum odasétált a kék hajúhoz, mert így ilyen fejjel nem fog kamerák elé állni és elrontani képével az ő fotóját.
- Köszönöm a mai munkátok, a következő modellek csak este jönnek - mosolygott az emberekre, akik bólintottak és elkezdtek pakolni.
- Mi? És az én szereplésem? - szólt közbe Tae felháborodottan.
- Ma biztos, hogy nem - csóválta a fejét, megragadva a kezét és a sminkes szobába húzta. - Irtó ronda vagy ma - mondta ki az igazságot. - A photoshop se segítene rajtad.. - Oké, ez egy picit túl sok volt. - A, ne haragudj, nincs jó kedvem, de téged mi lelt? - tette karba a kezeit.
- Jinki szakított velem - bökte ki rögtön.
- Eh? Pedig nekem úgy tűnt odáig van érted.
- Tűnt! És tudod miért hagyott el? Egy Deltáért! Ki hallott már ilyenről? Egy Alfa Deltát választ? Őrültség... - mérgesen hadonászott, szomorúan felsóhajtott, és könnyen hagyták el a szemét. - Teljesen összetörtem,, szeretem őt..
- Részvétem TaeMin, de..
- Tudom.. A magánéletemet ne keverjem a munkámmal... Megmondanád Marknak, hogy kiveszek két hetet, muszáj feldolgoznom a dolgokat.
- Rendben - bólogatott és nézte, ahogyan a kék-hajú Béta lehajtott fejjel elsétál.. Ritka látvány, általában csak flegmázik..
A telefonját felvette az asztalról, a lezárt képernyő kijelezte, hogy két üzenet jött BaekHyuntől, három Marktól.. Úristen, tizenhat ChanYeoltól... Feloldotta s nem az üzenetekre ment, hanem az Instára, hogy csináljon magáról egy képet és megossza, csak utána nyitotta meg az sms-t.
Feloldotta s nem az üzenetekre ment, hanem az Instára, hogy csináljon magáról egy képet és megossza, csak utána nyitotta meg az sms-t
Baekére ment először.. Az elsőt két órája küldte, a másikat egy perce.
12:00
" El kell mondanom valamit! Hívj fel, ha végeztél!"
14:01
" Oké.. nem bírom. Szóval gondolom ChanYeol mesélt neked arról, hogy JaeJaeval babával próbálkoztunk és nem sikerült. ÁM. Képzeld bevésődött nekem, sőt!Terhes vagyok! Húzd majd ide a nagy popód, ha befejezted a ribanckodást a kamera előtt❤️"
Boldogan elmosolyodott.. Igen, Yeol mesélt a dologról, és beszélni is akart a Bétával, de a munkája teljesen elvette az idejét, hiszen divathét volt és mindennap bemutatókra kellett mennie. Igazán örült BaekHyunnek és JaeBumnak. Alig várta, hogy beszéljen a kék-szeművel! Még lecsekkolta Mark üzenetét, ami csak a munkával kapcsolatos, és Yeolét, ami szívecskékből állt... az a férfi.. nem normális, de nagyon szerette.
Átöltözött, felvette napszemüvegét, nagy sapkáját és lágy csípőringással elhagyta az épületet, hogy autóba szálljon és elinduljon Baekék házához.
Ahogy odaért becsöngetett, az ajtó kinyílt, a Béta a világ legboldogabb mosollyal üdvözölte. A nappaliba sétáltak, Kibum látta, hogy Hyunnienak lenne mit mondania, szóval bólintott egyet neki, hogy kezdjen neki és a férfinak szófosása lett, néhány szót nem is értett, de vigyorogva hallgatta a kicsattant barátját.
- Majd akkor vigyorogj így, mikor a nagy hasaddal alig tudsz menni. Úgy fogsz kinézni, mint egy idióta.
- Én már most úgy nézek ki - túrt bele vöröses hajába. - JaeBum annyira boldog... és örülök, hogy én teszem azzá..
- Ez jó hallani, nem szeretem mikor szomorúak vagytok.... Meg ha kislány lesz megveheted neki azt a ronda ruhát, amit AeChannak akartál.
- Jesszus, sosem adnám rá - fintorgott.
- Á, szóval csak az én lányomból akartál bohócot csinálni!
- Miii? Sose tennék olyat~!
- Ühüm - forgatta meg a szemét.
Még sokáig beszélgettek, utána JaeBum hazaért, neki is gratulált és már menni akart a lányáért, de megállt az apartmannál ahol családjával élt, mert el kell intéznie valamit.
Amint belépett ChanYeol elé ugrott és megcsókolta, amibe belemosolygott, ám rögtön le is fagyott két okból kifolyólag.
- Először is... ne fogdosd a seggem.. másodszor.. alkoholt ittál? - húzta fel szemöldökét.
- Ő... nem? - próbált kiskutya szemeket mereszteni, de Kibum mindentudó tekintete megtörte.. - Talán.. egy sojut...
- Aha, szóval EGY sojut? Mert ott az asztalon két bontott üveget látok..
- A kutya volt-!
- Yeol, ennél hülyébb kifogást még nem hallottam, és nincs is kutyánk - ráncolta a homlokát.
- De szeretnék egyet!
- Vicces vagy nagyon, de nem lesz bolhabuszunk, és ne igyál alkoholt - csapott a mellkasára. - Legalábbis a lakásba ne! Mi van, ha AeChan meglátja? Tudod, hogy a kíváncsiság korban van!
- Ah, tudom~! Sajnálom anyuci! - énekelgette..
- És még idióta is vagy... remek, menj igyál vizet...
- Ó, én nekem van egy jobb ötletem a kijózanodásra - karolta át, ismét végig simítva a fekete-hajú fenekén erősen belemarkolva.
- Yah! Biztos, hogy nem! - próbált meg kiszabadulni, de sikertelenül kellett frusztráltan felnyögnie. - Park ChanYeol! Múltkor is ezt csináltad, csak alkohol nélkül, bedőltem neked és két órán át dugtunk! Tisztába vagy vele milyen kínos volt megkérnem anyut, hogy hozza el Aet az oviból és vigyázzon rá, mert te éppen engem döngetsz?
- Mondhattad volna, hogy még dolgozol.. most is mondhatnád...
- Ne is gondolj rá te kanos állat! Van szép két kezed és verd ki a képeimre - mosolygott negédesen.
- Ah... akkor minek jöttél egyáltalán haza? Miért nem mentél rögtön AeChanért?
- Mert pisilnem kell.... - vonult el a fürdőszobába, útközben kidobta a sojus üvegeket, majd miután elvégezte a dolgát már a kijáratnál állt. - Yeolie! Elmentem, kérlek tedd fel a tésztát főni, de mosd meg az ondós használt kezed előtte! - kiáltotta.
- Utállak!
- Én is! - kuncogott, s már távozott is a lakásból, hogy elinduljon lányáért.
Amikor megérkezett Ae már ott állt a szivárványos táskáját szorongatva, amint meglátta a férfit örömébe felnevetett.
- Omma! - futott hozzá, Kibum kitárta a kezét, felemelte és megpörgette.
- Ah, te sózsák - fújt a nyakába, amire összehúzva magát kacagott, letette a földre és leguggolt hozzá. - Milyen napod volt hercegnőm? - igazgatta a rózsaszín pólóját.
- Izgalmas! Ké-képzeld egész nap játszottunk, é-és Hyemi hozott új barbikat! Szépek voltak! Veszel nekem is olyat? - halvány vörös szemei csillogtak.
- Édesem, annyi barbid van, mint égen a csillag.
- De azok szebbek!
- Amik otthon vannak nem szépek?
- Omaaa~!
- Nem, picim. Nem veszek többet - rázta meg a fejét, döntését pedig nem fogja megváltoztatni, még akkor sem, mikor lánya arca egyre szomorúbbá vált, és mikor kinyújtotta a kezét nem fogta meg, hanem durcásan tovább sétált.. El lett kényeztetve...
Beültek a kocsiba, becsatolta lányát, majd elindult.
- Egy falalt feldobná a kedved? - próbálkozott, de Ae nem válaszolt.. Felsóhajtott és inkább az útra figyelt.
Amint beléptek a házba AeChan elkiáltotta magát.
- Appa! Omma nem vesz nekem barbit!
- Hát azt nem hagyhatjuk! - jelent meg egyből Yeol, felkapva a lányát, derekára ültetve, pedig már nem volt abban a korban, hogy cipeljék.
- Meg ne próbálj neki venni!
- Ne aggódj hercegnőm, majd kettecskén elmegyünk és vásárlunk - suttogta.
- Ügye tudod, hogy hallom? - bámult rá Kibum. ChanYeol közelebb hajolt lányához és ugyanazt bele susogta a fülébe, de még mindig kristály tisztán értette. - Nyomorék - morogta magának.
- Omma csúnyát mondott! - mutogatott rá vádlóan.
- Uramatyám - emelte drámaian tenyerét szája elé. - Milyen anya vagy te?
- Feladom - nyöszörgött és inkább a szobába sétált, átöltözött, a tükörben fekete tincseit bámulta. Olyan furán nézett így ki.. két hete lehetett, hogy szőke fürtjeit befestették ilyenre. Az elején nagyon utálta, kiakarta tépni, de lassacskán hozzászokott és a rajongói odavoltak érte.. legalább lila szemét nem kellet eltakarnia valami hülye kontaktlencsével, azt nem bírta volna ki.
A fürdőbe sétált, leszedte a sminket, nyakán halványan előbukkantak a fognyomok, amiket minden hétköznap el kellet takarnia, pedig nem akarta, de ez volt Mark parancsa...
Bekente arcát bőrápoló krémmel, végül pedig a konyhába ment, szeme sarkából látta, ahogy párja lányával pónizik.. és még az Alfa a férfi a családban, kész őrület. Megcsinálta az ebédet, magának csak salátát készített hússal. A lánya még mindig puffogott, pedig Yeol biztos megfogja neki venni azokat a barbikat.
- Baboya, holnap lesz egy meccsem, és ha megnyerjük elmehetünk Japánba és ott is játszhatunk, szóval egy hétig nem leszek itthon, ügye nem baj?
- Ó, semmi baj, szórakozz jól, ez lesz az első, hogy Japánba mész, igaz?
- Igen, nagyon izgatott vagyok.
- Egyszer elmehetnénk együtt - kapott be egy falat húst.
- Velem jöhettek.
- Nem lehet, jövő hétfőtől divathét...
- Ah... az a béna munkád közbeszól!
- Majd legközelebb édes - mosolygott rá.
- De appa, mi lesz a barbikkal?
- Ó, ne aggódj, japánból húsz darabbal fogok visszajönni - csípett a lánya arcába.
- Hurrá! Apa, te vagy a legjobb!
Bum elsápadt.. teljesen tisztában volt azzal, hogy Yeol tényleg képes lenne megvenni neki annyit...
- Park... Chan....Yeol - mondta lassan, halk fenyegető hangon. - Ne mondogass ilyet, mert kifoglak hajítani mind a húsz barbibabával - mosolygott negédesen, felállva. - Ma te takarítasz - megszorongatta párja állát és a nappaliba sétálva elterült a kanapén, bekapcsolva a tévét egy kisebb vigyorral az ajkain..
Igazán boldognak érezte magát...
Csak ekkor még sejtése sem volt, hogy élete hatalmas nagy fordulatot fog tenni.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése