Marked 20.

Marked

20.Rész

Ígéret

Mikor Baek megtudta, hogy Kibum terhes és hogy megakarja tartani a babát nem lepődhetett volna jobban meg. Azt hitte, hogy a fiú biztos elfogja vetetni az embriót, hiszen mikor ő elmesélte, hogy JaeBummal mikor szeretkeztek, először nem akart hinni a fülének és korainak érezte a dolgot.. akkor a gyerekvállalást biztos lehetetlennek tartotta... és még is.. Az Ómega nem abortált. Nem volt csalódott a fiatal lila-szeműben, csak furcsa volt az egész.. meg maga a tény, hogy Park ChanYeolé, az a nyomorék Alfa nem képes szeretetre! Egy hazug, bunkó, gerinctelen ember. BaekHyun már az első napon megutálta, de ami ezt fokozta, hogy kilencedik félévében bepróbálkozott nála. Bár ha JaeBum nem lett volna ott jó időben és jó helyen, akkor az az állat biztos nem kímélte volna.. Szóval gyűlölte azt a barmot.

Hála az égnek Bum terhessége tökéletesen ment, bár minden tudomása szerint a szülés nehézkesebbnek bizonyult.
Imádta Aet, a kislány eszméletlenül gyönyörűnek született, akár csak Kibum.., és csak is a szeme hasonlított arra gyíkra. Nagyon kiakadt, mikor megtudta a baba teljes nevét, nem értette, hogy a szöszi miért rakta bele az Alfa nevét, de el kellett fogadnia Kibum döntését attól függetlenül, hogy nem értett egyet.

Ezután észrevette, hogy az Ómega furcsán kezdett viselkedni, mint ha boldogabb lett volna, már nem tűnt magányosnak a szeme. Amikor a plázában találkozott vele és Bummie azt mondta neki elintézett pár dolgot, Aet otthon hagyva Markal.. sántított az egész, s mikor a szöszi elfordult ő visszament... akkor látta meg ChanYeollal.. Ezer kérdés lengett a fejében. Miért van vele? Találkozgatnak, mióta? Az Alfa kényszeríti? De nevet, akkor? Semelyikre sem kapott választ... Még sem ment oda, hogy fel is tegye őket, mert csak az lett volna belőle, hogy levágja a hollófekete-hajú fejét.
Mivel tudta, hogy az Ómega hol csövel, elment oda suli után, hogy elbeszélgessen az okos kis agyával. Mark nyitott ajtót meglepett arccal, megkérdezte, hogy mit szeretne.
– Kibummal kell beszélnem.

– A~, ő most nincs itt.

– Hol van?

– ChanYeol szüleinél ebédel, de gondolom hamarosan visszaér, szóval bejöhetsz és megvárhatod ha akarod.

Aha... szóval Yeol szüleinél... annak a féregnek a házába... csodálatos. – Megvárom – bólogatott, így Mark elállt az ajtóból és beengedte.– Most hogy itt vagy odaadok valamit – lépdelt előre, Baek pedig kíváncsisággal követte. – Ülj le nyugodtan – mutatott a bútorra, amin el is helyezkedett. Nem járt itt sokszor, hiszen általában ő és  Kibum nála szokott lenni, ha látni akarta Aet, így kicsit sem érezte magát otthonosan. Keresztbe tette a lábakkal nézte végig ahogyan az Ómega eltűnik egy szobában, de pár másodperc után megjelenik egy dobozzal a kezében.– Nyisd ki – nyújtotta neki. Elvette, szemei elkerekedtek amint leemelte a tetejét. Hangosan, örömében felsikkantott.– Uram atyám! Ez egy eredeti Tuan nadrág!

– Még régebben terveztem. de valahogy túl bénának tűnt, szóval megcsináltam neked egy másik verzión pár extrával és belevarrtam a nevem.

– Ah! Ez egyáltalán nem béna! Ahw, nagyon tetszik! – morzsolt el egy hamis könnycseppet.

– Kibum elmesélte, hogy mennyire gyűjtöttél egy nadrágomért, amiből csak egyet csináltam. De elmondok neked egy titkot... az a gatya nem általam készült, hamis, csak a cégem nagyon a padlón volt, és valamit ki kellett találnom, hogy időt nyerhessek, ezáltal új ruhákat tervezzek.– Aish, te egy ördög vagy.

– Ilyen a biznisz. Tehát a tied az egyetlen Mark Tuan nadrág, ami az én kezeim által készült, és nem a gépek által.

– Megvagyok hatódva – tette a mellkasára a kezét.

– Nem tesz semmit.. – Elkezdte bámulni Baeket.

– I-igen?

– Tudod, Béta létedre elég szép vagy – hümmögött. – Nem akarnál te is a modellem lenni? Összerakhatnálak Bummieval.

– M-m, nem hiszem, hogy az én ágam lenne, inkább énekelni szeretnék.

– Énekelni?

– Aha! Képzeld...!

*

Hangosan felnevettek, ám szinte rögtön abbamaradt, mikor ajtó nyitódást hallottak. Baek megnyalta az ajkát, és amint meglátta Kibumot összeráncolta a szemöldökét, felállt és karba tette a kezét.
A fiatal Ómega meglepetten pislogott rá.

– Mi az? – kérdezte.

– Nincs valami amit elakarsz nekem mondani? ChanYeolról és rólad?
Kibum elsápadt. Úgy-úgy Ómega, bökd ki mi is folyik közted és az Alfa közt.
Mark beharapta az alsó ajkát, felegyenesedett, kivette a szöszi kezéből a hordozót, amiben Ae feküdt, és a konyhába sétált velem hogy csináljon neki tejet. Jobb ha kimarad a dologból, neki semmi köze hozzá.– Baek.. – sóhajtotta. – Én.. elakartam mondani neked, csak a megfelelő időre vártam és-!

– Itt nem arról van szó, hogy nem mondtad el, mert ez ütött a legkevésbé szíven. Azt nem értem, hogy még is mi a franc dolgod van neked az a gyökérrel?

– Nem annyira gyökér mint hiszed. Igen is tud kedves lenni.. és ő az Alfám! Meglágyult, kedvessé vált értem és Aeért.

– Ne már.. Bum, nem lehetsz ennyire hülye! Az - az ember nem tud szeretni, kezdjük ott, hogy fogalma sincs mit jelent a szó! Behálózza akit akar magának, majd eldobja, mint egy használt rongyot.

– Yeol nem ilyen! – toppantott mérgesen.

– Nem tudod, hogy milyen ő valójában.!

– .... Nem tudom, mi? Még is engem erőszakolt meg kegyetlenül! – kiáltotta frusztráltan, a Béta morogva lépett közelebb a szőkéhez, orruk szinte összeért.

– Nekem ne okoskodj Kim Kibum! Ötleted sincs arról, milyen barba keverted magad azzal, hogy vele enyelegsz. És ma a szüleinél voltál? Beütötted a buksid valahova? Jobb ha azonnal megszüntetsz vele mindenféle kapcsolatot, mielőtt az a nyomorék teljesen magába bolondít. Gondolj a lányod jövőjére!

Kibum ellökte a vöröses-hajú fiút. – Miért találsz mindig okot arra, hogy veszekedjünk?

– Mér megbocsáss?! Sose akartam veled veszekedni, én csak a legjobbat szeretném neked.

– Utálod az alfákat Baek, az egyetlen akit megtűrsz magad mellett, az JaeBum! Jacksonra is úgy nézel, mint ha felakarnád nyársalni, pedig ő nem tett semmi rosszat, és egyáltalán nem bunkózik. Figyelj, tudom, hogy aggódsz értem, és ezt értékelem, de.. szeretném ezt a kapcsolatot ChanYeolall... esküszöm, ha észlelek valami szokatlant nála, megszakítok vele minden kontaktusom.. de hagy élvezzem ki, hogy végre van valaki, aki nem csak barátként tekint rám.

BaekHyun morcosan fújtatott, megcsóválva a fejét, majd hangosan felsóhajtott. – Rendben – forgatta meg a szemét, mert Bum csillogó lila íriszeivel a szívébe hatolt, áttörve egy vastag falat... – De most mondom, ebből hatalmas csalódás lesz...– Akkor te ott leszel nekem, hogy összerakd a törött darabjaim.

– Mint mindig – vágta csípőjére a kezét.

– Akkor jók vagyunk? – harapta be a száját.

– Jók vagyunk – nevetett fel, megölelve az Ómegát, aki visszaölelte.

«———»

ChanYeol úgy pattogott mellette, mint akinek vécére kell mennie, de valójában ez nem így volt. A magas fiú csak ki izgulta az összes idegét, izzadt a tenyere, szíve hevesen vert. Egyáltalán, soha a büdös életében nem érezte magát ilyen izgatottnak.. De basszus! Kim Kibum anyáról van szó! Az oké, hogy a nővére és a szülei tárt karokkal várták az Ómegáját, ám! Itt a dolog már sokkal bonyolultabb.

– Aish, hagyd már abba – nyöszörgött Kibum, kezeiben Aeval. – Nem lesz semmi baj, anyám egyébként nagyon kedves, ha megmutatod neki, hogy milyen cuksi-muksi vagy, akkor minden rendben lesz. Meg amúgy is. az a kávé amit a markodban szorongatsz a kedvence, viszont túl drága, ahhoz, hogy megvegye magának, így rögtön elnyered a tetszését.

– De Bummie-!

– Ne "Bummiez" nekem, bemehetnénk végre? Így is késtünk húsz percet.

– Fasza, mínusz hatvan pont az anyudnál.

– Majd azt mondom neki leszoptalak, csak gyere már – lépdelt előre.

– Néha olyanokat tudsz mondani-!

– Ne éld bele magad, fogalmam sincs hogyan kell csinálni – engedte el egyik kezével AeChant és kihalászta a zsebeiből a kulcsait.

– Addig jó, maradj ártatlan.

– Kevésbé ártatlan, mióta a seggemre nem vagyok szűz – nyitotta ki az ajtót, Yeol mondott volna valamit, de Ms.Kim rögtön előttük termett, óvatosan megölelve a fiát, vigyázva a babára. Aenak nyomott egy puszit az arcára, majd felé fordult.

– Jó estét, Park Chan Yeol vagyok – hajolt meg illedelmesen.

– Kim Min Ji. – A nő is meghajolt felé. – A vacsora már kész van – ment előre, a két fiú pedig követte.

Elkényelmesedve ültek a kikopott anyagú kanapén, miközben a kis méretű tévét bámulták.... volna, ha nem egymás ajkaival lettel volna elfoglalva. Már lehetett nyolc óra is, még mindig a Kim rezidencián csöveltek, csak mind a hárman megkívántak valami csokis sütit, így Kibum anyja most a konyhába ügyeskedett, közben figyelve az unokájára, ők pedig addig elfoglalták magukat.. Ja...
Bummie lassan belemászott Yeol ölébe, a csók véletlenül se maradt abba.

– Egyre jobb vagy benne – somolygott a fekete-hajú

– Szóval eddig nem voltam jó? – húzta fel az egyik szemöldökét.

– Hát – húzta el játékosan a száját.

– Yah! – csapta mellkason, majd rádőlt. – Találtam egy apartmant, közel van Mark cégéhez, elég olcsó ahhoz képest, hogy milyen kiváló minőségű, és a szobák se kicsik.. valamelyik nap feljöhetnél, hogy megnézd, aztán ha nem tetszik nézhetünk mást ami jó lenne, oké?

– Totálisan.. Ah~ alig várom, hogy összeköltözzünk.

– Én is – mocorgott egy picit, amire ChanYeol lefogta a csípőjénél.

– Ne mozogj – szisszent.

– Bocsi – kuncogta, nyomott egy puszit a másik szájára, és már hajolt is volna vissza a mellkasára, ám meghalott egy hangot, amit rohadtul nem akart.
Az apja ott állt a falnál, mérgesen tekintve rájuk... Kiszállt az Alfája öléből. Ezt elakarta kerülni, s mivel apja állandóan sokáig dolgozott, bízott benne, hogy nem fog hazatérni, nos.. a balszerencse imádja őt, szinte már meg sem lepődött.

– Mit kerestek itt?

– Anya meghívott minket vacsorára, tudod, őt még érdekli, hogy élek vagy halok – grimaszolt.

A férfi nagy levegőt vett, orrára szorította az ujjait, mintha próbálná lenyugtatni magát.

– Ó, drágám, hát itthon vagy – jött ki a konyhából a nő, egyik kezében egy dobozzal, másikban Aeval. Kibum apja ránézett a kislányra, látszott rajta, hogy valamelyik gondolata, "ő az unokám", de szemében nagy részt csak méreg és szánalom volt.
A szöszi szíve darabokra akart törni, tényleg oda meg vissza van az apjáért, és mellkason ütötte a dolog, hogy ilyen tekintettel néz rá és AeChanra, Yeolról nem is beszélve.

– Takarodjatok a házamból – morogta mély hangon.

– JunSeo, hogy mondhatsz ilyet? – ráncolta a homlokát a nő. – A saját fiadhoz így beszélni? Megőrültél?

– Igen, a saját fiam, aki ostobán megtartott egy babát ilyen fiatalon. Fantasztikus – forgatta meg a szemét.

– Apa...

– Még jó hogy megtartotta! – szólt bele ChanYeol. – Magának meg még is mi a fene baja van? Bummie amilyen fiatal, olyan felnőttesen viselkedik. Szégyenemre, de nélkülem végigcsinálta a terhességét, munkát talált és szállást, hogy Ae biztonságban legyen, és még sokat is tanul. Szenvedett eleget, miért kell még ezt is a fejéhez vágni? Az apja, nem? A szülőknek mindig támogatni kell a gyereküket bármibe is kerül, és nem az, hogy megbántjuk még jobban. Meg sem érdemli, hogy Kibum legyen a fia. – Az Alfa teljesen felhúzta magát, a szöszi anyja felé fordult és átvette tőle AeChant. – Menjünk.

– Oké – hajtotta le a fejét.

– Köszönjük a meghívást Ms.Kim, a vacsora nagyon finom volt – biccentett, majd a kijárat felé sétált.
Már léptek volna ki a házból, ám a nő megjelent a dobozzal.

– Ezt azért vigyétek magatokkal – nyújtotta fiának, aki kisebb mosollyal átvette. – Ne aggodalmaskodj apádon, tudom, hogy a kapcsolatotok nagyon jó volt és most fáj neked az ellenséges viselkedése, de még mindig szeret téged. Adj neki időt, minden rendben lesz – ölelte át a fiát.

– Köszönöm, Omma – ölelte vissza.

Az autóban ültek, a kínos csendet AeChan ásítása törte meg, de hála az égnek aludt tovább.

– Ha ott akkor nem szólalsz meg – szólalt meg Kibum. – Én nem is tudom... de köszönöm neked – nézett Yeolra.

– Ah~ Nagyon ideges lettem, csak nem akartam hogy teljesen kijöjjön a mérgem.. bár nem tudtam magam teljesen visszafogni.

– Csak abban reménykedem, hogy elfogad engem, téged és a lányunkat, de tudom milyen makacs tud lenni.

– Bummie – fogta meg a szőke kezét. – Megígérem, hogy soha nem foglak elhagyni, mindig itt leszek neked, támogatni foglak titeket.
Az Ómega elvigyorodott.. Yeol első ígérete... Ez is felejtette mi történt a szülei házában, szíve rögtön felépült és melegség öntötte el.. Közelebb hajolt az Alfájához és csókot nyomott az ajkaira.

Folyt.Köv.