Marked 2. Infection 3.

Marked 2. Infection

 3.Rész

Kávé foltok

Elsápadt.. Mi? Mi történt? Mit mondott?.... Baek... elvetélt?.. De olyan boldogak voltak végre JaeBummal.. Ez szörnyű.

– Hyunnie.. én, nem tudom mit mondjak. – Már el is felejtette milyen hírrel jött hozzá.

Baek szipogott és beszélni kezdett, de szeme nem hagyta el a tévét.

– Annyira.. boldogok voltunk mikor kiderült, hogy terhes vagy.. tudtuk, hogy korai, de már a névadáson veszekedünk.. és azon gondolkodtunk hogy milyen nemű és milyen faja lesz... de már sosem tudjuk meg... – hangja egyre gyengébbé vált. – Ma amikor bementünk vizsgálatra alig vártuk az ultrahangot, hogy lássuk a fejlődését.. hogy képet kapjunk róla és azt mondja minden rendben. Ez nem így alakult.. Azt is hozzátette az orvos, hogy a terhességem csodának számított, de egyáltalán nem lepődött meg, elmagyarázta jobb ha nem próbálkozunk, mert mindig ez lesz a vége... Kijöttünk a rendelőből JaeBum zokogni kezdett és majdnem elájult.. én pedig – csuklott el a hangja. – Én pedig ott álltam fapofával, könnyek nélkül.. nem öleltem át, nem mondtam semmit egy ideig, csak bámultam.. Utána megkérdeztem száraz hangon, hogy miért sír.. mitől lepődött meg ennyire.. és kegyetlenül rákiabáltam, hogy ne merjen hazajönni. Otthagytam, ő pedig nem jött utánam.. Biztos megutált.

– Dehogy utált meg! Te vagy a mindene!

– Már hatórája várok, és sírok... érzem őt.. nincs jól, még sincs pofám megkeresni.. szörnyű vagyok! – sírt fel hangosan, amin Kibum pislogott... sose látta ilyen törtnek BaekHyunt.. Magához ölelte, szorosan szorítva.

– Nem vagy szörnyű Hyunnie! Te vagy a legjobb, legédesebb, legviccesebb, legkedvesebb és segítőkészebb ember akit nem lehetne lecserélni senkire sem. JaeBum sosem utálna meg, hiszen tudja neked is ugyanolyan nehéz, mint neki, sőt egy picit neked rosszabb is.. Hibásnak érzed magad, de nem vagy az. Fogalmam sincs milyen érzés ez, de megszakad a szívem amiért így látlak.. Muszáj ezt megbeszélned JaeBummal.

– De Bumme~! – vette gyorsan a levegőt.

– Nem! Nincs kifogás.. Én, nem vagyok olyan mint te, én.. bárcsak feltudnálak vidítani.. ám nem vagyok a párod. Erős vagy Hyunnie, és áldom az eget, amiért a sors melléd sodort, jobb barátot kívánni sem lehetne. Szeretlek.

– Igen is vidítasz azzal hogy itt vagy és ölel.. köszönöm, és is szeretlek.

Öleltél egymást, szorosan, eszükbe se jutott hogy elengedjék egymást, viszont hallották az ajtó nyitódást, így elváltak, de karjaikat ugyan ott tartották és egy irányba néztek JaeBumra, aki ott állt kisírt szemekkel.

– Menj oda hozzá – suttogta a fülébe nagyon halkan, érezte Baek megrázza a fejét alig láthatóan. – Menj... – A Béta behunyta a szemét, lassan felállt, szerelmére pillantott, megremegett az egész teste és odafutott JaeBumhoz aki már tárt karokkal várta, és mikor köré záródtak olyan fájdalommal zokogott fel, ami Kibum szívét is összetörte.

– Ú-úgy saj-sajn-sajnálom! – Alig kapott levegőt.

– Shh.. – simogatta a hátát. – Semmi baj, nem a te hibád.

– Ne-nem bí-bírom to-tovább! – Belső fájdalmában már-már sikított. Az Ómega is ejtett pár könnyet, de gyorsan összeszedte magát és a páros mellé sétált, megcirógatta Baek kezét.

– Hyunnie, minden rendben lesz, oké? – mondta, mikor a Béta kibújtatta fejét az Alfa mellkasából. – Sírd ki magad.

BaekHyun csak bólogatott, és már visszasimult párjához.

– Vigyázz rá – nézett JaeBumra. – Baekkie erős.

– Tudom...

– Én most viszont megyek.. részvétem, ami történt szörnyű.. de bízok benne, hogy minden oké lesz veletek, és megoldjátok.

– Köszönjük.

– Semmiség.. Sziasztok – intett, és mikor elköszöntek - mármint a vöröses-hajú csak motyogott valamit -, kilépett a házból.


Mikor hazaért ledobta magát az ágyra. Jobb, hogy nem mondta el BaekHyunnek a dolgot... sokáig nem is fogja, megvan a saját problémája, és sokkal nagyobb mint az övé.
Benyúlt a zsebébe, kihalászta ChanYeol levelét és nagy levegőt véve újra olvasta.

“ Jó reggelt Kibum!

Gondoltam keresni fogsz, szóval leírom hova is mentem ma... Tudod, nagyon sokat gondolkodtam mostanában a múlton, jelenen és a jövőn. Mikor még nem jártál a sulinkba megvolt a saját kis álmom, amit valóra akartam váltani. Nem mondom, hogy belerondítottál, mert ez a négy év veled csodálatos volt..

Japánban egy verseny után odajött hozzánk egy nagyon híres edző, aki megvolt velünk elégedve és feltett nekünk egy kérdést; hogy akarunk-e a világ legjobb játékosai. Egyből gondolkodási időt kértem, egy napot adott. Mindent alaposan átfontoltam és..
Elmegyek.
Nem fogom hagyni, hogy egy ilyen hatalmas lehetőség elússzon előlem és a csapatom elől. Fogalmam sincs meddig leszek el, de az edző azt mondta maximum három évig Los Angelesben kell maradnunk... de utána se biztos, hogy vissza jövök....
Sajnálom Bummie, nagyon sajnálom, de tudd, hogy...

Szeretlek”

Kibum összegyűrte a levelet és eldobta.. Ürességet érzett.. csak most fogta fel igazán.

– Nem tartottad be az ígéretedet, Yeol.. "Soha nem foglak elhagyni" mi? Akkor még is mi a fenét keresel Los Angelesben? – kérdezte magától, összegömbölyödve8

BaekHyun még mindig remegett, JaeBum karjaiba feküdt, sírása kezdett elmúlni.

– Haragszol rá-rám? – szipogta gyengén.

– Miért haragudnék, Babe? – cirógatta a hátát.

– Me-mert leordítottalak.. ne-neked is ugyan annyi jogod va-van kiakadni és sírni, mint nekem.

– Még is... és vagyok az Alfád, és gyengébb vagyok nálad.

– E-ez nem i-igaz! – sírt ismét fel, jobban párjához simulva. – Hogy tudsz te pont engem szeretni? Makacs, hülye és nyomorék vagyok.. szülni pedig nem tudok neked..

– Ó, egész nap tudnám sorolni miért, sőt könyvbe is foglalnám. Mikor először megláttalak a pici termeteddel, a vöröses hajaddal és az elszán kék szemeiddel.. beléd zúgtam, pedig elterveztem, hogy találok magamnak egy szép ómegát, de tudod mit? Nem bántam meg, és sosem fogom megbánni, hogy te vagy a párom, és minden napon egyre jobban beléd szeretek. Nekem mindegy milyen állapotban, csak rád kell néznem és mindig belém hasít, hogy milyen szerencsés vagyok amiért ilyen fantasztikus szerelmem van.

– JaeJae! Mos miattad esőt sírok!

– Sírj csak Yeobo, én itt leszek, hogy feláztassam – nyomott egy csókot a forró homlokára.

Három teljes óra múlva BaekHyun kidőlt a sok sírástól, amin a zöldszemű Alfa meg sem lepődött. Ő maga is fáradt volt, de félt elaludni, nem akarta, hogy Baek nélküle ébredjen fel, így csak bámulta a szép arcát, ami ki volt simulva, semmi fintor, öröm, szomorúság vagy harag nem helyezkedett el rajta. Végül nem bírta és bealudt.
Reggel együtt ébredtek, percekig élvezték egymás néma társaságát, ám BaekHyun kelt előbb ki az ágyból, hogy a fürdőbe menjen és mikor meglátta tükörképét elszörnyedt.

– Azt a.. jó ronda vagyok – fintorgott, megnyitotta a csapot, megmosta az arcát és a fogát, és egy kis alapozóval próbálta eltakarni a gyötrelmes mivoltát. – Így már jobb... egy picivel – motyogta magának. Kiakart fordulni, ám felsikkantott, mikor meglátta JaeBumot az ajtóban. – Ha megakartál ijeszteni, sikerült – tette kezét dübörgő szívére.

– Nem akartalak – nevetett egy aprót. – Csak megakartam kérdezni mit szeretnél enni, de elbambultam, mert túl gyönyörű vagy.

– ... – szűkítette össze a szemét. – Nem hiszem, hogy bármi is lemenne a tokromon – hagyta figyelmen kívül a bókot,

– Ja.. nekem se.. mit akarsz ma csinálni?

– Őszintén? Tök mindegy amíg együtt vagyunk – vonogatta a vállát.

– Oké – mosolygott rá, amit a kék-szemű viszonzott.

«———»

Gyűlölte magát, életében nem hazudott ennyit, mint a mostani két hétben! És a saját lányának, szépen vagyunk. De mit tehetett volna? Elmagyarázni, hogy az apja nem fog hazajönni valószínűleg soha? Hiszen annyira odáig volt érte... de csak nem mondhatja örökre, hogy Yeol hamarosan hazajön, vagy épen dolgozik és túl fáradt hazajönni ezért hotelekben alszik. Arról nem is beszélve, hogy munkába se volt, beteget jelentett.. Nem válaszolt üzenetekre sem.
Kezében körkörösen mozgatta a papír poharat, amiben félig megivott kávéja lötyögött. Felállt és kiakarta dobni, úgysem fogja meginni és amúgy is kihűlt, de egy férfi neki ment, így a koffeinnel teli ital ráfröccsent.. Hogy az a!

– Úristen, a ruhám! Normális vagy? – gurult be egyből. – Tudod te ezek mennyit érnek? Ez egy kibaszott drága ing! És a kedvencem, ez a folt sose fog kijönni – hisztizett, rá se nézve a tettesre.

– Ne-ne haragudj – próbálta legalább egy zsebivel felitatni.

– Hozzám ne érj! – lökte el, és ekkor pillantott fel s már mondta volna tovább a kirobbanását, de szava elállt. Ó.. egy Alfa.. és milyen.. szexi.
Mikre nem gondolsz Kim Kibum! Neked már van Alfád! Ja, Los Angelesben...

– Tényleg bocsánat, elég ügyetlen vagyok.

– Vettem észre – mutatott magán végig.

– Kifizetem.

– Nem kell – legyintett. – Én is eléggé bambultam.. – rázta meg a fejét.

– .... Ismerős vagy te nekem...

– Eh?

– Meg is van! Kim Key Kibum, igaz? A modell a Tuan cégnél.

– A... honnan jöttél rá? Tök jól álcázom magam.

– Tippeltem. Na meg amilyen ajkaid vannak, nehéz eltéveszteni.

– A-az ajkaim? – emelte volna oda, de észrevette magát, így szorosan maga mellett tartotta kezét.

– Hm, valamivel azért ki kell engesztelnelek. Mit szólnál ha este elvinnélek egy jól eldugott bárba? Ott álcáznod kell se kell majd magad.

– Nem hiszem, hogy egy idegennel kéne elmennem egy bárba – húzta fel a szemöldökét.

– Oh, elnézést, Kim Jong Hyun vagyok, cukrász – hajolt meg, és mosolygott rá. Úgy néz ki, mint egy... dinó és kiskutya keveréke. PuppySaurus.. és az a mosoly.. megremegett tőle a lába.

– Aham.... talán elmegyek veled – somolygott, kedve is jobb lett. – Add meg a számod – billentette oldalra a fejét, az Alfa pedig már sorolta is, utána megcsörgette, hogy ő is elmentse a számát.

– Akkor majd várom a hívásod, tényleg sajnálom az inged, most tovább kell állnom – hátrált és kacsintott egyet. – Legyen addig további szép napod.

– Neked is.. – nézte ahogyan elsétált. Ügyes vagy Kibum, de tényleg... Így kell barátokat szerezni, csak menj nekik és kiabálj, miért is ne... Meg egy frászt.
Mosolyogva ment haza, miközben ajkát simogatta.

Nézegette magát a tükörben... elfogadta az estét.. tiszta hülye, de nem depressziózhat, mert ChanYeol elhagyta, élnie kell az életét.. Elrejtette a fognyomokat, beszúrta magának a gyógyszert, hogy az Alfája illata ne érződjön rajta már négy éve ezt csinálta a modellkedés miatt, szóval már megszokta a tűt.
BaekHyunék fognak vigyázni Aera, a Béta amúgy is hiányolta a picit és most, hogy JaeBummal jobban vannak szívesen el lesznek vele.
Felvette a szemüvegét és a sapkáját, ameddig JongHyunnal nem mennek be abba a helyre, a végén még megtalálják a várszívó paparazzik... kéne még az, hogy a hírek tele legyenek az ő és JongHyun képeivel.

– Köszi, hogy vigyáztok rá – nézte ahogy JaeBum kacagva beljebb viszi a lányát.

– Semmiség, már hiányzott a kis ördög.

– Yah... – csapta karon. – Ha van valami, csak hívj és jövök.

– Nyugi, mindent kézben tartunk.. Te érezd jól magad.. Gondolom ChanYeollal romantikus estét tartotok.

Kínosan elmosolyodott... – Igen – vágta rá hezitálás nélkül.. remek, most pedig a legjobb barátjának hazudott.. Nem komplett, az már biztos!

Folyt.Köv!