Nyakörv és Lakat 4. (ChanBum / ChanBaek / JinKibum)

Nyakörv és Lakat
(ChanBum / ChanBaek / JinKibum)
4.
"Viszonzatlan Szerelem"

Hossz: 4/4

Banda: EXO & SHINee

Szereplők: Park ChanYeol, Kim Kibum, Byun BaekHyun, Lee Jinki(Onew)

Párosítás: ChanBum, BaekYeol/ChanBaek, JinKibum

Műfaj: slash, smut

Besorolás: +18

Figyelmeztetés: erőszak, trágár szavak, szereplők kora nem egyezik a valósággal

Hozzáfűzés: Hi Everybody^^ Tudom, sokat késtem vele, de nem éreztem jól magam, viszont most rávettem magam erre a részre, ami kicsit köcsögre sikeredett, hiszen hagytam egy nyitott részt, amiben bármit bele lehet képzelni.. Remélem tetszeni fog. :3 Jó olvasást hozzá Cicáim^^

~Dia💙

Nevetve borultak be az ajtón, egymás kezét fogva. Kibumnak az élete tökéletesen alakult, nem hitte volna, hogy ilyen gyorsan szerelmes lesz főnökébe, aki viszonozza az érzéseit. Furcsa volt, de jó is. Nem gondolt annyit ChanYeolra, de még hiányzott neki.. megszokta, hogy parancsolgattak neki, így volt, mikor kérdés nélkül kitakarította Jinki egész házát, aki persze boldogan csókolta meg.. Hát igen, csóknál tovább soha nem mentek, nem volt rá készen, főleg mert a Nyakörv és Lakat még mindig a nyakában volt, ami még mindig annyit jelentett a számára, hogy ChanYeolé a teste, és azt még nem adhatja át Jinkinek. Át akarta adni magát.. minden vágya ez volt, de félt. Nem... biztos nem az együttlét fájdalmától, inkább csak attól, hogy újra elküldik, vagy elhagyják.. nem akarta ez ismét átélni, nagyon nem volt ingere hozzá.

- De soha nem hagynálak el, vagy küldenélek el - mondta Jinki, mint mindegy egyes nap..
- Ah.. de ez olyan nehéz nekem, kérlek érts meg! - konyult lefele az ajka a szöszi fiúnak. Igen, kiszőkítette a haját, mert Jinki megkérte rá, bár kicsit félt belemenni, még is fodrász alá vetette magát, és végül még sem bánta meg. Tetszett neki.
- Tudom - sóhajtotta. - Szeretlek Kibummie - karolta át a vékony derekát, amiért annyira oda volt.. imádta, hogy ennek a fiúnak ilyen vonásai vannak.
- Én is téged - kuncogta, egy puszit nyomva párja ajkaira.

Nem tudta elmondani mennyire boldog főnökével.. olyanokat csináltak, mint például:. elmentek randizni, együtt főztek-sütöttek.. ezeket soha nem csinálta volna ChanYeollal.. soha.. Ám olyan kíváncsi volt, hogy mit csinálhat most éppen.. Talán BaekHyunt erőszakolja meg? Vagy hozzá kedvesebb? Tudni akarta! Minden porcikája azt kiáltotta, hogy szökjön be a Park birtokra, és nézze meg. Menni akart, még akkor is, ha nem hangzott jó ötletnek. Nem tehetett róla, tudnia kellett... leakarta venni a nyakörvet, de nem fog menni neki enélkül, hogy még utoljára látná volt Gazdáját. Szüksége volt egy utolsó érintésre, mielőtt át adja magát Jinkinek. ChanYeolnak kell levennie róla.. így érezte... még ma este el fog menni!
- Na én hazamegyek, Bummie, már késő van - mondta Jinki, felállva a kanapéról, ahol eddig ültek, nézve valami orbitális hülyeséget a tévében.
- Ó, kikísérlek! - tápászkodott fel rögtön.
- Tudom hol kell kimenni, Édes - kuncogta az idősebb, puszit nyomva a szőke tincsei közé.. imádta, hogy ilyen a haja. - Vigyázz magadra - mosolyodott el, belelépett a cipőjébe és elment.

Kibum párat pislogott.. tudta mi a baja Jinkinek, tisztában volt vele.. Ne aggódj.. hamarosan teljesen megkapsz, gondolta magában a szöszi. Még fél órát várt, de végül nem bírta tovább és felvéve valami teljesen fekete ruhát indult az éjszakának. Nem hívott se taxit, nem szált buszra, vagy egyáltalán valamilyen járműre, kellet a fejének a friss levegő.. már amennyire a város légkörét lehet frissnek nevezni.
Nem tudta mennyi idő telt el, mire elérte a célját... mennyi lehet az idő? Otthon hagyta a telefonját.. Picsába.. tényleg itt van.
Megcsapta az ismerős szél, szíve gyorsan, hevesen dobogott, kiakart robbanni a mellkasából. Próbáljon meg beszökni... vagy menjen a kaputelefonhoz? A, tuti nem fogadnák... Inkább megpróbál valahogy beszökni, bár biztos mindenhol őrök vannak, de azért megpróbálhatja, nem igaz?

Próbált minél ügyesebben átmászni a magas kerítésen, reménykedett benne, hogy nem szakad el semmije, imádta ezeket a cuccokat!

BaekHyun kényelmetlenül próbált mocorogni, ha nem lett volna leláncolva! Utált itt lenni.. gyűlölt mindent, és ChanYeol már nem egyszer erőszakolta meg, de nem adta meg neki azt, amiért eredetileg vette.. Nem könyörgött, nem sikított, minden érzelmét legyűrte magába, de kezdett megtörni, nem bírta ki az erőszakot amit minden egyes nap elkellet viselnie. Próbálta már magát megölni, de ChanYeol okosabb volt, és őrt állított mellé, aki mindig ott volt, és ez nagyon zavarta. Itt nem volt élete! Semmije nem volt, a kurva életbe.. még csak egy gyerek volt... egy ártatlan gyermek. Ezt miért nem tiltják be a rendőrök? Az ilyen elmebeteg embereket.. miért nem csukják le örökre?

- Szépfiú.. - Már megint ez az undorító becenév. - Igazán feladhatnád ezt az egészet.. úgy is az enyém leszel teljesen. Belém fogsz szeretni, mint az a nyomorult Kibum.. ha nem érek hozzád maszturbálni fogsz, könyörögni fogsz azért, hogy megdugjalak.
- Nem.. - vicsorgott, mint egy kutya, de ebben a pillanatban nem érdekelte hogyan is viselkedik. Most értette meg miért akart itt maradni az a fiú.. beleszeretett ChanYeolba. De hogyan? Hiszen ez egy állat! Biztos őt is megerőszakolta.. akkor még is mit szeretett ebben az emberben?
Fájdalmasan felnyögött mikor a dildo felcsúszott a végbelébe. Összeszorította a fogait, szemeit összezárta, egészen addig tartotta magát így, míg tövig nem ért, utána zihálva, gyorsan kezdett el lélegezni. Le kell nyugodni, el kell lazulnia.. nem feszülhet rá, mert csak rosszabb lesz.
- Tudod, nem akartam, hogy más hozzád nyúljon, de mivel már nem vagy szűz, és nem hallgatsz rám, úgy gondoltam osztozkodom valakivel - nevetett fel hangosan, miközben előkotorta a mobilját,  kihúzva a dildot a fiúból, hogy azután erőszakosabban visszatolja. BaekHyun majdnem felsikított a fájdalmas érzésre, de legyűrte torkán a hangokat, és csak a könnyeinek adott utat.. 
- Ké-kérem.. Cha-Gazdám.. - remegtek meg a végtagjai. - Du-dugjon meg.. - Csak is egy dolog miatt mondta ezt, nem akarta, hogy több férfi érintse a testét, főleg egyszerre.. Elég volt neki ChanYeol, nem kért még egy férfit, hogy utána ketten farkalják meg... nem, azt soha sem bírná ki. Most cáfolta meg magát, de mit tehetett volna? Engedni? Azt nem tudná letuszkolni a torkán. ChanYeol elvigyorodott, eldobva valahova a méregdrága telefontját, kihúzta belőle a dildot, majd megcsókolta a fiút, aki megadta magát. Mit is tehetett volna? Ellenkeznie? Hülyeség..
Sőt! Visszacsókolt! Chan is meglepődött, mikor Baek eléggé erotikusan csókolt vissza... megdobbant a szíve. Mi a fene? Utoljára mikor is érezte, hogy ennyire dobog a szíve? Igen... még mindig emlékezett halványan.. A szerelme iránt.. aki nagy szenvedésben távozott az élők közül, de ez a fiú miért van rá ekkora hatással? Miből jobb? Mellesleg túl fiatal.. ő már nem volt annyira az. Nem tudta miért teszi ezt, de valami azt suttogta benne, mélyen, hogy oldozza el BaekHyunt, így megtette. A fiú remegve simult a karjaiba.. miért? Hiszen bántotta.. Nem értette magát.. nem értette azt, hogy Baek miért viselkedik így. Felemelte a gyenge testet, nem itt akarja magáévá tenni.. hanem az ágyában. Felérve a szobájába lassan lefektette a fiút a lepedőre, aki furcsán pillantott vissza rá.
- Mutatok neked valami szépet - suttogta a fiatal ajkaira, majd gyengéd csókot lehelt rá.
BaekHyun érdeklődve figyelte, ahogyan ChanYeol mozdulatai sokkalta tapintatosabbak voltak, mint eddig. Most nem voltak rajta a láncok, most nem erőszakosan nyitotta szét a lábait, és nem vágta egyből belé magát. Minden porcikáját végigsimította, még a lassan merev péniszén is, amihez eddig soha sem nyúlt. Halkan felnyögött, amint egy nyelvet érzett meg a lyukánál, bizsergető érzés suhant végig a gerincén, egészen a lábujjáig. Ujjak kulcsolódtak tagja köré, lassan húzva rajta a bőrt.
- Jó érzés? - hallotta meg a kérdést, de képtelen lett volna válaszolni, akkor biztosan hangosan felnyögött volna, így inkább csak hümmögött és bólogatott. Élvezte.. ezt most kifejezetten élvezte BaekHyun. Nem erőszakoskodott.. csak.. megérintette. Igaz intim helyeken, ahol nem is kéne egy férfinak megérintenie, de most hagyta magát.. teljesen elkábította a fölötte lévő férfi, kinek szeme most máshogy csillogott, mint máskor. Sehol nem volt a perverz vigyora, az undorító szavai.. ez most kivételen jólesett neki.
- Ga-gazdám - nyöszörögte kelletlenül, csípőjét mozgatta, hiszen már ki volt tágulva. - Ké-kérem.
- Shh. Ne hívj a gazdádnak.. ChanYeol vagyok, Baek - nyalt végig a pici, de vastag ajkakon, amit annyira szeretett.
BaekHyun teljesen összezavarodott, most már tényleg nem tudta hova rakni Birtoklóját.. négy perccel még üvöltözött volna vele, amiért nem Gazdájának hívja.. most meg már nem kell?
- Cha... - elakadt a lélegzete, mikor két ujj csúszott belé. - Channie.. - Miért hívta Channienak? Megőrült? A végén még ez a pszichopata azt hiszi ő is szerelmes lett belé, mint Kibum.. na már csak az hiányzott! Elég megalázó már neki az, hogy élvezi ezt..
ChanYeol lassan vezette a fiúba a merevedését, nem akart neki fájdalmat okozni, nem értette miért.. egyszerűen úgy érezte gyengédnek kell lennie az előtte fekvő fiúhoz. BaekHyun csak halkan nyöszörgött tovább, Chan túl lassú volt, ő már hozzászokott egy tempóhoz, így türelmetlenül fellökte a csípőjét.. Úgy viselkedik, mint egy ribanc.. Nem lesz ez így jó..
ChanYeol csak lassan körözött, figyelmeztetve Baeket, hogy ő nem siet sehova.. kiakarta élvezni ezt az aktust. 

Összeolvadtak, együtt űzték egymást a csodálatos érzésekig. 
Egyikük sem értette egymást, se magukat, simogatták egymás testét, nyögések hangjai terítették be a szobát, a kevés kis fény sziluettet festett a falra, a végénél pedig egymás nevét nyögve élveztek el.
ChanYeol lassan nyúlt BaekHyun nyakához, aki először megijedt, de miután levette róla a Nyakörvet értetlenül nézte Birtokosát.
- Elmehetsz - lehelte. Egyetlen szó. 
- Miért? - pislogott meglepetten.. nem értette..
- Visszamehetsz a szüleidhez.... neked ott a helyed, nem nálam - felállt, magára vette a ruháit, és már ment volna ki, ha a meztelen Baek nem fogta volna meg a kezét.
- Nem értelek ChanYeol, csak így elengedsz? - rohannia kéne, örülnie.. Basszus, elengedte, mi a szart csinál? Menekülj Baek! Szabad vagy! - Mi változott meg hirtelen?
- Nem tudom megmagyarázni, örülj a szabadságodnak, ha akarod én magam viszlek vissza a szüleidhez és..
- Én nem megyek vissza!
- Ha? Pedig jó okod van rá Baek, megerőszakoltalak, nem egyszer, rávettelek undorító dolgokra... addig menj, míg lehetőséged van... TE miért akarnál itt maradni?
- Mert.....

Kibum megrázta a fejét, hápogott, mint egy hal.. Bár fogalma sincs mit beszéltek, de jól tudott szájról olvasni... Baekkel miért ilyen? Vele miért nem volt? Ez nem szex volt, se baszás, se dugás.. Szeretkeztek.. mindent látott az ablakon keresztül. ChanYeol maga vette le BaekHyunról a nyakörvet... az övét soha nem venné le..  Nem tudta miért, de könnyek kúsztak a szemeibe.. nem tehetett róla, még valahol mélyen még mindig szerelmes volt Chanba.. Persze, szerette Jinkit is, de nem úgy, mint őt.. Bárcsak visszajöhetne. Már fordult is volna meg, de egy hang megállította..
- Kibum... - elkerekedett szemekkel fordult a hang irányába..
- Ch-Chan - dadogta..
- Mit keresel itt? - hangja kedves volt, lágyan csilingelt, mély volt, de törődő, nem olyan, mint régen.. Ez más volt.
- Téged - suttogott, alig akart valami kijönni a torkán, legszívesebben sírva elrohant volna, de lábai földbegyökerezett.
- Nem vetted le a nyakörvet? - kerekedtek ki a szemei.. miért hordja? Ennyire szerelmes lett volna belé? Vagy.. még mindig az.
- Azt akartam, hogy te vedd le rólam.. amíg ez rajtam van.. leláncolva érzem magam, de nem fogod levenni, igaz?
- Nem fogom - rázta meg a fejét. - Az igaz szerelmednek kell levennie, az pedig nem én vagyok, tudom, hogy szerelmes voltál belém... de hidd el, nem lennék jó neked. Már más életed van, láttalak a magazinokban és reklámokban, modell vagy, nagyon illik hozzád, a szőke is jól áll... nem tehetem ezt tönkre, és az én szívem másé.
- Baeké?
- Nem tudom - vonta meg a vállát... komolyan nem tudta.
- Levetted róla a Nyakörvet... - próbált sértődött hangot megütni, de nem tudott mérges lenni, csak nagyon szomorú volt. ChanYeol bólintott.. - Van valaki akit szeretek - vallotta be végül, elpirulva. - Ő is szeret engem.
- Nem feküdtetek még le.
- Nem.
- Enged neki, hogy levegye - mutatott a nyakára. - Megérdemli.. jó szerető vagy - bólintott, majd szavak nélkül otthagyta.

Hangosan és gondterhelten felsóhajtott... Értelmetlen volt ide jönni.. egy hatalmas nagy hiba, a szíve még jobban fájt, mint valaha.. Kétségtelenül, lehetetlenül, de fülig szerelmes volt ChanYeolba, Jinkit csak szerette.. de nem úgy. Ám el kell felejtenie.. muszáj lesz, hiszen Chan mást szeret. Nem szerelmes Jinkibe.. de még lehet, nem igaz? Ismét felsóhajtott... tudta mit fog tenni...

Másnap mikor végzett a munkával rögtön elment Jinki irodájába..
- Jinki... - suttogta, mire a férfi ránézett. - Leveheted....

~ VÉGE ~