Marked 2. Infection 3.

Marked 2. Infection

 3.Rész

Kávé foltok

Elsápadt.. Mi? Mi történt? Mit mondott?.... Baek... elvetélt?.. De olyan boldogak voltak végre JaeBummal.. Ez szörnyű.

– Hyunnie.. én, nem tudom mit mondjak. – Már el is felejtette milyen hírrel jött hozzá.

Baek szipogott és beszélni kezdett, de szeme nem hagyta el a tévét.

– Annyira.. boldogok voltunk mikor kiderült, hogy terhes vagy.. tudtuk, hogy korai, de már a névadáson veszekedünk.. és azon gondolkodtunk hogy milyen nemű és milyen faja lesz... de már sosem tudjuk meg... – hangja egyre gyengébbé vált. – Ma amikor bementünk vizsgálatra alig vártuk az ultrahangot, hogy lássuk a fejlődését.. hogy képet kapjunk róla és azt mondja minden rendben. Ez nem így alakult.. Azt is hozzátette az orvos, hogy a terhességem csodának számított, de egyáltalán nem lepődött meg, elmagyarázta jobb ha nem próbálkozunk, mert mindig ez lesz a vége... Kijöttünk a rendelőből JaeBum zokogni kezdett és majdnem elájult.. én pedig – csuklott el a hangja. – Én pedig ott álltam fapofával, könnyek nélkül.. nem öleltem át, nem mondtam semmit egy ideig, csak bámultam.. Utána megkérdeztem száraz hangon, hogy miért sír.. mitől lepődött meg ennyire.. és kegyetlenül rákiabáltam, hogy ne merjen hazajönni. Otthagytam, ő pedig nem jött utánam.. Biztos megutált.

– Dehogy utált meg! Te vagy a mindene!

– Már hatórája várok, és sírok... érzem őt.. nincs jól, még sincs pofám megkeresni.. szörnyű vagyok! – sírt fel hangosan, amin Kibum pislogott... sose látta ilyen törtnek BaekHyunt.. Magához ölelte, szorosan szorítva.

– Nem vagy szörnyű Hyunnie! Te vagy a legjobb, legédesebb, legviccesebb, legkedvesebb és segítőkészebb ember akit nem lehetne lecserélni senkire sem. JaeBum sosem utálna meg, hiszen tudja neked is ugyanolyan nehéz, mint neki, sőt egy picit neked rosszabb is.. Hibásnak érzed magad, de nem vagy az. Fogalmam sincs milyen érzés ez, de megszakad a szívem amiért így látlak.. Muszáj ezt megbeszélned JaeBummal.

– De Bumme~! – vette gyorsan a levegőt.

– Nem! Nincs kifogás.. Én, nem vagyok olyan mint te, én.. bárcsak feltudnálak vidítani.. ám nem vagyok a párod. Erős vagy Hyunnie, és áldom az eget, amiért a sors melléd sodort, jobb barátot kívánni sem lehetne. Szeretlek.

– Igen is vidítasz azzal hogy itt vagy és ölel.. köszönöm, és is szeretlek.

Öleltél egymást, szorosan, eszükbe se jutott hogy elengedjék egymást, viszont hallották az ajtó nyitódást, így elváltak, de karjaikat ugyan ott tartották és egy irányba néztek JaeBumra, aki ott állt kisírt szemekkel.

– Menj oda hozzá – suttogta a fülébe nagyon halkan, érezte Baek megrázza a fejét alig láthatóan. – Menj... – A Béta behunyta a szemét, lassan felállt, szerelmére pillantott, megremegett az egész teste és odafutott JaeBumhoz aki már tárt karokkal várta, és mikor köré záródtak olyan fájdalommal zokogott fel, ami Kibum szívét is összetörte.

– Ú-úgy saj-sajn-sajnálom! – Alig kapott levegőt.

– Shh.. – simogatta a hátát. – Semmi baj, nem a te hibád.

– Ne-nem bí-bírom to-tovább! – Belső fájdalmában már-már sikított. Az Ómega is ejtett pár könnyet, de gyorsan összeszedte magát és a páros mellé sétált, megcirógatta Baek kezét.

– Hyunnie, minden rendben lesz, oké? – mondta, mikor a Béta kibújtatta fejét az Alfa mellkasából. – Sírd ki magad.

BaekHyun csak bólogatott, és már visszasimult párjához.

– Vigyázz rá – nézett JaeBumra. – Baekkie erős.

– Tudom...

– Én most viszont megyek.. részvétem, ami történt szörnyű.. de bízok benne, hogy minden oké lesz veletek, és megoldjátok.

– Köszönjük.

– Semmiség.. Sziasztok – intett, és mikor elköszöntek - mármint a vöröses-hajú csak motyogott valamit -, kilépett a házból.


Mikor hazaért ledobta magát az ágyra. Jobb, hogy nem mondta el BaekHyunnek a dolgot... sokáig nem is fogja, megvan a saját problémája, és sokkal nagyobb mint az övé.
Benyúlt a zsebébe, kihalászta ChanYeol levelét és nagy levegőt véve újra olvasta.

“ Jó reggelt Kibum!

Gondoltam keresni fogsz, szóval leírom hova is mentem ma... Tudod, nagyon sokat gondolkodtam mostanában a múlton, jelenen és a jövőn. Mikor még nem jártál a sulinkba megvolt a saját kis álmom, amit valóra akartam váltani. Nem mondom, hogy belerondítottál, mert ez a négy év veled csodálatos volt..

Japánban egy verseny után odajött hozzánk egy nagyon híres edző, aki megvolt velünk elégedve és feltett nekünk egy kérdést; hogy akarunk-e a világ legjobb játékosai. Egyből gondolkodási időt kértem, egy napot adott. Mindent alaposan átfontoltam és..
Elmegyek.
Nem fogom hagyni, hogy egy ilyen hatalmas lehetőség elússzon előlem és a csapatom elől. Fogalmam sincs meddig leszek el, de az edző azt mondta maximum három évig Los Angelesben kell maradnunk... de utána se biztos, hogy vissza jövök....
Sajnálom Bummie, nagyon sajnálom, de tudd, hogy...

Szeretlek”

Kibum összegyűrte a levelet és eldobta.. Ürességet érzett.. csak most fogta fel igazán.

– Nem tartottad be az ígéretedet, Yeol.. "Soha nem foglak elhagyni" mi? Akkor még is mi a fenét keresel Los Angelesben? – kérdezte magától, összegömbölyödve8

BaekHyun még mindig remegett, JaeBum karjaiba feküdt, sírása kezdett elmúlni.

– Haragszol rá-rám? – szipogta gyengén.

– Miért haragudnék, Babe? – cirógatta a hátát.

– Me-mert leordítottalak.. ne-neked is ugyan annyi jogod va-van kiakadni és sírni, mint nekem.

– Még is... és vagyok az Alfád, és gyengébb vagyok nálad.

– E-ez nem i-igaz! – sírt ismét fel, jobban párjához simulva. – Hogy tudsz te pont engem szeretni? Makacs, hülye és nyomorék vagyok.. szülni pedig nem tudok neked..

– Ó, egész nap tudnám sorolni miért, sőt könyvbe is foglalnám. Mikor először megláttalak a pici termeteddel, a vöröses hajaddal és az elszán kék szemeiddel.. beléd zúgtam, pedig elterveztem, hogy találok magamnak egy szép ómegát, de tudod mit? Nem bántam meg, és sosem fogom megbánni, hogy te vagy a párom, és minden napon egyre jobban beléd szeretek. Nekem mindegy milyen állapotban, csak rád kell néznem és mindig belém hasít, hogy milyen szerencsés vagyok amiért ilyen fantasztikus szerelmem van.

– JaeJae! Mos miattad esőt sírok!

– Sírj csak Yeobo, én itt leszek, hogy feláztassam – nyomott egy csókot a forró homlokára.

Három teljes óra múlva BaekHyun kidőlt a sok sírástól, amin a zöldszemű Alfa meg sem lepődött. Ő maga is fáradt volt, de félt elaludni, nem akarta, hogy Baek nélküle ébredjen fel, így csak bámulta a szép arcát, ami ki volt simulva, semmi fintor, öröm, szomorúság vagy harag nem helyezkedett el rajta. Végül nem bírta és bealudt.
Reggel együtt ébredtek, percekig élvezték egymás néma társaságát, ám BaekHyun kelt előbb ki az ágyból, hogy a fürdőbe menjen és mikor meglátta tükörképét elszörnyedt.

– Azt a.. jó ronda vagyok – fintorgott, megnyitotta a csapot, megmosta az arcát és a fogát, és egy kis alapozóval próbálta eltakarni a gyötrelmes mivoltát. – Így már jobb... egy picivel – motyogta magának. Kiakart fordulni, ám felsikkantott, mikor meglátta JaeBumot az ajtóban. – Ha megakartál ijeszteni, sikerült – tette kezét dübörgő szívére.

– Nem akartalak – nevetett egy aprót. – Csak megakartam kérdezni mit szeretnél enni, de elbambultam, mert túl gyönyörű vagy.

– ... – szűkítette össze a szemét. – Nem hiszem, hogy bármi is lemenne a tokromon – hagyta figyelmen kívül a bókot,

– Ja.. nekem se.. mit akarsz ma csinálni?

– Őszintén? Tök mindegy amíg együtt vagyunk – vonogatta a vállát.

– Oké – mosolygott rá, amit a kék-szemű viszonzott.

«———»

Gyűlölte magát, életében nem hazudott ennyit, mint a mostani két hétben! És a saját lányának, szépen vagyunk. De mit tehetett volna? Elmagyarázni, hogy az apja nem fog hazajönni valószínűleg soha? Hiszen annyira odáig volt érte... de csak nem mondhatja örökre, hogy Yeol hamarosan hazajön, vagy épen dolgozik és túl fáradt hazajönni ezért hotelekben alszik. Arról nem is beszélve, hogy munkába se volt, beteget jelentett.. Nem válaszolt üzenetekre sem.
Kezében körkörösen mozgatta a papír poharat, amiben félig megivott kávéja lötyögött. Felállt és kiakarta dobni, úgysem fogja meginni és amúgy is kihűlt, de egy férfi neki ment, így a koffeinnel teli ital ráfröccsent.. Hogy az a!

– Úristen, a ruhám! Normális vagy? – gurult be egyből. – Tudod te ezek mennyit érnek? Ez egy kibaszott drága ing! És a kedvencem, ez a folt sose fog kijönni – hisztizett, rá se nézve a tettesre.

– Ne-ne haragudj – próbálta legalább egy zsebivel felitatni.

– Hozzám ne érj! – lökte el, és ekkor pillantott fel s már mondta volna tovább a kirobbanását, de szava elállt. Ó.. egy Alfa.. és milyen.. szexi.
Mikre nem gondolsz Kim Kibum! Neked már van Alfád! Ja, Los Angelesben...

– Tényleg bocsánat, elég ügyetlen vagyok.

– Vettem észre – mutatott magán végig.

– Kifizetem.

– Nem kell – legyintett. – Én is eléggé bambultam.. – rázta meg a fejét.

– .... Ismerős vagy te nekem...

– Eh?

– Meg is van! Kim Key Kibum, igaz? A modell a Tuan cégnél.

– A... honnan jöttél rá? Tök jól álcázom magam.

– Tippeltem. Na meg amilyen ajkaid vannak, nehéz eltéveszteni.

– A-az ajkaim? – emelte volna oda, de észrevette magát, így szorosan maga mellett tartotta kezét.

– Hm, valamivel azért ki kell engesztelnelek. Mit szólnál ha este elvinnélek egy jól eldugott bárba? Ott álcáznod kell se kell majd magad.

– Nem hiszem, hogy egy idegennel kéne elmennem egy bárba – húzta fel a szemöldökét.

– Oh, elnézést, Kim Jong Hyun vagyok, cukrász – hajolt meg, és mosolygott rá. Úgy néz ki, mint egy... dinó és kiskutya keveréke. PuppySaurus.. és az a mosoly.. megremegett tőle a lába.

– Aham.... talán elmegyek veled – somolygott, kedve is jobb lett. – Add meg a számod – billentette oldalra a fejét, az Alfa pedig már sorolta is, utána megcsörgette, hogy ő is elmentse a számát.

– Akkor majd várom a hívásod, tényleg sajnálom az inged, most tovább kell állnom – hátrált és kacsintott egyet. – Legyen addig további szép napod.

– Neked is.. – nézte ahogyan elsétált. Ügyes vagy Kibum, de tényleg... Így kell barátokat szerezni, csak menj nekik és kiabálj, miért is ne... Meg egy frászt.
Mosolyogva ment haza, miközben ajkát simogatta.

Nézegette magát a tükörben... elfogadta az estét.. tiszta hülye, de nem depressziózhat, mert ChanYeol elhagyta, élnie kell az életét.. Elrejtette a fognyomokat, beszúrta magának a gyógyszert, hogy az Alfája illata ne érződjön rajta már négy éve ezt csinálta a modellkedés miatt, szóval már megszokta a tűt.
BaekHyunék fognak vigyázni Aera, a Béta amúgy is hiányolta a picit és most, hogy JaeBummal jobban vannak szívesen el lesznek vele.
Felvette a szemüvegét és a sapkáját, ameddig JongHyunnal nem mennek be abba a helyre, a végén még megtalálják a várszívó paparazzik... kéne még az, hogy a hírek tele legyenek az ő és JongHyun képeivel.

– Köszi, hogy vigyáztok rá – nézte ahogy JaeBum kacagva beljebb viszi a lányát.

– Semmiség, már hiányzott a kis ördög.

– Yah... – csapta karon. – Ha van valami, csak hívj és jövök.

– Nyugi, mindent kézben tartunk.. Te érezd jól magad.. Gondolom ChanYeollal romantikus estét tartotok.

Kínosan elmosolyodott... – Igen – vágta rá hezitálás nélkül.. remek, most pedig a legjobb barátjának hazudott.. Nem komplett, az már biztos!

Folyt.Köv!

Marked 2. Infection 2. (+16)

Marked 2. Infection 

2.Rész

Könnyek

+16

A stáb meghökkenve hallgatta a díva kiabálását. A férfi, aki előtt állt Kibum elakart fintorodni, de tudta, hogy csak jobban kiakadna és a feje nem maradna a helyén így csak kussolt.
– Hogy merészeltél készíteni rólam ilyen ocsmány képet? Hát nem tanítottak meg hogyan kell fotózni? És ez a rossz oldalam! Azt hiszed ez valami vicc? A fotóim milliókat érnek!

– Nem kellene ennyire nagyra verni, csak kitörlöm és kész.

– Á, szóval csak ÚGY kitörlöd? A többiek valamiért még sem készítenek rólam ilyen rondát! Szedd össze magad nagyon gyorsan, vagy kirúgatlak – sétált vissza a beállított kis szoba részlegbe ahol fotóit csinálták. Leült a fotelba, keresztbe tette a lábát, nem nézett a kamerába, amik kattogó hangon adták a jelet hogy fényképezik. Lehunyta szemeit, egy kis mosollyal az ajkain, a következő beállításán az "ablakba" ült, egy magazint vett a kezébe és úgy tett, mint ha olvasná, utána egyik lábára tette, és lefele nézett a combjára.

Mikor a munkájának vége volt rögtön Mark irodája felé vette az irányát. Fekete fürtjei szemébe lógtak, amit idegesen túrt hátra, sokkal hosszabb, mint amit megszokott.
Bekopogott az ajtón, és mikor megkapta a "gyere be" szót, be is lépett.

– Ó, szia Bummie – mosolygott rá, asztala rendetlen a sok papír miatt, amin a ruha tervei voltak.

– Az egyik kamerással van problémám – csapta csípőjére a kezét dívásan.

– Van egy tippem ki az, már JingYoung is panaszkodott rá – dörzsölte a homlokát. – De nem rúghatom ki...

– Nem is azt kérem, vidd le a fizuját, hátha megtanulja, hogy ez nekünk nem vicc, és nem azért vagyok diétán négy éve, és viselem el a hajam, hogy ő jót szórakozzon és csúnya képeket csináljon!

– Oké, oké... meglátom mit tehetek... Egyébként hogy vagytok Yeollal?

– Fantasztikusan – mosolyodott el egyből. – Most éppen Japánban van.

– Jó neki – sóhajtotta. – Majd add át neki az üdvözletem.

– Meglesz.. na és veled mizu?

– Uhm, majd később mesélek róla....

– Valami baj van – aggódott egyből az idősebb ómegáért.

– Nincs, nyugi, csak most nagyon-nagyon fáradt vagyok – hunyta be a szemét. – Irtó sok a munka

– Értem... majd segíthetek ha szeretnéd... készítettem pár ötletrajzot – simogatta kínosan a karját.

– Tényleg? Megnézhetem őket? Mármint ha itt vannak nálad.

– Igen, itt vannak – nyúlt bele a táskájába és kutatni kezdett a papírokért, és mikor megérintette az ujjait kihúzta majd lerakta Mark elé, aki érdeklődve vette magához. Hümmögött, és tizenhat tervből egyet nézett sokáig.

– Ez... talán felhasználható.. jól néz ki a póló, bár változtatnék rajta pár dolgot.. Tényleg nem bánod ha alkalmazom?

– Nekem lenne megtisztelő! – mosolygott, órájára nézett. – Viszont most mennem kell.. További jó munkát – intett, megvárta míg Mark is elköszön és már indult is AeChanért.

«———»

Egy hosszú nap után lépett be a lakásba, Ae előreszaladt. Kulcsra zárta az ajtót és hangosan felsóhajtott, beljebb lépdelt, s szinte leesett az álla.

– Yeol! Hát te mit csinálsz itt? Még lenne két napod!

– Eredetileg csak őt napra kellet mennünk, és! Nagyon hiányoztál – húzott elő háta mögül egy csokor rózsaszín rózsát.

– Ah... de édes vagy – érzékenyült el, nem tehetett róla, egy romantikus barom... – Köszönöm – vette el a csokrot és egy lágy puszit nyomott az ajkaira.

– Ehw – szólalt meg AeChan, kezében két babával..
Kibum ráncolta a homlokát, az ágyába volt vésve, hogy lányának milyen babái vannak, még a nevüket is, és hogy melyik - melyik polcon szokott lenni.. és azt a kettőt sosem látta..

– Yeoool – lökte el magától. – Mennyit vettél?

– Huszonegyet! – sikította Ae apjához szaladva, boldogan felnézve rá.

– Azt mondtad csak akkor dobsz ki, ha hússzal jövök haza... – nézett rá kiskutya tekintettel.

– Komolyan nem hiszlek el – csóválta meg a fejét.

– Szeretleek ~

– Én utállak – mormolta, még mondani akart volna valamit, de a kaputelefon megszólalt. – Ki lehet az?

– Omma, nem emlékszel? Nagyinál maradok hétvégén!

– Nem, egyáltalán nem emlékszem ilyenre – húzta fel szépen szedett szemöldökét.

– Rossz a memóriád, édes.. Na gyere te kis husi – Yeol felemelte Aet és futva a lány szobájába siettek, két perc múlva pedig már egy nagy táskával jöttek ki.

– Nem hiszem, hogy nyaralni megy.

– A barbik vannak benne nagy részt.

– Úristen – suttogta magának lehunyt szemmel.

– Leviszem Aet..

– Oké – guggolt le a kislánya elé. – Légy jó, nem szeretném megint az hallani, hogy anyum magassarkúit próbálgatod és kisminkeled magad.

– De Omma~!

– Majd ha nagyobb talán te hordhatod azokat, oké?

– Rendben... – bólogatott, majd pici tenyerét apja keze közé csúsztatta, hogy együtt lemenjenek.

ChanYeol sunyi vigyorral tért vissza, és pontosan tudta miért. Hozzásétált, átfonta a derekát.

– Olyan szép vagy, Bummie – mondta, egy picit furcsa hangon, de meg nem mondta volna, hogy miért az.

– Umh, ne bókolj – csapott a mellkasára.

– Most haragszol rám?

– Nem..... de túl sokat adsz a lányunknak, lehet, hogy van pénzünk rá, de meg kell tanulni, hogy nem kaphat meg mindent, amit csak akar. Persze, jó látni a mosolyát, és hogy boldog. Ám megakarom értetni vele, nem minden a kapásról szól. Meg kell elégednie azzal, amije van... Nem lenne jóm ha egy olyan lányt nevelnénk belőle, aki aki azt hiszi minden az övé..

– Oké, értelek, és rendben. Nekem is meg kell tanulnom nemet mondani neki, így jó lesz?

– Aham.. – bólintott lassan. – És most mond csak el nekem, te, anya és AeChan mióta tervezgettétek ezt a mai napot, hm? Mert totál biztos vagyok benne, hogy nem beszéltem meg anyuval, hogy Ae nála marad hétvégére pont azon a napon, mikor véletlenül hazajössz.

– Azóta, mióta tudtam, hogy Japánba megyek.

– Mhm..

– Ais, ne csináld. Olyan ritkán vagyunk egyedül.. Naaa~ ne nézz így rám... Csináltam neked valamit! – fogta meg a kezét és a konyhába húzta. – Tudod, nem tudtuk megünnepelni, hogy négy éve együtt vagyunk – emelt ki egy tortát a hűtőből.

– Yeolie – somolygott. – Akármit is csinálsz... mindig lenyűgözöl. Szerencsés vagyok.

– Akarod mondani én vagyok az.. Ha nem fogadod el akkor azt, hogy próbáljuk meg... akkor minden nap sírtam volna érted – rakta le az asztalra a süteményt. – Szeretlek, Bummie.

– Én is téged – karolta át magához húzva egy csókra. – Bár nem ehetnék csokit... de amiről Mark nem tud, az nem fáj.

– Hozok kést, meg villát is.. és Ú! Négy gyertyát! – Már fordult is volna meg, de Kibum szorosan tartott.

– Nincs szükségünk rá – suttogta, kinyújtotta egyik kezét, mutató ujját belemártotta a torta krémébe, visszahúzta és lenyalta róla a csokit lassú mozdulatokkal. – Uhm, édes – harapta be az alsó ajkát, cicás szemeivel a másik kiskutya tekintetébe nézett ártatlanul.

– Te kis mocsok – morogta.

– Fogalmam sincs miről beszélsz – ismételte meg előző tettét. – Nem kóstolod meg? – pislogott.

– De – fogott álla alá, és nyelvét a fekete-hajú férfi szájába fúrta. – Igen.. tényleg édes – mormolta, közben tenyere már az Ómega derekánál járt, egészen le a fenekéig.

– Min gondolkodsz Yeolie?

– Azon, hogy ma.. jó napunk lesz – vigyorgott.

– Tényleg? Fura.. én is pont ezen agyaltam. – Hangja egyre erotikusabbá vált.. Nem tehetett róla, ő is nagyon kívánta már Alfáját

*

Kényelmetlenül mocorgott, olyan türelmetlen volt.. Csípőjét direkt felfele mozgatta, de ChanYeol csak tovább nyalta.. Hülye Alfa, mindig ezt csinálta, addig ingerelte, amíg könyörögve fel nem kiáltott... és ha ezt csinálja el is fogja érni.

– Yeolie.. kérlek – próbálta visszafogni a hangját..

– Mit szeretnél, hum?

– Nem fogom kimondani..

– Nem-e? – nyalt bele a vájatába.

– Ühm.. nem! – ütött a paplanra, ujjai ökölbe szorultak.

– Nos akkor folytatom tovább – simított végig a puha combon, közben szájával tovább csókolhatta, kihagyva pulzáló bejáratát.

– Yah~ ne csináld ezt velem! – nyöszörgött.

– Hum, akkor emlékezz csak vissza, mint műveltél velem két hónappal ezelőtt.

– Amikor leszoptalak? Istenem, csak öt percig nem nyúltam hozzád!

– Nekem őt órának tűnt...

– Az mát nem az én hi - ugh... – zárta össze ajkait, mikor Alfája két ujját nyomta tövig belé. – Ne játszadozz a tágítással, tudod jól, hogy-!

– Akkor szépen mond el nekem mit szeretnél – dörzsölte Ómegája belsejét.

– ChanYeol~! – nyüszítette.

– Hadd halljam – nyomkodta jobban a férfi prosztatáját.

– Ah, istenem csak rakd már be és dugj meg! – kiáltotta frusztráltan, és mikor az ezüsthajú rávigyorgott mélyen elpirult. – Úgy utállak – bújtatta arcát tenyere mögé.

– Olyan édes vagy ilyenkor – húzta el pici erőszakkal a kezét, hogy lássa. Felkuncogott. – Ne legyél morcos.. – feküdt el mellette. – Gyere, Babo, tied a terep.

Bum szeme felcsillant. Rámászott szerelmére, alhasára helyezkedett, kezével megfogta a kemény tagot és nyílásához dörzsölte. miközben másik karja a kotonért nyúlt, kibontotta és olyan gyorsan görgette fel, mint ha verseny lenne.

– Ahm.. – terült el ChanYeol izmos mellkasán, mikor tövig beleült, és körkörösen mozgatta a csípőjét, majd hirtelen megállt, felült és gonoszan elvigyorodott. – Lássuk, hogy te mennyire fogod elviselni, mikor téged kergetnek őrületbe – billentette oldalra a fejét.

«———»

Kielégülten ébredt fel, tapogatott maga mellé, de csak hűlt helyet érzékelt..

– ChanYeol? – emelte fel a fejét. Kikelt az ágyból, a nagy póló az Alfáé volt, leért a combja alá, így úgy csoszogott ki a szobából. Hunyorgott, a fény bántotta a szemét. – Yeolie? – kérdezte még egyszer, de semmi. A konyhába sétált. ahol a pulton volt egy levél... Mindig szokott írni, ha valamiért el kellett mennie, ami általában a kosárlabda miatt. Magához emelte a papírt és olvasni kezdett. Gyenge mosoly nőtt az arcára, és könnyek szöktek ki a szemén, s akkor indult meg jobban, mikor felolvasta a végét.

– Szeretlek.... Én is szeretlek Yeolie – ölelte magához a levelet.

*

Megállt JaeBumék házánál, elakart mondani valami nagyon fontosat barátjának. Becsengetett, ám nem jött senki. Ráncolta a homlokát, főleg, hogy úgy tűnt az ajtó résnyire nyitva van.. Benyitott.. A házban síri csend lebegett.. próbált hallgatózni se síri csend, pedig érezte, hogy a Béta itt van.. lehet alszik? De a bejárati ajtó még is miért van nyitva? Belépett, és bezárta maga mögött.. Az előszoba után jött a nappali, és látta, ahogy BaekHyun ott ül, bámulva valószínűleg az ultra halk tévét.

– Ah, Baek, képzeld el-.. – ült le mellé, magyarázni akart, de rögtön elhallgatott. – BaekHyun? Mi a baj? Miért sírsz? – rázta meg legjobb barátja vállát. A Béta nagyon lassan nézett rá, szeméből záporként folytak a könnyek, de arcán semmi mimika nem volt... – Hyunnie...

– Elvetéltem... – nézett vissza a tévére..

FolytKöv.

Marked 2. Infection 1.

Marked 2. Infection

1.Rész

Egy átlagos nap

Megigazította fekete göndör tincseit, lila szemei szinte világítottak, cicás ajkait mosolyra húzta miközben a kamerába nézett. Hallatszódtak a kattanások, az emberek irányítása hogy álljon, mit csináljon, bár ma már csak egy szót mondtak neki és megértette. Meg tudták, hogy a díva utálja, mikor irányítják.. Meg kellett hagyni, a modell makacs érett férfivé érett.. Ja... érett a hisztijeivel.
Taemin megjelent, nem mosolygott mint szokott, mérgesnek tűnt, egy jó reggelt sem jött ki a száján, és a smink sem tudta elrejteni kisírt szemeit.
Kibum odasétált a kék hajúhoz, mert így ilyen fejjel nem fog kamerák elé állni és elrontani képével az ő fotóját.

- Köszönöm a mai munkátok, a következő modellek csak este jönnek - mosolygott az emberekre, akik bólintottak és elkezdtek pakolni.

- Mi? És az én szereplésem? - szólt közbe Tae felháborodottan.

- Ma biztos, hogy nem - csóválta a fejét, megragadva a kezét és a sminkes szobába húzta. - Irtó ronda vagy ma - mondta ki az igazságot. - A photoshop se segítene rajtad.. - Oké, ez egy picit túl sok volt. - A, ne haragudj, nincs jó kedvem, de téged mi lelt? - tette karba a kezeit.

- Jinki szakított velem - bökte ki rögtön.

- Eh? Pedig nekem úgy tűnt odáig van érted.

- Tűnt! És tudod miért hagyott el? Egy Deltáért! Ki hallott már ilyenről? Egy Alfa Deltát választ? Őrültség... - mérgesen hadonászott, szomorúan felsóhajtott, és könnyen hagyták el a szemét. - Teljesen összetörtem,, szeretem őt..

- Részvétem TaeMin, de..

- Tudom.. A magánéletemet ne keverjem a munkámmal... Megmondanád Marknak, hogy kiveszek két hetet, muszáj feldolgoznom a dolgokat.

- Rendben - bólogatott és nézte, ahogyan a kék-hajú Béta lehajtott fejjel elsétál.. Ritka látvány, általában csak flegmázik..
A telefonját felvette az asztalról, a lezárt képernyő kijelezte, hogy két üzenet jött BaekHyuntől, három Marktól.. Úristen, tizenhat ChanYeoltól... Feloldotta s nem az üzenetekre ment, hanem az Instára, hogy csináljon magáról egy képet és megossza, csak utána nyitotta meg az sms-t.

 Feloldotta s nem az üzenetekre ment, hanem az Instára, hogy csináljon magáról egy képet és megossza, csak utána nyitotta meg az sms-t     
Baekére ment először.. Az elsőt két órája küldte, a másikat egy perce.

12:00

" El kell mondanom valamit! Hívj fel, ha végeztél!"

14:01

" Oké.. nem bírom. Szóval gondolom ChanYeol mesélt neked arról, hogy JaeJaeval babával próbálkoztunk és nem sikerült. ÁM. Képzeld bevésődött nekem, sőt!Terhes vagyok! Húzd majd ide a nagy popód, ha befejezted a ribanckodást a kamera előtt❤️"

Boldogan elmosolyodott.. Igen, Yeol mesélt a dologról, és beszélni is akart a Bétával, de a munkája teljesen elvette az idejét, hiszen divathét volt és mindennap bemutatókra kellett mennie. Igazán örült BaekHyunnek és JaeBumnak. Alig várta, hogy beszéljen a kék-szeművel! Még lecsekkolta Mark üzenetét, ami csak a munkával kapcsolatos, és Yeolét, ami szívecskékből állt... az a férfi.. nem normális, de nagyon szerette.

Átöltözött, felvette napszemüvegét, nagy sapkáját és lágy csípőringással elhagyta az épületet, hogy autóba szálljon és elinduljon Baekék házához.
Ahogy odaért becsöngetett, az ajtó kinyílt, a Béta a világ legboldogabb mosollyal üdvözölte. A nappaliba sétáltak, Kibum látta, hogy Hyunnienak lenne mit mondania, szóval bólintott egyet neki, hogy kezdjen neki és a férfinak szófosása lett, néhány szót nem is értett, de vigyorogva hallgatta a kicsattant barátját.

- Majd akkor vigyorogj így, mikor a nagy hasaddal alig tudsz menni. Úgy fogsz kinézni, mint egy idióta.

- Én már most úgy nézek ki - túrt bele vöröses hajába. - JaeBum annyira boldog... és örülök, hogy én teszem azzá..

- Ez jó hallani, nem szeretem mikor szomorúak vagytok.... Meg ha kislány lesz megveheted neki azt a ronda ruhát, amit AeChannak akartál.

- Jesszus, sosem adnám rá - fintorgott.

- Á, szóval csak az én lányomból akartál bohócot csinálni!

- Miii? Sose tennék olyat~!

- Ühüm - forgatta meg a szemét.

Még sokáig beszélgettek, utána JaeBum hazaért, neki is gratulált és már menni akart a lányáért, de megállt az apartmannál ahol családjával élt, mert el kell intéznie valamit.
Amint belépett ChanYeol elé ugrott és megcsókolta, amibe belemosolygott, ám rögtön le is fagyott két okból kifolyólag.

- Először is... ne fogdosd a seggem.. másodszor.. alkoholt ittál? - húzta fel szemöldökét.

- Ő... nem? - próbált kiskutya szemeket mereszteni, de Kibum mindentudó tekintete megtörte.. - Talán.. egy sojut...

- Aha, szóval EGY sojut? Mert ott az asztalon két bontott üveget látok..

- A kutya volt-!

- Yeol, ennél hülyébb kifogást még nem hallottam, és nincs is kutyánk - ráncolta a homlokát.

- De szeretnék egyet!

- Vicces vagy nagyon, de nem lesz bolhabuszunk, és ne igyál alkoholt - csapott a mellkasára. - Legalábbis a lakásba ne! Mi van, ha AeChan meglátja? Tudod, hogy a kíváncsiság korban van!

- Ah, tudom~! Sajnálom anyuci! - énekelgette..

- És még idióta is vagy... remek, menj igyál vizet...

- Ó, én nekem van egy jobb ötletem a kijózanodásra - karolta át, ismét végig simítva a fekete-hajú fenekén erősen belemarkolva.

- Yah! Biztos, hogy nem! - próbált meg kiszabadulni, de sikertelenül kellett frusztráltan felnyögnie. - Park ChanYeol! Múltkor is ezt csináltad, csak alkohol nélkül, bedőltem neked és két órán át dugtunk! Tisztába vagy vele milyen kínos volt megkérnem anyut, hogy hozza el Aet az oviból és vigyázzon rá, mert te éppen engem döngetsz?

- Mondhattad volna, hogy még dolgozol.. most is mondhatnád...

- Ne is gondolj rá te kanos állat! Van szép két kezed és verd ki a képeimre - mosolygott negédesen.

- Ah... akkor minek jöttél egyáltalán haza? Miért nem mentél rögtön AeChanért?

- Mert pisilnem kell.... - vonult el a fürdőszobába, útközben kidobta a sojus üvegeket, majd miután elvégezte a dolgát már a kijáratnál állt. - Yeolie! Elmentem, kérlek tedd fel a tésztát főni, de mosd meg az ondós használt kezed előtte! - kiáltotta.

- Utállak!

- Én is! - kuncogott, s már távozott is a lakásból, hogy elinduljon lányáért.

Amikor megérkezett Ae már ott állt a szivárványos táskáját szorongatva, amint meglátta a férfit örömébe felnevetett.

- Omma! - futott hozzá, Kibum kitárta a kezét, felemelte és megpörgette.

- Ah, te sózsák - fújt a nyakába, amire összehúzva magát kacagott, letette a földre és leguggolt hozzá. - Milyen napod volt hercegnőm? - igazgatta a rózsaszín pólóját.

- Izgalmas! Ké-képzeld egész nap játszottunk, é-és Hyemi hozott új barbikat! Szépek voltak! Veszel nekem is olyat? - halvány vörös szemei csillogtak.

- Édesem, annyi barbid van, mint égen a csillag.

- De azok szebbek!

- Amik otthon vannak nem szépek?

- Omaaa~!

- Nem, picim. Nem veszek többet - rázta meg a fejét, döntését pedig nem fogja megváltoztatni, még akkor sem, mikor lánya arca egyre szomorúbbá vált, és mikor kinyújtotta a kezét nem fogta meg, hanem durcásan tovább sétált.. El lett kényeztetve...
Beültek a kocsiba, becsatolta lányát, majd elindult.

- Egy falalt feldobná a kedved? - próbálkozott, de Ae nem válaszolt.. Felsóhajtott és inkább az útra figyelt.

Amint beléptek a házba AeChan elkiáltotta magát.

- Appa! Omma nem vesz nekem barbit!

- Hát azt nem hagyhatjuk! - jelent meg egyből Yeol, felkapva a lányát, derekára ültetve, pedig már nem volt abban a korban, hogy cipeljék.

- Meg ne próbálj neki venni!

- Ne aggódj hercegnőm, majd kettecskén elmegyünk és vásárlunk - suttogta.

- Ügye tudod, hogy hallom? - bámult rá Kibum. ChanYeol közelebb hajolt lányához és ugyanazt bele susogta a fülébe, de még mindig kristály tisztán értette. - Nyomorék - morogta magának.

- Omma csúnyát mondott! - mutogatott rá vádlóan.

- Uramatyám - emelte drámaian tenyerét szája elé. - Milyen anya vagy te?

- Feladom - nyöszörgött és inkább a szobába sétált, átöltözött, a tükörben fekete tincseit bámulta. Olyan furán nézett így ki.. két hete lehetett, hogy szőke fürtjeit befestették ilyenre. Az elején nagyon utálta, kiakarta tépni, de lassacskán hozzászokott és a rajongói odavoltak érte.. legalább lila szemét nem kellet eltakarnia valami hülye kontaktlencsével, azt nem bírta volna ki.
A fürdőbe sétált, leszedte a sminket, nyakán halványan előbukkantak a fognyomok, amiket minden hétköznap el kellet takarnia, pedig nem akarta, de ez volt Mark parancsa...
Bekente arcát bőrápoló krémmel, végül pedig a konyhába ment, szeme sarkából látta, ahogy párja lányával pónizik.. és még az Alfa a férfi a családban, kész őrület. Megcsinálta az ebédet, magának csak salátát készített hússal. A lánya még mindig puffogott, pedig Yeol biztos megfogja neki venni azokat a barbikat.

- Baboya, holnap lesz egy meccsem, és ha megnyerjük elmehetünk Japánba és ott is játszhatunk, szóval egy hétig nem leszek itthon, ügye nem baj?

- Ó, semmi baj, szórakozz jól, ez lesz az első, hogy Japánba mész, igaz?

- Igen, nagyon izgatott vagyok.

- Egyszer elmehetnénk együtt - kapott be egy falat húst.

- Velem jöhettek.

- Nem lehet, jövő hétfőtől divathét...

- Ah... az a béna munkád közbeszól!

- Majd legközelebb édes - mosolygott rá.

- De appa, mi lesz a barbikkal?

- Ó, ne aggódj, japánból húsz darabbal fogok visszajönni - csípett a lánya arcába.

- Hurrá! Apa, te vagy a legjobb!

Bum elsápadt.. teljesen tisztában volt azzal, hogy Yeol tényleg képes lenne megvenni neki annyit...

- Park... Chan....Yeol - mondta lassan, halk fenyegető hangon. - Ne mondogass ilyet, mert kifoglak hajítani mind a húsz barbibabával - mosolygott negédesen, felállva. - Ma te takarítasz - megszorongatta párja állát és a nappaliba sétálva elterült a kanapén, bekapcsolva a tévét egy kisebb vigyorral az ajkain.. 
Igazán boldognak érezte magát...

Csak ekkor még sejtése sem volt, hogy élete hatalmas nagy fordulatot fog tenni.....

Marked : JaeHyun Special 3/3

Marked 

JaeHyun Special

3/3

Bevésődés

+16

Feldúltan rontott ki az épületből, szeméből majdnem elindultak a könnyek, de mindenét beletette, hogy ne folyjanak ki. Hallotta párja kétségbeesett hangját, hogy álljon meg, de egyszerűen nem volt hozzá ereje, makacsul ment tovább s meg sem lepődött, mikor utolérte.

– Minden rendben lesz – ölelte szorosan magához.. Az Alfa olyan érzékeny e-téren, nem hiába ő sírt helyette is.

– Még is hogy lehetne minden rendben, JaeBum? É-én.. feladom, érted? Kurvára feladom, baszottul nem megy többé, elegem van! A világból, a Bétaságomból, az egész lényemből! – rántotta ki magát a szorításból. – Feladom – suttogta gyengén. – Sajnálom JaeBum... – hátrált, majd megfordulva magára hagyta a megtört tekintetű szerelmét.

A házba érve becsapta maga mögött az ajtót, leakarta magát nyugtatni, ezért elővette a telefont, amit szinte rögtön el is dobott, mert az internet a pofájába vágta Kibum boldog arcát, lehet, hogy csak egy fotó, de az igazat mutatta. A fekete hajú Ómega tényleg elégedett volt az életével. ChanYeol hűségesen mellette maradt, nem bántotta meg, nem verte át, és nevelgettél a négy éves kislányukat gond nélkül, hiszen a világ nem tudott róluk. Lapos hasára simította a kezét, szomorúan felsóhajtott.

Amint meghallotta a bejáratot kinyílni magára húzta a takarót.

– Babe... – lépett be a szobába JaeBum, leülve az ágyra kicsit megrázva.

– Nem akarok beszélni róla... – motyogta.

– Pedig muszáj lesz.. kérlek...

Morogva bújt elő, de rögtön eltűnt a fintor az arcáról, mikor Jae könnyen arca jelent meg előtte.

– Ne csináld ezt velem, ettől csak rosszabbul érzem magam – simított az állára, de a könnyek tovább folytak, talán erősebben is. – JaeJae – ölelte magához. – Ma csak aludjunk, oké? Holnap pedig tiszta fejjel beszélünk.

– Rendben – bólogatott.

Lehúzta magával az Alfát, nem érdekelte, hogy utcai ruhában vannak, annyit tehetett, hogy hallgatta a mellkasába bújó zokogó férfit... utálta ezt a helyzetet.

A kávét iszogatta, várt arra, hogy a zöldszemű férfi megjelenjen, közben a papírt nézte, amin éppen az új zenéjének a kottája állt. Megdörzsölte az orrát, egyből felnézett, mikor meghallotta párja lépteit.

– Jó reggelt, Babe – mosolygott, de egyáltalán nem tűnt boldognak, még is viszonozta a gesztust.

– Reggelt, Jae – pakolta egymásra a papírokat.. – Annyira sajnálom.. – mondta egyből amint az Alfa helyet foglalt.

– Ez ne a te hibád.

– Tudom.. de akkor is... két évig próbálkoztunk.. és mi az eredmény? A nagy semmi. Soha nem fogok teherbe esni, JaeJae. Az én belsőszervem egy roncs! Hallottad mit mondott az orvod... nekünk nem lehet gyerekünk....

– Babe... én... örökbe tudunk fogadni.

– De az nem ugyanolyan! Nem akarok örökbe fogadni, nem bírnám a saját gyermekemnek tekinteni, vagy annak hívni.

– Baek..

– Nem! Ha nem a sajátom, akkor nem érdekel... sajnálom – ivott bele a kávéjába. – Tudom, hogy minden vágyad egy baba, az hogy családod legyen.. velem ez teljesíthetetlen.. keress magadnak mást..

– YAH! Inkább választalak téged, szeretlek te buta – ölelte magához a Bétát.

– Én is szeretlek, Jae – bújt a karok közé.

– Megoldjuk... megígérem..

– Rendben – bólogatott.

«———»

BaekHyun nevetve emelte magához AeChant, Kibum védelmező szeme alatt. JaeBum és ChanYeol egymás mellett álltak, négy év utána két Alfa megbékélt egymással, bár Baek még mindig utálta a vörös-szeműt, de JB tudta, hogy a férfi már egy családszerető apa, párjához hűséges. Vicces is volna, ha nem lenne, hiszen Yeol nagy döntést hozott, bevésődött Kibumnak, ezzel kötve meg a kapcsolatukat örökre, a fekete-hajú Ómega tuti nem fogja elhagyni Alfáját.

Minden hétvégén összejöttek dumálni, együtt töltötték egész napjukat, és őszintén örült, hogy barátaival lóghat, de a szíve majd megszakadt. A látványa annak, hogy Baek milyen jó szülő lenne elszomorította. Még két évvel ezelőtt, mikor párja leérettségizett megpróbálkozott egy cégnél, hogy idollá válhasson, nagy bánatára nem vették fel, ettől függetlenül sosem adta fel, elkezdett egy YouTube csatornát ahová covereket töltött fel, és eleinte elég bénácskának bizonyult és alig nézték, de mellette dolgozott, így minden megtakarított pénzét jobb felszerelésekre költött, ezzel jobb lett minden, Akkortájt vetették fel, miszerint családot szeretnének. Az orvos először azt állította, hogy ötven százalék esélye van Baeknek a teherbe esésre, ezért kitartóan próbálkoztak.. Egy hónappal ezelőtt párja rosszul érezte magát, hányingere volt, szédült, émelygett, csak úgy, mint egy terhes. Nem csináltattak tesztet, rögtön az orvoshoz szaladtak s nagy csalódás érte őket, sőt, azt is elmondták nekik, hogy már tíz százalékuk sincs, és inkább ne próbálkozzanak... Bár személy szerint ő próbálkozni szeretett volna, de Hyunnie teljesen elzárkózott tőle.. se érintések, de csók, se semmi, mindig lezárta valami olyasmivel, hogy Gameplayt kell csinálnia, mert megígérte a nézőinek.. Persze, tudta, hogy a kék-szeműnek több, mint kétmillió feliratkozója van, de nem érezte fairnek a koncepciót.

Féltékeny volt ChanYeolra és Kibumra.. olyan boldogak együtt. Persze ez nem azt jelentette, hogy Baekkel ők nem azok, csak ott lengett előttük egy probléma.. Semmiért sem hagyná el az édes Bétát, de még is úgy gondolta, hogy örökbe fogadhatnának.. Csak.. Aish! Ez túl bonyolult. Először azon kéne gondolkodnia hogyan csalja ágyba szerelmét. Ismerve Baekhyunt szeretett szexelni, mindig is nyitott volt rá... és ő mindent beszeretett volna vetni, hogy párja ellazuljon.

– Chan, gyere ide egy kicsit – hívta magához a fiatalabb Alfát, aki most éppen mosogatta el a piszkos tányérokat.

– Mond – sétált oda kíváncsian.

– Menjünk ki a teraszra, beszélnünk kéne.

– Oké... cigarettát hozzak? – kérdezte halkan, félve, hogy Bummie meghallja, Ómegája ki nem állhatta azt a szart, bár csak nagyon ritkán szívott el egy szálat.

– Hozzál – bólintott, majd a terasz felé vették az irányukat. A csúsztatós ajtót bezárták maguk mögött.

– Mi a baj? – szedett ki két szálat a dobozból, JaeBum elvette az egyiket, szájába rakta, Yeol pedig meggyújtotta, majd a sajátjával is ezt tette.

– BaekHyunnről lenne szó – szívott, majd kifújta a füstöt.

– Aham – hümmögött.

– Ha te és Kibum összevesztek hogyan békültök ki?..

– Mhm.. általában elvonulunk egy kis időre, hogy ne rontsuk egymásnak.. pár óra múlva pedig hiányérzet miatt vagy én megyek oda, vagy ő, és bocsánatot kérünk egymástól... utána szeretkezünk... szóóóóvaaal jaa.. Mert? Összevesztél Baekkel, fura, eddig megoldottátok, mos mi a hézag?

– Nem mondtuk el nektek, mert tudjuk, hogy nagyon elfoglaltak vagytok, de két évvel ezelőtt megbeszéltük, hogy szeretnénk egy családot, nos, tisztában voltunk azzal, hogy Béta férfiak nem mindig képesek teherbe esni, de az orvos azt mondta van lehetőség rá.. egy hónappal ezelőtt azt hittük végre megtörténik, de kiderült, hogy csak rosszul érezte magát, sőt még egy rosszabb hírt is hozzánk vágtak.

– Nem képes teherbe esni, mi? – húzta el a száját.

– Öt százalék.. és Baek feladta, örökbe fogadni meg nem akar, most meg elzárja magát tőlem!

– Woa... nagy szarban vagy, de ez könnyen megoldható kedves barátom – veregette vállon.

– Ah, szánj meg a tudásoddal...

– Ilyenkor nem hiszem el, hogy idősebb vagy nálam – motyogta. – Amúgy vésődj be neki, ezzel megnyugtatod és azt is tudni fogja, hogy nem akarod elhagyni.

– Bevésődni, ha? – szívta el teljesen a cigit, a csikket pedig elnyomta.

– Lassan hat évesek vagytok, nem? Szerintem ezen gondolkodni sem kell, talán még a makacskodásából is visszavessz.. talán a végén bele megy az örökbe fogadásba..

– És hogy vegyem arra rá?

– Hmm.. sajnos nem ismerem őt úgy mint te, csinálj valamit amit szeret, ha makacskodik használd picit az Alfaságod, tudod jól, hogy meggyengülnek tőle.

– Aish, soha nem használtam rajta, olyan, mint ha ráerőltetném..

– Végül is.. Ja. De vagy csinálsz valamit, vagy szenvedsz tovább.

– Ahhoz képest milyen bunkó geci voltál és mennyire utáltalak, most te adsz tanácsokat, és még fiatalabb vagy nálam.. Hova süllyedek?

– Ez most fájt... – grimaszolt. – Remélem minden oké lesz veletek – biccentett. – Most visszamegyek az asszonyhoz, néha túl aggódja a dolgokat ha nem vagyok körülötte.

– Én picit maradok...

– Oké, haver – bokszolt a vállába, és elhagyta a kis teret.

*

BaekHyun nyavalygós kedvében volt. Nem véletlen, hiszen utált távol lenni az Alfától... de annyira nem mert már vele beszélni, elege volt a szituációból, meg se kellet volna próbálniuk a gyerekcsinálást! Sikítani akart a tátongó luktól ami a szívében helyezkedett el. Lógatott fejjel lépett be a házba... annyira csönd van.. semmi gyerekhang, nem úgy, mint Kibuméknál. AeCHan aktív volt, sokat nevetett magyarázott, és ha kellett csöndbe maradt. A páros jól nevelte a kislányt... olyan féltékeny..

Beljebb sétált, egyből a Gameplayos szobájába akart menni, ehelyett még a konyhába megállította egy hang. JB. Az asztal megvolt terítve, ha jól látta, akkor az edényben a kedvence van elkészítve. Felakarta húzni a fejét és tovább sétálni de párja ismét megállította.

– Egyél velem kérlek, hiányzol – hangja könyörgő.

Hangosan felsóhajtott, lerakta maga mellé a táskáját, és leült a székre, keresztbe téve a lábát.

– A kedvencedet csináltam – próbálta könnyíteni a helyzetet. Hümmögött, de amint párja arcán megjelent egy szomorú grimasz feladta. Elmosolyodott.

– Édes vagy, köszönöm – kezdett el szedni a tányérjába, megvárta míg JaeBum is megteszi és együtt kezdek el enni. – Ez nagyon finom – nyalta meg az ajkait.

– Hála az égnek, Tisztára izgultam és emiatt aggódtam, hogy elrontom az egészet – tette mellkasára a kezét.

– Talán kicsit túl sós.

– Mi?!

– Csak húzom az agyad – kuncogott. – Tökéletes, pont ahogy szeretem.

– Ne ijesztgess – prüszkölte, de a mosoly ott volt az ajkain.

Mikor befejezték az evést együtt elmosogattak, amiből egy vize-habos csata lett.

Most a kanapéjukon ültek, Baek cicásan bújt JaeBum mellkasához.. Jeez, de hiányzott ez neki...

– Hyunnie – törte meg a csendet az Alfa.

– Hm?

– Szeretnék csinálni valamit – simogatta a párja nyakát

– Mit? – érdeklődött, a hideg kirázta a cirógatástól.

– Nem mondhatom el, csak bíznod kell bennem..

– De Jae.. – felakart állni, és panaszkodni, ám..

– Nem bízol bennem?

– Én... bízok.... motyogta..

*

Nem hitte volna, hogy mikor kimondta azt a szót, hogy "bízok" az ágyban fog kikötni, pucéran, széttárt combokkal, miközben JaeBum gyengén ért hozzá. Még mikor elvesztette a szüzességét, akkor sem volt ilyen gyengéd, tisztában volt azzal, hogy a férfi jobban preferálta a durvább szexet, nem mint ha zavarta volna, hiszen ő maga is szerette a durvaságot, most még is elolvadt a a gyengéd érintések alatt. Soha nem érezte magát ilyen erőtlennek, mindig próbálta átvenni a dominanciát, de pillanatnyilag? Csak hagytam hogy Jae csináljon vele bármit.

– Uhm – húzta végig a körmeit az Alfa hátán, mikor tövig ért benne... Miért ilyen gyönge?

– Szeretlek – suttogta az ajkaira, és mozogni kezdett.

– Ah, mi-mit csinálsz? – mart bele egyik kezével a hajába. – Fu-furán érzem magam – nyöszörgött. 

Mi a franc? Miért ennyire érzékeny a teste? Mi ez? Ilyen sosem történt!

– Szeretlek, Hyunnie – mondta újra.

– Ya-Yah! Ne ismételgesd, ugh.. – feszült be a háta az enyhe lökésektől. – Á-állj, ez furcsa! Húzd ki! – Megijedt. Hát hogy ne ijedt volna? Ez volt az első, hogy ilyet érzett szex közben. Nem is.. ez már szeretkezés.

– Nagyon szeretlek, tudod? Soha nem hagynálak el..

– Jae – érzékenyült el, az Alfa hirtelen megállt a mozgásban, mélyen a szemébe nézett.. A mellkasa szinte felakart robbanni.. elkerekedett a szenem. JaeBum most...? Beakar neki vésődni? Ez most tényleg megtörténik? Igen.. volt két választása.. Bevésődhet, vagy elutasíthatja. Készen állnak erre?.. Hogy is ne állnának.. Jesszus, már sokkal régebb óra kész voltak erre!

– Én is szeretlek, JaeJae – ölelte magához, amit érzett... nem tudta volna leírni. Akárha egy üres lukat betöltötte volna JaeBum egyik része. Összekapcsolódtak.. nem csak testileg, hanem lelkileg is. Egy olyan kötődés, amit soha nem akarna megtörni. Mintha megmérgezte volna, befurakodott minden porcikájába, és átvette irányítást. Egésznek érezte magát, nincs hiányzó darab, a gyermek vállalás eltűnt a problémáik közül, tudta, hogy szerelme nem fogja elhagyni. Kötöttek egy lelki szerződést, örök hűséget pecsételve vele...

Pár könnycsepp legurult az arcáról, elmosolyodott és megcsókolta az Alfáját. Csak is az övé, senki másé...

«———»

A csendet idegesítő csepegések törték meg. BaekHyun a mosdó tetején ült, fejét tenyerébe temetve, keservesen sírva.

Két hete nagyon rosszul érezte magát, betudta egy betegségnek. De egyre furább lett minden. JaeBum aggódott érte, megkérte, hogy menjen el az orvoshoz, de makacsul ellenállt. Egyik nap párja a kedvenc ételét készítette el, ám olyan hányingere támadt, utána pedig olyat evett, amit mindig is utált. JaeBum elmondta neki, hogy el kell menni egy pillanatra, és mikor visszajött egy terhességi teszt volt a kezében. Mérges lett. Mind a ketten tudták, hogy lehetetlen... még is.. elvette... és most miért is sírt? Mit várt?

Kicsapta az ajtót, JaeBum beharapott ajkakkal tárta szét a karját, amibe belefutott.

– Oké, semmi baj, ne haragudj rám, nem akartam, hogy sírj.

– J-Jae-JaeBum! – zokogta, felemelve a tesztet. – Pozitív..

– Pózitív?

Hevesen bólogatott.

– Még is.. hogyan? – vette át a tesztet, amint két piros vastag csík virított.

– Van egy sejtésem – szipogott, próbálva lenyugtatni magát. – A tudósok nem rég felvetették, hogy az Alfák mérge gyógyító hatású lehet... szerintem mikor bevésődtél nekem, és megharaptad a nyakam.. a mérgedből belém áramlott egy kicsi, ezzel meggyógyítva a méhem.. de csak egy gondolat.. – törölgette az orrát. – Egyáltalán számít? Terhes vagyok! – ugrott a nyakába.

– Alig bírom elhinni – nevetett fel boldogan, tenyerét párja lapos hasára tette. – Hyunnie, babánk lesz! Apuka leszek, leszünk!

– Igen – nevetett ő is. – Szeretlek JaeJae..

– Én is téged, Hyunnie..