Marked 16.

Marked

16.Rész

Állatkert és mozi

Belenézett a tükörbe, göndör szőke tincsei körbeölelték az arcát. Szemeit életében először kihúzta és nagyon is tetszett neki... A ruha viszont..

– Nem is tudom, Mark.. – forgolódott. – Ez a gatya túl szűk.

– Ugyan már – legyintett, térdén ott ült AeChan, érdeklődve figyelve az eseményeket. – Kiemeli a formás kis hátsód.

– Randira akarok menni, és nem az ágyába.

– Igaz, de ez nem jelenti azt, hogy csúnyán kell kinézned.. Dögös vagy, jól áll, vedd fel azt a pólót és ellenállhatatlan leszel.

– Biztos nem vehetem át?

– Aish, olyan prűd vagy, ne féltsd a feneked. Yeol nem fog letámadni. Viszont vidd a gyógyszereket, a végén még tüzelni fogsz.

– Aigoo, az gáz lenne – vakarta meg a tarkóját, felvéve a pólót, ami hosszú volt, így eltakarta a farpofáit. – Így már jobb.

Mark megforgatta a szemét.

– Ah, nem vagyok erre kész! – nyafogott.

– Minden rendben lesz.

– Te sosem féltél.. mármint.. attól, hogy Jackson megcsal?

– Eh? Dehogy, hiszen be van vésődve.

– Hogy mi? – ráncolta a homlokát.

– Bevésődés. Csak is az Alfák képesek rá, nekik akkor teljesül a teljes hűségük párjuk felé. Nem reagálnak semmire, csak is a szerelmükre. Szóval ha te elkezdenél tüzelni Jacks nem érezné. A bevésődést az alfa nem tudja megtörni, csak is a másik fél.. Szóval, ha megtörném már nem biztos, hogy újra betudna vésődni. De túl sokat aggódsz.. ChanYeol meglágyult és kapcsolatot szeretne, ideje elfogadnod.

– Tudom, én csak..

– Inkább menj és ne gondolj semmi rosszra, ez a ti napotok lesz, élvezzétek ki.

– Vigyázz AeChanra!

– Mint ha a saját lányom lenne – kacsintott rá.
Kibum nyomott egy csókot Ae homlokára, pár percig nézte, majd magához vette a cuccait és elindult a megbeszélt helyre.

Eltelt két hónap a baba megszületése óta, fáradtnak érezte magát, pedig AeChan hála az égnek csöndes. No meg nem mindent egyedül csinált. Még mindig a Tuan rezidencián csövelt, mert még nem talált szállást. Yeollal végig beszélgettek smsben és.. az Alfája nagyon kedvesen bánt vele. Néha meglátogatta a lányát, de ketten még nem mentek sehova és megígérte, hogy elmegy vele egy egész napos randira. Megette a kíváncsiság, hogy milyen helyekre fogja vinni.
Körülnézett és mikor meglátta ChanYeolt lenyelte a gombócot a torkában és odasétált.

– Szia – mosolygott kínosan.

– Szia, jól nézel ki.

– Kösz, te is. – Az Alfa kinézete.. tényleg nyálcsorgató. Hollófekete haja hátra volt fésülve, úgy látszott ő is kihúzta az alsó vízvonalát, ami totálisan kiemelte a rubinvörös szemeit.. az öltözete drágának tűnt, mint mindig.

– Szóval – csapta derekára a kezét. – Merre megyünk először?– Reggelizzünk, ha még nem ettél semmit.

– Éhezem – harapta be az alsó ajkát.

– Van itt a közelben egy bolt, a pékük isteni, gyere – biccentett.

Megreggeliztek, utána elindultak. Kibum végig kérdezte hova tartanak, de ChanYeol csak vigyorgott.

– Na ne – ejtette le az állát a szöszi. – Ah, mindig elakartam ide jönni! Anyuval sokszor elmentünk mellette.. mindig azt mondta a jegyek túl drágák...

– Nekem véletlen van kettő darabom – lengette meg a lila-szemű előtt.

– Oké, szereztél egy jó pontot – mosolygott és elvette az egyik jegyet.

– Ó, szóval pontozod a randinkat? – lökte meg gyengéden, beálltak a sorba, ami gyorsan ment, hiszen csak fel kellet mutatni a papírt.

– Igen – vette elő a telefonját, megnyitotta a jegyzettömböt és megmutatta Yeolnak. – Mindent lejegyzek ami fontos.. és ez a nap..is az – pirult el, visszarakva zsebébe a mobilt, hogy utána rögtön felmutassa a jegyét, beengedték őket és még térképet is kaptak meg egy programfüzetet. – Wáo, ez a hely nagy! – ámuldozott.

– Eleszünk itt egy ideig – hümmögte. – Rendben, merre szeretnél menni? Ha jobbra indulunk akkor a hüllőkkel kezdünk, ha balra akkor a bogarakkal meg minden undorító lénnyel és ha középen akkor a madarakkal.

– Ah, minden izgalmasan hátraraknak, ennek mi értelme?

– Hogy a vendégek biztosan végig menjenek az egészen.

– Oké, ez logikus – bólintott. – Menjünk középen... a madarak után jönnek a... ez micsoda? – ráncolta a homlokát.

– Ez egy antilop... hol éltél te eddig, hogy nem tudod?

– Belefojtottam magam a tanulásba, és abba nem szerepeltek ezek az antilopmicsodák – forgatta meg a szemét. – És az interneten se lógtam, hogy véletlenül belebotoljak.

– Akkor jó sok állaton meg fogsz lepődni.

– Alig várom! – tapsolt boldogan belekarolva ChanYeolba.

Kibum tényleg gyereknek érezte magát, minden állatnál megállt, csinált egy képet, utána megkérte Alfáját, hogy róla is készítsen fotókat, amit az idősebb szívesen tett. A vége fele már közös képeket is csináltak.

– Jól van-jól van, mi maradt hátra? – mászott képével a térképbe, mire Chan nevetve elhúzta. azt.

– Chill, Bummie. Hm.. a vörös pandák és a rókák. – mutogatott, Kibum pedig bólogatott.

– Menjünk, nagyon szeretném látni a rókákat – motyogta a szöszi.

– Eddig minden álltatott nagyon akartál látni.

– Igen, de.. a rókák fontosak nekem.

– Úgy is nézel ki.

– Tényleg? – pislogott meglepetten.

– Nos – tett úgy, mint ha gondolkodna. – Az ajkaid inkább cicásak, de a tekinteted.. néha úgy tudsz nézni, hogy olyan érzésem van megakarsz enni.

– Szóval ezért...

– Hm?

– Amikor kicsi voltam mamámtól kaptam egy plüsst. Egy rókát, de sosem értettem miért azt választotta, most már világos... Hah, hiányzik –  sóhajtotta. – Olyan gyorsan hagyott el minket..

– Részvétem.

– Köszönöm, de legalább békésen aludt el.– Ott voltál mellette?

– A kezét fogtam. Könyörögtem neki, hogy ne hagyjon el, de semmit sem tehettem.. mert ez az élet körforgása.. Ó! Itt vagyunk! Nézd! – mutatott az emlősre, narancssárgás szőre csillogott a napsütésben. – Gyönyörű példányok, kíváncsi vagyok milyen hangot adnak ki.

– Sikítanak.

– Mi?

– Néha idegesítő tud lenni – forgatta meg a szemét. – Egyik ismerősöm rókákat tart magánál, ördögi lények éles fogakkal, és mégis úgy bújnak, mint a macskák – lenézett maga mellé, Kibum nagy szemekkel bámult rá, amin felnevetett. – Elvihetlek egyszer, ha szeretnéd.

– Az nagyon jó lenne – kuncogott. – Aaa! De aranyos! – mutatott a másik ketrecre ahol a vörös pandák pihentek. – Szeretnék egyet...

– Oké, szóval összegezve szeretnél egy ara papagájt, egy tukánt, pici zsiráfot, fókát, kölyök jegesmedvét, tigrist, gepárdot, hímoroszlánt, jaguárt, egy kobrát, anakondát, pandát és vörös pandákat. Még valami?

– Szerintem hazaviszlek téged is! – vigyorgott rá.

– Haha, nagyon vicces vagy anyuci.

– Anyuci? Jól van apuci, elvesztetted az összes pontod, mínusz százról kezdesz.

– Nemááár – nyafogott megjátszottan, Bum pedig hangosan felkacagott.

– Just jocking, daddy – bökte meg a mellkasát.

– Na a daddy kink..

– Hogy a micsoda? Mi az a daddy kink?

– Ah, túl ártatlan vagy. Inkább nem mondom. Egyébként végeztünk, mehetünk a következő helyre?

– Ühüm – bólintott és elindultak. A vissza úton nem beszéltek, de nem volt kínos csönd. Bum tekintete ChanYeol kezén állapodott meg, végül összeszedte a bátorságát és összekulcsolta az ujjaikat, amin az Alfa meglepődött, de boldogan hagyta.– Mi a következő? – kérdezte izgatottan.

A hollófekete-hajú órájára pillantott. – Elmegyünk moziba,

– Moziba? Király! És mit nézünk meg?

– Amit a legjobban tudok rólad, hogy szeretsz kötekedni, szóval vígjátékot.

– Vígjáték? Azokban sok a humor, nem?

– Ja, és némelyik egyáltalán nem vicces, hanem fárasztó.

– De.. ügye nincs benne sok káromkodás?

– Ez.. egy.. vígjáték anyuci, a csúnya szavak az alapja.

– Oh... – pillantott el. – Nem szeretem a káromkodást, sokszor oktalanul használják.

– Igaz.. akkor nem akarsz menni?

– Ah, bassza meg, egy napra még én is megváltozhatok – vigyorodott el.

– Woah, erre nem számítottam – sokkolódott le.

– És még a felét sem láttad apuci – kacsintott szórakozottan, előre sétálva, járása riszálósabbá vált.
ChanYeol csettintett magának. – Imádom – mondta magának és az Ómegája után sietett.

Beléptek az áruházba, kézen fogva vették az irányukat a mozi felé, Az ülőhelyeket Yeol már lefoglalta, szóval azzal se kellet babrálni, vettek kólát és popcornt  majd beültek.
Kibum moziban sem volt soha, így izgatottan várta mi lesz itt.
Az elején a frászt hozta rá a hatalmas kivetítő, hiszen reklámot kezdek el leadni, ám miután egyértelműen elkezdődött a film megnyalta az ajkát.



Röhögve magyaráztak egymásnak, nem is figyeltek az előttük lévő kihűlő gyors kajára.

– É-és amikor a végén a kisfiú beállt a sorba? Azt hittem kiköpöm a belem! – csapott a combjára szöszi.

– Ja.. meg az a sok apa-fia csók.. az elején mindenki undorodott, azután a végére már csak nevettek.

– Egyet értek velük, undorítóan nevetséges volt~. – kacagta. – Ez a film eszméletlenül tetszett, észre sem vettem a csúnya szavakat.

– Látod-látod. Örülök, hogy jól érzed magad – felemelte a kezeit. – Még mindig remegek félve attól, hogy elrontok valamit.

– Alapból mínusz százon vagy, nem tudsz mit elrontani – nézett rá huncutul.

– Nagyon viccesnek tartod ma magad.

– Az is vagyok – kuncogta, ám rögtön abbahagyta. – Aish, a francba, bukj le!

– Eh? Miért?

– Mert ott van Baek.. még nem tudja, hogy randizunk, sőt, azt se tudja, hogy beszélgetek veled... Várj meg, visszajövök – állt felé és Baek elé futott, aki meglepetten nézett rá.

– Tudtam, hogy téged érezlek, az egész épület tőled bűzlik – nézett rá gonoszan a kék-szemű.

– Szemét.

– Hulladék.

– Roncstelep.

– Törmelék.

– Piszok.

– Szenny.

– Mocsok.

– A világ vége!!

– Ennek semmi értelme sincs, Baek – rázta meg a fejét, de mosolygott.

– Tudom – vigyorodott el. – Amúgy mit keresel itt? Ae?

– Otthon maradt Markal, mert elkellet intéznem pár dolgot. Most pedig csak ebédelek.

– Értem. Bocsi, de sietek, majd még beszélünk – intett és már el is ment.
Kibum megkönnyebbülten sétált vissza, és ült le Yeol mellé.

– Ez közel volt.

– Miért nem mondtad még neki?

– Mert mikor közöltem vele, hogy mi a lányunk neve leordította a fejem, hogy mit keres benne 'Chan'.

– Én is meglepődtem, nem érdemelném meg.

– De igen, hiszen az apja vagy.

– Akkor miért nem Kiark (Í/M : Kiejtés; Kjark [Kim+Park]) ChanBum a neve?

– Fúj, ez szörnyen hangzik.

– Ügye tudod, hogy el kell neki mondanod. I mean holly shit, he's your best friend.

– I know.. I'm gonna tell him.. but I need time.. And i wondering, why are we speakin' in English?

– Because we can – mosolyogtt. – By the way are you ready for one more thing?

– Hell yes I am!

Folyt. köv