Marked
10.Rész
JaeHyun Special 2/3
Kirontott az iskolából, tankkal se lehetett volna megállítani. Idegessége jogos! Fortyogott, nem akart hinni a szemének. Kibum mostanában furcsán viselkedett, lobbanékonyabbá vált, de ez nem ok arra, hogy csak úgy letagadja a barátságukat. Hallatlan! És most? Mélyen csókolózgat az Ő párjával? Még is hogy gondolhatta?!
JaeBum utána futott, de egy szavára sem figyelt oda, nem érdekelte.. Dühe hatalmas. Pedig.. a mai nap olyan romantikus lett volna... Eltervezték, hogy suli után elmennek túrázni az erdőbe, aminek egy részén egy tisztás helyezkedett el. Erre? Az egész napja elcsesződött. Bármelyik ómega a földön lecsaphatná a kezéről, és ezt a tényt gyűlölte.. lehet, hogy már meg is történt...
Egy könnycsepp gördült le az arcán, amit rögtön letörölt. Nem sírhat! Utált sírni, utoljára tíz éves korában csinálta, azóta soha és nem is akarja... Egyszerűen nem akart gyengének látszani.
Talán egy hét is eltelt azóta az incidens óta. JaeBum mindennap próbált vele beszélni, de mindig figyelmen kívül hagyta. Valahol neki is fájt, hiszen szerette őt. Színtisztán emlékszik az első alkalmukra.. Alig ismerték egymást, ő utálta az alfákat - még most is -, és még is szétette neki a lábát. Sose bánta meg, és ne mis foga. Az... csodálatos éjszaka volt az életében.. Jae vigyázott rá, teljesen meglepte a viselkedésével.
Unottan nézett kifelé az ablakon. Semmihez nincs hangulata.. pedig az idő gyönyörű. Halkan felnevetett, mikor eszébe jutott, hogy Jae azt mondta neki egyszer megfogja dugni egy fánál... Először nem hitt neki, de megtette.. Mondjuk fájdalmas volt, mivel az Alfának csak a nyála segített... de túlélte az egészet és elrakta a 'zsebébe' a kalandot.
Felemelte a fejét, mikor meglátta JaeBumot közeledni, és egyből kinyitotta az ablakot.
JaeBum utána futott, de egy szavára sem figyelt oda, nem érdekelte.. Dühe hatalmas. Pedig.. a mai nap olyan romantikus lett volna... Eltervezték, hogy suli után elmennek túrázni az erdőbe, aminek egy részén egy tisztás helyezkedett el. Erre? Az egész napja elcsesződött. Bármelyik ómega a földön lecsaphatná a kezéről, és ezt a tényt gyűlölte.. lehet, hogy már meg is történt...
Egy könnycsepp gördült le az arcán, amit rögtön letörölt. Nem sírhat! Utált sírni, utoljára tíz éves korában csinálta, azóta soha és nem is akarja... Egyszerűen nem akart gyengének látszani.
Talán egy hét is eltelt azóta az incidens óta. JaeBum mindennap próbált vele beszélni, de mindig figyelmen kívül hagyta. Valahol neki is fájt, hiszen szerette őt. Színtisztán emlékszik az első alkalmukra.. Alig ismerték egymást, ő utálta az alfákat - még most is -, és még is szétette neki a lábát. Sose bánta meg, és ne mis foga. Az... csodálatos éjszaka volt az életében.. Jae vigyázott rá, teljesen meglepte a viselkedésével.
Unottan nézett kifelé az ablakon. Semmihez nincs hangulata.. pedig az idő gyönyörű. Halkan felnevetett, mikor eszébe jutott, hogy Jae azt mondta neki egyszer megfogja dugni egy fánál... Először nem hitt neki, de megtette.. Mondjuk fájdalmas volt, mivel az Alfának csak a nyála segített... de túlélte az egészet és elrakta a 'zsebébe' a kalandot.
Felemelte a fejét, mikor meglátta JaeBumot közeledni, és egyből kinyitotta az ablakot.
– YAH! Ott állj meg! – kiabált.
– Baek, kérlek.. Beszélni szeretnék veled.
Karba tette a kezét. – Onnan is mondhatod.
Karba tette a kezét. – Onnan is mondhatod.
– Most az egyszer ne makacskodj.
BaekHyun megforgatta a szemét, majd szívére hallgatva letrappolt a lépcsőn és ajtót nyitott a fiúnak.
Beengedte. Leültek a kanapéra, a kék-szemű elhúzódott, a tény, hogy azok az ajkak nem őt csókolták kikészítette.
Beengedte. Leültek a kanapéra, a kék-szemű elhúzódott, a tény, hogy azok az ajkak nem őt csókolták kikészítette.
– Figyelj... tudom, hogy haragszol és minden okod meg van rá, de érts meg engem is.. Alfa vagyok, Kibum Ómega, és..
– Akkor válaszd őt.. – vágott a szavába.
– Mi? Dehogy választom!– Jae.. neked – fordult végül felé, mélyen a zöld íriszekbe bámulva –, egy ómega kell.. akit örökre megjelölhetsz.. akinek bevésődhetsz.. én csak egy Béta vagyok, nem lennél boldog mellettem. És teherbe esni sem tudok, tisztában vagyok vele, hogy mennyire szeretnél majd gyerekeket.. Kibum ezt mind megoldhatná neked! Amúgy is gyönyörű a srác.. És kedves, nem olyan, mint én.. ő tökéletes.. hozzád illő. – Hangja egyre gyengébb vállt, alig bírt beszélni erről. Nem akarta elveszíteni JB-t, de jobb jövője lenne az Ómega mellett.
– Ezt kibaszottul nem így van, Byun BaekHyun! – ragadta meg a kezét, közelebb húzva. – Nekem csak is te kellesz, senki más. Nem hiányzik az életemből semmi, ha mellettem vagy, sose fog. Nincs szükségem semmiféle ómegára. Szeretlek, érted? A bunkóságod, makacsságod, a kedvességed... a mosolyod.. a béna humorod.. és minden egyes hibád. Te vagy a mindenem – suttogta a végét.
– De..-
– Örökbe fogadni pedig tudunk. Lehet, hogy nem ugyanolyan, mint ha sajátunk lenne, viszont nekem megérné, mert veled nevelném fel. Mindig is boldog leszek melletted. Az ok, amiért megcsókoltam Kibumiot, mert-
– Tüzelt, tudom – bólintott. – Ah, miért nehezteled meg az életemet, Alfa? Miért nem tudsz bunkó seggfej lenni mint a többi? Miért vagyok vagyok beléd szerelmes?! – nyögött fel frusztráltan.
– Mert én is szerelmes vagyok beléd. Ezért tudtam ellépni Kibumtól, mert hozzád vagyok hűséges..
– Utállak.. – hajolt hozzá egészen közel. – Annyira utállak – lehelte JaeBum ajkára, majd egy puszit nyomott rá.
– Akkor már nem haragszol?
– Ü-üm – rázta meg a fejét.
– Beszélned kéne Kibummal is.. tudod, hogy ő sem tehetett róla.
– Ja, de hagyom most, nem tetszik ahogyan viselkedik – bújt az Alfához, nyakát szuggerálta, rásimított a már teljesen elhalványodott fognyomokra. – Újra meg kell jelöljelek – motyogta.
– Hm, hiányoznak is a nyomaid – nevetett fel eldöntve Baeket, rámosolygott. – Szeretlek Hyunnie.
– Én is téged JaeJae
– Én is téged JaeJae
Folyt.Köv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése