Marked 11.

Marked

11.Rész

Biztonságban

Felnézett az épületre, beharapta az ajkát.... Hatalmas.
Izgult, de bízott benne, hogy minden rendben lesz. Nyakörve nem volt rajta, nem akart hazudni Tuanak. Becsengetett, az ajtók pedig automatikusan nyíltak ki. Lenyelte a gombócot a torkán és magabiztosan vette az irányát a bejárat felé. Mikor belépett egy hallal találta magát szembe, és egy recepcióval.
– Öhm – sétált a nőhöz, aki a pult mögött ült. – Mark Tuannal itt van találkozóm, esetleg tudna se-

– Mr. Tuan hamarosan itt lesz. Foglaljon helyet a foteloknál – mosolygott, amit viszonzott és halkan megköszönte a segítséget.

A bútorokhoz sétált, az álla majdnem a padlóra esett. Drágáknak tűntek! Komolyan rá kéne ülnie az agyonmosott farmerjával? Végül is.. bajba nem kerülhet. Alig hogy leült, Mark megjelent előtte. Csodálta őt. Olyan gyönyörű és még is férfias! Haja vörösen csillogott, de nem úgy nézett ki mint Baeknek, a Bétá sötét, míg Marké már-már élénk piros. Írisze aranyszínben pompáztak.

– Szóval te lennél Kim Kibum – hümmögött, mély és rekedtes hangján.
A fiú ültében meghajolt. – Igen.

Mark leült a szembelévő fotelbe, lábát keresztbe rakta, ujjait összekulcsolta maga előtt.

– Látom meg vagy jelölve – biccentett a fejével.

Bólintott.

– Hány éves vagy?

– Tizennyolc.

– Akkor még biztos középiskolába jársz. Mire kelhetne neked a pénz? – ráncolta a homlokát.

– A családomnak nincs elég, nekem pedig a jövőmre is kell gondolnom.

– Mióta vagy megjelölve?

– Négy hónapja – válaszolt kínosan.

– Édes arcod van, meg kell hagyni – felállt és a fúi elé sétált. – Most pedig válaszolj nekem őszintén. Miért kell neked a pénz?

Kibum nem nézett el. – Mert babát várok... A szüleim pedig nem támogatnak. A pá- az Alfám pedig megfenyegetett. – Úristen, majdnem azt mondta, hogy a párja?

– És terhesen akarsz modellkedni?

– Én... nincs más választásom. Már beléptem a negyedik hónapomba.. Mindent meg kell tennem.

– Rendben, fel vagy véve.

– Tényleg? – lepődött meg.

Mark vonásai meglágyultak, kedvesen mosolygott. – Azt hiszem.. tudom min mész keresztül. A munkával kapcsolatban szigorú ember vagyok, de... úgy látszik neked el kéne a segítség. Kössünk egyességet. Ha jól érzelmeztem, egyedül vagy és senki sincs melletted.. Felajánlom, hogy nálam lakj, van egy vendégszobám, kisegítelek, megveszem neked azt amire szükséged van. Cserébe! Miután megszülted a gyermeked, addig fogsz nálam dolgozni, ameddig én azt nem mondom elég – tette csípőjére a kezét.

– És.. ebbe mi a jó neked?

– Először is lesz egy gyönyörű Ómegám.. Másodszor, kisegíthetek egy terhes fiút. Ilyenkor a legrosszabb egyedül lenni.

– Nem is tudom mondjak..

– Egy köszönöm elég lesz.

– Nagyon köszönöm szépen! – állt fel és mélyen meghajolt.

– Szívesen. Holnap hozd el ide a cuccod, olyan reggel kilencre legyél itt – ránézett az órájára. – Most mennem kell, majd még találkozunk.

Kibum a világ legboldogabb embereként sétált ki az épületből. Alig akarta elhinni, hogy Mark befogatta. Mark Tuan! A híres ruhatervező. És vele fog élni.. Durván öt hónapig. Szerencsésen érezte magát.. most már talán minden rendben lesz. A sulit is elintézte, hála az égnek az igazgató megadta a lehetőséget, hogy magántanuló legyen.

Telefonja megcsörrent, mosolya lehervad, amint meglátta, hogy “Omma”. Az anyja minden nap felhívta, de sosem vette fel, csak egy üzenetet küldött, hogy el van foglalva.. most még is rányomott a zöld gombra.

– Szia Omma.

– Ó, istenem, kicsim! – Az anyja egyből elsírta magát, amint meghallotta fia hangját. – Hol vagy most? Minden rendben?

– Jól vagyok.

– Fiam, gyere haza kérlek!– Nem megyek.. úgyse tudnátok rólam és a piciről gondoskodni. Én pedig megoldottam. Van hol laknom.

– Kibum...

– Anya, nem érdekel.. most csak is a babámra akarok koncentrálni.. Na meg persze a tanulásra. Ideje felnőnöm, és ez most jó időzítés erre.

A nő felsóhajtott, úgy hallatszott beletörődött. – Nagyon vigyázz magadra, drágám.. És látogass majd meg!

– Megfoglak. Most viszont mennem kell... Szia.

– Szeretlek, Kibum.

– Én is, Omma – nyomta ki a hívást.

Megkönnyebbült Nem szeretett haragban lenni a szüleivel, tudta, hogy kidolgozzák a belüket, és ha maradt pénzük akkor azt is ráköltötték. Most viszont ez megváltozik.

A Byun lakásba érve lerúgta a cipőjét, a konyhából finom illatok terjedtek így besétált.
– Ah, Bummie! – ugrott a nyakába BaekHyun. – Hol voltál?
– Megoldottam magamnak egy szállást – vigyorgott büszkén.
– Nocsak-nocsak, és még is hogyan? – ültek le az asztalhoz.
– Tudod ki az a Mark Tuan?
– Aki nem tudja, az hülye. Hogyne tudnám? Imádom a ruháit, csak nagyon drágák.. Emlékszem, hogy kiadott egy limitált nadrágot, csak is egy volt belőle. Hevesen gyűjtögettem, mert Mark keze által készült és még a nevét is belevarrta. Csorgott érte a nyálam, de mire összegyűlt a pénz... Valaki elvitte. Hatalmas hisztit csaptam le érte és-
– Nála fogok lakni.
– A boltból kirakta- várj, mit mondtál?
– Azt, hogy nála fogok lakni.
– Hazudsz.
– Itt rohadjak meg.
– Hogy lehetséges ez?
– Ómega vagyok, ő is az.. Felvette a telefont s segítséget kértem, amit megadott. Hihetetlen hálás vagyok neki.
– Ah! Mázlista! Ez nem ér! – nyafogott.
– Majd ha megbarátkozom vele megkérem, hogy csináljon neked egy nadrágot..
– Mondtam már, hogy imádlak? – vigyorgott, hatalmas kiskutya szemekkel.
– Nem.. Még soha.
– Akkor jó. IMÁDLAK! – kiáltotta, majd kántálni kezdett, amin Bum hangosan felnevetett.. Baek néha nem normális

Szorongva fogta a bőröndjét, felmérte a terepet. Hatalmas a lakosztály! És csendes.. Azt hitte Marknak van két gyereke, de nem akart kérdezni, csak halkan hallgatta amit a férfi mond neki.
– Ez lesz a szobád. Tudom, hogy nem annyira nagy, de..
– Tökéletes – mosolygott. Még hogy nem nagy! Pont úgy nézett ki mint az álomszobája!
– Úgy gondoltam kicsit feldobom.. Azért majdnem minden rózsaszín. – Nos igen, a paplanhuzat a párna és a puhának tűnő takaró különböző rózsaszín árnyalatban pompázott. A függöny és szőnyeg is. – Élvezd a kis cukiságod, amint elkezdesz nálam dolgozni ezt a színt örökre felejtsd el.
– Eh, miért?
– Mert túl aranyos.. A hajadból is majd kikoptatjuk.
Kibum felfújta az arcát. Jobb ha nem kötekszik Markal.. amúgy sem most kell megválni kedvenc színétől.
– Pakolj ki, itt minden a tied. Éhes vagy.
– Nem, köszönöm.
– Rendben, ha még is, akkor nyugodtan benézhetsz a hűtőbe, nekem dolgozni kell mennem, valószínűleg a férjem előbb itthon lesz, tud arról, hogy itt vagy, szóval befog hozzád nézni. A gyerekek elég visszafogottak és csöndesek idegenek közt, ők is tudnak rólad. Ne ijedj meg ha bámulnak, rossz szokásuk. Akkor én most megyek – intett s kilépett a helyiség. Mark nagyon bízhat benne, ha meghívta a házába, miközben ő csak egy idegen.. Bár ő is megbízott a piros-hajúban.
Elkezdte kipakolni a cuccait, és próbált rendet tartani. Miután végzett ledőlt az ágyra, aminek frissen mosott illata volt. Jeez, a takaró olyan puha, mint ha felhők között lenne!
Holnap be kell mennie ultrahangra, hiszen megjöttek az AFP vizsgálatának az eredménye.. Nagyon remélte, hogy nincs semmi baja a babának, hiszen mostanában túl sokat stresszelt. Most már viszont nyugodtnak érezte magát.
Mosolyogva felhúzta a pólóját és elkezdte simogatni a kis dudort. Lehunyta a szemét, de az rögtön ki is ugrott. Mi a fene? Hát ez meg? A furcsa rángást megint megérezte. A baba.. mozogna?
Olyan nagy lendülettel vette magához a telefont, hogy azt hitte kicsúszik a kezéből. Rákeresett az interneten a dologra, a mosolya egyenesen vigyorrá vált, miközben olvasta a bejegyzést. Pici talp igen is mozgott! Egy könnycsepp hagyta el a szeme sarkát, mellkasa felakart robbanni a boldogságtól.
Ráírt Baekra.
"Pici talp mozog!"

"Pici talp? Mármint a baba?😮"

"Pontosan! Most éreztem meg. Olyan, mint egy izomrángás.. annyira csodálatos, Baek, érzem a babám*-*"

"Sírni nem fogsz, ügye?😑"

"Már késő..😭"

"Na várj, felhívlak🤣"

Kibum egyből felvette.

– Gondolom a pici megérezte, hogy végre biztonságban vagy. Veled örül – kuncogott.

– Ah, ez olyan csodálatos! – nevetett fel, amit Baek örömmel hallgatott.

– Az. És milyen az új lakásod?

– Tökéletes, imádom – mondta, miközben bőrét simogatta. – Azért kicsit félek.

– Mitől?

– Az AFP eredménytől...

– Nyugodj meg! Eleget stresszeltél, Inkább mosolyogj és nevess.. Biztos vagyok benne, hogy minden rendben van vele.

– Köszönöm Baek, hatalmas támasz vagy nekem.

– Ja, akkor a babát nevezd el BaekHeenek.

– Yah! Azt sem tudom milyen nemű!

– Mikor tudod meg? Vagy vársz vele?

– Dehogy várok. Holnap mondják meg.

– Megyek veled.

– Neked suli van.

– Ja, és a legjobb barátom vizsgálatra akar menni egyedül.. Szép álmodozás. Veled megyek és kész.

– Értékelem.

– Egy Tuan nadrággal?

– Aish, ne türelmetlenkedj, megkapod, ígérem.

– Rendben, viszont most leteszem, kínai órám lesz.. olyan unalmas nélküled~ – hisztizett.. JaeBum hogyan viseli ezt el?

– Túléled drágám.

– Szopj le édesem.

– Bármikor szerelmem. – Már fájt az arca a vigyorgástól.

–Majd holnap, na pusszantás! – Még azt is hallotta ahogy puszit küld neki, amin elkuncogta magát, utána letette a telefont. Oldalra fordul, dudorodó pocakját tovább simogatta, érezte a kisebb mozgást. Felsóhajtott.

Bárcsak itt lenne ChanYeol....
Várjunk, mi? Hogy gondolhatott erre, mikor olyan bunkón megfenyegette? Hát teljesen elment az esze.. Persze, örült volna neki, ha ChanYeol foglalkozna vele és a picivel.. hogy megosszák ezt a csodálatos pillanatot.. olyan.. jó lett volna. Azonban ez lehetetlen volt... Yeol egyáltalán nem akarja a gyereküket, ami szíven ütötte.

– Legalább te itt vagy nekem Pici talp – kunkorodott felfele az ajka, szemét lehunyta és a fáradtság álomba taszította.

Hangos gyerekhangokra ébredt. Ráncolta a homlokát, felült az ágyon, beletúrt a hajába, ásított egyet. Ó.. Már emlékszik. A Tuan rezidencián van. Az ajtó felől kopogást hallott, majd ki is nyílt. Egy férfi lépett be. Haja mogyoróbarnán ölelte körbe feje búbját, íriszei pedig ezüstösen csillant meg.. Alfa.

– Jackson Wang – hajolt meg lazán. Wang? De hát Mark férje, nem? Akkor miért..?

– Kim Kibum – viszonozta a gesztust.– Mikor Mark mondta, hogy befogadunk egy terhes Ómegát azt hittem viccel, azután láttam a szemében, hogy kicsit sem. Sosem láttam még ilyennek őt, ezek ellenére tudom miért fogadott be, nyomós oka van rá. Remélem minden rendben lesz ameddig itt vagy.

– Én is remélem.

Jackson nagyra becsülte, hogy a fiú nem kérdezgetett, pedig látszott a kíváncsiság a szemében.

– Megkértem a gyerekeket, hogy ne zavarjanak téged, ismerem őket, és elég idegesítőek tudnak lenni – nevetett.

– Szereted őket – állapította meg.

– Igen – mosolyodott el. – Ha bármire szükséged van, akkor szólj.

– Köszönöm, hálás vagyok.

– Semmiség – mondta, majd kiment.
Ez a család tényleg furcsa, de már most imádott itt lenni. Felkuncogott amint babája megmozdult, és egyből utána korgott a gyomra. Jól van Pici talp.. én is éhes vagyok... Azonban csak nem mehetek ki és belenézni a hűtőbe, még ha Mark meg is engedte. Végigsimított a hasán, nyöszörgött.

Kintről meghallott egy ismerős hangot. Mark!

– Kibum, ha éhes vagy gyere, hoztam vacsorát! – A rózsaszínes-hajú megkönnyebbülve kelt fel, kinyújtózott és kilépett kis zugából.– Ne legyél szégyenlős – biztatta az aranyszemű, megfogva a kezét, áthúzva az ebédlőbe. – Általában én készítem az ételt de mostanában egyre több a munkám, mert jön a divathét – csapta derekára a kezét. – El ne tanuld tőlem, hogy pizzát hozok a hatéves gyerekeimnek.
Kibum próbált nem elfintorodni.. Tényleg nagyon éhes volt, de a pizzát mindig is utálta.. Sok félét megkóstolt még is mindegyiket gyűlölte.– Valami mást szeretnél enni, igaz?

– Utálom a pizzát... és a pizza is engem – motyogta, a pici pedig ismét mozgott benne. – Pici talp se szereti – cirógatta a hasát.

– Hányadik hetedben is vagy?
- Tizenhetedikben.

– Ó, akkor már mozog.

 – Igen, ma kezdte el.. Boldog vagyok – mosolygott félénken.

– Eltudom képzelni – vigyorgott. – Nyugodtan kukkancs be a hűtőbe, azt eszel, ami jól esik.– Köszönöm.

– Túl sokat köszönsz, Kölyök – borzot bele a hajába. – Érezd magad otthon.

«———»

Ott ültek, hallgatva mit mond a doktor. A MOM értéke normálisra esett, és hála az égnek babája nem volt Down-kóros, se nyitott gerincű. Viszont megmondták neki, hogy próbáljon kevesebbet idegeskedni, és sokat pihenni.
– Izgulsz? – mocorgott Baek a széken.
 – Nem igazán.... nekem mindegy mi a neme, úgy is szeretni fogom.
– Hm, és elvárásod?
– Nincs – vonta meg a vállát, majd felszisszent mikor a doktor rákente alhasára a gélt. Hideg~ gondolta magában, majd ránézett a képernyőre. Néha még mindig katyvasznak látta, de az orvos megmutatta neki hol és éppen mi látható a képen.– Akarja tudni a nemét?
Hevesen bólogatott, a férfi pedig kedvesen elmosolyodott, majd kimondta. 

– Gratulálok, kislánya lesz.

Folyt.Köv