Marked 15.

Marked

15.Rész

Félek, rettegek

– Ülj fel Bummie!

– Neem! Nagyon fáj! – zokogta.

– Tudom-tudom, de muszáj leszel – hátranézett, ahol gyerekei aggódó szemekkel néztek a szenvedő fiút. – Aiden, Alan, engedjetek a kádba vizet, körülbelül félig töltsétek. – A két béta bólintott. – Gyere, Kibum – fogta meg a kezét és felhúzta a lila-szeműt.

– Annyira fáj! – remegett meg mindene.

– Shhh... tudom.

Lassan haladtak, a terhes fiúnak óráknak tűnt, mire elérték a fürdőszobába. Hihetetlen nagy görcsben állt az egész lénye, csontroppantó hullámok vágtattak végig a testén.

– Vedd le az alsód és ülj bele a kádba.

– Eh? Miért?

– Mert itt szülöd meg a babát, segítek.

– Mi? Nem, nem, a mentősök mindjárt itt lesznek és bevisznek a kórházba! – ellenkezett egyből.

– Kibum, nincs arra idő, a legközelebbi kórház negyven percnyire van, a mentősöknek maximum harminc perce lesz ideérni, addigra pedig már lebabázol!

– Hyung! – nyavalygott, ismét sikított.

Mark látta, hogy elfolyik a fiú magzatvize. Oké, most vagy soha. Besegítette Kibumot a kádba.

– Nem akarok itt szülni, Makr hyung..

– Nincs idő téged kórházba vinni, kérlek – aggódott Kibumért, ő mind két gyermekét kórházban hozta világra és ómegáknak készült gyógyszerrel, ami megkönnyebbítette a dolgot és kevésbé volt fájdalmas –, ülj le, hátadat támaszd ide – mutatott a kabin üvegfalára – és nyisd terpeszbe a lábad. – Kibum tette amit mond. – Most beszállok én is, segítek, oké?

– I-igen – bólogatott, nagyot nyelt, már szinte lihegett, remegett minden, fájt mindene.

Marknak hatalmas levegőt kellet beszívnia, levezetni egy szülést nem vicces, izzadt a tenyere, összpontosítania kell! Mondta Kibumnak, hogy nyomjon. A szőke összeszorította a fogát , a förtelmes érzésre felsikított.– Jól van, nyomj tovább.

– Fáj – vágta arcát fintorba.– Tudom, de muszáj lesz.

Kiáltott, nyomott.. a hasogatás ismét végig suhant rajta..

– Gyerünk Bummie, ne add fel.. – lepillantott, a vízen át már látta a baba fejét. – Oké, még pár nyomás és vége lesz, ígérem.. Három, jó? Három nagyot.– Ae nem fog megfulladni?

– Dehogy, amíg a köldökzsinór nincs elvágva minden rendbe lesz vele, ne aggódj, azért hoztalak a vízbe, mert így könnyebb. Most pedig nyomj!
Olyan, mint ha kést szúrtak volna a hátába, gerince sajgott, hasában pedig iszonyatos görcs állt. Szenvedett, minden erejét összeszedte és tolt, hangja egyre rekedtesebbé vált.– Hyun, nem megy – sírta, ujjai a kád szélét markolta.

– Kibum, már csak egyet kell nyomnod, utána láthatod a hercegnődet, erős vagy, menni fog – biztatta, pedig ő maga is megvolt ijedve. Újra lenézett, a víz kicsit véressé vált. Bassza meg, ez nem jó.
Kibum próbálta egyenesen venni a levegőt, a torkából már szinte semmi hang nem jött ki. Ez az utolsó nyomás volt a legrosszabb, majd beledöglött a fájdalomba, ám teste hirtelen megnyugodott.


Reggel hat órát ütött a mutató, hangos sírás törte meg a halk szipogást és a zihálást. Marknak lefolytak a könnyei, boldogan adta át Kibum kezébe a babát.

A szöszi elmosolyodott, lágyan megsimogatta lánya arcát, aki lassan elcsitult.

– Üdvözöllek a világban hercegnőm. – Az ő könnyei sem álltak meg, ám hirtelen rosszul érezte magát.

Mark mosolya lefagyott, amint meglátta, hogy Bum bóbiskolni kezd. A víz már csupa vér volt. Halkan káromkodott és fájószívvel elvette a babát, a lila-szemű karjaiból. Látta, hogy már háborodna, a pici ismét felsírt, amiért messze került "anyjától".
Kibum szeretett volna megszólalni, azonban minden elsötétült körülötte.

«———»

– Ez az én hibám. Már tegnap bekellet volna szállítani a kórházba.. ha miattam hal meg..

– Mark, nyugodj meg, minden rendben lesz vele.

– Túl sok vért vesztett, a mentőautóban újrakellet éleszteni! Mit fogok tenni ha... ha nem éli túl? Nincs időm egy babát felnevelni.. én erre most nem vagyok kész – túrt bele piros hajába, megmarkolva a tincseit. – Ő még csak egy kölyök, aki úgy döntött megtartja a babáját...– Babe, az a fiú erős – fogta meg kedvese arcát. – Nem fog meghalni – mosolygott rá.– Remélem igazad van.. Szeretlek Jacks – mosolygott rá vissza.– Én is téged Markie.


Laposan pislogott.. Ó, jeez, mi történt? Hol van? AeChan?
Kinyitotta a szemét, körülnézett.. Kórházban van. Maga mellé tekintet, ahol anyja ült, kezében a babájával.– Omma. – Jesszus, kicserélték a hangját? Mint ha nem is az övé lenne.– Kicsim! – pillantott rá egyből. – Annyira aggódtam érted! Azt hittem-! – elcsuklott. – Mikor felhívtak, hogy megszületett a baba örültem, ám utána azt is közölték, hogy véreztél.. egyszer újra kellet éleszteni..
Kibum kezei segítségével felült, fura volt, hogy már nincs nagy hasa, csak laposság. Kinyújtotta a karját, anyja pedig rögtön átadta fiának a lányát.– Szia gyönyörűm – vigyorodott el.– A legszebb kislány a világon.– Igen.. hum, Béta – kuncogta, megcirógatva a pufi arcát. – Alig bírom elhinni, hogy itt van a kezemben.. olyan sok mindenen vagyok túl, és a végén.. most már minden rendben lesz.
Az anyja ajka felfele kunkorodott, sose látta a fiát ennyire boldognak.– Ha nincs ott nekem Mark.. feladtam volna.. Annyira fájt mindenem, az első tüzelésem ehhez képest semmi.

– Mark? A másik Ómega, igaz?

– Igen, ő. Szeretnék vele beszélni.– Kint van a folyosón a párjával.

– Apa?

– Ő... nem akar téged látni.. se a babát, sajnálom kincsem.

– Semmi baj – sóhajtotta. – Behívnád Markot?– Persze – felállt, rásimított Kibum arcára, majd kisétált az ajtón, a következő ember aki belépett az ajtón a piros-hajú volt. Rögtön hozzászaladt, és a picire vigyázva szorosan ölelte magához a szöszit.

– Halálra ijesztettél, tudod-e? Azt hittem leveszítünk.

– Ahhoz korábban kell felkelni.. – Mark elengedte, leült a székre. – Köszönöm, hogy ott voltál mellettem.

– Elég gyatrán reagáltam.

– Dehogy is! – kacagta. – Ha te nem vagy ott.. Én csak tényleg nagyon hálás vagyok. Köszönöm – mondta még egyszer.– Én köszi, hogy nem haltál meg nekem – csapta gyengéden vállon. – Na és milyen friss szülőnek lenni?

– Érdekes. A pillanatban nem aggódom semmiért, csak boldog vagyok.. Azonban fogalmam sincs mihez kezdjek.

– Minden rendben lesz, segíteni fogok.

Kibum rámosolygott.

A kórházban kellett maradnia két hétig. Sok mindent megtanítottak neki. Például hogyan kell babatejet csinálnia és milyen melegnek kell lennie, azt is, hogyan cseréljen pelenkát, hogyan fogja és mit csináljon ha a baba sír.
BaekHyun, JaeBum és Mark mindennap meglátogatták, anyja és Jackson csak néha-néha. ChanYeol pedig... ma fog jönni, ahogy ma van az utolsó napja az épületben.
Éppen kezében fogta AeChant, mikor kopogtak az ajtón ami egy "bejöhetsz" szó után kinyílt. Alfája lépett be, kezei láthatóan remegtek.– Jó reggelt, Yeol – mosolygott rá.

– Jó.. reggelt – tekintete a lányára irányult. – Szóval Béta – állapította meg.– Igen – mosolygott, és egy puszit adott Ae arcára.– Hogy vagytok?

– Megvagyunk, Ae egészséges, velem is minden rendben van, ma már megyünk haza.– Az jó – suttogta, kínosan állva. – Esetleg meg-– Nem foghatod meg – ráncolta a homlokát. – Bár te vagy az apa, és jogod van hozzá, de... ezt ki kell érdemelned.– Értelek – bólogatott. – Annyi is elég, hogy láthatom. Pont olyan gyönyörű, mint te. – Pici talp tényleg hasonlított rá egy kicsit. Vörös szemét apjától örökölte, bár világosabb színe volt. A rövid, pihés szőke haja pedig olyan, mint neki. Száját száz százalékban tőle vette át.
ChanYeol vett egy nagy levegőt és beszélni kezdte..

– Sajnálok mindent. Hogy nem tudtam magam visszafogni és megerőszakoltalak és teherbe ejtettelek. Mikor megtudtam, még nem gondoltam rád máshogy, mint a tulajdonomra, valamiért mégsem tudtalak kihasználni többet. Megfenyegettelek, méghozzá szívtörő szavakkal, magadra hagytalak amikor a legnagyobb szükséged volt segítségre, s mire feleszméltem, hogy te már az életem része vagy, eltűntél. Féltem.. félek, ettől az apaságtól, még is beszeretném bizonyítani, hogy méltó vagyok a feladatra. Bár még mindig nagyon fiatalok vagyunk, ettől sikerülhet. Elakarom nyerni a bizalmas. Azt szeretném, ha nem csak a méreg és a lányunk kössön össze minket, hanem valami sokkal több. A szerelem.. Igazad volt, alig ismerjük egymást, de mikor megjelentél a suliba... úgy éreztem te leszel a jövőm. Próbáltam elnyomni és ezért erőszakoltalak meg, hogy megmutassam magamnak csak egy menetre kellesz.. Nos ez nem így alakult. Most már minden második gondolatomban te vagy és már nem is akarok ellene tenni. Megszeretnélek ismerni, vigyázni rád és AeChanra. Mindent megfogok tenni, hogy nektek kényelmes legyen.

– Úgy beszélsz mint egy felnőtt – kezdte el ringatni Ae-t, mert időközben szipogni kezdett. – Mint már mondtam, nem tudnálak utálni, mert az Alfám vagy. Bevallom én is nagyon sokat gondoltam rád, arra vágytam, hogy mellettem legyél és segíts, szeress... ölelj, biztass még is azzal etettem magam, hogy ez sosem fog megtörténni, bármennyire is akartam. Szeretném, ha ez összejönne nekünk, szeretnék veled és AeChannal egy családot alkotni, de félek. Mi van akkor, ha átversz? Ha hazudsz és csak.. – motyogta. ChanYeol közelebb lépett hozzá, megfogta Kibum kezét amelyikkel nem fogta a bábát, és a fiú tenyerét a szívére helyezte, ami nemhogy csak vadul dobogott, hanem az övével dobbant egyszerre.

– Én is félek – vallotta be őszinteséggel a hangjában. – Félek egy kapcsolattól, félek a szülőségtől, félek, hogy elbukom. Rettegek ettől az egésztől és még is megakarom csinálni. Ha nem vagy még kész rá, megértelek, hiszen ez az egész olyan hirtelen, még én is le vagyok sokkolódva, csak elakartam mondani hogyan érzek. És persze látni AeChant – nézett le a picire, aki őt bámulta nagy piros szemeivel. – Most mennem kell, örülök, hogy mind ketten jól vagytok – megfordult.

– ChanYeol, várj! – Az Alfa visszanézett, reménnyel az arcán. Megrázta a fejét, el se hiszi amit most tenni fog.
Lábujjhegyre állt és egy puha csókot nyomott a magasabb ajkaira. – Megszeretném próbálni – lehelte. Yeol rögtön reagált, és az Ómega arcára simítva ő is adott egy csókot neki.

– Köszönöm – suttogta.

Folyt.Köv