Marked 13.

Marked 

13.Rész

AeChan

Amint kinyitotta a szemét felkuncogott. Rásimított már szépen dudorodó hasára. Belépett az ötödik hónapjába és jövőhéten már megy újabb vizsgálatra. Nagyon boldognak érezte magát, hiszen olvasta az interneten, hogy nem mindenki érzi a magzat mozgását, ő még is érzékelte. Bár volt rá példa, halálra rémült, amiért nem mozgott és egyből orvoshoz ment, aki megnyugtatta, hogy mivel a magzat még nem olyan hú de nagy ezért úszkál a magzatvízben. Megkönnyebbült, de jobban szerette, ha érzi a picinyét.

– Ma is együtt keltünk Pici talp. – Mostanában többet beszélt hozzá, mert az is kiderült, hogy ilyentájt már hallhatja őt, amitől mindig jókedve lett.

A tanulás már rosszabbul ment neki, állandóan nasizott közben valami salátát, vagy gyümölcsöket rágcsált, a babát pedig ilyenkor érezte a legjobban, mert nyugodt maradt, ezzel pedig teljesen elvette a figyelmét.
Feltápászkodott az ágyból, amit rögtön rendbe tett. A szobát kicsit átrendezte, persze Mark beleegyezésével, és még rá is bólintott, hogy így jobban néz ki.
Kicsoszogott az étkezőbe, ahol Mark az asztalnál ült, keresztbe tett lábbal, szemüveggel az orrán, szemöldökét ráncolva, koncentrálva  az előtte fekvő magazinra. Mikor meghallotta a lépteket felnézett.– Jó reggelt Kibum, hogy vagy?– Reggelt' Hyung. Jól, Pici talpal megint együtt keltünk – mosolygott az idősebb Ómegára, aki viszonozta a gesztust. – Na és te mit csinálsz? – ült le mellé.

– Tudod, a divatiparban nagyon sok háború szokott folyni, főleg akkor, ha egy szett egy kicsit is hasonlít a másik cégének az összeállítására. Ilyenkor az internet felrobbant, a vásárlók megőrülnek. Jó, persze, egy egyszerű fekete gatyán, vagy egy fehér ingen senki nem veszekszik, de vannak ruhák, amik tényleg egyediek, sokat megérnek, erre a másik lenyúlja és olcsóbban eladja.. Felviszi az agyvizemet – dörzsölte a halántékát.– Loptak tőled ötletet?

– A tíz ujjamon se tudnám megszámolni hányszor, de most kivételesen én okoztam a balhét. Megtetszett egy ruhaötlet, megoldottam egy kicsit máshogy, már anyaggal, különböző színekben.. felháborodtak. Szóval most fizetnem kéne, de nem fogok. Ők se tették meg soha.

– Bonyolultnak hangzik – húzta a száját.

– Mert az is. És ennek te is a részese leszel, sajnos. Imádják bántani az alkalmazottaimat, mert tudják, hogy úgy viselkedek velük, mint ha családtagok lennének. – Kibum csak kíváncsi szemekkel hallgatta Markot. – Felfájást okoznak – csukta be a magazint. – Bizonyára éhes vagy, csinálhatok valamit, ha szeretnéd.– Dobjunk össze valamit ketten, most nagyon sok mindent kívánok.– Jól van – túrt bele a rózsaszínes-hajba. – Már eléggé kikopott.

– Te mondtad, hogy szabaduljak meg tőle..

– Igaz – prüszkölte.

A konyha káosz volt. Úgy nézett ki, mint ha bombát robbantottak volna, de a két Ómegát egy kicsit sem zavarta. Hangosan nevetgéltek, arcuk tiszta lisztben ázott, kezük pedig tésztadarabkás volt. Mark jól szórakozott Kibummal, rég érezte magát ilyen szabadnak, a munkája teljesen kikészítette.. lassan egy éve annak, hogy Jacksonnal lefeküdtek, a feszültsége pedig nőtt.

– I need a break – sóhajtott fel, nekidőlve a pultnak.

– Angolul szólaltál meg – rakta be a sütit a hűtőbe.

– Sokszor előfordul. Együnk, utána rendet rakok.– Rakunk, én kezdtem a lisztes incidenssel.

– Eltörtem egy tojást a hajadon – kuncogott.

– Állítólag jót tesz neki – vette le a kötényt, utána kezet mosott, Mark pedig követte.
Megterítettek, kiszedték maguknak a kaját és hümmögve enni kezdtek. Bum hirtelen érezte magát rosszul, szívébe, mint ha tört szúrtak volna, elejtette a pálcikákat, rádörzsölt a mellkasára, szeméből kitörtek a könnyek.

– Én ezt nem értem – vette mélyen a levegőt. – Miért érzem ezt?

– Micsodát? – pislogott meglepetten.

– ChanYeolt.. miért látom ahogyan éppen mással-?

– Nem tudod? Hova jártál te iskolába?

– Fontos az? – nyöszörgött, próbálva kiverni fejéből a látomást.

– Igen, az.. hiszen az Ómega su- – elakadt. – Te nem Ómega suliba jártál?

– Nem volt rá pénz.

– Ó, ez mindent megmagyaráz. Oké, figyelj rám – csettintett Kibum előtt, aki nagy szemekkel bámult rá. – Az Alfád minden bizonyára így próbálja felhívni a figyelmed. A mérge benned van, így ha mással kavar, azt megérzed, persze ezt tudják irányítani, hogy lásd vagy ne. Mivel hűségesek vagyunk, ezért az ösztönre hallgatva szaladunk is hozzájuk.. De ennek nehezen ellen tudsz állni.. Hatalmas összpontosítás kell hozzá, hogy ne figyelj arra, amit mutat.– De miért akar magához hívni?

– Valószínűleg két oka van.. Meglágyult és segíteni akar, vagy...

– Vagy?

– Nem számít – legyintett. – Mindjárt vége lesz, ne aggódj – simogatta meg Kibum hátát. Húsz teljes perc telt el, mire a szöszi megnyugodott.

– Az Ómega suli milyen? – tette fel hirtelen a kérdést.

– Elképesztő – mosolygott. – Bár én csak az egyetemre jártam a többi... – elhallgatott. – Nos, sokkal többet kell megtanulni, de megéri.– Mint például? – Mark megnyugodott, hogy Bum nem kérdezett rá miért csak egyetemre járt. A múltja túl sötét ahhoz, hogy beszéljen róla.– Anatómia. Az ómegáknak egyedi a testfelépítése, így meg kell tanulni.. Vannak gyakorlatok is, mint például a frekvencia irányítása.

– Tanítanál engem? – pattant fel. – Már.. ha ráérsz.. – lapult meg egyből.

A piros-hajú hangosan felnevetett és bólintott egyet.. Sok mindent meg kell tanulnod, Ómega.

«———»

Éppen belépett a lakosztályra, mikor kiabálást hallott. Csúnya dolognak tartotta, még is a fal mellé csúszott és hallgatózott.

– Hogy felejthetted el? – sírta Mark.

– Baby, nem akartam, csak olyan sok a munka és-

– Ott voltam egyedül... vártam rád.. és te cserben hagytál! És az a kibúvód, hogy sok a munka? Képzeld el nekem is! Majd beledöglöm a güribe, három napja alig bírok aludni és ha ez nem lenne elég-!
Elhalkultak... Mi történt? Kilesett a fal mögül, egyből eltakarta a száját, mikor meglátta.. nos azt. Jackson éppen mélyen csókolózott Markal, szaggatva le róla a ruhákat. Jobb, ha nem zavarja meg őket.

Sétált. A park gyönyörűen nézett ki. Tavasz volt, a fák és a bokrok virágoztak, leírták teljesen hogyan is érezte most magát. Mikor decemberben meglett erőszakolva olyan volt, mint egy fa, aminek még az ágai is letörtek.. Most pedig? Kivirágzott, és egy élet növekszik benne.
Hogyan nevezze el? Legyen koreai vagy angol neve? Ha angolt adna neki megtörné a hagyományt... Ae... szeretet.. Nagyon szerette a benne növekvő magzatát, talán még illene is hozzá.– AeChan.. – ízlelgette a nevet, megsimogatta a pocakját, a pici mozogni kezdett. – Tetszik? – kuncogta. – Kim Ae Chan – mondta végül ki a teljes nevet.
Omo.. kiválasztotta a gyermeke nevét! Fura, de még is felemelő volt. Nagy levegőt vett és tovább gyalogolt. Mi lesz ha megszüli AeChant? Mit kezd az életével? Szerinte Yeol sosem fogja szeretni őt, és nem is tervezi, hogy megkeresse az Alfáját.. Inkább marad egyedül..
Kíváncsi volt arra, mi van akkor, ha egy ómega meg van jelölve még is megharapja egy másik Alfa.. Történt már ilyen egyáltalán? Megrázta a fejét. Biztos nem. A genetikájukba minden be van épülve, csak mi van, ha egyszer megtörténik? Mármint delták se léteztek mindig, szóval valamikor egyszer ez is megeshet, nem?
Kiverte fejéből a gondolatot és inkább tovább sétált.

«———»

Felnézett az égre, amin egyetlen felhő sem helyezkedett el, a nap pedig bevilágította a várost. Alig bírta elhinni, hogy ilyen gyorsan eltelt hét hónap, pocakja már elég méretes volt, nehéz, néha azt hitte ketté fog törni a gerince így próbált sokat pihenni. Ae pedig nagyon szerette felébreszteni, és nem hagyni aludni, amiért hihetetlen nyűgös is tudott lenni alkalmanként, kikészítve ezzel a többieket.
Maga elé nézett, kicsit elszomorodott. Mark és Jackson szorosan sétáltak egymás mellet, a gyerekeik iskolában koptatták a padot. BaekHyun éppen magyarázott, amire az oldalén lévő JaeBum hangosan felnevetett, keze az alacsonyabb csípőjén helyezkedett el. És mellette ki volt? Senki.. Lebiggyesztett ajkakkal simogatta a hasát. Lehet, hogy a lánya itt van neki, de nem érezte elégnek. Ő i szeretett volna megosztani a pillanatait, ő is azt akarta, hogy valaki birtoklóan ölelje át.. Szeretetre van szükségem ám soha nem fogja megkapni.

Beléptek az áruházba, BaekHyun beharapta az ajkát, ez az első alkalom, hogy ilyen közel lehet Mark Tuanhoz, annyira leakarta támadni, hogy csináljanak közös képet és írja alá a pólóját, azonban Bum kedvéért visszafogta magát. Apropó Kibum..

– Yah, mit totyogsz mögöttünk? Inkább mond meg hova szeretnél menni.

– Bababoltba.

– Dah~ – forgatta meg a szemét JaeBum –, néha olyan nyomorult kérdéseid vannak, hogy lehidalok.

– Átmegyek a hidadon egy kocsival – szűkítette össze a szemét.

Mark csak felnevetett. – Inkább menjünk – karolt bele Kibumba.

– Na-ah – rázta meg a fejét Jackson. – Ti elmentek a csajos kis dolgaitokat elintézni, én inkább elmegyek magamnak venni valamit – biccentett a drága bolt felé.

– Megyek veled – szólalt meg a másik Alfa.

Az ezüstszemű elvigyorodott. – Ja, hagyjuk az asszonyokat.

– Hogy micsoda? - horkant fel egyszerre az idősebb Ómega és a Béta.
Kibum kínosan kezdte érezni magát, a gerince is nagyon fájt, túl akar lenni az egészen és utána pihenni.– Csak menjünk már – nyavalygott, a piros-hajú bűntudatosan nézett rá. Pontosan tudta, hogy a terhesség utolsó hónapjai szörnyűek, ő már kétszer is megtapasztalta. Baekyhun bólintott és elindultak, hátrahagyva a két Alfát.
Mikor beléptek a boltba egyből a kislány részlegre mentek, Kibum csak pár fontos dolgot akart megvenni.
Nem lepődött meg, mikor a Béta leragadt a cuki ruháknál.– Ó, ezt meg kell vennünk, nézd! – emelt le egy rózsaszínes habos-babos öltözetet.

– Jeez, tedd azt vissza – ráncolta a homlokát. – Csúnya, sosem adnék olyat a lányomra. És ráérek nézni ruhákat.– Azért jó, ha van pár darab – mondta Mark, ő is leemelt egyet, amit semmi extra nem rondította el.

– Oké, az jó lesz, rakd be a kosárba – bólintott Kibum, közben szemével kiszúrt egy hordozót.. az is majd jól jöhet.

– Aigo, annyira unalmasak vagytok – nyüszített Hyun, visszarakva azt a förmedvényt.

– Dehogy, csak nem csinálok bohócot belőle.

– Szerintem cuki – motyogta.

– Akkor keress magadnak egy olyat a te méretedben és vedd fel, JaeBum biztos imádná – forgatta meg a szemét, végig simítva egy kiságyon. Megnézte az árát, beharapta az ajkát.. Drágább, mint amire gondolt.
– Ezt szeretnéd? – lépett mellé Mark.

– Tetszik.. egyszerű és még is pont jó.
– Hm, inkább megrendelem, hogy ne kelljen cipekedni – emelte fel a telefonját rákeresve a bolt weblapjára.
– Ne-nem kell kifizetned!
– De-de – bólogatott. – Amúgy sincs pénzed, nem?

– Igaz... – hajtotta le a fejét.. Eredetileg, de.. Van pénze.

«———»

A terhes fiú most elől sétált, hátul a többiek cipelték a cuccokat, pedig mondta, hogy ő is eltud vinni valamit könnyebbet, mire majdnem lekiabálták a fejét, hogy biztosan nem fog hurcolni. Úgy látszott időközben Mark és BaekHyun összebarátkoztak, a Béta már nem volt mellette olyan merev. JaeBum és Jackson is jól kijöttek egymással.

Hirtelen állt meg, leblokkolt, behunyta a szemét. Mark mellésétált, utána a többiek is megkérdezve mi a baj, de mint ha semmit sem hallott volna belőle. Tenyerét mellkasára tette, dörzsölni kezdte, egy irányba nézett, s már indult is volna, ám az idősebb Ómega megfogta a kezét.– Eszedbe se jusson – morogta.– Mi? Mi a fene történik? – pislogott értetlenül BaekHyun.

– Hívja az Alfája, valahol itt van az épületben.

– Engedj el, mennem kell! – rángatta a karját a szöszi.

– Nem, állj neki ellent!– De hív... – Lélegzete felgyorsult.

– Most biztos nem mehetsz oda.. Jackson segíts nekem, nehéz lefogni – utasította férjét, aki rögtön tette amit mondott. – Hazamegyünk Kibum.

– Mark Hyung! – nyüszített.

– Tudom – simított a rózsaszínhajú hátára. – Emlékezz mivel fenyegetett meg.. gondolj minden rosszra amit tett...

– Megpróbálom – bólogatott hevesen, a hanghullám egyre erősebbé vált, alig tudod ellenállni.

Folyt.Köv