Marked 14.

Marked

14.Rész
Talán

A kocsiban ültek, Kibum tenyerébe temette az arcát és úgy sírt, persze a többiek tudták, hogy mit csinál. Nyomoréknak érezte magát, majdnem ChanYeol kezei közé futott. Hívta őt... ő pedig.. Geez, annyira hülye! Soha nem tett semmi rosszat, miért bünteti a sors?

Leült az ágyra, pocakját simogatta, szemei vörösek voltak. Semmihez nem volt kedve.
Mark benyitott hozzá, elhelyezkedett mellette.
– Hogy vagy? – ő is rátette kezét a nagy hasra, tenyere alatt megérzett egy kisebb rúgást.– Rosszul.. Éget a bűntudat, hogy nem mentem oda hozzá, és még is... utálom ChanYeolt.. utálom, hogy ómega vagyok, utálom magam – szipogott.
– Ezt most azonnal szívd vissza. – Mark hangja hűvösnek hangzott, amitől megijedt. – Soha többet ne merészelj magadról ilyet mondani, légy büszke arra, ki vagy, és örülj, hogy egy ilyen országba születtél – fújta ki a levegőt.
– Bo-bocsánat..
– Mit is tudhatnál az igazi életről.. fiatal vagy még, és neked még csak annyi a problémád, hogy nem szeret az Alfád.
Kibum csöndbe maradt, és hallgatta, ahogyan az aranyszemű elkezd mesélni.
– L.A-ben születtem, boldog kis srác voltam, de.. épphogy betöltöttem a tizedik évemet, egy éjjel sikolyt hallottam.. Betörtek a házunkba, engem lerángattak a nappaliba. Apám elvágott torokkal figyelt a semmibe, anyámat pedig előttem lőtték fejbe.. Elvittek Kanadába, ahol eladtak engem egy Delta családnak.. viszont volt egy tizenhárom éves Alfa fiúk.. Jackson Wang. Lezártak a pincébe, Jacks pedig mindig lejött hozzám. Megbarátkoztunk, majd azt ígérte kiszabadít onnan.. Hét évet vártam rá.. Hét mocskos évet voltam abban a pincében.. Most pedig itt vagyok. Büszke, hogy Ómegának születtem attól függetlenül, hogy megölték miattam a szüleimet, engem pedig eladta. Franciaországban irtanak minket.. Ha egy ómega születik a kisbaba nyakát egy pillanat alatt eltörik.. azt hiszik valamiféle démonok vagyunk. Szóval meg ne halljam még egyszer, hogy utálod magad.
– Sajnálom... én nem tudtam, hogy ilyen a múltad..
– Az én múltamnál vannak rosszabb történetek is. Összeteheted a kezed, amiért veled nem történnek ilyen dolgok.
– Én csak.. jó jövőt szeretnék a lányomnak. Azt, hogy az apja mellette legyen és szeresse, nevelje.. tanítsa.
– Megértem, hogy fáj – tette a tenyerét Kibum vállára. – És sajnos mindig is fájni fog.. De nem tehetsz semmi... Most pedig pihenj – állt fel.
– Hyun..
– Mond – fordult vissza.
– Hálás vagyok, amiért befogadtál, pedig csak egy idegen vagyok. Hálás vagyok, amiért eltartasz, és amiért már most biztosítottál nekem egy munkát a jövőmre nézve. Köszönöm, hogy elmesélted a múltad,, sok erőt ad nekem.
– Nem sok emberben bízom meg.. benned viszont igen.
– Értékelem.
– Jó éjt, Kölyök – mosolygott rá.
– Jó éjt, Hyung.

Leoltotta a villanyt, ledobálta magáról a ruháit és bebújt a takaró alá. Lehunyta a szemét.. AeChan is már kevesebbet mozgott ilyentájt benne.. biztos ő is elfáradt. 
Vajon ChanYeol miért hívta? Mit szeretett volna? Miért akart találkozni? Tudta BaekHyuntól, hogy keresi őt, mert megfenyegette a Bétát, de persze JaeBum megvédte párját.
Semmi értelme nincs ennek.. Hiszen Yeol biztos tudja, hogy terhes és nem abortált. Lehet, hogy elakarja venni tőle Pici talpat!
Ohoho.. álmodozzon róla! Ha olyan bunkó, akkor soha nem is fogja az a szörnyeteget a baba közelébe engedni. Megcirógatta a pocakját, és halkan dúdolni kezdett, hiszen a pici már hall mindent, ami boldoggá tette. Végül a fáradság hatalmas vett fel a testén és elaludt.

«———»

Fájdalmasan nyögött fel, hasához kapta a kezét, a levegőt gyorsan vette. Belépett a harmincnyolcadik hetébe, a pocakja már hatalmas volt és egyre több fájdalmat okozott. AeChan nagyon szeretett rugdosni.. ja, csak néha beletudott pusztulni. Régebben imádta, mikor érezte a picit vagy mozgott, de most? Beletudott volna dögleni. A szülése napja már a nyakában lihegett, ami kicsit megijesztette. Kilenc hónap csak úgy elillant.. Holnap fog bemenni a kórházba, hiszen innentől babája bármelyik pillanatban úgy dönthet, hogy világot akar látni.
Ránézett az órára, frusztráltan nyüszített.
Hajnali három.
– Ah.. Pici talp.. miért nem tudsz többet aludni? Kikészítesz – sóhajtotta, igyekezett felülni, de a nagy pocakja megnehezítette a dolgát. Lassan felállt, derekára helyezte a kezét és próbált egyenesen menni. Halkan kicsoszogott a konyhába, majdnem kiugrott a bőréből, mikor meglátta Markot az asztalnál. Úgy látszott tervezi az új ruháit.
felnézett a papírról.– Hát te ébren?
– Pici talp hibája – bökött a hasára, amire Ae válasza egy rúgás volt. – Kikészülök tőle... – öntött magának egy pohár vizet és kortyolgatni kezdte, majd leült az aranyszemű mellé.– Izgatott vagy? – mosolygott rám, tenyerét rárakte a terhes fiúhasára, mostanában ez a szokása, ha beszélgettek.
– Nagyon – bólogatott. – Csak.. – rágta a szája szélét.
– Csak?
– Hogy fogom egyáltalán megszülni? Kisza-
– Fúj, ki ne mond! – vágott közbe.
– De hát még is hogyan fog kijönni belőlem? – vakarta a fejét.– Hjaj.. Akkor most figyelj, egy kis anatómia vagy mi a fene.. Mikor beindul szülés a végbél és a vastagbél között "képződik" egy izomfal, ami megakadályozza hogy... na.. érted. Utána elfolyik a magzatvíz aminek fertőtlenítő hatása van, így minden baktériumot kimos belőled.. A végbeled fala pedig ellazul, hogy könnyebben menjen az egész.
– Ez még mindig úgy hangzik ha-
– Ki. Ne. Merd. Mondani! Mivel a méhedből jön, ezért szüléd és nem.. khmm. szóval.– Ja, nem szarom ki.
– Úristen.. ezt hallani is undorító – nyöszörgött.
– De ha belegondolsz..
– Nem akarok belegondolni, Kibum. Megszülöd természetes módon, most már ejthetjük a témát?– Igen – nevetett fel.

«———»

Mosolyogva nézte a plüssöket. A számára fontos, hogy melyiket válassza a lányának. Ő például egy rókát kapott, pici volt, de aranyos, és a mai napig meg volt neki. Keresztbe tette a kezét, miközben még egyszer végignézett a soron, megakadt a szeme egy szépen megcsinált malacon. A színe se rózsaszín volt, hanem inkább világos barack. Magához emelte a plüsst, aminek szőre nagyon puhán érintette tenyerét. Pici talp rúgott benne egyet mint ha azt mondaná “Igen, az lesz az, vedd csak meg nekem!” Berakta a kosárba, majd a pénztárhoz lépve kifizette a dolgokat.
– Kibum?
Az ismerős hangra majdnem leejtette a táskáját. Megfordult, szemei tányér méretűre kerekedtek.
Elakart onnan tűnni nagyon gyorsan, ám a lába belegyökerezett a talajba.
– Ch-Chan-Ye-Yeol – dadogta
Az Alfa is kínosan állt, akaratlanul is az Ómegája hasára irányult a tekintete, ami nagy volt.. hatalmas.. Az ő gyereke.– Végre megtaláltalak – lépett közelebb, Kibum nem mozdult, csak nagy levegőt vett.
– Miért? Miért akartál megtalálni? – remegett meg a hangja.
– Én csak.. amióta megjelöltelek állandóan te jársz a fejemben.. Bármennyire is próbáltalak kiverni a gondolataimból nem sikerült.
– És úgy akartál magadhoz csalogatni, hogy lefeküdtél másokkal, megmutatva a jelenet? A hangokat? ChanYeol... én nem is ismerlek, csak egy osztályba jártunk, és meddig? Három hónapig? Te pedig csak úgy döntöttél megerőszakolsz és megjelölsz magadnak, annyira magadnak akartál, hogy kotont is elfelejtettél használni. Teherbe ejtettél, utána pedig megfenyegettél. S szerinted ezek után csak úgy belerohanok a karjaidba?– Kibum.
– Fogalmam sincs mit akarsz tőlem Park ChanYeol..
– Mikor megjelöltelek nem tudtam, hogy ekkora hatással lesz rám, de ahogy te hozzám én hozzád vagyok kötve. Szükségem van rád.. rátok.
Kibum lepillantott a pocakjára. – Nekünk is rád, de ez nem megy csak úgy. A szívem majd' felrobban, a vérem pedig megbolondul érted, s lehet utállak és nem ismerlek.. még is mindenem hozzád húz és nem tudok tenni ellene. Még is időre van szükségem.. ha az életünk része akarsz lenni, tegyél érte.
– Hogyan?
– Nem tudom – vonta meg a vállát. – Ha úgy érzed kész vagy engem és a lányunkat támogatni hívj fel – vett elő egy tollat és egy cetlit, amire ráírta a számát és nyújtotta az Alfának, aki elvette.– Szóval lány – mosolyodott el, de nem perverzen, gonoszan avagy gúnyosan. Vörös szeme a boldogságtól csillogott. – Mi a neve?
– Kim Ae Chan – nyelt egyet.
– Ae... Chan? – pislogott.
Bólintott. – Megkapta a családnevem, és a te kezdőneved.
– Az Ae pedig szeretet jelent..– Pontosan... – nézett az órájára. – Most mennem kell – biccentett.– Várj, elkísérlek!– Nem.. Majd akkor kísérgethetsz ha már tudod mit akarsz – mondta, majd hátrahagyta az Alfáját.

Úgy érezte, hogy felhők között jár, igen benne volt a félelem, hogy Yeol csak megjátsza magát, de Mark mondta, hogy az alfa is meglágyul.. Nem csak ő gondolt Chanra, de a hollófekete-hajú is rá. A hűség az alfára is vonatkozik valamilyen szinten.
Ha nem Ómega lenne, elküldte volna Parkot a fészkes fenébe, hogy dögöljön meg egyedül, azonban nem tudta. Szíve, esze sem engedte meg hangjának, hogy ilyet mondjon. Most már tudta mit jelent. Érzi is.. Akármennyire utálni akarta, nem tudta. S úgy látszott Yeol sem tudott tőle megválni, amitől akaratlanul is boldog volt.
Talán.. még alkothatnak egy családot és AeChannak nem kell apa nélkül felnőnie.

«———»

Befeküdt az ágyába, mikor a telefonja pittyegett.
Üzenet..
Feladó : xxxx

"Menjünk el egy randira"

Kibum felhúzta a szemöldökét, majd leesett neki a dolog.. Gyorsan lementette a számot Park ChanYeol néven.
"Amíg terhes vagyok nem megyek sehova"

"Bírok várni.. így is négy hónapig kerestelek.. Pár hét nem tesz semmit."

" Akkor lehet róla szó.. viszont megyek aludni, pihennem kell"

"Jó éjt Bummie"

Nem írt vissza, csak eldobta az ágy végébe a mobilt, lehunyta a szemét és magára erőszakolta az álmot.

Mark hangos sikításra ébredt. Először fel sem fogta mi történik, aztán kipattant az ágyból.
Alan és Aiden kidugták a fejüket a szobájukból, de nem mentek ki.
Kibum hálójának az ajtaját szinte kitépte, a fiú az ágyon dobálta magát, kezei erősen markolták a takarót, zihált, szeméből folytak a könnyek.– Kibum, mi a baj?
– A... baba – nyöszörögte keservesen.
– Mióta vannak fájásaid?
– Öt órája talán...
– Öt?! Miért nem szóltál?!– Nem akartalak titeket felébreszteni – mondta, utána ismét egy sikítás hagyta el az ajkait.. – Miért fáj ennyire? – zokogott fel.– Képződik az izom fal.. Fájdalmas.. JACKSON! – kiáltotta el magát, férje rögtön megjelent. – Hívd a mentőket.. Kibum szülni fog...

Folyt.Köv