Marked 17.

Marked

17.Rész

Csillagos ég

– Szóval hova megyünk?

– Arra gondoltam, hogy vacsorázhatnánk a természetben. Van egy erdő a város szélén, annak a közepén pedig egy tisztás.. Gyönyörűen néz ki, de ha nincs kedved, akkor elvihetlek egy étterembe.

– Egy tisztás?

– Onnan láthatóak  legszebben a csillagok.

– De... hát.. este?

– Mondom, ha nem szeretnéd, akkor nem kell. Ha jobban megbízol bennem megejthetjük ezt az esti pikniket.

– Ha hozol fahéjas-almás gyertyákat, akkor felőlem most is mehetünk.

– Tényleg?!

– Igen... romantikus lenne – vörösödött el.

– Hah, akkor jó, már megvettem mindent.

– És mikor indulunk?

– Szerintem most, már hét óra lesz, és az út sem rövid odáig.. Ah~ hihetetlen, hogy ennyire elszállt az idő.

– Aha.

– Na menjünk, a házamban vannak a cuccok, félórás séta, az erdőig pedig az autómmal megyünk.

Hah... van kocsija. Gondolta magában Kibum. – Oké – kulcsolta össze ismét a kezüket.

«———»

Az autóban ültek, hallgatva valamiféle pörgős zenét. Kibum nem igazán tudta behatárolni, nem colt szokása énekeseket hallgatni, és ha megtette akkor is popot és nem k-popot.
ChanYeol mély hangján elkezdett dúdolni a ritmusra, amire Bum felfigyelt.
– Énekelnél nekem valamit?
– A~ nincs valami jó hangom – pillantott rá egy másodpercre, utána rögtön vissza az útra.
– Naaa, légyszi, csak egyet – biggyesztette le az ajkát.
– Jól van, de ha megsüketülsz magadat hibáztasd – kapcsolta ki a rádiót, hogy ne zavarja, és énekelni kezdett egy random dalt ami eszébe jutott.
Az Ómega nagy szemekkel nézte és hallgatta az Alfáját. Mély, rekedtes és még is lágy.. Nem volt izgult többé, teljesen megnyugodott... ha AeChannak énekelné így a lányuk biztos elaludna kétségek nélkül. Ő is szokott neki dudorászni, de az egyáltalán nem ilyen relaxáló.
Szomorúan sóhajtott fel, mikor Yeol a végére ért. – Még hogy nincs jó hangod – puffogta.
– Ha kísérném gitárral jobb lenen.
– Te gitározol? – döbbent le.
– Igen. Ha szomorú vagyok, akkor néha dalokat is írok.
– Wáo, a suli menő Alfája, Park Yoda Chan Sexy Yeolnak vannak pillanatai, mikor szomorú – vitte fel picit a hangját, mutogatva a kezeivel.
A vörös-szemű csak megrázta a fejét, kunkorodó szájjal.
– Ügye tudod, hogy a kövi randinkon muszáj leszel nekem játszani?
– Szóval lesz következő? – húzta féloldalas mosolyra az ajkát.
– Hát – tette tarkójára egyik kezét. – Lehet róla szó – motyogta.
– Megérkeztünk – állította le az autót. – Menjünk. – szállt ki, és a csomagtartóhoz sétált majd kiszedett belőle egy nagyobb táskát, egy kosarat és elemlámpát, a kocsit pedig lezárta.
Bummie gyors léptekkel követte a magas fiút, akin úgy látszott tudja hova megy. Minél beljebb mentek Kibum annál érezte magát rosszabbul, és mikor a bokor furcsán mozgott reszketve ölelte át Chan karját. Az Alfa ráncolt homlokkal nézett rá.
– Izé, én csak... fé-félek a sötétben – dadogta.
– Még is beleegyeztél.
– Mert megvédesz.
– Hát persze, de ha egy pszichopata gyilkos felbukkan nem hiszem, hogy menne.
– Ah, ne mondj ilyeneket~!
– Hüm, pedig az a teória járja, hogy két évvel ezelőtt hét jó barátot nyírtak ki és akasztottak fel – suttogta.
– Ya-YAH! Ez nem vicces! – ütött a mellkasára.
– Nyugi anyuci, ha valami történik az első dolgom lesz, hogy felkapjalak és elfussak veled.. de nem fog semmi se történni, ez csak egy kitalált buta mese, és nem is erre az erdőre vonatkozik.– Akkor is, én tényleg nagyon ijedős vagyok.
– Mindenki fél valamitől Bummie – emelte fel kiálló ágat és előre engedte a szöszit.
– Te mitől?
– Hogy egyedül maradok, és megutáltatok magam körül mindenkit, ami elég jól megy – hümmögött. – Elveszíteni azokat, akiket szeretek.. és a pókoktól – mondta a végét halkan.
– Én és AeChan mindig itt leszünk neked – mosolygott föl rá biztatóan.
– Köszönöm.
– Szóval pókok, ha?
– Most mi van? Olyan undorító kis lények. Azzal a nyolc lábbal... fúj.
– Pedig a természetben jó sok van... és az állatkertben láttad mekkorák? Mint a tenyered! Ki tudja itt mi vár ránk - arcmimikája ördögivé vált.
– Nem akarom tudni – nyelt egyet, erősebben szorította a zseblámpát.
– Hm, pont szólni akartam, hogy azon a fán melletted egy pókhálóban ott van egy hatalmas szörny, úgy látszik ugrani készül.. rád. Üsd le, mielőtt baj lesz. – Alig tudta kimondani ChanYeol ijedten pördült az irányba és világított a fára, fülét pedig hangos nevetés ütötte meg. – Bevetted! – kacagta boldogan.
– Haha – forgatta meg a szemét.
– Valld be, megérdemelted.
– Igen-igen. De ezt még visszakapod.
– Hát persze – kuncogott.
– Inkább szedd össze a nagy segged, hamarosan ott leszünk.
– Yaah~ YAH! Várj meg! – esett pánikba, mikor Alfája előre sietett.

Mikor kiléptek a tisztásra eltátotta a száját. Elképesztően nézett ki! Felnézett az égre, ami tele volt csillaggal. ChanYeol beljebb sétált, Kibum utána, majdnem neki ment az Alfájának, mikor hirtelen megállt.
– Itt jó lesz – tette le a táskát és a kosarat. – Fogd megy egy picit – nyújtotta a lámpát.
Kibum csak nézte amit csinált,  a táskából előszedett egy hatalmas plédet, elterítette a földön, utána valamiféle táblát vett elő, lerakta a pokróc közepére.
Utána előkerültek a gyertyák, amin elmosolyodott. Emlékezett, mikor Yeol smsben megkérdezte megkérdezte melyik a kedvenc gyertyája és úgy látszik nem feledte el, hiszen ma egész nap együtt voltak, esélye se lett volna megvenni, és amikor Yeol bement a házába a cuccokért csak a táskát meg a kosarat látta, hogy mit rejtettet, fogalma sem volt.
ChanYeol a kosár felé hajolt és abból kipakolt a fatáblára, utána meg gyújtotta a gyertyákat,
Leültek a plédre, Bum körülnézett a falapon, hogy mit hozott a vörös-szemű.
– Tudom hogy nem a legspécibb, de...
– Hé, ez egy piknik, nem vártam, hogy főtételt hozz, és amúgy is szeretem a szendvicseket.. na meg. Ilyen kilátást mellett tök mindegy mit eszek.
– Hát azért remélem ízleni fog.. van négy darab amibe beleraktam a saját recept szószomat.
– Ó, megkóstolom – nyújtotta a kezét, a befóliázott étel már a tenyerében is landolt. – Hoztál még gyümölcsöt is, ha jól látom.. Az ott eper? – nyalta meg az ajkát.
– Valamikor említetted, hogy szereted, a táskában van hozzá kristálycukor.
– Édes, hogy emlékszel rá.
– Uhm, hoztam bort, de ha nem szeretnél inni, van kóla vagy almalé.
– Soha nem ittam alkoholt – fosztotta meg a szendvicset a fóliától.
– Hm, ki gondolta volna~. Akkor nem is fogsz egy ideig?
– Ha már megvetted miért ne próbálhatnám ki? – harapott bele, utána jóízűen felhümmögött. – Jó, most azonnal megadod ennek a szösznek a receptjét!– Dehogy adom. Titok.
– Szeretem a titkokat... Aigoo~ Ez tényleg nagyon finom!
– Örülök, hogy ízlik.

«———»

Nem nézték az időt. Őszintén nem is érdekelte őket. Az eget nézték, ami tele volt csillaggal. A hátukon feküdtek, beszélgetve mindenféle hülyeségről.
– Hamarosan vissza kell indulnunk – motyogta Yeol.
– Igen.. élveztem ezt a napot, de hiányzik AeChan..
– Azt meghiszem – fordult Kibum felé. – Hány pontom van?
– Mínusz kilencvenkilenc – somolygott huncutul.
– Szerintem se, na de most komolyan – bökte meg a fiú vállát, aki ugyanabban a pózban helyezte el magát mint ő.– Hát a max az a száz. Te valahol a nyolcvanadiknál tartasz – nézett a szemébe.
– Az jó – vigyorodott el, ám rögtön gyengéd mosollyá szelídült, kezét végigsimította a szöszi arcán. – Gyönyörű vagy.
Kibum meglepetten nézett vissza rá.
– Ne haragudj, én csak – próbálta elhúzni a karját, de a fiú nem engedte.
– Köszönöm – simult bele az érintésbe. – A suliban is nagyon sokan mondták de... tőled esik a legjobban. Tényleg.. nagyon élveztem ezt a napot.. megmutattad nekem milyen érzelmes, vicces, kedves és aranyos tudsz lenni...meg félős – tette hozzá, amin Chan felhorkantott. – Mostantól ha átjössz annyiszor foghatod meg Aet, amennyiszer szeretnéd.. kiérdemelted, és mielőtt hálálkodnál, nem kell, mert magadnak köszönheted. Ha minden jól alakul... egy családot fogunk alkotni.
– Az nagyon jó lenne – mormolta.

Leheletük egymásra csapódott, keveredett egy kisebb alkohollal, de nem volt kellemetlen. Kibum lehunyta a szemét, száját rányomta a másikéra. Lassan mozgatták egymásén, amikor pedig Yeol végignyalt az alsó ajkán, leejtette az állát. Nyelvük találkozott, olyan ismerősen, és még is ismeretlenül. ChanYeol szinte végigzongorázott az összes fogán, már lassan alig kapott levegőt, de kicsit sem érdekelte. A hollófekete-hajú felé mászott, véletlen sem abbahagyva a csókot. Az idősebb keze a derekára simult, utána egyenesen le a fenekére, amibe belemarkolt.
Belenyögött a csókba, a saját tenyere Alfája pólója alá csúszott ahol forró bőrt tapintott. Anyám.. ezek az izmok.. Már tovább akart haladni, ám Chan ellökte.– Mi-mi a baj? – nézett döbbenten. – Ro-rosszul csináltam?
– Nem, nem.. jó vagy, csak..
– Igen?
– Nem kéne még lefeküdnünk..
– Wáo, ez bekerül a naptáramba.
– Bummie... nem akarom elsietni, jó?
– Ezzel már elkéstél, mikor teherbe ejtettél.
– De akkor még nem gondoltam komolyan. Most viszont nem csak rád kell figyelnem, hanem meg kell feleljek, mint apa. Nekem soha a büdös életben nem volt hosszútávú kapcsolatom, így ezt most furcsa. Szeretném, ha nekünk minden jól menne, de csak lépésről-lépésre.
– Rendben – bólogatott. – Megértem. Pakoljunk és menjünk, elfáradtam – nyomott még egy puszit a formás ajkakra és felállt, kinyújtva a kezét Chan felé, aki elfogadta

«———»

Kicsit szomorúan nézett fel az épületre, majd ChanYeolra.

– Köszi, hogy hazahoztál.

– Semmiség.

– Yeol... én nagyon szeretném ezt megismételni valamelyik nap, de muszáj beszélnünk komolyabb dolgokról.

– Igen, tudom.. Még hosszú út áll előttünk, de ha összedolgozunk, nem lesz semmi baj.

– Remélem..... most jobb, ha megyek.– Oké..

– Hát akkor... szia.

– Szia.. – Ez kínos.... Már nyitotta ki az ajtót, mikor az Alfája visszarántotta és mélyen lesmárolta.. Talán két percig falták egymást, utána lihegve váltak el. – Adj egy puszit AeChannak is helyettem.

– Meglesz – kuncogta. – Jó éjszakát apuci.

Yeol felnevetett. – Neked is anyuci.

Folyt.köv

Marked 16.

Marked

16.Rész

Állatkert és mozi

Belenézett a tükörbe, göndör szőke tincsei körbeölelték az arcát. Szemeit életében először kihúzta és nagyon is tetszett neki... A ruha viszont..

– Nem is tudom, Mark.. – forgolódott. – Ez a gatya túl szűk.

– Ugyan már – legyintett, térdén ott ült AeChan, érdeklődve figyelve az eseményeket. – Kiemeli a formás kis hátsód.

– Randira akarok menni, és nem az ágyába.

– Igaz, de ez nem jelenti azt, hogy csúnyán kell kinézned.. Dögös vagy, jól áll, vedd fel azt a pólót és ellenállhatatlan leszel.

– Biztos nem vehetem át?

– Aish, olyan prűd vagy, ne féltsd a feneked. Yeol nem fog letámadni. Viszont vidd a gyógyszereket, a végén még tüzelni fogsz.

– Aigoo, az gáz lenne – vakarta meg a tarkóját, felvéve a pólót, ami hosszú volt, így eltakarta a farpofáit. – Így már jobb.

Mark megforgatta a szemét.

– Ah, nem vagyok erre kész! – nyafogott.

– Minden rendben lesz.

– Te sosem féltél.. mármint.. attól, hogy Jackson megcsal?

– Eh? Dehogy, hiszen be van vésődve.

– Hogy mi? – ráncolta a homlokát.

– Bevésődés. Csak is az Alfák képesek rá, nekik akkor teljesül a teljes hűségük párjuk felé. Nem reagálnak semmire, csak is a szerelmükre. Szóval ha te elkezdenél tüzelni Jacks nem érezné. A bevésődést az alfa nem tudja megtörni, csak is a másik fél.. Szóval, ha megtörném már nem biztos, hogy újra betudna vésődni. De túl sokat aggódsz.. ChanYeol meglágyult és kapcsolatot szeretne, ideje elfogadnod.

– Tudom, én csak..

– Inkább menj és ne gondolj semmi rosszra, ez a ti napotok lesz, élvezzétek ki.

– Vigyázz AeChanra!

– Mint ha a saját lányom lenne – kacsintott rá.
Kibum nyomott egy csókot Ae homlokára, pár percig nézte, majd magához vette a cuccait és elindult a megbeszélt helyre.

Eltelt két hónap a baba megszületése óta, fáradtnak érezte magát, pedig AeChan hála az égnek csöndes. No meg nem mindent egyedül csinált. Még mindig a Tuan rezidencián csövelt, mert még nem talált szállást. Yeollal végig beszélgettek smsben és.. az Alfája nagyon kedvesen bánt vele. Néha meglátogatta a lányát, de ketten még nem mentek sehova és megígérte, hogy elmegy vele egy egész napos randira. Megette a kíváncsiság, hogy milyen helyekre fogja vinni.
Körülnézett és mikor meglátta ChanYeolt lenyelte a gombócot a torkában és odasétált.

– Szia – mosolygott kínosan.

– Szia, jól nézel ki.

– Kösz, te is. – Az Alfa kinézete.. tényleg nyálcsorgató. Hollófekete haja hátra volt fésülve, úgy látszott ő is kihúzta az alsó vízvonalát, ami totálisan kiemelte a rubinvörös szemeit.. az öltözete drágának tűnt, mint mindig.

– Szóval – csapta derekára a kezét. – Merre megyünk először?– Reggelizzünk, ha még nem ettél semmit.

– Éhezem – harapta be az alsó ajkát.

– Van itt a közelben egy bolt, a pékük isteni, gyere – biccentett.

Megreggeliztek, utána elindultak. Kibum végig kérdezte hova tartanak, de ChanYeol csak vigyorgott.

– Na ne – ejtette le az állát a szöszi. – Ah, mindig elakartam ide jönni! Anyuval sokszor elmentünk mellette.. mindig azt mondta a jegyek túl drágák...

– Nekem véletlen van kettő darabom – lengette meg a lila-szemű előtt.

– Oké, szereztél egy jó pontot – mosolygott és elvette az egyik jegyet.

– Ó, szóval pontozod a randinkat? – lökte meg gyengéden, beálltak a sorba, ami gyorsan ment, hiszen csak fel kellet mutatni a papírt.

– Igen – vette elő a telefonját, megnyitotta a jegyzettömböt és megmutatta Yeolnak. – Mindent lejegyzek ami fontos.. és ez a nap..is az – pirult el, visszarakva zsebébe a mobilt, hogy utána rögtön felmutassa a jegyét, beengedték őket és még térképet is kaptak meg egy programfüzetet. – Wáo, ez a hely nagy! – ámuldozott.

– Eleszünk itt egy ideig – hümmögte. – Rendben, merre szeretnél menni? Ha jobbra indulunk akkor a hüllőkkel kezdünk, ha balra akkor a bogarakkal meg minden undorító lénnyel és ha középen akkor a madarakkal.

– Ah, minden izgalmasan hátraraknak, ennek mi értelme?

– Hogy a vendégek biztosan végig menjenek az egészen.

– Oké, ez logikus – bólintott. – Menjünk középen... a madarak után jönnek a... ez micsoda? – ráncolta a homlokát.

– Ez egy antilop... hol éltél te eddig, hogy nem tudod?

– Belefojtottam magam a tanulásba, és abba nem szerepeltek ezek az antilopmicsodák – forgatta meg a szemét. – És az interneten se lógtam, hogy véletlenül belebotoljak.

– Akkor jó sok állaton meg fogsz lepődni.

– Alig várom! – tapsolt boldogan belekarolva ChanYeolba.

Kibum tényleg gyereknek érezte magát, minden állatnál megállt, csinált egy képet, utána megkérte Alfáját, hogy róla is készítsen fotókat, amit az idősebb szívesen tett. A vége fele már közös képeket is csináltak.

– Jól van-jól van, mi maradt hátra? – mászott képével a térképbe, mire Chan nevetve elhúzta. azt.

– Chill, Bummie. Hm.. a vörös pandák és a rókák. – mutogatott, Kibum pedig bólogatott.

– Menjünk, nagyon szeretném látni a rókákat – motyogta a szöszi.

– Eddig minden álltatott nagyon akartál látni.

– Igen, de.. a rókák fontosak nekem.

– Úgy is nézel ki.

– Tényleg? – pislogott meglepetten.

– Nos – tett úgy, mint ha gondolkodna. – Az ajkaid inkább cicásak, de a tekinteted.. néha úgy tudsz nézni, hogy olyan érzésem van megakarsz enni.

– Szóval ezért...

– Hm?

– Amikor kicsi voltam mamámtól kaptam egy plüsst. Egy rókát, de sosem értettem miért azt választotta, most már világos... Hah, hiányzik –  sóhajtotta. – Olyan gyorsan hagyott el minket..

– Részvétem.

– Köszönöm, de legalább békésen aludt el.– Ott voltál mellette?

– A kezét fogtam. Könyörögtem neki, hogy ne hagyjon el, de semmit sem tehettem.. mert ez az élet körforgása.. Ó! Itt vagyunk! Nézd! – mutatott az emlősre, narancssárgás szőre csillogott a napsütésben. – Gyönyörű példányok, kíváncsi vagyok milyen hangot adnak ki.

– Sikítanak.

– Mi?

– Néha idegesítő tud lenni – forgatta meg a szemét. – Egyik ismerősöm rókákat tart magánál, ördögi lények éles fogakkal, és mégis úgy bújnak, mint a macskák – lenézett maga mellé, Kibum nagy szemekkel bámult rá, amin felnevetett. – Elvihetlek egyszer, ha szeretnéd.

– Az nagyon jó lenne – kuncogott. – Aaa! De aranyos! – mutatott a másik ketrecre ahol a vörös pandák pihentek. – Szeretnék egyet...

– Oké, szóval összegezve szeretnél egy ara papagájt, egy tukánt, pici zsiráfot, fókát, kölyök jegesmedvét, tigrist, gepárdot, hímoroszlánt, jaguárt, egy kobrát, anakondát, pandát és vörös pandákat. Még valami?

– Szerintem hazaviszlek téged is! – vigyorgott rá.

– Haha, nagyon vicces vagy anyuci.

– Anyuci? Jól van apuci, elvesztetted az összes pontod, mínusz százról kezdesz.

– Nemááár – nyafogott megjátszottan, Bum pedig hangosan felkacagott.

– Just jocking, daddy – bökte meg a mellkasát.

– Na a daddy kink..

– Hogy a micsoda? Mi az a daddy kink?

– Ah, túl ártatlan vagy. Inkább nem mondom. Egyébként végeztünk, mehetünk a következő helyre?

– Ühüm – bólintott és elindultak. A vissza úton nem beszéltek, de nem volt kínos csönd. Bum tekintete ChanYeol kezén állapodott meg, végül összeszedte a bátorságát és összekulcsolta az ujjaikat, amin az Alfa meglepődött, de boldogan hagyta.– Mi a következő? – kérdezte izgatottan.

A hollófekete-hajú órájára pillantott. – Elmegyünk moziba,

– Moziba? Király! És mit nézünk meg?

– Amit a legjobban tudok rólad, hogy szeretsz kötekedni, szóval vígjátékot.

– Vígjáték? Azokban sok a humor, nem?

– Ja, és némelyik egyáltalán nem vicces, hanem fárasztó.

– De.. ügye nincs benne sok káromkodás?

– Ez.. egy.. vígjáték anyuci, a csúnya szavak az alapja.

– Oh... – pillantott el. – Nem szeretem a káromkodást, sokszor oktalanul használják.

– Igaz.. akkor nem akarsz menni?

– Ah, bassza meg, egy napra még én is megváltozhatok – vigyorodott el.

– Woah, erre nem számítottam – sokkolódott le.

– És még a felét sem láttad apuci – kacsintott szórakozottan, előre sétálva, járása riszálósabbá vált.
ChanYeol csettintett magának. – Imádom – mondta magának és az Ómegája után sietett.

Beléptek az áruházba, kézen fogva vették az irányukat a mozi felé, Az ülőhelyeket Yeol már lefoglalta, szóval azzal se kellet babrálni, vettek kólát és popcornt  majd beültek.
Kibum moziban sem volt soha, így izgatottan várta mi lesz itt.
Az elején a frászt hozta rá a hatalmas kivetítő, hiszen reklámot kezdek el leadni, ám miután egyértelműen elkezdődött a film megnyalta az ajkát.



Röhögve magyaráztak egymásnak, nem is figyeltek az előttük lévő kihűlő gyors kajára.

– É-és amikor a végén a kisfiú beállt a sorba? Azt hittem kiköpöm a belem! – csapott a combjára szöszi.

– Ja.. meg az a sok apa-fia csók.. az elején mindenki undorodott, azután a végére már csak nevettek.

– Egyet értek velük, undorítóan nevetséges volt~. – kacagta. – Ez a film eszméletlenül tetszett, észre sem vettem a csúnya szavakat.

– Látod-látod. Örülök, hogy jól érzed magad – felemelte a kezeit. – Még mindig remegek félve attól, hogy elrontok valamit.

– Alapból mínusz százon vagy, nem tudsz mit elrontani – nézett rá huncutul.

– Nagyon viccesnek tartod ma magad.

– Az is vagyok – kuncogta, ám rögtön abbahagyta. – Aish, a francba, bukj le!

– Eh? Miért?

– Mert ott van Baek.. még nem tudja, hogy randizunk, sőt, azt se tudja, hogy beszélgetek veled... Várj meg, visszajövök – állt felé és Baek elé futott, aki meglepetten nézett rá.

– Tudtam, hogy téged érezlek, az egész épület tőled bűzlik – nézett rá gonoszan a kék-szemű.

– Szemét.

– Hulladék.

– Roncstelep.

– Törmelék.

– Piszok.

– Szenny.

– Mocsok.

– A világ vége!!

– Ennek semmi értelme sincs, Baek – rázta meg a fejét, de mosolygott.

– Tudom – vigyorodott el. – Amúgy mit keresel itt? Ae?

– Otthon maradt Markal, mert elkellet intéznem pár dolgot. Most pedig csak ebédelek.

– Értem. Bocsi, de sietek, majd még beszélünk – intett és már el is ment.
Kibum megkönnyebbülten sétált vissza, és ült le Yeol mellé.

– Ez közel volt.

– Miért nem mondtad még neki?

– Mert mikor közöltem vele, hogy mi a lányunk neve leordította a fejem, hogy mit keres benne 'Chan'.

– Én is meglepődtem, nem érdemelném meg.

– De igen, hiszen az apja vagy.

– Akkor miért nem Kiark (Í/M : Kiejtés; Kjark [Kim+Park]) ChanBum a neve?

– Fúj, ez szörnyen hangzik.

– Ügye tudod, hogy el kell neki mondanod. I mean holly shit, he's your best friend.

– I know.. I'm gonna tell him.. but I need time.. And i wondering, why are we speakin' in English?

– Because we can – mosolyogtt. – By the way are you ready for one more thing?

– Hell yes I am!

Folyt. köv

Marked 15.

Marked

15.Rész

Félek, rettegek

– Ülj fel Bummie!

– Neem! Nagyon fáj! – zokogta.

– Tudom-tudom, de muszáj leszel – hátranézett, ahol gyerekei aggódó szemekkel néztek a szenvedő fiút. – Aiden, Alan, engedjetek a kádba vizet, körülbelül félig töltsétek. – A két béta bólintott. – Gyere, Kibum – fogta meg a kezét és felhúzta a lila-szeműt.

– Annyira fáj! – remegett meg mindene.

– Shhh... tudom.

Lassan haladtak, a terhes fiúnak óráknak tűnt, mire elérték a fürdőszobába. Hihetetlen nagy görcsben állt az egész lénye, csontroppantó hullámok vágtattak végig a testén.

– Vedd le az alsód és ülj bele a kádba.

– Eh? Miért?

– Mert itt szülöd meg a babát, segítek.

– Mi? Nem, nem, a mentősök mindjárt itt lesznek és bevisznek a kórházba! – ellenkezett egyből.

– Kibum, nincs arra idő, a legközelebbi kórház negyven percnyire van, a mentősöknek maximum harminc perce lesz ideérni, addigra pedig már lebabázol!

– Hyung! – nyavalygott, ismét sikított.

Mark látta, hogy elfolyik a fiú magzatvize. Oké, most vagy soha. Besegítette Kibumot a kádba.

– Nem akarok itt szülni, Makr hyung..

– Nincs idő téged kórházba vinni, kérlek – aggódott Kibumért, ő mind két gyermekét kórházban hozta világra és ómegáknak készült gyógyszerrel, ami megkönnyebbítette a dolgot és kevésbé volt fájdalmas –, ülj le, hátadat támaszd ide – mutatott a kabin üvegfalára – és nyisd terpeszbe a lábad. – Kibum tette amit mond. – Most beszállok én is, segítek, oké?

– I-igen – bólogatott, nagyot nyelt, már szinte lihegett, remegett minden, fájt mindene.

Marknak hatalmas levegőt kellet beszívnia, levezetni egy szülést nem vicces, izzadt a tenyere, összpontosítania kell! Mondta Kibumnak, hogy nyomjon. A szőke összeszorította a fogát , a förtelmes érzésre felsikított.– Jól van, nyomj tovább.

– Fáj – vágta arcát fintorba.– Tudom, de muszáj lesz.

Kiáltott, nyomott.. a hasogatás ismét végig suhant rajta..

– Gyerünk Bummie, ne add fel.. – lepillantott, a vízen át már látta a baba fejét. – Oké, még pár nyomás és vége lesz, ígérem.. Három, jó? Három nagyot.– Ae nem fog megfulladni?

– Dehogy, amíg a köldökzsinór nincs elvágva minden rendbe lesz vele, ne aggódj, azért hoztalak a vízbe, mert így könnyebb. Most pedig nyomj!
Olyan, mint ha kést szúrtak volna a hátába, gerince sajgott, hasában pedig iszonyatos görcs állt. Szenvedett, minden erejét összeszedte és tolt, hangja egyre rekedtesebbé vált.– Hyun, nem megy – sírta, ujjai a kád szélét markolta.

– Kibum, már csak egyet kell nyomnod, utána láthatod a hercegnődet, erős vagy, menni fog – biztatta, pedig ő maga is megvolt ijedve. Újra lenézett, a víz kicsit véressé vált. Bassza meg, ez nem jó.
Kibum próbálta egyenesen venni a levegőt, a torkából már szinte semmi hang nem jött ki. Ez az utolsó nyomás volt a legrosszabb, majd beledöglött a fájdalomba, ám teste hirtelen megnyugodott.


Reggel hat órát ütött a mutató, hangos sírás törte meg a halk szipogást és a zihálást. Marknak lefolytak a könnyei, boldogan adta át Kibum kezébe a babát.

A szöszi elmosolyodott, lágyan megsimogatta lánya arcát, aki lassan elcsitult.

– Üdvözöllek a világban hercegnőm. – Az ő könnyei sem álltak meg, ám hirtelen rosszul érezte magát.

Mark mosolya lefagyott, amint meglátta, hogy Bum bóbiskolni kezd. A víz már csupa vér volt. Halkan káromkodott és fájószívvel elvette a babát, a lila-szemű karjaiból. Látta, hogy már háborodna, a pici ismét felsírt, amiért messze került "anyjától".
Kibum szeretett volna megszólalni, azonban minden elsötétült körülötte.

«———»

– Ez az én hibám. Már tegnap bekellet volna szállítani a kórházba.. ha miattam hal meg..

– Mark, nyugodj meg, minden rendben lesz vele.

– Túl sok vért vesztett, a mentőautóban újrakellet éleszteni! Mit fogok tenni ha... ha nem éli túl? Nincs időm egy babát felnevelni.. én erre most nem vagyok kész – túrt bele piros hajába, megmarkolva a tincseit. – Ő még csak egy kölyök, aki úgy döntött megtartja a babáját...– Babe, az a fiú erős – fogta meg kedvese arcát. – Nem fog meghalni – mosolygott rá.– Remélem igazad van.. Szeretlek Jacks – mosolygott rá vissza.– Én is téged Markie.


Laposan pislogott.. Ó, jeez, mi történt? Hol van? AeChan?
Kinyitotta a szemét, körülnézett.. Kórházban van. Maga mellé tekintet, ahol anyja ült, kezében a babájával.– Omma. – Jesszus, kicserélték a hangját? Mint ha nem is az övé lenne.– Kicsim! – pillantott rá egyből. – Annyira aggódtam érted! Azt hittem-! – elcsuklott. – Mikor felhívtak, hogy megszületett a baba örültem, ám utána azt is közölték, hogy véreztél.. egyszer újra kellet éleszteni..
Kibum kezei segítségével felült, fura volt, hogy már nincs nagy hasa, csak laposság. Kinyújtotta a karját, anyja pedig rögtön átadta fiának a lányát.– Szia gyönyörűm – vigyorodott el.– A legszebb kislány a világon.– Igen.. hum, Béta – kuncogta, megcirógatva a pufi arcát. – Alig bírom elhinni, hogy itt van a kezemben.. olyan sok mindenen vagyok túl, és a végén.. most már minden rendben lesz.
Az anyja ajka felfele kunkorodott, sose látta a fiát ennyire boldognak.– Ha nincs ott nekem Mark.. feladtam volna.. Annyira fájt mindenem, az első tüzelésem ehhez képest semmi.

– Mark? A másik Ómega, igaz?

– Igen, ő. Szeretnék vele beszélni.– Kint van a folyosón a párjával.

– Apa?

– Ő... nem akar téged látni.. se a babát, sajnálom kincsem.

– Semmi baj – sóhajtotta. – Behívnád Markot?– Persze – felállt, rásimított Kibum arcára, majd kisétált az ajtón, a következő ember aki belépett az ajtón a piros-hajú volt. Rögtön hozzászaladt, és a picire vigyázva szorosan ölelte magához a szöszit.

– Halálra ijesztettél, tudod-e? Azt hittem leveszítünk.

– Ahhoz korábban kell felkelni.. – Mark elengedte, leült a székre. – Köszönöm, hogy ott voltál mellettem.

– Elég gyatrán reagáltam.

– Dehogy is! – kacagta. – Ha te nem vagy ott.. Én csak tényleg nagyon hálás vagyok. Köszönöm – mondta még egyszer.– Én köszi, hogy nem haltál meg nekem – csapta gyengéden vállon. – Na és milyen friss szülőnek lenni?

– Érdekes. A pillanatban nem aggódom semmiért, csak boldog vagyok.. Azonban fogalmam sincs mihez kezdjek.

– Minden rendben lesz, segíteni fogok.

Kibum rámosolygott.

A kórházban kellett maradnia két hétig. Sok mindent megtanítottak neki. Például hogyan kell babatejet csinálnia és milyen melegnek kell lennie, azt is, hogyan cseréljen pelenkát, hogyan fogja és mit csináljon ha a baba sír.
BaekHyun, JaeBum és Mark mindennap meglátogatták, anyja és Jackson csak néha-néha. ChanYeol pedig... ma fog jönni, ahogy ma van az utolsó napja az épületben.
Éppen kezében fogta AeChant, mikor kopogtak az ajtón ami egy "bejöhetsz" szó után kinyílt. Alfája lépett be, kezei láthatóan remegtek.– Jó reggelt, Yeol – mosolygott rá.

– Jó.. reggelt – tekintete a lányára irányult. – Szóval Béta – állapította meg.– Igen – mosolygott, és egy puszit adott Ae arcára.– Hogy vagytok?

– Megvagyunk, Ae egészséges, velem is minden rendben van, ma már megyünk haza.– Az jó – suttogta, kínosan állva. – Esetleg meg-– Nem foghatod meg – ráncolta a homlokát. – Bár te vagy az apa, és jogod van hozzá, de... ezt ki kell érdemelned.– Értelek – bólogatott. – Annyi is elég, hogy láthatom. Pont olyan gyönyörű, mint te. – Pici talp tényleg hasonlított rá egy kicsit. Vörös szemét apjától örökölte, bár világosabb színe volt. A rövid, pihés szőke haja pedig olyan, mint neki. Száját száz százalékban tőle vette át.
ChanYeol vett egy nagy levegőt és beszélni kezdte..

– Sajnálok mindent. Hogy nem tudtam magam visszafogni és megerőszakoltalak és teherbe ejtettelek. Mikor megtudtam, még nem gondoltam rád máshogy, mint a tulajdonomra, valamiért mégsem tudtalak kihasználni többet. Megfenyegettelek, méghozzá szívtörő szavakkal, magadra hagytalak amikor a legnagyobb szükséged volt segítségre, s mire feleszméltem, hogy te már az életem része vagy, eltűntél. Féltem.. félek, ettől az apaságtól, még is beszeretném bizonyítani, hogy méltó vagyok a feladatra. Bár még mindig nagyon fiatalok vagyunk, ettől sikerülhet. Elakarom nyerni a bizalmas. Azt szeretném, ha nem csak a méreg és a lányunk kössön össze minket, hanem valami sokkal több. A szerelem.. Igazad volt, alig ismerjük egymást, de mikor megjelentél a suliba... úgy éreztem te leszel a jövőm. Próbáltam elnyomni és ezért erőszakoltalak meg, hogy megmutassam magamnak csak egy menetre kellesz.. Nos ez nem így alakult. Most már minden második gondolatomban te vagy és már nem is akarok ellene tenni. Megszeretnélek ismerni, vigyázni rád és AeChanra. Mindent megfogok tenni, hogy nektek kényelmes legyen.

– Úgy beszélsz mint egy felnőtt – kezdte el ringatni Ae-t, mert időközben szipogni kezdett. – Mint már mondtam, nem tudnálak utálni, mert az Alfám vagy. Bevallom én is nagyon sokat gondoltam rád, arra vágytam, hogy mellettem legyél és segíts, szeress... ölelj, biztass még is azzal etettem magam, hogy ez sosem fog megtörténni, bármennyire is akartam. Szeretném, ha ez összejönne nekünk, szeretnék veled és AeChannal egy családot alkotni, de félek. Mi van akkor, ha átversz? Ha hazudsz és csak.. – motyogta. ChanYeol közelebb lépett hozzá, megfogta Kibum kezét amelyikkel nem fogta a bábát, és a fiú tenyerét a szívére helyezte, ami nemhogy csak vadul dobogott, hanem az övével dobbant egyszerre.

– Én is félek – vallotta be őszinteséggel a hangjában. – Félek egy kapcsolattól, félek a szülőségtől, félek, hogy elbukom. Rettegek ettől az egésztől és még is megakarom csinálni. Ha nem vagy még kész rá, megértelek, hiszen ez az egész olyan hirtelen, még én is le vagyok sokkolódva, csak elakartam mondani hogyan érzek. És persze látni AeChant – nézett le a picire, aki őt bámulta nagy piros szemeivel. – Most mennem kell, örülök, hogy mind ketten jól vagytok – megfordult.

– ChanYeol, várj! – Az Alfa visszanézett, reménnyel az arcán. Megrázta a fejét, el se hiszi amit most tenni fog.
Lábujjhegyre állt és egy puha csókot nyomott a magasabb ajkaira. – Megszeretném próbálni – lehelte. Yeol rögtön reagált, és az Ómega arcára simítva ő is adott egy csókot neki.

– Köszönöm – suttogta.

Folyt.Köv

Marked 14.

Marked

14.Rész
Talán

A kocsiban ültek, Kibum tenyerébe temette az arcát és úgy sírt, persze a többiek tudták, hogy mit csinál. Nyomoréknak érezte magát, majdnem ChanYeol kezei közé futott. Hívta őt... ő pedig.. Geez, annyira hülye! Soha nem tett semmi rosszat, miért bünteti a sors?

Leült az ágyra, pocakját simogatta, szemei vörösek voltak. Semmihez nem volt kedve.
Mark benyitott hozzá, elhelyezkedett mellette.
– Hogy vagy? – ő is rátette kezét a nagy hasra, tenyere alatt megérzett egy kisebb rúgást.– Rosszul.. Éget a bűntudat, hogy nem mentem oda hozzá, és még is... utálom ChanYeolt.. utálom, hogy ómega vagyok, utálom magam – szipogott.
– Ezt most azonnal szívd vissza. – Mark hangja hűvösnek hangzott, amitől megijedt. – Soha többet ne merészelj magadról ilyet mondani, légy büszke arra, ki vagy, és örülj, hogy egy ilyen országba születtél – fújta ki a levegőt.
– Bo-bocsánat..
– Mit is tudhatnál az igazi életről.. fiatal vagy még, és neked még csak annyi a problémád, hogy nem szeret az Alfád.
Kibum csöndbe maradt, és hallgatta, ahogyan az aranyszemű elkezd mesélni.
– L.A-ben születtem, boldog kis srác voltam, de.. épphogy betöltöttem a tizedik évemet, egy éjjel sikolyt hallottam.. Betörtek a házunkba, engem lerángattak a nappaliba. Apám elvágott torokkal figyelt a semmibe, anyámat pedig előttem lőtték fejbe.. Elvittek Kanadába, ahol eladtak engem egy Delta családnak.. viszont volt egy tizenhárom éves Alfa fiúk.. Jackson Wang. Lezártak a pincébe, Jacks pedig mindig lejött hozzám. Megbarátkoztunk, majd azt ígérte kiszabadít onnan.. Hét évet vártam rá.. Hét mocskos évet voltam abban a pincében.. Most pedig itt vagyok. Büszke, hogy Ómegának születtem attól függetlenül, hogy megölték miattam a szüleimet, engem pedig eladta. Franciaországban irtanak minket.. Ha egy ómega születik a kisbaba nyakát egy pillanat alatt eltörik.. azt hiszik valamiféle démonok vagyunk. Szóval meg ne halljam még egyszer, hogy utálod magad.
– Sajnálom... én nem tudtam, hogy ilyen a múltad..
– Az én múltamnál vannak rosszabb történetek is. Összeteheted a kezed, amiért veled nem történnek ilyen dolgok.
– Én csak.. jó jövőt szeretnék a lányomnak. Azt, hogy az apja mellette legyen és szeresse, nevelje.. tanítsa.
– Megértem, hogy fáj – tette a tenyerét Kibum vállára. – És sajnos mindig is fájni fog.. De nem tehetsz semmi... Most pedig pihenj – állt fel.
– Hyun..
– Mond – fordult vissza.
– Hálás vagyok, amiért befogadtál, pedig csak egy idegen vagyok. Hálás vagyok, amiért eltartasz, és amiért már most biztosítottál nekem egy munkát a jövőmre nézve. Köszönöm, hogy elmesélted a múltad,, sok erőt ad nekem.
– Nem sok emberben bízom meg.. benned viszont igen.
– Értékelem.
– Jó éjt, Kölyök – mosolygott rá.
– Jó éjt, Hyung.

Leoltotta a villanyt, ledobálta magáról a ruháit és bebújt a takaró alá. Lehunyta a szemét.. AeChan is már kevesebbet mozgott ilyentájt benne.. biztos ő is elfáradt. 
Vajon ChanYeol miért hívta? Mit szeretett volna? Miért akart találkozni? Tudta BaekHyuntól, hogy keresi őt, mert megfenyegette a Bétát, de persze JaeBum megvédte párját.
Semmi értelme nincs ennek.. Hiszen Yeol biztos tudja, hogy terhes és nem abortált. Lehet, hogy elakarja venni tőle Pici talpat!
Ohoho.. álmodozzon róla! Ha olyan bunkó, akkor soha nem is fogja az a szörnyeteget a baba közelébe engedni. Megcirógatta a pocakját, és halkan dúdolni kezdett, hiszen a pici már hall mindent, ami boldoggá tette. Végül a fáradság hatalmas vett fel a testén és elaludt.

«———»

Fájdalmasan nyögött fel, hasához kapta a kezét, a levegőt gyorsan vette. Belépett a harmincnyolcadik hetébe, a pocakja már hatalmas volt és egyre több fájdalmat okozott. AeChan nagyon szeretett rugdosni.. ja, csak néha beletudott pusztulni. Régebben imádta, mikor érezte a picit vagy mozgott, de most? Beletudott volna dögleni. A szülése napja már a nyakában lihegett, ami kicsit megijesztette. Kilenc hónap csak úgy elillant.. Holnap fog bemenni a kórházba, hiszen innentől babája bármelyik pillanatban úgy dönthet, hogy világot akar látni.
Ránézett az órára, frusztráltan nyüszített.
Hajnali három.
– Ah.. Pici talp.. miért nem tudsz többet aludni? Kikészítesz – sóhajtotta, igyekezett felülni, de a nagy pocakja megnehezítette a dolgát. Lassan felállt, derekára helyezte a kezét és próbált egyenesen menni. Halkan kicsoszogott a konyhába, majdnem kiugrott a bőréből, mikor meglátta Markot az asztalnál. Úgy látszott tervezi az új ruháit.
felnézett a papírról.– Hát te ébren?
– Pici talp hibája – bökött a hasára, amire Ae válasza egy rúgás volt. – Kikészülök tőle... – öntött magának egy pohár vizet és kortyolgatni kezdte, majd leült az aranyszemű mellé.– Izgatott vagy? – mosolygott rám, tenyerét rárakte a terhes fiúhasára, mostanában ez a szokása, ha beszélgettek.
– Nagyon – bólogatott. – Csak.. – rágta a szája szélét.
– Csak?
– Hogy fogom egyáltalán megszülni? Kisza-
– Fúj, ki ne mond! – vágott közbe.
– De hát még is hogyan fog kijönni belőlem? – vakarta a fejét.– Hjaj.. Akkor most figyelj, egy kis anatómia vagy mi a fene.. Mikor beindul szülés a végbél és a vastagbél között "képződik" egy izomfal, ami megakadályozza hogy... na.. érted. Utána elfolyik a magzatvíz aminek fertőtlenítő hatása van, így minden baktériumot kimos belőled.. A végbeled fala pedig ellazul, hogy könnyebben menjen az egész.
– Ez még mindig úgy hangzik ha-
– Ki. Ne. Merd. Mondani! Mivel a méhedből jön, ezért szüléd és nem.. khmm. szóval.– Ja, nem szarom ki.
– Úristen.. ezt hallani is undorító – nyöszörgött.
– De ha belegondolsz..
– Nem akarok belegondolni, Kibum. Megszülöd természetes módon, most már ejthetjük a témát?– Igen – nevetett fel.

«———»

Mosolyogva nézte a plüssöket. A számára fontos, hogy melyiket válassza a lányának. Ő például egy rókát kapott, pici volt, de aranyos, és a mai napig meg volt neki. Keresztbe tette a kezét, miközben még egyszer végignézett a soron, megakadt a szeme egy szépen megcsinált malacon. A színe se rózsaszín volt, hanem inkább világos barack. Magához emelte a plüsst, aminek szőre nagyon puhán érintette tenyerét. Pici talp rúgott benne egyet mint ha azt mondaná “Igen, az lesz az, vedd csak meg nekem!” Berakta a kosárba, majd a pénztárhoz lépve kifizette a dolgokat.
– Kibum?
Az ismerős hangra majdnem leejtette a táskáját. Megfordult, szemei tányér méretűre kerekedtek.
Elakart onnan tűnni nagyon gyorsan, ám a lába belegyökerezett a talajba.
– Ch-Chan-Ye-Yeol – dadogta
Az Alfa is kínosan állt, akaratlanul is az Ómegája hasára irányult a tekintete, ami nagy volt.. hatalmas.. Az ő gyereke.– Végre megtaláltalak – lépett közelebb, Kibum nem mozdult, csak nagy levegőt vett.
– Miért? Miért akartál megtalálni? – remegett meg a hangja.
– Én csak.. amióta megjelöltelek állandóan te jársz a fejemben.. Bármennyire is próbáltalak kiverni a gondolataimból nem sikerült.
– És úgy akartál magadhoz csalogatni, hogy lefeküdtél másokkal, megmutatva a jelenet? A hangokat? ChanYeol... én nem is ismerlek, csak egy osztályba jártunk, és meddig? Három hónapig? Te pedig csak úgy döntöttél megerőszakolsz és megjelölsz magadnak, annyira magadnak akartál, hogy kotont is elfelejtettél használni. Teherbe ejtettél, utána pedig megfenyegettél. S szerinted ezek után csak úgy belerohanok a karjaidba?– Kibum.
– Fogalmam sincs mit akarsz tőlem Park ChanYeol..
– Mikor megjelöltelek nem tudtam, hogy ekkora hatással lesz rám, de ahogy te hozzám én hozzád vagyok kötve. Szükségem van rád.. rátok.
Kibum lepillantott a pocakjára. – Nekünk is rád, de ez nem megy csak úgy. A szívem majd' felrobban, a vérem pedig megbolondul érted, s lehet utállak és nem ismerlek.. még is mindenem hozzád húz és nem tudok tenni ellene. Még is időre van szükségem.. ha az életünk része akarsz lenni, tegyél érte.
– Hogyan?
– Nem tudom – vonta meg a vállát. – Ha úgy érzed kész vagy engem és a lányunkat támogatni hívj fel – vett elő egy tollat és egy cetlit, amire ráírta a számát és nyújtotta az Alfának, aki elvette.– Szóval lány – mosolyodott el, de nem perverzen, gonoszan avagy gúnyosan. Vörös szeme a boldogságtól csillogott. – Mi a neve?
– Kim Ae Chan – nyelt egyet.
– Ae... Chan? – pislogott.
Bólintott. – Megkapta a családnevem, és a te kezdőneved.
– Az Ae pedig szeretet jelent..– Pontosan... – nézett az órájára. – Most mennem kell – biccentett.– Várj, elkísérlek!– Nem.. Majd akkor kísérgethetsz ha már tudod mit akarsz – mondta, majd hátrahagyta az Alfáját.

Úgy érezte, hogy felhők között jár, igen benne volt a félelem, hogy Yeol csak megjátsza magát, de Mark mondta, hogy az alfa is meglágyul.. Nem csak ő gondolt Chanra, de a hollófekete-hajú is rá. A hűség az alfára is vonatkozik valamilyen szinten.
Ha nem Ómega lenne, elküldte volna Parkot a fészkes fenébe, hogy dögöljön meg egyedül, azonban nem tudta. Szíve, esze sem engedte meg hangjának, hogy ilyet mondjon. Most már tudta mit jelent. Érzi is.. Akármennyire utálni akarta, nem tudta. S úgy látszott Yeol sem tudott tőle megválni, amitől akaratlanul is boldog volt.
Talán.. még alkothatnak egy családot és AeChannak nem kell apa nélkül felnőnie.

«———»

Befeküdt az ágyába, mikor a telefonja pittyegett.
Üzenet..
Feladó : xxxx

"Menjünk el egy randira"

Kibum felhúzta a szemöldökét, majd leesett neki a dolog.. Gyorsan lementette a számot Park ChanYeol néven.
"Amíg terhes vagyok nem megyek sehova"

"Bírok várni.. így is négy hónapig kerestelek.. Pár hét nem tesz semmit."

" Akkor lehet róla szó.. viszont megyek aludni, pihennem kell"

"Jó éjt Bummie"

Nem írt vissza, csak eldobta az ágy végébe a mobilt, lehunyta a szemét és magára erőszakolta az álmot.

Mark hangos sikításra ébredt. Először fel sem fogta mi történik, aztán kipattant az ágyból.
Alan és Aiden kidugták a fejüket a szobájukból, de nem mentek ki.
Kibum hálójának az ajtaját szinte kitépte, a fiú az ágyon dobálta magát, kezei erősen markolták a takarót, zihált, szeméből folytak a könnyek.– Kibum, mi a baj?
– A... baba – nyöszörögte keservesen.
– Mióta vannak fájásaid?
– Öt órája talán...
– Öt?! Miért nem szóltál?!– Nem akartalak titeket felébreszteni – mondta, utána ismét egy sikítás hagyta el az ajkait.. – Miért fáj ennyire? – zokogott fel.– Képződik az izom fal.. Fájdalmas.. JACKSON! – kiáltotta el magát, férje rögtön megjelent. – Hívd a mentőket.. Kibum szülni fog...

Folyt.Köv