Marked 8.

Marked

8.Rész
Pici talp

Mérgesen csapta le a vécé tetejét. Utálta, hogy minden reggel hányt és utána émelygett, mint ha fejbe verték volna. Beszúrta magának a szert, a fecskendőt pedig egy zsebkendőbe csavarta, véletlenül sem akarta, hogy kiderüljön ez az egész, anyja és apja hatalmasat csalódnának. Ma duplán is rosszul érezte magát.. már megakart szabadulni ettől a parazitától, ami minden napját megkeserítette. BaekHyun még szóvá is tette, hogy furcsán viselkedik, de csak legyintett. Dühös volt. Hogy miért? Mert az abortálással várnak amíg el nem éri a harmadik hónapja végét. És hogy miért? Mert még ott is próbálkoztak rábeszélni a baba megtartására. Hát elveteti! Tudta jól, hogy tizenkét hetesig lehet abortálni, de ezek csak váratják!
Kitisztította a szájüregét, majd lomhán lesétált a lépcső, anyja már nem volt otthon, amivel nem volt semmi baj, legalább nem kell szagolgatnia a reggelit, mindig rosszul lett tőle. Benézett a hűtőbe, kivette a narancslevet s kiöntötte egy pohárba, majd beleivott. Miközben torkán végigfolyt a hűs üdítő, azon gondolkodott, hogy eredetileg utálja a narancslevet, csak egyszerűen ezt kívánta... meg a jeget. Esténként jégkockákat szokott szopogatni, vagy csak rágni.. Kicsit sem normális, de tudott mit csinálni?
Kinyújtóztatta végtagjait, táskáját hanyagul dobta a vállára és elindult.

Mikor megérkezett a suliba lépteit felgyorsította, úgy látszott késni fog első óráról, gyönyörű. A terem ajtaját erőszakosan nyitotta ki, az érzelmei ergo hormonjai tomboltak, éppen dubstepet játszottak, egyszerűen a hangulata ugrált össze-vissza. 

Az osztálya nagy szemekkel nézett vissza rá.

– Mi van? – morogta hangosan, a tanárt leszarva. Geez. Ő annyira nem ilyen! Sose késik, nem hisztizik s nem idegeskedik. Beletúrt a hajába és ránézett a tanárra. – Elnézést a késésért. – Alig bírta kimondani, kaparta a hangszálait. Megforgatta a szemét és levágta magát Baek mellé, ami megpökte a vállat.

– Hát téged meg mi lelt? – suttogta. – Bal lábbal keltél?

– Hagyj, nincs ehhez kedvem – pakolta ki a cuccát.

– Yah, ne flegmázz velem, mert valami történt veled amit nem mondasz el.

– Nem tartozik rád, Béta – fújta idegesen.

– Oké, bocs hogy kérdeztem. – Megsértődött..
Az óra további részében nem is szóltak egymáshoz, Kibum förtelmesen érezte magát, minden baja volt. Szomjas és éhes, de még sem kívánt semmit. Hányinger kerülgette, feje készült széthasadni, gerince pedig kettétörni. S maga az egész lénye görcsben állt. Ám ami a legjobban zavarta, hogy érezte ChanYeolt. Minden második gondolatába belefúrta magát, komolyan, kiakarja törölni egy delete gombbal, azonban ez nem így működött.

Amikor kicsengettek már ment is volna, de Baek megfogta a karját.

– Nem mész sehova, Ómega – fintorgott. – Szépen leülsz és elmondod még is mi a franc bajod van.

– Mondtam, hogy nem tartozik rád!

– A barátod vagyok nem?

– Nem, nem vagy – kirántotta magát a szorításból –, csak egy béta vagy, semmi több.

– Akkor baszd meg.. – A vörös hajú mérgesnek tűnt. Sajnálom BaekHyun.. nem tudom magam kontrollálni.. Feltartotta a fejét és úgy sétált ki az osztályból, mint egy díva.

————

Pakolta össze a cuccait, a többiek már elmentek, mivel őt a tanár bent tartotta pár dolog miatt. Szenvedve felállt és irányát a kijárat felé vette. Azonban nem számított arra, hogy valaki a szekrényhez nyomja és lesmárolja. Nem ChanYeol, azt érezte volna.... Akkor még is ki...

– JaeBum?! – tolta el a mellkasánál – Mit művelsz? Neked barátod van! – én pedig megvagyok jelölve, miért támadna..? Ó, mert Yeol illata nem érződik rajta.. de akkor is. Jae smaragdzöld szeme homályosnak tűnt, ajkát, nehezen nyögte ki a szavakat..

– Tüzelsz.. – hörögte. Mi? Tüzel? Az hogyan lehetséges? Hiszen a tanár... Ilyen gyorsan aktiválódik?... És érezné!.. Francba, ma reggel rosszabbul, sőt! Egész nap szarul érezte magát, de azt hitte csak azért, mert terhes... Kétszeresen is francba, most nagy szarban van..
JaeBum lefogta a kezét, testük teljesen összesimult, ajkuk pedig összekapcsolódva, az Ómega reagált az Alfára.. el kell tolnia, de semmi erő nincs benne... Csak úgy, mint ChanYeolnál, nem tehetett semmit. Bármennyire is erőlködött, a karjai magától akaszkodott a magasabb nyakába és visszacsókolt.
Agya már majdnem teljesen elsötétült, mikor lépéseket hallott, amihez egy hang is tartozott.

– Jaebum? – Ahogy felismerték a hangot eltávolodtak egymástól, lihegve. Kibum szája elé rakta a kezét.. Ide fog hányni...

– BaekHyun – remegett az ajka.

– Ne mondj semmit.. – hátrált –... nem érdekel, hogy miért csókolgattad az Ómegát. – Bár a béta nem könnyezett, látszott rajta a fájdalom, a harag.. A lila-szemű szörnyen érezte magát. – Tőlem aztán baszhattok is... én befejeztem.. – vonta meg a vállát, s gyors léptekkel elsétált, JaeBum pedig utána.

Remélte, hogy megtudják oldani.. hiszen ez az egész csak az ösztönök miatt történt meg..
A mellkasa elkezdett szúrni, ChanYeol jutott egyből az eszébe. Mi a fene? Miért van lelkiismerete? Mert egy másik Alfával csókolózott, mikor meg van jelölve? Ez is a génjeibe van épülve?

Táskájából elővette a tüzelés elleni gyógyszert és víz nélkül lenyelte a tablettát.

Még egy kérdés lengett a fejében. Ha terhes.. még is mi a fenéért tüzel? Ez normális? Avagy abnormális... Utána kéne majd néznie. Beletelt pár percbe mire összeszedte magát, levegővétele versenyt futott, szíve pedig majd kirobbant a helyéről.

Az ágyban feküdt, pólóját mellkasáig húzta és tudatlanul simogatta lapos hasát. Egy élet növekszik benne... Lány? Fiú? Rá hasonlítana, esetleg Yeolra... lehetséges, hogy mindkettejükre. Alfa, ómega, béta? Talán delta..
Elmosolyodott amint elképzelte hogyan játszik vele.. És azt, ahogy ChanYeol fintorogva még is boldogan cserélné a pelenkát. Aish, mikre nem gondol.. Amúgy sem tartja meg.. És Channak erről sose fog beszélni, kockázatos lenne. Az is megtörténhetne, hogy megállítja attól, hogy abortáljon! Butaság. Mind ketten fiatalok voltak a szülőséghez, az Alfája tuti ki akadna.
Gondterhelten felsóhajtott, tovább cirógatva a hasát.

– Sok gondot okozol már most nekem... – motyogta. Jeez, most komolyan az embriójához beszél? Akit el fog vetetni. Utálta ezt az egész szituációt. Hiszen a benne növekvő csöppség nem teher semmiről.. Annyira szeretett volna valakivel beszélni a gondjairól. Szüleivel tuti nem, Baek most utálja, Yeol pedig felejtős. Másokkal pedig nincs olyan jó viszonyban. Egyedül maradt egy hatalmas teherrel a vállán... vagyis a pocakjában.
Visszahúzta a pólóját, mobilját pedig elővette.
A híreket kezdte el böngészni.

“Mark Tuan gyönyörű fiúkat keres, hogy modellkedjenek a ruháinak, és a címlapjának. Hozzátette, hogy az Ómegák előnyben vannak”

Szóval... Mark ruhatervező? Már meg sem lepődik, hogy nem tudta.. sose volt drága ruhája. Talán egy nap majd ő is olyan nagyra fogja vinni, mint Tuan. Jelentkezhetne, de most pont nincs ideje ilyenekre.. talán miután elvégezte az iskolát.. Tovább tekerte az oldalt.

“Egy béta házaspár utcára vetette gyermeküket, mert deltának született. Azt állították, hogy a delta faj a legszánalmasabb és ők nem fogják felnevelni, A kisbabát egy dobozban rakták és az útszélén hagyták. Mire megtalálták a baba nem élt, a szülőket..”

Kibum elszörnyedve dobta el magától a telefont, tenyere rögtön visszacsúszott az alhasára. Ó, édes élet.. nem vetetheti el a babáját! Bele sem akart gondolni milyen bűntudata lenne, ha abortálna. Már hozzátartozik... a részévé vált. Frusztráltan felnyögött.
Most már csak azt kell kiderítenie hogy fog ez az egész működni... El kell mondania a szüleinek.. muszáj lesz. Azonban várni szeretett volna egy kicsit, többet gondolkodni. A magántanulás megoldható, amúgy is szeretett tanulni.. a pénz már nagyobb gond.. Bonyolult lesz, és hosszú, de valahogy meg kell oldania. Tisztában volt vele, hogy miért gondolt akkor és ott az abortálásra. Mert csak önzően magára gondolt, félt. Rettegett a ténytől, hogy terhes, és a baba nem is érdekelte.
Ez a cikk teljesen lesokkolta, ráébresztette, hogy ő már most tudatlanul gondoskodik a csöppségről.

– Ne félj, légy alfa, ómega, béta vagy delta, lány, fiú, én felnevellek.. és szeretni foglak... Nem vetetlek el – simogatta tovább a bőrfelületet, érzései lecsillapodtak, teste nyugodt. Mi a fene? Az egész lénye már tudta, hogy megtartja, csak szavak kelletek hozzá, hogy lenyugodjon? Furcsa.
Suliba addig járhat míg nem pocakosodik, talán még utána is egy hónapot ha bő pulcsijait veszi magára. Channak viszont továbbra sem fog semmit se mondani.. csak nagyon remélte, hogy nem fogja hívni..

– Jól van pici talp, mindent elfogok intézni... értem... és érted.

Folyt.köv!

Ha többet megakarsz tudni az Alfáimról, Bétáimról, Deltáimról és az Ómegáimról, akkor nézz be a wattpadomra, ahol elkészült az Omegaverse Wikipedia! Link