Marked 5.

Marked

5.Rész
JaeHyun Special
1/3

Úgy csillogott a szeme, mint a gyémántoknak. Középiskola. Ez lesz az első, hogy másokkal lesz. Sajnálatos módon általánosba nem járt, mert szervezete túl gyenge volt, így magántanuló lett. Alig várta, hogy barátokat szerezzen. Persze reszketett az izgulástól, hiszen ez volt az első példa, hogy a szülein kívül más emberekkel találkozik.

– Jól van Baekie, vigyázz magadra, ha bármi történik hívj s rögtön itt vagyok! – anyja aggódóan nézett rá, amin elmosolyodott.

– Minden rendben lesz, Omma – kuncogta. – Délután találkozunk – dobta a vállára a táskát, s az épület felé vette az irányt.

– Nagyon, nagyon vigyázz magadra! – kiáltotta utána. Megforgatta a szemét, s nem is válaszolt, csak kinyitotta az ajtót s bement. Az évnyitóról hiányzott, így most fogja látni először osztályát. A diákok, akik bent lézengtek nem igazán figyeltek fel rá, nem lepődött meg, hiszen ő csak egy Béta, semmi különleges nincs benne. Belépett az osztályba, úgy tűnt őket sem keltette figyelemre, csak egy köszönésre méltatták. Nos.. nem egészen erre számított. Megrázta a fejét, s ahol látott egy üres helyet levágta magát. Telefonján megnézte az órarendet, és elővette a cuccát.. vagyis akarta, mert még le sem tette a füzetét meg a tankönyvét egy bizonyos valaki lelökte. Idegesen nézett föl, mikor pedig meglátta, hogy egy Alfa áll előtte... felnevetett.

– Mit nevetsz manó? – hördült fel.

– Én vagyok a manó? Néztél már tükörbe? – már röhögött.

– Hogy mersz kinevetni egy Alfát?

– Már ne is haragudj, de pont telibe szarom, hogy mi vagy – felállt, bár így is alacsonyabb volt a Yoda fülűnél.

– Tisztelned kéne engem, Béta! – csapott az asztalra.. Oké ,ez a srác nem normális, még csak most jöttek mind ide - hiszen kilencedikesek voltak -, erre ez a túlméretezett monstrum már kötözködni akar? Csodás.

– Nem ijedek meg attól, hogy csapkodod az asztalt, mint valami elmebeteg, max a tenyerednek fáj – grimaszolt, lenyúlva a cuccáért.

– A helyemet foglalod.

– Itt nincs olyan, hogy a “te helyed”, keress másikat – és itt lezárt a témát, és nem is figyelt a magasra, aki úgy tűnt nem tudott mit kezdeni a helyzettel, csak káromkodva odébb állt.

Még jó hogy nem fog tisztelni egy ilyen seggarcot. Persze az anyja és az apja azt tanította neki, hogy az alfákra fel kell nézni, meg satöbbi, de ő ellenállt. Utálta az alfákat, mindegyik nagyképű, azt hiszik magukról, hogy ők a világközepe és bármit megkaphatnak, sőt elvárják, hogy minden az ölükbe hulljon. Ha pisztolyt fognak majd a fejéhez inkább meghal, mint a behódolás.

Az óra elkezdődött, a tanár külön bemutatkozott neki, ő pedig az osztálynak, szeme sarkából látta az Alfa fintorát és hogy motyog magának valamit, de különösen nem érdekelte. Az első tanítási napon nem igazán csináltak sok mindent, így az idő gyorsan elillant. A csöngő hallatára hümmögött, érezte a hasát megkorogni. Tudta, hogy a suliban van büféje, meg egy nagy étkező, csak azzal nem volt tisztában hol. Úgy döntött kimegy a folyosóra, zsebre dugta a kezét és követi a nagyobb tömeget, remélve hogy mindenki odafele tart. Miközben lépdelt jól szemügyre vette a diákokat, nagyon sok Delta és Béta, látott két Alfát, de ennyi. Ómega van itt? Kíváncsi volt rá. Na őket tisztelte! Az összes gyönyörű teremtmény, mint ha angyalok lennének. Meghúzódóak, nem szeretnek a központba lenni, ami lehetetlen, hiszen a szépségük és minden egyes mozdulatok tökéletes s szemet vonzó. Az ómegák alfát választanak párjául, bár még olyat nem hallott, hogy alfa ne ómegát választott volna örök párjául.. Ezért mondják mindenhol azt, hogy “Az Alfák az Ómegáké, az Ómegák az Alfáké” Megforgatta a szemét. Na és ha ő egy ómegát akart? Az már büntetésnek számítana? Bár sose választaná őt egy olyan gyönyörűség... Jobb, ha csak elfogadja a sorsát, miszerint neki Béta vagy Delta lesz a társa... vagy megdöglik egyedül tíz kutyával,, jaa, ez jól hangzott.

Boldogan elmosolyodott amint meglátta az étkezőt és a büfét. Hasa ismét megkorgott. A sor nem volt nagy, beharapta az ajkát. közben nézte az árakat. Hát milyen világ ez? Egy darab pizzatekercs miért olyan drága? Megnézte mennyi van nála.. Oké, tud venni kettő tekercset meg egy palackvizet. Az csak elég lesz, nem? Tuti nem, Ismerte magát.. egy igazi éhen korász. Nos, majd valahogy beosztja.

Mikor végre a pulthoz ért rámutatott mit kér, fizetett s tovább is állt. Körülnézett, pár osztálytársát mérte fel, akik észrevették, és intettek neki, hogy menjen oda. Ajka felfele görbült, tett egy lépést, ám oldalról neki mentek. Felhördült átkozódva, hiszen hajszálon múlott, hogy a kajája padlón végzi.

– Bocs', nem figyeltem. – hallotta meg a bűntudatos hangot. Ránézett. Ez is csak egy Alfa..

– Hát akkor máskor figyelj, normális vagy? Majdnem oda lett a napi ételem! – fújta ki mérgesen a levegőt. – Nyomorult Alfa – csóválta meg a fejét, vállával meglökte a srácot és leült az asztalhoz ahová előbb invitálták. Észre sem vette, hogy az étkezőre csend borult, értetlenül nézett ismét körbe. Döbbenten néztek rá. Most meg mi va-? Ó, tudta ám mi a döbbenet tárgya! Holtbiztos volt abban, hogy ő a fő Alfa a suliban, s azzal, hogy így lenézte vége a világnak. Ez nevetséges.
Bárkivel kitudott volna állni, olyan sokat gyötrődött azzal, hogy kilábaljon a betegségeiből, s most semmi sem fogja megállítani.. Nem akart vissza menni a sarokba magántanulóként.

A társaság suttogni kezdett, az Alfa még mindig egy helyben állva őt bámulta.  Ez van Alfácskám, menj tovább, tőlem ne várj nyalást. Mit hittél, hogy azt fogom mondani, semmi baj? Naiv. Gondolta magában Baek.

Két hónap. Ennyi ideje járt ide és egyszerűen imádta. Talált pár barátot, viszont a pletykák róla egyre durvábbakká váltak. A második héten még csak annyi volt, hogy "az Alfa utáló", utána lett a "tiszteletlen" majd az "Alfa csábító' végül pedig "Alfák kurvája". Fogalma sem volt hogyan lett ebből az egészből ilyen csúnya pletyka... hiszen ő nem tett azon kívül semmit, hogy megvédte magát, esetleg visszaszólt az Alfáknak akik belé kötöttek, de egyáltalán nem kedvelte a hazugságokat.
Elkezdett kutatni, hogy még is ki kezdhette el, ami elég nehéz volt, hiszen ez egy iskola sok diákkal. Ám nem adta fel, s ma lett egy tippe, mondjuk jó hülyének érezte magát, amiért nem egyből rá gondolt. Park Yodafülű Chan Kibaszott Egoista Yeol. Garantálta, hogy baszta a csőrét, amiért nem úgy nézett rá, mint mások.

– Tündérfülű – csapott az alfa elé, aki fintorogva nézett fel rá.

– Na mi van, jössz alám kurvulni?

– Vicces vagy, Park, de én nem nevetek, ha nem hagyod abba a rólam terjesztett hazugságokat, esküszöm az égre, hogy letérdeltetlek és úgy fogod nyalni a talpam, mint egy engedelmes kiskutya – elég hangosan mondta, így az egész étkező társasága felfigyelt, halál csöndben hallgatva az eseményeket.
ChanYeol felnevetett, felállt a székéről és Baek felé magasodott. – Komolyan azt gondolod, hogy letérdelnék eléd? Maximum te elém, hogy leszopj ribanc. Nem tűröm el tovább a Béta szemtelen pofád, úgy tönkreteszlek, hogy azt fogod kívánni bár meg sem születtél volna.
A kék-szemű felmordult, készen arra, hogy neki menjen a magasabbnak, ám a suli fő Alfája közéjük állt.

– Mi a franc, Im JaeBum, húzz innen a picsába – morgott Baek.

– Itt nem lesz verekedés, ne menjetek le állatba, mert annál szánalmasabb nincs.

– Az a szánalmas, hogy Dumbó hazugságokat talál ki rólam!

– De nem kell lesüllyedned a szintjére – fordult felé, smaragdzöld szemei nyugodtan csillogtak.

– Egy Béta oldalára állsz? – nézett rá lenézően Park.

– Az igazság oldalán, barátom – most ChanYeolra nézett, aki hirtelen hátrébb lépett. – Lapulj, meg Park. (szerzői.megj : Omg, ezt mondta Baek ChanYeolnak mikor letapizta Kibumot lmaoxd) – mondta neki, miközben zöld szeme egyre jobban sötétült.

Yeol káromkodott. – Ezt még megbánod Im.

– Kötve hiszem – tette karba a kezét. – Most pedig pusztulj innen a hazugságaiddal együtt.

A vörös-szemű mérgelődve elment.

– Nem vagyok óvodás, megoldottam volna – akadt ki Baek.

– Igen, egyből gondoltam, és utána ki is rúgtak volna innen. Segítettem.

– Ne várd, hogy megköszönjem – húzta fel egyik szemöldökét.
JaeBum megvonta a vállát, közelebb sétált a Bétához és a fülébe súgta – Csak gyere el velem vacsorázni.

– Álmodban, mikor a szívecskés alsógatyádat viseled és a plüssmackódat ölelgeted – mosolyodott el negédesen, majd ő is elhagyta az étkezőt.

A tanítás után bennmaradt egy kicsit, jobban szeretett itt tanulni. Éppen egy zenét dudorászott, miközben oldotta az angol lecke feladatait. Nem vette észre, hogy hümmögése átmegy éneklésbe. Nem bánta. Mindig is szeretett énekelni vagy táncolni.. olyankor szabadnak érezte magát.

– Szép a hangod – zavarta meg egy nagyon ismerős alak.

Felnyögött. – JaeBum... mit akarsz?

– Eljössz velem vacsorázni.

– Mondtam, hogy-

– Igen, hazamentem és átvettem az alsógatyám szívecskésre, vegyük úgy, hogy álmodom.

– Nem mondhatod komolyan...

– Megnézheted.

– Nem hiszlek el – nevetett végül fel. – Azt hiszem dobom a csekkolását, hiszek neked – vigyorgott.

– Ez az jelenti-?

– Elmegyek veled – bólogatott. – De mindent te fizetsz és remélem tudod, a gondolat mentem nem változott az alfákról.

– Rendben – mosolyodott el.

Nem igazán zavarta, hogy nem ment haza átöltözni valami elegánsba, hiszen Jae sem volt úgy felöltözve, így úgy gondolta valami gyors kajáldába mennek.. na meg ez csak egy vacsora, nem több, nem kevesebb. Az úton nem beszélgettek, hiszen semmi mondani valója nem volt az Alfának, csak éhes volt, ennyi, meg ha ingyen kapja a kosztot, miért ne fogadná el?

Beléptek az étterembe, ahol az ott tartózkodó delták és béták meghajtották a fejüket. Röhejes. Lehunyta egy pillanatra a szemeit, próbálta nem elnevetni magát, inkább csak csöndben követte JaeBumot. Leültek, a táskáját pedig maga mellé dobta.

– Azt eszel amit akarsz.

– Minimum – kacsintott magához emelve a menüt. – Hm.. lássuk csak, ó, jó sok minden van itt, úgy is farkas éhes vagyok, meglássuk mennyit bír a pénztárcád – vigyorgott, valami motyogást hallott az Alfától, de túl halk volt, így inkább figyelmen kívül hagyta.

Nevetve hagyták el az éttermet, egymásba karolva. BaekHyun sosem gondolta volna hogy egy alfa lehet ennyire.. vicce, szenvedélyes és komoly, nem pedig egoista. Meglepődött, nem volt ezen mit tagadni. 

Nem tudta merre mennek, de nem igazán érdekelte, főleg ameddig ilyen jól érzi magát.

– Én itt lakom – állt meg JaeBum egy ház előtt. – Köszönöm, hogy vacsoráztál velem, kíváncsi voltam milyen egy olyan bétával beszélni, akinek alfa utálata van, nem találkoztam még ilyennel.

– Az élet tele van meglepetésekkel.. Egyébként megérte.. teljesen más vagy, mint a többi.

– Tudok én is olyan lenni, a génjeimben van, csak megtanultam kezelni és lazán viselkedni.

– Tanítsd meg a többinek is.. – kuncogta. – Én köszönöm, hogy meghívtál.. Jól éreztem magam.
Pár percig kínosan álltak, majd egyszerre szólaltak meg.

– Felmehetnék?

– Feljössz?

Összenéztek és elnevették magukat.

Mikor BaekHyun azon a napon berakta a lábát abba a házba, nem tudta, hogy gyökerestül belefog szeretni az Alfába.

És ha Kibumnak elmondtam volna, hogy azon a napon le is feküdtünk, amikor megismertem... biztos sokkos állapotba került volna.

Folyt.Köv