Marked 2.

Marked

2.Rész
Ismerkedés

Az agyát zavarosnak érezte.. vagy is üresnek. Alig bírt figyelni az első órán, végig kattogtak agytekervényei. Mikor a csengő megszólalt majd' kiugrott a bőréből

  – Figyu – szólalt meg mellette BaekHyun. Végig nézett rajta. Fektetés-vöröses haj, ég kék szemek, amik csillogtak a kíváncsiságtól, várva, hogy minden kérdésre választ kapjon, ajkai mosolyra húzódtak, lejebbe tekintett. A fiú nyakán fognyomok voltak... Szóval párja van.. bár a jelölés már halványult. Hát persze.. hiszen Baek Béta, neki nem maradt ott, a béták, alfák és delták nem választják örökre párjukat, viszont ha őt egyszer valaki megjelöli az élete végéig ott marad s soha nem lehet másik párja, szörnyű, de ez az igazság. Tovább vitte tekintetét a ruhájára, bár tudatában volt, hogy szégyentelenül végig nézte, de érdekes a számára, hogy valaki foglalkozott vele a szülein kívül.

  – Van valami rajtam? – pislogott

  – Jaj, ne haragudj, csak.. nem tudtam még ilyen közel ülni egy velem egyidőssel.

  – Én pedig sosem láttam ómegát. Olyan ritkák vagytok, még fehér hollót is többet látni.

  – Genetikai hiba – vont vállat.

  – Nos, a genetika kihalhat, bár örülök, hogy nem deltának születtem, gázos lett volna – húzta el a száját.

  – Ómegának se jó lenni – terült el a padon.

  – Szerintem itt isteníteni fognak, mint valami ritka gyémánt, az alfáinkat se bámulják meg ennyire.

  – Pedig belőlük sincs sok – tette hozzá halkan.

  – Igaz – gondolkodott el. – Kijössz? Nagy szünet van.

  – Az meg mit jelent?

  – Harminc perces – állt fel.

  – Eh? Miért olyan hosszú?

  – Nem mindegy? – csapta derekára kezét. – Gyere, nem hagylak egyedül, lehet sokat dumálok és ez neked idegesítő, de a felügyeletem alatt maradsz.

  – Ó, már ilyen jóban vagyunk? – kacagott, ami az egész osztály figyelmét felkeltette. Argh... olyan furcsa.. minden rezdülésére mozdulni fognak? Kicsit ijesztő..

Ő is felállt, követni kezdte a vöröst. A folyosón egyből felfigyeltek rá. Nem akarta, de elvigyorodott. Első napja és nem néznek rá undorodva.. Jó érzéssel töltötte el..

Ahogyan követte BaekHyun körülnézett, mivel mikor anyja beiratkoztatta ide ő nem volt vele. Az iskola nagy volt, a falak mindenhol koptatott fehérek voltak, a szekrények pedig fekete színűek. Az étkezőbe értek - mármint annak tűnt - ahol a tömérdek tanuló bandázott, sokan a falnak támaszkodva hallgatták a zenét, mások pedig a mogyoróbarna asztaloknál tanult avagy evett. Itt se kerülte el a feltűnés.. Úgy érezte magát mint egy kicsike ha, miközben sirályok repülnek a felszínen készen arra, hogy a víz alá bukjanak és lenyeljék őt egészben. Ebbe rossz volt belegondolni. Behúzta a nyakát, próbált nem érdeklődve figyelni. Baek hirtelen megállt, így neki ment a hátának. Elmormogott egy sajnálom-t majd végig nézte ahogyan a vörös hajú beleugrik egy magas fiú nyakába  és szégyentelenül csókolózni kezdenek. Kibum elpirulva fordította el a fejét. Mindig is furának tartotta, hogy ilyen fiatalon szerelembe lehet esni. Neki úgy tanították, hogy amíg nem tölti be a tizennyolcat ne is gondoljon párkapcsolatra. Biztos volt abban, hogy Baek fiatalabb nála, még is meg van jelölve. Érdekes jelenségnek számított az ő szemszögéből.

Visszanézett a párosra, megkönnyebbülten sóhajtott, mik már csak beszélgettek. A magasabbnak smaragdzöld birtokló szemei voltak, amikkel szerelemmel nézte az alacsonyabbat. Karakteres arca volt, talán a szemei formája miatt, mivel olyan vékony volt, hogy mikor nevetett, teljesen eltűntek smaragdzöld íriszei. Úgy tűnt az ő nyakán is fognyomok voltak. Összeráncolta a szemöldökét. De hát.... nem Alfa? Vagy az érzékelője tévedne? Az lehetetlen, ő egy Ómega, az ómegák alfáknak lettek teremtve, így őket érzékeltél a legjobban.. akkor miért? Hiszen a.. nem szokták őket megjelölni fognyomokkal.. Gondolkozásából BaekHyun ébresztette fel.

  – Ő itt, Kibum – biccentett felé. – Ómega.

  – Ja, megéreztem már méterekkel előbb – beszélt lágy hangon, keze az alacsony derekán helyezkedett el. – Im JaeBum, Afla.  

  – Kim Kibum – meghajolt.

  – Jae már két éve a párom – döntötte oldalra a fejét, kezével gesztikulálva –, szóval meg ne próbáld elcsábítani az ómega sármoddal! Harapok.

A rózsaszín hajú csak csendesen bólintott, egyre nagyobb késztetést érezve arra, hogy megkérdezze hány éves Baek.. ám visszafogta magát, hiszen nem is ismerték egymást, na meg nem tartozik rá, egyébként is a kék szemű sokat beszélt, talán kikotyogja.

Leültek az asztalhoz, JaeBum dominált BaekHyun felett, közel volt hozzá, birtoklóan fogta a kezét s teste olyan helyzetben állt, mint aki bármikor egy mozdulattal letudnak ütni valakit, ha csak szavakkal meri bántani az alacsonyabbat.

Elmosoylodott, amit a szeme előtt látott irtó aranyos. Sose volt alkalma arra, hogy jól megnézze a körülötte lévő fiatalokat, mert az utálat amivel ránéztek lyukat ütött a szívébe. Csak szüleit látta párszor így, miközben táncoltak ha be volt kapcsolva a rádió, vagy a kanapén összebújtak, azokat a pillanatokat igazán csodálatosnak tartotta. Az anyja és az apja voltak a szerelem példaképei a számára.. de most látni egy fiatalabb párost.. felemelő volt. Mélyen belül ő is arra vágyott, hogy talán egy nap találni fog magának valakit, aki kívül-belül szeretni fogja, ő pedig imádattal fogja hordani a személy fognyomait a nyakán.. Ám őszintén félt.. mi van akkor, ha úgy harapják meg, hogy nem is akarja... avagy.. nem is akart belegondolni a többi opcióba.. Még ráért ezen gondolkodni. Azzal kell foglalkoznia, hogy beilleszkedjen, beolvadjon s végre gond nélkül odafigyeljen a tanulásra.

  – Szöszi, figyelsz? – lengette meg tenyerét Baek Kibum előtt, aki úgy látszott elbambult.

  – Hm? – pislogott.

  – Tudod, nem kéne így elbambulnod – szólalt meg JaeBum komoly arccal, smaragdzöld szemei szinte világítottak. – Mivel ebben a suliban nem járt még ómega, már most fenik rád a foguk.

  – Park már letapizta – morogta Baek, hangjában ott ült az undor.
Kibum elvörösödött, mikor eszébe jutott a magas fekete hajú Alfa, aki olyan hirtelen nyúlt hozzá hogy leblokkolt. Hát persze, hogy sokkolta, ki a fene tapizik le egy totál idegent?! Ő se volt sose közel alfához, mégsem kezdte simogatni.  Összezavarodott volt.

  – Az a csávó nem komplett, esküszöm. Ha a fél sulit nem fektette meg, akkor senkit sem.

  – Aha, emlékszem, mikor nálam próbálkozott?

  – Ne is mond. Jól megvertem – nevetett –, megérdemelte.

  – Egy fasz kéne a seggébe s talán örökre bekussolna.

A lila szemű megnyalta az ajkát, nem szerette a csúnya szavakat, zavarták, de próbált csöndben maradni és nem kommentelni.

  – Vigyázz Parkal, Kibum.. sose, ismétlem, sose maradj vele kettesbe! – adta a tanácsot Jae.

  – Rendben.

  – Ha valahogy még is megtörténne.. fuss.

Bólogatott és inkább nem kérdezett.. nem akarta tudni mi történne, ha kettesbe maradnának... mondjuk nem is fog megtörténni.

  – Egyébként hogy-hogy ide jöttél?

  – Minden suliból kiutáltak amiért Ómega vagyok – vont vállat.

  – Kiutáltak? Egy ómegát? Hát azok meg hol élnek? Ritkák vagytok, becsülni kéne titeket.

  – Túléltem.. csak nem értettem őket.. de úgy látszik itt nem lesz ilyen problémám.. a másik iskolákba hozzám se szóltak, csak messziről dobáltak minden sértő szöveget a fejemhez. Volt, hogy órákon át sírtam miatta, de megküzdöttem a démonjaimmal és most itt vagyok.
JaeBum összeráncolta a homlokát. – Azon gondolkodom, hogy te koreai vagy? Akcentusod miatt kérdem.
  – Igen, az vagyok.. csak Teguban születtem, de a szüleimnek nem volt elég pénze, hogy eltartsanak, így öt éves koromig Britanniába éltem nagyival. Szóval ezért lehet fura a beszédem.

  – Illik hozzád – vigyorgott Baek, de rögtön lehervadt amint a csengő megszólalt. – AH! Már is letelt a szünet? Nem akarok kínait tanulni – panaszkodott.

  – Ne nyafogj, Hyunnie – nyomott egy puszit párja arcára.

  – De JaeBummie! ~

  – Így pedig ne hívj, vagy nem jössz át hétvégén – állt fel.

  – Gonosz vagy! – csücsörített durcásan.

  – Jó kínait – intett s lassan elsétált.

   – A... – túrt bele hajába –, menjünk. Az a hárpia aki tanítja ezt förmedvényt már bent van..

Kibum csak megrázta a fejét, próbálva feldolgozni még mindig, hogy nem utálják. Kisebb mosollyal követte Baekot vissza a terembe. Amint beléptek tekintete rögtön összeragadt ChanYeoléval, akinek vörös szemei lyukat égetett a bőrébe. Szíve kihagyott egy ütemet, légzése felgyorsult, gerincén pedig egy furcsa érzés futott végig.. Elkerekedett a szeme.. Még is mi volt ez?

Folyt.köv