Marked 4.

Marked

4.Rész
Első tüzelés

Felhúzta a szemöldökét, körülnézve a teremben. Még is hol van a történelem cucca? Biztos volt abban, hogy iderakta az asztalra.
Két hete annak, hogy idejárt. A diákok már nem bámulták meg annyira, persze próbáltak vele beszélgetni, barátkozni, de megmaradt annál, hogy BaekHyunon és JaeBumon kívül nem fog nagyon ismerkedni. Még mindig minden újnak tűnt, és nem akart más lenni csak azért, mert ómega. Viszont tudta, hogy a többiek ezt máshogy gondolták. Azzal is tisztában volt, hogy az Alfákat valamilyen szinten tisztelni kell, a többi pedig már nem fontos. Tisztelte is őket, de mindegyikük egyenlő ember volt, néhány extrával.

– Oké, ki vette el a cuccom? – kérdezte meg végül, ám mindenki lapult. Fintorba vágta az arcát, ChanYeolra nézett, aki úgy tűnt nagyon jól szórakozik a dolgon. Karba tette a kezét. – Park, add vissza.

– Nem én vettem el – tett úgy, mint aki nem tud semmit.

– Ez gyerekes – fújta ki a levegőt.

– Lehet el sem hoztad.

– Az előbbi szünetben abból tanultam – csapta derekára a kezét. – Mindegy.. – legyintett és leült, úgy is tanult tegnap, meg reggel is átnézte a dolgokat, hiszen ma mindenkit lefeleltet a tanár és két órájuk vagy egymás után vele, szóval biztos volt abban, hogy senki sem ússza meg. Nem izgult, mindig jó tanuló volt, az agya gyorsan beszívta a dolgokat, s minden elég volt kétszer átolvasnia.

A két óra után furán érezte magát. Nehezen vette a levegőt, a tüdeje valahogy szorongott, szíve gyorsan vert, és mint ha láza is lenne. Lebetegedett? Mondjuk nem lepődött meg, az immunrendszere gyengének számított, s sokszor történt, hogy beteg lett.

Ledőlt a padra, a mellette ülő BaekHyun pedig hatalmasra kerekedett a szeme s elkáromkodta magát.

– Kibum – rázta meg a fiút –, van nálad gyógyszer?

– Eh? Miért lenne? – pillantott ki a karja mögül.

– Hát mert mondjuk tü.. – megállt. – Várj, ügye tudod mi történik most veled?

– Ja beteg leszek, nem nagy dolog.

– Neeem Bummie, ez nem betegség... a szüleid nem világosítottak fel valamivel kapcsolatban? – morzsolta össze az ujjait, idegesen szétnézett, tekintete az Alfára irányult, aki úgy tűnt felfigyelt arra mi is történik. Francba, most azonnal ki kell juttatnia innen a rózsaszín-hajút.

– Fogalmam sincs miről beszélsz... ah – nyögött fájdalmasan, tenyerét homlokára helyezte.

– Gyere, állj fel – fogta meg a fiú karját.

– Ha most innen felkelek elhányom magam.

– Drága, ha te innen nem mész el, akkor az egész iskola átfog rajtad menni.

– Mi? Már miért-?

Baek a füléhez hajolt. – Csak gyere velem, majd kint elmondok mindent. A fiú bólintott. Nagy erőfeszítéssel felállt, fejében egyre nagyobb lett a fájdalom, bágyadtan követte Baeket, engedte, hogy fogja a kezét és vezesse, alig látott valamit a homályos szemei miatt. Mikor hideg levegő csapta meg az arcát kicsit felébredt.

– Tüzelsz.

– Hogy mit csinálok?

– Aish, ómega vagy, tudnod kéne ez mit jelent!

– Pedig nem tudom – ráncolta a homlokát tanácstalanul.

– Úristen ments meg. Oké, gyorsan mondom, de előtte add ide a mobilod.

– Miért?

– Felhívjuk anyukád, hogy jöjjön érted.
Kibum csak zavartan adta át a telefonját az ideges fiúnak, aki rögtön tárcsázta anyját.

– Hello? Kibum barátja vagyok.. igen, minden rendben, de haza kéne vinni.. Tüzel... tíz perc? Oké, és köszönöm - letette. – Na figyelj rám te tudatlan. Az ómegák néhányszor tüzelnek, általában tizennégy éves kórban kezdődik.. szóval kicsit megvagyok lepődve, hogy neked csak most van az első.. ez olyan folyamat, ami felkészít arra, hogy teherbe tudj majd esni, és hogy megtudjanak jelölni.. mert az nem megy csak úgy. Ilyenkor olyan illatot árasztotok, hogy megbolondítja a többit, de főleg az Alfákat... Minden tudomásom szerint egy hétig szokott tartani.. Gondolhattam volna, hogy nem vagy tisztában a tüzeléssel, ha még a szerelemre se tudsz gondolni.. de azért utána nézhettél volna a fajtádnak, hát nem érdekel a saját tested?... Aigo..

– Szóval.. azért fáj ennyire mindenem, mert-?

– Mert változik a tested.. legalábbis ezt olvastam az interneten.. állítólag csak az első ilyen rossz, a többi inkább hasonlít egy megfázásra.. De erre vannak gyógyszerek.. mármint továbbra is szarul fogod magad érezni, de az illatokat megakadályozza... Ezért kérdeztem, hogy vannak-e nálad.

A lila-szemű éppen mondani akart valamit, de anyja akkor érkezett meg.

– Menj, egyre erősebb az illatod – lökte meg egy kicsit, majd intve visszasietett az épületbe.

Beszállt az autóba, szája késpengévé szűkült dühében. Tele volt kérdésekkel a feje, de megtartotta őket addig, míg haza nem érnek s úgy tűnt az anyja is így gondolja, hiszen nem szólalt meg. Hazaérve már az előszobában anyja felé fordult, s mikor bezárult mögötte az ajtó a bomba robbant. 

– Miért nem mondtatok nekem erről semmit?!

– Nem akartuk, hogy azon aggódj mikor lesz az első.

– Ó, tényleg? Mi lett volna, ha a másik suliban... megerőszakolhattak volna! – kiabált frusztráltan.

– Édesem – próbált hozzáérni, de a fiú hátralépett.

– Mondanotok kellet volna valamit.. csak annyit közöltetek velem, hogy mi az a harapás, de azt nem, hogy tüzelni fogok! .. Komolyan, nem hiszlek el – vágta le a táskáját, ami hangosan csattant, majd egy fájdalmas nyögés hagyta el az ajkait. Megrázta a fejét és felszaladt a szobájába aminek ajtaját kulcsra zárta. Telefonját elővette s rákeresett az "Ómega tüzelés"-re. Az első amit kiadott egy ómega bloga volt.

"Sziasztok társ Ómegáim és érdeklődök a mi életünk iránt! A nevem Mark Tuan, s most az első tüzelésről szeretnék mesélni. Amikor először halottam ezt a szót elnevettem magam, mert egy tüzelő macska jutott az eszembe. Könnyen meg lehet érezni mikor fog megtörténni. Az első jellemző, hogy az egész testen végigfut egy jóérzés, de minél többet csinálja egyre kellemetlenebbé válik, ez készíti fel a tested a fájdalomra. Hogy mi váltja ezt ki? Egy Alfa érintése s közelsége na meg a hormonok. Az ómega csak is kizárólag az alfákra reagál az elsőnél"

Szóval ezért kezdődött el neki csak most.. mert életében először megérintette egy alfa... ChanYeol...

"Két napon keresztül szokott ez tartani, s nem kizárásos, hogy az alfa, akivel érintkeztél állandóan ott motoszkál a fejedben, de ne aggódj, ez a tüzelés után elmúlik. Az első miért olyan fájdalmas? Nos, félig meddig, mert rámutat milyen lesz a terhesség utolsó hónapja, de nagyjából ezért, mert változik a test belül.. viszont azt, hogy mi is változik egy későbbi bejegyzésben elmondom. Ómegáim, tudom, hogy fáj, de sajnos túl kell rajta esni, egy pár napig fog tartani. A gyógyszerek mindig legyen nálatok, a tüzelés nem olyan, mint a menstruáció, nincsenek ciklusok és nem lehet kiszámolni, simán lehetséges, hogy féléveket kihagy. Viszont ha több mint félévet kihagy, akkor mindenféleképpen fordulj orvoshoz, mert baj van. Ennyi lettem volna. Puszi~ᘯ"

Kibum nyöszörögve dobta el magát az ágyán, bebújt a takaró alá. Szenvedett. Minden végtagja és belsősége borzalmasan fájt. Lihegett.. érezte, hogy teste belefárad a görcsökbe. Hasogatott a feje, sajogtak a kezei és a lábai. Hasa iszonyat nagy görcsben állt, mint ha valami állandóan nyomta volna.
Sosem viselte jól a tortúrákat, így szemeiből kiengedte könnyeit. Ajkait próbálta összeszorítani, ám végül egy sikítás hagyta el a torkát. Körmeit a párnába vájta, beleharapott a takaróba és úgy engedte ki a hangját. Ilyen kínt senkinek sem kívánna, de sajnos ezen az összes ómega keresztül megy. Hallotta, ahogyan anyja kopog az ajtón, kérdezgetve hogy van. Kurva jól.
Elkerekedett a szeme. Ezelőtt még sosem káromkodott, sőt utálta a csúnya szavakat, de ez most kihozta belőle.

A fájdalom hirtelen elillant, de csak pár másodpercre, visszajött, ám kevésbé erősebb hullámokat küldött végig a testén. Nagyot nyelt, magához szorította a párnát, lehunyta a szemét s próbált elaludni, bár elég nehéz volt, valahogy még is sikerült.

Másnap nagy nyögéssel tápászkodott fel. Visszapillantott az ágyára és... kiakadt... Miért... véres.. a huzat? Lenézett a lábára s úgy tűnt... igen, ő vérzik.. de.. honnan... a? Mielőtt elkezdett volna teljesen pánikolni a telefonját felkapta. Megnyitotta a blogot és arcon csapta magát. Átkozta, hogy nem tekerte tovább az oldalt, ahová az volt írva. "Első tüzelés második napja" 

"Véreztem. Az volt az első gondolatom, hogy “én az este folyamán lánnyá változtam, és most menstruálok?” Jaa, elég hülye gondolat. Szóval ómegáim, nincs mitől félni, a vérzés teljesen normális, de többször nem fog meg történni. Ha veletek még is, akkor nyomás az orvos! Mivel a belsőszervek rendeződnek, készülve arra, hogy az illető képes legyen kihordani egy babát és megszülni sok felesleges vér képződik, ami a végbélen keresztül távozik. Még hozzá sok vér, mert a test fájdalmat ergo sebeket okozott magának. Innen már semmi szokatlan nem fog történni, csak folytatódik az utófájdalom és a gyógyulás. Igen, néha én is elgondolkodom azon, hogy a test miért okoz magának fájdalmat, ám eddig semmi választ nem tudok rá adni.. Egyszerűen csak ilyen az első tüzelés. Szorítok nektek, és tessék sokat pihenni ilyenkor! Puszi~ᘯ"

Fintorogva dobta az asztalra a telefont. Akkor nem lesz többi meglepi? Túl lesz a fájdalom és ennyi? Remélte.. Jobban teszi, ha kimossa a huzatot, mielőtt megalvadna a vér.. na meg a pizsama alsóját.. Remek. 

Egy hét telt el mire fájdalmai véglegesen alábbhagytak s képes újra suliba menni. Mit is mondhatna? Az első tüzelésén túl van.. érezte, hogy teljesen más a teste, s lehet, hogy ez kívülről ez nem látszott, de ő tudta. Mark Tuan blogát pedig bekövette.. Kiderítette, hogy huszonöt éves két gyermekkel és egy férjjel. Sok mindenről írt, de pár fontosabbat csak az “olvasni valók” közé helyezte, és ha eljön az ideje akkor tudja meg.

Felöltözött, készen arra, hogy elinduljon az iskolába.. Alig várta, hogy mesélhessen Baeknek.

Folyt.Köv.

Itt van a gyönyörű kis Ómegánk aki  a blogvezetője, ügye milyen szép? Gyönyörű Mark Tuan 💗💖