Marked 7.

Marked

7.Rész
Váratlan

Hozzáfűzés Gyerekek, én még soha nem untam magam egy fici írása közben XD Olyan unalmas lett ez a rész (szerintem), hogy hátra akartam dobni magam, hogy hm... majd megírom jövőhéten, de nem, mert valakinek azt mondtam szombaton kint lesz.. Szóval itt van. Remélem tetszeni fog, jó olvasást hollóim <3

Kirobbant az ágyából s úgy rohant a fürdőszobába, mint ha valami üldözte volna. A vécé felé hajolva ürítette ki hasa tartalmát, köhögve, öklendezve. Ó, mi a fene? Beteg lenne? Megint? Hiszen a múlt hónapban is olyan szarul érezte magát, azt hitte már minden oké lesz, de neeem! Neki újra be kell nyelnie egy vírust. Fránya gyenge immunrendszere! Kirázta a hideg, miközben felállt, el kell mennie a doktorhoz... semmi kedve nem volt, de ha egyszer muszáj. Kicsoszogott a fürdőből, vissza a saját szobájába, hogy keressen valami lenge ruhát. Lesétált a lépcsőn, anyja már is köszöntötte egy mosollyal, miközben reggelit készített. Az orra elé tette a kezét, kellemetlennek érezte az illatot, pedig a kedvenc reggelije! Oké, neki tényleg szüksége van arra a doktorra!

– Omma, ma itthon maradok – nyöszörögte.

– Mi a baj, kicsim?

– Hányingerem van – simogatta meg nyakörvét.

– Megint? Ó, nos rendben, elvigyelek a dokihoz?

– Megoldom – legyintett, majd ránézett az ételre. A hányinger ismét eluralkodott rajta. Elfintorodva ivott bele a pohár vízbe, majd felállt, felvette a cipőjét majd zsebébe süllyesztette a kulcsait és a telefonját. Jobb ha gyorsan letudja az egészet, hogy utána itthon dögöljön. – Elmentem!

– De Kibum, hozzá sem értél a reggelidhez!

– Mert nem vagyok éhes – mondta, s már a házban sem volt.

A hideg szellő arcon csapta, de élvezte, lenyugtatta. Két hónapja annak, hogy ChanYeol megerőszakolta... valahogy nem hatotta meg a dolog, a teste felépült, a fognyomok behegesedtek, ám továbbra is látható maradt. A lelke pedig? Túl lépett a dolgon, nem ő az egyetlen, akit megerőszakoltak.. s benne van annyira erő, hogy lezárja magában a történteket. Az Alfája amúgy sem hívta soha, aminek örült, csak néhány csókot váltott vele, amit ha nem viszonzott ütést kapott, nem nagyot, csak egy figyelmeztető jellegűt, így gyorsan megtanulta jobb hogyha nem ellenkezik.

A rendelőbe érve már-már jobban érezte magát, még is.. inkább otthon marad. Az orvos hívta be az embereket, míg végül ő nem került sorra.

– Mi a panasza? – kérdezte, miközben asszisztense készen volt arra, hogy gépeljen.

– Hányingerem van és szédülök, a fejem is fáj.. ma már hánytam, lázamat nem mértem meg – állt szerencsétlenül.

– Torka fáj?

– Nem – rázta meg a fejét.

– Rendben, jöjjön, üljön le ide – mutatott a székre. Visszafogta a fintorát s leült. Elkezdte megvizsgálni, még a nyirokcsomóit is megnézte, pedig mondta, hogy semmi baja a torkával.

– Mondja csak, volt mostanában szexuális kapcsolata?

– Tessék? – pislogott megdöbbenten.

– A szúrásnyomok a karodon, láttam már őket, másrészt a hatása elmúlt, érezhető egy alfa illata magán. – Kibum a fejében százszor arcon ütötte magát, hogy felejthette el beszúrni magának azt a szart? De..

– Miért kérdezi? – nézett értetlenül.

– Gyere velem, valamit meg kell néznem.

Nyögve felkelt - jó hogy pár perce foglalt helyet -, s csöndben, összezavarodottan követte a férfit.

Körül nézett, nem emlékezett arra, hogy vala is bejöttek volna ide, ha beteg volt, úgyhogy tényleg nem értett semmit.

– Szeretném, ha ezzel elmenne a vécébe – mutatott az ajtóra.

Kibum ráncolta a szemöldökét.. Bele kéne pisilnie? Fantasztikus. Megforgatta a szemét és tette amit kellet.

Miután kijött a mosdóból látta, hogy a doktornál fecskendő van.. Szóval vért is fog venni tőle? Ennél csodásabb már nem is lehetne! Átadta a poharat a férfinak, majd felül az ágyra, felhúzta a pólóját, kinyújtotta a kezét s inkább oda se nézett mikor a tű húsába mélyedt.. Utálta ezt.

 – Most feküdjön el, pólót fel, nadrágot csípő alá.

A lila-szemű egyre hülyébben érezte magát, így még egyszer körülnézett a szobát, végül elkerekedett a szeme.

– Várjunk, várjunk, most maga megakarja nézni, hogy terhes vagyok-e? – akadt ki.

– Bizonyára ez a válasz, mivel ön nem beteg.

– Lehetetlen..

– Kiderítjük – mosolygott kedvesen, de ez őt kicsit sem nyugtatta meg.. Mi a fene? Még is hogyan lehetne terhes? Hiszen ChanYeol....!... Nem használt kotont.. Az a nyomorult gyökérképű! Arhg!.. De attól még az nem jelenti, hogy terhes, ügye? Lehet más a baja is, igaz? Próbálta lenyugtatni magát s lefeküdt, majd tette amit mondott neki a doktor. Grimaszolt, mikor valami hideg és átlátszó gélt kent az alhasára, majd egy műszert rányomott és mozgatni kezdte, ekkor a képernyőn egy beazonosíthatatlan kép jelent meg. Semmit sem látott belőle, csak fekete-fehér katyvaszt. Inkább a dokira figyelt, akinek tekintete úgy tapadt a képernyőre, mint ha a kedvenc filmjét nézte volna. Hogy lehet abból a káoszból bármit is látni?

– Ezzel letörölheti a gélt – adott neki egy törülközőt. – Egy pillanatot várjon – mondta és kisétált. Vajon tényleg terhes? Mit fog tenni, ha az? Abortálni.. egyértelműen, nem tarthatja meg, tönkretenné az életét, már ha volna neki, hiszen az Alfa mindent elrontott...

A férfi gyorsan visszajött, kezében lapokkal és egy képpel.

– Maga tökéletes és egészséges két hónapos terhes, az embrió csodálatosan növekszik – adta át neki a képet, de nem látott belőle semmit.. Nem csak azért, mert az egész egy katyvasz, hanem mert a könnyei elhomályosítottak mindent. Hangosan szipogni kezdett, kezét szája elé helyezte, szemei tányérméretűek voltak, már szinte fájtak.. Hogy történhetett ez meg vele? Pont vele? Az istenit, hiszen csak nem rég töltötte be a tizennyolcat, egyszerűen nem lehet csak a semmiből.. váratlanul.. Nem, nem, ó nem, ezt az izét rögtön ki kell venniük. Nem maradhat benne! Őrültség lenne! Bízott még egy picit a jövőjében, és egy baba.. nincs köztük.. soha nem is lesz.

– Amennyiben szeretné megtartani, ajánlom, hogy minden negyedik héten jöjjön el, hogy megvizsgáljam, ha viszont nem – nyújtott egy lapot, amit elvett  –, keresse fel a családsegítőt, ő majd elmagyaráz mindent, anélkül nem abortálhatsz. A képet szeretné megtartani?

Kibum sokkosan válaszolt. – Tőlem ki is dobhatja a fenébe.. Köszönöm, hogy fogadott – hangjában már tisztán kilehetett hallani a félelmet, kétségbeesést, dühös és iszonyat nagy fájdalmat.

– Ne feledje, minél többet vár, annál nagyobb lesz, döntését gyorsan hozza meg. – Bum számára ez volt a végszó, kisétált, könnyei eláztatták az egész arcát. Még hogy többet vár.. még is mire? Ez nem egy vicc, a valóság, ami jól hátba szúrta. Egyáltalán miért tartaná meg? Ha a szülei megtudnák egyenesen repülne a házból, BaekHyun.. az a fiú biztos csalódna benne. Na és Yeol? Örülne, boldog lenne, amiért családot alkothatnának? Vagy dühöngne, hogy vetesse el? Ó, abortálni fog ő!

Lassan sétált, lépései lomhák voltak, nem tudott semmire sem gondolni a jelent pillanatban. Nincsenek szavai. Azt sem tudta hol kezdje.. Egyáltalán mi a franc az a családsegítő? Sokáig fog tartani? Nincs erre ideje! Neki suliba kell járnia.. annyira szeretett volna kirohanni a világból s vissza se jönni. Igazságtalan ami vele történik! Kikotorta telefonját a zsebéből, bekapcsolta a mobilnettet, amit nagyon ritkán használt, majd rákeresett a családsegítőre.

~ Ah, a közelben van egy.. jobb, ha felhívja, mielőtt elmegy oda..

Bepötyögte  a telefonszámot s tárcsázta, szinte rögtön felvették.

– Igen, tessék? Ez itt a családsegítő.

– Jó napot kívánok – hangja megremegett. – Tudna engem fogadni ma? Abortálásról lenne szó.

– Természetesen, a cím meg van adva a weboldalon, ma tízkor jó?

– Igen – motyogta.

– Rendben, akkor várni fogom magát! – tette le. Remek, legalább valamennyire haladt. Hány óra is van? Nyolc. Akkor van még két órája, az anyja már biztos munkában van. Ehetne addig valamit. Mély levegőt vett és elindult haza.

Mikor belépett azt hitte rögtön elhányja magát, a reggeli illata még mindig érezhető. Kinyitott pár ablakot, utána a hűtőhöz sétált, de minden ami benne volt, nem kívánta, így a mélyhűtőbe is bepillantott. Bingó! Epres fagyi! Ez már jól hangzott. Megnyalta az ajkát kiemelve a hűs finomságot. Levette a tetejét és a fagylaltdoboz tetejét. Teljesen érintetlen! Elővett egy kanalat, lehuppant a kanapéra, bekapcsolta a tévét s minden gondolatát kizárva kezdte megdézsmálni az édességet.

Nem tudta mennyi idő telt el, de a fagyival már végzett. Meglepődött, mert nem édesszájú, ezt még is úgy fogyasztotta el, mint ha sosem evett volna. Az órára nézett, szenvedve felnyöszörgött. Vett magához egy kis pénzt és elindult.

Megérkezve a helyszínre megint kerülgette a hányinger, és eszméletlenül fájt a feje. Túl akart lenni ezen az egészen. Csöngetett.

– Á, bizonyára ön hívott fel. A nevem Lee Yuna, de hívjon csak Ms. Leenek

– Kim Kibum – hajolt meg.

– Jöjjön csak beljebb – invitálta be. Látszott rajta, hogy izgul, bizonyára nem találkozott még ómegával. Követte a nőt, a szoba amibe érkeztek elég barátságosnak tűnt, sok képpel a falon, főleg terhes lányok, babák és nagyobb gyerekek szerepeltek rajta. Kedve lenne elfutni, de ezen túl kell esnie. A szíve iszonyat tempóba vert, gyomra fel-le ringatózott. Rosszul érezte magát.

Leültek egymással szemben, a nő tekintete komoly, tapasztalt lehetett és sokakat lebeszélt az abortálásról.. hát őt nem fogja, elveteti és kész. Más járható út nincs.

– Szóval Kibum, miért döntött úgy, hogy abortál?

– Tegeződhetnénk? – morzsolgatta a kezét. Ms. Lee bólintott. – Nos... egyáltalán nem terveztem, hogy teherbe esek, túl fiatal vagyok hozzá, a szüleim kinyírnának, suliba nem járhatnék.. teljesen tönkre tenné az életemet.

– Szerintem a szüleid megértenék, magántanuló pedig lehetsz. Igaz nagyon fiatal vagy, de nem azt jelenti, hogy nem lehet gyereked. Nem tenné tönkre az életed, hidd el nekem, egy baba eszméletlen sok boldogságot tud okozni, s tanulságokat is nyerhetsz belőle – végig kedvesen mosolygott.

– Figyeljen, imádom a gyerekeket, meg minden, ám még én is az vagyok és szeretnék az is maradni. A családom túl szegény ahhoz, hogy még egy szájra költsenek. Nem tarthatom meg – könnyek szöktek ki a szeméből. – Csak... nem tehetem – rázta meg a fejét, arcát tenyerébe ejtette, olyan gyenge.. – Tudom ,hogy kegyetlen így bánnom az embriómmal, de.. nekem nem lehet gyerekem.

– Az apa mit szólt ehhez? – Miért próbálkozik? 

– Fogalma sincs erről az egészről.

– Ha elmondaná neki, lehetséges, hogy lebeszéli erről?

– Maximum ő maga rángatna el a kórházba.. maradjon csak titokba az egész.

– S ha..-?

– Kérem, ne próbálkozzon tovább. Meghoztam a döntésem, elvetetem, hat törik ha szakad, senki nem fogja ezt megváltoztatni – felállt. – Adjon engedélyt s már itt sem vagyok – hangja sziklaszilárd, elege volt a szenvedésből.

– Értem – sóhajtotta. – Sajnálom, hogy így döntöttél, de látom rajtad a félelmet, így a könnyebb utat választod. Azt hiszem.. tényleg megértem. Bárcsak tudna olyas kivel beszélni, aki ugyan ezen ment át, azonban nem erőltetek semmit – a nyomtatóhoz sétált. – Az adataidat itt töltheted ki. Ezzel kérhetsz időpontot az abortálásra.

– Köszönöm, csak ennyi kellet – sétált a kijárat felé.. Akkor szabaduljunk meg tőle.

Folyt.köv!