Dance Teacher 2.Fejezet

Dance Teacher 

2.Fejezet
A Vacsora

Hossz: 2/9

Banda: EXO & SHINee

Szereplők: Byun BaekHyun, Kim JongIn, Krystal Jung, Park ChanYeol, Kim JongHyun

Párosítás: KaiBaek, ChanBaek, Kaistal

Műfaj: slash, hetero, fluff, dráma

Besorolás: +16

Figyelmeztetés: szereplők kora nem egyezik a valósággal

Hozzáfűzés: Hi Everybody^^ Itt lenne a második rész, és lehet, hogy most kicsit szünetelek az írással, mert megkaptam a tetoválásomat, és nagyon fáj a kezem XD De azért ezt még begépeltem^^ Remélem tetszeni fog nektek, jó olvasást hozzá Cicáim💗
~Dia💙

JongIn POV

Elégedetten nyújtózva kelek fel az ágyból. Hát én este kielégültem, az már biztos! Feleségemre pillantok, aki békésen szuszog tovább. Hihetetlen, hogy amint ránézek, vagy csak rágondolok a szívem hevesen dobog, szinte kipattan a helyéről, ennyi év után is szeretem őt, igazán, egész testemmel, s összes porcikámmal.
Mivel most elég korán keltem, na meg nem sietek sehová így kényelmesen felrakok főni kávét, anélkül, hogy rohannom kéne. Közben neki kezdek valami egyszerű reggelinek, amit nem fogok leégetni, mert nem nagyon tudok se főzni se sütni.
Két apró kar fonódik derekam köré, amire elmosolyodom.
- Szeretlek. - motyogja a hátamba Krystal. Esküszöm megzabálom.
- Én is téged, Drágám. - cirógatom meg gyengéden a karját.
- Egy hétre el kell utaznom egy tárgyalás miatt.
- Megint? - fordulok felé. - Kereshetnének mást, akit ugráltatnak. - ciccegem nem tetszésem jeléül.
- Ne duzzogj, öreg vagy már ehhez. - csipkelődik megint a korommal.
- Mint ha te olyan fiatal lennél.
- Fiatalabb mint te! - kuncogja és egy puszit nyom az arcomra. - Észre se fogod venni azt az egy hetet.
- Ha te mondod. - forgatom meg a szemeim.
- Rosszabb vagy mint egy nő! - nevet fel hangosan.
- Akkor... te sem vagy nő? Mert rosszabb vagy annál. - kezdek kötekedni.
- Tudod, néha nagyon tahó tudsz lenni! - teszi karba a kezeit, de a mosoly ott marad gyönyörű arcán.
- Pont ezért szeretsz. - húzogatom a szemöldökeimet.
- Az a szerencséd, hogy én nem az a nő vagyok, aki egyből megsértődik.
- Ezért mondtam én is... nem vagy
- Ó, fogd be! - pisszeg le, csókot nyomva a számra. - Te mamlasz, reggelezünk meg.

A vigyor levakarhatatlan az arcomról. Ezért is szeretem ennyire Krystalt, ő tényleg más.. teljesen más! Megerőltető volt hozzászokni a természetéhez, mert sok dolgot nem szeret, amit átlagosan egy nő igen. Kezdjük a bókokkal. Nagyon ritka az, amikor elviseli, ha bókolnak neki, így nekem is nehéz volt. Azt se kedveli, ha egy férfi ajtót nyit neki, miszerint "Van kezem, tudom használni." Kemény csaj, akivel senki nem akar ujjat húzni. Miután Krys viszonozta az érzéseimet foggal-körömmel védett más nőktől, és nem egyszer történt meg, hogy elküldte mellőlem azokat a nőket is, akik semmit nem akartak.
Ettől függetlenül megbízik bennem, ahogyan én is benne.

A reggelit végig nevettük, majd ő elkezdett pakolni. Los Angelesbe kell mennie.. Már most hiányzik, nem szeretem, ha elmegy, nélküle minden olyan hűvös. 
Egy hosszú csókot váltunk az ajtóban, majd mikor megjön a taxija egy aranyos mosollyal elköszön. Végig nézem, ahogyan kihajtanak az utcából, végül visszasétálok a házba és készülődni kezdek.

Teljesen készen, elégedetten állok a tükör elé.. Mit nekem harminchat év? Oké, már van pár őszhajszálam, de még az is jól áll. Úgy viselkedek mint egy egoista.. nem lesz ez így jó.
Felsóhajtva pillantok az asztalra, ahol BaekHyun rajzmappája lapul. Megforgatom a szemem, magamhoz veszem és így indulok az iskola felé... fogadjunk, hogy ott lesz.
Meg sem lepődök, mikor tényleg ott áll kipirulva, toporog mint a múltkor. Nem tud megmaradni egy helyben.. és miért vörös mindig az arca?
Odasétálok hozzá, és szó nélkül nyújtom át neki a mappát, amire megkönnyebbülten fellélegzik.
- Hála az égnek, hogy te vetted észre. - szuszogja nyugodtan, hálás pillantásokat vetve rám.
- Szerencse, a gyerekek szeretnek szép műveket roncsolni... Bocsánatot szeretnék kérni, miután észrevettem, hogy itt hagytad a mappádat, megnéztem még pár rajzodat, és rájöttem, hogy amit először láttam, radírozás nélküli volt.
- Ó.. - nem tud mit mondani, és látszik rajta, hogy megleptem.
- Bár az ajkakat nem rajzolod olyan jól, de egyébként más hibáid nincsenek. - mosolygok biztatóan.
- Köszönöm... azt hiszem, és azt is, hogy vigyáztál rá, ma viszem versenyre az egyiket.
- Tényleg? Melyiket? - érdeklődöm, és.. most ebben a pillanatban egyáltalán nem zavar, hogy egy meleggel beszélgetek.. olyan normális.
- Mmmm. - turkál bele a mappába, nyelvét kidugva. - Ezt! - emeli ki, majd átnyújtja nekem. - Témája.. "Az űr végtelen!"
- Ez gyönyörű! Nagyon tetszik, főleg a bolygók. - adom vissza a lapot.
- Egy egész napot foglalkoztam bele, képzeld az egész bedagadt! Elképesztően fájt.
- Ó, tudom én azt milyen, nekem is volt már ilyen, napokig nem tudtam fogni dolgokat. - nevetek halkan, ő pedig elmosolyodik.
- Hum.. viszont nekem most mennem kell, jövőhéten pedig találkozunk! - int, majd elsétál mellettem, és pedig -nem tudom miért, ma ma ilyen kedvem van- végig nézem ahogy elsétál, tekintetem -akarva vagy akaratlanul- a fenekére téved.. most, hogy nézem, nagyon szűk a nadrágja, ami kiemeli a domborulatait.
Jesszus, miket gondolok én. Zavartan megcsóválom a fejem és inkább belépek az iskolába. Na kezdjük el ezt a napot is!

~💀~💀~💀~

Unottan nyitom ki a ház ajtaját, a szomorúság körbeölel, üresség csapja meg az arcom. Annyira nincs kedvem egyedül lenni.
Hülye ötletöl irányulva nyúlok a telefonomhoz, hogy felhívjam azt az idiótát.
- Igen?
- Szia, JongHyun, elakarsz menni valahova? - támadom le rögtön.
- Jajj, a feleséged megint elment? - gügyörészik. - Te szegény! Mit akarsz csinálni?
- Nagyon mókának érzed magad, igaz? Egyébként piálni, hova máshova?
- Holnap tanítás van! Másnaposan akarsz menni?
- Veszünk gyógyszert.
- Hát te totál hülye vagy!
- Ne csináld már, régebben mindig benne voltál az ilyenekben.
- Mert talán nem voltam ilyen vén?
- Nem vagyunk annyira öregek..
- Vicces fiú vagy.. jó, menjünk - adja fel. - Na és hova?
- Kérdés volt? A Lottóba
- Ott fiatalok vannak. - hülledezik bele a telefonba.
- Mamám, hagyd már a korunkat!
- Jó, jó... A bejáratnál találkozunk egy óra múlva.
- Rendben. - nyomom ki a telefont, hogy elkezdjek készülődni.

~💙~💙~💙~

Már nagyban bent vagyunk az épületben.. és bevallom, örülök, hogy több idős ember is van itt.
JongHyunnal a bárpultnál iszogatunk a sörünket, kezdetnek teljesen megteszi, soha nem kezdtem erőssel.
Ezután már csak jöttek az erősebbnél erősebb piák, de hála az égnek én jól bírom az alkoholt, csak egy kicsit érzem magam becsiccsentve. Jong noszogatása miatt még táncolni is beálltam, hiszen tudni kell rólam, hogy mikor még fiatalabb voltam imádtam táncolni, de végül nem lett belőle semmi. Ügy őrjöngtünk, mint valami huszonévesek, de szerintem megérdemeltük.
Már éjfél is elmúlhatott, az emberek egyre többen lettek, a levegő már rossz volt, tömény alkohol, cigaretta, dezodor és parfüm szag lebegte be az épületet. Szinte senki nem volt józan, és már én is éreztem, ha még iszok három töményt, akkor nekem kampó lesz.
Hirtelen leállt a zene, de az emberek még sem jajdultak fel, én és Jong -meg még páran- értetlenül pislogtunk, mindenki a színpadot kémlelte hatalmas csillogó szemekkel, míg ki nem lépett egy férfi a függöny mögül.
- Gondolom sokan vártátok-e éjszakát, hiszen kedvenc sztriptíz táncosotok mai napon fellép! - ahogy a szavakat kiejti a tömeg hangosan ujjong. Mi a fene van itt? - További jó szórakozást emberek! - mondja, majd eltűnik a függöny mögött. A lámpák is lekapcsolnak, érdeklődve szemlélem, hogy mi fog történni. Először csak lágy zene indul, majd egyre ütemesebb, és amikor a színpadi lámpák felkapcsolnak.. igazán meglepődöm.
- Te JongIn, az ott nem BaekHyun? - karolja át a vállam JongHyun.
- De... ő az. - tátom el a szám, miközben BaekHyun rázza magát a színpadon, csípőjét össze-vissza tekergeti, végig simít magán.. Jó egem.
A tömeg őrjöng, pénzt dobálnak.. komolyan, ez most mi?.. Hát, nekem erre innom kell, túl józan vagyok.
- Hallod, tök jól nyomja. - ül le mellém.
- Te ezt komolyan mondod? Úgy mozog, mint egy nő! Egy férfi ne mozogjon nőiesen!
- De ő meleg.. és szerintem illik hozzá.
- Hát én kidobom a taccsot.. ez nagyon nem normális! És ő tanítja a diákjainkat! Sürgősen kell egy új tánctanár! - csapok a pultra
- Te hülye vagy? Egy ilyen főnyereményt elküldeni?.. A világ már elfogadja a homoszexualitást, te erről totál lemaradtál?
- Ja, lemaradtam.. elfogadom én, csak engem kerüljenek, BaekHyunnal meg minden szerdán találkoznom kell.
- Milyen nyafogós egy férfi vagy! Feleséged van, Baeknek pedig párja, nem fog rád mászni, bírd ki... nem kell sokáig elviselned, neked nem árt, nem bánt meg. Még csak egy kamasz, had élvezze ki a fiatalságát.
- Jó.. - mormogom, majd legurítom a torkomon a felest.. és még egyet, még egyet meg még egyet, míg el nem veszítem a fonalat.

~💀~💀~💀~

Fejfájásra ébredek, ami széthasítja az agyam. Instant halál. Lassan felülök és megnyugszom, mikor észlelem, hogy az ágyamban vagyok. nem máshol, bár elég homályosan látok.
- Jó reggel álomszuszék. - nem ismerem fel a hangot.. de biztos férfi.
- Reggelt, megdobnál egy fájdalomcsillapítóval? - dörzsölöm meg a szemeimet.
- Persze, tessék. - Érzem, hogy besüpped az ágy, egyik kezemet megfogja, és belenyomja a gyógyszert, a másikba pedig a pohár vizet. Hálásan felpillantok, ám BaekHyun aggódó tekintetével találom magamban szembe, így elfintorodom.. ah, mi a fene bajom van? Múltkor simán beszélgettem vele..
- Most mit fintorogsz? Szed be a gyógyszert. - távolodik el, csípőre vágva kezeit, én pedig teszem amit mond.
- Mit keresel itt? - teszem le az éjjeliszekrényre a poharat.
- Én cipeltem hazáig a részeg fejed, bár Jong is segített, nagyon sértő, de vicces voltál.
- Mit csináltam? - temetem arcomat a tenyerembe.
- Szidtad a melegségem.
- Ne haragudj!
- Semmiség, pont ezért nem fogok megharagudni. - kuncogja el magát, ám a végére elkomorodik. - Senkinek nem mondhatod el hol dolgozom esténként, megértetted?
- Ó, miért? - érdeklődöm, ha elakarom viselni muszáj lesz megszoknom, jobban megismernem.
- Um.. mert Chan kinyírna, ha valahogy megtudja..nekem végem - remeg meg a hangja.
- Ennyire komoly?
- Féltékeny típus, én pedig másoknak rázom magam, de jó pénzt kapok érte.
- Hát.. ha a feleségem másoknak táncikálna, az ágyhoz kötném.
- Ah.. nem lett ettől jobb kedvem. - biggyeszti le az ajkait, amin felnevetek. - Egyébként JongHyun betelefonált az iskolába, hogy beteg lettél.
- A.. el is felejtettem.. meg kell köszönnöm neki.
- Na ja.. itt hagyhatlak? ChanYeol már biztosan vár engem.
- Menj csak, köszönöm, hogy hazahoztál.
- Szívesen tettem. - kuncogja. - Vigyázz magadra. - int. - Azt ajtót majd zárd be utánam. - szól még vissza, majd elszalad.

Hangosan fújom ki a levegőmet, kimászva az ágyból elsétálva a konyháig, hogy csinálják magamnak valami.. reggelit? Hát.. ha délelőtt még reggel van, akkor jó.
Ám igazán meglepődök, mikor az asztalon friss, gőzölgő étel vár, egy cetlivel.
'Jó étvágyat JongIn, remélem ízleni fog~BaekHyun'
Na nesze nekem! Nem elég, hogy hazahozott, még kaját is csinált... de hát ha már megcsinálta, miért ne ehetném meg?
Jóízűen beleharapok a pirítósba, amin tükörtojás fekszik, és örömmel kostatálom, hogy nagyon finom, így nem meglepő számomra, hogy úgy faltam be, mint egy vadállat. Na, ezt is meg kell köszönnöm neki, esküszöm, finomabb volt annál, amit az asszony csinál, gáz, de ez az igazság, ami jó, az jó, el kell ismerni.
Elmosogatás közben jött rám ismét egy kicsit a fejfájás.. Kellet nekem annyit inni este. Apropó este! Alig emlékszem valamire.. jó a sztriptíz megmaradt, de miután ittam.. Oké, Jong és BaekHyun hazahozott hozott, de előtte mi történt? Aish, tudni akarom!
Hát.. ma már nem hiszem, hogy sok dolgot csinálnék.. inkább visszafekszem aludni.

~💙~💙~💙~

Csengetésre kapom fel a fejem. Ah, ki a fene az?
Kimászok az ágyból, szinte mindennek nekiütközve botorkálok az ajtóig az ajtóig, amit kinyitok és egy jókedvű JongHyunnal találom magam szemben.
- Szarul festesz. - mér végig.
- Tudom. - forgatom meg a szemem, beinvitálva ezt a szerencsétlent. - Mit akarsz?
- Én? Hát.. ne akadj ki, de meghívtam Baeket ide vacsorára, elfogadta és két óra múlva itt lesz.. a pasijával.
- Hogy mit csináltál? - akad el a lélegzetem. - Nem, nem! Mond le! Milyen pofátlan vagy, ez az én házam!
- Jaj ne már, nem halsz bele.
- De jön a PASIJA! - marok a hajamba.
- Kibírod, megyek, csinálok vacsorát, remélem van valami nálad, amit felhasználhatok.
- Nem vagy normális, Kim JongHyun, tudod ügye? - megyek utána, hagyva, tegyen amit akar.
- Naná! Ne már JongIn, jobban meg kell ismernünk.
- Ha azt mondod azért, mert ő tanítja a diákjainkat, akkor SeKyungot miért nem hívtad meg?
- Pasis este?
- Ez most kérdés volt?
- Nem?
- Ne szórakozz! - csapom barátságosan karon.
- Jól van, inkább takarodj a boltba valami italért, mert nem adok nekik vizet.
- A víz egészségesebb, mint valami cukrozott szar.
- Te vagy a szar, amiért vizet iszol. - motyogja, miközben felkapcsolja a gáztűzhelyet.
- Hallottam ám! - sóhajtom és a szobámba csoszogva veszek magamhoz pénzt, hogy kedves barátom kérésének eleget tegyek és elmenjek a boltba.

Két óra múlva már meg volt terítve az asztal, rajta gőzölgött az étel.
- Komolyan, nem akarom elhinni. - csóválom a fejem.
- Hamarosan itt lesznek, varázsolj magadra egy mosolyt, és ha jönnek próbálj ne fintorogni.
- Oké.. - még mondanám tovább, de abban a pillanatban megszólal a csengő.. Jajj nekem!

BaekHyun POV 

Elég kellemetlenül éreztem magam, amikor a buliban ott volt JongHyun és JongIn. Nem akartam, hogy bárki is, akit ismerek, tudjon róla.. főleg Chan.. ha tudná, egyenesen végem lenne.
Hazacipelni meg meg még kínosabb volt, végig szidta az identitásomat, vagy elsütött pár viccet, amin mindig hangosan felnevettem.
Szerencsémre ChanYeol Daeguba intézi a dolgait, és azért szerencse, mert JongHyun könyörögve kért meg arra, hogy maradjak mellette, én pedig szívesen megtettem.
Reggel elég szarul festett, így egyből gyógyszer nyújtottam neki, ám mikor feleszmélt, hogy bizony én vagyok, elfintorodott. Miért pont ő az a milliók közül, aki még nem fogadja el a homoszexualitást? Pedig jó barátok lehetnénk.. na majd én meglágyítom a szívét.
Remélem örült a kis ajándékomnak, Chan szerint kezdek fejlődni, hiszen tőle tanulok főzni-sütni.

Délután fele ChanYeol betoppan a házba, és egyből elé szaladok, hogy mélyen megcsókoljam, és meg sem lepődöm mikor szinte letépi rólam a ruhát, végig simítva a testemen, majd felemel és elcipel a szobáig.. na remek, megint belefog döngetni.. mint mindig.

~💀~💀~💀~

Lihegve fordul le rólam, miközben én próbálom szabályozni a légzésem. Sajog és fáj mindenem, érzem, holnap alig tudok majd megmozdulni.. fasza.
Valahogyan feltápászkodom, kicsit bicegve indulok a fürdő felé, ki kell tisztítanom magam, mert az én kedves párom kivételesen nem húzott óvszert, pedig megmondtam neki, hogy kell, attól függetlenül, hogy mindketten tiszták vagyunk.

Már nagyban mosom le magamról a habokat, mikor Chan bekopok.
- BaekHyun, valami JongHyun hív. - nyit be.
- Vizes vagyok.. - fordulok felé, lekapcsolva a tusolót. - Hangosítsd ki. - mondom, és meg is teszi.
- Szia Baek, ma ráérsz? - hallatszódig a telefonból vidám hagja.
- Igen, miért? - lépek ki a kabinból egy törölközőért nyúlva.
- Nem akarsz átjönni vacsorára JongInhoz?
- Ühm.. de ő nem kedvel engem.
- Kedvel ő, csak ez neki még furcsa.
- Hát jó.. - egyezek bele, leszarva azt, hogy fáj mindenem.
- A barátodat is hozhatod, ha akar jönni.
- Oké, mikorra menjünk? - kérdezem anélkül, hogy Chan bármit is mondana arról, mennyire nem akar jönni.
- Nyolcra? Akkor jó lenne.
- Tökéletes, ott leszünk. - veszem végül el párom kezéből a telefont.
- Rendben, várunk titeket. - mondja és lerakja.
- Ki volt ez? - ráncolja a szemöldökét.
- A suliból, tudod, ahol tanítok..
- Aha, és nekem miért kell mennem? - szól flegmán.
- Most miért vagy ilyen? - fújom fel az arcom, nem érdekelve, hogy pucér vagyok és fázom.
- Ne haragudj, kicsit fáradt vagyok.. - sóhajtja miközben körém fonja a karjait, belepuszil a hajamba.
- Hm, van még időnk, menj, dőlj le egy kicsit. - simítok az arcára.
- Rendben, aztán ébressz majd fel, édesem. - cirógatja meg a hátam, nyakamba csókolva. - És öltözz fel, a végén nekem megfázol. - ismét csókol, de most a szám sarkába.
Elmosolyodom és nézem ahogy lomhán sétál én pedig utána, hogy felöltözzek. Szemeim sarkából figyelem ahogy befekszik az ágyba, miközben magamra kapkodom a ruhákat.

~💙~💙~💙~

- Chanie, - suttogok a fülébe, amire édesen felszusszan. - Ébredj, mennünk kell. - húzom meg gyengéden a fülét.
- Ébren vagyok. - morogja, kinyitva a szemeit rám pillantva, rögtön elmosolyodik. - Nélkülem öltöztél fel. - mér végig.
- Te veled inkább vetkőznék. - kuncogom, eltávolodva az ágytól. - Megvárlak az ajtóban.
- Oké. - motyogja, felülve az ágyban.

Nem kell sokat várnom, ChanYeol nagyon gyorsan tud öltözni.
Beszállunk az autójába, -mert neki van, miért is ne lenne- nagyban beszélgetve, míg eszembe nem jut, hogy vihetnénk valami ajándékot, így megállunk egy boltnál, csak fogalmam sincs mit szeretnek.. Illetve, tudom, hogy JongHyun mit szeret, mert sokat dumálok vele.. ám JongIn, hát.. remélem szeretik a bort.
Chan megáll a ház előtt, miközben én próbáltam elfelejteni a hátsómban lévő fájdalmamat.
- Elég sötét van.. - szólal meg hirtelen.
- Hát igen.. - szállnék már ki, de lezárja az ajtót. - Chan? - pillantok rá értetlenül.
- Még van húsz percünk. - simít a combomra, veszélyesen közel az ágyékomhoz, szemében vágy csillan.
- ChanYeol, nem! Eszedbe se jusson, nem fogunk dugni a kocsiban! - figyelmeztetem, szemeimmel villámokat szórva.
- Ugyan.. - fordul felém, magához húzva, mélyen  lesmárolva.
- Chanie.. - nyöszörgöm, próbálva eltolni, de nem megy. - Valaki megláthat!
- Nem fog senki se meglátni, sötétítettek az ablakok, és nem egyszer csináltuk már itt. - kihívóan mér végig.
- De.. - végig sem tudom mondani, ismét ajkaimnak támad, kényszerít arra, hogy a hátsó ülésre üljek, ő pedig követ.

Cipőmet lehámozza rólam, pólómat feltűri, lassan, kínzóan csókolja végig a felsőtestemet. Megvonaglok amint megérzem nyelvét mellbimbómnál, amit ráadásként megharapdál.
Kezeimmel sötétbarna hajába markolok, halkan felnyögve, felhúzva magamhoz egy csókra. Kezei nadrágomhoz irányul, lehúzva a cipzárt, rögtön lerántva az anyagot, ami viszi magával az alsógatyámat is. A hideg levegő merevedésemnek csapódik, amitől zihálni kezdek. Ujjai péniszem köré fonódnak és ütemesen kezdi el mozgatni rajta a bőrt. Testem lángba bórul, hátam ívbe feszül.
- Chan.. kérlek! - lihegem, még utoljára próbálkozva, hiszen tényleg fáj mindenem.
- Sh.. ne mondj semmit. - teszi egyik ujját a számra, kezeit pedig gyorsabban mozgatja tagomon, amire muszáj hangosan felnyögnöm.. Bár csak le tudnám állítani.

~💀~💀~💀~

Könnyeimet  próbálom visszatartani, úgy rángatom magamra a nadrágomat. Hányingerem van, olyan testrészem is fáj, amiről eddig nem is tudtam. Haza akarok menni, de nagy bunkóság lenn most lemondani, így is késésben vagyunk.
Fogaimat összeszorítva gyalogolunk el a bejáratig, magamra erőltetve egy mosolyt csöngetek be.
JongIn nyitja ki az ajtót.
- Sziasztok, örülök, hogy el jöttetek. - ő is mosolyog, egy mozdulattal beinvitál minket.
- Mi köszönjük a meghívást. - szólal meg Chan morgós mély hangon. - Park ChanYeol vagyok. - hajol meg, amit JongIn viszonoz.
- Vegyétek le a cipőtöket és gyertek beljebb, a vacsora már kész van. - mondja, s miután levettük a cipőnket követtük őt az étkezőig.
- Á, Baek! - pattan elém Jong és szorosan megölel amitől felszisszenek, így rögtön eltávolodik. - Fáj valamid? - vizsgálja az arcomat aggódóan.
- Nem, jól vagyok.. - motyogom. Még mondana valamit, de Chan közbeszól azzal, hogy neki is bemutatkozik.
- Nagyon remélem, hogy éhesen jöttetek ide. - vigyorodik el.
- Ó.. Jaj! A kocsiban maradt az ajándék! - szégyenlem el magam, és már kapnám is ki párom kezéből a kulcsot, de ő fejem búbjára csókol.
- Majd én kimegyek érte. - simít végig arcomon és megy is. Zavartan nézek utána.. miért nem tud ilyen lenni az ágyban... miért?
Ajkaim megremegnek, könnyeim kiakarnak törni, ám egy kezet érzek meg a vállamon. JongIn.
- Biztos jól vagy? - kérdezi még egyszer JongHyun. Csak bólogatok, ha megszólalnék tuti elsírnám magam.
- BaekHyun, nekünk nyugodtan elmondhatod. - biztat In-ah is, de csak mélyen lehajtom a fejem, és mikor meghallom, hogy nyílik az ajtó, leülök egy székre és ismét magamra erőltetek egy mosolyt.. Komolyan haza akarok menni.
- Köszönjük, nem kellet volna. - veszi át a bort JongHyun.
- Elég pofátlan lett volna, ha nem hozunk semmit. - mondja, majd leül mellém.

~💙~💙~💙~

- Na és mit dolgozol? - érdeklődik JongHyun.
- Pénzügyekkel, befektetésekkel, szponzorálok, adakozom, másik cégekkel kötök szerződést. - nyugodtan beszél.
- Woa, nem vagy semmi! Biztos nagyon nehéz lehet. - ámul el.
- Az, és fárasztó, például egy éve próbálok szerződést kötni egy kíni céggel, de megmakacsolták magukat. - sóhajtja. - Néha utálom a munkám, de ez az életem. - mosolyodik el lágyan. - Na és te milyen tanár vagy? - kap be még egy falatot, majd Hyunra pillant.
- Matek.. ah, szörnyű tantárgy, néhány dolgot még magam is orbitális hülyeségnek tartok, de ez van. Nekem annyi a dolgom, hogy megtanítsam a diákoknak. Kedves JongIn barátom rajztanár, rohadt unalmas.
- Ne szóld le a művészetem, nehéz ám rajzolni!
- A matematika is nehéz. - vigyorodik el mindentudóan. ChanYeol csak mosolyog rajta, én pedig csak csöndesen eszegetek, bár nincsen nagy étvágyam.
- Arra vagyok kíváncsi, hogy hogyan találkoztatok. - JongHyun tekintetét rám emeli, szemei csillognak, de ha megszólalok akkor nekem végem, így szinte az ételbe temetem az arcomat.
- Egy buliban. Frusztrált voltam azon a napon, beakartam rúgni, de végül csak üdítőt ittam. A hatodik érzékem jelzet, hogy valaki bánul, Baek volt az. Mikor észrevette, hogy én is nézem, elpirult, próbált a tömegbe menekülni. - itt halkan felnevet, nekem elszorul a torkom.. megfulladok. - Bár a törpe mérete miatt alig találtam meg, de végül sikerült. Meghívtam egy italra, beszélgettünk, számot cseréltünk. Nem volt nagy dolog, de nagyon örültem, hogy ilyen párt tudtam kifogni.
- És nem zavar, hogy fiú? - kérdezi JongIn, de szerintem véletlen csúszott ki, mert elkerekednek a szemei.
- Na ezt a kérdést se tették még fel nekem! Biszex vagyok, így nem.. A fiúkhoz jobban vonzódom viszont. Többet tudnak adni, a szívem pedig BaekHyun mellett döntött, és nem akarok rajta változtatni.
- Hm.. érdekes.
- Csináltam sütit is. - szép témaváltás JongHyun..
- Szeretem a sütit. - motyogom halkan.

JongIn POV

BaekHyun nekem nagyon furcsa és ezt JongHyun is észrevette. Már az gyanús volt nekem, hogy furcsán járt, és vörösek a szemei, akarva vagy akaratlanul, de aggódóm érte. Ez az egész annyira idegessé tesz, hogy nem tudom lereagálni a pasiját.
A vacsoránál végig nagyon csendbe volt, tényleg úgy tűnt, hogy bármelyik pillanatban kitörhet belőle a zokogás.
- Szeretem a sütit. - motyogja, egészen csendesen.
- De aranyos vagy! - vidul fel ChanYeol és maga felé fordítja BaekHyunt majd ajkaira hajol. Jó egem, ezt tényleg itt kell? Fintorogva fordítanám el a fejem, ha nem venném észre, hogy BaekHyun szeméből végleg elerednek a könnyek, tenyerét ChanYeol mellkasára helyezi, eltaszítja magától, felpattan a székből s elszalad, párja pedig utána.
- Hát ez meg? - pislog mellettem Jong.
- Nem tudom, szerintem hagyjuk őket, szólok nekik, hogy nyugodtan menjenek haza. - állok fel a székből.
- De a sütim!
- Ne nyivákolj, majd ketten megesszük.
- Azért csomagolok nekik. - siet a konyhába és pár másodperc múlva egy dobozzal tér vissza. - Vidd, és köszönj el helyettem is. - vereget vállba. Kifújva a levegőt próbálom őket megkeresni, mert ki tudja hova mentek, végül az előszobában találom meg őket, ingerülten beszélgetnek. Tudom, hogy hallgatózni csúnya és gyerekes dolog, de még is megálltam a fal mellett.
- Nem, Yeol! Mondtam, hogy JongIn nem kedvel, miért kell ezt csinálnod? Nem volt elég a kocsiban? Tényleg nem? Utálom mikor ezt teszed! - végig szakadozva mondja. Nem kedvelem? Én csak a melegség dolgot nem csípem, de vele semmi bajom.
- Baek, csak egy csók volt, nem kellene így kiakadnod. 
- Mindegy, nem akarok veled veszekedni.. bocsánatot kell kérnem, haza akarok menni. - morogja, és hallom lépteit közeledni, így ezt a pillanatot választom az előjövésre.
- Á, csak megvagytok, gondoltuk hazaszeretnétek menni, így JongHyun csomagolt nektek el sütit. - nyújtom át BaekHyunnak, aki pironkodva veszi át.
- Kellemetlenséget okoztunk, ne haragudj érte. A sütit pedig köszönjük. - mosolyodik el, de a szeme nem boldog, nagyon nem tetszik ez nekem. - Átadod Jongnak, hogy köszönjük neki is?
- Persze.. - végig nézem ahogyan magukra veszik a cipőjüket, ChanYeol szó nélkül kilép, de BaekHyun még egy ideig bámul, könnycseppek gurulnak le az arcán, s meghajolva elsiet..

Tudni akarom.. Mi a fene folyik itt?