Nyakörv és Lakat 1. (ChanBum / ChanBaek)

Nyakörv és Lakat
(ChanBum / ChanBaek)
1.
"Új Gazda"

Hossz: 1/4

Banda: EXO & SHINee

Szereplők: Park ChanYeol, Kim Kibum, Byun BaekHyun

Párosítás: ChanBum, BaekYeol/ChanBaek

Műfaj: slash

Besorolás: +18

Figyelmeztetés: erőszak, trágár szavak, szereplők kora nem egyezik a valósággal

Hozzáfűzés: Hi everybody, It's me again^^ Another fanfiction... Hahahaha. Anyway... túl sokat olvastam, és valahogy, valamiben lekellet vezetnem a frusztráltságom, így úgy gondoltam írok négy rövid (NAGYON RÖVID!) részes ChanBum, BaekYeol fanfictiont. Jó olvasást hozzá Cicáim<3

~Dia💙

A lakat nyakörvéhez csapódott, miközben éppen előkészítette Gazdája kedvenc reggelijét. Mindent megtett azért, hogy finom legyen, hiszen Gazdája már nagyon idős volt, és hamarosan elfogja veszíteni, mindent megfog neki adni az utolsó napjaiban.. Mint ha eddig nem tett volna meg mindent érte, hiszen ez a kötelessége.

Sóhajtva vette le a tűzhelyről a sipító teáskannát, előre kiöntve a zöld teát. Tálcára pakolta az ételt és az italt és idős Gazdája felé vette az irányt. Kopogott az ajtón, mire megkapta a "bejöhetsz" szót, és habozás nélkül benyitott, viszont meglepődött, mikor Gazdája mellet egy fiatalabb ember állt. Érdeklődve figyelte a helyzetet, és inkább nem ment közelebb.

- Kibum, ő itt a fiam, ChanYeol.. ő fogja gondodat viselni miután én már nem leszek - mosolyodik el az idős férfi. - Most pedig hozd ide a reggelit.
- Igen is, Gazdám - hajtotta le a fejét, majd lerakta a komódra a tálcát, és hátrébb lép. Aggódó tekintettel nézi, ahogy enni próbál, kezei remegnek.. tényleg nincs sok hátra neki.
- Most menj Kibum, vezesd körbe ChanYeolt, mert ő még nem járt itt, és ha végeztél takarítsd ki a házat, értetted?
- Igen, Gazdám - bólint, majd szó nélkül int a magas férfinak, hogy kövesse. A lakat a nyakában állandóan bőréhez és nyakörvéhez csapódott, ezzel elviselhetetlen hangot képezve, régebben ő is leakarta tépni magáról, de Gazdája megtiltotta neki, így már ezzel a hanggal él hat éve. Hamarosan betölti a tizenhat esztendőt.. el akart innen menni, belefáradt az ittlétbe. Szerette Gazdáját, de miért kell újat kapnia? Miért nem lehet végre szabad? Pedig azt hitte, ha ide kerül, akkor minden jóra fordul.. erre.. szolga lett! Elszökni nem tudott, a ház minden ajtójába állt egy őr, akik utálták őt, és nem értette miért. 
De hova is mehetne ő? Nincsenek szülei.. reménytelen eset vagy Kibum. 
Csendben vezette a férfit, aki szorosan mögötte követte, de nem mondtak semmit sem. ChanYeol - ahogy mondta a gazdája - szomorúnak, de valahol még is boldognak tűnt.. miért boldog? Ezt nem értette, hiszen elfogja veszíteni az apját! Ő soha nem örülne neki.. de nincs nagyon kit elveszítenie.

~❌~❌~❌~

Pár héttel később a Gazdája tényleg elhalálozott, bár nem sírt, még is szomorú volt, mert ez az idős ember "befogadta" s bár szolgájává tette, tudta, hogy ennél lehet rosszabb is, és most, hogy egy totál idegen férfi kezei közé kerül rajta van a pánik, nem tudta mit kéne most tennie.
Az első hét még viszonylag nyugisan telt, de új Gazdája egyre többet kért.. főleg furcsa dolgokra, mondjuk, hogy üljön az ölébe meg ilyenek. Viszont új lakatot kapott a nyakörvére, a lakatba pedig 'Park ChanYeol' van vésve. Ezt a lakatot jobban utálja, mint a másikat valaha, ez nagyobb, nehezebb és sokkal idegesítőbb a hangja, ami még hangos is, mert kapott plusz láncokat, ami csörög a nyakában. Néha úgy érezte, hogy majd' megfullad, de új Gazdája is megtiltotta neki, hogy levegye, még alvásnál se, ami már kínzásnak számít. Hogyan érdemelte ki ezt a kegyetlen életet? 

Tíz évesen került ide. Az árvaházban élt addig, míg valami furcsa öltönyös emberek be nem dulakodtak, és átkutatták az egész placcot, hogy elvigyék a legszebb lányokat és fiúkat. Állítólag őt az ajkai, a szemei, és a furcsa erős arccsontja miatt vitték el. Tényleg azt hitte, hogy családot fog kapni, és élheti az életét, mikor kiderült, hogy egy aukcióra viszik, ahol gyerekeket adnak el pedofil öregembereknek, de szerencséjére ő nem egy ilyet fogott ki. Eredeti Gazdája nagyon kedves volt vele végig, persze néha megszidta, és ráerőltette a lakatot, és szolgájává tette, de felnevelte. Ezért félt az új Gazdájától... fiatal volt még, lehetett úgy harminckettő, annál biztos nem több.. és a mosolya ijesztő volt.

Fintorogva tisztította meg az ablakokat, amik hatalmasak voltak az ő kis testéhez képest, alig tudta elérni a közepét!  De ez van... be kell fejezni gyorsan, mert hamarosan ebéd idő van, és Gazdája direkt nehéz ételt kért tőle, amit még soha nem készített.. bele fog halni ebbe.

Miután abbahagyta az ablakok tisztítását, rögtön futott a konyhába, hogy elővegye a receptet és neki kezdjen az idegen ételnek, amiről még nem is hallott.
Három óráig szerencsétlenkedett, és nagyon rosszul nézett ki az étel, nem úgy, mint a képeken. Kezdett aggódni, hogy Gazdája mit fog ehhez szólni.. ki fogja nyírni igaz? Csak tehet valamit, hogy ne kapjon büntetést, igaz? Tennie kéne valamit? Mondjuk csinálhatna neki sütit, amit eredeti Gazdája nagyon szeretett, és mindig örült, ha meglepetésként csinált.
- KIBUM! - hallotta meg hangját, ami annyit jelentett, mennie kell... Oké, akkor már nem készíti el a sütit.
 Sóhajtva rakta fel tálcára az ebédet és kopogás nélkül lépett be az ebédlőbe, ahol Gazdája dühös pillantással fogadta. Félve ránézett az órára, és rájött, hogy már két órája itt kéne lennie.. Jesszus, megfogja büntetni.. ennyi, büntetést kap.
- Még is mit képzelsz, hm? - emelkedik fel.. ez az ember hatalmas. - Nem elég, hogy szarul tisztítottad meg az ablakot, képes vagy két órát késni?! - bár halkan beszél, hangja kemény, ellenvetést nem igényel.
- Elnézését kérem, Gazdám. - hajtotta le a fejlét, miközben az asztalra helyezte a tálcát.
- Az elnézésemet? - suttogta ingerülten. - Mi. Ez. A. Szar? - mutatott az ételre, minden szavát külön mondva.
- A-az ebédje, Gazdám..
- Ez? EZ? - üvöltette el magát, magához rántva Kibum gyenge testét, kezét felemelve, hogy megüsse a fiút, aki egyből hátratántorodik. - Ennyire vagy képes? Apám szerint egy kincs voltál... csak velem csinálod ezt, hm? Ezt érdemlem?
- É-én még soha nem készítettem el ezt az ételt, Gazdám..
- És? Akkor mi van? Tanuld meg... - morogta. - Vidd innét, mert én nem fogom ezt megenni, és csinálj valami ehetőt, megértetted? Semmirekellő. Az ablakokat pedig este mosd újra. - adta ki az utasításokat. - Most pedig takarodj a szemem elöl. - lökött egy nagyot a fiún.
Kibum sértődötten magához vette a tálcát és kisétált a szobából. Sajgott az arca, hatalmasat ütött, nem akar még több ilyet kapni, muszáj valami nagyon finomat készítenie neki.

~❌~❌~❌~

Szemét törölgette, fájt a feje, minden baja volt. Gazdájának már egy órája odaadta az ebédet, ami inkább elment vacsorának, és most ismét az ablakokkal foglalkozott. Nagyon alaposan mosta át az üvegeket, és amikor már az utolsóval is végzett elégedetten rogyott le a földre. Mi lenne akkor, ha felhozná azt, hogy engedje el? Biztos nagyon kiakadna, és megverné, de elakart menni innen. Lassan feltápászkodott, megrázta egy picit a fejét, hogy éberebb legyen, majd Gazdája szobája felé vette az irányt, már mindenütt sötét volt, de az ajtó alól látszott, hogy ég a villany.  Bekopogott, de nem jött válasz, így megpróbálkozott még egyszer, de most sem jött semmi, így benyitott, de amit ott látott...

Gazdája éppen a merevedésén húzogatta a bőrt, halkan nyögött, és valamit nézett az mobilján. A fiú mélyen elpirult, tudta mit csinált.. Próbált hátrálni, ám Gazdája éppen akkor vette észre, és először mérgesen tekintet rá, majd gúnyosan elvigyorodott. Pucér volt, felült, és némán magához hívta Kibumot, akinek muszáj volt engedelmeskednie.
- Most szépen letérdelsz, és leszopsz. - markolt bele Bum hajába, merev péniszéhez húzva. Kibum nem értette.. ezt most tényleg nem.. leszopni? Az mit jelent? Mit kéne tennie Gazdája tagjával?
Kérdően tekintett fel, macskaszemei segítségért könyörgött. - Nem tudod hogyan kell? Semmi baj, segítek, te csak tedd amit mondok. - még mindig vigyor volt az arcán. A fiú csak bólintott és várta Gazdájától az utasításokat. - Az ujjaidat fond köré... igen, pontosan úgy... most kicsit szorítsd meg. - Itt halkan felnyögött, de tovább mondta. - Tudod hogy nyalják a fagyit igaz? - próbált felhozni valami "kedves" példát, hogy ne menjen el a fiú kedve, bár pont leszarta mit gondolt Kibum, mert így is úgy is lefogja szopni. A fiú bólintott. - Próbáld meg a farkamon. - Miért kéne ezt tennie? Ez jó lesz a Gazdájának? Ezek a kérdések játszódtak le benne, de még is megnyalta a merev péniszt, hallva Gazdája hangosabb nyögését. Ez érdekes, ezt élvezi? Legalább valamit jól tett, így még többször végignyalintott rajta. - Most vett be a szádba, próbáld minél mélyebbre vinni a torkodban. - csak tette amit mondott, bár már az elején köhögni kezdett, és elakart húzódni, ám Birtokosa nem úgy gondolkodott, ahogyan ő, és mivel ujjai még mindig az ő hajába voltak marva, lenyomta a torkán a vastag és hosszú péniszt. Könnyek szöktek a szemébe, nem akarta ezt csinálni, ez neki egyáltalán nem jó! Megakarta ütni Gazdája combját, de akkor biztos rosszabb lenne ennél, és így is fel le mozgatja a fejét. Óráknak tűnő percig kellet ezt csinálnia, miközben hallgatta Gazdája kéjes nyögéseit, míg meg nem érezett valami meleget és nyálkásat a nyelvén, aminek egyáltalán nem volt jó íze, így mikor végre elengedte, rögtön kiakarta köpni, ám Gazdája rászólt.
- Ha kimered köpni megbaszlak itt helyben, megértetted? - Megbassza? .. Ilyen szavakat soha az életében nem hallott, de nem is akarta tudni mit jelent, így engedelmesen lenyelte a ragadós valamit, bár majdnem elhányta magát.

Végig nézte, ahogyan gazdája a szekrényhez sétál, majd valami ruhát dob elé.
- Holnaptól kezdve ezt fogod minden egyes nap hordani, akár tetszik, akár nem. És most menj innen, reggelig meg ne lássalak a szobám közelében!
Könnyes szemekkel felállt, a ruhát meg sem akarta nézni, csak marokra fogta, és kiszaladt, hogy utána egy falnál megálljon, és kitörjön belőle a zokogás.

Folyt. Köv