Sex Hotel 4. (ChanBum/ChanBaek)

Sex Hotel

(ChanBum/ChanBaek)

4.Rész

Ajándék

Hossz: 4/10

Banda: EXO & SHINee

Szereplők: Kim Key Kibum, Park ChanYeol, Byun BaekHyun

Párosítás: ChanBum & ChanBaek

Műfaj: slash

Besorolás: +14
Figyelmeztetés: nincs

Ingerülten felsóhajtott, miközben lerakta a táskáját az asztalra. Beakarta fogni a fülét, figyelmen kívül hagyva a kiabálást maga mögött. Felesége nem volt magánál, összeomlott, ijesztően viselkedett, elviselhetetlenné vált, alig bírt megmaradni mellette.
- Te vagy a hibás! - kiabálta a nő, mire ChanYeol megrázta a fejét. Már azt sem tudta mi az ő hibája, de biztos az övé volt. Átsétált a konyhába, az asszony még mindig követte, de már a hátát ütögette, sikított, hangosan, idegesítően, hangja olyan volt, mint ha nyúzták volna. Sajgott a fejem egy nyugodt éjszakát akart a saját házban, de erre nem volt lehetősége.
A nő hirtelen elhallhatott, így megfordult, látta felesége megtört, magányos arcát.
- Sajnálom - mondta. - Annyira.. - hangosan felsírt, kezébe temette arcát, miközben lassan lecsúszott a földre. Chan meglepődve nézte a jelenet. - Sajnálom. - Csak ezt a szót mondta újra meg újra, de a férfi nem értette, így otthagyta, dolgozószobájába menekülve. Leült a forgós székre, ujjait lüktető halántékára szorította, mindene fájt. Szeme lassan a családi fotóra tévedt, könnyek gyűltek a szemébe. A kislányuk egy éve halt meg egy óvodai baleset miatt. Utálta a tényt.. a felesége emiatt tört meg.. "te csak próbáld eltemetni itt a nyomorult életed!" ~ csengett fülébe a szőke fiú mondata ami szíven szúrta, de végül is igaza volt. Menekülni akart, kikapcsolni, nem hallgatni asszonya kiabálást, nem hallgatva saját gondolatait a lányáról. Rémálomban érezte magát, de a Sex Hotelbe kiszabadulhatott egy kicsit.
Szeretett BaekHyunnal lenni, bár jobban érdekelte a szőkeség, ám valamiért nem érezte magát olyan erősnek, hogy ő is bemocskolja azt a tejfehér bőrt, csak is ezért választotta Baeket. Persze a vörös is tökéletes volt, aranyos, humoros, és komoly, de nem tehetett róla, kíváncsi volt Kibumra, arra hogyan került a hotelbe és miért van még mindig ott.
Tudta, hogy az a férfi mit tett vele, de amit a fejéhez vágott.. kicsit megsértette, ezért nem ment a hotelbe, attól függetlenül, hogy Baeknek[1] megígérte.. Holnap mindenféleképpen el kell mennie, látni a szőkeséget.

Karácsony estéje, mint ha semmi sem történt volna, ChanYeol ismét elkezdett bejárni, mint ha kötelező lenne, így BaekHyun boldog lett, sőt.. a szeme furcsán csillogott.. talán szerelmes lett a magasba? Hülyeség..

A pasast, aki megerőszakolta, lecsukták, de csak tíz évet kapott.

Éppen a folyosó egyik székén ült, keresztbe tett lábakkal, fehér combja kilátszott a hosszú inge alól, vastag keretes szemüveg volt rajta, szőke tincsei homlokába hullottak, miközben feje le volt hajtva, hiszen épp olvasott.
Karácsonykor általában kevesebben jöttek, szinte mindegyik vendég kényszerből maradt otthon a családjával, akinek pedig nem volt, az értelemszerűen itt tanyázott. Mivel ChanYeolt nem látta még eddig, a tipp egyszerű.. családja van.
Megrázta a fejét, gondolatban meg is ütötte magát, amiért megint a magas férfi gondolt.
A könyvbe temetkezett, kiszáradt ajkait megnyalta, a sorok között elveszett.
Nem volt kedve a szobájában olvasni, ott rosszul érezte magát, bár nem tudta miért.
Talán egy óra is eltelhetett, az oldalakat csak úgy falta, mikor egy hangos vinnyogó hang félbeszakította, így homlokráncolva  felnézett a könyvből. Chan? A férfi még is mi a fenét keresett itt?
- Istenem, olyan aranyos vagy - kuncogott a mellette álló BaekHyun.. na remek. - Pont szükségem volt erre. - Kibum jobban odafigyelt, a vörös hajú kezében egy ajándék doboz volt.. ChanYeol ajándékot vett?! BAEKHYUNNEK?!
Meglepődésében hirtelen felállt, a könyv kiesett az öléből, a két előtte álló rögtön ránézett, az arca pirosan égett, keze ökölbe szorult. Elege volt ebből a két emberből, de tényleg...
- Igazán megtehetnétek, hogy ezt hotelen kívül végzitek, nem mindenki kap ajándékot a vendégektől, pofátlanság ezt itt csinálni - fújtatott, meztelen talpa hangosan csattant a márványon.
- Most mit vagy úgy oda, Kibum? - nevetett fel gúnyosan Baek, csipőjére rakva a kezét.
- Nem vagyok "úgy oda", oké? És velem ne szemtelenkedj, mert egy szavamba kerül és repülsz innét!
- Apád úgy sem...
- Fogd be, Byun! - odasétált és arcon vágta a vöröset, aki meglepetten meghátrált. - Ilyet többet ne lássak! -mutatott fenyegetően a férfi és Baek felé, majd hepciásan felemelte a fejét, felszedte a művet a földről és berontott a szobájába, melynek ajtaja hangos zajjal csapódott be.
Komolyan nem akarta elhinni, Baek egy két éve van itt, és kapott ajándékot, ő pedig négy éve bassza a rezet, de még sem kapott semmit! - Egyáltalán miért érdekel ez engem? - nyögött fel ingerülten. Meg kellet nyugodnia, nem lehetett ideges. Nagy levegő.. és ki a szájon, agya lassan kitisztult. A tükörbe nézve vett elő egy nedves kendőt, amivel letörölte arcáról az alapozót, miután végzett vele leült az ágyára, macskásan elfeküdt rajta, párnára hajtotta a fejét s behunyta fáradt szemeit, észre sem vette, hogy ilyen kimerült, két nagy levegőt vett és már aludt is.

Nyűgösen pislogni kezdett, mikor hallotta, hogy ajtaja kinyílik és valaki kopog rajta, mint aki nem akarna bejönni, csak érdeklődne valamiért. A fali tükörbe nézve, homályosan, de látta, hogy kócos a haja így ügyetlenkedve, de magához vette a fésűt, amivel lenyalta rakoncátlan tincseit. Hosszú ingét combjára húzta, majd az ajtóhoz sétált, és kitárta az ajtót.
- ChanYeol? - kérdezte, megdörzsölve a szemét, alig látott valamit, így elfordult, hunyorított, bár nem lett jobb, tapogatott egy kicsit míg meg nem találta a szemüvegét, feltette, majd visszafordult a férfi felé, aki meglepő tekintettel vizsgálta az arcát.
- Van valami a..?
- Nem tudtam, hogy szeplős vagy.
- Eh? - emelte kezét az arcához, majd elvörösödött amint eszébe jutott, hogy leszedte a sminkét. - Nos igen, van pár..
- De miért rejted el? - lágyan mosolygott. - Aranyosabb vagy így - simított a fiú arcára, aki még jobban elpirult és majdnem belesimult az érintésbe, de eszébe jutott az a bizonyos jelenet, így mérgesen meghátrált.
- Mit akarsz? - ült le a székére, elővéve a smink készletét, de a magas észrevett valamit, engedély nélkül lépett be a szobába.
- Kontaktlencsét is hordasz? Azt hittem a szemüveget csak olyan divatból rakod magadra.
- YAH! Kiengedte meg, hogy begyere?!
- Hát.. senki, de nem is tiltottad meg - vont vállat hanyagul.
- Ah, csak mond mit szeretnél azután tágulj innét - fordult vissza a tükör felé, hogy elkezdje kenni az alapozót hibás arcára, amit annyira utált.
- Ezt neked hoztam - tette elé a nagy dobozt, ami eltakarta a tükröt.
- Ez mi?
- Tudod, nem csak Baeknek vettem valamit.
Kibum szíven óriásit dobbant, a sminkelést is abbahagyta.
- Enyém? - mutatott a dobozra.
- Igen, nyisd csak ki.
A szőke belül mosolygott, tudta, csúnya dolog volt, de boldog lett, a féltékenysége eltűnt, miközben leemelte a rózsaszín doboz tetejét. Egyből észrevehető volt hogy egy nadrágról van szó, lassan kiemelte, látta a címkét, pont az ő mérete - vajon a férfi honnan tudta? - tette fel magában a kérdést. Egy fekete, szakadt csőnadrágot rejtett a doboz.
- Felpróbálod? Elfordulok - ahogy kimondta, azt már a tett követte.
Sóhajtott egyet, majd magára húzta az anyagot, bár lábujja beleakadt a szakadt részekbe
- Visszafordulhatsz - motyogta.
- Jól áll - mérte végig a férfi a fiút -, de valami hiányzik - gondolkodott, Kibum sminkes dobozát szuggerálta, majd kiemelte, ami kellett neki. Sminklemosó kendő. Közelebb lépett a szőkéhez, a kendővel letörölte azt a kevés kis alapozót, ami szeplőit takarta. - Így szebb vagy - suttogta, ujja az álla alá nyúlt, felemelte a fejét és lágy csókot nyomott a fiú ajkaira.

Folyt.köv.

[1] (írói megjegyzés  : azért Baeknek, mert Bek - nek ejtjük ki a nevét.. Bekhjön(BaekHyun) -rejtett h-val) és ezért nem Baeknak, Beknak kicsit értelmetlen lenne Xd)