Marked 2. Infection 8.

Marked 2. Infection 

8.Rész

Más mint a többi

Elhúzta a száját miközben a ruhatervét nézegette, s nem azért, mert csúnya lett volna, vagy jó, esetleg változtatásokat akart rajta.. egyszerűen csak.. elfáradt. Huszonkilenc éves, még nem oly' öreg, de ha így folytatja akkor itt fog megrohadni. Mióta Jacksonnal összevesztek teljesen átgondolta a dolgokat.. Ideje hogy visszavonuljon s olyan ember kezébe adja a céget aki annyira kreatív, mint ő s képes a többi céggel szembeszállni.. és a többi. A családjára is gondolnia kell.. De ez sokáig fog tartani, és remélte, hogy minden rendben lesz.

Mikor belépett a házba Jackson hangját hallotta, ahogy beszél, valószínűleg telefonon, így besétált a közös hálójukba és elkerekedett a szeme.

– Te mit csinálsz? – pislogott értetlenül.

– Elmegyek. Meguntam a veled élést, Aiden és Alan is velem jön, neked pedig sok sikert az élethez.
– Jacks! – fogta meg a kezét. – Kérlek, beszéljük meg.. Adj tíz percet!
– Tíz perc – ült le az ágyra, Mark pedig mellé helyezkedett. – A helyzet az, hogy még mindig úgy gondolom, nem lenne jó megtartani a babát, viszont! – vitte fel a hangját, mert látta Alfáján, hogy már állna is fel és folytatná a pakolást. – Nagyon szeretlek titeket, és tudom hogy elhanyagoltalak... megbántam. Az agyamon mindig az futott át, hogyan fogok újra visszakerülni a bizalmad körébe. Arra jöttem rá, hogy a munkámat már nem élvezem és szeretem annyira, mint régen, belefáradtam. Szeretném átadni valakinek, utána keresni egy olyan munkát, ami nem veszi el az összes időmet... Miután sikeresen átadom a cégemet egy megbízható embernek.. megpróbálkozhatunk egy harmadikkal... Ha megtartanám most az átadás miatt folyton idegeskedni fogok, hisztis leszek és stresszelek, ezzel totál kifárasztva a testem.. hatással lenne a babára, méghozzá nem kicsi..
– Tényleg eldobnád csak így a céged?
– Igen. Ha téged engednélek el.. belepusztulnék... te vagy az Alfám, a férjem.. a szerelmem és az érzéseim irántad sohasem fakult meg s nem is fog – megfogta Jackson tenyerét és mellkasára helyezte. – Érzed, igaz? Érted dobog... ha elhagynál... megszűnne – biggyesztette le az ajkát, közelebb ült párjához. – Kérlek.. maradj – hangja megtörtnek, gyengének és őszintének hangzott.
Az ezüstszemű férfi felsóhajtott és homlokát a másiknak döntötte. – Mily' nagy szerencséd van, hogy szeretlek – ölelte magához. – Jól van, nem megyek sehova... de attól még bánt, hogy elveteted, még is megtudlak érteni – hosszasan kifújta a levegőt. – Örülök, hogy minket választottál.
– Mint mikor te engem Kanadában... sosem felejtem el mit áldoztál fel értem... Köszönöm – szeme homályossá vált. – Ah most egy nagy kő esett le a szívemről! – nevetett fel, könnyek folytak ki a szeméből.
Jackson elmosolyodott. – Én is megkönnyebbültem.. Remélhetőleg ezután minden rendben lesz. Szeretlek – fogta tenyere közé nedves arcát mélyen belenézett a gyönyörű aranyszínű íriszekbe s csak most vette észre igazán, hogy milyen érzelmeket rejtett a szeme, fájdalmat, félelmet, aggódást, haragot, szeretet.. Lágy csókot nyomott az ajkaira.
– Én is szeretlek – motyogta és végre ő is elmosolyodott.

———

Kibum beletúrt a hajába, fintorogva szemlélte a gatyákat amit BaekHyun választott. Egyáltalán nem tetszett neki így kijött a próbafülkéből.
– Nem veszem fel azokat.
– Dehogynem!
– Nem.
– Aish. Ne drámázz már, csak válasz egyet, úgyse fogsz a stúdióba olyan sokat jönni,
– Még mindig utállak – mormogott és hunyorítva nézte a darabokat. – Mindegyik csúnya.
– A fejed csúnya! – állt mellé. – Vedd fel azt.
– De nem tetszik – nyafogott.
– Leszarom, babám – lökte vissza a fülkébe és becsukta az ajtót majd rátámaszkodott. – Gyorsan passzírozd fel a nagy seggedre, éhen halok.
– Jól van már... kész vagyok!
Baek elállt, Kibum pedig kijött.
– Pf.. jobban nézel ki benne, mint én, fordulj meg – kérte a szöszi pedig megtette. Megragadta a nadrág tetejét és feljebb húzta rajta, amire a másik fájdalmasan nyöszörgött.
– Ügye tudod, hogy férfi vagyok?
– Igen, miért?
– Mert mondjuk.. Ah Baek, jól tudod te...
– Jaaaaj! Csak nem a tic-taccod miatt?
– Milyen tic-tac? – hördült fel.
– Hát annál biztos nem nagyobb, főleg miután folytonosan látom rajtad azokat a bőrnacikat.
– Egyszer megöllek.
– Úgyse tennéd – nevetett.
– Örülök, hogy ilyen jól szórakozol rajtam – nyújtotta ki a nyelvét.
– Nyugi, az enyém se 'ó de nagy'.
– Nem érdekel! – kerekedett el a szeme, a vörös-hajú már combját csapkodva röhögött.
– Pedig megakartam mutatni – vigyorgott perverzen.
– Hagyj békén – legyintett. – Inkább csak vegyük meg ezt a szart és húzzunk enni.
– Ahogy kívánod hercegnő!
– Fogd be – puffogott és visszahúzta az ajtót.

Miután ettek és megbeszéltél hogy lesz a dolog irányukat a stúdió felé vették, persze Kibum reménykedve nézett az órájára, hogy talán annyi időt töltöttek el a ruha megtalálásával és a kajálással, hogy mehet AeChanért az oviba de csalódottan kellett felsóhajtania, mikor analizálta, hogy addig igen is még van bő négy órája.. Nem ússza meg ezt az egészet.
– Amúgy azon gondolkodom – törte meg a csendet Baek. – Hogy ha nem kicsi, akkor hogyan passzírozod bele azokba a nadrágokba?
– BaekHyun!
– Na! Komolyan érdekel! Hátracelluxozod? – kérdezte és mikor nem érkezett válasz felnevetett. – Neee, komolyan?!
– Néha meg kell tenni, ha beleakarok férni egy extra szűk bőrnaciba.
– Ú.... és hogyan pisilsz?
– Sehogy..
– Morbidnak hangzik.
– Mert az is.. De nem ejthetnénk a témát? Légyszi?
– Oké – sóhajtotta. – Amúgy is itt vagyunk – parkolt le az autóval. – És vannak még a tarsolyomba szaftos kérdések. 
– Egem – szenvedett látványosan.
– Na jó, én bemegyek, te várj arra hogy behívjalak.
– Rendben – bólintott és végignézte, ahogy a vörös-hajú rákacsint majd lágy izgatott pattogással belép az épületbe.

BaekHyun elmosolyodott. Nem gyakran jött ide mostanában, mert állandóan be volt táblázva, de egy hónapban legalább háromszor eljött, hogy lássa csapatát és tanítsa őket. Letett egy szabályt, hogy csak is úgy lehet új tagot hozni, ha előtte szólnak neki és nem behozzák a stúdióba váratlanul. Ő privátban beszél a személlyel és ha érdemesnek találja engedélyt kap a belépésre. Persze ezt csak ő állította így be, a többi tánctanárok máshogy kezelték a dolgot.
– Sziasztok skacok! – köszönt, boldogan szemlélve, hogy nyújtanak. Egyszerre néztek fel rá, és éljenezve üdvözölték.. Nos igen... tényleg rég volt már itt a problémák miatt, amik a nyakába szakadtak. Már kérdezgették, hogy hol volt, miért nem jött de csak leintette őket, hogy majd máskor mesél róla.
– Szóval – csapta össze tenyerét, hogy totál figyelmet kapjon. – Nagyon sok koreográfia van a zsebemben, de! Mielőtt belekezdenénk van itt egy nagyon különleges személy. A legjobb barátom, viszont, híresség is, szeretném, ha normálisan viselkednétek vele, mint egy átlagos emberrel, rendben? – húzta fel a szemöldökét, mire bólogatni kezdek.
– Bummie! Jöhetsz – hallotta meg a nevét így belépett, s ahogy azt suttogták, hogy ő "Kim Key Kibum, a Tuan cég egyik modellje" nem lepődött meg. Ilyenkor azt kívánta bár csak ne lenne híresség. Meghajolt és bemutatkozott, de mielőtt a többiek is belekezdtek volna BaekHyun tapsolt kettőt.
– Rám figyeljetek, tudom, hogy szebb nálam, de én tanítom a táncot. Bum, állj oda a magas srác mellé, ott pont jó leszel – mondta a lila-szemű pedig kisebb aggodalommal odaállt. – Akkor kezdjük!

*

Már lihegtek és egyetértettek azzal, hogy Baek keményen megdolgoztatja őket.

– Oké, még egyszer ugyan ezt, utána mehettek Isten hírével, bírod Bummie? – nézett barátjára, aki csukott szemekkel vette gyorsan a levegőt.

– Aha – bólogatott, felemelve a fejét.

– Remek – mosolygott és elindította a zenét.
A végénél tartottak, mikor Kibum jobb oldalán a rózsaszín-hajú fiú megbotlott, ezzel meglökve őt, így egyenesen a magas karjaiban végezte, mint valami nyálas filmben.

– Jaj, ne haragudj – állt egyből lábaira, elpirulva amint eszébe jutott milyen izmokat tapintott az előbb.
A férfi elmosolyodott, gyönyörű fehér fogai kivillantak.

– Semmi baj.

– Jól van, menjetek – intett BaekHyun, látszott rajtuk, hogy beszélgetnének Kibummal, de megrázta a fejét, így mindenki kérdés nélkül elment. – Várj meg itt, mindjárt visszajövök – paskolta meg a szöszi hátát, aki leült az egyik székre és elővette a mobilját, ám majdnem kiugrott abból az undorító gatyából amibe BaekHyun passzírozott rá, mikor meghallotta annak a férfinak a hangját akinek neki ment..

– Még egyszer bocsi, hogy neked ütköztem, eléggé béna vagyok..

– Nyugi, nem harapok és amúgy is LuHan botlott meg, technikailag ő a béna – nevetett. – Jól táncolsz.

– Köszönöm – vakarta a tarkóját zavartan. Ez a férfi egy Alfa.. még is mit keres itt BaekHyun csapatában: Ezt majd biztos kérdőre vonja. – Te is jó vagy benne.

– Köszi, már több mint öt éve csinálom. Élni se tudnék e-nélkül, szabaddá tesz és kiszakít a mindennapi életből. Itt feltöltődhetek. Te hogy gondolod?

– Én? Nem is tudom... Mindenkinek meg van a saját kis dolga.. Például lehet, hogy a modellkedésem nehéz, de nagyon szeretem csinálni.

Minho egyetértően bólogatott. – Sokszor szembejönnek a képeid az interneten.. na meg a pletykák.

– Milyen pletykák? – ráncolta a homlokát.

– Például, hogy nincs párod és hogy egyedül élsz. Lehetetlennek hangzik, túl gyönyörű vagy ahhoz, hogy senki ne csábított el.

– Azok nem is pletykák – kuncogott. – Igaz, nincs senkim – rázta meg a fejét, majd látta BaekHyunt előbukkanni a felállt. – Most mennem kell, örülök, hogy beszélgettünk.

– Várj!

– Hm?

– Elvihetnélek egy..

– Randira? – mosolygott édesen. – Talán – harapta be az ajkát, és a telefonját nyújtotta a férfinak. – Írd be a számod, meglátom, hogy lesz e rád időm.

Minho elkerekedett szemmel vette el a telefont, beírta a számát, majd visszaadta.
A szöszi rákacsintott és elsétált, mikor Baek mellé ért a férfi sejtelmesen vigyorgott.

– Mi olyan vicces?

– Te tényleg nem egy átlagos Ómega vagy, sokkal több van benned, mint hiszed...

Folyt.Köv