Marked 2. Infection 5.

Marked 2. Infection 

5.Rész

Töréspont

Ajkai remegtek, könnyei megállíthatatlanul folytak a szeméből, gyors mozdulattal ült le a székre és markába fogta lánya apró kezét.
Ez a bomba ami ráereszkedett a fejére teljesen kétségbe vonta s miközben a kórházba tartott ChanYeol tárcsázta, írt neki, mindenhogy próbálta elérni, de semmi, így végül zokogva hívta fel legjobb barátját, aki rögtön autóba szállt.

– Ez egy elég szar hónap. Mindkettőnknek – tette Baek kezét a fekete-hajú rázkódó vállára. – Nyugodj meg, Ae rendbe fog jönni. A sokktól vesztette el az eszméletét, az orvosok szerint még ma felfog ébredni. A jobb karja eltört, de nem olyan súlyosan.

– BaekHyun – fordul felé, felállt és mellkasába bújt a Béta pedig védelmezően átölelte. Keservesen sírt.
Az alacsonyabb épp mondani akart valamit, mikor a lila-szemű telefonja megszólalt. Kibum a könnyektől alig látta a képernyőt, megtörölte a szemét így mikor végre tisztán kivehető volt a név hiper sebességgel fogadta el. Mutatta a kezével Baeknek, hogy maradjon a lányával ő addig kiment.

– Yeol!

– Kibum. – Majdnem újra elzokogta magát.. Annyira hiányzott neki..

– Kérlek gyere haza.. A lányunknak szüksége van rád.

– Nem hiszem, hogy ez megoldható.

– ChanYeol, Aenak balesete volt és most eszméletlenül és törött kézzel fekszik a kórházban! Ennél semmi sem fontosabb!

– Most éppenséggel ez érdekel a legkevésbé. A meccsem kezdődik, szóval viszlát. Ja és ne hívogass, a számomat ezek után megváltoztatom.

– Le ne merd tenni, Park. – Hangja átment fenyegetőbe.

– Sajnálom... – Ez volt az utolsó szava, a telefon pedig belezúgott a fülébe.. Ökölbe szorította a kezét, s visszament barátjához, aki értetlenül nézett rá. Nekidől a falnak, lábai feladták a szolgálatot, hátát neki támasztotta és térdére hajtotta a fejét. szívszorítóan kitört belőle a zokogás. Baek aggódva telepedett le elé, ismét karjaiba vonva.

– ChanYeol nem jön vissza, igaz?

– Fo-fonto-sabb ne-neki a.... az a hü-hülye la-labda! – szorította barátja pólóját, a levegő ami tüdejében rekedt s nem úgy látszott hogy cserélődni akar, így kapkodva próbált lélegezni, ezzel ráhozva a Bétára a frászt.

– Shh.. nyugodj meg kérlek, nem kéne, hogy te is kapj egy ágyat. Tudom, hogy nehéz, de amint a lányod fel kell szüksége lesz rád, ne most omolj össze és ne add fel, erős vagy Bummie, s én itt vagyok, hogy segítsek.

– Kö-köszönöm! Na-nagyon sokat jelent e-ez ne-nekem!

*

Szótlanul ültek egymás mellett, Kibum kislányát nézve mélyen elgondolkodott.. Az Alfája tényleg egy bunkó faszfej. Az sem hatotta meg, hogy gyermekük kórházban fekszik sérülten ami teljesen szétszakította belülről. Szemöldökét ráncolva hunyta le a szemét s erősen koncentrált. A vastag láncok melyek Alfájához kötötte megjelentek, a lábára voltak tekeredve, viszont a vaslánc másik vége feketeségbe nyúlóan eltűnt elfedve s elrejtve ezzel ChanYeolt. Könnycsatornáit már szárazra sírta, még is mikor a lánc fejébe, szívében sőt egész testében hatalmas nagy zajjal eltört, egy könnycsepp végigszántotta arcát, kitépődött belőle egy rész, ami teljessé tette.

– Én leszek az első Ómega, aki megmutatja, hogy nem kell hűségesnek lennünk ahhoz aki megharap minket – szólalt meg hirtelen amire BaekHyun felfigyelt. – Mivel fogunk kezdeni? – szipogott.

– Ne ilyen gyorsan, várjuk meg, míg Ae felépül, utána beszélhetünk róla.

– Rendben. – Hangjából áradt az elszántság amin barátja nagyon meglepődött.

*

Végignézett a magán s tudta úgy néz ki mint egy ribanc, de mivel sosem volt buliban fogalma sincs hogyan kellet volna felöltöznie, ám Baek adott neki pár tippet.. A bőrnadrág teljesen ráfeszült lábaira, csípőjére és fenekére. A lyukacsos póló lengén lógott felsőtestén, válláról lecsúszott az anyag. Szemei erősen ki voltak húzva feketén, így lila szemei teljesen úgy tűntek, mint ha világítanának, az ajakbalzsam csillogást adott cicás ajkainak. A smink a nyakán elfedte a fognyomokat, nyakörvét magára csatolta a jól ismert szert pedig beszúrta magának. Most érezte először hogy vonzó, még JaeBum és füttyentett amire persze Baek felszisszenve mellkason csapta.
Elindultak a helyszínre, egyre jobban izgult s esze azt diktálta ez nem annyira jó ötlet, még is.... basszus huszonkettő és még soha nem bulizott! Most, hogy AeChan teljesen felépült - bár a karja még mindig gipszben volt - s anyjánál akart lenni egy hétig kiakart rúgni a hámból. Ha nem fog menni az első napon ez a "szerezzünk új pasit" dolog akkor is jól fogja érezni magát barátaival.

Mikor beléptek egyből megcsapta az alkohol a cigaretta és az izzadság szag, amitől majdnem orra elé csapta kezét, de kibírva sétált BaekHyun és JaeBum mögött akik céltudatosan mentek a bárpult felé. Leültek a székekre s várták hogy pultos srác hozzájuk érjen. Gyenge alkohollal kezdek, bár az Ómegának nem a kedvence a pia és soha nem is rúgott be, most erre szüksége van. Úgy látszott itt is mindenki magával vagy ismerőseivel volt elfoglalva, s nagyon is jól érezte hogy rajta kívül két vagy három ómega van még, szóval nem akaszkodtak rá, amiért hálás, nem hiányzott neki az, hogy felfigyeljenek rá.

– Elmegyünk táncolni, jössz? – biccentett BaekHyun.

Megingatta a fejét. – Ahhoz még túl józan vagyok,

– Rendben, de ma akkor is táncolnod kell – nevetett megragadva párja kezét, s nem oly messze beálltak a tömegbe. Kibum érdeklődve nézte őket és szomorúan elmosolyodott. Olyan aranyosak.. tökéletesen passzolnak egymáshoz... JaeBum védelmezően s dominánsan ölelte magához pont mikor először találkozott velük s a kötelékük azóta sem gyengült meg. Bár Baek nem képes gyermeket szülni, úgy tűnt ugyanolyan boldogok s mosolyuk sem halványult el, túl tették magukat a fájdalmakon amik nagyon is jó döntés az ők szempontjából.
A Béta táncmozdulatai kihívóak voltak Alfája felé, teljesen hozzásimult, úgy látszott azt suttogja JaeBumnak mennyire szereti.
A pulthoz fordulva kért valami erőset amit egyből levitt a torkán, az alkohol pedig végig marta és szinte egyből hatott. Vett egy nagy levegőt, felállt és messzebb ment Baekéktől, de intett neki, hogy ő is táncolni megy. Próbált távolabb maradni a többiektől fejét is úgy fordította, véletlenül se ismerjék fel. Csípőjét ide-oda ringatta, keze és lába a ritmusra mozdultak s érezte, hogy valaki derekára tette a kezét. Benne volt, hogy most azonnal elfut, de visszafogva magát engedte hogy az idegen felvegye teste fölött az irányítást. Táncoltak egy ideid, viszont mérgesen elakarta csapni a tenyerét mikor már máshová próbált nyúlni, ChanYeol mérge felpezsgett vérében adva agyának egy parancsot; most azonnal lökje el magától az ismeretlent, ám az nem úgy tűnt, hogy abba akarja hagyni, sőt erőszakosabban szorította, a lila szemű pedig kétségbeesetten próbált szabadulni.

– Engedj el! – szisszent fel.

– Most mi a baj, cicus? Előbb olyan készségesen simultál hozzám, most már csak dorombolnod kéne – markolt bele a feszes fenekébe, erre már felmordult. Nagy nehezen megfordult és üklével beütött a magas férfinak, aki meglepetten nézet rá, majd szemeivel villámokat szórva fogta le az Ómegát, ám valamilyen oknál fogva elengedte és meghátrált, valamit a háta mögött nézett, így Kibum fejét arra fordította.

– Ha meglátlak még egyszer a közelében elvágom a torkod – morogta az Alfa. A férfi ijedten eliszkolt.

– Hát te meg? – mosolyodott el Kibum.

– Én minden hétvégén itt vagyok – nevetett JongHyun.

– A srác megijedt tőled.

– Alfa vagyok, naná hogy elmenekült – sétált mellé. – Jól vagy?

– Igen, hála neked, köszönöm.

– Nincs mit.

JongHyunnal nem igazán beszélgettek az elmúlt napokban, sőt lassacskán ki is ment a fejéből a szőke hajú férfi, de most nagyon boldog, hogy összefutottak.

– Meddig maradsz?

– Amíg a barátaim – törölte meg a homlokát.

– Á, legalább nem egyedül vagy, akkor keresd meg őket és maradj hozzájuk közel, abból a gyökérből aki molesztált nem csak egy van, jobb ha körülötted vannak.

– De ők – pillantott a páros felé –, elvannak egymással. Vigyázz rám te – billentette oldalra a fejét.

– Megtisztelés lenne – vigyorgott rá. – Akarsz még táncolni vagy üljünk le valahova?

– Szerintem üljünk le, kicsit elfáradtam.

A bulit JaeBum és BaekHyun unta meg.. vagyis nem teljesen megunták, de felizgatták egymást és nem a piszkos vécén akartak egymásnak esni.

– Majd én hazaviszem – lépdelt JongHyun oda, mikor a páros azon veszekedett, hogy Kibumot haza kell kísérni, nem mehet egyedül.

– Ismer téged? – húzta fel a szemöldökét a Béta.

– Igen, ismer. Vele mentem el vacsorázni..

– Ó – vigyorodott el egyből. – Akkor jó utat, rád bízom – paskolta meg, belekarolt JaeBumba és már ott sem voltak.

– Gyere biccentett, az Ómega pedig bólintva követte.
A parkolóba nem lepődött meg, mikor egy drága autónál állt meg, kényelmesen beült előre minden félelem nélkül, megbízott a férfiban. Elmondta a címét s egész úton csöndben voltak, de nem olyan kínosan, élvezték a némaságot.
– Köszi, hogy hazahoztál.

– Örömmel tettem.

Kibum elmosolyodott, kiszállt és már ment is volna el, de JongHyun szava megállította.

– Kibum..

– Igen? – pislogott rá érdeklődve.

– Eljönnél velem egy randira?

A fekete-hajú kuncogott. – Mhm.. és hova vinnél?

– Az titok – kacsintott rá.

– Hm, rendben, de nem tudom mikor érek rá, szóval majd írok.

– Várom az üzeneted. Jó éjszakát.

– Neked is JongHyun.

*

Feldúltan lépdelt el a kamera elől, egyáltalán nem volt jó kedve, hiszen reggel azt látta a hírekben hogy a híres Koreai játékost, történetesen Park ChanYeol, aki romba dönti a Los Angeles-i játékosokat. Látszott rajta mennyire nem érdekelte az hogy ő megtörte a bevésődést, mint ha nem is történt volna semmi, ami teljesen felvitte az agyvizét. S mikor fotózták állandóan üvöltözött és inkább lelépett, mint hogy panaszt egyenek rá. Egészen Mark irodájáig trappolt, kilincsre tette a tenyerét ám meghallotta az idősebb Ómega feszült hangját, így kinyitotta, lassan becsúszott és a fal mellett megbújt.

– Jackson, hiába könyörögsz nekem, nem tehetem meg, nem érnék rá és te se, másra pedig nem bíznám rá.. – Kibum tisztán kivette, hogy az asztalra csapott.

– Baby, ennél fiatalabb már nem leszünk.

– Kettővel épp meg van a problémánk, előbb vagy utóbb rosszabb is lesz!

– Akkor csak így.. eldobod?

– Miért állítod be ezt úgy, mint ha én lennék a rossz? – sírta el magát. – Miért nem tudsz megérteni egy picit?

– Mert már belefáradtam hogy a nyomorult munkád elveszi az összes idődet! – dobbantott lábával. – Utálom. Nem azért hoztalak el Kanadából, hogy utána híressé vált és elcseszd az életünk! – A férfi már kiabált, majd kirontott anélkül hogy észrevette volna Kibumot. Pislogva lépdelt beljebb, Mark lesöpörte terveit az asztalról és ököllel a farba vert.

– Hyung... – remegett meg a hangja.. Sose látta ilyen feldúltnak a piros-hajút.

– Ah, Kibum – szipogott megtörölve az arcát.

– Én.. hallottam amit..

– Ne foglalkozz vele, majd beszélek a fejével..

– Mérges rád..

– Tudom, megfog békélni a tudattal, hogy... mindegy..

– Elmondhatod.. – lépett közelebb hozzá. – Megbízol bennem igaz?

– Igen – sóhajtott. – Terhes vagyok...

Folyt.Köv