Marked 2. Infection 6.

Marked 2. Infection 

6.Rész

Három rózsa

Egymás ajkát tépve rontottak be a házba, BaekHyun elkezdte - reméltem - a kanapé felé tolni Alfáját, a mivel sötét volt majdnem hátrabukott egy cipőben amin káromkodott, közben a Béta felkattintotta a kislámpát , ledöntötte a bútorra párját. JaeBum a hátára simította tenyerét, végighúzta gerince vonalán majd vissza egészen a fenekéig amibe erőteljesen belemarkolt. Baek felnyögve mart jobban a másik szájára, egyik kezével már rángatta le róla a pólót és egy pillanatra abba kellett hagyják a csókot, mind ketten megszabadultak a felesleges anyagtól. Az Alfa hagyta párjának hogy domináljon felette egy ideig, ám mikor már nadrágját és vele az alsóját megérintette morogva taszította maga alá.

– Szeretlek, Babe – suttogta ajkaira.

– Én is téged – mosolygott, szemében ott csillogott az őszinteség, a vágy ami vegyült az alkohol mámorral s egy csepp szomorúsággal mely' elhalványult a pozitív érzései mellett.

*

Megnyomta a gombot s beleszívott az elektromos cigibe, majd állát lent hagyva engedte, hogy a füst szabadon távozzon. Az órára nézett ami hajnali hármat mutatott. Ismét szívott, de azt már le is tüdőzte, s ugrott egyet mikor nem tetsző köhintést hallott.

– Mit csinálsz?

– Ez csak... segít gondolkodni – nyújtózkodott és lerakta.

– Igen?

– Ja, egy picit...

– Na és min gondolkodtál? – karolta át párja derekát.

– Sok minden átfutott az agyamon, de a legfontosabb hogy – elhallgatott, JaeBum felé fordult, a kis lámpa ami fel volt oltva tökéletes rálátást adott az Alfa érdeklődő arcára. – Szeretnék örökbe fogadni.

– Tényleg? – ült fel hirtelen kikerekedett szemekkel. – De eddig... mi változtatta meg a döntésed?
BaekHyun kinyújtotta a kezét és visszahúzta maga mellé szerelmét.

– Tudom őrülten fog hangzani, de amikor Aenak balesete volt aggódtam érte, ám egyáltalán nem éreztem azt a fájdalmat amit Kibum és én is tudni akarom, hogy milyen.. Milyen az amikor csinál valami jót és én megdicsérem, vagy valami rosszat s megszidom. esetleg ha történik vele valami és rajtam legyen a szívbaj.. Tudni szeretném milyen szülőnek lenni, s igen összetört a tényt, hogy nem lehet sajátunk, akkora tőrt szúrt a szívembe, hogy gondolni se akartam adoptálásra... Ám még kell idő.. sok.. olyan egy év, utána újra elővehetjük a témát.

– Örökké tudok várni, Babe s engem már most iszonyú boldoggá ettél – ölelte meg és egy puha csókot nyomott párja ajkaira. – Szeretlek.

– Én is szeretlek – kuncogott s közelebb vonta magát Alfájához és erősen a nyakába harapott megjelölésként, amit mindig csináltak

———

Sokkosan állt az asztal előtt, szemei tányérméretűek kerekedtek.

– É-és nem tartod meg? – rázta meg a fejét Kibum feleszmélésképp.

– Nem lenne időnk rá.

– De úgy látszott Jackson akarja...

– Ez nem kívánságműsor, Kibum, ha megtartanám a terhesség ideje alatt még tudnék dolgozni, de mikor már megszületik? Rajta kéne tartanom a szemem, viszont én arra nem érek rá, nem akarok ráérni. Elég, hogy ott van Aiden és Alan, ők is növekednek, hamarosan belépnek a tinédzser korba és.. túl sok lenne egyszerre.

– Szerintem ezt jobban meg kéne beszélned Jacksal..

– Makacs, ellenezné az abortálást.

– Én nem nagyon akarok ebbe beleszólni, de szerintem jót tenne nektek a baba.. mostanában túl sokat stresszelsz és ha nem figyelsz magadra oda romokba döntöd magad és az egészséged.. egy jó hosszú szünet kéne neked és neki is.

Mark idegesen az asztalra csapott. – Mi az hogy a baba-? Ekkora baromságot! Jacksonnak mellettem kéne állnia és megértenie! Az Alfám, bevésődött, megkérte a kezem, szültem neki két gyönyörű fiút, mit akar még?!

– Boldogságot, nem vetted észre milyen szomorú? Hiányzol neki..

– Na jó, nem érdekel a te meglátásod de, menj el, egyedül akarok lenni.

– De Hyung...

– Takarodj már – kiabált rá. Kibum megbántott arcot vágott, valamit hozzáakar még szólni, viszont inkább kiment szó nélkül.

*

Belépett a lakásba és felsóhajtott. Olyan sok dráma történik.. jobban teszi ha nem szól bele senkinek se a dolgába, vannak saját gondjai is.

– Omma!

– Szia kicsim – guggolt le hozzá, magához ölelve.

– Képzeld rajzoltak a gipszemre! – emelte fel a kezét.

– Aranyos. Ez a virág tetszik.

– Omma... az egy macska..

– Ó – húzta el a száját kínosan. – Akkor is tetszik – elfeküdt a kanapén, lánya hasára mászott és onnan pislogott fel rá.

– Furcsa appa nélkül..

– Nekem is kincsem, de – beharapta a száját. – Minden rendben lesz.

– Ha appa visszajön minden úgy lesz mint régen?

– Nem hiszem angyalom. – Az undor amit a férfi iránt érzett napról napra nőtt, semmi sem tudta lecsillapítani. Még sem akarja rossz fényben feltüntetni a lánya előtt.. Hiszen még is csak az apjáról van szó.. Igaz, egy utolsó paraszt, de ez nem változtat a legfőbb tényen.

– Mi majd együtt minden megoldunk – borzolt bele a lánya szőke hajába, elszorult a szíve. – Na irány az ágy, holnap ovi!

– Igen is, Omma! – pattant fel, viszont először a fürdőbe ment, hogy ügyesen megmossa a fogát.
Mikor hallotta, hogy Ae bekapcsolta a szobájában lévő tévéjét - mert ez segített neki elaludni így gyorsan megtanulta melyik gombokat kell megnyomni - hangosan fújva ki a levegőt sétált a hálóba ami üresen kongott. Sehol Yeol holmijai, kacatjai, ruhái.. semmit nem hagyott magából. Négy évig éltek itt s most mint ha nem is lett volna. Leült az ágyra, végigsimított a selyemtakarón és szomorúan elmosolyodott. Hány éjszakánként fonódtak egybe elsuttogva egymásnak apró szavacskákat amiknek igen is nagy jelentései voltak. ChanYeol csak is azért maradt vele négy évig mert.. hozzá kötötte a méreg, de amikor megkapta tovább tudott lépni.. Most hogy megtörte a bevésődést biztos lányokra vadászik. Hát ha az a nyomorék azt hiszi eljátssza a okos kiskutyát várva rá, akkor eláshatja magát! Elege van a hűséges génjeiből, kiakarta őket tépni! Bármilyen nehéz is lesz.
Amúgy sem kell egyedül végigcsinálnia, hiszen BaekHyun ott lesz neki és segíteni fog. Kinézett az ablakon, a csillagokat kezdte nézni s mikor megunta ledobálta magáról a ruháit, bebújt a takaró alá, s nagy nehezen de magára erőszakolta az álmot.

———

– Szóval, miért megyünk oda vissza? – túrt bele a szőke tincseibe amiket már úgy hiányolt, bár elég lett volna, ha lenöveszti, de így gyorsabb volt az egész. Lehet Mark lefogja fejezni amiért beleegyezése nélkül ment fodrászhoz, de ez érdekelte a legkevésbé.

– Tudom, nem a legjobb ötlet hogy ott keressünk neked pasit... de a legegyszerűbb módszer.

– Már most hányingerem van – csatolta magára a nyakörvet.

– Ugyan! Ott leszek és figyelek rád – bökdöste meg beadva neki a szert. – Bárcsak örökre megszabadulhatnál annak a taj parasztnak a szagától. A fognyomokkal is kezdhetnénk valami... tetoválás?

– Tetkó? Még is ho- – elakadt a szava és elkerekedett a szeme.

– Most mi az? – pislogott értelmetlenül a Béta, majd eltátotta a száját. – Neked... már van?

Kibum elpirulva elnézett. – Eh? Már miért lenne? – motyogta.

– Hol? – vigyorgott rá.

– Hagyj már...

– A fenekeden? – Csak tippnek szánta a szöszi viszont még jobban elpirult. – És mi az? ú! Megmutatod?

– Uram atyám, Baek!

– Ugh, ügye nem annak a dumbófajzatnak a neve? – fintorodott el.

– Nem.

– Akkor?

– Csak három rózsa.... fekete-fehér.. Mit csinálsz?

– Megakarom nézni.

– Fúj.

– Naa!

Kibum megforgatta a szemét, felállt, a férfi rögtön lejjebb csúsztatta az anyagokat, hogy rálásson.

– Azt a! Ez.. ez nem kicsi! A levelek végig mennek a csípődön?

Az Ómega megrázta a fejét. – A combomra van elvezetve.

– Értem, mikor csináltattad?

– Egy éve – húzta vissza a farmert.

– És miért nem mondtad el?

– Nem találtam fontosnak – vonta meg a vállát.

– Dög vagy, Bummie.

– Tudom – mosolygott. – Kötve hiszem hogy a nyakamat tetováltatni kéne, Mark elfogyasztatna reggelire. Attól még hogy mennyire fárasztó a munkám szeretem és nem akarom elveszíteni. S nincs is semmi fontos az életemben amit felvarratnék oda plusz eltakarná a nyomokat.

– Aaa! Most esett le! – fogta a fejét Baek.

– Micsoda?

– Azért sziszegtél annyit mert fájt! Azt hittem csak jól megdugott az a gyökér.

– Kedves...

– No mindegy, majd találunk megoldást a fognyomokra, most már induljunk!

*

A szagok ismerősen fogadták, de még mindig rosszul érezte magát. BaekHyun ott sétált mellette ami valamilyen szinten megnyugtatta.

– Nézd csak – mutatott egy társaság felé. – Menjünk táncolni, pia nélkül.

– Nem hiszem hogy-

– Ugyan Bummie, egy tetováltatónak kivillantottad a formás kis hátsódat, ha kicsit megriszálod magad nem halsz bele!  – megragadta a csuklóját és behúzta a tömegbe és mikor legjobb barátja laza mozdulatokkal táncolni kezdett ő szerényebben de követte, közbe beszélgettek.

– Figyu már – bökött a fejével Baek. – Kiszemelt téged egy Alfa.

– Nem akarok alfát – fordította el a fejét.

– Ugyan már, csak barátkozz, alig vannak ismerőseid.

– Mert nem csípem az idegeneket...

– Jaj, menj már! – lökte a férfi irányába, mérgesen hátratekintet BaekHyunre, de végül az Alfához sétált, aki egy asztalnál ül.
A Béta eközben elült a bárnál és onnan figyelte őket, látta hogy bemutatkoznak egymásnak, Kibum híres kínos mosolyát mindenhonnan felismerte és most is ott volt az arcán, de mikor az Alfa beszélni kezdett ellazult.

– Hát te meg mit csinálsz itt? – hallotta füle mellett a kérdést ami miatt majdnem lezuhant a székről.

– Te meg ki a fészkes fene vagy? – húzta fel a szemöldökét.

– Ó, biztos nem emlékszel, mert a barátoddal részegek voltatok, Kim JongHyun vagyok – hajolt meg. – Én kísértem haza Kibumot.

– Aha... meg te voltál aki elhívta vacsorára, igaz?

– Teli találat.

– Hm – pillantott vissza a párosra, így Jong is oda nézett.

– Az ott... Kibum?

– Igen, csak utálta a feketét, a szőke pedig az eredeti hajszíne szóval.. Amúgy is szeretem szöszinek hívni.

– Legjobb barátok vagytok?

– Ja.

– A hangodból azt veszem ki, hogy nem kedvelsz, vétettem valamit?

– Azon kívül, hogy Alfa vagy semmit, nem kedvelem a fajtátokat,  de mivel még nem ártottál Kibumnak nem küldelek el.

– De akivel a múlthét szombaton elmentél..

– Igen, egy Alfa,  és valószínűleg a legértelmesebb, legédesebbe is, nem beképzelt, nem parancsolgat és még sorolhatnám...

– Értem... Furcsa vagy.

– Talán.

JongHyun jobban Kibumra és a férfira koncentrált majd kikerekedett a szeme, főleg mikor az Alfa felállt kezet nyújtva az Ómegának, aki egy kis gondolkodást után elfogadta.

– Hé, most meg hova mész? – ragadta meg Baek Jong karját.

– Látszik, hogy Kibum amatőr, soha nem szabad másoktól piát elfogadni, a csávó valamit rakott bele.. Drogot valószínűleg.

– Badarság.

– Fenéket. Azt akarod, hogy a szertárba megdugja? – biccentett, de meg sem várta a választ a szőke után indult,

BaekHyun megforgatta a szemét JongHyun után sietett.

Folyt.Köv