Marked 2. Infection 8.

Marked 2. Infection 

8.Rész

Más mint a többi

Elhúzta a száját miközben a ruhatervét nézegette, s nem azért, mert csúnya lett volna, vagy jó, esetleg változtatásokat akart rajta.. egyszerűen csak.. elfáradt. Huszonkilenc éves, még nem oly' öreg, de ha így folytatja akkor itt fog megrohadni. Mióta Jacksonnal összevesztek teljesen átgondolta a dolgokat.. Ideje hogy visszavonuljon s olyan ember kezébe adja a céget aki annyira kreatív, mint ő s képes a többi céggel szembeszállni.. és a többi. A családjára is gondolnia kell.. De ez sokáig fog tartani, és remélte, hogy minden rendben lesz.

Mikor belépett a házba Jackson hangját hallotta, ahogy beszél, valószínűleg telefonon, így besétált a közös hálójukba és elkerekedett a szeme.

– Te mit csinálsz? – pislogott értetlenül.

– Elmegyek. Meguntam a veled élést, Aiden és Alan is velem jön, neked pedig sok sikert az élethez.
– Jacks! – fogta meg a kezét. – Kérlek, beszéljük meg.. Adj tíz percet!
– Tíz perc – ült le az ágyra, Mark pedig mellé helyezkedett. – A helyzet az, hogy még mindig úgy gondolom, nem lenne jó megtartani a babát, viszont! – vitte fel a hangját, mert látta Alfáján, hogy már állna is fel és folytatná a pakolást. – Nagyon szeretlek titeket, és tudom hogy elhanyagoltalak... megbántam. Az agyamon mindig az futott át, hogyan fogok újra visszakerülni a bizalmad körébe. Arra jöttem rá, hogy a munkámat már nem élvezem és szeretem annyira, mint régen, belefáradtam. Szeretném átadni valakinek, utána keresni egy olyan munkát, ami nem veszi el az összes időmet... Miután sikeresen átadom a cégemet egy megbízható embernek.. megpróbálkozhatunk egy harmadikkal... Ha megtartanám most az átadás miatt folyton idegeskedni fogok, hisztis leszek és stresszelek, ezzel totál kifárasztva a testem.. hatással lenne a babára, méghozzá nem kicsi..
– Tényleg eldobnád csak így a céged?
– Igen. Ha téged engednélek el.. belepusztulnék... te vagy az Alfám, a férjem.. a szerelmem és az érzéseim irántad sohasem fakult meg s nem is fog – megfogta Jackson tenyerét és mellkasára helyezte. – Érzed, igaz? Érted dobog... ha elhagynál... megszűnne – biggyesztette le az ajkát, közelebb ült párjához. – Kérlek.. maradj – hangja megtörtnek, gyengének és őszintének hangzott.
Az ezüstszemű férfi felsóhajtott és homlokát a másiknak döntötte. – Mily' nagy szerencséd van, hogy szeretlek – ölelte magához. – Jól van, nem megyek sehova... de attól még bánt, hogy elveteted, még is megtudlak érteni – hosszasan kifújta a levegőt. – Örülök, hogy minket választottál.
– Mint mikor te engem Kanadában... sosem felejtem el mit áldoztál fel értem... Köszönöm – szeme homályossá vált. – Ah most egy nagy kő esett le a szívemről! – nevetett fel, könnyek folytak ki a szeméből.
Jackson elmosolyodott. – Én is megkönnyebbültem.. Remélhetőleg ezután minden rendben lesz. Szeretlek – fogta tenyere közé nedves arcát mélyen belenézett a gyönyörű aranyszínű íriszekbe s csak most vette észre igazán, hogy milyen érzelmeket rejtett a szeme, fájdalmat, félelmet, aggódást, haragot, szeretet.. Lágy csókot nyomott az ajkaira.
– Én is szeretlek – motyogta és végre ő is elmosolyodott.

———

Kibum beletúrt a hajába, fintorogva szemlélte a gatyákat amit BaekHyun választott. Egyáltalán nem tetszett neki így kijött a próbafülkéből.
– Nem veszem fel azokat.
– Dehogynem!
– Nem.
– Aish. Ne drámázz már, csak válasz egyet, úgyse fogsz a stúdióba olyan sokat jönni,
– Még mindig utállak – mormogott és hunyorítva nézte a darabokat. – Mindegyik csúnya.
– A fejed csúnya! – állt mellé. – Vedd fel azt.
– De nem tetszik – nyafogott.
– Leszarom, babám – lökte vissza a fülkébe és becsukta az ajtót majd rátámaszkodott. – Gyorsan passzírozd fel a nagy seggedre, éhen halok.
– Jól van már... kész vagyok!
Baek elállt, Kibum pedig kijött.
– Pf.. jobban nézel ki benne, mint én, fordulj meg – kérte a szöszi pedig megtette. Megragadta a nadrág tetejét és feljebb húzta rajta, amire a másik fájdalmasan nyöszörgött.
– Ügye tudod, hogy férfi vagyok?
– Igen, miért?
– Mert mondjuk.. Ah Baek, jól tudod te...
– Jaaaaj! Csak nem a tic-taccod miatt?
– Milyen tic-tac? – hördült fel.
– Hát annál biztos nem nagyobb, főleg miután folytonosan látom rajtad azokat a bőrnacikat.
– Egyszer megöllek.
– Úgyse tennéd – nevetett.
– Örülök, hogy ilyen jól szórakozol rajtam – nyújtotta ki a nyelvét.
– Nyugi, az enyém se 'ó de nagy'.
– Nem érdekel! – kerekedett el a szeme, a vörös-hajú már combját csapkodva röhögött.
– Pedig megakartam mutatni – vigyorgott perverzen.
– Hagyj békén – legyintett. – Inkább csak vegyük meg ezt a szart és húzzunk enni.
– Ahogy kívánod hercegnő!
– Fogd be – puffogott és visszahúzta az ajtót.

Miután ettek és megbeszéltél hogy lesz a dolog irányukat a stúdió felé vették, persze Kibum reménykedve nézett az órájára, hogy talán annyi időt töltöttek el a ruha megtalálásával és a kajálással, hogy mehet AeChanért az oviba de csalódottan kellett felsóhajtania, mikor analizálta, hogy addig igen is még van bő négy órája.. Nem ússza meg ezt az egészet.
– Amúgy azon gondolkodom – törte meg a csendet Baek. – Hogy ha nem kicsi, akkor hogyan passzírozod bele azokba a nadrágokba?
– BaekHyun!
– Na! Komolyan érdekel! Hátracelluxozod? – kérdezte és mikor nem érkezett válasz felnevetett. – Neee, komolyan?!
– Néha meg kell tenni, ha beleakarok férni egy extra szűk bőrnaciba.
– Ú.... és hogyan pisilsz?
– Sehogy..
– Morbidnak hangzik.
– Mert az is.. De nem ejthetnénk a témát? Légyszi?
– Oké – sóhajtotta. – Amúgy is itt vagyunk – parkolt le az autóval. – És vannak még a tarsolyomba szaftos kérdések. 
– Egem – szenvedett látványosan.
– Na jó, én bemegyek, te várj arra hogy behívjalak.
– Rendben – bólintott és végignézte, ahogy a vörös-hajú rákacsint majd lágy izgatott pattogással belép az épületbe.

BaekHyun elmosolyodott. Nem gyakran jött ide mostanában, mert állandóan be volt táblázva, de egy hónapban legalább háromszor eljött, hogy lássa csapatát és tanítsa őket. Letett egy szabályt, hogy csak is úgy lehet új tagot hozni, ha előtte szólnak neki és nem behozzák a stúdióba váratlanul. Ő privátban beszél a személlyel és ha érdemesnek találja engedélyt kap a belépésre. Persze ezt csak ő állította így be, a többi tánctanárok máshogy kezelték a dolgot.
– Sziasztok skacok! – köszönt, boldogan szemlélve, hogy nyújtanak. Egyszerre néztek fel rá, és éljenezve üdvözölték.. Nos igen... tényleg rég volt már itt a problémák miatt, amik a nyakába szakadtak. Már kérdezgették, hogy hol volt, miért nem jött de csak leintette őket, hogy majd máskor mesél róla.
– Szóval – csapta össze tenyerét, hogy totál figyelmet kapjon. – Nagyon sok koreográfia van a zsebemben, de! Mielőtt belekezdenénk van itt egy nagyon különleges személy. A legjobb barátom, viszont, híresség is, szeretném, ha normálisan viselkednétek vele, mint egy átlagos emberrel, rendben? – húzta fel a szemöldökét, mire bólogatni kezdek.
– Bummie! Jöhetsz – hallotta meg a nevét így belépett, s ahogy azt suttogták, hogy ő "Kim Key Kibum, a Tuan cég egyik modellje" nem lepődött meg. Ilyenkor azt kívánta bár csak ne lenne híresség. Meghajolt és bemutatkozott, de mielőtt a többiek is belekezdtek volna BaekHyun tapsolt kettőt.
– Rám figyeljetek, tudom, hogy szebb nálam, de én tanítom a táncot. Bum, állj oda a magas srác mellé, ott pont jó leszel – mondta a lila-szemű pedig kisebb aggodalommal odaállt. – Akkor kezdjük!

*

Már lihegtek és egyetértettek azzal, hogy Baek keményen megdolgoztatja őket.

– Oké, még egyszer ugyan ezt, utána mehettek Isten hírével, bírod Bummie? – nézett barátjára, aki csukott szemekkel vette gyorsan a levegőt.

– Aha – bólogatott, felemelve a fejét.

– Remek – mosolygott és elindította a zenét.
A végénél tartottak, mikor Kibum jobb oldalán a rózsaszín-hajú fiú megbotlott, ezzel meglökve őt, így egyenesen a magas karjaiban végezte, mint valami nyálas filmben.

– Jaj, ne haragudj – állt egyből lábaira, elpirulva amint eszébe jutott milyen izmokat tapintott az előbb.
A férfi elmosolyodott, gyönyörű fehér fogai kivillantak.

– Semmi baj.

– Jól van, menjetek – intett BaekHyun, látszott rajtuk, hogy beszélgetnének Kibummal, de megrázta a fejét, így mindenki kérdés nélkül elment. – Várj meg itt, mindjárt visszajövök – paskolta meg a szöszi hátát, aki leült az egyik székre és elővette a mobilját, ám majdnem kiugrott abból az undorító gatyából amibe BaekHyun passzírozott rá, mikor meghallotta annak a férfinak a hangját akinek neki ment..

– Még egyszer bocsi, hogy neked ütköztem, eléggé béna vagyok..

– Nyugi, nem harapok és amúgy is LuHan botlott meg, technikailag ő a béna – nevetett. – Jól táncolsz.

– Köszönöm – vakarta a tarkóját zavartan. Ez a férfi egy Alfa.. még is mit keres itt BaekHyun csapatában: Ezt majd biztos kérdőre vonja. – Te is jó vagy benne.

– Köszi, már több mint öt éve csinálom. Élni se tudnék e-nélkül, szabaddá tesz és kiszakít a mindennapi életből. Itt feltöltődhetek. Te hogy gondolod?

– Én? Nem is tudom... Mindenkinek meg van a saját kis dolga.. Például lehet, hogy a modellkedésem nehéz, de nagyon szeretem csinálni.

Minho egyetértően bólogatott. – Sokszor szembejönnek a képeid az interneten.. na meg a pletykák.

– Milyen pletykák? – ráncolta a homlokát.

– Például, hogy nincs párod és hogy egyedül élsz. Lehetetlennek hangzik, túl gyönyörű vagy ahhoz, hogy senki ne csábított el.

– Azok nem is pletykák – kuncogott. – Igaz, nincs senkim – rázta meg a fejét, majd látta BaekHyunt előbukkanni a felállt. – Most mennem kell, örülök, hogy beszélgettünk.

– Várj!

– Hm?

– Elvihetnélek egy..

– Randira? – mosolygott édesen. – Talán – harapta be az ajkát, és a telefonját nyújtotta a férfinak. – Írd be a számod, meglátom, hogy lesz e rád időm.

Minho elkerekedett szemmel vette el a telefont, beírta a számát, majd visszaadta.
A szöszi rákacsintott és elsétált, mikor Baek mellé ért a férfi sejtelmesen vigyorgott.

– Mi olyan vicces?

– Te tényleg nem egy átlagos Ómega vagy, sokkal több van benned, mint hiszed...

Folyt.Köv

Marked 2. Infection 7.

Marked 2. Infection 

7.Rész

Boldogság reménye

Kicsit kótyagosnak érezte magát, homályosan látott és sem ijedt meg.. Hallotta, hogy beszélnek hozzá, de hogy kik és miért, nem tudott volna válaszolni.

Arra eszmélt fel, hogy hideg vizet önt valaki az arcába.

– YAH! Ezt most miért kellett?

– Mert valami béna gyógyszer hatása alatt álltál vagy már harminc perce és kicsit kezdett unalmas lenni.

– JongHyun? – pördült meg. – Mit keresel i.. ó! Te minden hétvégén itt vagy. De egyébként mi történt?

– Elsődleges szabály, ha mostantól beiktatod a bulizást – lépett elé és egy kendővel lágyan elkezdte törölgetni nedves arcát, amire a szöszinek furcsán máshogyan kezdett el lüktetni a szíve. – Soha ne fogadj el piát másoktól.. Második, ne simulj idegenekhez..

– Megnyugodhatsz – húzta el a fejét –, soha többet nem megyek buliba.

– Az a legbiztosabb – bólintott.

– Jól van szöszi, menjünk – szólalt meg az eddigi néma BaekHyun.

– Rendben – bólintott és a vörös-hajú után ment, ám visszafordult JongHyun felé. – Holnap ráérek. – Ennyit mondott s már el is tűnt az ajtó mögött egy apró mosollyal az ajkán.

–Hát ez nem jött össze – morogta Baek kicsit sem jókedvűen.

– Ugyan, ez még csak az első nap, időnk mint a tenger.

– Ha te mondod..

*

Úgy érezte, mint ha újra tizenhét lenne, telefonja ott volt a kezében és izgatottan várta, hogy JongHyun ráírjon, de nem történt meg, így kezdett kétségbeesni. Talán neki kéne írnia? De az túl rámenős.. Viszont várni is unalmas. Csinálhatna valami kajá- aah, minek? Tele van a hűtő.. Nyűglődve terült el a kanapén, mire lánya ránézett.

– Omma, ne szenvedj ilyen nyilvánosan – fordult vissza a tévé felé, miközben egyik babája haját fésülgette.

– AeChan!

– Igen?

Ráakart szólni, hogy így nem beszélhet vele, mikor a telefonja hangosan zenélni kezdett. Úgy állt talpra, mint a kötelező lenne s mikor a kijelzőn JongHyun neve villogott boldogan elmosolyodott.

– Szia, Kibum, nem zavarlak?

– Szia, nem. Örülök, hogy hívtál – harapta be az ajkát.

– Remek! Tegnap mondtad, hogy ráérsz, remélem azóta nem találtál programot.

– A.a, szabad vagyok.

– Ez pompás. Nos szeretnélek elvinni téged egy helyre, ami eredetileg éjszaka nincs nyitva, de egészen idáig ezen ügyködtem, mert tudom, hogy nem szabad téged észrevenni, szóval elintéztem, hogy csak nekünk nyitva tartsák!

– Ez édes.

– Még a lányodat is hozhatod, szeretném megismerni.

– Tényleg? Nem bánnád?

– Dehogy – nevetett. – Egy élmény lenne a számomra.

– És hova megyünk? – kíváncsiskodott.

– Titok. Este hétre ott leszek értetek.

– Várunk. – Amint letették Kibum örömében perdült egyet, utána az órára nézett. Még három óra... nos, addig eldöntheti mit vesz fel!

*

– Kicsim készülődj! – kiáltotta el magát.

– Megyek mamához?

– Nem, elmegyünk valahova.

– Hova?

– Fogalmam sincs.

– Az jó – vonta meg a vállát és szobájába sietett. – Omma! Megcsinálod a hajam?

– Persze – mosolygott s belépett, lánya csupa rózsaszín ruhában amint már nem tudott meglepődni, két hajgumit nyújtott felé amit elvett. – Hogy szeretnéd?

– Két copfba! – Bum bólintott és egy fésű segítségével meg is csinálta Ae kérését. – Gyönyörű vagy hercegnőm – nyomott puszit az arcára, amire bohókásan felkacagott és úgy tett, mint ha a nem létező szoknyáját felemelné és meghajolna, amin a férfi nem tudott nem vigyorogni.
Amikor a telefonja megcsörrent tudta itt az idő, bebújtak a cipőjükbe, még egyszer végignézett magán a tükörben, s megelégedve magával kapta magához a dolgait, lánya kezét megfogta és úgy mentek le. JongHyun ott állt a drága autójával várva rájuk, tiszteletként pedig kiszállt.

– Szép jó estét nektek – végig pillantott Kibumon elkönyvelve magában, hogy mint mindig, most is irtó dögös, majd az apró termetre nézett.

– Neked is. Ae, mutatkozz be.

– K-Kim AeChan vagyok – hajolt meg.

– Én pedig Kim JongHyun – guggolt le a kislány el. – Hihetetlenül hasonlítasz apádra.

– Appára? Általában ommához hasonlítanak.

– Ő, Jong.. én.. vagyok az omma, tudod, mert én szültem.

– Aranyos – kuncogta. – Nos akkor ommádra hasonlítasz – felállt. – Gyertek, szálljatok be – biccentett.

– Most már elmondod hová megyünk? – kérdezte, miután kényelembe helyezték magukat az autóban és útnak eredtek.

– Hm.. Tropicariumba.

– Az micsoda? – pislogott értetlenül AeChan.

– Olyan mint egy állatkert, csak több vízi élőlénnyel.

– Vannak delfinek is? – csillant fel a szeme a kislánynak.

– Minden bizonnyal – mosolygott.

Az utat Ae izgatott hangja kísérte végig amint a két férfi csak vigyorogni tudott.
A vízi állatkert felirata világított, ám a parkolóban csak néhány kocsi foglalt helyet, a gondozóké lehet.
A bejáratnál egyetlen egy ember állt, aki kedves mosollyal nézett rájuk, mikor meglátta őket.

– JongHyun, már váltalak – ölelte meg a nő az Alfát. – Kim Key Kibum – motyogta magának. – Hatalmas rajongója vagyok – örvendezett. – Boldog vagyok hogy ellátogatott ide, évek óta keményen dolgozunk eme építményen, de híres emberek nem tévedtek még erre, JongHyun pedig felajánlotta hogy elhoz téged, de csak is este lenne jó, szóval mostantól tiétek a pálya, néhány gondozó bent van, ha esetleg szeretnétek csinálni pár dolgot, mint például rájákat simogatni.

– Köszönjük.

A nő biccentett, mutatva ezzel, hogy bemehetnek.

*

Meglepődött, igazán. Lánya barátságos volt, igaz, de nehezen jutott el addig, míg megbízott valakiben, szóval furcsa jelenség a számára, hogy AeChan olyan hatalmas csillogó szemekkel hallgatta JongHuny mondandóját, és olyan szorosan mentek egymás mellet, mint ha apa-lánya kapcsolatuk lenne. Kibum mosolyogni tudott, ChanYeolnak sosem jutottak ilyen dolgoz az eszébe, néhányszor elhívta a kosármeccsére, de oda mindig el kellet rejtenie magát, persze nem arról volt szó, hogy nem tudott romantikus lenni, ám talán.. kicsit többet várt... olyan dolgokat, mint ez...

Lassacskán a végéhez értek, látszott hármukon, hogy ezt várták a legkevésbé, lépteik kisebbek, lomhábbá váltak, túlságosan is jól érezték magukat, ahhoz hogy véget vessenek neki, s szinte egyszerre sóhajtottak fel, mikor kiléptek az épületből.

– Köszönjük ezt az estét, csodásan éreztük magunkat.

– Megérte – vigyorodott el. – A lányod elbűvölő, és okos, jól nevelted, csak így tovább – veregette vállba.

Kibum elmosolyodott.

– No de menjünk, már későre jár, hazaviszlek  titeket – sétált a  parkoló felé, ők pedig utána.

Beszálltak az autóba és elindultak. Az út nem volt hosszú sajnálatukra, s szinte rögtön a lakáshoz értek.
JongHyunra nézett, ajaki felfele kunkorodtak, megköszönte ismét az estét és most AeChan is halkan köszönetet mondott. Elbúcsúztak egymástól és az Alfa jó éjszakát kívánva elhajtott, Kibum és lánya pedig felmentek a lakosztályba.

– Gyere picim, lehet késő van, de a fürdés kihagyhatatlan.

A kislány a férfi meglepetésére csöndesen bólintott és a fürdőszobába ment, persze ő követte. Általában sose engedte, hogy ő fürdesse meg, mindig apjához rohant ilyenkor.

A szobában AeChan már engedte a vizet a kádba, a férfi leguggolt és elkezdte levetkőztetni lányát, fél szemmel látta, hogy a víz pont olyan magasan van hogy probléma ne legyen belőle, így elzárta a csapot. Ae-t besegítette a kádba, a szappant beleöntötte. Kislánya tálat "csinált" tenyeréből, ezzel jelezve, hogy oda is öntsön.

– Omma?

– Igen, picim? – kezdte el mosni a haját.

– Találkozhatunk még JongHyun hyungnimmal?

– Szeretnél? – dörzsölte fejbőrébe az illatos szappant.

– Igen! – kacagott fel. – Nagyon kedves! Még apa se vitt el minket ilyen helyre. Jól éreztem magam.

– Megkedvelted? 

– Hát – hunyta be a szemét, mikor Kibum leöblítette a habokat. – Nem tudom – vonta meg a vállát. – És te?

– Kedvelem, igen – mosolygott. – Állj fel nekem egy picit – kérte, amit meg is tett, így végig tudta mosni a testét. – Jól van kész vagyunk – nyomott egy kis balzsamot  tenyerébe és a fürtjeibe masszírozta, kiemelte a kádból, elkezdte szárazra törölni, mikor pedig végzett bőrápoló krémmel átkente. Ae kinyújtotta a karját felé s eddig mindig elutasította, hiszen már nincs abban a korban, hogy cipeljék, most még is minden kérdés nélkül magához emelte és a szobájába vitte, majd lerakta az ágyára. A szekrényhez sétált és kiválasztotta a pizsamát, AeChan egyből elvette és magára kapkodta, befeküdt az ágyba, a férfi pedig betakarta, majd csókot nyomott a homlokára.

– Jó éjszakát kicsim, aludj jól – mosolygott rá.

– Te is omma.

*

A plafont bámulta mélyen gondolkodva, mikor hallotta hogy ajtaja kinyílik. Felpillantott, feloltotta a kis lámpát, lánya ott állt, malacát erősen szorítva.

– Mi a baj angyalom? – ült fel.

– Nem bírok aludni – szipogta, ami vagy azt jelentette, hogy sírt vagy csak fog.

– Csináljak kakaót? – kérdezte aggódva.

– Nem – rázta meg a fejét. – Aludhatnék veled?

– Gyere – emelte fel a takarót, Ae rögtön beférkőzött mellé és hozzásimult. – Hiányzik appa, miért nem hív fel minket?

– Biztos nagyon elfoglalt..

– Nem fog visszajönni?

– Nem hiszem...

– Örökre ketten maradunk?

– Fogalmam sincs kicsim, de bármi is történjék, és nem hagylak el.

– Rendben, omma – ásított, s szinte rögtön elnyomta a fáradság.

*

Békésen iszogatta a kávéját, BaekHyun elötte pedig mohón itta a tejszínhabbal díszített forrócsokiját.

– Baek.. a szádon maradt egy kis.

– Ó... – nyúlt egy szalvétáért de a keze megállt. – Töröld le te, az olyan romantikus!

Kibum elfintorodott. – Őrült vagy – forgatta meg a szemét, de megtette. – Most boldogabb lettél ettől?

– Sokkal – vigyorgott büszkén. – Egyébként! Mivel a bulis dolog nem jött össze, bejöhetnél a stúdióba, ahol velünk egyidőseket tanítok táncolni, tudod... meséltem már róla.

– Eh? Dehogy megyek én oda, még mindig híresség vagyok.

– Ne aggódj, ők nem fotóznának téged és raknák ki közösségi oldalakra pletykálva.. nos.. lehet selfit kérnének.. vagy aláírást.

– Nem..

– Ugyan már! Rúgj már ki a hámodból.

– Egyszer megfojtalak – sóhajtotta.

– Szóval benne vagy?

– Ja..

– Ez az! – bokszolt a levegőbe. – Akkor menjünk, vásárolni kell neked pár cuccot.

– Már miért kéne?

– Lehet, hogy mindenhova feszes nacikba járkálsz, és a bulikban is abban táncikálsz, de ott nem fogsz.

– Mi? Táncolnom is kell?

– Hát persze, kel kell őket nyűgöznöd!

– Utállak.

– Én is szeretlek – küldött egy puszit a levegőben. – Fizetek, utána indulunk.

– Fantasztikus...

Folyt.köv

Marked 2. Infection 6.

Marked 2. Infection 

6.Rész

Három rózsa

Egymás ajkát tépve rontottak be a házba, BaekHyun elkezdte - reméltem - a kanapé felé tolni Alfáját, a mivel sötét volt majdnem hátrabukott egy cipőben amin káromkodott, közben a Béta felkattintotta a kislámpát , ledöntötte a bútorra párját. JaeBum a hátára simította tenyerét, végighúzta gerince vonalán majd vissza egészen a fenekéig amibe erőteljesen belemarkolt. Baek felnyögve mart jobban a másik szájára, egyik kezével már rángatta le róla a pólót és egy pillanatra abba kellett hagyják a csókot, mind ketten megszabadultak a felesleges anyagtól. Az Alfa hagyta párjának hogy domináljon felette egy ideig, ám mikor már nadrágját és vele az alsóját megérintette morogva taszította maga alá.

– Szeretlek, Babe – suttogta ajkaira.

– Én is téged – mosolygott, szemében ott csillogott az őszinteség, a vágy ami vegyült az alkohol mámorral s egy csepp szomorúsággal mely' elhalványult a pozitív érzései mellett.

*

Megnyomta a gombot s beleszívott az elektromos cigibe, majd állát lent hagyva engedte, hogy a füst szabadon távozzon. Az órára nézett ami hajnali hármat mutatott. Ismét szívott, de azt már le is tüdőzte, s ugrott egyet mikor nem tetsző köhintést hallott.

– Mit csinálsz?

– Ez csak... segít gondolkodni – nyújtózkodott és lerakta.

– Igen?

– Ja, egy picit...

– Na és min gondolkodtál? – karolta át párja derekát.

– Sok minden átfutott az agyamon, de a legfontosabb hogy – elhallgatott, JaeBum felé fordult, a kis lámpa ami fel volt oltva tökéletes rálátást adott az Alfa érdeklődő arcára. – Szeretnék örökbe fogadni.

– Tényleg? – ült fel hirtelen kikerekedett szemekkel. – De eddig... mi változtatta meg a döntésed?
BaekHyun kinyújtotta a kezét és visszahúzta maga mellé szerelmét.

– Tudom őrülten fog hangzani, de amikor Aenak balesete volt aggódtam érte, ám egyáltalán nem éreztem azt a fájdalmat amit Kibum és én is tudni akarom, hogy milyen.. Milyen az amikor csinál valami jót és én megdicsérem, vagy valami rosszat s megszidom. esetleg ha történik vele valami és rajtam legyen a szívbaj.. Tudni szeretném milyen szülőnek lenni, s igen összetört a tényt, hogy nem lehet sajátunk, akkora tőrt szúrt a szívembe, hogy gondolni se akartam adoptálásra... Ám még kell idő.. sok.. olyan egy év, utána újra elővehetjük a témát.

– Örökké tudok várni, Babe s engem már most iszonyú boldoggá ettél – ölelte meg és egy puha csókot nyomott párja ajkaira. – Szeretlek.

– Én is szeretlek – kuncogott s közelebb vonta magát Alfájához és erősen a nyakába harapott megjelölésként, amit mindig csináltak

———

Sokkosan állt az asztal előtt, szemei tányérméretűek kerekedtek.

– É-és nem tartod meg? – rázta meg a fejét Kibum feleszmélésképp.

– Nem lenne időnk rá.

– De úgy látszott Jackson akarja...

– Ez nem kívánságműsor, Kibum, ha megtartanám a terhesség ideje alatt még tudnék dolgozni, de mikor már megszületik? Rajta kéne tartanom a szemem, viszont én arra nem érek rá, nem akarok ráérni. Elég, hogy ott van Aiden és Alan, ők is növekednek, hamarosan belépnek a tinédzser korba és.. túl sok lenne egyszerre.

– Szerintem ezt jobban meg kéne beszélned Jacksal..

– Makacs, ellenezné az abortálást.

– Én nem nagyon akarok ebbe beleszólni, de szerintem jót tenne nektek a baba.. mostanában túl sokat stresszelsz és ha nem figyelsz magadra oda romokba döntöd magad és az egészséged.. egy jó hosszú szünet kéne neked és neki is.

Mark idegesen az asztalra csapott. – Mi az hogy a baba-? Ekkora baromságot! Jacksonnak mellettem kéne állnia és megértenie! Az Alfám, bevésődött, megkérte a kezem, szültem neki két gyönyörű fiút, mit akar még?!

– Boldogságot, nem vetted észre milyen szomorú? Hiányzol neki..

– Na jó, nem érdekel a te meglátásod de, menj el, egyedül akarok lenni.

– De Hyung...

– Takarodj már – kiabált rá. Kibum megbántott arcot vágott, valamit hozzáakar még szólni, viszont inkább kiment szó nélkül.

*

Belépett a lakásba és felsóhajtott. Olyan sok dráma történik.. jobban teszi ha nem szól bele senkinek se a dolgába, vannak saját gondjai is.

– Omma!

– Szia kicsim – guggolt le hozzá, magához ölelve.

– Képzeld rajzoltak a gipszemre! – emelte fel a kezét.

– Aranyos. Ez a virág tetszik.

– Omma... az egy macska..

– Ó – húzta el a száját kínosan. – Akkor is tetszik – elfeküdt a kanapén, lánya hasára mászott és onnan pislogott fel rá.

– Furcsa appa nélkül..

– Nekem is kincsem, de – beharapta a száját. – Minden rendben lesz.

– Ha appa visszajön minden úgy lesz mint régen?

– Nem hiszem angyalom. – Az undor amit a férfi iránt érzett napról napra nőtt, semmi sem tudta lecsillapítani. Még sem akarja rossz fényben feltüntetni a lánya előtt.. Hiszen még is csak az apjáról van szó.. Igaz, egy utolsó paraszt, de ez nem változtat a legfőbb tényen.

– Mi majd együtt minden megoldunk – borzolt bele a lánya szőke hajába, elszorult a szíve. – Na irány az ágy, holnap ovi!

– Igen is, Omma! – pattant fel, viszont először a fürdőbe ment, hogy ügyesen megmossa a fogát.
Mikor hallotta, hogy Ae bekapcsolta a szobájában lévő tévéjét - mert ez segített neki elaludni így gyorsan megtanulta melyik gombokat kell megnyomni - hangosan fújva ki a levegőt sétált a hálóba ami üresen kongott. Sehol Yeol holmijai, kacatjai, ruhái.. semmit nem hagyott magából. Négy évig éltek itt s most mint ha nem is lett volna. Leült az ágyra, végigsimított a selyemtakarón és szomorúan elmosolyodott. Hány éjszakánként fonódtak egybe elsuttogva egymásnak apró szavacskákat amiknek igen is nagy jelentései voltak. ChanYeol csak is azért maradt vele négy évig mert.. hozzá kötötte a méreg, de amikor megkapta tovább tudott lépni.. Most hogy megtörte a bevésődést biztos lányokra vadászik. Hát ha az a nyomorék azt hiszi eljátssza a okos kiskutyát várva rá, akkor eláshatja magát! Elege van a hűséges génjeiből, kiakarta őket tépni! Bármilyen nehéz is lesz.
Amúgy sem kell egyedül végigcsinálnia, hiszen BaekHyun ott lesz neki és segíteni fog. Kinézett az ablakon, a csillagokat kezdte nézni s mikor megunta ledobálta magáról a ruháit, bebújt a takaró alá, s nagy nehezen de magára erőszakolta az álmot.

———

– Szóval, miért megyünk oda vissza? – túrt bele a szőke tincseibe amiket már úgy hiányolt, bár elég lett volna, ha lenöveszti, de így gyorsabb volt az egész. Lehet Mark lefogja fejezni amiért beleegyezése nélkül ment fodrászhoz, de ez érdekelte a legkevésbé.

– Tudom, nem a legjobb ötlet hogy ott keressünk neked pasit... de a legegyszerűbb módszer.

– Már most hányingerem van – csatolta magára a nyakörvet.

– Ugyan! Ott leszek és figyelek rád – bökdöste meg beadva neki a szert. – Bárcsak örökre megszabadulhatnál annak a taj parasztnak a szagától. A fognyomokkal is kezdhetnénk valami... tetoválás?

– Tetkó? Még is ho- – elakadt a szava és elkerekedett a szeme.

– Most mi az? – pislogott értelmetlenül a Béta, majd eltátotta a száját. – Neked... már van?

Kibum elpirulva elnézett. – Eh? Már miért lenne? – motyogta.

– Hol? – vigyorgott rá.

– Hagyj már...

– A fenekeden? – Csak tippnek szánta a szöszi viszont még jobban elpirult. – És mi az? ú! Megmutatod?

– Uram atyám, Baek!

– Ugh, ügye nem annak a dumbófajzatnak a neve? – fintorodott el.

– Nem.

– Akkor?

– Csak három rózsa.... fekete-fehér.. Mit csinálsz?

– Megakarom nézni.

– Fúj.

– Naa!

Kibum megforgatta a szemét, felállt, a férfi rögtön lejjebb csúsztatta az anyagokat, hogy rálásson.

– Azt a! Ez.. ez nem kicsi! A levelek végig mennek a csípődön?

Az Ómega megrázta a fejét. – A combomra van elvezetve.

– Értem, mikor csináltattad?

– Egy éve – húzta vissza a farmert.

– És miért nem mondtad el?

– Nem találtam fontosnak – vonta meg a vállát.

– Dög vagy, Bummie.

– Tudom – mosolygott. – Kötve hiszem hogy a nyakamat tetováltatni kéne, Mark elfogyasztatna reggelire. Attól még hogy mennyire fárasztó a munkám szeretem és nem akarom elveszíteni. S nincs is semmi fontos az életemben amit felvarratnék oda plusz eltakarná a nyomokat.

– Aaa! Most esett le! – fogta a fejét Baek.

– Micsoda?

– Azért sziszegtél annyit mert fájt! Azt hittem csak jól megdugott az a gyökér.

– Kedves...

– No mindegy, majd találunk megoldást a fognyomokra, most már induljunk!

*

A szagok ismerősen fogadták, de még mindig rosszul érezte magát. BaekHyun ott sétált mellette ami valamilyen szinten megnyugtatta.

– Nézd csak – mutatott egy társaság felé. – Menjünk táncolni, pia nélkül.

– Nem hiszem hogy-

– Ugyan Bummie, egy tetováltatónak kivillantottad a formás kis hátsódat, ha kicsit megriszálod magad nem halsz bele!  – megragadta a csuklóját és behúzta a tömegbe és mikor legjobb barátja laza mozdulatokkal táncolni kezdett ő szerényebben de követte, közbe beszélgettek.

– Figyu már – bökött a fejével Baek. – Kiszemelt téged egy Alfa.

– Nem akarok alfát – fordította el a fejét.

– Ugyan már, csak barátkozz, alig vannak ismerőseid.

– Mert nem csípem az idegeneket...

– Jaj, menj már! – lökte a férfi irányába, mérgesen hátratekintet BaekHyunre, de végül az Alfához sétált, aki egy asztalnál ül.
A Béta eközben elült a bárnál és onnan figyelte őket, látta hogy bemutatkoznak egymásnak, Kibum híres kínos mosolyát mindenhonnan felismerte és most is ott volt az arcán, de mikor az Alfa beszélni kezdett ellazult.

– Hát te meg mit csinálsz itt? – hallotta füle mellett a kérdést ami miatt majdnem lezuhant a székről.

– Te meg ki a fészkes fene vagy? – húzta fel a szemöldökét.

– Ó, biztos nem emlékszel, mert a barátoddal részegek voltatok, Kim JongHyun vagyok – hajolt meg. – Én kísértem haza Kibumot.

– Aha... meg te voltál aki elhívta vacsorára, igaz?

– Teli találat.

– Hm – pillantott vissza a párosra, így Jong is oda nézett.

– Az ott... Kibum?

– Igen, csak utálta a feketét, a szőke pedig az eredeti hajszíne szóval.. Amúgy is szeretem szöszinek hívni.

– Legjobb barátok vagytok?

– Ja.

– A hangodból azt veszem ki, hogy nem kedvelsz, vétettem valamit?

– Azon kívül, hogy Alfa vagy semmit, nem kedvelem a fajtátokat,  de mivel még nem ártottál Kibumnak nem küldelek el.

– De akivel a múlthét szombaton elmentél..

– Igen, egy Alfa,  és valószínűleg a legértelmesebb, legédesebbe is, nem beképzelt, nem parancsolgat és még sorolhatnám...

– Értem... Furcsa vagy.

– Talán.

JongHyun jobban Kibumra és a férfira koncentrált majd kikerekedett a szeme, főleg mikor az Alfa felállt kezet nyújtva az Ómegának, aki egy kis gondolkodást után elfogadta.

– Hé, most meg hova mész? – ragadta meg Baek Jong karját.

– Látszik, hogy Kibum amatőr, soha nem szabad másoktól piát elfogadni, a csávó valamit rakott bele.. Drogot valószínűleg.

– Badarság.

– Fenéket. Azt akarod, hogy a szertárba megdugja? – biccentett, de meg sem várta a választ a szőke után indult,

BaekHyun megforgatta a szemét JongHyun után sietett.

Folyt.Köv