Miért is képzeltem, hogy több lesz ebből az egészből... Hát persze, ő csak szexet akart tőlem.Végig néztem az ágyból ahogyan csöndben felöltözik és rám nézve elhagyja a szobámat. Annyi sem volt benne, megkérdezze jól vagyok-e azokután ahogyan viselkedett velem este.
Jobb lenne ha összeszedném magam hiszen ma iskola van.
Esetlenül feltolom magam, lenézek a mellkasomra ami tele van szívásnyomokkal, gondolom a nyakamat se kímélte. Egyszerűen remek, minek jelölt meg ha nem is érdeklem? Persze odakint pont mostanában van olyan meleg, hogy semmivel nem tudnám eltakarni, nem mint ha szégyelném amiért lefeküdtem az iskola leghelyesebb pasijával, azért azt megemlíteném elég szarul teljesített az ágyban.
Szenvedve elkészültem majd leballagtam a konyhába ahol apám már készítette a reggelit.
- Jó reggelt - huppantam le a székre.
- Reggelt' kölyök - tette le elém a gőzölgő ételt. - A fiú akit felhívtál magadhoz, hogy-hogy ilyen korán lelépett?
- Apa, ma suli van, biztosan szeretne lefürdeni és összepakolni a napra - forgatom meg a szemem, felvettem a pálcikát és elkezdtem enni.
- De hát.. akkor is nagyon korán van.. még tőlem se köszönt el.
- Ne vedd magadra, Jackson már csak ilyen - nyugtattam meg, bár nem tűnt meghatottnak.
- Minden rendben fiam? - mutatott a vállamra ahol egy csúnya pirosas-lilás folt volt. Rátettem a kezem.
- Ah, ez semmi komoly - legyintettem. - Ne aggódj értem apu - mosolyogtam rá, azonban nem viszonozta, mellém sétált és a hajamba túrt.
- Te vagy az egyetlen és legfontosabb ember a számomra, az esélye annak, hogy ne aggódjak érted egyenlő a nulla százalékkal. Nekem bármit elmondhatsz - bíztatott.
- Nem.. nem szeretnék róla beszélni - hajtom le a fejem, még az étvágyam is elment.
- Rendben.. de ha beszélhetnéked van, itt leszek. - Bólintottam köszönetképpen.
Apámmal egyedül élünk ebben a közepes kétemeletes házban, de nekünk pont elég ennyi. A kapcsolatomat apuval mindig is különlegesnek tartottam mivel egyedül nevelt engem kiskorom óta. Anya lelépett ahogy miután megszült engem ezzel pácban hagyva apát. Az elején nagyon nehezen bírt eltartani, talán jobb lett volna neki ha ő is elhagy, ehelyett minden erejét abba vetette, hogy az én életem ne legyen annyira problémás. Gőzöm sincs hogyan tartott ki, de az egész lényemmel büszke vagyok rá. Örülök amiért ő az apukám.
De mivel tizenhat évét rám áldozta semmi ideje nem volt másra, örülnék ha találna magának valakit, tudom anya hatalmas sebet ejtett rajta az eltünésével, ám azok a sebek nem fognak maguktól begyógyulni hogyha így folytatja. Szeretném boldognak látni.
- Na nekem most mennem kell, köszönöm a reggelit, nagyon finom volt - ölelem meg.
- Várj, ne vigyelek el? - kiáltott utánam amikor már az ajtóban állva vettem fel a cipőmet.
- Nem, ma jobb ha sétálok. Este találkozunk!
- Vigyázz magadra! - Erre már nem válaszoltam hanem zsebre tett kezekkel elindultam.
Az iskola parkolójában a diákok már gyülekeztek, láttam Jacksont ahogy egy haverja kocsijának dőlve fecsegett a talpnyalóinak, szinte idáig hallottam a gunyós hangját. Egy pillanatra találkozott a tekintetünk, meg se vártam a reakcióját, haladtam tovább.
Fogadni merek ma mindenki megfogja tudni, hogy Byun BaekHyun, akinek egy barátja sincsen mert jobban szereti bújni a könyveket igazából könnyűvérű ribanc.
Nem lenne igazuk.
Oké, tényleg me, vagyok társas lény, de Jacksont megkedveltem. A semmiből kezdett el velem beszélgetni, érdeklődött irántam ami nagyon jól esett. Fogalmam sincs mit vártam ettől a pasitól.. hiszen mindenki tudja, ő sose kezd bele komolyabb kapcsolatokba, csak is a szexre megy. Van jogom elítélni? Fiatal, ilyen korban elég sokan kíváncsiak a szexre és mindent kiakarnak próbálni. Ugh, el se hiszem hogy védeni próbálom.. de mint mondtam.. megkedveltem.. Nos így jártam, nem bánnom ha továbbra is egyedül maradok.
- Szia BaekHyun - pattogott elém a riban- khm, az a lány aki teljesen bele van zúgva Jacksonbe, mindent megtenne azért, hogy összejöjjenek. A fenének sincs kedve hozzá ilyen korán reggel. - Hé, azt mondtam szia! - ragadta meg a karom. - Mi van, anyuci nem tanított illemet?
- Nana..
- Ó, várjunk csak, hiszen nincs is anyád - kacagott hangosan.
- Hányszor akarod ezt még eljátszani kislány? Nem telik új szövegre?
- Ch, mekkora pofát növesztettél magadnak. Ide figyelj, csak azért, mert Jackson megkúrt téged nem lettél senki! Érted? Maradj távol tőle, ő az enyém, felfogtad?
- Fel - mosolyodom el negédesen ezzel ott hagyva őt.
Elég sokan az iskolában rukkolnak azért, hogy Nana és Jackson egy pár legyenek, szerintem egyáltalán nem illenek egymáshoz. Az a lány irgalmatlanul idegesítő, Wang pedig utálja azt. Ebből is látszik, attól még hogy jól néznek ki, nem azt jelenti passzolnának egymáshoz.
A hír jó gyorsan eljutott Nanához, biztosan most szúrom az oldalát amiért engem megfektetett Jackson őt pedig még nem. Kötve hiszem, hogy megfogja. Érdekel is engem..
Amikor beléptem az osztályba meg se kottyant a sok szem ami rám tapadt, egyből leültem a helyemre, táskámból kivettem a könyvet amire éppen rászoktam, fülembe zenét raktam és tenyérbe ejtett állal kezdtem olvasni. Így e a legegyszerűbb figyelmen kívül hagyni az elítélő osztálytársaim pillantását. Azt gondolnak rólam amit csak akarnak.
|| x ||
Az ágyon ülve próbáltam felfogni mi is történik most velem. Két hónap telt ez azóta amióta lefeküdtem Jacksonnal, és egy hónapja annak, hogy furcsán érzem magam. Először a fejem fájt megállás nélkül, utána hányinger tört rám folyamatosan. Elkönyveltem betegségnek, biztos benyeltem valami csúnya vírust, bár nem igazán vagyok az a beteges típus. Mivel a fájdalmaim nem csillapodtak kezdtem kétségbeesni, még se fordultam az orvoshoz, arra gyanakodtam egészen más a problémám, s most nézve a tesztet.. igazam volt.
Terhes vagyok.
Nem Jackson az első férfi akivel lefeküdtem, viszont ő az első idióta aki nem húzott a farkára kotont. Jó, én is beszedhettem volna valami gyógyszert.
Most pedig mit kéne tennem? Abortálok, értelemszerűen. Most nem bírnék egy gyerekkel foglalkozni, hozzátéve, túl fiatal vagyok ehhez, a másik meg, ha megtartanám Jackson sose támogatna és akkor az egész értelmetlen lenne. Pontosan tudom milyen egy szülővel felnevelkedni, nem szeretném ha a saját gyerekem is ilyet érezne.
Felsóhajtva dobom ki a terhességi tesztet igyekezve nem ezen gondolkodni most, van elég problémám, nincs szükségem még egyre.
- Fiam! - rontott be apám, ami amúgy nem vall rá. - Ne haragudj amiért így rád török, de jó hírem van - csillogott a szeme izgatottan.
- Mond csak - dőlök neki az asztalomnak karba tett kezekkel, próbálva nem mutatni mennyire félek valójában.
- Előléptetést kaptam..
- Uram atyám, apu! - örülök meg egyből. - Büszke vagyok! Meg is érdemelted már, a beledet kidolgozod a konyhán.
- Hát igen, megérte ez a sok gürizés - túrja hátra a haját. - Veled minden okés? - Aish, miért ismer engem ilyen jól? Mindent megtehetek azért, hogy ne látszódjon rajtam semmi, erre...
- Persze, miért ne lenne? Sok a tanulni való - mutatok le ahol egymáson állnak a könyveim, a füzeteim tárva-nyitva.
- BaekHyun.. lehet már nem vagyok oly' fiatal, viszont látom sokkal többről van szó mint a tanulás - mormogja komolyan.. Nem szeretnék hazudni neki, ő lenne az utolsó ember a földön akinek hazudnék, most viszont muszáj leszek..
- Emlékszel arra a fiúra? Jacksonra?
- Hát persze - biccentett.
- Összevesztünk. Csúnyán. Nincs esély békülésre.. - Apa nem tűnik meggyőzöttnek.
- Értem - bólintott. - Hát akkor nem is zavarlak tovább - sétált a zajtóhoz ám mielőtt kiment volna felém fordult. - Ha nem akarsz beszélni a problémáidról csak mondanod kell, nincs szükséged a hazudozásra.. - hagyott magamra.
Ez.. egyszerűen remek.. A saját apámat magamra haragítottam.. vagyis nem tűnt mérgesnek, inkább csalódottnak..
Hasamra simítottam a tenyerem.. Még olyan pici lehetsz és már is nagy galibát okozol nekem.. Minél előbb meg kell szabadulnom tőle.
Hányingerrel ültem le a székemre és kezdtem tanulni elterelve a figyelmemet. A terhességem legyen a holnapi énem gondja.
|| x ||
Nagyban írtam a leckét, mert tegnap este nem bírtam befejezni, most éppen nem hallgattam közben zenét, így Nana hülyeségei jutottak a fülembe.
- Szóval lányok... fel kell adnom Jacksont.. lehet jóképű, de leves van az agyában - biggyesztette le az ajkait. Ja, milyen meggyőző. - Viszont! Kiderítettem kik jönnek az iskolánkba! - tapsikolt boldogan. Ó, hogy törne bele a keze. - A Park testvérek! - Park testvérek? Hát azok meg kicsodák? Tudnom kéne?
- Ők nem valami gazdag család sarja? - kérdezte egy random osztálytárs.
- Pontosan - kuncogott Nana. - ChanYeol, a fiatalabbik.. ő az enyém, be se próbálkozzatok nála - hunyorított. - Ez főleg rád vonatkozik, Byun - nézett rám. Összeráncoltam a homlokom, inkább nem is mondok semmit. - Bár amekkora egy ribanc vagy biztos ráfogod magad vetni. - Milyen vicces.. Már kisajátítja magának azt a Park gyereket, csak azért mert gazdag.. Akkor ki is a ribanc?
Továbbra se szólaltam meg, inkább fókuszáltam arra, hogy gyorsan befejezzem a leckém ám Nana kihúzta tenyerem alól a füzetemet, egyből kitépve a lapot.
- Im Jin-ah, ad azt vissza.
- Már miért tenném? - vigyorgott gúnyosan. - Szánalmas vagy Byun. Csak úgy mint a nyomorék anyád aki elhagyott - tépte szét a házim, a hatás kedvéért rá is taposott. Enyhén megráztam a fejem. Nem érdemli meg, hogy vele foglalkozzak, azt hiszi megsirathat, régen sikerült neki.
Nana ez első évben nagyon kedves lány volt, valami miatt teljesen megváltozott. Pontosan ezért tudja hogy nincs anyukám, mert anno barátok voltunk amit a megváltozása után mindenkinek elmondott s azóta is azzal csesztet. Ma már immunis vagyok rá, ettől függetlenül ugyan úgy fáj, sokszor hasztalannak érzem magam.
A füzetemet felszedtem a földről és megpróbáltamtam gyorsan leírni mindent, természetesen eredménytelenül, hiszen tegnap se sikerült befejeznem akkor most pár perc múlva miért menne?
A tanár bejött, már előre hallottam a lecseszési szövegét. Mivel ezzel a tanárral minden Szerdán dupla óránk van, ilyenkor az elsőben mindig beszedi a füzeteket. Mikor rajtam volt a sor a hányinger undorító módon tört rám. Megszólalni se bírtam, muszáj voltam futni, nem érdekelt, hogy utánam kiáltott a tanár, ha tovább maradok ott akkor nem lett volna szép látvány.
A vécé fölé hajolva adtam ki magamból a gyomrom tartalmát. Nehezen összeszedtem magam, a csap elé lassan sétáltam amit megnyitottam s megmostam az arcom. A tükörbe nézve elhúztam a szám, ez a terhesség teljesen kikészít, életemben nem néztem ki ilyen sápadtnak. Azért be kell vallanom, az időzítés tökéletesen jött nekem. Jobb ha most elmegyek az igazgatóhoz és haza kéredzkedem, amúgy is el kell mennem az orvoshoz.
Miután a diri elengedett visszatértem az osztályba hogy magamhoz vegyem a táskám. A tanár rögtön kérdőre vont, miért rohantam ki olyan sietősen.
- Rosszul lettem. Az igazgató hazaengedett - pakoltam el a füzetem és a könyvem.
- Rendben, gyógyulj hamar.
- Tanár úr - szólalt fel Nana. Ennek a némbernek nincs lakat a száján? - Ön komolyan elhiszi a hirtelen "betegségét"? Biztosan nincs kész a házija és menekülni akar.
- Jin-ah, azt hiszed nem látom az össze tépett papírt ami Byun asztala előtt hever, szerintem nem véletlenül van ott. Jó lenne ha végre a saját leckéddel foglalkoznál ahelyett hogy másokra koncentrálsz. BaekHyun, te menj csak, jövőhétre viszont várom a házid. - Bólintottam, megköszöntem és már mentem is.
|| x ||
Kényelmetlenül érzetem magam ahogyan terhes nők és férfiak ültek körülöttem, mindegyik a vizsgálatra várva. Szinte mindegyikük a párjával jött ám a velem szemben ülő lány egyedül jött csak úgy mint én.
Talán túl feltűnően bámulom, észre is vette, az arcán rögtön egy mosoly elterült. Meglepődtem mikor talpra állt elém sétálva, majd leült mellém.
- Hello - köszönt kedves hangon. - Téged még nem láttalak itt, ez az első alkalmad? - Bólintottam. - Ó, hagy mutatkozzak be, Park ChaeYoung vagyok.
- BaekHyun - válaszoltam röviden.
- Lehet kicsit tiszteletlenség, de megkérdezhetem hány éves vagy, csak mert fiatalnak tűnsz.
- Tizenhat vagyok.. - harapom be az alsó ajkam.
- Ah, akkor csak egy évvel vagy fiatalabb. Tudod azt gondolná az ember hogy sokkal több fiatallal találkozik itt, eddig te vagy az egyetlen aki olyan fiatal mint én... Na és megtartod?
- É-én még nem tudom.. - bizonytalanodok el hirtelen.
- Hm, a gyermek apja nem támogatna?
- Nem igazán..
- Megértelek, az én pasim amint megtudta, hogy teherbe ejtett szakított velem. Kicsit sajnálom szegényt, a bátyám és az ikrem csúnyán elbánt vele, utána a várost is elhagyta - kuncogott. - Biztos untatlak a badarságaimmal, nyugodtan rám szólhatsz ha idegesítelek.
- Dehogy idegesítesz - rázom meg a fejem. - Csak nem szoktam hozzá az ismerkedéshez. Egyébként aki elhagyott téged jó nagy barom. Aranyosnak tűnsz.
- Köszönöm szépen, ugyan ezt mondhatnám rólad.. Ah~ úgy látszik én jövök. Beszeretnél velem jönni?
- Miért... miért is ne - követtem a vizsgálóba.
- Szép reggelt Chae. Nicsak.. hoztál magaddal valakit - pislogott a nő ki a szemüvege mögül.
A váróban ismertem meg, ez az első alkalma itt, tudom milyen rossz egyedül lenni a vizsgálatokon, nem akartam egyedül hagyni.
- Ez igazán kedves tőled, mindig is jó lelkü voltál.. Nos, akkor lessük meg a babádat!
Érdeklődve néztem végig Chae vizsgálatát. Amint a képernyőn megjelent az ultra hang boldog könnyeket ejtett amin elágyult a szívem. Vajon én is így fogok reagálni mikor meglátom a kisbabámat? Fenébe.. már is kötődnék hozzá?
Tegnap még olyan biztos voltam az abortálásban, most meg.. tényleg fogalmam sincs mi legyen. Ha megtartanám.. Jackson pont telibe szarná az eglszed, de apa tuti biztos mellettem állna.. Valami döntést hoznom kell hamarosan.
|| x ||
Együtt sétáltunk ki ChaeYoungal, míg ő a saját ultrahangos képét nézte addig én a sajátomémat. Minél tovább bámulom annál jobban szívemebe vésődik.
- Chan, JinYoung! - kiáltott fel mellettem a lány miközben integetett két fiúnak akik az autójuknak dőlve beszélgettek. - Gyere, bemutatlak a két idióta tesómnak.
- Ah, Chae, jó lenne őket megismerni tényleg, viszont nekem haza kell mennem.. Mi lenne ha telefonszámot cserélnénk?
Chae megértően bólintott. - Okés, következő alkalommal úgyse menekülsz! - adta meg a számát majd én is megadtam neki az enyémet. Elköszönésképp megölelt ami picit meglepett de viszonoztam.
Haza fele úton akaratlanul a hasamat simogattam, bát nem akartam bevallani még az agyam hátuljába már biztos voltam abban, hogy megtartom a babámat.
|| x ||
Belépve a házba egyből megláttam aput. Hát ő meg mit keres itthon? Csak nem beteg? Nekem nem tűnt annak ma, lehet egyszerűen itthon szeretett volna maradni, meg is érdemli..
- Apa - teszem le a táskámat a földre.
- Hát te meg-..
- Rosszul lettem - szakítottam félbe. - Most jöttem az orvostól - vágódtam le mellé. - Apu.. mindig azt mondod bármi is történjen te mindig támogatni fogsz, igaz? - meg se vártam a válaszát, folytattam tovább a mondandómat. - Jackson.. csak szexet akart tőlem.. semmi többet. A helyzet az hogy, nem védekeztünk, és nem vettem be semmit ami megakadályozhatta volna ezt - húztam ki a zsebemből az ultrahang képét amit átnyújtottam neki. - Ha azt mondod jobb lenne nekem az abortálás.. megteszem..
- Te mit szeretnél? - kérdezte nyugodtan.
- Megtartani.. izé, nem vagy kiakadva?
- Azt hittem óvatosabb leszel.. meg már amúgy is tudtam. Ne feledd, mindig én viszem ki a szemeted, szóval ennél jobban kellett volna rejtegetned.
- Hupsz? - nevettem kínosan. - Szóval... megtarthatom?
- Fiam, felnevelni egy gyereket ilyen fiatalon nagyon nehéz. Természetesen mindenben kisegítenélek, de akkor sem lesz egyszerű dolgod. Úgy gondolod készen állsz rá?
- Félek - motyogom gyengén, ráncolva a szemöldököm. - Ettől függetlenül.. szeretném.. ezt.. Ha neked sikerült, nekem is fog.. Ami tényleg bátorít az egy lány akivel a rendelőben találkoztam.. Ő tizenhét és már nyolc hónapos terhes. Boldognak és magabiztosnak tűnt, pedig a párja elhagyta.
- Huh, mindig megtudod lepni az öregedet kölyök. Bárcsak anyád is ilyen bátor lett volna - fújta ki hosszasan a levegőt. - Megtarthatod.
- Köszönöm apa! - csúszok közelebb hozzá és szorosan magamhoz ölelem. - A legjobb vagy a világon - hajolok el. - ... Amúgy mit keresel itthon?
- Megérdemlek egy kis pihit, nem?
- Igen - bólintottam. - Na jó.. én most.. lepihenek, te pedig.. lazulgass csak.
- Meglesz.. Ó~, mit főzzek ebédre?
- Passz, még nem vagyok válogatós szóval bármi jöhet. Majd kelts fel ha esetleg alszom! - hagyom magára.
A szobámban levetettem magamról az utcai ruhát és belebújtam az otthoniba. Mosolyogva dőltem le az ágyamra, ujjaim között szorítottam a képet. most olyan boldog vagyok... mármint reméltem hogy elfogad és támogatni fog, ám mindig ott van az a kicsi bizonytalanság.
Az viszont ezer százalék, hogy Jacksont nem érdekelné, hogy teherbe ejtett, még is úgy érzem tudnia kell róla... ha már ő tette.. Viszont ezen a héten inkább kihagyom az ikolát, amúgy is kértem igazolást, így van időm arra, hogy kigondoljam miként fogom beavatni azt az idiótát ebbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése