Marked 2. Infection 11.

Marked 2. Infection 

11.Rész

Bowling

             Mark Jackson karjaiban zokogott. BaekHyun dühe még jobban ráébresztette mit is tett.

– Szörnyű vagyok! – sírta keservesen.

– Dehogy vagy – szorította magához szorosabban. – Meg kellett tenned, még ha nehéz is volt. BaekHyun csak féltékeny amiért képtelen teherbe esni és ezért rajtad vezette le. Nem leszünk abban a pozícióban hogy kihordj most egy babát, főleg, hogy ott van a két fiúnk akikre vigyázni kell. Igen, nehéz lesz, de túl leszünk rajta – simította tenyerét a könnyes arcra.

– Tudom, csak.. – motyogta. – Akkor is fáj. Már sokkal előbb el kellett volna intéznem a céget, de én csak húztam addig, ameddig ide nem kerültem. A hülye munkám miatt pedig alig láttam a fiainkat! Úgy érzem, hogy nem is ismerem őket – potyogtak tovább a könnyei. – Egyáltalán szeretnek engem? – mardosta magát tovább.

– Baby, ne gondolj ilyenekre kérlek. Lehet, hogy kevésszer láttad őket, de elmondtam nekik miket tettél értük mikor még kicsik voltak, szomorúak amiért nem lehetnek veled olyan sokat, de szeretnek és felnéznek rád. S miután a céged már nem lesz probléma annyit lehetsz velük amennyi csak jól esik – nyomott egy puszit nedves ajkaira.

– Szeretlek! – borult a nyakába, teste remegett.

– Én is szeretlek – suttogta a fülébe, beletúrva egyik kezével a hajába, próbálva megnyugtatni a férfit.

*

JaeBum csak sötétséget látott mikor belépett a házba, ami annyit jelentett, hogy BaekHyun behúzta a sötétítőket. Elhúzta a száját, felkattintotta a lámpát. Egy helyben állt pár pillanatig így rögtön megtudta hallani párja síró hangját. Frusztráltan felsóhajtott és a fürdőszobába ment. Kinyitotta az ajtót és elszörnyedt.

– BaekHyun! – rohant egyből mellé, kirántva kezéből az éles pengét amivel bőrét hasította fel. – Megígérted, hogy soha többet nem vagdosod magad! – kiabálta mérgesen,

– Jae-JaeBum! – zokogta. – Saj-sajnálom.. – hajtotta le a fejét.

Az Alfa szíve fájdalmasan dobbant. Ez az év tényleg szörnyű a számukra... mint ha minden negatív dolog rájuk szállt volna.

Karja közé szorította a férfit.

– Annyira szeretnék terhes lenni és életet adni a babának! Boldoggá akarlak tenni! Olyan haszontalannak érzem magamat.

– Dehogy vagy haszontalan, édesem. Sose voltál és soha sem leszel. Tudom mennyire fáj, hogy nem lehet saját gyerekünk, de muszáj ezen túl lépnünk. Nem ragadhatunk ennél le, mert csak rontani fogja a kapcsolatunkat és ezt te is jól tudod. A vagdosással pedig nem érsz el semmit. Egyszer csináltad, kórházba kerültél és az elég is volt nekünk. Babe, néz rám – nyúlt az álla alá. – Nagyon szeretlek téged, tudod ugye? Be vagyok neked vésődve és soha nem hagynálak el. Nem tudom hányszor mondjam el.. te vagy a mindenem és nem akarlak elveszíteni. Együtt megküzdünk a bajainkkal, de soha a büdös életbe ne vágd magad többé, megértetted? Ez egy parancs.

– Tudtam, hogy egyszer felhasználod az 'Alfa vagyok és parancsolok neked' kártyádat – nevetett könnyekkel teli szemekkel. – Együtt megoldjuk – bólintott és párja mellkasához simult. – Ellátod a lábam – nézett le végtagjára amiből folyt a vér, majd JaeBumra pislogott, szipogott és még mindig sírt, de Jae tudta hogy Baek már sokkal jobban van.

– Igen, ellátom – mosolygott rá.

Két hét telt el azóta, hogy Mark abortált és BaekHyun kiakadt rá. Az Ómega még mindig rosszul érezte magát, a Béta pedig nem kért tőle bocsánatot.

Kibum feszültnek érezte a dolgokat, így JongHyunnal megbeszélték, hogy elmennek bowlingozni, amibe Baekék is benne voltak. AeChannak viszont nem volt kedve ehhez, így Bum elfogja vinni anyjához.

S ma eljött az a nap. A tükörbe nézve próbált hozzászokni a gatyához amit nem rég vett. Nem az ő stílusa, hiszen általában fekete szakadt nadrágokat szokott hordani, de most megakarta mutatni jobban a domborulatait. Egy krémszínű farmer feszült fenekére, combjára és vádlijára. Egy lánc lógott az oldalán. A pulcsija pedig csípőjére simult, aminek vörös színe volt csak úgy, mint a szegecses cipőjének. Jól nézett ki, de furán érezte magát. Még egyszer lecsekkolta a fenekét és elégedetten bólintott. "Baszhatóan néz ki" ~ mondaná BaekHyun.

A csengő megszólalt, magához vette a cuccait, AeChan pedig kitotyogott a szobájából, egy kis táskával a kezében.

– Szép vagy, Omma – mosolygott fel rá.

– Te pedig gyönyörűséges – guggolt le mellé és puszit nyomott a szőke tincseibe. – Menjünk – állt fel, a kislány kinyújtotta a kezét amit rögtön megfogott.

Kisétáltak, JaeBumék kocsija ott állt, így oda sétáltak, és beszálltak.

– Sziasztok – köszönt Ae vidáman.

– Szia angyal! – nézett hátra BaekHyun. – Ma is extra aranyos vagy.

– Köszönöm – motyogta boldogan, engedve hogy ommája becsatolja.

Míg Kibumék anyjához értek AeChan végig vidáman beszélt, majd jó szórakozást kívánt mikor kiszállt a járműből.

– Ah.. olyan gyorsan nő – nézte kislányát, ahogyan belépett a házba.

– Aha... vagy csak te öregedsz – pimaszkodott a Béta.

– Ó, fogd be – morogta, de örült, hogy Baek kedve visszatért.

Gyorsan megérkeztek az áruházba. JongHyun a bowling teremnél találták, néhány ember fanolt Kibumra, de szerencsére sokan inkább a saját dolgaikkal foglalkoztak, így megkönnyebbülhettek.

– Jól nézel ki – pillantott végig Jong Kibumon, aki már köszönte volna meg, ám Baek megjelent mögötte, állát vállára ejtve.

– Baszható, ha? – húzta fel a szemöldökét kihívóan vigyorogva.

– BaekHyun! – pirult el, pedig számított arra, hogy kifogja mondani, de nem JongHyun előtt!

– Mi van? Inkább lennél büszke a seggedre! – Egy mozdulattal megfordította Kibumot, hogy a férfinak legyen háttál és megmarkolta a fenekét és Jongra nézve kinyújtotta a nyelvét, amire az Alfa csak megcsóválva a fejét mosolygott.

– YAH! Olyan gyerekes vagy – szabadította ki magát a Béta szorításából, az arca vörös árnyalatban volt, már hasonlított a pulcsijára.

– Babe, hagyd békén Kibumot – húzta JaeBum magához párját, nyakába puszilva.

– Pedig szeretem szívatni..

Az Ómega egyből durcásan nézett rá – Utállak – motyogta. – Menjünk – karolt bele JongHyun karjába, aki meglepettnek tűnt de boldognak egybe.

JongHyun mindenre gondolhatott, mivel megkapták a privát bowling pályát, így biztosra nem fogja őket zavarni.

Átvették a cipőjüket és készen álltak a játékra. Először csak úgy dobálták a lábát, valamikor eltalálták a bábukat néha nem.

Aztán komolyabbá váltak. Versenyezni kezdtek, leakarták győzni egymást, de nem úgy tűnt, hogy bármelyik nyerése állna.

– Ez így uncsi – dőlt hátra BaekHyun a matt fekete kanapén és beleivott az italába.

– Ja egy picit – ült le mellé Kibum eleganciával amire Baek elfintorodott.

– Lazulj már el, miért tartod egyenesen a hátad?

– Megszokás – vonta vállát.

– Jajj már – forgatta meg a szemét, átkarolta az Ómega vállát és hátra rántotta. – Idd ezt meg, úgy se vezetsz – nyújtotta az alkoholt neki amit hezitálva elvett, majd egy húzásra megöntözte vele a torkát. – Jó fiú – paskolta meg az arcát.

– Akkor most visszajöttök játszani, vagy mi van? – tette csípőjére kezét JaeBum.

– Nekem van egy jobb öltetem – tette keresztbe a lábát a kék szemű. – JaeBum te értem versenyzel, JongHyun pedig Kibumért. Aki veszít annak a párosnak valami kínos dolgot kell csinálnia. Benne vagytok?

– Én benne – vonta meg a vállát Jong.

– Én is – bólintott a másik.

– Fantasztikus – tapsolt izgatottan. – Mi legyen a bünti? – gondolkodott el, majd íriszei felcsillantak. – A vesztes párosnak ki kell magát sminkelni, parókát hordania és női ruhákat!

– Ez egy kicsit..

– Ó, és egész nap úgy kell maradniuk s emberek között kell lenniük! Na?

– Legyen – vigyorgott JaeBum. – Úgy is megnyerem – hajolt le párjához és ajkaira csókolt ami egész gyorsan eméjült.

– Ne itt dugjatok – ütötte meg az Ómega Baek kezét, aki felfújt arccal nézett rá.

– Te inkább készülj fel, mert lány lesz belőled egy napra.

– De magabiztos vagy – emelte fel a fejét és JongHyunra pillantott.– Megnyered, ügye? – pislogott édesen.

– Megfogom – bólintott. – Érted – tette hozzá és rá kacsintott.

A két Alfa egymást nézte, elszánva magukat, mind a ketten nyerni akartak. Halál komolyan vették, ez nem csak játék volt, amin a végén nevetni fognak és ölelkeznek, ó nem...

Mikor az utolsó golyó eltalálta a közepét a bábuknak és mindegyik eldőlt kivétel nélkül, BaekHyun éljenezve felpattant és karjaiba ugrott, lábait dereka köré kulcsolta és megcsókolta.

– Te vagy a legjobb, Babe – suttogta ajkaira.

JongHyun csalódottan terült el Kibum mellett.

– Sajnálom.

– Mit?

– Hogy nem én nyertem.

– Semmi baj, jó volt nézni, szép meccs volt.

– Nektek kell beöltöznötök lányoknak! – nevetett gúnyosan a Béta.

– Örülj csak, de én lányként is sokkal szebb leszek, mint most te – villantotta ki a tökéletes fehér fogait.

– Pf.. – forgatta meg a szemét. – Majd meglátjuk – engedte el párját, ám karjai Jae nyakában maradtak.

– És mikor kell ezt a hülyeséget csinálnunk?

– Passz, ráér – vonogatta a vállát. – Amúgy menjünk, már három órája itt vagyunk.

– Szerezhetünk kaját.

– Én nem kajára vagyok éhes – harapta be az ajkát.

– Ah, istenem Baek! – fújta ki a levegőt. – Olyan undorító vagy.

– Azért mert farokra vágyom? Szerintem normális.

– JongHyun, ölj meg kérlek – nyafogott Kibum.

– Meg a frászt, túl értékes vagy ahhoz – nézett a lila szemekbe s szinte elveszett bennük.. pár perc múlva pedig az időérzéke is eltűnt.

– Szóval... – szólalt meg Baek. – Ti is dugni fogtok?

– Na jó, elég – nevetett JaeBum, majd cipőiket vissza vették. – Jong, haza tudod vinni Kibumot?

– Persze – bólintott.

– Király, na gyere Babe – húzta magával a vöröset.

– Úgy dugd meg, hogy ne tudjon felállni – mondta még a szöszi, Jae csak egy perverz fejet vágott és eltűntek az ajtó mögött

– Hát ez vicces volt.

– Vicces? Azt a... általában az emberek azt mondják Baekre, hogy őrült.

– Én csípem, teljesen más, mint ahogyan a videóiban viselkedik.

– Te nézed a csatornáját? – döntötte oldalra a fejét.

Biccentett. – Fel is vagyok iratkozva..

– Jó egem – szorította homlokára a tenyerét.

– Menjünk mi is – állt fel, majd kinyújtotta a kezét a szöszinek aki elfogadta.

Az autóban ültek egymás mellett, csöndben, de nem érezték magukat kínosan, sőt nagyon is jól esett nekik. Furcsa módon egyszerre fordultak egymás felé, amint elnevették magukat.

– Élveztem az estét – kezdett bele Bum. – És nagyon örülök, hogy nem csak rám gondolsz.

– De a végén még is mi fogunk lánynak öltözni.

– Igen – kuncogta. – Ott hagyom a divatipart.. – mondta ki végül.

– Várj, most komolyan?

– Aha..

– Akkor muszáj nekem megmutatnod hogyan sütsz és főzöl.

– Hát... átmehetnék hozzád most i..

– Uhum... jó ötlet?

– Nem – csóválta meg a fejét.. – De nem igazán érdekel...