Waiting For You || Rémálom - 1.Fejezet ||

Waiting For You

Rémálom

1.Fejezet

      Lassan nyitogatta pilláit, valamiféle lánc összekoccanását hallotta, amit nem tudott hova tenni. Mire szemét teljesen kinyitotta, észlelte, hogy ketrecbe van zárva, és egy férfi áll előtte komoly arccal. Ahogy eszébe jutott mi történ vele - a fene tudja mennyi ideje - elsírta magát, de egy szót sem mert kiejteni száján, pedig üvölteni akarta volna, hogy 'anya', viszont nem merte. A férfi elfintorodott, rávágott egyet a vasrácsra, elmondva idegesen, hogy jobban teszi, ha befogja, így térdeit mellkasához húzta és úgy pityergett tovább némán. Nem akart felnézni, fogalma sem volt hol van és miért. Valamennyi idő eltelt, mikor pisszegést hallott a bal oldaláról, így lassan kezével hátrafésülte szőke tincseit, hogy lássa mi történik. Egy lány volt vele ebben a ketrecben, viszont neki a nyakán, a kezén és a lábán láncok lógtak, megviseltnek tűnt, száradt könnyek helyezkedtek el az arcán.

— Te tudod mi folyik itt? — kérdezte Mark hüppögve.

— Elfognak minket adni — suttogta, szemei a semmibe révedtek.

— Eladnak? Az még is mit jelent? — értetlenkedett. — Emberek vagyunk, nem tárgyak.

— Nem értheted.. csak egy kisfiú vagy — motyogta, majd az előző férfi aki elkussoltatta, kulccsal kinyitotta a lakatot majd az ajtót. 

Belépett a vasrácsok közé, a lányhoz lépett, aki gyűlölettel méregette a betontömb szélességű embert. Mint ha vicsorgott is volna, s mikor megfogta a lány láncát, az ráköpött.

— Undorítóak vagytok — morgott, ám egy csattanástól, ami az arcán végződött, elnémult, orrából pedig vér kezdett folyni.

— Te pedig egy Ómega, a feladatod hogy viselkedj! — szorította ökölbe a kezét, és vissza kellett magát fognia attól, hogy ne verje agyon, megmarkolta a láncot és felhúzta a földről. — Lódulj. — lökte meg.

Mark csak nézte ahogyan elráncigálják szerencsétlent. Behunyta a szemét, engedte, hogy könnyei folyjanak le megviselt arcán. Kezét nyakára simította és megkönnyebbülve sóhajtott fel, mikor a medál még mindig ott volt. Kinyitotta és bámulta benne a gyémántot. Mit tehetett az anyja, amiért ilyen helyzetbe kerültek? A nő akinél a pisztoly volt azt mondta fizetnie kell.. Mit kellett fizetnie és mivel? Miért ölték meg őket? Őt miért hozták ide, még is mi történik, Egy egy rémálom, igaz? Hamarosan felébred, a pihe-puha ágyában fog feküdni s anyja kedves mosollyal fogja várni..
Nem.. ez sajnos nem így lesz.. Ez a rémálom valós és azt sem tudja mi fog rá várni.

— Jól van fiú — jelent meg egy másik személy, egy lágy mosollyal az ajkain, amitől megnyugodott de rögtön feszülté vált. Magához rántotta a férfi és tűt nyomott a karjába, egy ideig ficánkolt a karok között, ám a végén ismét elájult.ű

*

Nem tudta mennyi idő telhetett el, mikor ismét felébredt. Nehezen kinyitotta a szemeit, kótyagosnak érezte magát. A hideg hirtelen kirázta, mikor lenézett magára öltözete hiányosnak bizonyult. Körül kémlelte helyzetét, négy lámpa világította be a kicsiny szobát. Ő maga egy ágyon feküdt, kezein láncok lógtak. Összezavarodottan ráncolta a homlokát és felállt, ekkor az üvegszerű falnál lezuhant a fekete függöny, így látszott, hogy ablakot rejtett, ami előtt emberek álltak. Ijedve mászott vissza az ágyra, próbálva eltakarni magát, ám az ajtó kinyílt és egy fiatal fiú lépett be rajta, aki megfogta s kezére csavart láncot és az ablak elé húzta. Könnyes szemekkel akart elfordulni, ám elég volt a magas emberre néznie, hogy engedelmeskedjen. Nézte ahogyan a gazdagoknak tűnő személyek állnak meg az üveg előtt, miközben valaki magyarázott nekik. Lehajtotta a fejét, ám a fiú rögtön állára szorította és visszaemelte. Sírni kezdett. Haza akart menni, nem bírta. Ha ez egy hülye vicc volt, akkor legyen vége! Nem bírja ezt a fájdalmat tovább, szomjas éhes és nagyon fázik. Annyira hülyének érezte magát. "Elfognak minket adni" játszódott le a fejében amit a lány mondott. Ez mit jelentett? Hogy lehet egy embert eladni? Legális? Meg van engedve? Egyáltalán minek adják el? Semmi funkciója sincsen, ő nem egy tárgy ergo dísz, hanem érző lélek! Mit fognak vele csinálni, kiállítják mint egy lámpát? Annyi kérdés forgott az agyában és mindegyikre választ akart kapni. "Te pedig Ómega vagy, a feladatod, hogy viselkedj!" Ezt sem tudta felfogni. Igen, a lány akit elhurcoltak a ketrecből egy ómega volt, de abban mi van? Megakarta érteni, szerre volna, ha a puzzle darabjai értelmesen összeállnának és nem lenne semmi katyvasz!
Gondolkodásából az húzta ki, hogy a fiú elkezdte az ajtó fele húzni. Elkerekedett a szeme s megmakacsolva magát ellenkezett, ami nem tartott sokáig, hiszen élete első pofonja csattant az arcán. Meghökkent így tovább lehetett rángatni. Egy páros elé hurcolták, akik elismerően bólogattak s a két aktatáskát átnyújtották annak a személynek, aki magyarázott. A fiú lecsatolta kezéről a láncot, így egyből megdörzsölte érzékeny bőrét. A páros nyakába tett valami nyakörvszerűséget, elfintorodott, ám hagyta. A nyakörvről egy lán lógott, amit húzni kezdtek, így tehetetlenül követte őket.
Arra eszmélt, hogy már egy fekete kocsiban ül, az ablakokat sötétítők borították. Behunyta a szemét és a jármű ablakának dőlt, halkan pityeregve. Nem mert többet tenni, annyira félt, fogalma se volt mit kéne tennie. Beszéljen? Könyörögjön? Kiabáljon? Vagy csak fogadja el a sorsát? Ez egyáltalán milyen sors? Mivel érdemelte ezt ki? Mit tett? Az gondolkodásából azt húzta ki, aminek neki volt dőlve kinyílt, így kiesett azon. Észre se vette, hogy eleredt az eső, így egy pocsolyában végezte. A párosból a férfi felemelte, már automatikusan várta a szidást vagy egy pofont, de semelyik sem történt meg, csak ismét elkezdte húzni a láncot, ami még mindig a nyakörvön csüngött. Elkerekedett a szemem, mikor meglátta a hatalmas nagy házat, ami szinte palotának nézett ki. Várjunk, őt most örökbe fogadták? De.. nem, még mindig nem fogta fel agyilag a helyzetet.. Össze volt zavarodva. 
Bárcsak érezné, hogy még is mi a fészkes fene történik vele. A fehér kerítés felé vették az irányt, amitől még jobban megijedt, futni akart innen, messze. A szíve összeszorult, amint megint eszébe jutottak anyja szavai "nagyon szeretlek" .. és lövés.. Kirázta a hideg, megborzongott, kezeit maga köré ölelte, érezte ahogyan remeg. Ajkai is ki voltak száradva, biztos volt abban, hogy már lila színűek.
A hatalmas kapuk előtt álltak, amik hangos nyikorgó hanggal nyitódtak meg. Annyira elfáradt, hogy mikor beléptek a területre azt hitte mentem összeesik, de makacsan ment tovább, hiszen nem akarta felhergelni a párost. Mielőtt a ház elé értek volna a nő egy fekete sálszerűséggel takarta el a szemét, ami arra emlékeztette, mikor anyja ezt tette vele születésnapján, mikor megmutatta az ajándékot amit kapott. Egy hatalmas játékhajó volt.. amibe első látásra beleszeretett, mikor még a boltban látták, de akkor még túl drága árral rendelkezett, és úgy gondolta soha nem is fogja megkapni, ám még is megvette neki.
Amikor ommája tekerte köré a sálat izgatottan pattogott, úgy volt vele, hogy nem érdekli mit kap, akkor is boldogan fogja használni.Ám most? A frászt hozta rá s az egész dolgot, hogy nem szólnak semmit, még félelmetesebbé teremtette a kialakult helyzetet.Hirtelen valaki kézbe kapta, reflexből ütni akart, de megálljt parancsolt magának. A cipők hangjából ítélve lépcsőn mehettek.. A sálat levették róla, és amit a szeme előtt látott... hányingere lett.. Megint ketrec... nem, ezt nem akarta!

— NEM! — jött meg a hangja. 

A férfi faarccal nézett rá, csak szemöldökét húzta fel félig, majd mint aki meg se hallotta, a láncon rántott egyet, amitől elesett, nézte ahogyan a végét egy kampószerűségre tette és rálakatolta, s csak otthagyta.. egyedül...
Félig sötét volt a hely, csak egy pislákoló lámpa tartotta életben a helyet. Pislogott párat, hogy hozzászokjon a homályhoz. Az egyik sarokban - a ketrecen kívül - valamiféle vécé volt, a másikban.. addig el se ért a fény. A lánc felé fordult, egyből a kampóra fogott és húzni kezdte, de semmit sem ért, hiszen túl gyenge a karja.. Maga mellé nézett, valamiféle összedobott ágyat látott, amin elhelyezkedett, lábait felhúzta és hangosan zokogni kezdett, ismételgetve, hogy hamarosan minden rendben lesz.
Remegett az egész teste, ujjai görcsben álltak, próbálva pozitív dolgokra emlékezni, de ilyenkor ki a fene tudna olyanokra gondolni? A szüleit megölték, őt pedig elhurcolták, eladták mit tudja minek.. Most ő mi is? Már ezt se tudta..
Összetört.. fogalma se volt, mit tegyen... Az életének vége..Eldőlt az ágyszerűségen, összegömbölyödött, s csak sírt tovább, ameddig el nem aludt a fáradtságtól.

———

— Ezt nem értem — motyogott Kibum.

— Mármint melyik részét? — piszkálta a nyakában lévő arany medált.

— Hát hogy miért adnak el minket, ennek semmi értelme sincs..

— Hmm, ez is olyan, mint a többi undorító biznisz.. Például erős drogok eladása.

— De itt emberek életéről van szó! 

Mark elhúzta a száját, ezt nem igazán tudta volna elmagyarázni a szőke terhes fiúnak..

— Inkább mesélek tovább...

— Oké — bólintott.

— Még színtisztán emlékszem az első napomra a pincében...