Marked 2. Infection 10.

Marked 2. Infection 

10.Rész

Gyűlölet

Hangosan nevetgéltek, az egész ház tőlük zengett. Istenien érezték magukat. Kibum nem tudta levakarni a vigyort az arcáról, nem mint ha akarta volna. JongHyun egyszerűen tökéletesen bánt a személyiségével és AeChanéval, visszafogott vicceket mesélt s minden egészségtelen ételt elkerülte az asztalt... még, mert tudta, hogy sütit megfogják enni. S alig várta, hogy megkóstolja.

– Akkor hozhatom a desszertet? – mosolygott rájuk, Ae éljenzett, Kibum pedig egyszerűen bólintott.

Mikor lerakta eléjük a sütit a nyál összefutott a szájában, igazán kívánt már valami édeset és JongHyun süteményét örömmel fogja magába tömni.

– Jól néz ki – nyalta meg az ajkait és elvett egy szeletet majd beleharapott. A falat szinte elolvadt a szájában, majdnem fel is nyögött, de visszafogta magát. – Ez nagyon finom. Neked is ízlik angyalom? – nézett lányára, aki már a felét megette. Felnevetett. – Úgy látom igen – simított arcára.

– Már értem miért hív téged Ommának. Tisztára úgy viselkedsz mint egy anya. Nem mint ha rossz lenne, édesek vagytok.

Az Ómega csak elmosolyodott és ismét beleharapott a sütibe.

– Valamelyik nap voltam egy áruházban, ahol van bowling és elég sokáig nyitva vannak. Elmehetnénk együtt valamikor és BaekHyunék is jöhetnének, jól el lennék. Már ha csak szeretnéd.

– Sose bowlingoztam – ejtette fejét a tenyérbe miközben nyammogott a falaton. – Kicsit, te mit szólnál hozzá?

– Nem tudom mi az a bowling – rántotta meg a vállát.

– Nos.. megkérdezem majd Baeket hogy benne van-e – pillantott a férfi szemébe, akinek felfele görbültek az ajkai.

– Remek, remélem benne lesz, szeretném őt is jobban megismerni, olyan fura.

– Ha tudnád.. – motyogta magának a szöszi, majd elégedetten hátradőlt hasára téve kezét. – Tele vagyok. Ezt elég ritkán mondhatom, alig ehetek valamit – biggyesztette le ajkait.

JongHyun komoly arccal könyökölt fel az asztalra, ujjait egymásba fonta s úgy kezdett beszélni. – Nem akarod ott hagyni a modellkedést? Mármint, jól megy neked, mint ha csak erre született volna, de... látom amit látok. El vagy fáradva. És egy embernek rendesen kell ennie. És most tegyük két külön kategóriába a fogyózást és az éheztetést – szögezte le. – Nagyon vékony vagy.. és iszonyat könnyű, pár kilót nem ártana felszedned, de ha a divat iparban maradsz, akkor nem fog sikerülni. Nem szeretnélek lebeszélni, mert ha te szereted csinálni, akkor csináld, de én aggódom érted – sóhajtotta.

Kibum elhúzta a száját... pontosan tudta mennyire rossz hatással van rá a munkája. Nem egyszer történt, hogy elájult egy fotózás közben, vagy annyira elgyengült, hogy muszáj volt leülnie és ételt adtak neki, de rosszul léte miatt semmit se tudott letuszkolni a torkán.

A vékonyságáról már ne is beszéljünk! Néha úgy érezte magát bármely percben ketté tudna törni.

– Őszintén.. gondoltam már arra, hogy otthagyjam... de még is mit kezdenék magamal utána? Megszoktam a helyzetemet.

– Ha bármi lenne.. én szívesen látnálak az éttermemben – mosolygott rá.

– Mi? Komolyan? – pislogott.

– Hát azért szeretném tudni hogy főzöl.

– Pf.. – forgatta meg a szemét. – Szóval azt akarod, hogy meghívjalak magamhoz és csináljak neked valamit?

– Tőlem itt is csinálhatod – vigyorodott el.

Kibum akaratlanul kívül elpirult, s biccentett majd Aera tekintet aki még mindig tömte magába a sütit és semmire se figyelt.

– Kislányom! – szólt rá. – Lassabban, a végén még beteg leszel.

AeChan csak durcásan nézett rá, de hallgatott rá.

*

BaekHyun unott fejjel hallgatta az Ómega magyarázását. Általában érdekelte a dolog, de az, hogy a szöszi másról nem áradozott csak JongHyunról. Kicsit kezdett az agyára menni a dolog.

– Kibum, te baszott hülye vagy – vágott bele a mondatába.

– Eh? Most miért? – nyafogott értetlenül.

– Szerintem JonHyun hajt rád.. csak túl szőke vagy ahhoz, hogy észrevedd.

– Már megbocsáss? – húzta fel durcásan az orrát. – Te bolond vagy.. – vörösödött el.

– Óóó... neked is tetszik az Alfa, igaz? – vigyorodott el a Béta.

– Nem! – vágta rá túl gyorsan. – Hagyj békén – pillantott el és karba tette a kezét.

– Te vagy aki képtelen befogni. Állandóan JongHyunról csacsogsz. Nem is kéne senkit se keresned, a sors tálcán felkínálja Kim JongHyunt, a tökéletes Alfát.. Miért nem hancurkodsz már a farkán?

– Na de BaekHyun! – hördült fel.

– Unalmas vagy.

– Azért, mert nem beszélek nyilvánosan a szexuális életemről? Lehet hogy ez neked normális, de nekem szokatlan.

– Hát pont azért mesélgetek az enyémről, hogy beleszokj.

– Nem hiszem, hogy beleakarok – motyogta magának. – Egyébként most jut az eszembe! – próbált témát váltani. – JongHyun elhívott engem, AeChant, téged és BaekHyunt bowlingozni.

– Oh.. – lepődött meg. – Igazán kedves, hogy ránk is gondol. Oké, be kell vallanom.. az-az Alfa egy kincs.. Amúgy attól függ mikor mennénk.

– Azt még én sem tudom, de amint tájékoztat szólok.

– Uhum – bólintott.

Kibum telefonja hangosan megcsörrent, így magához emelte a képernyőn Mark neve volt, majd eltűnt és rögtön utána egy üzenet jött tőle amit megnyitott és olvasni kezdett. Szemöldöke felszökött, szemei tányérméretűre kerekedtek s sokkos állapotban hirtelen pattant fel.

– Kibum? – értetlenkedett a kék szemű.

– Öhm.. most mennem kell – tolta hátra a székét és felkapta a táskáját. – Majd később leírok mindent – dobott egy puszit a levegőben legjobb barátjának s már ott se volt.

*

Mark a szív alakú medállal játszadozott. Mindig ezt tette, mikor idegessé vált. S tegyük azt is hozzá, hogy terhes, amire most nem szabad koncentrálnia, hiszen holnap fog abortálni.. s azt nem várta. Kiakart tépődni a szíve, amiért el kell vetetnie gyermekét. A stress egyre jobban növekedett, főleg, hogy ma mondja el pár fontos embernek, hogy másnak fogja adni a céget. Ami nem lesz könnyű, olyan sok mindent kell még csinálnia, mert nem adhatja csak úgy valakinek amiért olyan keményen megdolgozott.

S miután a cég nem az ő gondja lesz, meg kell küzdenie a ténnyel, hogy elvetette a gyerekét... még nem tudja mi lesz így a jövőben. Az egyetlen dolog aminek örült, hogy Jackson vele marad. Élnie az Alfája nélkül? Bele se mert gondolni.

Halántékára szorította a kezét, fájt a feje, hányingere volt és nyafogós a kedve. Az ajtó kinyílt és egy szőke buksi jelent meg.

– Kibum? – lepődött meg, mármint látta már Bumot szőkén, de most igazán megilletődött azon, hogy megszegte a parancsát. Nem mint ha problémája lenne vele.

– Megkaptam az üzenetedet. Mi a baj? – ült le a székre.

– Én.. másnak adom a céget.

– .... Tessék? – pislogott. – De miért?

Mark összeszorította a szemét és elmagyarázta a dolgot a fiatalabbnak, aki minden egyes szavát megértette s nem tudta volna elítélni emiatt. Kibum pedig elmondta, hogy néha gondolt arra, hogy kilép, s ez most egyszerűbbé tette a dolgát, hiszen még négy évvel ezelőtt csak is azért lett modell, mert Mark segített neki, de ha már más kezében lesz.. akkor nincs problémája.

– Kibum..

– Igen?

– Eltudnál velem jönni? Holnap az abortálásra?

– Persze – mosolygott szomorúan. Emlékszik arra, mikor ő akarta elvetetni AeChant... ma már nem tudná elképzelni hogy kislánya nélkül éljen

– Köszönöm – sóhajtotta és lehajtotta az asztalra a fejét.

A szöszi oldalra billentette a fejét és az idősebb hajába túrta az ujjait. Sose látta Markot ilyen megtörtnek.

– Nő le a hajad.

– Tudom... nem hiszem, hogy innentől festeni fogom... Jacks amúgy is hiányolja a szőke tincseimet – fújta ki a levegőt. – Annyira nem akarom a holnapot.. nem akarom elvetetni a babámat.. de muszáj – szipogta. – Szörnyen érzem magam.. – Kibum felállt a székéből, az asztalt megkerülve ölelte magához az idősebbiket.

*

Jackson szerelme karját simogatta. Túl vannak az abortuszon de Mark annyira rosszul érezte magát, hogy lefektették pihenni s amint jobban fogja magát érezni haza mehet.

Az Ómega soha nem érzett ilyen szomorúságot, bánatot megvetést és haragot egyszerre. Hányingere támadt minden alkalommal, mikor arra gondolt, hogy nem rég abortált... Jacks pedig próbált erős maradni érte, bár az ő szíve is fájdalmasan dobbant. Kibum az ágy másik oldalán ült s ugyan úgy támogatta Markot. Bár neki soha nem kellett elvetetnie gyermekét, még is átérezte a dolgot.

A szoba ajtaja kicsapódott. Egy mérges BaekHyun állt ott, mögötte egy aggódó JaeBummal.

A szőke Ómega megilletődött, igen ráírt a Bétára, hogy most mi történik, de nem hitte volna, hogy idejön.

– Baek! – Mark megörült a vörös hajúnak s mosolygott is, de a másik csak bámult rá dühös villámokat szóró szemekkel, így ős is egy pillanat alatt megkomolyodott. – Miért nézel így rám?

– Gyerek gyilkos – mutatott rá fenyegetően, Jackson pedig rögtön felállt a szóra.

– JaeBum vidd ki innét, ez most baszottul nem hiányzik.

– Nem hiányzik, ha? Az Ómegád éppenséggel nem rég vetette el a gyerekedet! Miért vagy ilyen nyugodt? Ez undorító – morogta és elcsapta JaeBum kezét, mikor próbálta elhúzni.

– Baek, Marknak megvolt az oka, hogy ezt tegye – mondta Kibum nyugodt hangon, nem akarva jobban haragítani a férfit.

– És még is mi lenne az ok, hm? Gazdag, van egy nagy háza és semmi gondja sincs! Mások próbálnak teherbe esni, de kibaszottul lehetetlen! Te pedig szívtelenül... csalódtam benned.. és undorodom tőled – fintorgott Markra, aki már tenyerébe temetve zokogott.

Jacksonnál betelt a pohár és erőszakosan kilökdöste a Bétát, mert olyan érzése volt, hogy megüti. JaeBum bocsánatot kért és párja után sietett.

– Hé! Várj már meg! – rohant BaekHyun elé.

– Mi van? – förmedt rá.

– Babe.. ezt nem kellett volna.

– Micsoda? Most mellettük állsz! Most komolyan nem hiszlek el! – dobbantott a lábával.

– Nem állok senki mellett. Egyszerűen csak tiszteletlen volt amit tettél. Mark nem olyan aki csak úgy elvetetné a gyerekét, szóval biztos vagyok benne, hogy nyomós oka volt, és ha láttad volna éppen emésztette magát, te pedig jobban tőrt szúrtál belé. Attól még, hogy te nem vagy képes teherbe esni nem máson kéne levezetni a bánatodat.

– De-!

– Nem, BaekHyun! Elég.. – suttogta a végén. – Ha Mark jobban lesz szépen bocsánatot kérsz tőle.

– Meg a francokat.. Akkor is utálom – fortyogott, majd vállba lökve JaeBumot tovább állt felszegezett fejjel.

Hangosan nevetgéltek, az egész ház tőlük zengett. Istenien érezték magukat. Kibum nem tudta levakarni a vigyort az arcáról, nem mint ha akarta volna. JongHyun egyszerűen tökéletesen bánt a személyiségével és AeChanéval, visszafogott vicceket mesélt s minden egészségtelen ételt elkerülte az asztalt... még, mert tudta, hogy sütit megfogják enni. S alig várta, hogy megkóstolja.

– Akkor hozhatom a desszertet? – mosolygott rájuk, Ae éljenzett, Kibum pedig egyszerűen bólintott.

Mikor lerakta eléjük a sütit a nyál összefutott a szájában, igazán kívánt már valami édeset és JongHyun süteményét örömmel fogja magába tömni.

– Jól néz ki – nyalta meg az ajkait és elvett egy szeletet majd beleharapott. A falat szinte elolvadt a szájában, majdnem fel is nyögött, de visszafogta magát. – Ez nagyon finom. Neked is ízlik angyalom? – nézett lányára, aki már a felét megette. Felnevetett. – Úgy látom igen – simított arcára.

– Már értem miért hív téged Ommának. Tisztára úgy viselkedsz mint egy anya. Nem mint ha rossz lenne, édesek vagytok.

Az Ómega csak elmosolyodott és ismét beleharapott a sütibe.

– Valamelyik nap voltam egy áruházban, ahol van bowling és elég sokáig nyitva vannak. Elmehetnénk együtt valamikor és BaekHyunék is jöhetnének, jól el lennék. Már ha csak szeretnéd.

– Sose bowlingoztam – ejtette fejét a tenyérbe miközben nyammogott a falaton. – Kicsit, te mit szólnál hozzá?

– Nem tudom mi az a bowling – rántotta meg a vállát.

– Nos.. megkérdezem majd Baeket hogy benne van-e – pillantott a férfi szemébe, akinek felfele görbültek az ajkai.

– Remek, remélem benne lesz, szeretném őt is jobban megismerni, olyan fura.

– Ha tudnád.. – motyogta magának a szöszi, majd elégedetten hátradőlt hasára téve kezét. – Tele vagyok. Ezt elég ritkán mondhatom, alig ehetek valamit – biggyesztette le ajkait.

JongHyun komoly arccal könyökölt fel az asztalra, ujjait egymásba fonta s úgy kezdett beszélni. – Nem akarod ott hagyni a modellkedést? Mármint, jól megy neked, mint ha csak erre született volna, de... látom amit látok. El vagy fáradva. És egy embernek rendesen kell ennie. És most tegyük két külön kategóriába a fogyózást és az éheztetést – szögezte le. – Nagyon vékony vagy.. és iszonyat könnyű, pár kilót nem ártana felszedned, de ha a divat iparban maradsz, akkor nem fog sikerülni. Nem szeretnélek lebeszélni, mert ha te szereted csinálni, akkor csináld, de én aggódom érted – sóhajtotta.

Kibum elhúzta a száját... pontosan tudta mennyire rossz hatással van rá a munkája. Nem egyszer történt, hogy elájult egy fotózás közben, vagy annyira elgyengült, hogy muszáj volt leülnie és ételt adtak neki, de rosszul léte miatt semmit se tudott letuszkolni a torkán.

A vékonyságáról már ne is beszéljünk! Néha úgy érezte magát bármely percben ketté tudna törni.

– Őszintén.. gondoltam már arra, hogy otthagyjam... de még is mit kezdenék magamal utána? Megszoktam a helyzetemet.

– Ha bármi lenne.. én szívesen látnálak az éttermemben – mosolygott rá.

– Mi? Komolyan? – pislogott.

– Hát azért szeretném tudni hogy főzöl.

– Pf.. – forgatta meg a szemét. – Szóval azt akarod, hogy meghívjalak magamhoz és csináljak neked valamit?

– Tőlem itt is csinálhatod – vigyorodott el.

Kibum akaratlanul kívül elpirult, s biccentett majd Aera tekintet aki még mindig tömte magába a sütit és semmire se figyelt.

– Kislányom! – szólt rá. – Lassabban, a végén még beteg leszel.

AeChan csak durcásan nézett rá, de hallgatott rá.

*

BaekHyun unott fejjel hallgatta az Ómega magyarázását. Általában érdekelte a dolog, de az, hogy a szöszi másról nem áradozott csak JongHyunról. Kicsit kezdett az agyára menni a dolog.

– Kibum, te baszott hülye vagy – vágott bele a mondatába.

– Eh? Most miért? – nyafogott értetlenül.

– Szerintem JonHyun hajt rád.. csak túl szőke vagy ahhoz, hogy észrevedd.

– Már megbocsáss? – húzta fel durcásan az orrát. – Te bolond vagy.. – vörösödött el.

– Óóó... neked is tetszik az Alfa, igaz? – vigyorodott el a Béta.

– Nem! – vágta rá túl gyorsan. – Hagyj békén – pillantott el és karba tette a kezét.

– Te vagy aki képtelen befogni. Állandóan JongHyunról csacsogsz. Nem is kéne senkit se keresned, a sors tálcán felkínálja Kim JongHyunt, a tökéletes Alfát.. Miért nem hancurkodsz már a farkán?

– Na de BaekHyun! – hördült fel.

– Unalmas vagy.

– Azért, mert nem beszélek nyilvánosan a szexuális életemről? Lehet hogy ez neked normális, de nekem szokatlan.

– Hát pont azért mesélgetek az enyémről, hogy beleszokj.

– Nem hiszem, hogy beleakarok – motyogta magának. – Egyébként most jut az eszembe! – próbált témát váltani. – JongHyun elhívott engem, AeChant, téged és BaekHyunt bowlingozni.

– Oh.. – lepődött meg. – Igazán kedves, hogy ránk is gondol. Oké, be kell vallanom.. az-az Alfa egy kincs.. Amúgy attól függ mikor mennénk.

– Azt még én sem tudom, de amint tájékoztat szólok.

– Uhum – bólintott.

Kibum telefonja hangosan megcsörrent, így magához emelte a képernyőn Mark neve volt, majd eltűnt és rögtön utána egy üzenet jött tőle amit megnyitott és olvasni kezdett. Szemöldöke felszökött, szemei tányérméretűre kerekedtek s sokkos állapotban hirtelen pattant fel.

– Kibum? – értetlenkedett a kék szemű.

– Öhm.. most mennem kell – tolta hátra a székét és felkapta a táskáját. – Majd később leírok mindent – dobott egy puszit a levegőben legjobb barátjának s már ott se volt.

*

Mark a szív alakú medállal játszadozott. Mindig ezt tette, mikor idegessé vált. S tegyük azt is hozzá, hogy terhes, amire most nem szabad koncentrálnia, hiszen holnap fog abortálni.. s azt nem várta. Kiakart tépődni a szíve, amiért el kell vetetnie gyermekét. A stress egyre jobban növekedett, főleg, hogy ma mondja el pár fontos embernek, hogy másnak fogja adni a céget. Ami nem lesz könnyű, olyan sok mindent kell még csinálnia, mert nem adhatja csak úgy valakinek amiért olyan keményen megdolgozott.

S miután a cég nem az ő gondja lesz, meg kell küzdenie a ténnyel, hogy elvetette a gyerekét... még nem tudja mi lesz így a jövőben. Az egyetlen dolog aminek örült, hogy Jackson vele marad. Élnie az Alfája nélkül? Bele se mert gondolni.

Halántékára szorította a kezét, fájt a feje, hányingere volt és nyafogós a kedve. Az ajtó kinyílt és egy szőke buksi jelent meg.

– Kibum? – lepődött meg, mármint látta már Bumot szőkén, de most igazán megilletődött azon, hogy megszegte a parancsát. Nem mint ha problémája lenne vele.

– Megkaptam az üzenetedet. Mi a baj? – ült le a székre.

– Én.. másnak adom a céget.

– .... Tessék? – pislogott. – De miért?

Mark összeszorította a szemét és elmagyarázta a dolgot a fiatalabbnak, aki minden egyes szavát megértette s nem tudta volna elítélni emiatt. Kibum pedig elmondta, hogy néha gondolt arra, hogy kilép, s ez most egyszerűbbé tette a dolgát, hiszen még négy évvel ezelőtt csak is azért lett modell, mert Mark segített neki, de ha már más kezében lesz.. akkor nincs problémája.

– Kibum..

– Igen?

– Eltudnál velem jönni? Holnap az abortálásra?

– Persze – mosolygott szomorúan. Emlékszik arra, mikor ő akarta elvetetni AeChant... ma már nem tudná elképzelni hogy kislánya nélkül éljen

– Köszönöm – sóhajtotta és lehajtotta az asztalra a fejét.

A szöszi oldalra billentette a fejét és az idősebb hajába túrta az ujjait. Sose látta Markot ilyen megtörtnek.

– Nő le a hajad.

– Tudom... nem hiszem, hogy innentől festeni fogom... Jacks amúgy is hiányolja a szőke tincseimet – fújta ki a levegőt. – Annyira nem akarom a holnapot.. nem akarom elvetetni a babámat.. de muszáj – szipogta. – Szörnyen érzem magam.. – Kibum felállt a székéből, az asztalt megkerülve ölelte magához az idősebbiket.

*

Jackson szerelme karját simogatta. Túl vannak az abortuszon de Mark annyira rosszul érezte magát, hogy lefektették pihenni s amint jobban fogja magát érezni haza mehet.

Az Ómega soha nem érzett ilyen szomorúságot, bánatot megvetést és haragot egyszerre. Hányingere támadt minden alkalommal, mikor arra gondolt, hogy nem rég abortált... Jacks pedig próbált erős maradni érte, bár az ő szíve is fájdalmasan dobbant. Kibum az ágy másik oldalán ült s ugyan úgy támogatta Markot. Bár neki soha nem kellett elvetetnie gyermekét, még is átérezte a dolgot.

A szoba ajtaja kicsapódott. Egy mérges BaekHyun állt ott, mögötte egy aggódó JaeBummal.

A szőke Ómega megilletődött, igen ráírt a Bétára, hogy most mi történik, de nem hitte volna, hogy idejön.

– Baek! – Mark megörült a vörös hajúnak s mosolygott is, de a másik csak bámult rá dühös villámokat szóró szemekkel, így ős is egy pillanat alatt megkomolyodott. – Miért nézel így rám?

– Gyerek gyilkos – mutatott rá fenyegetően, Jackson pedig rögtön felállt a szóra.

– JaeBum vidd ki innét, ez most baszottul nem hiányzik.

– Nem hiányzik, ha? Az Ómegád éppenséggel nem rég vetette el a gyerekedet! Miért vagy ilyen nyugodt? Ez undorító – morogta és elcsapta JaeBum kezét, mikor próbálta elhúzni.

– Baek, Marknak megvolt az oka, hogy ezt tegye – mondta Kibum nyugodt hangon, nem akarva jobban haragítani a férfit.

– És még is mi lenne az ok, hm? Gazdag, van egy nagy háza és semmi gondja sincs! Mások próbálnak teherbe esni, de kibaszottul lehetetlen! Te pedig szívtelenül... csalódtam benned.. és undorodom tőled – fintorgott Markra, aki már tenyerébe temetve zokogott.

Jacksonnál betelt a pohár és erőszakosan kilökdöste a Bétát, mert olyan érzése volt, hogy megüti. JaeBum bocsánatot kért és párja után sietett.

– Hé! Várj már meg! – rohant BaekHyun elé.

– Mi van? – förmedt rá.

– Babe.. ezt nem kellett volna.

– Micsoda? Most mellettük állsz! Most komolyan nem hiszlek el! – dobbantott a lábával.

– Nem állok senki mellett. Egyszerűen csak tiszteletlen volt amit tettél. Mark nem olyan aki csak úgy elvetetné a gyerekét, szóval biztos vagyok benne, hogy nyomós oka volt, és ha láttad volna éppen emésztette magát, te pedig jobban tőrt szúrtál belé. Attól még, hogy te nem vagy képes teherbe esni nem máson kéne levezetni a bánatodat.

– De-!

– Nem, BaekHyun! Elég.. – suttogta a végén. – Ha Mark jobban lesz szépen bocsánatot kérsz tőle.

– Meg a francokat.. Akkor is utálom – fortyogott, majd vállba lökve JaeBumot tovább állt felszegezett fejjel.