Dance Teacher 9.Fejezet

Dance Teacher 

9.Fejezet

Vége

Hossz: 9/9
Banda: EXO & SHINee
Szereplők: Byun BaekHyun, Kim JongIn, Kim JongHyun, Kim Kibum
Párosítás: KaiBaek, JongKey
Műfaj: slash, fluff, dráma,
Besorolás: +14
Figyelmeztetés: trágár szavak, szereplők kora nem egyezik a valósággal,
Hozzáfűzés: Hi Everybody^^ Nos elérkeztünk az utolsó részhez, amit kicsit szenvedéssel írtam meg, mert már alig tudtam feltölteni valami történéssel a lényeges dolgok között, így kicsit vontatott lesz, talán unalmas is, és meg is fogtok engem ölni a történések miatt. De azért remélem tetszeni fog, jó olvasást, My White Ravens^^

JongIn POV

Kedvelem, kedvelem BaekHyunt, ezen nincs mit letagadni. A szívembe véste magát, még ha eleinte nem is akartam. Azt hiszem jól mennek a dolgok köztünk, bár mikor együtt "fürödtünk" és lekezelt, utána kicsit furcsán viselkedett, de inkább nem hoztam fel.
Már eltelt egy hónap, az iskolának pedig hamarosan vége. A diákok már nagyon izgulnak az évzáró miatt, én pedig egyre szarabbul érzem magam, mert ma utoljára szembe kell néznem a feleségemmel. Nincs kedvem ehhez. Belefáradtam a kérdésekbe, abba, hogy rám próbálják erőltetni az együtt maradást.. Nem. Ennyi a válaszom. Aish. Indulnom kéne, de annyira hányingerem van, Ah, ne legyél ekkora nyomorék Kim JongIn, felnőtt férfi vagy!
- Baek!
- Hüm? - bukkan elő a feje az ajtónál.
- Nem jössz velem? - nézek rá maci szemekkel.. Ja nagyon felnőtt férfi!
- Jó próbálkozás, de nem. Még el kell intéznem egy fontos hívást - rázza meg a telefont.
- Az nem ér rá?
- Nem - jön be végül a szobába. - Sok sikert - ölel meg. - Ezután teljesen vége lesz, meg fogsz könnyebbülni - kezdi el begombolni az ingemet.
- Tudom.
- Jó utat. - Még egyszer megölel és elsétál. Megint furcsán viselkedik.. Istenem, annyira zavar, hogy nem tudok rajta néha kiigazodni. Annyira tudni akarom, hogy ilyenkor mikre gondol!

Azt hittem hosszabb lesz ide az út. Direkt végig szenvedtem, de nem, még így is olyan gyorsan ideértem... sajnos.
Belépek az épületbe, a szívem gyorsabban kezd verdesni.. csak legyen gyorsan vége.
Meglátva a feleségemet elfintorodok. Szépen, elegánsan, egy nőhöz méltóan van felöltözve.. ez a nő, akibe beleszerettem, akit feleségül vettem... Azt hittem együtt fogunk megöregedni, hihetetlen szép, belülről még is rohad és ez kiakasztó, leromboló. Végig nézek a teremben, de annyira nem érdekel mér a szituáció, hogy minden arc homályos. Erre a napra nem akarok emlékezni.. soha.
Nos, akkor kezdjük.

~°~°~°~°~°~

Megkönnyebbülésemben felnevetek. Tényleg szabadnak érzem magam! Milyen régen is éreztem magam így, már el is felejtettem hogy ez ilyen frissítő.
- Baekkie! - robbanok be a nappaliba, ahol éppen nézi a tévét.
- Aish! Megijesztettél! Hogy ment?
- Jól, elvált vagyok hivatalosan is.
- Hüm, az jó - mosolyog halványan. - Holnap megünnepelhetjük.. mondjuk áthívhatnánk JongHyunt és Kibumot.
- Király lenne, és elmondhatnánk nekik végre, hogy kedveljük egymást úgy.
- Rendben. - bólogat.
- Elintézted a telefont? - ülök le mellé.
- Ja.. jól ment - von vállat.
- Baek.
- Igen? - fordítja felém a fejét. Egyik kezemet a derekára vezetem, és közelebb húzom magamhoz. A másik kezemmel alsó ajkára simítók. Szép szája van. Csókolni valóak. Furcsán érzem magam, mert ő.. még is csak egy fiú. Szokatlan vele csókolózni, más, de még is jó. Szemeibe nézek. Ezekben a fekete gyönyörűségekben el lehet veszni...
- Khm,... már vagy két perce bámulsz - nevet fel kínosan.
- Mert gyönyörű vagy.
- Fiú vagyok...
- Ezt mindig elfogod mondani? - döntöm homlokát az övének.
- Csak hogy el ne felejtsd - kuncogja.
- Ja, mint ha ezt el lehetne - csóválom meg a fejem. Jövőhéten lesz az utolsó táncórád... utána ballagás, ah.. elmennek, és új osztályt kapok.. Nagyon remélem, hogy négy év múlva újra te leszel az osztályom tánctanára.
- Hát persze - puszilja meg az arcom - Múltkor elhalasztottuk a vacsorát.. mi lenne, ha ma bepótolnánk? - pattan fel.
- Oké - állok fel én is.

~°~°~°~°~°~

Csókolózva nyitjuk ki az ajtót.. a vacsora jóra sikeredett, talán túlságosan is jóra..
- JongIn - lihegi az ajkaimra. Ehhez is hozzá kell szoknom.
- Hum?
- Feküdj le velem... - suttogja. A szemeim elkerekednek és eltolom magamtól.
- Baek, én arra még... - nézek oldalra zavartan, amint látom, hogy a kedve elmegy.
- Nem lennél képes.. persze hogy nem lennél! - fél szemmel nézem, ahogy a hajába markol. - Mire is gondoltam? Hogy egy hónap "együttlét" után megdugsz? Már miért is tennéd?
- BaekHyun.. - próbálom megérinteni, de elcsapja a karom.
- Nem vagyunk szeretők, még szerelmesek sem vagyunk egymásba, miért is szeretkeznénk?!
- Kérlek.. hagyd abba..
- Hetero vagy, miért tennél magadévá?! Én...!.. Mindegy.. tök mindegy, megértelek - lógatja le maga mellé a kezeit. - Ma tényleg a kanapén alszom.
- Baek kérlek..
- Mondtam, hogy mindegy! - pillant rám szigorúan. - Felejtsd el, hogy ilyet kértem tőled.. Bocsánat - mormolja.

Bassza meg, bassza meg, elszúrtam. De nem egy! Még nem... egyszerűen az már túl sok lenne egyszerre. Igen, jól mondta, nem.. vagyunk szeretők. Tudom, hogy szeretné már, hiszen eddig sosem tapasztal milyen,h a odafigyelnek rá, de akkor is. A közel jövőben biztos nem fogjuk csinálni.. Több idő kell.
Na de most mi legyen? Csak nem erőszakolhatom rá, hogy aludjon velem, főleg ezután.. Hagyom lenyugodni, holnap pedig tiszta fejjel megbeszélem vele a dolgokat.
Sóhajtva sétálok a szobába, és tehetetlenül ülök le az ágyra.. Valahogy fel kéne boldogítani.. és már tudom is mivel!
Remélem elfogadja majd az ajánlatomat.
Semmi kedvem lefürdeni.. amúgy sem vagyok büdös.. majd reggel, most fáradt és lusta vagyok.
Ledobálom magamról a ruháimat, felveszem a pizsama gatyát és befekszem a párnák közé. Aish, annyira nem bírok így aludni. Át kell szenvedem az egész éjszakát. Remek.
- JongIn.. - jön egy halk hang az ajtóbejáratánál.
- Hüm?
- Láttam egy szellemet...
- Igen? - vigyorodom el, mert hallom a hangjából, hogy hazudik. - És szeretnéd, ha levadásznám?
- Nem.. - suttogja -, esetleg.... még is csak.. aludhatnék veled?
- Persze, gyere csak, azt hiszem én is láttam azt a szellemet - paskolom meg magam mellet a helyet ahová lassan befekszik.
- JongIn?
- Mond, kölyök.
- Tényleg ne haragudj, amiért hirtelen olyat kértem tőled.. Nem vagyok az a türelmetlen fajta.. csak hirtelen annyira megkívántalak.
- Ezért már miért haragudnék? Ez butaság... csak meglepődtem.
- Akkor jó - bújik hozzám. - Jó éjszakát, Hyung.
- Neked is, Kölyök.

~°~°~°~°~°~

- Sziasztok, ne haragudjatok, hogy ennyit késtünk - Jön be JongHyun mögötte egy bújós Kibummal.
- Nem nagyon késtetek - karolom át a barátomat, de tisztességesen meghajolok Kibum felé - Kim JongIn - mutatkozom be, mert még nem volt rá lehetőségem.
- Kim Kibum - apró mosolyra húzza az ajkait, és ő is meghajol.
- Omma! - robban be BaekHyun, ráugorva a szöszi fiúra.. Omma? Miről maradtam le?
- JongIn, ne nézz így, BaekHyun az örökbefogadott fiúnk.
- Érteem... - bólogatok retardáltan, miközben nézem ahogy Baek elviszi a konyhába Kibumot. - Hogy haladsz vele? - intek arra a fejemmel, amerre mentek.
- Eh? Baek elmesélte? Mármint, hogy tetszik nekem.
- Ja, szóval?
- Semmi nagy dolog - von vállat. - De szeretem őt, ám szeretném még jobban megismerni.
- Szép arca van, nem lepődök meg, hogy beleszerettél.
- Hé, én nem csak az arcát szeretem.
- Jól van barátom - nevetek halkan.
- Ünnepeljük, hogy az a kurva eltűnt az életedből, és így több időd marad a balfasz barátaidra.
- Na az már biztos.

BaekHyun POV

A válasz megadva, a telefon elintézve, és jó hogy megtettem. Elvállaltam a munkát. Tegnap volt egy bepróbálkozás, de nem áll rá készen. Soha nem lesz rá készen.. én se tudnék lefeküdni egy lánnyal, szépek, meg minden, de ruhában és messze tőlem. Akkor JongIn, akinek felesége volt, hogyan tudna lefeküdni velem? Sehogy. De teljesen megértem, ám nem tudok olyan férfival járni, élni, aki nem tud teljesen kielégíteni.. 
- Ne igyatok annyit - szól Kibum rájuk.. Ja, kicsit már túlságosan is jól érzik magukat.
- Most miért? - nyafogták, amint felnevetünk.
- Mert Omma azt mondta - adom meg a választ.
Csak nézem tovább és hallgatom tovább, ahogy JongHyun és Kai mulatnak, közben Kibummal beszélgetnek.

~°~°~°~°~°~

- Köszi, hogy eljöttetek.
- Semmiség - karolja át Kibum derekát, aki belepirul. - Hétfőn találkozunk - pacsizik le JongInnal, majd tőlem elköszönve  mennek el. Végül még sem mondtunk nekik semmit a kettőnkről, amivel nincs semmi baj, jobb, ha nem tudják.

- JongIn, menj, feküdj le aludni - huppanok le a kanapéra magamhoz véve a kakaót.
- Nem akarok..
- Félig-meddig részeg vagy, nem akarom hallgatni a hülyeségeidet - kortyolok bele a forró italba.
- Meh~ Józan vagyok - ül le mellém. - Csöndes voltál egész végig.. Van valami?
- Nem igazán - vonok vállat, letéve a már üres bögrét. - Kibumék aranyosak együtt.
- Ne tereld a témát - rázza meg a fejét - BaekHyun.
- Hm?
- Amikor azt mondtad, hogy el kell intézned egy hívást... lakást keresel?
- Hát...
- Lehet, hogy azt mondta, csak ideiglenes költözöl ide, de.. nem akarsz itt maradni?
- Huh..
- Oké, tudom, nem vagyunk szeretők, de tényleg örülnék, na itt maradnál.
- Nem fogadhatom el, sajnálom.
- Eh... Miért? .... A múltkori miatt?
- Figyelj rám.. elköltözöm, még a jövőhéten.
- Dehát..
- Nekem ez így nem jó - szorítom ökölbe a kezem - Franciaországba megyek.
- Hogy hova? - áll fel hirtelen. - De miért olyan messze? Miért mész Európába?
- Kaptam egy munkalehetőséget, az egyik barátom ott él, ő ajánlotta. Jól fizet..
- Ezért mész el? Jól fizet? Itt tudnál maradni, együtt megtudnák oldani.. BaekHyun! - fogja meg mind két karom. - Nem mehetsz el... - kétségbeesetten néz rám. - Kedvellek..
- Kedvelsz, de nem szeretsz. Eltelt egy hónap, de te csak kedvelsz! - állok fel én is. - Elmegyek, és kész, nem fogsz megállítani, bármit is mondasz.
- De...
- Örültem, hogy végre nyitottál felém, olyan boldog voltam, ám minél többet vagyok veled, rájövök, hogy sosem fogsz úgy szeretni, ami elveszi az összes kedvem. Nem csak én akartam érted küzdeni, de te csak maradtál a "Kedvellek" zónában.. Annyira türelmetlen lettem, annyira szeretném, ha szeretnének, úgy igazán, és nem csak nekem kéne a másikat. Még fiatal vagyok, még is egy roncsnak érzem magam. Franciaországba megyek, és mindent újra kezdek..
- .... Én... és.. nem is fogsz visszajönni? - beszél akadozva.
- Nem tudom...
- Fogalmam sincs, hogy mit reagáljak erre..
- Semmit JongIn, az égvilágon semmit. Heteroszexuális vagy, nem biszex, nem meleg, én viszont az vagyok. Keress magadnak egy nőt, aki illik hozzád - csúsztatom ki a karjaim a szorításából. - Őszintén, én is nagyon kedvellek, de nem érem be a pettinggel. Csak fogadd el, hogy elmegyek.
- Hh.. pedig..
- Sh - teszem az ujjam a szája elé. - Gyorsan elfogsz majd felejteni, nem ragadhatsz le nálam, egyébként se tudnék neked gyereket szülni.. Mellettem sosem lehetnél boldog, valami mindig hiányozna.
- Megpróbálhattuk volna...
- Akkor mind a ketten sebbekkel jövünk ki a kapcsolatból.
- Úgy beszélsz, mint ha a kapcsolatok nem járnának sebekkel.
- Tudod, hogy tudom! - emelem fel a hangom. - De te olyan fontos lettél nekem, hogy nem akarom elcseszni a türelmetlen fejemmel.
- Baek..
- Érsd meg, köztünk soha nem jött volna össze.
- Sajnálom..
- Nem kell sajnálnod semmit sem. Ez van. A szüleim látogatása miatt néha visszajövök, de csak pár napra.. majd ha akarsz beszélni velem, felhívsz - döntöm oldalra a fejem.
- Rendben - motyogja, majd szó nélkül elsétál.

Gondolom belegázoltam a szívébe egy kicsit.. én voltam a támasza. Pontosan, egy elterelő voltam, fontos, ahogy ő nekem, se több, se kevesebb. Egy jó barát, de ne több. JongHyunnak és Kibumnak is szólni kéne.. Meg még fel kell mondanom a mostani munkahelyeimnél. Azért a sztriptíz hiányozni fog, azt is abbahagyom, a rajzolást sem fogom folytatni.. csak a táncra fogok figyelni.
Lehunyom a szemem, elfekszem a kanapén, a könnyeim előbukkannak. Olyan szerencsétlen vagyok.. soha nem kellet volna ideköltöznöm.. nem kellet volna. Nem kellet volna...

~°~°~°~°~°~

Holnap van az utazásom napja, ma még elmegyek az utolsó Szöulban tanított órámra. Sajnálom, hogy nem lehetek ott a ballagáson, annyira megnézném őket, de sajnos erre már nem kerülhet sor.
JongInnal nem igazán beszélgettünk, sőt, csak köszöntünk egymásnak, de semmi több, ami valahogy rosszul esett... de azért remélem el fog tőlem búcsúzni, mert tényleg fontos nekem.
Kedvetlenül pakolom be a cuccaimat a bőröndbe. El sem akarom hinni, hogy holnap elhagyom Szöult, és egy totál idegen helyre megyek, még a nyelvet sem tudom.. mondjuk a barátom segíteni fog, azt monda sokkal könnyebb lesz megtanulnom a nyelvet, hogy ott fogok élni.. Nos, majd meglátjuk mi lesz.
Rendben, minden bepakolva.. és indulnom kéne az iskolába. A diákoknak is el kell mondanom, hogy nem nézhetem meg őket. Egy sóhajtás után magamhoz véve a telefont és a kulcsot indulok el. Vonszolom magam az úton, mint valami zombi, pedig sietnem kéne, már késésben vagyok. A lépéseimet felgyorsítom, így elég hamar beérek a suliba. Amit meglátok először JongIn, ahogy karba tett kézzel, elveszett tekintettel néz a semmibe. A diákok egyből felfigyelnek rám. Már két héttel ezelőtt betanítottam nekik az egészet, ma már csak nézem őket, ha hibát ejtenek, próbálok nekik segíteni. Köszönök nekik, viszonozzák, közben be üzemelem a zenét. Már rég megbeszéltem velük, hogy nem lesz idő táncot kitalálni az ők által választott zenére, de hála az égnek könnyen vették.
Nézem ahogy beállnak a helyükre és a zene elindulásával kezdik el. Olyan jól csinálják... nem is kell beleszólnom, leállítani őket.. Annyira szeretnék itt maradni, és megnézni őket.
Még háromszor eltáncoltatom velük, ami pont elég nekik.
- Rendben, nagyon jó. Hibátlan volt. Tökéletes. Remélem várjátok már a ballagást.. legyetek nagyon ügyesek.. sajnos én nem lehetek itt - sóhajtom, amire a diákok egyszerre hörrenek fel, hogy miért. - Hosszú sztori gyerekek.. Szorítok nektek, most mehettek.

- Miért nem jössz a ballagásra? - karolja át a vállam JongHyun.. neki még nem mondtam semmit, ezek szerint Kai sem szólt neki.
- Mert nem leszek Szöulaban.
- Hm? Hova mész? Nyaralni?
- Nem egészen - motyogom. - JongHyun... nagyon fontos barátommá váltál.. és nagyon fogsz hiányozni.. én.. Franciaországba költözöm.
- Á... - enged el -, értem.
- Haragszol?
- Nem, BaekHyun - mosolyog rám. - Egyáltalán nem haragszom. Csak ez most kicsit hirtelen jött... ettől függetlenül... Te is hiányozni fogsz nekem.. Mikor indulsz?
- Holnap reggel.
- Reggel, elmegyünk Kibummal a reptérre!
- De ti dolgoztok holnap.
- A diákok örülni fognak, még az utolsó nap is képes vagyok feladatokat adni nekik, és most a gonosz matek tanár nem lesz ott.. Örülni fognak. Míg el nem indulsz, halálra foglak ölelgetni.
- Rendben - kuncogok.
- Akkor holnap kölyök.

~°~°~°~°~°~

Hatalmasat sóhajtva veszem magamhoz a bőröndömet, és a táskámat. Korán keltem, fáradt vagyok és mindjárt elsírom magam. Vajon JongIn eljön? Vajon elfog tőlem köszönni? Annyira fáj a szívem. A postaládába raktam a kulcsot, majd a buszra felszállva beraktam a fülembe a zenét és csak várom, hogy a reptérre érjek. Lehunyom a szemem.. szánalmasan érzem magam, mint ha menekülnék.. talán... menekülök is, de újra kell kezdenem az életem.

Eh? Már itt is vagyok? Ah.. most persze gyorsan megy az idő..
Olyan nagy ez a hely.. hum. Az én gépem tizenöt perc múlva indul. Remek.
- Baek! - ugrik valaki a nyakamba.. JongHyun.
- Reggelt Hyunnie - mosolygok szomorúan, közben érzem, hogy valaki még rám ugrik. - Reggelt neked is Omma - ölelem őket vissza. - Köszönöm, hogy eljöttetek.. sokat jelent nekem.
- Attól még, hogy elmész, barátok maradunk. Majd sokszor felhívunk!
- Skypolhatunk is - bólogat Kibum.
- Persze.. néha vissza fogok jönni, akkor találkozhatunk is.
- Az jó lenne - mondják egyszerre. - Ah, Baek! - az ölelésük egyre szorosabb, amin felnevetek. Érzem a szeretetüket, érzem a szívük heves dobogását. Tudom, hogy nem akarják, hogy elmenjek, de a jegy már meg van véve, a munka el van vállalva, és lakásom is lesz. Nem tudnának erről lebeszélni, ahhoz már túl késő.
- "A Franciaországba készülő gép 8 perc múlva indul. Kérjük a Franciaországba utazóknak, hogy foglalják el a helyüket a gépen." - hallatszódik egy nő hangja a rádióból.
- Mennem kell - mondom szomorúan, elengedve őket.
- Amint megérkeztél tessék felhívni minket! - borzol bele a hajamba Kibum.
- Az lesz az első - bólogatok. - Most már tényleg mennem kell. Legyetek és jók és vigyázzatok magatokra.. vigyázzatok egymásra. Ez parancs!
- Igen is, Kölyök!

Még egy utolsó ölelést adtam nekik, majd elfordultam, a könnyeim kicsordulnak, hányingerem van. Odaadom a nőnek a jegyemet, a bőröndömet a poggyászszállítóra rakom. Veszek egy nagy levegőt és elindulok.
- BAEK! - A nevem hallatára megállok. - BaekHyun - áll meg előttem lihegve.. JongIn. - Baek.. - fogja meg a kezem -, azt hittem nem érlek el - fújja ki a levegőt.
- Én pedig azt hittem nem fogsz jönni - törlöm le a könnyeket az arcomról. - Nem haragszol rám?
- Nem tudnék - simít végig az arcomon. - Bűntudatom lett volna, ha köszönés nélkül elengedlek..
- Uram, kérem - böködi meg a vállam az alacsony nő.
- Csak egy fél perc - nézek hátra, amire megforgatja a szemét. - Boldoggá tesz, hogy most itt vagy.. Sokat jelentesz nekem - simulok bele az érintésébe. - Most már nincs hányingerem. Viszont tényleg mennem kell - karolom át a nyakát és mélyen a szemébe nézek. - Felfoglak hívni.
- Rendben.. vigyázz magadra.. és, remélem jól fog alakulni az életed.
- Én is remélem - engedem el végül. - Viszlát, JongIn
- Viszlát, BaekHyun - nyom egy puszit az ajkaimra.
- Soha ne feledd... Ez nem a vég, ez még csak a kezdet - mosolygok rá, majd elfordulva sétálok el..

VÉGE