Dance Teacher 6.Fejezet

Dance Teacher 

6.Fejezet

Elragadó Tánc

Hossz: 6/9
Banda: EXO & SHINee
Szereplők: Byun BaekHyun, Kim JongIn, Kim JongHyun, Kim Kibum
Párosítás: KaiBaek, JongKey
Műfaj: slash, hetero, fluff, dráma,
Besorolás: +14
Figyelmeztetés: trágár szavak, szereplők kora nem egyezik a valósággal
Hozzáfűzés: Naa, itt is lenne a rész, amiben lelassítottam, eléggé "aranyosra" sikeredett, szerintem. Remélem tetszeni fog, jó olvasást, My White Ravens^^

JongIn POV

      Mikor hallottam annak a hírét, hogy ChanYeol és BaekHyun újra együtt vannak, majdnem falnak mentem, bár sejtettem, hogy ez fog történni.
Azután a táncpróbán minden megváltozott, mikor Kibum - akit még nem igazán ismerek - megjelent és kiderült, hogy ismerik egymást.
JongHyun hozzám jött siránkozni, hogy a szőkesége nem válaszol neki a telefonon, először lenyugtattam, hogy biztos a munka miatt, de ami utána történt... Bár nem folytam bele az ügybe de vigyorogtam, mikor ChanYeolt börtönbe dugták, amit meg is érdemelt, ott rohadjon meg.

Most viszont itt ülök a kanapén, a lábaim járnak az idegességtől, a hajam szanaszét áll, annyit markoltam már bele, cigi a számban, pedig nagyon ritka, hogy előveszem.
Hol van az a Kölyök?! Azt mondta elmegy bocsánatot kérni Kibumtól, és utána áthozza a cuccát, na ez a beszélgetés délután folyt le, és most este tíz van! Kicsit sem vet szét az ideg, dehogy.

A csöngőre kapom fel a fejem. Ez ő lesz! Megfogom fojtani.. Faarccal nyitom ki neki az ajtót, a bőröndök láttán már mondanám a magamét, ám ehelyett eltátom a számat.
- Ne haragudj, amiért ilyen későn jövök, elrepült az idő - engedi be magát, maga mögött hagyva a cuccait, ezzel jelezve, hogy nekem kell becipelnem - Felébresztettelek? Elég szarul festesz - néz rajtam végig.
- Mondjuk órák óta várok rád? De, de.. mi ez a haj?
- Ó, nem tetszik? - csavar bele a tincseibe.
- ... De, csak... Jól nézel ki.
- Wáow, ezt egy hetero férfi mondta a másiknak aki meleg, bekerül a rekordok könyvébe.
- Haha, nagyon vicces vagy, kölyök, de komolyan mondtam.
- Ah - pirul el - Ühm... ah! - ásít - Elég fáradt vagyok, gondolom megkapom a kanapét.
- Nem alszol a kanapén Az én ágyamban fogsz, az sokkalta kényelmesebb.
- Eh? Túrjalak ki onnan? Az pofátlanság, én vagyok a vendég.
- Kimondta, hogy kitúrsz? Az az ágy elég nagy. elférünk ketten.
- Együtt akarsz velem aludni? - kerekednek ki a szemei.
- Nincs vele semmi bajom, már túl vagyok a meleg témán, oké?
- Hmpf, ha te mondod - von vállat - Tudom merre van a szobád, de alvás előtt kakaót szoktam inni, remélem neked van, az ágyadban leszek! - Szólnék még valamit, de eltűnik. No-hos, így hálálja meg azt, hogy kedvesen befogadtam? Felsóhajtva teszem el a bőröndjeit, majd a konyhába sétálok.. mekkora szerencséje van, hogy Krsytal állandóan vett kakaót.
Elkészítve az italt csoszogok be a szobámba, ahol Baek már a paplan alól pislog rám a nagy szemeivel. Mikor lett ő ilyen aranyos?
Okén, JongIn, megint faszságokon töröd az agyad, állj le.
Felé nyújtom a bögrét, amit úgy kap ki a kezemből, mint egy vadállat, és lassan kortyolgatni kezdi a kakaót.
Én még ágyba bújás előtt lefürdök, felveszek egy rövidnadrágot, pólót minek, és úgy bújok be Baek mellé, aki már úgy alszik mint a bunda.

Végignézek az arcán. Gyönyörű, piros vastag telt ajkak, pisze orr.. és a szemei, bár most csukva vannak, akkor is látom magam előtt a szép fekete bogarait, amiben el lehet veszni. Késztetést érzek arra, hogy beletúrjak a vörös hajába, eszméletlenül áll neki. Már nyúlnék is oda, de megállít az, hogy a szemöldökeit összeráncolja, majd vergődni kezd, végül halk szavak jönnek ki a száján, főleg a "fáj" és "hagyd abba". Biztos vagyok benne, hogy ChanYeolról álmodik. Vessük ennek véget.
- Baek, Baek - rázom meg, mire a szemei kipattannak, a homloka izzadt, vöröses tincsei rátapadnak, szemeibe pedig könnyek gyűlnek, amik lefolynak porcelánbőrén. - Sh.. csak egy rossz álom volt - húzom a karjaimba. Ujjai hátamba vésődnek, fejét csupasz mellkasomban rejti, de cseppet sem zavar. Jól esik, hogy mellettem van valaki.
- O-olyan va-valósnak tűnt! - szipogja, egyre erősebben markolva - A-azt mondta, hogy mi-miután kijut a börtönből, mefog ö-ölni - zokog fel hangosan, amibe elfacsarodik a szívem.
- Baek - túrok a hajába - Csak álmodtad, de - emelem fel a fejét, hogy a szemébe nézhessek - ha tényleg ez a terve, én nem engedem, hogy bántson többé - simítom le a könnyeit.
- Ígéred?
- Ígérem - nyomok egy puszit a homlokára - Kérsz kakaót?
- Ü-üm.. inkább csak.. így akarok maradni.
- Öleljelek egész este, hm?
- Kérlek - szipog ismét.
- Rendben. - Szorosabban ölelem magamhoz, nyugtató szavakat suttogva a fülébe, de félóra kell, mire elalszik, én inkább fennmaradok egész éjjel, hogy az ő álmaira vigyázzak.

~°~°~°~°~°~

BaekHyun az éjszaka folyamán még kétszer riadt föl, utána minden rendben volt, viszont én most olyan vagyok mint egy hulla úgy érzem éveket öregedtem, bár tudtam aludni egy kicsit, fel kell ébresztenem magam egy erős kávéval.
- Hm - morogja a vöröske, egyik combját átveti az enyémen. Oké, ez a póz már furcsa. Kínosan kikecmergek mellőle, elkezd tapogatózni utánam, és amint érzékeli, hogy nem vagyok ott felnyüszít, amin felnevetek.
- Ideje felkelni, Picur - paskolom meg a kezét.
- Hm!
- Ügye tudod, hogy én ezt nem értem?
- Hm...
- Jól van... akkor hümmögj csak, jó szórakozást, én csinálok reggelit - lépek ki az ajtón, de azért még visszafordulok - Mit szeretnél enni?
- Hm, hm!
- Oké - legyintek felnevetve

Pár perc múlva jelenik meg, leülve a székre hajtja a fejét az asztalra. Elé pakolom, bámulja egy ideig, majd eltátja a száját.
 - Ügye nem azt várod, hogy megetesselek?
- Hm! - bólint hozzá.
- Ó, te elfajzott kölyök! - emelem fel a villát, rajta a falattal, hogy a szájába rakjam, amin egyből elnyamnyog. Megforgatom a szemem és tovább etetem, míg el nem fogy minden. Feláll, felkapja a tányért és a bögrét amiből itta a forrócsokit, és elkezdi elmosogatni őket.. Jól van Kölyök..
- JongIn - fordul felém, komoly arcal.
- Mond.
- Tudod... mikor visszaadtad a rajzomat, mondtad, hogy az ajkakat nem rajzolom jól.. nem segítenél?
- A.. - könnyebbülök meg - Azt hittem valami komoly.
- YAH! Ez komoly! - csap a karomra - Segítesz vagy nem?
- Segítek.. most szeretnéd?
- Hát.. van időnk, tehát miért ne?
- Rendben, akkor idehozom a rajz cuccom, előttem lerajzolsz egy arcot, megakarok nézni mindent, és hogy hogyan csinálod az ajkakat. - mondom, amire bólint.

~°~°~°~°~°~

- Aish, mit csinálsz? - csapok a homlokomra.
- Ő... rajzolom az ajkakat?
- Komolyan így kezded?
- Anya anno így mutatta és megmaradt - vont vállat.
- Lerajzoltál egy szívet - mutatok rá a tényre
- Igen, tudom, de--
- Nem, nem, most azonnal radírozd ki!
- De még nem is láttad hogyan csinálom végig! - háborodik fel.
- Hadd találjam ki.. leradírozod a szív csücskének nagy részét és..
- Oké, oké - nyomja a tenyerét a számra, amit megnyalok - Ez undorító - törli belém a tenyerét, fintorogva, amin elmosolyodom.
- Próbáljuk ki azt, hogy jól megnézed az én szám, és új papírra próbálod lerajzolni.
 - Nem vagyok egy gyerek, ilyet nem csinálok. Ez béna, mutasd meg hogyan kell - teszi karba a kezeit.
- Huh.. - sóhajtom - Csak próbáld meg.
- Okés.. - mormogja, majd kicsit közelebb helyezkedik és előre hajolva kezdi el elemezni az ajkaimat. Pár másodperc múlva az egész arca szinte olyan vörös árnyalatot vesz fel, mint a haja, és a papír felé fordítja a pillantását, kapkodva kezd el rajzolni. Kezemet az övére helyezem, amire még jobban lehajtja a fejét.
- Lassan csináld, ne kapkod el - fogok rá szorosabban és vezetni kezdem a mancsait - Ne nyomd rá ennyire ott a ceruzát, hiszen valahol árnyékolni is kell - suttogom lágyan. Az ujjai megremegnek.
- Ya-yah! ne mond így - dadogja vérvörösen.
- Bocs' - emelem le róla a végtagom - Add ide a ceruzát, megmutatom hogyan kell másolni, csak nézz rám.
- De, de, de...!
- Nézz rám - határozottan ejtem ki a szavakat, és lassan felém fordítja a fejét. én pedig alaposan megnézem az ajkait, amit papírra vetek, amit végignéz. 
- Woa... ez nem ér - csücsörít.
- Megpróbálod újra? - mosolygok rá.
- Igen - viszonozza a gesztust.

Órákat töltöttünk a rajzolással, segítettem neki még pár dologban, de végül is megtanult szebb ajkakat rajzolni, mint amit ő produkált. Élveztem, és legalább egyáltalán nem gondoltam a tárgyalásra, ami már itt van a nyakamon.
- Köszönöm! Bár még mindig nem olyan jó, mint a tied, de.. sokat fejlődtem - mosolyogj, magához emelve a papírtömeget, ami tele van rajzokkal.
- Holnap még mutathatok pár dolgot, hogyan fejlődj, ez nem volt minden.
- Benne vagyok... ugh, jól elment az idő, elültem a seggem - áll fel, kinyújtóztatva a végtagjait. - Szeretnél még valamit csinálni? - pillant rám.
- Randira hívsz?
- Hmpf - kuncog - Nem hívok randira hetero férfiakat... Azon gondolkodom, hogy miért lettél ilyen nyitott felém.
- JongHyun miatt.
- Eh? - dönti oldalra a fejét.
- Tudod... nem gondoltam volna, hogy biszexuális, bár néha furcsán viselkedett, de akkor sem néztem volna ki belőle.. az elítélésem miatt pedig nem is mondta el nekem, eltitkolta, amit valahol megértek, de fájt is. Aztán jöttél te és sokkal felszabadultabb lett és én is úgy akartam vele beszélni, ahogyan te, éreztem a különbséget, laza, határok nélkül. Örültem mikor nyitottabb lett felém, ami... azt hiszem felnyitotta a szemem.
- Értem.. nos, én este visszamegyek a bárba táncolni, jössz velem? Bár az elején nem igazán tudok veled foglalkozni, de mind a kettőnkre rá fér egy alkoholos este, Kibumot inkább nem hívom, még mindig remegnek a karjai.
- Tehát nézzelek, miközben sztriptízelsz?
- Nem mondtam, hogy nézned kell, perverz! - nyújtja ki a nyelvét - Tehát jössz?
- Ki nem hagynám - vigyorodom el.
- Király! - tapsol boldogon.

BaekHyun POV

Amikor vörösre festették a hajam kicsit újnak, felszabadultabbnak éreztem magam.
Utána még Kibumékkal lógtam, észre sem vettem, hogy milyen késő van már, nekem pedig JongInnál kéne lennem, tehát gyorsan összepakoltam és nagy sóhajjal léptem ki abból a házból.. örökre.
JongInhoz érve ő elég szarul festett, elmondta, hogy órák óta várt már rám, de ami ennél is meglepőbb volt számomra, hogy beengedett az ágyába, sőt! Velem aludt.. bár rémálmok gyötörtek, ő mindig megvigasztalt.
Ma az ajkak rajzolásával állandóan zavarba ejtett... furcsa volt tőle, de valahol tetszett.

És most, hogy este van, megyünk inni. Mondjuk picit reménykedem, hogy megfog bámulni, mikor táncolok majd. Nem is értem magam.. asih! Hülye naiv szívem, ne dobogj így! Még csak most szakítottál ChanYeollal, és nehogy már egy heteroszexuálisba ess bele, megértetted, szív?!

A tükör elé állva igazgatom a vörösen virító tincseimet, de valahol mindig eláll, és kezdek nyugtalan lenni. JongIn megjelenik mögöttem, és elé állva túr bele a hajamba majd rendezgetni kezdi. Az én szemeim eközben teljesen máshol járnak, végignézek rajta, de az ingén megakadt a tekintetem.. Olyan feszesen áll rajta, hogy teljesen kirajzolja az izmait. Jesszus, nem bámulhatom csak így! Hogy a sav marná ki ilyenkor a szememet.
Nem tudom hogy észrevette-e, hogy bámulom, de nagyon valószínű, mert elégedetten vigyorog.. szerencsétlen vagyok, ennyi.
- Így jó lesz? - lép mellém, én pedig bólintok - És én jó leszek? Talán az ing kicsit sok.
- Nem, nem! Nagyon.. - halkulok el kínosan. Francba, túl gyorsan ellenkezdtem - Mármint... jól nézel ki te is - bólogatok ismét, nyomorék mosollyal az arcomon.
- Remek, indulhatunk?
- Ühm.

~°~°~°~°~°~

Bár még csak este kilenc van, a hely tele van. Nem igazán vagyok meglepődve, mert megvolt hirdetve, hogy visszajövök, de őszintén most semmi kedvem vetkőzni.. mondjuk eddig soha sem dobáltam le magamról annyi ruhát, gyakran csak a pólóm került le rólam, a nadrágjaim túl szűkek arra, hogy "letépjem" magamról, és amúgy is szexi vagyok én ruhában is, senkinek semmi panasza nem lehet.
- Oké, akkor én... mindjárt visszajövök, nyugodtan kezd nélkülem inni, oké? - veregetem vállba.
- Siess ám.
- Megpróbálok - kacsintok, majd az embereken átpasszírozva magam lépek be a főnök irodájába.
- Á, BaekHyun! Örülök, hogy visszajöttél, a vendégeim már hiányoltak.
- Akkor most biztos boldogok - vigyorgom
- Az már tuti, és most menj, bűvöld el őket.

Ahogyan kiállok a színpadra az agyam kiürül, semmi sem figyelek, csak a zene ritmusára, kikapcsolok, miközben táncolok, és most tudom, hogy inkább az érzéseimet fogom átadni a közönségnek és nem a szexuális feszültségem, ami eltörpül a mély sebeim mellet. Meghallom a zene lágy ütemét, először csak a csípőmet mozdítom meg, a morajok elhalkulnak, így még nyugodtabb leszek. A zene kicsit ütemesebbre vált, de megmarad a gyengédsége, szinte érzem, ahogyan hívogat, parancsol a lábaimnak, a kezeimnek, az egész testemnek, hogy a ritmusra mozogjon.
Megesik, hogy végigsimítok magamon, de nem fogok vetkőzni.. ma biztos nem. A zene hirtelen megy át más hangulatba, erőszakosabb, így a végtagjaim sem fogják vissza magukat, kiadják magukból az összes fájdalmat. Mindenemet beleadom, a dallam lassul, majd megáll, ekkor pillantom meg JongInt, aki megbűvölve néz engem, bár nem csak ő, de én csak rá figyelek. A szám hatalmas csattanással ismét elindul, drámain, pont ahogyan kell. Észre sem veszem, de a sok érzelemtől, amit ez a zene okozz, könnyekre fakasztott.. Szomorú vagyok, boldog vagyok..
És... vége.

A tömeg hangosan tapsolni kezd, ami megdobogtatja az amúgy is hevesen verdeső szívemet, próbálok nem lihegni, de alig tudom magam visszafogni. Pár perc múlva a taps elhalkul én pedig lesétálok a színpadról, páran hozzám szólnak, kérdezgetnek vagy elismernek, de valahogy csak eljutok JongInhoz.
- Láttam ám, hogy nézed - lihegem, leülve egy székre a pultoshoz fordulva kérek egy vizet, majd később alkoholizálok.
- Igen, de amit ott csinálták, az nem sztriptíz volt.
- Nem igazán...  - ingatom a fejem, gyorsan kortyolgatva a hűs folyadékot, ami lassacskán lehűti a testem.
- Sosem láttam még ekkora beleéléssel táncolni valakit, ragyogtál! - csillognak a szemei.
- Átmész fangirlbe? - nevetek fel, de amint elfintorodik a nevetésem mosollyá szelídül - Nos, nekem most már a tánc a mindenem, és hozzá kell tennem, hogy nagyon jól levezeti az érzéseket.
- Régen, kamaszkoromban jártam egy stúdióba táncolni, őszintén, imádtam, de mielőtt jobb lehettem volna a szüleim, főleg apám eltiltott. Azt mondta, ez csal elkorcsosít, többet kéne tanulnom, hogy megfelelő utódja legyek a fránya cégének, persze lázadoztam, nem ért semmit a fenyegetésük, nem tanultam sokkal többet, bár nem mentem többet a stúdióba.
- Woah! Na, ezt meg én nem néztem volna ki belőled.. Ahogy vonaglasz a tükör előtt, mint egy idióta.
- YAH! Ne szemtelenkedj, még mindig a Hyungod vagyok, kölyök!
- Úgy beszélsz néha, mint JongHyun.. egyébként is vicceltem, de megnézném ahogyan táncolsz, Hyung!
- Öreg vagyok én már az ilyenhez - csóválja meg a fejét.
- Öreg a faszom, csak harminchat vagy, ne idegesíts.
- Most miért? Hozzád képest én..
- Csitt! - rakom az ujjam a szája elé - Inkább csak... igyunk.
- Jó ötlet - bólint.

~°~°~°~°~°~

Oké.. csak egy picit spiccesnek érzem magam, de még tudok rendesen beszélni, néha beleakadok, a gondolkodás egy kicsit nehezebben megy, ahogy JongInnak is - gondolom -, mert nincs kedvünk leinni magunkat a sárga földig, nem lenne szerencsés.
- Na, most már van kedved táncolni? - kérdezem akadás nélkül.
- Nem, nincs - nyúl a feleséért.
- Naaa! - nyavalygok, megrázva a karját, így nem éri el a piát.
- Aish, Baek, túl makacs vagy.
- Kérlek - pislogok rá nagy szemekkel.
- Utállak, ügye tudod? - nyomja meg az orrom - Maga vagy az ördög. A tánc után pedig hagysz vedelni, világos, kölyök?
- Ja, ja.. Menjünk! - húzom magammal be a tömegbe, és elkezdem hallgatni a zenét, minden zavaró hangoskodó tényezőt kizárni... Igen, már hallom is, valami nagyon pörgős megy. Amint ráérzek a ritmusra a testem automatikusan mozdul meg, közben fél szemmel JongInra nézek, aki egy helyben állva engem bámul. Felsóhajtok, és a két karját megfogva próbálom mozgásra bírni, van egy kis ellenkezés a mozdulataiban, de nem engedem el, sőt, közelebb húzom magamhoz, csaknem egymáshoz simulunk, ám engem ez nem zavar, talán őt, de pár másodperc múlva az ő izmai is ellazulnak és hagyja, hogy a dallam ritmusa őr is körbeölelje.. és mozogni kezd. Elengedem, de nem lépek messzebb, követem a visszafogott lépéseit, majd én ösztönzöm többre, végül teljesen megadja magát a zenének.
Jól táncol.. Jesszus, azt hiszem túlságosan is jól! Komolyan, mindent leszarva vetném magam alá, bár elég fura lenne.
Bassza meg, mindjárt bemerevedek! Még... Hh.. még hogy öreg ehhez! És nem is egy nő, férfi figyel fel ránk, rá.. A zene véget ér, így hátat fordítva JongInnak rohanok ki az épületből, hogy szívjak egy kis friss levegőt.
 - Valami baj van? - teszi a vállamra a kezét JongIn.
- Nem, nincs, csak.. bent már rossz volt a levegő.
- Hazaszeretnél menni? Késő van már.
- Még maradjunk... ha akarsz..
- Azt kérdeztem, hogy te mit szeretnél.
- Én.. igen, elakarok menni.. - hajtom le a fejem.
- Baek, még egyszer megkérdezem, van valami baj? - emeli fel, a tekintetemért kutatva. Nem, egyáltalán nincs semmi bajom, csak a pasim akit szerettem, börtönbe került, mert rájöttem, hogy mekkora egy szemét bunkó, és most minden bánatom ellenére, minden sebem ellenére, ami a szívemet gyötri, beakarok feküdni alád.. kicsit sincs bajom! - Baek... - kezdi, de én megrázom a fejem és ajkaira tapadok, közben a könnyeim kifolynak. JongIn ellök magától. - Ez még is mi volt?!

Folyt.Köv

-----------------------------

Nya, hellosztok

Baek már felizgult egy kis tánctól, ennyi..

De kuss, ő megteheti XD És ha nem lenne elég lesmárolta JongInt.. juj, mi lesz a következő részben?

Jó, én is kussolok, én tudom :D

Ennyi lettem volna mára, sziasztok :P

Hwaiting!