Légy A MagánTanárom! 4.

Légy A MagánTanárom!

4.Rész
Ments Meg!

Hossz: 4/5

Szereplők: OC (Saját karakterek) William Scott & Seita Salvatore

Párosítás: Saját : WillSei

Műfaj: slash,angst(csak kicsit) fluff?(később?) incest

Besorolás: +15
Figyelmeztetés: nincs 

- Maga meg kicsoda? - Állok értetlenül a férfi elött.. aki.. hát, nem is tudom. Magas, sokkalta kigyúrtabb, mint William.. ijesztő. Haja rövidre hagyva, tüsisen felzselézve.
- Azt hiszed apád nem tudta, hogy újra börtönbe kerülhet. Felbérelt, hogy vigyázzak rád. - Vigyora vészesen hasonlít apáméra. Szó nélkül akarnám becsapni az ajtót, de lábával kitámasztja. - Tudod... a nagymamád nagyon aranyos, hogy elmondta hova bújtál el. - Röhög fel. Szemeim elkerekednek, a harag hirtelen lobban fel bennem.
- Mit csináltál mamával? - Ordítok az arcába.
- Nyugodj meg cica. Minden rendben van vele.. még. És épségben is marad, ha most velem jössz nem fogok erőszakos lenni. Ha ellenkezel, vagy feljelentesz a rendőröknek, megtudom, és a nagyid pórul jár. - Nem kell sokat gondolkodnom.
- Legalább... felvehetek egy rendes ruhát? - Kérdezem, bár a szívem fájdalmasan lüktet a helyén.
- Menj. De ha az ablakon merészelsz elszökni... - Kezdi, de megállítom.
- Nem fogok. - Sóhajtom. Beljebb lépek... nem követ! Hála az égnek. Felrohanva az emeletre keresek egy tollat és egy lapot, ráírva Willnek egy üzenetet. Leírok mindent, ami fontos lehet. Telefonomat a kapucnimba rejtem . Visszamegyek a csávóhoz, aki végig mért.
- Nem úgy volt, hogy átöltözöl?
- A ruháim mosásban vannak.. - Hazudtam.
- Rendben. - Ragadja meg a karom. Egy fekete autóba tuszkol.. ez az ember segghülye! Komolyan, simán hozhattam volna egy kést.. még át sem matatott!... És még szemkötőt sem rak rám.. Jesszus.
Csak nagyi legyen rendben.

Egy sikátorhoz érünk, elég lepukkant a hely.. egy lelket sem látok a közelben. Kirángat az autóból a férfi, a csomagtartóból pedig egy nyakörvet és egy láncot vesz elő. Értetlenűl nézek rá, és megijedek mikor nyakam köré csavarja a nyakörvet, ami majd megfojt, a láncot pedig ráakasztja.. mi a..

- Miért raktad ezt rám? - Rántom meg a láncot.
- Kuss. Nem ugatsz, kutya. - Morog rám.
- Nem vagyok kutya. - Torpanok meg.
- Leszarom. - Húz magához. - Jössz.. vagy azt akarod, hogy a mamikádnak baja essen?
- Nem. - Motyogom. - Kussolok, és jövök.
- Fantasztikus. - orgatja meg a szemeit, majd a sikátor felé kezdett húzni. Bent sötét volt.. büdös cigaretta szag. Elfintorodom, de megyek utána.

Viszont mikor felkapcsolja a villanyt, kisebb szívinfarktust kapok.
- Mit keresel itt? - Kiálltom el magam, levegőt alig kapok.
- Vannak embereim, simán megtudtam szökni. Elég volt annyi, hogy kiengedtek egyszer a börtönből, utána gyerekjáték volt megszökni  az embereim segítségével. Sajnos.. még nem utazhatunk el az országból, ahhoz sok munkát kell még elvégeznem, úgyhogy addig szépen itt maradsz, én pedig néha napján meglátogatlak. - Vigyorodik el. - Egyébként.. jól áll a nyakörv. - Mutat valami fura kézmozdulatot, mire az a pár ember, aki még itt tartozkódott, kiment. Apám felállt a rozoga székből, és még egy lámpát felkapcsolt. Kész.. végem! Mi ez a sikátor? Miért vannak itt kínzó eszközök?
- Itt ragadtunk, fiam. Szórakozzunk egy kicsit. - Fogta meg a láncot, aminek a végét ráakasztotta valami kampóra a falon.
- Apa.. miért teszed ezt velem? Miért nem tudsz úgy szeretni, mint régen. Mit rontottam el? - Kérdezem, megkeményedve.. nem akarok többé sírni!
- Semmit. Tudod jól, hogy szeretlek. - Simít végig az arcomon... egyszer csak megszólal egy telefon. A vér megfagyott az ereimben. Lebuktam.. ennyi.. kész.. végem!
Viszont egyből megkönnyebbülök, amint zsebéből előveszi a csörgő mobilt.  Valamit, valakivel beszélt, majd mérgesen felsóhajt. - Sajnos mennem kell, akadt pár problémám. Nem szerencsés körözöttnek lenni. Holnap reggel jövök. Elszökni nem tudsz, csak egy kijárat van, amit védenek és még be is zárok. - Kacagott ördögien, perverzen, majd kilép az ajtón.

Megvárom míg hallok valamit, ami arra tanúsít, hogy tényleg elmegy. Egy kocsi robogó hangját hallom, ami távolodik. Remegő kezekkel veszem ki kapucnimból a telefont. Ötvenkilenc nem fogadott hívás.. Jesszusom! Mind Williamtől van. Biztos rájött a frász, hogy eltüntem és csak egy levelet hagytam neki. Tárcsázom a számot s szinte azonnal felveszi.

- Seita! - Kiállt bele.
- Will. - Sóhajtom megkönnyebülve. Jó hallani a hangját.
- Hol vagy? - Jön rögtön a kérdés.
- Apám keze van ez egészben! Egy hülye emberét küldte értem, így eltudtam hozzni a telefonomat. William... Ments Meg!
- Megfoglak, nyugodj meg.. De körülbelül.. tudod, hogy hol vagy?
- Egy sikátroba.. - Kezdek neki, próbálom fejből elmondani a még ide fele jövetemet, hogy az autó merre fordúlt s mikor, mert hát ügye az a nyomorék nem takarta el a szemem, a memóriám pedig még mindig jó.
- Megfogunk találni.. Megfoglak találni Seita!
- Tudom... ám elötte.. megtennél nekem valamit?
- Bármit.
- Apám tett valamit nagyival, kérlek.. nézd meg. .hogy otthon tartja-e.. és ha nem.. keresd meg, és csak utána foglalkozz velem. Érthető?
- Igen.
- Most leteszem.. Te engem ne hívj, majd én téged.
- Rendben.
- William.. Köszönök mindent!
- Addig ne köszönd, míg nem mentettelek meg. - Mondja, majd elköszöntük egymástól, telómat pedig visszaraktam a kapucnimba, és lecsúszok a fal mellé. Bár ebben a pillanatban egy normális ember kiabálna, hogy segítsenek neki, de én csak lassan elalszom.

Arra ébredek, hogy apám előttem áll és hangosan szólongat. Kelletlenül felpillantok rá, ő pedig elvigyorodik. Szavak nélkül kapja el a karom és magához húz, a láncot leakasztja a kampóról. Ismét minden lámpát felkapcsol.. még nem tudtam felfogni ezt a látványt.

Valami ágy féleséghez irányít, amit csendben tűrök. Leguggolva kikötözi a cipőmet, leveszi, majd elhajítja valamelyik sarokba. A nadrágomat lerántja rólam az alsóval együtt, majd végigdönt az ágyon... Ennyi... meg fog kínozni.. kezdem magam úgy érezni, mint a szürke ötven árnyalatában, itt csak annyi a különbség, hogy semmi féle vonzódást nem érzek apám iránt, és ha tehetném, inkább röhögve futnék egy láncfűrésznek.
Frusztráltan felsóhajtok, mikor terpeszbe nyitja a lábaimat, könnyeim végigszántják az arcom.. túl sokat sírok, tudom, de mit tehetnék ezzel?

*

Lihegek és nyögök. Igen! A testem így reagál.. szégyen bevallanom, de ha apa nem erőszakos.. akkor élvezem, bár az agyam és a szívem erősen tiltakozik, a testem magától mozog, mint ha nem is én lennék az irányító, és ez nagyon ijesztő. Bár az se lenne jó, ha ellenkeznék.. rosszabbat tenne velem, és azt megbánnám.

Apa végre kedveskedik kiszállni belőlem és felöltözni, majd hozzám vágni a saját ruhámat is. Annyira... nem tudom őt megérteni.
- Majd jövök. - Morogja sablonosan, mint aki a ribancához beszél, és azzal a mozdulattal kimegy az ajtón. Amint meghallom a jellegzetes robogó hangot, hátranyulók a kapucnimhoz és kihúzom belőle a mobilomat. Jó ég.. 25%  maradt. Hát én hülye vagyok! Miért van bekapcsolva az internet? Az úgy szívja az aksiját ennek a fosnak.. Okosan kell kihasználnom ezt a 25..24 százalékot. Remek!
Gyorsan bekapcsolom rajta a takarékosság módot, és úgy hívom fel Will.

- Na mire jutottál? - Szólok bele, meg sem vára, hogy mondjon valamit.
- Téged orbitálisan átvertek. A nagymamádnak semmi baja, sőt engem akart megölni, mikor látta, hogy nem vagyok veled. - Hadarja el egy szusszra.
- Mi a? - Mérgelődöm. - Mindegy, a lényeg az, hogy nagyi jól van.
- Könnyebültem meg.
- Téged már keresnek a rendőrök.. ahogyan én is. Probáljuk követni a kordinátáidat és már próbáltuk lekövetni a hívást.. de egyszerűen mindig zsákutcába ütközünk, de már közel járunk. Apád egyik barátját sikeresen elfogták.. csak nem beszél.
- William.. siessetek.. siess. - Suttogom rekedten, a szívem fájdalamsan kezd lüktetni a helyén... ne.. Ne most!
- Sietek.. esküszöm. - Nem vette észre, hogy kapkodva veszem a levegőt. - Bírd ki! - Mondja, én pedig egy okéval leteszem. A telefont visszarakom a helyére, és küszködve a fájdalommal hanyatlok az "ágyra", majd beájulok..

Folyt.Köv :3