Hazugságok Bűvkörében 4.

Hazugságok Bűvkörében 

4. 
Hazugságokkal Körülvéve

Hossz: 4/6

Szereplők: William Scott, Seita Salvatore, Lucas Scott, Hayden Russell

Párosítás: WillSei, LuSei, HaySei

Műfaj: slash, dráma

Besorolás: +14

Figyelmeztetés: Trágár szavak.
Hozzáfűzés: Sajnálom, hogy ennyit késett a rész, de sokat gondolkodtam hogyan oldjam meg eme részt.. Na de most itt van és remélem tetszeni fog. Jó olvasást cicáim^^
~Dia

William Pov

~Visszaemlékezés~

Táskámba nyúlva veszem elő a fegyverem. Rose, mire készülsz? Összeszűkített szemekkel követem. Gyorsan körül néz, majd tovább megy... tudja, hogy követik? Picsába. Ciccegve hívom fel a bérgyilkosom, hogy a célpont most száll be az autóba. Én felszállok a motoromra és úgy követem Roset.
Megérkezünk egy elhagyatott épülethez.. mit akarhat itt?
Osonva megyek utána.... egy gyűlés? Mamám.. ezt most jelentenem kéne a rendőrségnek, de nem vagyok abban a pozicíóban, így csak próbálok minnél jobban fülelni.

- Rose! Na végre, azt hittük nem is jössz. - Szólal fel egy ember... gondolom ő a főnök.
- Most már itt vagyok. Fogjuk rövidre a dolgot.
- Hát jó. - Motoszkál, ha jól hallom. - Itt van, ezzel gyorsan végezhetsz vele.
- És ha nem akarom megölni? Még csak egy két éves kisfiú!
- Nem mi döntöttünk így, te pedig aláírtad a szerződést, így hivatalosan is ide tartozol, és tisztában vagy a szabályainkkal! Ha te nem ölöd meg az édes kis fiacskádat, majd mi fogjuk, de az nem lesz se gyors, se kíméletes.
Erre Rose már nem válaszolt., dühöngve könnyes szemekkel futott ki én pedig utána. Hazamegy.. megölni a két éves kisfiát... mert aláírt egy szerződést? Milyen beteg banda ez?

- Ne haragudj Rose.. de ezt nem engedhetem.. - Motyogom, miközben írom le bérgyilkosomnak a koordinátákat, hogy megölje őt.

~°~

- Nyugodj meg, Seita. - Suttogom az alvó gyermeknek. - Megvédlek. - Simítok végig nyugodt arcán.

~Visszaemlékezés vége~

- Seita a féltestvérem?! - Ront be a lakásba a fiam.
- Remek. Rájöttetek. Már csak ez hiányzott.
- Könnyen ki lehetett logikázni. Apa, ez nagyon furcsa! Te végig tudtál róla? Miért nem mondtad el?
- Ez bonyolult. - Hunyom le a szemeimet.
- Ráérek. Apa, bízhatsz bennem. - Ül le mellém.
Sóhajtva mondom el neki a féligazságot.

~°~

- Akkor Seita miatt halt meg anya? - Kiállt fel mérgesen.
- Mi? Nem, félreértetted...
- Mit értenék félre? Ha az a féreg nem születik meg...!
- Lucas!
- Mi van?
- Fejezd be a rimánkodást. Seita nem tehet semmiről, és lakat legyen a szádon, nem azért mondtam el neked, hogy kitálalj a szőkeségnek.
- Oké... akkor.. Seita szabad?
- Tőlem aztán meg is baszhatod. - Dőlök hátra kényelmesen.
- Mekkora egy tahó vagy apa.
- Talán az vagyok. Pont leszarom, hogy te mit teszel vele, csak azok az emberek ne találják meg.
- Hát jó.

Seita Pov

Végül csak felemésztettem azt, hogy van egy féltesóm.. így haza fele vettem az irányt. Úgy érzem, hogy egy hazugságokkal teli bűvkörbe kerültem.
Hazaérve senkit nem akarok látni, így William - aki a kanapén kényelmesen henyélt - sem méltatom egy köszönés erejéig, csak szeretnék lefeküdni aludni.
Felcaplatva a szobámba, készülnék rögtön az ágyamba, de Lucas meztelen felsőtestével találom magam szemben. Ijedségemben majdnem felsikítok, de tenyeremet még időben helyezem szám elé.

- Mi a fasz? - Mondom frusztráltan, próbálva nem az izmait stírölni.
- Itt maradunk, úgyhogy ez már kettőnk szobája, vedd le ezeket az undorító posztereket, utálom a rockot.
- Ez az én szobám! - Akadok ki.
- Most már nem. - Zuhan bele az ÉN ágyamba. - Te majd alszol a földön szöszke. Ja és még valami. A csicskám vagy, úgyhogy hozz nekem szépen kaját.
- Tessék? Mit zagyválsz itt nekem össze? Már miért lennék a csicskád?
- Ohohó! Azt hiszed nem tudom, hogy együtt vagy az apámmal, és te még is csalod? Kis ribanc. Láttam, hogy engem is bámulsz. - Vigyorodik el. - Tehát hozz nekem valamit. - Dob megy az egyik párnával.
Idegesen megyek le a konyhába, hogy valamit felvigyek annak... a .. ah. Faszom kivan.

~°~

Hetek óta megy ez így. Lucas cselédje vagyok, Williamnek nem mondhatok semmit, Haydennel pedig már nem is beszélek nagyon. Az egyetlen jó dolog hogy nagyi szobájába átcuccolhattam, mert ő kérdezés nélkül kedvesen befogadott az aranyos kis kuckójába.
Plusz... néha nagyon furcsa érzés fog el mikor sétálok, mintha követnének, vagy én nem is tudom.
Az érettségim megvan, mindegyik tantárgyam négyes lett, bár nem készültem rá sokat, büszke vagyok arra, hogy ilyen színvonalat megtudtam tartani.

- Seita! - Kiálltja el magát Lucas. Sóhajtva indulok az emeletre, mert esze ágába sincs elmondani, hogy mit szeretne, ahhoz szemtől szembe kell állja vele, hogy utána mosolyogva visszaküldjön a földszintre pár dologért. Komolyan a combom és seggem is sokkal feszesebb mióta ennyi lépcsőzök miatta.
- Igen? - Nyitok be.
- Gyere csak ide. - Mutatóujjával hívogat. Nyelek egy hatalmasat, de megközelítem. - Közelebb. - Vigyorodik el, mire én egészen feltérdelek az ágyra. - Most pedig szépen levetkőzöl meztelenre, ráülsz az ágyékomra és szépen kielégítesz a te csodás kis hátsóddal. - Húzza le a takarót testéről, ezzel felfedve előttem merevedését.
- Én.. nem akarom! - Szöknek könnyek a szemembe. Eddig soha nem kért tőlem ilyet! Miért pont most?
- Azt akarod, hogy  Will megtudja, hogy csalod?
- Ne-nem. - Dadogom, majd felé hajolok.

~°~

Zokogva öltözöm fel, sajgó végtagokkal. Nem bírom tovább! Elmondok mindent Williamnak, csak Lucas hagyjon békén!
Megállok a szobája előtt, aminek ajtaja résnyire nyitva van, kicsit jobban kihajtom. De rögtön elsápadok.. William... éppe-éppen Emilyt...
Könnyeim még jobban neki indulnak, ám próbálom visszafogni magam. Halkan visszahajtom az ajtót, hallgatva a nyögéseket, ezzel jobban fájdítva a szívem, végül a bejárati ajtóhoz sétálva, magamhoz veszem a kulcsomat s kilépek a házból. Rohanok.. nem tudom hova és miért, de csak rohanok, míg lábaim fel nem adják a szolgálatot. Lerogyok az aszfaltra, hátamat az oszlopnak döntöm. Fáj a tüdőm, a szívem veszélyesen lüktet, de nem hoztam magammal se telefont, se gyógyszereket.. ha megdöglöm.. akkor így haljak meg. Könnyeim patakokban folynak, és tudom, hogy én sem vagyok ártatlan. Én kiakadtam, ezért feküdtem le Haydennel... Lucas pedig kényszerített... William? Csak úgy megdugja azt a picsát! Hazug. Hazug vagyok. Körülöttem mindenki hazudik.

- Emeld fel a fejed, Seita. Ne búslakodj. - Hallok meg egy ismerős hangot. - Kelj fel. Nem lenne jó, ha azok az emberek megtalálnának. - Szemeim elkerekednek, hallva a lágy, még is férfias, erős hangot.
- APA?! - Kiálltok fel, felpattanva, jobban megvizsgálva az arcát. apa.. te.. de őt... kivégezték. - Te.. te... ho-hogyan? - Mutogatok remegő kezekkel.
- Tudom.. sok kérdésed van.. az első amire válaszolok, hogy nem álmodsz. - Válaszol nyugodtan. - Most gyere velem, nem maradhatok sokáig az utcán. Nem foglak bántani. - Mondja, miközben kapucniját fejére rakja... lemaradtam... lemaradtam.. Hitetlenkedve indulok utána, nem tűnik veszélyesnek.
Sokat sétálunk, én mélyen gondolkodom, hogy még is mit keres itt... de biztos mindenre megkapom a válaszom. Egy háznál áll meg, ami nem igen modern. Sőt.. a kinézete eléggé lepukkant, ám megyek utána, már csak kisebbeket szipogva. A ház belseje sokkal jobban néz ki, mint a külseje.

- Ülj le nyugodtan. - Mutat a kanapéra, én pedig teszem amit mond. - Tedd fel a kérdéseidet. - Ül le elém.
- Mit keresel itt? Neked halottnak kéne lenned! A bíróság halálra ítélt.
- Úgy érzem már elég idős vagy ahhoz, hogy elmondjam a teljes igazságot. Jól figyelj rám. - Sóhajtja. - Ne menj többet William közelébe, se Lucas, de Emily közelébe, tőlem végképp maradj távol. Anyád még évekkel ezelőtt hatalmas bajba keverte magát. Olyan emberekkel találkozott, akik az egész családra veszélyt jelentenek... főleg rád. Azok az emberek téged keresnek. Úgy tudták meghaltál, de mivel életben vagy, kiakarnak nyírni. Én azért erőszakoltalak meg, mert kényszerítettek rá, fenyegettek azzal, hogy egy ideig életben hagynak, ám nekem ahhoz nekem kellet téged bántanom. Tudom, hogy egy sajnálom nem elég... de sajnálom. Hogy vagyok életben? Hát fiam.. ez egy kicsit bonyolult. William és én együtt voltunk rendőrök, de te persze ezt nem tudhattad. Olyan bajkeverőket kerestünk, akik már sok embert megöltek az értelmetlen szabályaik miatt. Anyád pedig beleütközött egy ilyen bandába. Méreg kapszulákkal foglalkoznak, amik szempillantás alatt megölik az áldozatot. Rose ilyet akart neked beadni.. a banda egyik szabálya : "Ha fiad születik, öld meg. Csak lányod lehet!" És mivel odatartozott, megkellet volna tennie.. ha Will nem bérelt volna fel egy gyilkost, azért, hogy megölje, mielőtt téged ölt volna meg. Hah.. az a két rendőr, akiről szó volt a bíróságon.. nem gyilkoltam őket meg.. nem tudnék. A bírónő pedig egy közelebbi barátom és tudta, hogy mit dolgozom. Amikor kimondta, hogy halálbüntetés nem pont halálra gondolt. Természetesen fél évet le kellet ülnöm, mert "bántottalak", bár meg sem ártott. Így már két hónapja figyelek rád és próbálom elkapni azokat az embereket. De még nem jártam sikerrel. - Fejezi be a mesélést.
- Aha.. - Reagálom le ennyivel, de belül kiabálok, ütök, sírok. Will megölte anyámat.. mert ha nem teszi én halok meg.. Aha. Erre nem lehet más mondani. Megmondtam.. hazugságok vesznek körbe.. ami engem is azzá tesz.
- Fiam. Biztonságba kell menned.
- Biztonságba? Mi lenne, ha előcsalnánk azokat az embereket.. csali leszek. - Vázolom fel érzelemmentesen, üveges szemekkel.
- Veszélyes. - Lengeti a kezét.
 Leszarom! Nem akarok úgy élni, tudva, hogy bármelyik pillanatban lelőhetnek, megfojthatnak. Csaljuk őket csapdába.. a biztonságos helyeket nagyjából elkerülöm, akkor előjönnek azok a dögök. - Semmi érzelem nincs bennem.. Az életem el van baszva.. pedig csak tizennyolc éves vagyok!
- Nem akarom, hogy..
- Apa! - Szakítom félbe. - Elakarod őket kapni?
- Igen.
- Akkor.. hadd legyek csali. - Pillantok rá.
- Túl bátor vagy. - Ingatja a fejét. - Még mindig imádom a szemeidet. - Mosolyodik el lágyan.
- Ezt beleegyezésnek vélem. - Viszonzom a gesztusát. - Akkor.. én most megyek.
- Rendben. - Áll fel, majd én is, és megölelem.. a haragom vele szemben.. sehol. Elengedem, majd kilépdelek a házából - már ha ez az - . 

Ez a nap egyre érdekesebb.. és még nincs vége.

Folyt. Köv >.>