Hazugságok Bűvkörében
6.
Nem Az Árral Sodródva.
Nem Az Árral Sodródva.
Hossz: 6/6
Szereplők: William Scott, Seita Salvatore, Lucas Scott, Hayden Russell, Emily Parker
Párosítás: HaySei
Műfaj: slash, dráma, fluff
Besorolás: +14
Figyelmeztetés: Trágár szavak.
Ajánlott Zene: Anly - Karano Kokoro
Hozzáfűzés: Tudom.. tudom T_T. Már előre látom, hogy leszidtok, amiért ennyire lecsaptam a végét. De már nem volt hova ragozni ezt az évadot. Gondolkodom azon, hogy legyen harmadik évad is, mert ez a történet annyira a szívemhez nőtt, hogy nem alig bírom elengedni, így az gondoltam, " akkor már miért ne követnék még egy kicsit Seita életét, aranyosabb és lazább évaddal ". De ez nem rajtam áll, ha nem akarjátok, én nem erőltetem. Na de jó olvasást az utolsó részhez Cicáim ^^
~Dia💙
Reggel az első dolgom, hogy elmenjen a kórházba, megnézni nagyit. Csináltam reggelit Haydennek, hagytam neki egy üzenetet, hogy jó étvágyat, telefonra pedig sms-re azt, hogy elmentem, majd jövök.
Belépve a kórházba beszippantom az undorító szagot. Örökre megutáltam ezt a helyet, s most csak annyi az örömöm, hogy nagyit Samantha kezeli. A 102. szobában van, így odavezet az utam.
- Jó reggelt mama! - Mosolyodom el, remélve, hogy már minden rendben.
- Szia, Kincsem. - Viszonozza a gesztusomat, kinyújtja a kezét, amit megfogok.
- Mindenre emlékszel? - Csillognak a szemeim, mert nem rég még a nevemet sem tudta.
- Igen, Drágám, de néha kiesnek dolgok. Samantha mondta, jobb lenne ha idősek otthonába mennék, mert ott nagyobb biztonság lenne a számomra.
- Nem mehetsz oda! - Mérgelődöm.
- Drága Sei. A mamid már öreg, és elfáradt. - Csóválja meg a fejét. - Jobb lesz ott nekem.
- Mama.. - Nyafogom.
- Holnap már odaköltözhetek. Nem szeretném, ha miattam aggódnál és minden apró kérésemre ugranál. Egy gyerek vagy és nem egy felnőtt, hogy rólam gondoskodj. - Ajkai felfele görbülnek még ráncosabbá téve arcát, amire egy puszit nyomok.
- Rendben, de ettől függetlenül sokszor foglak meglátogatni. - Bólintok magamnak. - Most viszont mennem kell, majd még találkozunk.
- Légy jó, Kincsem! - Integet fáradtan, én pedig kilépek az épületből.
Apám háza felé vettem az irányt, bátorságot tüzelve magamban.
Az ajtó elé érve még kopogásra sem kell emelnem a kezem, kinyílik a bejárat. Kapucni a fején, laza az öltözete, kezei zsebébe dugva.
- Beszélnünk kell. - Lépek beljebb, de totál elakad a lélegzetem. - Látom készültél. - Mutatok az asztalra, ahol tömérdeknyi fegyver van.
- Kell a biztonság, fiam. Miről szeretnél beszélni?
- Arról, hogy szerinted mikor fognak támadni.. Biztos vagyok benne, hogy most is követtek.
- A rendőrséget egy gombnyomással ide tudom hívni. Mégsem tudnánk őket elkapni. Meg kell várni, míg előmásznak a rejtekhelyükről. Nem lesz az nehéz, főleg mert téged már nagyon elszeretnének kapni.. csak ki kell őket játszani.
- Mondjuk egy éjszaka folyamán? Ha ennyire alaposan figyelnek, biztos tudják, hogy Haydennel együtt vagyok.. kamu veszekedéssel talán előjönnek.
- Valami ilyesmire gondoltam.. de együtt vagy Haydennel? - Lepődik meg.
- Ja. - Vágom rá. - Mivel minnél előbb le akarom zárni ezt az egész marhaságot, még ma este akarom, így készülj fel.
- Igazad van... amúgy is kifutunk az időből, nem rég volt két áldozatuk.. nem méregkapszulával haltak meg, hanem egy brutálisabb módon. Téged sem fognak kímélni, ha elkapnak.
- Köszi, apa. Igazán megnyugtattál. - Nevetek fel kínosan.
Hayden Pov
Halálba vezetni, vagy nem? Vicces kérdés, én még sem röhögök, csapkodva a falat örömömben. Most hogy Seita végre az enyém, komolyan képes ilyent tenni? Játszunk csalit? Kiakadtam, igen, hiszen van jogom és okom is erre.
Még is megteszem érte... és miért? Mert szeretem, azóta amióta találkoztam vele, odáig voltam az egész lényéért. Azután valamiért megszűnt a kapcsol közöttünk, nem keresett, nem kerestem. Évekkel utána tudtam meg, hogy az apja rendszeresen erőszakolta és bántotta, meg vagyok lepődve azon, hogy nem roppant teljesen össze. Persze.. Seite sosem volt önsajnálkozós.. mindig kedves és ártatlan volt. Senkinek nem akart fájdalmat okozni, ehelyett őt folyamatosan bántják, amit egyszerűen nem tudok felfogni.
Este.. amit nem vártam, de nagyon nem! Akár ál, akár valós veszekedés, nem akarom, de meg kell tennem így minden féle jelzés nélkül kezdek el vele kiabálni, amit meglepett arccal fogad.
Látom. Látom azokat a hamis könnyeket, melyeket hullajt. A védekezés, aminek értelme nem nincs. Hallom a saját bántó szavaimat, amiket nem gondolok komolyan. Az "utállak" szó még is mindkettőnknek fáj, és nem azért, mert így gondoljuk, nem egymást utáljuk.. hanem az életet, mely olyat tesz az emberrel, ami teljesen kiforgatja önmagából.
Kapucniját fejére húzva, elsötétítve ezzel egész arcát, halkan elmormol egy szeretleket, mikor elhalad mellettem, majd azzal a mozdulattal kiszalad a házból.
Másodpercek.. Percek.. Órák. Várok. Lábaim hangosan dobolnak, ujjaimat tördelem, ropogtatom, fogaimat kocogtatom, izmaim megrándulnak. Mindent hallani, egyszerűen mindent. Ez nem egy bankrablás és nem egy egyszerű túszejtés. Itt nem erről van szó. Hallotam róla, olvastam az újságban, láttam a tévében, mégsem akartam hinni... most már hiszek.
Ennek az országnak több ismeretlen vagy ismerős bandája van, melyek saját szabályokból építették fel magukat. Seitára a MéregKapszulások vadásztak... egészen idáig.Túl okosak voltak.. a rendőrséget is simán átbaszták. Már két órája annak, hogy Seitát elkapták és az én házam melleti kiadó lakásba vonszolták, ahonnan nincs kiút, de bemenet sem. Túlságosan is jól védik a területet, méghozzá gépfegyveresek - tudnám, honnan van ezeknek ilyen, rögtön levadásznám az összeset -. A rendőrök tanácstalanok, a civilek - akik idetévedtek, bár már mindenki tudhat róla, hisz a "Hírek" is itt van - aggódva kiabálnak, vagy szemét módjára üvöltik, hogy hagyják meghalni a fiút. Meg a fenéket!
Seita Pov
Túljártak az eszünkön.. persze, mit is vártam? Hogy majd mi kapjuk el őket, én pedig boldogan éldegélem tovább az életem? Túl egyszerű lett volna.
Most zihálva ülök egy székben, megkötözve, több mint húsz vágással a testemen, de nem azzal a "jajj, megvágtam magam".. ezek mély sebek, melyekből foly a vér. Szédülök, a testem pedig kezdi feladni a küzdelmet. A banda vezérét még mindig nem láttam, pedig ő akarja adni a végső döfést.. Lesz mit döfködnie, miután a vérveszteség kinyírt.
Hangosan, szaggatottan, mélyen veszem a levegőt. Szemhéjaim egyre nehezebbek, alig tudtom megtartani. Itt a vég? Ez lett volna az életem?
Lassan csúkodik le a szemem, és körülöttem minden elcsendesedik.
Feketeség mindenütt.
Süllyedek a sötétség bugyraiban, majd hirtelen egy másik környezetbe kerülök. Itt minden világos. Egy parkban vagyok, minden gyönyörű és kellemes, csak az emberi alakok fekete árnyakba bújnak. Hazudnak.. Hazudnak neked, hazudnak a családjuknak, a barátaiknak a szerelmüknek. Te magad is hazudsz.. Én is hazudok. Egy hazugságokkal teli körben állok, mely elbűvöl és hívogat. Hátrafordulva Hayden áll, kétségbeesett hangját kiállt értem.. mennem kéne?
William Pov
Nem stimmel valami.. gedvára nem stimmel semmi!
Mostanában el vagyok havazva.. Talán Seita miatt.. hiszen tényleg szeretem, de nem úgy, még is hiányzik a csókja az ölelése, az, hogy este összebújva aludtunk. Egy menedék volt a számomra, melyet nem lehetett... nem lehet helyettesíteni, sehogy és soha. Elcsesztem, tudom, nem kellet volna magamba bolondítani, de hogy vettem volna rá akkor, hogy költözzön hozzám? Hogyan tudtam volna megvédeni, ha nincs a közelembe? Hazudtam neki.. de így volt talán a legjobb.
Mély gondolkodásomból egy nagyon halk hang zökkent ki. Emily hangja. Tudom, hogy nem szép dolog hallgatózni, de nekem ez a nő egyre furcsább. Füleimet rátapasztva az ajtóra, kezdem hallgatni a beszédét.
- Igen, igen. Azt hiszi befogjuk venni! - Nevet halkan Emily. - A kis vakarcs még nem is tudja, hogy lehallgatót raktam a gatyájába. Őszintén nem lepődtem meg, hogy él az apja... Ja, még mindig ránk vadászik... Nevetséges, ügye? - Ismét nevet. - Akkor itt lenne az én tervem. Amellett a ház mellet, ahol az a szépfiú lakik.. igen igen.. az ő pasija. Na ott van egy kiadó lakás, tökéletes lenne helyszínnek. Feltűnést akarok!.. Igen, hozni kéne az északi haverokat is, ők jó lövészek.... Rendben, szóljatok neki is. Tehát miután elkapjuk a vakarcsot... vagy is kapjátok, mert én előbb megyek oda mint ti... igen simítanom kell a kapszulán. Az új méreg fájdalommal fog ölni, de előtte kellene egy tesztalany. Szerintem Lucas lesz, de addig kínozzátok meg azt a buzit... csak ne haljon meg.
Innen csak hallgattam tovább a dolgokat - közben mobilomat előkapva, üzenve Lucasnak, hogy rohadtul maradjon a haverjainál, és ne lépjen ki a házból - szinte kirobbant a szívem az idegességtől. Emily volt végig... a vezér? De végig itt volt a szemem előtt!... Kivéve mikor elment Lucassal.. Kezdek nem érteni semmit... Ki is Sei barátja...? Hai... Hay.. HAYDEN! Hála az égnek, hogy tudom hol lakik! Esküszöm, ha tehetném most helyben megfojtanám Emilyt, de ha ő meghal nem biztosít arra, hogy a többi kis talpnyalója ne ölné meg Seitát. Még, hogy ő lesz az első abban a házban... Na azt már nem!
Fegyveremet kibiztosítva várom, hogy Emily kinyissa az ajtót. Egy kiadó házba nem nehéz betörni, így nem lepődtem meg, mikor megtaláltam a kapszulákhoz és a méreghez való kellékeket, ami annyit biztosított, hogy már rég itt tanyázik. De ezt a sok eszközt már elpusztítottam.
Hallom a motoszkálást, ami jelzi, hogy Em megjött. Ajkaimat megnyalva vártam, hogy benyisson, és nem is kell sokat tökölnöm, mert amint nyílik az ajtó fegyverem csöve a fejéhez nyomódik.
- Meg vagy. - Mosolyodom el, amire meglepett fejet vág, majd belehasít a valóság.
- Baszd meg. - Morogja, leejtve a táskát.
- Ideje felmenni Ribanc. - Tépem meg a haját, miután alaposan kihallgattam mindenről, és neki muszáj volt elmondania minden egyes. Nem mond semmi értelmeset, csak motyog valamit, én pedig felrángatom a székről, pisztolyomat erősen szorítva, készen arra, hogy bárkit megöljek miután kilépünk a pincéből, és készen arra, hogy Seitát megmentsem.
Seita Pov
Hayden akarom választani. Ez nem bűn igaz? Még is annyira fáj, a hazug árnyak karmai a húsomba mélyednek. Felakarok ordítani, de egy hang sem jön ki a torkomon. Hagynom kéne magam az árral.. de eddig végig ezt tettem. Szabadságot akarok, saját akaratot és nem mások által előre tervezett életet.
Végre jön ki valami a torkomon, de csak egy szót tudok ismételni.. Hayden... Hayden... Hayden..
Szeretlek.
A szemeim kipattannak..
Nekem....
Mekkora...
Deja vum van.
Én mindig kórházban kötök ki? Ez már röhejes.. ez ilyen örökös dolog lesz? Esküszöm, nem fogok meglepődni, ha csak lefekszem aludni, másnap itt ébredek.
- Felébredt! - Kiálltja el magát egy hang. - Szia, Pici. - Hajol felém Hayden.
- Szia. - Próbálok felülni. - Ó, apám, mi történt?
- Mindig a legizgalmasabb résznél ájulsz be. - Jött be az ajtón Will.
- Nem tudom miről beszélsz. - Ingatom a fejem.
- Hagyd már, ő csak ilyen. - Jelenik meg az apám is.
- Totál lemaradtam. - Képedek el.
Aha.. Tehát William meghallota, hogy Emily - mert az is kiderült, hogy ő volt a vezér, a ribanca! - végig tudta a tervemet, így letudott rám csapni. Will pedig megmentett. Ismerős érzés. Ha bajban vagyok, ő megment. A rendőrség sikeresen elkapta az összes luvnyát és mindegyik halálbüntetést kapott, Emily pedig.. Azt nem mondták el nekem, bár őszintén nem érdekel.
~°~
A következő hónapok nagyon jól teltek a számomra. Nincs semmi, ami elvehetné a kedvem.
Apám elköltözött Angliába, nem akart engem zavarni a közelségével, azzal, hogy bármikor találkozhatunk. Őszintén kényelmetlenül éreztem magam a közelébe, pedig tudtam.. tudom, hogy nem bántana.. már nem, de így mindkettőnknek sokkal jobb.
Mama most már sokkal jobban van, sokszor látogatom meg az idős otthonban. William és Lucas - remélhetőleg - örökre eltűntek az életemből, megbeszéltünk pár dolgot, és megkértem Willt, hogy ne keressen többet, pedig megtudnék békélni a tudattal, hogy hazudott nekem... De új életet akarok.
Haydennel összeköltöztünk és csak nem rég jöttem rá arra, hogy még mennyire nem ismerem.. hiszen a szerelem sokkal jobban kihozta a valós énjét.. a védelmező, aggódó, vicces, romantikus.. hülye fejét, amit más szemmel is nézhetek, nem csak "legjobb haverok" szemszögből..
De nem leszek naiv... annyira.
Az életem csak most kezdődik igazán... Saját lábamra álltam, munkám is van.. mind a saját akaratomból.
Nem az árral sodródva.
Ajánlott Zene: Anly - Karano Kokoro
Hozzáfűzés: Tudom.. tudom T_T. Már előre látom, hogy leszidtok, amiért ennyire lecsaptam a végét. De már nem volt hova ragozni ezt az évadot. Gondolkodom azon, hogy legyen harmadik évad is, mert ez a történet annyira a szívemhez nőtt, hogy nem alig bírom elengedni, így az gondoltam, " akkor már miért ne követnék még egy kicsit Seita életét, aranyosabb és lazább évaddal ". De ez nem rajtam áll, ha nem akarjátok, én nem erőltetem. Na de jó olvasást az utolsó részhez Cicáim ^^
~Dia💙
Reggel az első dolgom, hogy elmenjen a kórházba, megnézni nagyit. Csináltam reggelit Haydennek, hagytam neki egy üzenetet, hogy jó étvágyat, telefonra pedig sms-re azt, hogy elmentem, majd jövök.
Belépve a kórházba beszippantom az undorító szagot. Örökre megutáltam ezt a helyet, s most csak annyi az örömöm, hogy nagyit Samantha kezeli. A 102. szobában van, így odavezet az utam.
- Jó reggelt mama! - Mosolyodom el, remélve, hogy már minden rendben.
- Szia, Kincsem. - Viszonozza a gesztusomat, kinyújtja a kezét, amit megfogok.
- Mindenre emlékszel? - Csillognak a szemeim, mert nem rég még a nevemet sem tudta.
- Igen, Drágám, de néha kiesnek dolgok. Samantha mondta, jobb lenne ha idősek otthonába mennék, mert ott nagyobb biztonság lenne a számomra.
- Nem mehetsz oda! - Mérgelődöm.
- Drága Sei. A mamid már öreg, és elfáradt. - Csóválja meg a fejét. - Jobb lesz ott nekem.
- Mama.. - Nyafogom.
- Holnap már odaköltözhetek. Nem szeretném, ha miattam aggódnál és minden apró kérésemre ugranál. Egy gyerek vagy és nem egy felnőtt, hogy rólam gondoskodj. - Ajkai felfele görbülnek még ráncosabbá téve arcát, amire egy puszit nyomok.
- Rendben, de ettől függetlenül sokszor foglak meglátogatni. - Bólintok magamnak. - Most viszont mennem kell, majd még találkozunk.
- Légy jó, Kincsem! - Integet fáradtan, én pedig kilépek az épületből.
Apám háza felé vettem az irányt, bátorságot tüzelve magamban.
Az ajtó elé érve még kopogásra sem kell emelnem a kezem, kinyílik a bejárat. Kapucni a fején, laza az öltözete, kezei zsebébe dugva.
- Beszélnünk kell. - Lépek beljebb, de totál elakad a lélegzetem. - Látom készültél. - Mutatok az asztalra, ahol tömérdeknyi fegyver van.
- Kell a biztonság, fiam. Miről szeretnél beszélni?
- Arról, hogy szerinted mikor fognak támadni.. Biztos vagyok benne, hogy most is követtek.
- A rendőrséget egy gombnyomással ide tudom hívni. Mégsem tudnánk őket elkapni. Meg kell várni, míg előmásznak a rejtekhelyükről. Nem lesz az nehéz, főleg mert téged már nagyon elszeretnének kapni.. csak ki kell őket játszani.
- Mondjuk egy éjszaka folyamán? Ha ennyire alaposan figyelnek, biztos tudják, hogy Haydennel együtt vagyok.. kamu veszekedéssel talán előjönnek.
- Valami ilyesmire gondoltam.. de együtt vagy Haydennel? - Lepődik meg.
- Ja. - Vágom rá. - Mivel minnél előbb le akarom zárni ezt az egész marhaságot, még ma este akarom, így készülj fel.
- Igazad van... amúgy is kifutunk az időből, nem rég volt két áldozatuk.. nem méregkapszulával haltak meg, hanem egy brutálisabb módon. Téged sem fognak kímélni, ha elkapnak.
- Köszi, apa. Igazán megnyugtattál. - Nevetek fel kínosan.
~~~°~~~
Hayden Pov
Halálba vezetni, vagy nem? Vicces kérdés, én még sem röhögök, csapkodva a falat örömömben. Most hogy Seita végre az enyém, komolyan képes ilyent tenni? Játszunk csalit? Kiakadtam, igen, hiszen van jogom és okom is erre.
Még is megteszem érte... és miért? Mert szeretem, azóta amióta találkoztam vele, odáig voltam az egész lényéért. Azután valamiért megszűnt a kapcsol közöttünk, nem keresett, nem kerestem. Évekkel utána tudtam meg, hogy az apja rendszeresen erőszakolta és bántotta, meg vagyok lepődve azon, hogy nem roppant teljesen össze. Persze.. Seite sosem volt önsajnálkozós.. mindig kedves és ártatlan volt. Senkinek nem akart fájdalmat okozni, ehelyett őt folyamatosan bántják, amit egyszerűen nem tudok felfogni.
Este.. amit nem vártam, de nagyon nem! Akár ál, akár valós veszekedés, nem akarom, de meg kell tennem így minden féle jelzés nélkül kezdek el vele kiabálni, amit meglepett arccal fogad.
Látom. Látom azokat a hamis könnyeket, melyeket hullajt. A védekezés, aminek értelme nem nincs. Hallom a saját bántó szavaimat, amiket nem gondolok komolyan. Az "utállak" szó még is mindkettőnknek fáj, és nem azért, mert így gondoljuk, nem egymást utáljuk.. hanem az életet, mely olyat tesz az emberrel, ami teljesen kiforgatja önmagából.
Kapucniját fejére húzva, elsötétítve ezzel egész arcát, halkan elmormol egy szeretleket, mikor elhalad mellettem, majd azzal a mozdulattal kiszalad a házból.
Másodpercek.. Percek.. Órák. Várok. Lábaim hangosan dobolnak, ujjaimat tördelem, ropogtatom, fogaimat kocogtatom, izmaim megrándulnak. Mindent hallani, egyszerűen mindent. Ez nem egy bankrablás és nem egy egyszerű túszejtés. Itt nem erről van szó. Hallotam róla, olvastam az újságban, láttam a tévében, mégsem akartam hinni... most már hiszek.
Ennek az országnak több ismeretlen vagy ismerős bandája van, melyek saját szabályokból építették fel magukat. Seitára a MéregKapszulások vadásztak... egészen idáig.Túl okosak voltak.. a rendőrséget is simán átbaszták. Már két órája annak, hogy Seitát elkapták és az én házam melleti kiadó lakásba vonszolták, ahonnan nincs kiút, de bemenet sem. Túlságosan is jól védik a területet, méghozzá gépfegyveresek - tudnám, honnan van ezeknek ilyen, rögtön levadásznám az összeset -. A rendőrök tanácstalanok, a civilek - akik idetévedtek, bár már mindenki tudhat róla, hisz a "Hírek" is itt van - aggódva kiabálnak, vagy szemét módjára üvöltik, hogy hagyják meghalni a fiút. Meg a fenéket!
Seita Pov
Túljártak az eszünkön.. persze, mit is vártam? Hogy majd mi kapjuk el őket, én pedig boldogan éldegélem tovább az életem? Túl egyszerű lett volna.
Most zihálva ülök egy székben, megkötözve, több mint húsz vágással a testemen, de nem azzal a "jajj, megvágtam magam".. ezek mély sebek, melyekből foly a vér. Szédülök, a testem pedig kezdi feladni a küzdelmet. A banda vezérét még mindig nem láttam, pedig ő akarja adni a végső döfést.. Lesz mit döfködnie, miután a vérveszteség kinyírt.
Hangosan, szaggatottan, mélyen veszem a levegőt. Szemhéjaim egyre nehezebbek, alig tudtom megtartani. Itt a vég? Ez lett volna az életem?
Lassan csúkodik le a szemem, és körülöttem minden elcsendesedik.
Feketeség mindenütt.
Süllyedek a sötétség bugyraiban, majd hirtelen egy másik környezetbe kerülök. Itt minden világos. Egy parkban vagyok, minden gyönyörű és kellemes, csak az emberi alakok fekete árnyakba bújnak. Hazudnak.. Hazudnak neked, hazudnak a családjuknak, a barátaiknak a szerelmüknek. Te magad is hazudsz.. Én is hazudok. Egy hazugságokkal teli körben állok, mely elbűvöl és hívogat. Hátrafordulva Hayden áll, kétségbeesett hangját kiállt értem.. mennem kéne?
~~~ Ugyan ezen a napon, délután ~~~
William Pov
Nem stimmel valami.. gedvára nem stimmel semmi!
Mostanában el vagyok havazva.. Talán Seita miatt.. hiszen tényleg szeretem, de nem úgy, még is hiányzik a csókja az ölelése, az, hogy este összebújva aludtunk. Egy menedék volt a számomra, melyet nem lehetett... nem lehet helyettesíteni, sehogy és soha. Elcsesztem, tudom, nem kellet volna magamba bolondítani, de hogy vettem volna rá akkor, hogy költözzön hozzám? Hogyan tudtam volna megvédeni, ha nincs a közelembe? Hazudtam neki.. de így volt talán a legjobb.
Mély gondolkodásomból egy nagyon halk hang zökkent ki. Emily hangja. Tudom, hogy nem szép dolog hallgatózni, de nekem ez a nő egyre furcsább. Füleimet rátapasztva az ajtóra, kezdem hallgatni a beszédét.
- Igen, igen. Azt hiszi befogjuk venni! - Nevet halkan Emily. - A kis vakarcs még nem is tudja, hogy lehallgatót raktam a gatyájába. Őszintén nem lepődtem meg, hogy él az apja... Ja, még mindig ránk vadászik... Nevetséges, ügye? - Ismét nevet. - Akkor itt lenne az én tervem. Amellett a ház mellet, ahol az a szépfiú lakik.. igen igen.. az ő pasija. Na ott van egy kiadó lakás, tökéletes lenne helyszínnek. Feltűnést akarok!.. Igen, hozni kéne az északi haverokat is, ők jó lövészek.... Rendben, szóljatok neki is. Tehát miután elkapjuk a vakarcsot... vagy is kapjátok, mert én előbb megyek oda mint ti... igen simítanom kell a kapszulán. Az új méreg fájdalommal fog ölni, de előtte kellene egy tesztalany. Szerintem Lucas lesz, de addig kínozzátok meg azt a buzit... csak ne haljon meg.
Innen csak hallgattam tovább a dolgokat - közben mobilomat előkapva, üzenve Lucasnak, hogy rohadtul maradjon a haverjainál, és ne lépjen ki a házból - szinte kirobbant a szívem az idegességtől. Emily volt végig... a vezér? De végig itt volt a szemem előtt!... Kivéve mikor elment Lucassal.. Kezdek nem érteni semmit... Ki is Sei barátja...? Hai... Hay.. HAYDEN! Hála az égnek, hogy tudom hol lakik! Esküszöm, ha tehetném most helyben megfojtanám Emilyt, de ha ő meghal nem biztosít arra, hogy a többi kis talpnyalója ne ölné meg Seitát. Még, hogy ő lesz az első abban a házban... Na azt már nem!
~~~°~~~
Fegyveremet kibiztosítva várom, hogy Emily kinyissa az ajtót. Egy kiadó házba nem nehéz betörni, így nem lepődtem meg, mikor megtaláltam a kapszulákhoz és a méreghez való kellékeket, ami annyit biztosított, hogy már rég itt tanyázik. De ezt a sok eszközt már elpusztítottam.
Hallom a motoszkálást, ami jelzi, hogy Em megjött. Ajkaimat megnyalva vártam, hogy benyisson, és nem is kell sokat tökölnöm, mert amint nyílik az ajtó fegyverem csöve a fejéhez nyomódik.
- Meg vagy. - Mosolyodom el, amire meglepett fejet vág, majd belehasít a valóság.
- Baszd meg. - Morogja, leejtve a táskát.
~~~°~~~
- Ideje felmenni Ribanc. - Tépem meg a haját, miután alaposan kihallgattam mindenről, és neki muszáj volt elmondania minden egyes. Nem mond semmi értelmeset, csak motyog valamit, én pedig felrángatom a székről, pisztolyomat erősen szorítva, készen arra, hogy bárkit megöljek miután kilépünk a pincéből, és készen arra, hogy Seitát megmentsem.
~~~°~~~
Seita Pov
Hayden akarom választani. Ez nem bűn igaz? Még is annyira fáj, a hazug árnyak karmai a húsomba mélyednek. Felakarok ordítani, de egy hang sem jön ki a torkomon. Hagynom kéne magam az árral.. de eddig végig ezt tettem. Szabadságot akarok, saját akaratot és nem mások által előre tervezett életet.
Végre jön ki valami a torkomon, de csak egy szót tudok ismételni.. Hayden... Hayden... Hayden..
Szeretlek.
A szemeim kipattannak..
Nekem....
Mekkora...
Deja vum van.
Én mindig kórházban kötök ki? Ez már röhejes.. ez ilyen örökös dolog lesz? Esküszöm, nem fogok meglepődni, ha csak lefekszem aludni, másnap itt ébredek.
- Felébredt! - Kiálltja el magát egy hang. - Szia, Pici. - Hajol felém Hayden.
- Szia. - Próbálok felülni. - Ó, apám, mi történt?
- Mindig a legizgalmasabb résznél ájulsz be. - Jött be az ajtón Will.
- Nem tudom miről beszélsz. - Ingatom a fejem.
- Hagyd már, ő csak ilyen. - Jelenik meg az apám is.
- Totál lemaradtam. - Képedek el.
Aha.. Tehát William meghallota, hogy Emily - mert az is kiderült, hogy ő volt a vezér, a ribanca! - végig tudta a tervemet, így letudott rám csapni. Will pedig megmentett. Ismerős érzés. Ha bajban vagyok, ő megment. A rendőrség sikeresen elkapta az összes luvnyát és mindegyik halálbüntetést kapott, Emily pedig.. Azt nem mondták el nekem, bár őszintén nem érdekel.
~°~
A következő hónapok nagyon jól teltek a számomra. Nincs semmi, ami elvehetné a kedvem.
Apám elköltözött Angliába, nem akart engem zavarni a közelségével, azzal, hogy bármikor találkozhatunk. Őszintén kényelmetlenül éreztem magam a közelébe, pedig tudtam.. tudom, hogy nem bántana.. már nem, de így mindkettőnknek sokkal jobb.
Mama most már sokkal jobban van, sokszor látogatom meg az idős otthonban. William és Lucas - remélhetőleg - örökre eltűntek az életemből, megbeszéltünk pár dolgot, és megkértem Willt, hogy ne keressen többet, pedig megtudnék békélni a tudattal, hogy hazudott nekem... De új életet akarok.
Haydennel összeköltöztünk és csak nem rég jöttem rá arra, hogy még mennyire nem ismerem.. hiszen a szerelem sokkal jobban kihozta a valós énjét.. a védelmező, aggódó, vicces, romantikus.. hülye fejét, amit más szemmel is nézhetek, nem csak "legjobb haverok" szemszögből..
De nem leszek naiv... annyira.
Az életem csak most kezdődik igazán... Saját lábamra álltam, munkám is van.. mind a saját akaratomból.
Nem az árral sodródva.
~~~~~ VÉGE ~~~~~
Tudom, pár dolgot lezáratlanul hagytam, de ezt rátok bízom :P
