Drinking Solo
MinKey
Hossz: Szösszenet
Szereplők: Kim Key Kibum, Choi Minho
Párosítás: MinKey
Műfaj: slash
Besorolás: +13
Figyelmeztetés: Nincs.
Kibum unottan terült el a padján, bízva abban, hogy ma nem fogják basztatni. Igazán elege volt abból, hogy mindig őt szemelik ki, mint ártatlan célpont. Mit tett ő, hogy ezt érdemelje? Annyira fájt neki! Milyen mesébe illő lenne, ha egy lovag megmentené, de ilyen sajnos nincsen, úgyhogy el kell viselnie a folyamatos kínzásokat, amiket nap mint nap megkap.
Most is.. osztálytársai megállás nélkül beszólnak neki, ám inkább nem figyel, mert a végén kitör belőle itt a hisztis díva, egyből rájönnek, hogy hót meleg, és még jobban fogják emiatt csesztetni.. Elég neki a megaláztatás.
- Mit akarsz? - Emeli fel fejét a padról, gúnyosan megszólalva, de rögtön vissza is vesz az arcából, mert maga Choi Minho áll előtte, aki imádja, ha megalázkodik. - Vagy is.. mit szeretnél? - Mosolyodik el kényszeredetten.
- Hozhatnál nekem valami kaját.. Éhen döglöm, és nincs pénzem, neked meg mindig van. Ja meg ha már itt tartunk táncolhatnál nekem valamit, énekelve, mert ilyen kedvem van. - Ül le egy laza mozdulattal a Kibum melletti székre.
- Nekem sincs pénzem... - Húzza el a száját kellemetlenül, ahogy rájött, még reggel elköltötte, mert nem tudott otthon reggelizni. - Most akarod, hogy táncoljak? Itt? - Ráncolja össze a szemöldökét, kicsit idegesen, tartva állát.
- Mi az, hogy nincs pénzed? Elmondtam neked, mi lesz, ha nincs! És IGEN, most kell táncolnod. - Üt egyet idegesen az asztalra.. utálja, ha Kibum nem tartja be a szabályokat, amiket ő hozott létre.
- Mi-Minho.. és most nem tudok.. Beütöttem tegnap a lábamat, és nagyon fáj.. Majd h-ho-holnap, jó? - Ennyi.. nem tud hazudni, nem elég, hogy mindjárt összeszarja magát Minho jelenségétől, még dadog is, mint valami szűz kislány -amiből a szűz igaz volt-, és belül a fejében egy kis Kibum üvölti, hogy szaladjon el messzire, mielőtt tényleg fájni fog a lába.. meg úgy mindene.
- Rendben. De utoljára kapsz ilyen lehetőséget! Holnap kétszer annyi pénzt hozz, és a suli folyosó közepén fogsz nekem lány bandák zenéjére táncolni. - Vigyorodott el, majd megpaskolta az előtte ülő ledöbbent arcát.
Kibum tényleg el sem hitte, hogy Minho nem csinált vele semmit.. bár ez nem azt jelentette, hogy a többiek nem fogják csesztetni eme csodálatos nap folyamán.
Korgó hassal ért haza ma is, hiszen tök mindegy volt, ha elkölti a pénzét, csak reggel tudta, mert később elvették volna tőle, és ugyan ott kötött volna ki, mint most. Amint belépett a házba elkiáltotta magát, de válasz nem jött. Remek, az anyja megint nincs itthon.
Lebiggyesztve ajkait sétált a konyhába, hogy csináljon magának valami ehetőt. Miután elkészült megebédelt, utána leckét csinált, három órát tanult, majd fáradtan dőlt be az ágyába.. Ma furcsamód, de alig piszkálták, amiért nagyon hálás volt.
Másnap reggel nyűgösen ébredt fel. Nem akart suliba menni.. Nem akarta látni Minhot.. Nem akarta neki adni a pénzét és még táncolni is. Megrázta a fejét. Ennyi, eldöntötte. Ezen a héten már nem fog bemenni iskolába. Amúgy is totál kész van, és a teste is kíván már egy alaposabb pihenőt, hiszen tele van zöld-lila foltokkal. Sóhajtva váltott át szenvedő dívába. Egyébként is... fáj a feje.. akkor, az nem számít hazudásnak, igaz?
Ahogy anyukája belépett, rögtön mondta, hogy rosszul van, és szeretne itthon maradni, amit meg is engedett neki. Az anyja orvos, így simán tudott szerezni igazolást, legalább nem kell azzal szenvednie, hogy elsétál egy orvoshoz.
Minho kifogja nyírni jövőhéten, ügye? Megöli.. kész. Megfog halni.. Jó ég.. ki akart iratkozni abból a fránya iskolából, és egy másikba menni, ami jó messze van... lehetőleg Amerikába. De sajnos nem tehette meg.. még nem.
Letelt az egy hét. Reszketve nézett rá a tükörképére. Aish! Tiszta hülye, mit gondolt? Hogy kiszőkíti a haját, és kisminkeli magát, felmenti bármi alól? Vagy mert dögösebb cuccokat vesz fel? El lesz rejtve? Beleolvad a menőbbnél menőbb társaságba, ahova soha nem tartozhat? Idióta vagy Kim Kibum! Egy szánalom.
Minho nem hitt a szemének. Az a szemtelen kis köcsög nem jött iskolába egy hétig! Pedig Kibumot imádja legjobban csesztetni.. De most.. alig várta, hogy hétfő legyen, és végre elérkezett a nap, ám komolyan nem számított erre. Szőke haj, kihúzott szemek, szűk gatya, vállról lelógó póló. Nem ismerte fel! Ez nem lehet Kibum! AZ a stréber csúnya, és szerencsétlen, erre most itt áll előtte egy dögös vad cica. Ajajj... rossz dolgok jutottak az eszébe..
Elvigyorodva saját magán lépett Kibum elé, rögtön végig simítva a sima tejfehér bőrön. Mióta ilyen szép? Eddig hogy nem vette észre?
Ah, mikre nem gondol! Csesztetnie kell, és mert csak szép lett, nem utal semmire.
- Hol a pénzem? - Kérdezte rögtön, érzelemmentes hangon.
- A számodra nincsen. - Mosolyodott el Kibum gúnyosan. - És felejtsd el, hogy táncolni fogok neked, mindenki előtt. - Bökte meg ujjaival a magasabb mellkasát, majd tovább állt. Hogy volt erre mersze?
Kibum magam sem tudta, hogy honnan volt bátorsága, de amikor csomóan megdicsérték még a kapuban, önbizalmat kapott. Soha nem dicsérték még meg, és nagyon jól esett neki, viszont nem gondolta volna, hogy Minhot így lefogja pattintani.
Remélte, hogy most már nem fogják csesztetni, és remegés nélkül járhat suliba, önbizalommal, mosolyogva. Talán lesznek barátai is.
*
Hallottatok róla, nem? Gondolom nem, hiszen az egész iskola sem értette, hogy Choi Minho, az egyetem nagy menője, miért jár a suli stréberével Kim Kibummal - aki egyre jobban nézett ki külsőre, egyszerűen nem ért el az agyukig. A lányok és a fiúk is irigyek voltak az új párra.
Nem tudták, hogyan, mikor jöttek össze, mert mindenki csak annyit látott, amennyit mutattak. Marakodtak, és beszóltak egymásnak, semmi többet. Minho általában megverte, vagy csak adott neki egy "atyai" pofont. Persze Kibumon látszott, hogy szeretne változni, és sok barátra tett szert, így megvédték őt.
Viszont akkor is értetlen volt mindenki. Sík hülyéknek érezték magukat.
Egyszerű a történet. Egy este Kibum eldöntötte, hogy kicsit kirúg a hámból, és elmegy inni, mert megtehette és kedve is volt hozzá. Arra viszont nem számított, hogy Minhoba is belefog futni. Nem kötekedtek, nem tépték egymás haját.. rendesen beszélgettek, mint az érett egyetemisták. Rájöttek, hogy több közös van bennük mint hitték, csak elrejtették magukban mélyre. Azon a napon megbeszélték, hogy többet fognak találkozni sulin kívül, míg suliban folytatják a marakodást. Eléggé vicces volt, hogy suliban még ütötték, majd utána boldogan simulhatott az erős kezek közé.
Vagy mikor reggel Minho még elvette a pénzét, délután meg már vacsorára hívta. Igazán szórakoztató volt látni, ahogy az egyetemen kívül ennyire megváltozik.
Végül odajutottak, hogy járjanak.. és innen már ment minden magától.
Kibum a mai napig nem érti. Csak a külsején kellet változtatnia azért, hogy észrevegyék? Hogy ne bántsák? Ezt egy kicsit bunkóságnak vélte.. de hát.. nem minden ember ugyan olyan. Az a lényeg, hogy most boldognak érzi magát.
Csak az a kérdés..
meddig?
Kibum tényleg el sem hitte, hogy Minho nem csinált vele semmit.. bár ez nem azt jelentette, hogy a többiek nem fogják csesztetni eme csodálatos nap folyamán.
Korgó hassal ért haza ma is, hiszen tök mindegy volt, ha elkölti a pénzét, csak reggel tudta, mert később elvették volna tőle, és ugyan ott kötött volna ki, mint most. Amint belépett a házba elkiáltotta magát, de válasz nem jött. Remek, az anyja megint nincs itthon.
Lebiggyesztve ajkait sétált a konyhába, hogy csináljon magának valami ehetőt. Miután elkészült megebédelt, utána leckét csinált, három órát tanult, majd fáradtan dőlt be az ágyába.. Ma furcsamód, de alig piszkálták, amiért nagyon hálás volt.
Másnap reggel nyűgösen ébredt fel. Nem akart suliba menni.. Nem akarta látni Minhot.. Nem akarta neki adni a pénzét és még táncolni is. Megrázta a fejét. Ennyi, eldöntötte. Ezen a héten már nem fog bemenni iskolába. Amúgy is totál kész van, és a teste is kíván már egy alaposabb pihenőt, hiszen tele van zöld-lila foltokkal. Sóhajtva váltott át szenvedő dívába. Egyébként is... fáj a feje.. akkor, az nem számít hazudásnak, igaz?
Ahogy anyukája belépett, rögtön mondta, hogy rosszul van, és szeretne itthon maradni, amit meg is engedett neki. Az anyja orvos, így simán tudott szerezni igazolást, legalább nem kell azzal szenvednie, hogy elsétál egy orvoshoz.
Minho kifogja nyírni jövőhéten, ügye? Megöli.. kész. Megfog halni.. Jó ég.. ki akart iratkozni abból a fránya iskolából, és egy másikba menni, ami jó messze van... lehetőleg Amerikába. De sajnos nem tehette meg.. még nem.
Letelt az egy hét. Reszketve nézett rá a tükörképére. Aish! Tiszta hülye, mit gondolt? Hogy kiszőkíti a haját, és kisminkeli magát, felmenti bármi alól? Vagy mert dögösebb cuccokat vesz fel? El lesz rejtve? Beleolvad a menőbbnél menőbb társaságba, ahova soha nem tartozhat? Idióta vagy Kim Kibum! Egy szánalom.
Minho nem hitt a szemének. Az a szemtelen kis köcsög nem jött iskolába egy hétig! Pedig Kibumot imádja legjobban csesztetni.. De most.. alig várta, hogy hétfő legyen, és végre elérkezett a nap, ám komolyan nem számított erre. Szőke haj, kihúzott szemek, szűk gatya, vállról lelógó póló. Nem ismerte fel! Ez nem lehet Kibum! AZ a stréber csúnya, és szerencsétlen, erre most itt áll előtte egy dögös vad cica. Ajajj... rossz dolgok jutottak az eszébe..
Elvigyorodva saját magán lépett Kibum elé, rögtön végig simítva a sima tejfehér bőrön. Mióta ilyen szép? Eddig hogy nem vette észre?
Ah, mikre nem gondol! Csesztetnie kell, és mert csak szép lett, nem utal semmire.
- Hol a pénzem? - Kérdezte rögtön, érzelemmentes hangon.
- A számodra nincsen. - Mosolyodott el Kibum gúnyosan. - És felejtsd el, hogy táncolni fogok neked, mindenki előtt. - Bökte meg ujjaival a magasabb mellkasát, majd tovább állt. Hogy volt erre mersze?
Kibum magam sem tudta, hogy honnan volt bátorsága, de amikor csomóan megdicsérték még a kapuban, önbizalmat kapott. Soha nem dicsérték még meg, és nagyon jól esett neki, viszont nem gondolta volna, hogy Minhot így lefogja pattintani.
Remélte, hogy most már nem fogják csesztetni, és remegés nélkül járhat suliba, önbizalommal, mosolyogva. Talán lesznek barátai is.
*
Hallottatok róla, nem? Gondolom nem, hiszen az egész iskola sem értette, hogy Choi Minho, az egyetem nagy menője, miért jár a suli stréberével Kim Kibummal - aki egyre jobban nézett ki külsőre, egyszerűen nem ért el az agyukig. A lányok és a fiúk is irigyek voltak az új párra.
Nem tudták, hogyan, mikor jöttek össze, mert mindenki csak annyit látott, amennyit mutattak. Marakodtak, és beszóltak egymásnak, semmi többet. Minho általában megverte, vagy csak adott neki egy "atyai" pofont. Persze Kibumon látszott, hogy szeretne változni, és sok barátra tett szert, így megvédték őt.
Viszont akkor is értetlen volt mindenki. Sík hülyéknek érezték magukat.
Egyszerű a történet. Egy este Kibum eldöntötte, hogy kicsit kirúg a hámból, és elmegy inni, mert megtehette és kedve is volt hozzá. Arra viszont nem számított, hogy Minhoba is belefog futni. Nem kötekedtek, nem tépték egymás haját.. rendesen beszélgettek, mint az érett egyetemisták. Rájöttek, hogy több közös van bennük mint hitték, csak elrejtették magukban mélyre. Azon a napon megbeszélték, hogy többet fognak találkozni sulin kívül, míg suliban folytatják a marakodást. Eléggé vicces volt, hogy suliban még ütötték, majd utána boldogan simulhatott az erős kezek közé.
Vagy mikor reggel Minho még elvette a pénzét, délután meg már vacsorára hívta. Igazán szórakoztató volt látni, ahogy az egyetemen kívül ennyire megváltozik.
Végül odajutottak, hogy járjanak.. és innen már ment minden magától.
Kibum a mai napig nem érti. Csak a külsején kellet változtatnia azért, hogy észrevegyék? Hogy ne bántsák? Ezt egy kicsit bunkóságnak vélte.. de hát.. nem minden ember ugyan olyan. Az a lényeg, hogy most boldognak érzi magát.
Csak az a kérdés..
meddig?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése