Miért nem...? (BUÉK)

Miért nem...?

Hossz: egyperces

Banda: EXO

Szereplők: Park ChanYeol, Byun BaekHyun

Párosítás: ChanBaek/BaekYeol

Műfaj: slash, fluff

Besorolás: +12

Figyelmeztetés: trágár szavak

Felnézett az égre, s elgondolkodott egy dolgon... Boldog új évet.. Miért is lesz boldog? Miért boldog? Miért nem szar új évet?
Elfintorodott, és lehúzta az erős alkoholt, a torkát végig égette, még azt is érezte, ahogy gyomrát végig marja, de nem érdekelte, töltött még egy pohárral. Tűzijátékok ezrei robbantak az égen, színesebbnél színesebb, undorítóbbnál undorítóbb.... még hogy BUÉK.. ez a kibaszott év is olyan lesz mint a többi, nyomorult, szar, tele hibákkal... az emberek utálatával, önzőségével, és még sorolhatná. Megdörzsölte szemét, hátranézett, látta, ahogy szerelme boldogan nevetgél, iszik, és táncol a kanapén a többi banda taggal... ő volt az egyetlen, aki itt kint állt az erkélyen.. Szánalmasnak érezte magát, de a szerelme nem igazán volt az övé... hiszen BaekHyun másba volt szerelmes minden tudomása szerint. Felhorkantott, inkább nem nézett oda, nem volt kedve ehhez. Megitta az utolsó kortyot is, ránézett még egyszer az égre, ahol a csillagok nem látszódtak a tűzijátékok miatt, majd besétált a házba, irányát pedig szobája fele vette, kiiktatta a hangokat maga körül, még azt sem vette figyelembe, hogy a Leader hozzá ért, s nevén szólította. Aludni akart, semmi többet.

Levetette a ruháit, nem érdekelte, hogy alkohol szagtól bűzlött, ő befeküdt az ágyába, füléig felhúzta a takarót, és lehunyta a szemét, hallotta, hogy kint nagyban buliznak, de próbált nem odafigyelni... 
- Chanie - hallott meg egy nagyon is ismerős édes hangot. Felült.
- Igen, Baek?
- Most vágjuk fel a tortát... nem jössz? - A küszöbön állt, a kevés fénytől nem látszott az alakján kívül semmi más.
- Nem, kihagyom... fáradt vagyok, és hányingerem van - morogta, magához emelve a párnát, belefúrva arcát.
- Akkor én sem kérek - tért beljebb, amitől ChanYeol kikerekedett szemekkel tolta félre a pihe puha tárgyat.
- Mert? - vont össze a szemöldökét, Baek sosem hagyta ki a tortát... imádta.
- Mert ha nem vagy ott, akkor semmi értelme teletömnöm magam... nélküled nem ugyan olyan - leült mellé. - Büdös vagy - kuncogta.
- Te is - vigyorodott el.. szeretett az idősebb közelébe lenni.
- Tudod mi az új évi fogadalmam? - kapcsolta fel a lámpát, miközben a fali órára pillantott, egy perc és újév.
- Hát ha elmondod tudni fogom.
- Chan... te szerelmes vagy belém, igaz?
- Ezt meg...?! - Ahogy meghallotta a szerelmes szót, pánikba akart esni.. BaekHyun még is mióta...?
- Már elég rég óta tudom - morzsolgatta az ujjait... - Én is.. így érzek.. azt hiszem..
- Tessék?
- Eddig azért nem csináltam semmit... mert nem tudtam, hogy mi ez az érzés, főleg, mert te a legjobb barátom vagy.. fura volt a helyzet... de.. eldöntöttem, hogy újévkor.. megpróbálom veled - motyogta, de határozott volt minden szava, ismét az órára pillantott.. nincs sok ideje.. - Te vagy a fogadalmam - hajolt a magashoz, kintről hallani lehetett a BUÉK kiáltásokat, abban a pillanatban tapadt ChanYeol ajkaira, akinek a szeme elkerekedett, s amit néhány perccel ezelőtt gondolt az újévről, eltűnt a gondolataiból..

Talán ez az év még is jobb lesz, mint azt úgy hitte..

Sex Hotel 2. (ChanBum/ChanBaek)

Sex Hotel

(ChanBum/ChanBaek)

2.Rész

Szabadságot kérni

Hossz: 2/10

Banda: EXO & SHINee

Szereplők: Kim Key Kibum, Park ChanYeol, Byun BaekHyun, OC

Párosítás: ChanBum & ChanBaek

Műfaj: slash

Besorolás: +15

Figyelmeztetés: szexuális utalások

Nagyot nyögött, mikor a férfi ismét tövig lökte magát belé. Ujjai a babarózsaszín puha takarót markolták, fejét ciklámen színű párnájába nyomta, teste megremegett, érezte a férfi minden milliméterét, azt, ahogyan a farka a prosztatáját dörzsölte, ütötte, minden egyes lökésnél. Nem érezte magát megalázva amiért ezen a napon legalább húsz férfi végigment rajta, igaz a feneke már nagyon fájt, és élvezni se tudott igazán, de csak megadta magát, mint minden nap, hogy becézzék vagy ráaggassanak egy nevet, például MinJae, mert mostani farkalója igen is így hívta őt, attól függetlenül, hogy tudta az igaz nevét.
Ismét hangosan nyögött, amikor a férfi a hátára fordította, de lágyan, s kedvesen, pont úgy ért hozzá, ahogy a szabályban az meg van írva. Volt már rá példa, hogy két hónapon át a bíróságra járkált, mert férfiak erőszakolták meg, nos... azok a mai napig a börtönben rohadnak.

Amikor érezte, hogy a felette lévő közel van az orgazmusához, kezeit a nyaka köré font és magához húzta egy hosszú csókra, végül elengedte magát. A kuncsaftja elment, ő pedig úgy érezte menten összeesik, fáradnak, nyűgősnek érezte magát, ha elhúzza az időt a fürdéssel, akkor lejár a munkaideje, és nem kell még egy férfit végigkínlódnia.

Kilépett a kis kuckójából, de szinte rögtön elfintorodott. Komolyan, ChanYeol egész nap itt tántorgott, és mikor Baeknek nem volt vendége itt nevetgéltek hangosan, mint most, bár a mogyoróbarna hajú férfin látszott a magány, a szája sokszor formálódott mondhatnékra, de végül csak maradt a jelenben, és a pletykákról beszéltek tovább.

Fújt egyet, mint egy macska, talán még morgott is, halkan.
- Fürdeni mész? - kérdezte Baek, bár tök feleslegesen, egyértelmű volt, hogy oda megy, a cucca a kezében voltak.
Bólintott - Ma már nem bírok többet - mondta, majd köszönés nélkül távozott.
A kabin alá állva meleg, szinte forró vizet folyatott magára, kiengedte frusztráltságát, izmai ellazultak.
Csak egy félórát töltött a zuhany alatt, ami élete legkevesebb ideje volt, általában órákat tudott a kádban lubickolni, engedni hogy teste teljes mértékben ellazuljon.. imádta azokat a pillanatokat.

Ma már csak össze kell szednie a cuccait, és már mehet is haza. Visszafele után látta, hogy Chan egyedül van a hallban, ami annyit jelentett, Baeknál megint vannak.
- Nem vagyok meglepődve - sétált a férfihoz.
- Hm? - nézett fel rá.
- Hogy BaekHyunt választottad, vicces, cuki, gyönyörű és kedves fiú.. a teste tökéletes, biztos nagyon jó az ágyban... irigy vagyok rá.
- Irigy? - bukott ki belőle egy nevetés. - Néztél már tükörbe? Te is szép vagy - felállt -, a szemeid olyan különleges színűek, világosbarnák, a formája tökéletes, az orrod is pont megfelelő, és az ajkaid - simított végig az említett érzékszerven, amire a fiú kicsit meghökkent -, sosem láttam ilyen édes, eperszínű ajkakat, főleg, hogy ha mosolyogsz, akkor olyan vagy, mint egy kiscica. Az az ember, aki hozzád nyúl, megtisztelve érezheti magát.
- Köszönöm - mosolyodott el, de hátra lépett, mikor eszébe jutott a karika gyűrű, szinte vakaródzott a torka, hogy kérdezzen, de nem tehette. Ha a férfi mesélni akar, akkor megfogja tenni és ha meg is teszi, akkor ő nem segíthet, s már testileg sem, mivel Baeket választotta, itt pedig nem létezett olyan, hogy azt dugja meg, akit csak akar, miután választott, ha mást akar, akkor nagyon de nagyon sok pénzt kellet volna fizetnie, de abból is biztos sértődés lenne a vörös hajú részéről, no meg ChanYeol miért dobna ki pénzt, hogy őt megkapja. Baromság lenne. Na meg nem akart rosszban lenni Baekkel. Inkább el kéne felejtenie a férfit és kivenni egy hét szabadságot, amit igazán megérdemel már.
Meg is fogja tenni! Fáradt volt, csak egy kis vakációt szeretett volna, nos majd holnap elmegy apjához, biztos megkapja azt az egy hetet, eddig sosem kért szabadságra, szóval... csak nem fogják visszautasítani.

Szíve hangosan dobogott, tudta, hogy apja egy kemény ember..
De tán valahol még is gyenge, emlékezett rá.. sosem tudta kiverni a fejéből azt a napot.. a napot, melykor apja betört a szobájába kétségbeesett fejjel, leült vele beszélgetni, elmagyarázta, hogy alig van pénzük, és lehet a vállalkozás is csődbe fog menni.. De ő megmentette az egészet, felajánlotta neki, hogy eladja magát.. 16 évesen.
Most húsz éves volt, már négy éve itt dolgozik, megszokott mindent, s bár az elején mindig rosszul érezte magát, ma már normális dolognak tartotta, az ő élete ide kötötte, és ha már elég idős lesz átveszi a vezetést, de most nem akart gondolni erre, se a múltjára, se a jövőjére, ő csak a szabadságot akart magának.

Nagy levegőt vett, mikor belépett apja irodájába, aki szemüvegben, komor arcot vágva olvasott, majd írt alá valamit.
- Apa- szólt halkan, hogy a férfi ránézzen.
- Igen, fiam? Mi szél hozott erre?
- Tudod... tisztában vagyok azzal, hogy most van a karácsonyi akció, de nem lehetne.. hogy kapjak egy hét szabadságot? - morzsolgatta az ujjait.
- Fiam - sóhajtotta, orrnyergét megszorítva -, az egyik legjobb vagy a fiúknál, amiért büszke vagyok rád, de nem tudnál várni míg el nem jön az új év?
- Apaa! - toppantott idegesen.. remek, egyből elveszítette a fejét, szép kezdés Kibum. - Négy év után ez az első, hogy kérek tőled valamit, miért nem tudod szó nélkül elfogadni?
- Jól van - bólintott.
- Tényleg?
- Igen, de - Kibum megforgatta a szemét, utálta a 'de' szót ilyenkor -, jövő hónapban egész napos leszel. - monda keményen.
- Egész napos? Azok a lilák!
- Nos akkor te is az leszel, most már elmehetsz - intett az ajtó fele.
 A fiú idegesen megrázta a fejét, de nem szólott többet, csak fintorogva kisétált az irodából.
Hihetetlen az apja, nem utálta, de most igen is kiakadt, a fél napot alig bírja, és általában este többen vannak, bár a lányokhoz megy a legtöbb..
Hangos hörgést hallatott... szép lesz a jövőhónapja.. Fantasztikus.

Folyt.Köv.

Sex Hotel (ChanBum/ChanBaek)

Sex Hotel

(ChanBum/ChanBaek)
1.Rész
Választás

Hossz: 1/10

Banda: EXO & SHINee

Szereplők: Kim Key Kibum, Park ChanYeol, Byun BaekHyun, OC

Párosítás: ChanBum & ChanBaek

Műfaj: slash

Besorolás: +14

Figyelmeztetés: szexuális utalások
Hozzászólás: Sziasztok, tudom, sok idő eltelt, mióta bármi írást is feltöltöttem volna, amit nagyon sajnálok, de az ihletem elment, s amint visszajött, jött Kim JongHyun halála, amit még mindig alig tudok felfogni. Na most vele egy nagyon jó sok ideig nem is fogok ficit írni, szemtelenségnek tartom, és olyan, mint ha bemocskolnám a nevét, így a többi fanfiction, mint a Véreden Élve, és a D.T2 nem lesz 2018-ban kiposztolva, mert mind kettőben szerepel, sajnálom.. Viszont a többi SHINee taggal (Inkább csak Kibummal) még meggyeget az írás, de az is nehezen. Ez az első rész, még JongHyun halála előtt készült el, én pedig nem akarlak titeket itt hagyni írás nélkül. Nem tudom hány részes lesz eme költemény, de a részek szinte olyan rövidek, mint a Nyakörv és Lakatnál.. Szóval jó olvasást Fehér Hollóim <3

A fiú halkan vette e levegőt, szeme be volt hunyva, kezei combjain pihentek, érezte, teste lassacskán megnyugszik. Ez egy igen nehéz nap volt a számára, mivel akciók voltak, az emberek megállíthatatlanul jöttek-mentek, nem mint ha zavarta volna, csak a teste fáradt el, és mivel újak is voltak új fájdalmas és bonyolult kapcsolati problémákat kellet végig hallgatnia, bár nem volt belőle elege, talán néha még szórakoztatta is, de megvolt tiltva, hogy tanácsokat adjon.. úgy sem tudott volna.. sosem volt ilyen bonyodalmakban része.

Felállt az ágyról, szépen rendbe tette a takarót, majd utoljára körülnézett szobájában, végül magának bólintva elhagyta kis zugát, kulcsra zárta. Végig sétált a folyóson a végéről már hallotta a recepciósok nevetését, amitől neki is jobb kedve lett. Mikor elérte a hallt, egyből megakadt a szeme egy férfin, aki nagyon frusztráltnak tűnt, lábai remegtek az idegességtől, arca kemény mimikát ábrázolt. Ijesztőnek tűnt.
- Akkor én mennék is - mondta a fiú és már fordult is volna a kijárat felé, ha nem állították volna meg.
- Várj még! Megtennéd, hogy körbevezeted a férfit?
- Eh? Én? De a munkaidőm lejárt, és vannak akik még biztos nem alszanak! - akadt ki. Haza akart menni, és nem körbevezetni a férfit.
- Légyszíves, Kibum - szólott a magasabb, kemény hangon, kétszer pislogott és biccentett egyet, ami azt jelentette ; a csávó nagyon gazdag. Kibum megforgatta a szemét, egy közeli székre lerakta a táskáját intve az idegennek aki felállt és csöndben követni kezdte.
- A nevem Kim Kibum - mondta a fiú, miközben végig nézett a magas emberen.
- Chan Yeol. - Ennyit mondott, mély tónussal. Kibum megakarta kérdezni mi sodorta ide : A Sex Hotelbe, de tudta, hogy nem szabad, és amúgy sem akarta hogy az idegen még mérgesebb legyen
- Először is - kezdte formálisan. - Nálunk szabályok vannak, erősek, és ha valaki nem tartja be, bíróságon köthet ki - hangja komolyan csengett, így ChanYeol érdeklődve hallgatta. - Amit tudni kell, hogy három  részlegünk van. Első a dughatók, második a dugók... azért három, mert a hotel tart magánál nőket is, de ők a harmadik emeleten vannak. De közöttük is vannak választható dolgok. Mint láthatod - mutogatott -, az ajtók fölött különböző színű lámpák vannak, ezek annyit jelentenek, hogy melyik fiú mit szeret. - ChanYeol csak hümmögött. - A kék világítás jelentése, hogy csak olyan pasikkal szexelnek, akik érzelem nélkül csinálják, bár olyan csak kettőnk van. A rózsaszín fény a szerelmet, törődést mutat, szinte szeretkezést - magyarázta -, én is oda tartozom - tette hozzá. - Végül a lilák, igazából ott bármit tehet az ember, tényleg bármit. - fújta ki a levegőjét. - Ha a lányokhoz akarsz menni, akkor náluk is így van.. nos, azt hiszem, hogy te... a dugókhoz mész - rágta az ajkát. - Egyébként vannak itt még szabályok, de engem csak azzal bíztak meg, hogy mutassam meg a dolgokat - oldalra fordult. - A wc a hallban van, a lift meg ott - mutatott a folyosó végére. - Az én munkám itt véget ért. Jó szórakozást - hajolt meg, majd visszasétálva a táskájáért kilépett az épületből.
Beszippantotta a friss levegőt, ami jól esett a tüdejének, és a lágy, hideg szél ami arcához csapódott, lágyan, kicsit felfrissítette, éberebbé tette, alig várta, hogy haza érhessen és ágyba bújhasson.

Másnap előröl kezdődött minden. Korán reggel már bent volt a hotelban, éppen a szobáját csinosítgatta, hamarosan karácsony, és látott egy olyan cuki rózsaszín csillámos karácsonyfát, hogy muszáj volt megvennie. Pici és aranyos volt, pont illet a szobájába, mindig mindent megtett azért, hogy a szobája hangulatosabb legyen, és ezt a rendszeres látogatói szerették is benne.
Még csak reggel hat óra, és az akciók még mindig tartottak, így nem lepődött meg, mikor a hall fele tartott, hogy az épület előtt nagyon sokan voltak. Nos, várniuk kell két órát, mert csak nyolckor nyitnak, hiszen az itt dolgozók felkészülnek a vendégekre.
- Jó reggelt, Hyung - köszöntötte Kibumot egy másik itt dolgozó fiú.
- BaekHyun - mosolyodott el. - Boldognak tűnsz, mizu? - támaszkodott a pultnak, közbe kifele bámult az üveg ajtón, ahol az emberek türelmetlenül vártak.
- Tegnap este olyan jó pasi jött be hozzám, hozzátéve adott pénzt.
- Baek, tudod, hogy azt tilos elfogadni!
- Jajj ne már.... a szobáink nincsenek bekamerázva, nem mindegy? Az akciót meg utálom, nem elég, hogy hajnalig itt vagyok, de még a fizetés is szar, kell a pénz.
- Hihetetlen vagy - rázta meg a fejét.
- Úgy sem árulsz be - vigyorodott el önelégülten -, és apád nem küldene el - tette hozzá.
- Apámnak egyszer át kell adnia a hotelt, és akkor te repülsz.
- Komolyan?? - önelégült tekintete rémülté vált, amin Kibum hangosan felnevetett.
- Dehogy, te vagy közölünk a leghíresebb, a pasik imádnak, őrült lennék megszabadulni tőled.
Baek megkönnyebbülve megrázta a fejét, majd ő is ajtóra nézett és egy nagy sóhajjal elfintorodott, de amint meglátott valakit a kedve egyből ütötte a százhúszat.
- Eljött - mondta boldogan. - A férfi tegnapról.. megígérte, hogy eljön - elvigyorodott.
- Melyik az? - simult Kibum kíváncsian Baek oldalához, amit a vörös hajú fiú nem bánta, szerette ha bújnak hozzá.
- Ő - mutatott rá egy férfira a sok közül.  - Az a magas, mogyoróbarna hajjal, a fülei kicsit viccesen nagyok - kuncogta. - Egész este azzal csesztettem.
- ChanYeol?
- Eh? Neked elmondta a nevét? - akadt ki. - Pff, nekem nem.. mondjuk nem is kérdeztem tőle.
- Gondoltam, hogy téged fog választani - morogta magának a szőkeség.
- Hm? Mondtál valamit?
- Nem, nem, csak gondolkodom, hogy mi vezette ide a férfit.. észrevettem az ujján a karikagyűrűt.
- Biztos megunta az életét - vont vállat a vörös.
- Nem hiszem, ha unná az életét nem a méregtől robbanna fel.
- Nekem aztán tök mindegy mi a baja, a farka és a pénze kell, neki pedig a testem. Na meg azt a szabályt sosem szegem meg, hogy elkezdünk velük lelkizni, nem lelki támaszok vagyunk, hanem élvezetként és menedékként használnak. Testi mocsok, nem több. - BaekHyun hangszíne komollyá vált, és Kibum egyetértően bólintott. Tudta jól... de ő megakarta ismerni az embereit, nem csak testileg, de lelkileg is, egy támasz akart lenni.. és pont ezért volt kíváncsi.

Miért jött ide ez a férfi?

Folyt.Köv

  

Rest In Peace (Nyugodj Békében)

Rest In Peace

KIM JONGHYUN

Szöuli otthonában meghalt a K-pop (nagyon leegyszerűsítve a koreai popzene) egyik legnépszerűbb együttesének, a Shinee-nek egyik tagja. Jonghyun (Kim Jong-hyun) 28 éves volt. Egyelőre nem lehet tudni, hogy mi okozta a halálát, a hatóságok az öngyilkosságot sem zárják ki. A énekes nővére, aki a holttestet megtalálta, úgy nyilatkozott, hogy a testvére öngyilkos lett. (FORRÁS : INDEX )

Csak elalszom..

 Csak elalszom...

A fehér szobában a falakról pattant vissza az óra idegesítő kattogó hangja, és a gépek pittyegése. Az ágy és a szék recsegett, amely idegesítette az ülő személyt. Hirtelen szorítottak rá a kezére, amire kipattant a szeme. A fekvő fiú feje csupasz volt, szemei karikásak, bőre pedig a falnál is fehérebb, erei kiduzzadtak, csontjai meglátszódtak, még is, az ülő férfi a legszebbnek tartotta. Halk hörgő hangot hallatott, ami ijesztő lehetett volna másnak, de ő örömmel hallgatta, mint egy gyönyörű zene, melyt' minden nap meghallgatna. A fiú nehezen nyelt egyet, kettőt pislogott, ami annyit jelentett; szomjas, és minden bizonnyal kifogyott az infúzió. A férfi majdnem a homlokára csapott, hogy hogyan lehetett ennyire figyelmetlen, rögtön felpattant, öltönyének súrlódási hangjára a fiú összehúzta magát, ami miatt még jobban szitkozódott magában. Kicserélte az infúziót, pont úgy, ahogyan mutatták neki, majd fáradtan visszadőlt a székre, és megfogta a fekvő személy kezét.

- Tudod mit.. - felköhögött a fiú, hangja halk volt, és rekedtes, minden erejét belefektette, hogy megtudjon szólalni - mondtam? Még... egy - ismét köhögött - hónappal ezelőtt?

A férfi csendesen kuncogott, de könnyek gyűltek a szemébe. - Hogy ezzel a fejjel elmehetnél börtöntölteléknek - csuklott el a hangja, mikor ránézett a pittyegő gépre, ami elég rossz dolgokat mutatott ki... Nem.. nem akarta. - Azt is mondtad... hogy ezt csak akkor fogod megemlíteni, ha úgy érzed... - a férfi könnyei szégyentelenül szántották arcát - Nem mehetsz még el - rázta a fejét. - a fiú fájdalmas hangot adott ki, kifejezése eltorzult, látszott rajta a fájdalom.

- Ne-nem megyek sehova - itt megállt 2 másodpercre -, csak elalszom..

- Nem akarom, hogy elaludj... - suttogta, s bár valahol még is akarta... a fiú túl sokat szenvedett már.

- Pedig nagyon fáradt vagyok már - gyér mosoly jelent meg az ajkain. - Te is.... annak tűnsz - köszörülte meg a torkát, miközben a légzése egyre lassult.

- Én örökre fent tudnék maradni, csak azért, hogy lássam, minden rendben van veled - szipogta.

- Már eleget tettél - a fiú arcán is végigfolytak a könnyek -, és mindent köszönök - gyengén tudott csak rászorítani a férfi kezére. - Szeretlek - mondta még utoljára, majd szemét lehunyva lassan elaludt, s tán sok fájdalommal..
A férfi belül ordított, de nem tudott mit mondani, csak elfogadta...
Mit tudott volna tenni? ...
Csak engedte, hogy kisírja a lelkét, majd mikor az orvosok megjelentek, felállt és az utolsó szó amire gondolt az ez volt ; Én is szeretlek.

Csak Csókolj Meg! (JongBaek)

Csak Csókolj Meg!

(JongBaek)

Hossz: szösszenet

Banda: EXO & SHINee

Szereplők: Byun BaekHyun, Kim JongHyun, Kim Kibum

Párosítás: JongBaek

Műfaj: slash, fluff

Besorolás: +12

Figyelmeztetés: nincs

Hozzáfűzés: Néztem Markiplier videóit, és így kipattant a fejemből egy ilyen (ne kérdezzétek milyen videókat, hogy egy ilyen szösszenet lett belőle), úgyhogy jó olvasást hozzá White Ravens^^

~Dia

A diákok mocorogtak, izgatottan várták a híreket, mivel a tanárok szerint valami nagy dologra készülnek. BaekHyunnak csillogtak a szemei, pedig tudta, hogy ő semmiben nem fog szerepelni, lámpalázas volt, nem szerette ha sokan bámulják, s bár jól játszotta a szerepeket, a tanárok is szerették, mindig visszautasította a színpadi szerepléseket. Nem tehetett róla, félénk volt. Néha napján féltékenység fogta el, mikor látta ahogyan társai boldogan állnak ki a színpadra, tökéletesen előadva egy darabot.. nagyon szeretett volna ő is ott lenni, de nem ment, és ami nem ment neki, azt soha sem erőltette. Elbűvölve nézte, ahogyan az iskola egyik legdögösebb pasija beszélget Kibummal.. ő is ott akart lenni, beszélgetni JongHyunnal, de sajnos ő nem volt menő.. nem volt semmi sem, csak egy átlagos diák.

Mindenki rögtön elhallgatott, amint az igazgató hatalmas mosollyal belépett a terembe.

- Mint ti is tudjátok készültünk a tanárokkal valamire, és hála nekik, és még pár barátomnak meg is valósíthatjuk. Eddig csak iskolatársaitoknak, szüleiteknek adtátok elő a darabjaitokat, de mi van akkor, ha én azt mondom, hogy az egész Dél-Koreának bemutatnátok? - Az osztály rögtön örömében felkiáltott, na igen ők voltak a színházi előadók. A suliban még voltak a rajz szakosok, az író szakosok, az ének szakosok. - Nem csak ti mennétek, minden szakosnak kitaláltunk valamit, de ti turnéra mentek, amire természetesen jegyet fogtok kapni! Ez kicsit ijesztően hangozhat, de tudom, hogy milyen ügyesek vagytok. Most pedig nektek kéne kitalálnotok, hogy mennyit adtok elő megyéinknek.
- Szerintem mindig mást adjunk elő! - szólalt fel az első diák, boldogan mosolyogva.
- Te hülye vagy? Szerintem abból csak sértődés lenne, hogy mindenhol mást adunk elő. Gondolj azokra, akik mást akarnak látni, de nem tudnak utazni, mert nincs rá pénzük! - korholta le a mellette ülő lány.
- Jó, de ha mindenhol ugyan azt adjuk elő, akkor az unalmas lesz a számunkra is!
- Szerintem - motyogta BaekHyun, nagyon halkan, de mindenki rögtön rápillantott, hiszen a fiú nagyon keveset beszélt, és ha meg is tette, akkor is csak pár szót mondott. - Legyen az, hogy három előadást adunk elő, de mindenhol mást... és akkor nem lesz belőle nagy sértődés, és mi sem fogjuk unni - bár azt akarta mondani, hogy "ti nem fogjátok unni", de mivel ő is szeretne menni, hogy segítsen a jelmezeknél, ezért mondott inkább "mi"-t.
- Ez megfelel nektek? - kérdezte végül az igazgató, amire mindenki rábólintott, mosolyogva. Baek csak elégedetten pislogott, és amikor szünetben odamentek hozzá, hogy jó ötlet volt, ő csak elpirult, és lehajtotta a fejét a padra.

Aznap a tanítás után már mindenki ment gyakorolni a turnéra, a tanítójuk csak mosolyogva nézte az izgatott diákokat, de gyorsan megrázta a fejét.. sok mindent meg kell beszélniük.
- Gyerekek, kérem, egy kis csöndet - csitította a diákokat, akik el is hallgattak és leültek a színpadra, a földre, székekre. - Bár nem minden megyébe megyünk, mert elég sok van, csak a főmegyékbe, de azért ne szomorodjatok el, így is sokat vállaltok ezzel. Az első állomásunk Incheon lesz, utána Deagu onnan Busan és végül Gwangju, de persze itt Seoulban is előadunk hármat, ami annyit jelent, hogy tizenöt darabot fogtok előadni, ami sok, igaz? - nevetett fel, amin a diákok is, mondjuk ez nekik semmi sem volt, gyakorlottak voltak, és már rég felkészültek az ilyenre. - El kell döntenetek mit akartok előadni, hol akarjátok előadni, és hogy a szerepeket ki fogja játszani - mondta, és ekkor mindenki BaekHyunra pillantott, akinek hatalmasra kerekedett a szeme. Ó, nem, ő nem fog semmit sem csinálni a díszítésen és a jelmezeken kívül, no-hos! A tanár csak sóhajtott, megrázta a fejét, egy mosolyt erőszakolt magára, és a kezével leintette a megszeppent diákot, és ekkor mindenki elkezdte mondani, hogy mit fognak előadni.
Órákat töltöttek bent az előadótermükben, és nyolc óra is elmúlt, mire eldöntötték.
- Rendben, most, hogy ezt megbeszéltük, holnap azt fogjuk eldönteni, hogy kik játsszák a szerepeket, addig is pihenjétek ki magatokat! - A diákok bólintottak, fáradtak voltak, de az izgatottságuk nem múlt el, összeszedték a cuccukat és még meghajoltak a tanár felé, majd elindultak haza. - BaekHyun - szólította meg a tanár az alacsony fiút, aki mindig sokkal tovább marad ott, mind mások.
- Igen? - fordult meg.
- Szeretném, ha valamelyik előadásban te is szerepelnél.
- É-én... Nem tudok, ne haragudjon - hajolt meg. - Lámpalázas vagyok, ez ön is tudja. De ettől függetlenül szeretnék menni, és segíteni a ruhákkal és a díszletekkel.
- Huh.. pedig olyan tehetséges fiú vagy. Hát akkor is örömmel várjuk a ruhákat és a díszleteket - mosolygott végül le a diákra. - Most már elmehetsz. 

BaekHyun még egyszer mélyen meghajolt majd a cuccait felkapva elsietett. Tényleg nagyon szeretett volna szerepelni, hiszen most teljesen saját előadásokat fognak előadni.... és azok olyan jók! De nem menne neki...  Olyan szerencsétlennek érezte magát.

Másnap az órák után már mindenki az előadóteremben ült, és beszélgetett, várták a tanárt. Kibum, JongHyun és a többi haverjaik nagyon izgatottnak tűntek, mint ha valami tervük lett volna.. Ő is ott akart velük nevetgélni... bár csak lenne hozzá bátorsága.
Ahogy meghallották a három tapsot elcsöndesültek és a tanárra pillantottak, aki boldogan mosolygott.
- Akkor ma eldöntjük a szerepeket.
- Elnézést, tanár úr! - huppant fel a földről Kibum, kecsesen mozogva. - Tegnap beszélgettünk pár barátommal egy előadásról..
- Hallgatlak - tette karba a kezeit. Persze, hogy meghallgatja, Kibum volt az egyik kedvence, gyönyörű fiú volt, ha kellett dögös, és a szerepeit istenien eltudta játszani.
- Mivel mostanában elég nagy terítékre került a melegek élete - morzsolgatta az ujjait -, gondoltuk, hogy előadhatnánk egy igazán szívszorító történetet..
- Folytasd csak - bólintott.
- Egy suliban játszódna, és két barától szólna. Az egyik fiú beleszeretne a barátjába, a másik is érezne valamit, de elutasítja a szerelmét, mert a suliban elítélnék őket. Nem beszélnek többet egymással, amit végül megbánik a másik fiú, és a végén azt kérné az elvesztett barátjától, hogy az egész suli előtt csókolja meg - vigyorodott el a tervén.
- Nekem nincs ezzel problémám - vont vállat. - Szerintem is elég jó ötlet, csak akkor oda kell majd írni, hogy melegekről lesz szó. Nos, akkor ebben az előadásban mindenki benne van? - tette fel a kérdést, amire mindenki bólogatni kezdett. - Akkor kezdjük kiosztogatni a szerepeket - csapta össze a tenyereit.

BaekHyun csak hátulról hallgatta, hogy ki mit fog eljátszani, féltékeny lett, amint meghallotta, hogy a két fiút abban a meleg előadásban JongHyun és Kibum fogja játszani.. és még csók jelenet is lesz. Aish, nem szabadna féltékenykednie, amúgy is együtt vannak, ez olyan nyilvánvaló.

~°~°~°~°~°~

Négy hónap. Ennyit kaptak arra, hogy felkészüljenek és induljanak a turnéra. Baek az utolsó napon majdnem hisztirohamot kapott, mert elszúrt tizenegy ruhát, mert Kibum teljesen máshogy képzelte el, így az egész napja arra ment, hogy újra tervezze őket, és megvarrja azokat. Karikák futottak a szemei alatt, állandóan ásított, miközben bepakolt a bőröndbe, amit visz magával a turnéra. Oda kell most nagyon figyelni, mert ha a fáradsága miatt nem visz valami fontosat, ha esetleg történik valami az előadás előtt, nem fogja tudni rendbe hozni azonnal és ott helyben. Már megivott három kávét és egy energia italt, ami tudta rosszat tesz a szervezetének, nem is beszélve arról, hogy semmit sem segített, sőt fáradtabbnak érezte magát. Nos, majd alszik a buszon, úgy is több mint egy órát fognak utazni, hiszen Incheonba mennek először. Tenyerével megpaskolta az arcát, majd utoljára átnézte a dolgait, hogy biztosra megvan minden. Órájára pillantott, és szinte azonnal elsápadt. Ó, mamám, késésben van! De még mennyi, hogy késik! A többiek ki fogják nyírni. Gyorsan felrángatta a cipőjét, vízzel lenyalta a haját és felkapva a bőröndöt meg a kis táskát indult neki. A szüleit majd felhívja akkor ha odaérnek.
Annyi a szerencséje, hogy közel lakik a sulihoz, mivel onnan indulnak saját busszal, de nem nagyon akart futni, így csak gyorslépésben haladott a cél felé.
Mikor meglátta a többieket várakozva kicsi jobban belehúzott, majd mikor odaért mélyen meghajolt.
- Bocsánat hogy vártatok kellet rám - emelkedett fel a hajolásból.
- Semmi baj - legyintette le Kibum. - Sok munkát adtam neked az estére, fáradtnak tűnsz..te ne haragudj rám - mosolyodott el aranyosan, megpaskolva a fiatalabb vállát. - Van kedved hozzánk ülni a buszon? - csapta derekára a kezét.
- É-én... - motyogta, miközben kicsit behúzta a nyakát. Nem igazán beszélt senkivel, de Kibummal főleg nem, ő hozzá képest semmi.. egy kis porszem.. Hihetetlen volt a számára, hogy ez a csillag vele beszélt és megkérte, hogy üljön hozzájuk.
- Nyugi, nem harapunk - kuncogott. - És hagyni fogunk aludni.
- Re-rendben - adta végül meg a választ, mélyen belenézve azokba a gyönyörű szemekbe.. Ez a fiú olyan tökéletes..
- Mindenki itt van? - bukkant fel a tanár, mire mindenki igent mondott. - Akkor szálljatok fel, Baek a bőröndödet oda tudod rakni - mutatott a busz oldalára, ahol a csomagtartó volt. A fiatal csak bólintott és berakta a csomagját, majd bezárta. Beszállt a buszba már is látta ahogy Kibum integet neki. Nagyot nyelt, ujjait ropogtatta, de megindult, és mivel hátul négy szék volt ezért dönthetett hova üljön, Bum mellé, vagy JongHyun mellé.. Á, Kibum biztos félre értené, hogy miért a pasija mellé ülne, így inkább a szőke fiú mellett foglalta el a helyét.
- Nyugodtan a vállamra hajthatod a fejed míg alszol, így nem fog neki koppanni a hideg üvegnek - nézett rá kedvesen. BaekHyun csak kínosan elmosolyodott, és inkább próbált fennmaradni. Hát csak nem dőlhet erre a gyönyörűségre!

Ezt sajnos meg is bánta, mert mikor megérkeztek úgy érezte összefog esni. A feje sajgott a fáradságtól, és amint lepakolnak mennek is a színházba próbálni, este pedig előadás.. Egy perc nyugta sem lesz, arra, hogy aludjon, legalább két órácskát.
- Minden rendben? - érintette meg a vállát JongHyun. A szemei elkerekedtek, kinyitotta az ajkait, majd bezárta és elkezdett remegni.
- A-ah.. é-én. Mi-minden rendben - mosolyodott el kényszeredetten, de annyira elterelődött a figyelme, hogy leejtette a táskáját. Éppen nyúlt volna érte, de Jong is pont akkor nyúlt, így a fejük összekoccant, amitől még nagyobb fájdalma lett. - Ne-ne haragudj, totál szerencsétlen vagyok - apró kis könnycseppek jelentek meg a szeme sarkába, miközben magához emelte a leesett tárgyat.
- Semmi baj.. Tudod, tényleg nagyon fáradtnak tűnsz... miért nem aludtál a buszon?
- Csak.. nem szerettem volna rádőlni Kibumra - motyogta.
- De hát mondta, hogy nyugodtan!
- Már mindegy - legyintett, miközben megdörzsölte a homlokát.
- Gyerekek! Indulunk, még sok dolgunk van - hangzott a tanár hangja, így mindenki megindult.

~°~°~°~°~°~

Visszajönni Szöulba jó érzés volt.. itt adják az utolsó előadást... amiben benne van a meleg történet is.. Mindenki izgult, az összes előadás közül erre kelt el minden jegy, tehát sokan lesznek. BaekHyun már sírt belül.. Eddig minden olyan szép és jó volt, és ő még sem léphetett színpadra, mert egy beszari volt.. pedig annyira szerette volna legyőzni a félelmét.

Éppen a szája belsejét rágta, miközben varrta az egyik ruhát, mert szerencsésen elszakította. A többiek a színpadon próbálták azt a bizonyos előadást. Halott egy kiáltást, így megszúrta magát a tűvel.
- Au... - nyüszítette, és kiment a színpadra, hogy megnézze mi történt.
- ..... Nem, nem... nagyon fáj! - Kibum beszélt, szenvedéssel a hangjában, és akkor meglátta, hogy a fiú a földön ült, és a bokáját fogta. - Így nem tudok szerepelni.. - hajtotta le a fejét.
- Akkor most mi legyen? - nézett körbe a tanár.
- Hát.. BaekHyun ott volt az összes próbán.. Biztos vagyok benne, hogy tudja a szövegeket, és a dolgokat - mondta, majd észrevette, ahogy Baek ott áll a függönynél. - Igaz Baek? Tudsz mindent?
- É-én..
- Kérlek... - próbált felállni, JongHyun rögtön megfogta a kezét, és felsegítette. - Most te vagy az egyetlen aki helyettesíthet engem..
- Ne-nem hiszem hogy...
- Tudom, hogy félsz... Tudom, hogy lámpalázad van, de ha elmenekülsz nem lesz jobb.. Figyelj.. itt szerintem mindenkiben van egy kis lámpaláz.. a mi szívünk is olyan gyorsan dobog, hogy majd kiszakadna, izgulunk és idegesek vagyunk, még is mikor kiállunk a színpadra... mind ezt elfelejtjük, mert beleéljük magunkat a szerepbe.. És ez gyönyörű.. fantasztikus érzés, főleg mikor a végén meg is tapsolnak. Kérlek... vállald el.
- Én csak lesokkolódnék amint a színpadra lépnék! Nem fog menni - rázta meg a fejét.
- Itt nem csak rólad van szó! - kiáltotta el magát, komoly arccal, villámló szemekkel nézett Baekra, aki megdermedt. - Nagyon fontos nekünk ez a turné, egy hatalmas lépés az életünkben. Millióknak adunk elő, és te megfutamodsz?! Nem teheted ez velünk... Ne csak magadért vállald el.... hanem miattunk is. - a pillantása át ment könyörgőbe, a cicaszemei csak úgy csillogtak.
- Öh.... re-rendben... Elvállalom - bólintott magabiztosan, de egy kicsit sem volt az. Éppen a halálán volt, azt hitte el kezd sírni. Elfog ájulni, meg fog halni... de Kibumnak igaza van.. ideje legyőzni a félelmeit és tenni valamit.. mert ez egy nagy lehetőség a számukra. Nagy levegőt vett, mert tudta, most elkezdenek rögtön próbálni... remek. Végignézte, ahogyan JongHyun lesegíti a színpadról, hogy e többek ellássák a sérült Kibumot. Miután Jong visszasétált, Baek odaballagott hozzá, és megbökte a vállát..
- Izé... neked oké, hogy én fogom játszani a szerepet?
- Eh? - nézett értetlenül.
- Mármint... tudod.. a csók jelenet - morzsolgatta az ujjait.
- Már miért ne lenne oké? Nincs abban semmi nagy - vonta meg a vállát. 
- De ti... Kibummal nem vagytok együtt?
- Tessék? - Szemei hatalmasra kerekedtek, majd kitört belőle a nevetés. - Jaj, hát ez jó... Nem, nem Baek. Bummie és én nem vagyunk együtt, csak legjobb barátok vagyunk.. Köztünk sosem volt szó szerelemről, szóval nyugodtan megcsókolhatsz - vigyorodott el, talán picit perverzen, amitől megmeredt. - Nyugi, nem harapok - vigyorrá mosolyra szelídült -, annyira.. - tette hozzá. - Akkor próbáljuk el az egészet, nézzük meg BaekHyun mennyit tud, ha hibája van kijavítjuk! - tapsolt kettőt JongHyun.

~°~°~°~°~°~

Az este túl gyorsan eljött... túlságosan is gyorsan, és a két előadás is elillant... Most fog jönni, amibe meg kell csókolnia JongHyunt... próbán nem csinálták. Izzadt a keze, a szíve kiakart robbanni a helyéről, a lábai remegtek, úgy érezte össze fog esni. Sokan voltak... túl sokan.
- BaekHyun - állt mellé Jong. - Nem lesz semmi baj.. ígérem. Ne a közönséget nézd, mikor kimegyünk, hanem engem... csak is engem, rendben?
- Igen... - bólogatott. Azt fogja tenni, le se fogja venni a szemét JongHyunról. Megpaskolta az arcát, ivott egy korty vizet, és mikor minden elsötétült, tudta, hogy itt az idő. Ki kell mennie.. és eljátszani a szerepet... ezt most nem ronthatja el.. Nem teheti! Vett egy hatalmas levegőt, széles mosolyt tárt az arcára, amit JongHyunra villantott, majd kisétált.. ezt most megcsinálja!

*

Már a végénél jártak.. hamarosan jönni fog a csók jelenet... Eddig annyira jól csinálták, nem most a végén akarta elszúrni, pedig úgy érezte el fog esni, mikor közeledni fognak egymáshoz.. hogy a végén csókot váltsanak.

- Azt mondtad ne legyünk többé barátok! Ellöktél magadtól, csak azért, mert szerelmes lettem beléd.. mert féltél, hogy az iskola undorodni fog tőlünk. Nem mertél felvállalni, ezen kívül szétkürtölted a melegségem és inkább megszakítottál velem minden kapcsolatot.. ezután még van pofád idejönni azzal, hogy kell a segítségem?! - Baek meglökte JongHyunt, aki hátratántorodott.
- Kérlek Junsu(Baek).. tudom, hogy önző voltam.. de hiányzol. Hiányzik minden, ami velünk történt. Igen, féltem.. féltem, mert nem akartam, hogy ha összejövünk bántsanak téged.
- Most a képembe hazudsz?
- Nem Jun... nem hazudok - megfogta a fiú kezét, aki most nem lökte el. - Szeretlek.. - suttogta halkan.
- Kwan(Jong)...
- Szeretlek - ismételte meg. - Bocsáss meg nekem mindenért..
- Kwan én.. - elcsuklott a hangja. - Én is szeretlek, de amit tettél..
- Tudom.. szörnyű ember vagyok, hibát követtem el, és úgy bántottalak meg, hogy az volt a célom, hogy ez ne következzen be. Sajnálom. Mindent sajnálok. Kifoglak engesztelni..
- Hát az jól is teszed - mosolyodott el halványan.
- Mi lenne, ha megcsókolnálak az egész suli előtt?
- Kwan, nem kell ilyet tenned - kezét az arcára simította.
- Én szeretném - ragadta meg a karját, és kihúzta a "mosdóból". JongHyun érezte, hogy Baek keze egyre jobban remeg, olyan érzése volt, hogy össze fog esni, a közönség pont nem látta a másik oldalát, ahol a mikrofon helyezkedett el így eltolta a szájától, majd elkezdett suttogni, de úgy, hogy BaekHyun halhassa. - Csak rám nézz Baek, csak rám.. - mondta nagyon halkan, közben látta, hogy BaekHyun is eltolja a mikrofont, hiszen innen már nincs szövegük. Lassan, alig észrevehetően bólintott, Jong pedig folytatta. - Ne gondolj semmire... csak csókolj meg - ez volt az utolsó szava, maga felé fordította Baeket, és mélyen a szemébe nézett, és elmosolyodott. Az arcára tette a tenyerét, amibe a fiú belesimult, majd közelebb hajolva ajkaira tapasztotta az övéit. Lassan mozgatta őket rajta, a háttérben pedig a közönség már tapsolt és fütyült.
BaekHyun beleremegett a csókba, már el akart húzódni, mikor JongHyun nyelve siklott végig alsó ajkán, amitől majdnem megugrott. Komolyan elakarja mélyíteni ezt az egészet? Pont most? A színpadon?... Végül is.. éppen az álompasijával csókolózik.. szóval az nem bűntett, ha beengedi... igaz? Ó, Byun BaekHyun, túl sokat gondolkozol, Csak csókold vissza!

THE END

Tudom, fura a vége, de szeretnék majd neki egy második szösszenetet, de még nem most.... Majd, valamikor XD

Dance Teacher EPILÓGUS

Dance Teacher EPILÓGUS

Sziasztok, mivel mondtam, hogy nem fogok részt hozni semmiből, attól függetlenül még lehet bejegyzésem XD Szóvaaal a lényeg, hogy mielőtt annyira beleugrunk az epilógusba elszeretnék mondani pár dolgot.

Sokat dolgoztam ezen a történeten, több mint három hónapot, és csak kilenc részből állt, még is sok időt szántam rá. 12 órákat töltöttem csak a begépeléssel(vagy még annál is többet), és.. Ah.. most kicsit fel vagyok háborodva, a lényeg annyi, hogy annyit, de tényleg annyit dolgoztam vele, hogy egy kicsit több kommentet vártam így az utolsó részhez, nekem elég lett volna az is, hogy "Jó volt" vagy mit tudom én.. Vannak olyan írok, akik nem is kapnak kommentet, pedig fantasztikusak, de úgy gondolom, hogy az utolsó részekhez mindenki megérdemel egy értelmesebb, egész évados kritikát, még ha röviden is írja le.. szal ja. Most ezzel nem azt akarom mondani, hogy húzzál kommentelni, mert nem szükséges, csak jól tudom (az összes író tudja), hogy a kommentek nagyon jól esnek az embernek.. Még akkor is, ha fikázza, vagy csak elmondja a hibákat, vagy elárasztja jó szavakkal. Ettől függetlenül nagyon szeretlek titeket, és köszönöm mindenkinek ^^
Nos hát kezdjük leleplezni a Dance Teachert, oksa? ^^

Először is ezt a történetet a valóság alkotta meg. Nyolcadikban volt nekünk keringő - mondjuk én nem táncoltam - és a tánctanár 100% hogy homoszexuális vagy biszex, szóval az egyik barátommal elkezdtük shippelni az egyik tanárral, mint a jó gyerekek. "Köztük" sok minden történt, és azt is tudtuk, hogy a tanárnak van felesége. Így jött a történetbe Kai felesége, Krystal. A tánctanár néha elég frusztráltnak tűnt, így kitaláltunk neki egy pasit, aki erőszakos vele, ez a karakter lett ChanYeol. Az eredeti történet úgy lett volna megoldva, hogy Baek és Kai egyből egymásba szeretnek, és ez talán látszik az elő részben. mert Hyunnie állandóan elpirult mikor beszélt JongInnal. Aztán miközben írtam teljesen kiment a fejemből az eredeti ötletem, így csak sodortam magamat az árral, ami elég szokatlan tőlem, de nem bántam meg, hogy végül így lett megírva.

Van e titok a történetbe, még ha nem is tud róla senki?

Nos, igen, van. XD Bár semmi bizonyítékot nem tudnátok rá találni, én viszont tudom, hogy benne van. Gondoljatok csak bele, egy tárgyalás nem tíz perc alatt zajlik - legalább is szerintem - , főleg, ha válásról van szó, és hozzá teszem, hogy Krystal nem akart válni, tudtommal, pedig ha az egyik nem akar válni, akkor sokkalta bonyolultabb minden. BaekHyunnak csak egy hívást kellet elintéznie, igaz? Tehát? Mit csinálhatott addig, hüm? Hát most elmondom nektek. ChanYeolt látogatta meg a börtönbe. Ennyit mondok, se többet, sem kevesebbet :D

Egyébként nincs más amit mondhatnék róla, ha eszembe jut még írok. Most elég hadilábon állok, amint ezt tudjátok is, de a Dance Teachernek lesz 2.Évada^^ 

Szeretlek titeket hollóim :*

Dance Teacher 9.Fejezet

Dance Teacher 

9.Fejezet

Vége

Hossz: 9/9
Banda: EXO & SHINee
Szereplők: Byun BaekHyun, Kim JongIn, Kim JongHyun, Kim Kibum
Párosítás: KaiBaek, JongKey
Műfaj: slash, fluff, dráma,
Besorolás: +14
Figyelmeztetés: trágár szavak, szereplők kora nem egyezik a valósággal,
Hozzáfűzés: Hi Everybody^^ Nos elérkeztünk az utolsó részhez, amit kicsit szenvedéssel írtam meg, mert már alig tudtam feltölteni valami történéssel a lényeges dolgok között, így kicsit vontatott lesz, talán unalmas is, és meg is fogtok engem ölni a történések miatt. De azért remélem tetszeni fog, jó olvasást, My White Ravens^^

JongIn POV

Kedvelem, kedvelem BaekHyunt, ezen nincs mit letagadni. A szívembe véste magát, még ha eleinte nem is akartam. Azt hiszem jól mennek a dolgok köztünk, bár mikor együtt "fürödtünk" és lekezelt, utána kicsit furcsán viselkedett, de inkább nem hoztam fel.
Már eltelt egy hónap, az iskolának pedig hamarosan vége. A diákok már nagyon izgulnak az évzáró miatt, én pedig egyre szarabbul érzem magam, mert ma utoljára szembe kell néznem a feleségemmel. Nincs kedvem ehhez. Belefáradtam a kérdésekbe, abba, hogy rám próbálják erőltetni az együtt maradást.. Nem. Ennyi a válaszom. Aish. Indulnom kéne, de annyira hányingerem van, Ah, ne legyél ekkora nyomorék Kim JongIn, felnőtt férfi vagy!
- Baek!
- Hüm? - bukkan elő a feje az ajtónál.
- Nem jössz velem? - nézek rá maci szemekkel.. Ja nagyon felnőtt férfi!
- Jó próbálkozás, de nem. Még el kell intéznem egy fontos hívást - rázza meg a telefont.
- Az nem ér rá?
- Nem - jön be végül a szobába. - Sok sikert - ölel meg. - Ezután teljesen vége lesz, meg fogsz könnyebbülni - kezdi el begombolni az ingemet.
- Tudom.
- Jó utat. - Még egyszer megölel és elsétál. Megint furcsán viselkedik.. Istenem, annyira zavar, hogy nem tudok rajta néha kiigazodni. Annyira tudni akarom, hogy ilyenkor mikre gondol!

Azt hittem hosszabb lesz ide az út. Direkt végig szenvedtem, de nem, még így is olyan gyorsan ideértem... sajnos.
Belépek az épületbe, a szívem gyorsabban kezd verdesni.. csak legyen gyorsan vége.
Meglátva a feleségemet elfintorodok. Szépen, elegánsan, egy nőhöz méltóan van felöltözve.. ez a nő, akibe beleszerettem, akit feleségül vettem... Azt hittem együtt fogunk megöregedni, hihetetlen szép, belülről még is rohad és ez kiakasztó, leromboló. Végig nézek a teremben, de annyira nem érdekel mér a szituáció, hogy minden arc homályos. Erre a napra nem akarok emlékezni.. soha.
Nos, akkor kezdjük.

~°~°~°~°~°~

Megkönnyebbülésemben felnevetek. Tényleg szabadnak érzem magam! Milyen régen is éreztem magam így, már el is felejtettem hogy ez ilyen frissítő.
- Baekkie! - robbanok be a nappaliba, ahol éppen nézi a tévét.
- Aish! Megijesztettél! Hogy ment?
- Jól, elvált vagyok hivatalosan is.
- Hüm, az jó - mosolyog halványan. - Holnap megünnepelhetjük.. mondjuk áthívhatnánk JongHyunt és Kibumot.
- Király lenne, és elmondhatnánk nekik végre, hogy kedveljük egymást úgy.
- Rendben. - bólogat.
- Elintézted a telefont? - ülök le mellé.
- Ja.. jól ment - von vállat.
- Baek.
- Igen? - fordítja felém a fejét. Egyik kezemet a derekára vezetem, és közelebb húzom magamhoz. A másik kezemmel alsó ajkára simítók. Szép szája van. Csókolni valóak. Furcsán érzem magam, mert ő.. még is csak egy fiú. Szokatlan vele csókolózni, más, de még is jó. Szemeibe nézek. Ezekben a fekete gyönyörűségekben el lehet veszni...
- Khm,... már vagy két perce bámulsz - nevet fel kínosan.
- Mert gyönyörű vagy.
- Fiú vagyok...
- Ezt mindig elfogod mondani? - döntöm homlokát az övének.
- Csak hogy el ne felejtsd - kuncogja.
- Ja, mint ha ezt el lehetne - csóválom meg a fejem. Jövőhéten lesz az utolsó táncórád... utána ballagás, ah.. elmennek, és új osztályt kapok.. Nagyon remélem, hogy négy év múlva újra te leszel az osztályom tánctanára.
- Hát persze - puszilja meg az arcom - Múltkor elhalasztottuk a vacsorát.. mi lenne, ha ma bepótolnánk? - pattan fel.
- Oké - állok fel én is.

~°~°~°~°~°~

Csókolózva nyitjuk ki az ajtót.. a vacsora jóra sikeredett, talán túlságosan is jóra..
- JongIn - lihegi az ajkaimra. Ehhez is hozzá kell szoknom.
- Hum?
- Feküdj le velem... - suttogja. A szemeim elkerekednek és eltolom magamtól.
- Baek, én arra még... - nézek oldalra zavartan, amint látom, hogy a kedve elmegy.
- Nem lennél képes.. persze hogy nem lennél! - fél szemmel nézem, ahogy a hajába markol. - Mire is gondoltam? Hogy egy hónap "együttlét" után megdugsz? Már miért is tennéd?
- BaekHyun.. - próbálom megérinteni, de elcsapja a karom.
- Nem vagyunk szeretők, még szerelmesek sem vagyunk egymásba, miért is szeretkeznénk?!
- Kérlek.. hagyd abba..
- Hetero vagy, miért tennél magadévá?! Én...!.. Mindegy.. tök mindegy, megértelek - lógatja le maga mellé a kezeit. - Ma tényleg a kanapén alszom.
- Baek kérlek..
- Mondtam, hogy mindegy! - pillant rám szigorúan. - Felejtsd el, hogy ilyet kértem tőled.. Bocsánat - mormolja.

Bassza meg, bassza meg, elszúrtam. De nem egy! Még nem... egyszerűen az már túl sok lenne egyszerre. Igen, jól mondta, nem.. vagyunk szeretők. Tudom, hogy szeretné már, hiszen eddig sosem tapasztal milyen,h a odafigyelnek rá, de akkor is. A közel jövőben biztos nem fogjuk csinálni.. Több idő kell.
Na de most mi legyen? Csak nem erőszakolhatom rá, hogy aludjon velem, főleg ezután.. Hagyom lenyugodni, holnap pedig tiszta fejjel megbeszélem vele a dolgokat.
Sóhajtva sétálok a szobába, és tehetetlenül ülök le az ágyra.. Valahogy fel kéne boldogítani.. és már tudom is mivel!
Remélem elfogadja majd az ajánlatomat.
Semmi kedvem lefürdeni.. amúgy sem vagyok büdös.. majd reggel, most fáradt és lusta vagyok.
Ledobálom magamról a ruháimat, felveszem a pizsama gatyát és befekszem a párnák közé. Aish, annyira nem bírok így aludni. Át kell szenvedem az egész éjszakát. Remek.
- JongIn.. - jön egy halk hang az ajtóbejáratánál.
- Hüm?
- Láttam egy szellemet...
- Igen? - vigyorodom el, mert hallom a hangjából, hogy hazudik. - És szeretnéd, ha levadásznám?
- Nem.. - suttogja -, esetleg.... még is csak.. aludhatnék veled?
- Persze, gyere csak, azt hiszem én is láttam azt a szellemet - paskolom meg magam mellet a helyet ahová lassan befekszik.
- JongIn?
- Mond, kölyök.
- Tényleg ne haragudj, amiért hirtelen olyat kértem tőled.. Nem vagyok az a türelmetlen fajta.. csak hirtelen annyira megkívántalak.
- Ezért már miért haragudnék? Ez butaság... csak meglepődtem.
- Akkor jó - bújik hozzám. - Jó éjszakát, Hyung.
- Neked is, Kölyök.

~°~°~°~°~°~

- Sziasztok, ne haragudjatok, hogy ennyit késtünk - Jön be JongHyun mögötte egy bújós Kibummal.
- Nem nagyon késtetek - karolom át a barátomat, de tisztességesen meghajolok Kibum felé - Kim JongIn - mutatkozom be, mert még nem volt rá lehetőségem.
- Kim Kibum - apró mosolyra húzza az ajkait, és ő is meghajol.
- Omma! - robban be BaekHyun, ráugorva a szöszi fiúra.. Omma? Miről maradtam le?
- JongIn, ne nézz így, BaekHyun az örökbefogadott fiúnk.
- Érteem... - bólogatok retardáltan, miközben nézem ahogy Baek elviszi a konyhába Kibumot. - Hogy haladsz vele? - intek arra a fejemmel, amerre mentek.
- Eh? Baek elmesélte? Mármint, hogy tetszik nekem.
- Ja, szóval?
- Semmi nagy dolog - von vállat. - De szeretem őt, ám szeretném még jobban megismerni.
- Szép arca van, nem lepődök meg, hogy beleszerettél.
- Hé, én nem csak az arcát szeretem.
- Jól van barátom - nevetek halkan.
- Ünnepeljük, hogy az a kurva eltűnt az életedből, és így több időd marad a balfasz barátaidra.
- Na az már biztos.

BaekHyun POV

A válasz megadva, a telefon elintézve, és jó hogy megtettem. Elvállaltam a munkát. Tegnap volt egy bepróbálkozás, de nem áll rá készen. Soha nem lesz rá készen.. én se tudnék lefeküdni egy lánnyal, szépek, meg minden, de ruhában és messze tőlem. Akkor JongIn, akinek felesége volt, hogyan tudna lefeküdni velem? Sehogy. De teljesen megértem, ám nem tudok olyan férfival járni, élni, aki nem tud teljesen kielégíteni.. 
- Ne igyatok annyit - szól Kibum rájuk.. Ja, kicsit már túlságosan is jól érzik magukat.
- Most miért? - nyafogták, amint felnevetünk.
- Mert Omma azt mondta - adom meg a választ.
Csak nézem tovább és hallgatom tovább, ahogy JongHyun és Kai mulatnak, közben Kibummal beszélgetnek.

~°~°~°~°~°~

- Köszi, hogy eljöttetek.
- Semmiség - karolja át Kibum derekát, aki belepirul. - Hétfőn találkozunk - pacsizik le JongInnal, majd tőlem elköszönve  mennek el. Végül még sem mondtunk nekik semmit a kettőnkről, amivel nincs semmi baj, jobb, ha nem tudják.

- JongIn, menj, feküdj le aludni - huppanok le a kanapéra magamhoz véve a kakaót.
- Nem akarok..
- Félig-meddig részeg vagy, nem akarom hallgatni a hülyeségeidet - kortyolok bele a forró italba.
- Meh~ Józan vagyok - ül le mellém. - Csöndes voltál egész végig.. Van valami?
- Nem igazán - vonok vállat, letéve a már üres bögrét. - Kibumék aranyosak együtt.
- Ne tereld a témát - rázza meg a fejét - BaekHyun.
- Hm?
- Amikor azt mondtad, hogy el kell intézned egy hívást... lakást keresel?
- Hát...
- Lehet, hogy azt mondta, csak ideiglenes költözöl ide, de.. nem akarsz itt maradni?
- Huh..
- Oké, tudom, nem vagyunk szeretők, de tényleg örülnék, na itt maradnál.
- Nem fogadhatom el, sajnálom.
- Eh... Miért? .... A múltkori miatt?
- Figyelj rám.. elköltözöm, még a jövőhéten.
- Dehát..
- Nekem ez így nem jó - szorítom ökölbe a kezem - Franciaországba megyek.
- Hogy hova? - áll fel hirtelen. - De miért olyan messze? Miért mész Európába?
- Kaptam egy munkalehetőséget, az egyik barátom ott él, ő ajánlotta. Jól fizet..
- Ezért mész el? Jól fizet? Itt tudnál maradni, együtt megtudnák oldani.. BaekHyun! - fogja meg mind két karom. - Nem mehetsz el... - kétségbeesetten néz rám. - Kedvellek..
- Kedvelsz, de nem szeretsz. Eltelt egy hónap, de te csak kedvelsz! - állok fel én is. - Elmegyek, és kész, nem fogsz megállítani, bármit is mondasz.
- De...
- Örültem, hogy végre nyitottál felém, olyan boldog voltam, ám minél többet vagyok veled, rájövök, hogy sosem fogsz úgy szeretni, ami elveszi az összes kedvem. Nem csak én akartam érted küzdeni, de te csak maradtál a "Kedvellek" zónában.. Annyira türelmetlen lettem, annyira szeretném, ha szeretnének, úgy igazán, és nem csak nekem kéne a másikat. Még fiatal vagyok, még is egy roncsnak érzem magam. Franciaországba megyek, és mindent újra kezdek..
- .... Én... és.. nem is fogsz visszajönni? - beszél akadozva.
- Nem tudom...
- Fogalmam sincs, hogy mit reagáljak erre..
- Semmit JongIn, az égvilágon semmit. Heteroszexuális vagy, nem biszex, nem meleg, én viszont az vagyok. Keress magadnak egy nőt, aki illik hozzád - csúsztatom ki a karjaim a szorításából. - Őszintén, én is nagyon kedvellek, de nem érem be a pettinggel. Csak fogadd el, hogy elmegyek.
- Hh.. pedig..
- Sh - teszem az ujjam a szája elé. - Gyorsan elfogsz majd felejteni, nem ragadhatsz le nálam, egyébként se tudnék neked gyereket szülni.. Mellettem sosem lehetnél boldog, valami mindig hiányozna.
- Megpróbálhattuk volna...
- Akkor mind a ketten sebbekkel jövünk ki a kapcsolatból.
- Úgy beszélsz, mint ha a kapcsolatok nem járnának sebekkel.
- Tudod, hogy tudom! - emelem fel a hangom. - De te olyan fontos lettél nekem, hogy nem akarom elcseszni a türelmetlen fejemmel.
- Baek..
- Érsd meg, köztünk soha nem jött volna össze.
- Sajnálom..
- Nem kell sajnálnod semmit sem. Ez van. A szüleim látogatása miatt néha visszajövök, de csak pár napra.. majd ha akarsz beszélni velem, felhívsz - döntöm oldalra a fejem.
- Rendben - motyogja, majd szó nélkül elsétál.

Gondolom belegázoltam a szívébe egy kicsit.. én voltam a támasza. Pontosan, egy elterelő voltam, fontos, ahogy ő nekem, se több, se kevesebb. Egy jó barát, de ne több. JongHyunnak és Kibumnak is szólni kéne.. Meg még fel kell mondanom a mostani munkahelyeimnél. Azért a sztriptíz hiányozni fog, azt is abbahagyom, a rajzolást sem fogom folytatni.. csak a táncra fogok figyelni.
Lehunyom a szemem, elfekszem a kanapén, a könnyeim előbukkannak. Olyan szerencsétlen vagyok.. soha nem kellet volna ideköltöznöm.. nem kellet volna. Nem kellet volna...

~°~°~°~°~°~

Holnap van az utazásom napja, ma még elmegyek az utolsó Szöulban tanított órámra. Sajnálom, hogy nem lehetek ott a ballagáson, annyira megnézném őket, de sajnos erre már nem kerülhet sor.
JongInnal nem igazán beszélgettünk, sőt, csak köszöntünk egymásnak, de semmi több, ami valahogy rosszul esett... de azért remélem el fog tőlem búcsúzni, mert tényleg fontos nekem.
Kedvetlenül pakolom be a cuccaimat a bőröndbe. El sem akarom hinni, hogy holnap elhagyom Szöult, és egy totál idegen helyre megyek, még a nyelvet sem tudom.. mondjuk a barátom segíteni fog, azt monda sokkal könnyebb lesz megtanulnom a nyelvet, hogy ott fogok élni.. Nos, majd meglátjuk mi lesz.
Rendben, minden bepakolva.. és indulnom kéne az iskolába. A diákoknak is el kell mondanom, hogy nem nézhetem meg őket. Egy sóhajtás után magamhoz véve a telefont és a kulcsot indulok el. Vonszolom magam az úton, mint valami zombi, pedig sietnem kéne, már késésben vagyok. A lépéseimet felgyorsítom, így elég hamar beérek a suliba. Amit meglátok először JongIn, ahogy karba tett kézzel, elveszett tekintettel néz a semmibe. A diákok egyből felfigyelnek rám. Már két héttel ezelőtt betanítottam nekik az egészet, ma már csak nézem őket, ha hibát ejtenek, próbálok nekik segíteni. Köszönök nekik, viszonozzák, közben be üzemelem a zenét. Már rég megbeszéltem velük, hogy nem lesz idő táncot kitalálni az ők által választott zenére, de hála az égnek könnyen vették.
Nézem ahogy beállnak a helyükre és a zene elindulásával kezdik el. Olyan jól csinálják... nem is kell beleszólnom, leállítani őket.. Annyira szeretnék itt maradni, és megnézni őket.
Még háromszor eltáncoltatom velük, ami pont elég nekik.
- Rendben, nagyon jó. Hibátlan volt. Tökéletes. Remélem várjátok már a ballagást.. legyetek nagyon ügyesek.. sajnos én nem lehetek itt - sóhajtom, amire a diákok egyszerre hörrenek fel, hogy miért. - Hosszú sztori gyerekek.. Szorítok nektek, most mehettek.

- Miért nem jössz a ballagásra? - karolja át a vállam JongHyun.. neki még nem mondtam semmit, ezek szerint Kai sem szólt neki.
- Mert nem leszek Szöulaban.
- Hm? Hova mész? Nyaralni?
- Nem egészen - motyogom. - JongHyun... nagyon fontos barátommá váltál.. és nagyon fogsz hiányozni.. én.. Franciaországba költözöm.
- Á... - enged el -, értem.
- Haragszol?
- Nem, BaekHyun - mosolyog rám. - Egyáltalán nem haragszom. Csak ez most kicsit hirtelen jött... ettől függetlenül... Te is hiányozni fogsz nekem.. Mikor indulsz?
- Holnap reggel.
- Reggel, elmegyünk Kibummal a reptérre!
- De ti dolgoztok holnap.
- A diákok örülni fognak, még az utolsó nap is képes vagyok feladatokat adni nekik, és most a gonosz matek tanár nem lesz ott.. Örülni fognak. Míg el nem indulsz, halálra foglak ölelgetni.
- Rendben - kuncogok.
- Akkor holnap kölyök.

~°~°~°~°~°~

Hatalmasat sóhajtva veszem magamhoz a bőröndömet, és a táskámat. Korán keltem, fáradt vagyok és mindjárt elsírom magam. Vajon JongIn eljön? Vajon elfog tőlem köszönni? Annyira fáj a szívem. A postaládába raktam a kulcsot, majd a buszra felszállva beraktam a fülembe a zenét és csak várom, hogy a reptérre érjek. Lehunyom a szemem.. szánalmasan érzem magam, mint ha menekülnék.. talán... menekülök is, de újra kell kezdenem az életem.

Eh? Már itt is vagyok? Ah.. most persze gyorsan megy az idő..
Olyan nagy ez a hely.. hum. Az én gépem tizenöt perc múlva indul. Remek.
- Baek! - ugrik valaki a nyakamba.. JongHyun.
- Reggelt Hyunnie - mosolygok szomorúan, közben érzem, hogy valaki még rám ugrik. - Reggelt neked is Omma - ölelem őket vissza. - Köszönöm, hogy eljöttetek.. sokat jelent nekem.
- Attól még, hogy elmész, barátok maradunk. Majd sokszor felhívunk!
- Skypolhatunk is - bólogat Kibum.
- Persze.. néha vissza fogok jönni, akkor találkozhatunk is.
- Az jó lenne - mondják egyszerre. - Ah, Baek! - az ölelésük egyre szorosabb, amin felnevetek. Érzem a szeretetüket, érzem a szívük heves dobogását. Tudom, hogy nem akarják, hogy elmenjek, de a jegy már meg van véve, a munka el van vállalva, és lakásom is lesz. Nem tudnának erről lebeszélni, ahhoz már túl késő.
- "A Franciaországba készülő gép 8 perc múlva indul. Kérjük a Franciaországba utazóknak, hogy foglalják el a helyüket a gépen." - hallatszódik egy nő hangja a rádióból.
- Mennem kell - mondom szomorúan, elengedve őket.
- Amint megérkeztél tessék felhívni minket! - borzol bele a hajamba Kibum.
- Az lesz az első - bólogatok. - Most már tényleg mennem kell. Legyetek és jók és vigyázzatok magatokra.. vigyázzatok egymásra. Ez parancs!
- Igen is, Kölyök!

Még egy utolsó ölelést adtam nekik, majd elfordultam, a könnyeim kicsordulnak, hányingerem van. Odaadom a nőnek a jegyemet, a bőröndömet a poggyászszállítóra rakom. Veszek egy nagy levegőt és elindulok.
- BAEK! - A nevem hallatára megállok. - BaekHyun - áll meg előttem lihegve.. JongIn. - Baek.. - fogja meg a kezem -, azt hittem nem érlek el - fújja ki a levegőt.
- Én pedig azt hittem nem fogsz jönni - törlöm le a könnyeket az arcomról. - Nem haragszol rám?
- Nem tudnék - simít végig az arcomon. - Bűntudatom lett volna, ha köszönés nélkül elengedlek..
- Uram, kérem - böködi meg a vállam az alacsony nő.
- Csak egy fél perc - nézek hátra, amire megforgatja a szemét. - Boldoggá tesz, hogy most itt vagy.. Sokat jelentesz nekem - simulok bele az érintésébe. - Most már nincs hányingerem. Viszont tényleg mennem kell - karolom át a nyakát és mélyen a szemébe nézek. - Felfoglak hívni.
- Rendben.. vigyázz magadra.. és, remélem jól fog alakulni az életed.
- Én is remélem - engedem el végül. - Viszlát, JongIn
- Viszlát, BaekHyun - nyom egy puszit az ajkaimra.
- Soha ne feledd... Ez nem a vég, ez még csak a kezdet - mosolygok rá, majd elfordulva sétálok el..

VÉGE