Marked 2. Infection 11.

Marked 2. Infection 

11.Rész

Bowling

             Mark Jackson karjaiban zokogott. BaekHyun dühe még jobban ráébresztette mit is tett.

– Szörnyű vagyok! – sírta keservesen.

– Dehogy vagy – szorította magához szorosabban. – Meg kellett tenned, még ha nehéz is volt. BaekHyun csak féltékeny amiért képtelen teherbe esni és ezért rajtad vezette le. Nem leszünk abban a pozícióban hogy kihordj most egy babát, főleg, hogy ott van a két fiúnk akikre vigyázni kell. Igen, nehéz lesz, de túl leszünk rajta – simította tenyerét a könnyes arcra.

– Tudom, csak.. – motyogta. – Akkor is fáj. Már sokkal előbb el kellett volna intéznem a céget, de én csak húztam addig, ameddig ide nem kerültem. A hülye munkám miatt pedig alig láttam a fiainkat! Úgy érzem, hogy nem is ismerem őket – potyogtak tovább a könnyei. – Egyáltalán szeretnek engem? – mardosta magát tovább.

– Baby, ne gondolj ilyenekre kérlek. Lehet, hogy kevésszer láttad őket, de elmondtam nekik miket tettél értük mikor még kicsik voltak, szomorúak amiért nem lehetnek veled olyan sokat, de szeretnek és felnéznek rád. S miután a céged már nem lesz probléma annyit lehetsz velük amennyi csak jól esik – nyomott egy puszit nedves ajkaira.

– Szeretlek! – borult a nyakába, teste remegett.

– Én is szeretlek – suttogta a fülébe, beletúrva egyik kezével a hajába, próbálva megnyugtatni a férfit.

*

JaeBum csak sötétséget látott mikor belépett a házba, ami annyit jelentett, hogy BaekHyun behúzta a sötétítőket. Elhúzta a száját, felkattintotta a lámpát. Egy helyben állt pár pillanatig így rögtön megtudta hallani párja síró hangját. Frusztráltan felsóhajtott és a fürdőszobába ment. Kinyitotta az ajtót és elszörnyedt.

– BaekHyun! – rohant egyből mellé, kirántva kezéből az éles pengét amivel bőrét hasította fel. – Megígérted, hogy soha többet nem vagdosod magad! – kiabálta mérgesen,

– Jae-JaeBum! – zokogta. – Saj-sajnálom.. – hajtotta le a fejét.

Az Alfa szíve fájdalmasan dobbant. Ez az év tényleg szörnyű a számukra... mint ha minden negatív dolog rájuk szállt volna.

Karja közé szorította a férfit.

– Annyira szeretnék terhes lenni és életet adni a babának! Boldoggá akarlak tenni! Olyan haszontalannak érzem magamat.

– Dehogy vagy haszontalan, édesem. Sose voltál és soha sem leszel. Tudom mennyire fáj, hogy nem lehet saját gyerekünk, de muszáj ezen túl lépnünk. Nem ragadhatunk ennél le, mert csak rontani fogja a kapcsolatunkat és ezt te is jól tudod. A vagdosással pedig nem érsz el semmit. Egyszer csináltad, kórházba kerültél és az elég is volt nekünk. Babe, néz rám – nyúlt az álla alá. – Nagyon szeretlek téged, tudod ugye? Be vagyok neked vésődve és soha nem hagynálak el. Nem tudom hányszor mondjam el.. te vagy a mindenem és nem akarlak elveszíteni. Együtt megküzdünk a bajainkkal, de soha a büdös életbe ne vágd magad többé, megértetted? Ez egy parancs.

– Tudtam, hogy egyszer felhasználod az 'Alfa vagyok és parancsolok neked' kártyádat – nevetett könnyekkel teli szemekkel. – Együtt megoldjuk – bólintott és párja mellkasához simult. – Ellátod a lábam – nézett le végtagjára amiből folyt a vér, majd JaeBumra pislogott, szipogott és még mindig sírt, de Jae tudta hogy Baek már sokkal jobban van.

– Igen, ellátom – mosolygott rá.

Két hét telt el azóta, hogy Mark abortált és BaekHyun kiakadt rá. Az Ómega még mindig rosszul érezte magát, a Béta pedig nem kért tőle bocsánatot.

Kibum feszültnek érezte a dolgokat, így JongHyunnal megbeszélték, hogy elmennek bowlingozni, amibe Baekék is benne voltak. AeChannak viszont nem volt kedve ehhez, így Bum elfogja vinni anyjához.

S ma eljött az a nap. A tükörbe nézve próbált hozzászokni a gatyához amit nem rég vett. Nem az ő stílusa, hiszen általában fekete szakadt nadrágokat szokott hordani, de most megakarta mutatni jobban a domborulatait. Egy krémszínű farmer feszült fenekére, combjára és vádlijára. Egy lánc lógott az oldalán. A pulcsija pedig csípőjére simult, aminek vörös színe volt csak úgy, mint a szegecses cipőjének. Jól nézett ki, de furán érezte magát. Még egyszer lecsekkolta a fenekét és elégedetten bólintott. "Baszhatóan néz ki" ~ mondaná BaekHyun.

A csengő megszólalt, magához vette a cuccait, AeChan pedig kitotyogott a szobájából, egy kis táskával a kezében.

– Szép vagy, Omma – mosolygott fel rá.

– Te pedig gyönyörűséges – guggolt le mellé és puszit nyomott a szőke tincseibe. – Menjünk – állt fel, a kislány kinyújtotta a kezét amit rögtön megfogott.

Kisétáltak, JaeBumék kocsija ott állt, így oda sétáltak, és beszálltak.

– Sziasztok – köszönt Ae vidáman.

– Szia angyal! – nézett hátra BaekHyun. – Ma is extra aranyos vagy.

– Köszönöm – motyogta boldogan, engedve hogy ommája becsatolja.

Míg Kibumék anyjához értek AeChan végig vidáman beszélt, majd jó szórakozást kívánt mikor kiszállt a járműből.

– Ah.. olyan gyorsan nő – nézte kislányát, ahogyan belépett a házba.

– Aha... vagy csak te öregedsz – pimaszkodott a Béta.

– Ó, fogd be – morogta, de örült, hogy Baek kedve visszatért.

Gyorsan megérkeztek az áruházba. JongHyun a bowling teremnél találták, néhány ember fanolt Kibumra, de szerencsére sokan inkább a saját dolgaikkal foglalkoztak, így megkönnyebbülhettek.

– Jól nézel ki – pillantott végig Jong Kibumon, aki már köszönte volna meg, ám Baek megjelent mögötte, állát vállára ejtve.

– Baszható, ha? – húzta fel a szemöldökét kihívóan vigyorogva.

– BaekHyun! – pirult el, pedig számított arra, hogy kifogja mondani, de nem JongHyun előtt!

– Mi van? Inkább lennél büszke a seggedre! – Egy mozdulattal megfordította Kibumot, hogy a férfinak legyen háttál és megmarkolta a fenekét és Jongra nézve kinyújtotta a nyelvét, amire az Alfa csak megcsóválva a fejét mosolygott.

– YAH! Olyan gyerekes vagy – szabadította ki magát a Béta szorításából, az arca vörös árnyalatban volt, már hasonlított a pulcsijára.

– Babe, hagyd békén Kibumot – húzta JaeBum magához párját, nyakába puszilva.

– Pedig szeretem szívatni..

Az Ómega egyből durcásan nézett rá – Utállak – motyogta. – Menjünk – karolt bele JongHyun karjába, aki meglepettnek tűnt de boldognak egybe.

JongHyun mindenre gondolhatott, mivel megkapták a privát bowling pályát, így biztosra nem fogja őket zavarni.

Átvették a cipőjüket és készen álltak a játékra. Először csak úgy dobálták a lábát, valamikor eltalálták a bábukat néha nem.

Aztán komolyabbá váltak. Versenyezni kezdtek, leakarták győzni egymást, de nem úgy tűnt, hogy bármelyik nyerése állna.

– Ez így uncsi – dőlt hátra BaekHyun a matt fekete kanapén és beleivott az italába.

– Ja egy picit – ült le mellé Kibum eleganciával amire Baek elfintorodott.

– Lazulj már el, miért tartod egyenesen a hátad?

– Megszokás – vonta vállát.

– Jajj már – forgatta meg a szemét, átkarolta az Ómega vállát és hátra rántotta. – Idd ezt meg, úgy se vezetsz – nyújtotta az alkoholt neki amit hezitálva elvett, majd egy húzásra megöntözte vele a torkát. – Jó fiú – paskolta meg az arcát.

– Akkor most visszajöttök játszani, vagy mi van? – tette csípőjére kezét JaeBum.

– Nekem van egy jobb öltetem – tette keresztbe a lábát a kék szemű. – JaeBum te értem versenyzel, JongHyun pedig Kibumért. Aki veszít annak a párosnak valami kínos dolgot kell csinálnia. Benne vagytok?

– Én benne – vonta meg a vállát Jong.

– Én is – bólintott a másik.

– Fantasztikus – tapsolt izgatottan. – Mi legyen a bünti? – gondolkodott el, majd íriszei felcsillantak. – A vesztes párosnak ki kell magát sminkelni, parókát hordania és női ruhákat!

– Ez egy kicsit..

– Ó, és egész nap úgy kell maradniuk s emberek között kell lenniük! Na?

– Legyen – vigyorgott JaeBum. – Úgy is megnyerem – hajolt le párjához és ajkaira csókolt ami egész gyorsan eméjült.

– Ne itt dugjatok – ütötte meg az Ómega Baek kezét, aki felfújt arccal nézett rá.

– Te inkább készülj fel, mert lány lesz belőled egy napra.

– De magabiztos vagy – emelte fel a fejét és JongHyunra pillantott.– Megnyered, ügye? – pislogott édesen.

– Megfogom – bólintott. – Érted – tette hozzá és rá kacsintott.

A két Alfa egymást nézte, elszánva magukat, mind a ketten nyerni akartak. Halál komolyan vették, ez nem csak játék volt, amin a végén nevetni fognak és ölelkeznek, ó nem...

Mikor az utolsó golyó eltalálta a közepét a bábuknak és mindegyik eldőlt kivétel nélkül, BaekHyun éljenezve felpattant és karjaiba ugrott, lábait dereka köré kulcsolta és megcsókolta.

– Te vagy a legjobb, Babe – suttogta ajkaira.

JongHyun csalódottan terült el Kibum mellett.

– Sajnálom.

– Mit?

– Hogy nem én nyertem.

– Semmi baj, jó volt nézni, szép meccs volt.

– Nektek kell beöltöznötök lányoknak! – nevetett gúnyosan a Béta.

– Örülj csak, de én lányként is sokkal szebb leszek, mint most te – villantotta ki a tökéletes fehér fogait.

– Pf.. – forgatta meg a szemét. – Majd meglátjuk – engedte el párját, ám karjai Jae nyakában maradtak.

– És mikor kell ezt a hülyeséget csinálnunk?

– Passz, ráér – vonogatta a vállát. – Amúgy menjünk, már három órája itt vagyunk.

– Szerezhetünk kaját.

– Én nem kajára vagyok éhes – harapta be az ajkát.

– Ah, istenem Baek! – fújta ki a levegőt. – Olyan undorító vagy.

– Azért mert farokra vágyom? Szerintem normális.

– JongHyun, ölj meg kérlek – nyafogott Kibum.

– Meg a frászt, túl értékes vagy ahhoz – nézett a lila szemekbe s szinte elveszett bennük.. pár perc múlva pedig az időérzéke is eltűnt.

– Szóval... – szólalt meg Baek. – Ti is dugni fogtok?

– Na jó, elég – nevetett JaeBum, majd cipőiket vissza vették. – Jong, haza tudod vinni Kibumot?

– Persze – bólintott.

– Király, na gyere Babe – húzta magával a vöröset.

– Úgy dugd meg, hogy ne tudjon felállni – mondta még a szöszi, Jae csak egy perverz fejet vágott és eltűntek az ajtó mögött

– Hát ez vicces volt.

– Vicces? Azt a... általában az emberek azt mondják Baekre, hogy őrült.

– Én csípem, teljesen más, mint ahogyan a videóiban viselkedik.

– Te nézed a csatornáját? – döntötte oldalra a fejét.

Biccentett. – Fel is vagyok iratkozva..

– Jó egem – szorította homlokára a tenyerét.

– Menjünk mi is – állt fel, majd kinyújtotta a kezét a szöszinek aki elfogadta.

Az autóban ültek egymás mellett, csöndben, de nem érezték magukat kínosan, sőt nagyon is jól esett nekik. Furcsa módon egyszerre fordultak egymás felé, amint elnevették magukat.

– Élveztem az estét – kezdett bele Bum. – És nagyon örülök, hogy nem csak rám gondolsz.

– De a végén még is mi fogunk lánynak öltözni.

– Igen – kuncogta. – Ott hagyom a divatipart.. – mondta ki végül.

– Várj, most komolyan?

– Aha..

– Akkor muszáj nekem megmutatnod hogyan sütsz és főzöl.

– Hát... átmehetnék hozzád most i..

– Uhum... jó ötlet?

– Nem – csóválta meg a fejét.. – De nem igazán érdekel...

Marked 2. Infection 10.

Marked 2. Infection 

10.Rész

Gyűlölet

Hangosan nevetgéltek, az egész ház tőlük zengett. Istenien érezték magukat. Kibum nem tudta levakarni a vigyort az arcáról, nem mint ha akarta volna. JongHyun egyszerűen tökéletesen bánt a személyiségével és AeChanéval, visszafogott vicceket mesélt s minden egészségtelen ételt elkerülte az asztalt... még, mert tudta, hogy sütit megfogják enni. S alig várta, hogy megkóstolja.

– Akkor hozhatom a desszertet? – mosolygott rájuk, Ae éljenzett, Kibum pedig egyszerűen bólintott.

Mikor lerakta eléjük a sütit a nyál összefutott a szájában, igazán kívánt már valami édeset és JongHyun süteményét örömmel fogja magába tömni.

– Jól néz ki – nyalta meg az ajkait és elvett egy szeletet majd beleharapott. A falat szinte elolvadt a szájában, majdnem fel is nyögött, de visszafogta magát. – Ez nagyon finom. Neked is ízlik angyalom? – nézett lányára, aki már a felét megette. Felnevetett. – Úgy látom igen – simított arcára.

– Már értem miért hív téged Ommának. Tisztára úgy viselkedsz mint egy anya. Nem mint ha rossz lenne, édesek vagytok.

Az Ómega csak elmosolyodott és ismét beleharapott a sütibe.

– Valamelyik nap voltam egy áruházban, ahol van bowling és elég sokáig nyitva vannak. Elmehetnénk együtt valamikor és BaekHyunék is jöhetnének, jól el lennék. Már ha csak szeretnéd.

– Sose bowlingoztam – ejtette fejét a tenyérbe miközben nyammogott a falaton. – Kicsit, te mit szólnál hozzá?

– Nem tudom mi az a bowling – rántotta meg a vállát.

– Nos.. megkérdezem majd Baeket hogy benne van-e – pillantott a férfi szemébe, akinek felfele görbültek az ajkai.

– Remek, remélem benne lesz, szeretném őt is jobban megismerni, olyan fura.

– Ha tudnád.. – motyogta magának a szöszi, majd elégedetten hátradőlt hasára téve kezét. – Tele vagyok. Ezt elég ritkán mondhatom, alig ehetek valamit – biggyesztette le ajkait.

JongHyun komoly arccal könyökölt fel az asztalra, ujjait egymásba fonta s úgy kezdett beszélni. – Nem akarod ott hagyni a modellkedést? Mármint, jól megy neked, mint ha csak erre született volna, de... látom amit látok. El vagy fáradva. És egy embernek rendesen kell ennie. És most tegyük két külön kategóriába a fogyózást és az éheztetést – szögezte le. – Nagyon vékony vagy.. és iszonyat könnyű, pár kilót nem ártana felszedned, de ha a divat iparban maradsz, akkor nem fog sikerülni. Nem szeretnélek lebeszélni, mert ha te szereted csinálni, akkor csináld, de én aggódom érted – sóhajtotta.

Kibum elhúzta a száját... pontosan tudta mennyire rossz hatással van rá a munkája. Nem egyszer történt, hogy elájult egy fotózás közben, vagy annyira elgyengült, hogy muszáj volt leülnie és ételt adtak neki, de rosszul léte miatt semmit se tudott letuszkolni a torkán.

A vékonyságáról már ne is beszéljünk! Néha úgy érezte magát bármely percben ketté tudna törni.

– Őszintén.. gondoltam már arra, hogy otthagyjam... de még is mit kezdenék magamal utána? Megszoktam a helyzetemet.

– Ha bármi lenne.. én szívesen látnálak az éttermemben – mosolygott rá.

– Mi? Komolyan? – pislogott.

– Hát azért szeretném tudni hogy főzöl.

– Pf.. – forgatta meg a szemét. – Szóval azt akarod, hogy meghívjalak magamhoz és csináljak neked valamit?

– Tőlem itt is csinálhatod – vigyorodott el.

Kibum akaratlanul kívül elpirult, s biccentett majd Aera tekintet aki még mindig tömte magába a sütit és semmire se figyelt.

– Kislányom! – szólt rá. – Lassabban, a végén még beteg leszel.

AeChan csak durcásan nézett rá, de hallgatott rá.

*

BaekHyun unott fejjel hallgatta az Ómega magyarázását. Általában érdekelte a dolog, de az, hogy a szöszi másról nem áradozott csak JongHyunról. Kicsit kezdett az agyára menni a dolog.

– Kibum, te baszott hülye vagy – vágott bele a mondatába.

– Eh? Most miért? – nyafogott értetlenül.

– Szerintem JonHyun hajt rád.. csak túl szőke vagy ahhoz, hogy észrevedd.

– Már megbocsáss? – húzta fel durcásan az orrát. – Te bolond vagy.. – vörösödött el.

– Óóó... neked is tetszik az Alfa, igaz? – vigyorodott el a Béta.

– Nem! – vágta rá túl gyorsan. – Hagyj békén – pillantott el és karba tette a kezét.

– Te vagy aki képtelen befogni. Állandóan JongHyunról csacsogsz. Nem is kéne senkit se keresned, a sors tálcán felkínálja Kim JongHyunt, a tökéletes Alfát.. Miért nem hancurkodsz már a farkán?

– Na de BaekHyun! – hördült fel.

– Unalmas vagy.

– Azért, mert nem beszélek nyilvánosan a szexuális életemről? Lehet hogy ez neked normális, de nekem szokatlan.

– Hát pont azért mesélgetek az enyémről, hogy beleszokj.

– Nem hiszem, hogy beleakarok – motyogta magának. – Egyébként most jut az eszembe! – próbált témát váltani. – JongHyun elhívott engem, AeChant, téged és BaekHyunt bowlingozni.

– Oh.. – lepődött meg. – Igazán kedves, hogy ránk is gondol. Oké, be kell vallanom.. az-az Alfa egy kincs.. Amúgy attól függ mikor mennénk.

– Azt még én sem tudom, de amint tájékoztat szólok.

– Uhum – bólintott.

Kibum telefonja hangosan megcsörrent, így magához emelte a képernyőn Mark neve volt, majd eltűnt és rögtön utána egy üzenet jött tőle amit megnyitott és olvasni kezdett. Szemöldöke felszökött, szemei tányérméretűre kerekedtek s sokkos állapotban hirtelen pattant fel.

– Kibum? – értetlenkedett a kék szemű.

– Öhm.. most mennem kell – tolta hátra a székét és felkapta a táskáját. – Majd később leírok mindent – dobott egy puszit a levegőben legjobb barátjának s már ott se volt.

*

Mark a szív alakú medállal játszadozott. Mindig ezt tette, mikor idegessé vált. S tegyük azt is hozzá, hogy terhes, amire most nem szabad koncentrálnia, hiszen holnap fog abortálni.. s azt nem várta. Kiakart tépődni a szíve, amiért el kell vetetnie gyermekét. A stress egyre jobban növekedett, főleg, hogy ma mondja el pár fontos embernek, hogy másnak fogja adni a céget. Ami nem lesz könnyű, olyan sok mindent kell még csinálnia, mert nem adhatja csak úgy valakinek amiért olyan keményen megdolgozott.

S miután a cég nem az ő gondja lesz, meg kell küzdenie a ténnyel, hogy elvetette a gyerekét... még nem tudja mi lesz így a jövőben. Az egyetlen dolog aminek örült, hogy Jackson vele marad. Élnie az Alfája nélkül? Bele se mert gondolni.

Halántékára szorította a kezét, fájt a feje, hányingere volt és nyafogós a kedve. Az ajtó kinyílt és egy szőke buksi jelent meg.

– Kibum? – lepődött meg, mármint látta már Bumot szőkén, de most igazán megilletődött azon, hogy megszegte a parancsát. Nem mint ha problémája lenne vele.

– Megkaptam az üzenetedet. Mi a baj? – ült le a székre.

– Én.. másnak adom a céget.

– .... Tessék? – pislogott. – De miért?

Mark összeszorította a szemét és elmagyarázta a dolgot a fiatalabbnak, aki minden egyes szavát megértette s nem tudta volna elítélni emiatt. Kibum pedig elmondta, hogy néha gondolt arra, hogy kilép, s ez most egyszerűbbé tette a dolgát, hiszen még négy évvel ezelőtt csak is azért lett modell, mert Mark segített neki, de ha már más kezében lesz.. akkor nincs problémája.

– Kibum..

– Igen?

– Eltudnál velem jönni? Holnap az abortálásra?

– Persze – mosolygott szomorúan. Emlékszik arra, mikor ő akarta elvetetni AeChant... ma már nem tudná elképzelni hogy kislánya nélkül éljen

– Köszönöm – sóhajtotta és lehajtotta az asztalra a fejét.

A szöszi oldalra billentette a fejét és az idősebb hajába túrta az ujjait. Sose látta Markot ilyen megtörtnek.

– Nő le a hajad.

– Tudom... nem hiszem, hogy innentől festeni fogom... Jacks amúgy is hiányolja a szőke tincseimet – fújta ki a levegőt. – Annyira nem akarom a holnapot.. nem akarom elvetetni a babámat.. de muszáj – szipogta. – Szörnyen érzem magam.. – Kibum felállt a székéből, az asztalt megkerülve ölelte magához az idősebbiket.

*

Jackson szerelme karját simogatta. Túl vannak az abortuszon de Mark annyira rosszul érezte magát, hogy lefektették pihenni s amint jobban fogja magát érezni haza mehet.

Az Ómega soha nem érzett ilyen szomorúságot, bánatot megvetést és haragot egyszerre. Hányingere támadt minden alkalommal, mikor arra gondolt, hogy nem rég abortált... Jacks pedig próbált erős maradni érte, bár az ő szíve is fájdalmasan dobbant. Kibum az ágy másik oldalán ült s ugyan úgy támogatta Markot. Bár neki soha nem kellett elvetetnie gyermekét, még is átérezte a dolgot.

A szoba ajtaja kicsapódott. Egy mérges BaekHyun állt ott, mögötte egy aggódó JaeBummal.

A szőke Ómega megilletődött, igen ráírt a Bétára, hogy most mi történik, de nem hitte volna, hogy idejön.

– Baek! – Mark megörült a vörös hajúnak s mosolygott is, de a másik csak bámult rá dühös villámokat szóró szemekkel, így ős is egy pillanat alatt megkomolyodott. – Miért nézel így rám?

– Gyerek gyilkos – mutatott rá fenyegetően, Jackson pedig rögtön felállt a szóra.

– JaeBum vidd ki innét, ez most baszottul nem hiányzik.

– Nem hiányzik, ha? Az Ómegád éppenséggel nem rég vetette el a gyerekedet! Miért vagy ilyen nyugodt? Ez undorító – morogta és elcsapta JaeBum kezét, mikor próbálta elhúzni.

– Baek, Marknak megvolt az oka, hogy ezt tegye – mondta Kibum nyugodt hangon, nem akarva jobban haragítani a férfit.

– És még is mi lenne az ok, hm? Gazdag, van egy nagy háza és semmi gondja sincs! Mások próbálnak teherbe esni, de kibaszottul lehetetlen! Te pedig szívtelenül... csalódtam benned.. és undorodom tőled – fintorgott Markra, aki már tenyerébe temetve zokogott.

Jacksonnál betelt a pohár és erőszakosan kilökdöste a Bétát, mert olyan érzése volt, hogy megüti. JaeBum bocsánatot kért és párja után sietett.

– Hé! Várj már meg! – rohant BaekHyun elé.

– Mi van? – förmedt rá.

– Babe.. ezt nem kellett volna.

– Micsoda? Most mellettük állsz! Most komolyan nem hiszlek el! – dobbantott a lábával.

– Nem állok senki mellett. Egyszerűen csak tiszteletlen volt amit tettél. Mark nem olyan aki csak úgy elvetetné a gyerekét, szóval biztos vagyok benne, hogy nyomós oka volt, és ha láttad volna éppen emésztette magát, te pedig jobban tőrt szúrtál belé. Attól még, hogy te nem vagy képes teherbe esni nem máson kéne levezetni a bánatodat.

– De-!

– Nem, BaekHyun! Elég.. – suttogta a végén. – Ha Mark jobban lesz szépen bocsánatot kérsz tőle.

– Meg a francokat.. Akkor is utálom – fortyogott, majd vállba lökve JaeBumot tovább állt felszegezett fejjel.

Hangosan nevetgéltek, az egész ház tőlük zengett. Istenien érezték magukat. Kibum nem tudta levakarni a vigyort az arcáról, nem mint ha akarta volna. JongHyun egyszerűen tökéletesen bánt a személyiségével és AeChanéval, visszafogott vicceket mesélt s minden egészségtelen ételt elkerülte az asztalt... még, mert tudta, hogy sütit megfogják enni. S alig várta, hogy megkóstolja.

– Akkor hozhatom a desszertet? – mosolygott rájuk, Ae éljenzett, Kibum pedig egyszerűen bólintott.

Mikor lerakta eléjük a sütit a nyál összefutott a szájában, igazán kívánt már valami édeset és JongHyun süteményét örömmel fogja magába tömni.

– Jól néz ki – nyalta meg az ajkait és elvett egy szeletet majd beleharapott. A falat szinte elolvadt a szájában, majdnem fel is nyögött, de visszafogta magát. – Ez nagyon finom. Neked is ízlik angyalom? – nézett lányára, aki már a felét megette. Felnevetett. – Úgy látom igen – simított arcára.

– Már értem miért hív téged Ommának. Tisztára úgy viselkedsz mint egy anya. Nem mint ha rossz lenne, édesek vagytok.

Az Ómega csak elmosolyodott és ismét beleharapott a sütibe.

– Valamelyik nap voltam egy áruházban, ahol van bowling és elég sokáig nyitva vannak. Elmehetnénk együtt valamikor és BaekHyunék is jöhetnének, jól el lennék. Már ha csak szeretnéd.

– Sose bowlingoztam – ejtette fejét a tenyérbe miközben nyammogott a falaton. – Kicsit, te mit szólnál hozzá?

– Nem tudom mi az a bowling – rántotta meg a vállát.

– Nos.. megkérdezem majd Baeket hogy benne van-e – pillantott a férfi szemébe, akinek felfele görbültek az ajkai.

– Remek, remélem benne lesz, szeretném őt is jobban megismerni, olyan fura.

– Ha tudnád.. – motyogta magának a szöszi, majd elégedetten hátradőlt hasára téve kezét. – Tele vagyok. Ezt elég ritkán mondhatom, alig ehetek valamit – biggyesztette le ajkait.

JongHyun komoly arccal könyökölt fel az asztalra, ujjait egymásba fonta s úgy kezdett beszélni. – Nem akarod ott hagyni a modellkedést? Mármint, jól megy neked, mint ha csak erre született volna, de... látom amit látok. El vagy fáradva. És egy embernek rendesen kell ennie. És most tegyük két külön kategóriába a fogyózást és az éheztetést – szögezte le. – Nagyon vékony vagy.. és iszonyat könnyű, pár kilót nem ártana felszedned, de ha a divat iparban maradsz, akkor nem fog sikerülni. Nem szeretnélek lebeszélni, mert ha te szereted csinálni, akkor csináld, de én aggódom érted – sóhajtotta.

Kibum elhúzta a száját... pontosan tudta mennyire rossz hatással van rá a munkája. Nem egyszer történt, hogy elájult egy fotózás közben, vagy annyira elgyengült, hogy muszáj volt leülnie és ételt adtak neki, de rosszul léte miatt semmit se tudott letuszkolni a torkán.

A vékonyságáról már ne is beszéljünk! Néha úgy érezte magát bármely percben ketté tudna törni.

– Őszintén.. gondoltam már arra, hogy otthagyjam... de még is mit kezdenék magamal utána? Megszoktam a helyzetemet.

– Ha bármi lenne.. én szívesen látnálak az éttermemben – mosolygott rá.

– Mi? Komolyan? – pislogott.

– Hát azért szeretném tudni hogy főzöl.

– Pf.. – forgatta meg a szemét. – Szóval azt akarod, hogy meghívjalak magamhoz és csináljak neked valamit?

– Tőlem itt is csinálhatod – vigyorodott el.

Kibum akaratlanul kívül elpirult, s biccentett majd Aera tekintet aki még mindig tömte magába a sütit és semmire se figyelt.

– Kislányom! – szólt rá. – Lassabban, a végén még beteg leszel.

AeChan csak durcásan nézett rá, de hallgatott rá.

*

BaekHyun unott fejjel hallgatta az Ómega magyarázását. Általában érdekelte a dolog, de az, hogy a szöszi másról nem áradozott csak JongHyunról. Kicsit kezdett az agyára menni a dolog.

– Kibum, te baszott hülye vagy – vágott bele a mondatába.

– Eh? Most miért? – nyafogott értetlenül.

– Szerintem JonHyun hajt rád.. csak túl szőke vagy ahhoz, hogy észrevedd.

– Már megbocsáss? – húzta fel durcásan az orrát. – Te bolond vagy.. – vörösödött el.

– Óóó... neked is tetszik az Alfa, igaz? – vigyorodott el a Béta.

– Nem! – vágta rá túl gyorsan. – Hagyj békén – pillantott el és karba tette a kezét.

– Te vagy aki képtelen befogni. Állandóan JongHyunról csacsogsz. Nem is kéne senkit se keresned, a sors tálcán felkínálja Kim JongHyunt, a tökéletes Alfát.. Miért nem hancurkodsz már a farkán?

– Na de BaekHyun! – hördült fel.

– Unalmas vagy.

– Azért, mert nem beszélek nyilvánosan a szexuális életemről? Lehet hogy ez neked normális, de nekem szokatlan.

– Hát pont azért mesélgetek az enyémről, hogy beleszokj.

– Nem hiszem, hogy beleakarok – motyogta magának. – Egyébként most jut az eszembe! – próbált témát váltani. – JongHyun elhívott engem, AeChant, téged és BaekHyunt bowlingozni.

– Oh.. – lepődött meg. – Igazán kedves, hogy ránk is gondol. Oké, be kell vallanom.. az-az Alfa egy kincs.. Amúgy attól függ mikor mennénk.

– Azt még én sem tudom, de amint tájékoztat szólok.

– Uhum – bólintott.

Kibum telefonja hangosan megcsörrent, így magához emelte a képernyőn Mark neve volt, majd eltűnt és rögtön utána egy üzenet jött tőle amit megnyitott és olvasni kezdett. Szemöldöke felszökött, szemei tányérméretűre kerekedtek s sokkos állapotban hirtelen pattant fel.

– Kibum? – értetlenkedett a kék szemű.

– Öhm.. most mennem kell – tolta hátra a székét és felkapta a táskáját. – Majd később leírok mindent – dobott egy puszit a levegőben legjobb barátjának s már ott se volt.

*

Mark a szív alakú medállal játszadozott. Mindig ezt tette, mikor idegessé vált. S tegyük azt is hozzá, hogy terhes, amire most nem szabad koncentrálnia, hiszen holnap fog abortálni.. s azt nem várta. Kiakart tépődni a szíve, amiért el kell vetetnie gyermekét. A stress egyre jobban növekedett, főleg, hogy ma mondja el pár fontos embernek, hogy másnak fogja adni a céget. Ami nem lesz könnyű, olyan sok mindent kell még csinálnia, mert nem adhatja csak úgy valakinek amiért olyan keményen megdolgozott.

S miután a cég nem az ő gondja lesz, meg kell küzdenie a ténnyel, hogy elvetette a gyerekét... még nem tudja mi lesz így a jövőben. Az egyetlen dolog aminek örült, hogy Jackson vele marad. Élnie az Alfája nélkül? Bele se mert gondolni.

Halántékára szorította a kezét, fájt a feje, hányingere volt és nyafogós a kedve. Az ajtó kinyílt és egy szőke buksi jelent meg.

– Kibum? – lepődött meg, mármint látta már Bumot szőkén, de most igazán megilletődött azon, hogy megszegte a parancsát. Nem mint ha problémája lenne vele.

– Megkaptam az üzenetedet. Mi a baj? – ült le a székre.

– Én.. másnak adom a céget.

– .... Tessék? – pislogott. – De miért?

Mark összeszorította a szemét és elmagyarázta a dolgot a fiatalabbnak, aki minden egyes szavát megértette s nem tudta volna elítélni emiatt. Kibum pedig elmondta, hogy néha gondolt arra, hogy kilép, s ez most egyszerűbbé tette a dolgát, hiszen még négy évvel ezelőtt csak is azért lett modell, mert Mark segített neki, de ha már más kezében lesz.. akkor nincs problémája.

– Kibum..

– Igen?

– Eltudnál velem jönni? Holnap az abortálásra?

– Persze – mosolygott szomorúan. Emlékszik arra, mikor ő akarta elvetetni AeChant... ma már nem tudná elképzelni hogy kislánya nélkül éljen

– Köszönöm – sóhajtotta és lehajtotta az asztalra a fejét.

A szöszi oldalra billentette a fejét és az idősebb hajába túrta az ujjait. Sose látta Markot ilyen megtörtnek.

– Nő le a hajad.

– Tudom... nem hiszem, hogy innentől festeni fogom... Jacks amúgy is hiányolja a szőke tincseimet – fújta ki a levegőt. – Annyira nem akarom a holnapot.. nem akarom elvetetni a babámat.. de muszáj – szipogta. – Szörnyen érzem magam.. – Kibum felállt a székéből, az asztalt megkerülve ölelte magához az idősebbiket.

*

Jackson szerelme karját simogatta. Túl vannak az abortuszon de Mark annyira rosszul érezte magát, hogy lefektették pihenni s amint jobban fogja magát érezni haza mehet.

Az Ómega soha nem érzett ilyen szomorúságot, bánatot megvetést és haragot egyszerre. Hányingere támadt minden alkalommal, mikor arra gondolt, hogy nem rég abortált... Jacks pedig próbált erős maradni érte, bár az ő szíve is fájdalmasan dobbant. Kibum az ágy másik oldalán ült s ugyan úgy támogatta Markot. Bár neki soha nem kellett elvetetnie gyermekét, még is átérezte a dolgot.

A szoba ajtaja kicsapódott. Egy mérges BaekHyun állt ott, mögötte egy aggódó JaeBummal.

A szőke Ómega megilletődött, igen ráírt a Bétára, hogy most mi történik, de nem hitte volna, hogy idejön.

– Baek! – Mark megörült a vörös hajúnak s mosolygott is, de a másik csak bámult rá dühös villámokat szóró szemekkel, így ős is egy pillanat alatt megkomolyodott. – Miért nézel így rám?

– Gyerek gyilkos – mutatott rá fenyegetően, Jackson pedig rögtön felállt a szóra.

– JaeBum vidd ki innét, ez most baszottul nem hiányzik.

– Nem hiányzik, ha? Az Ómegád éppenséggel nem rég vetette el a gyerekedet! Miért vagy ilyen nyugodt? Ez undorító – morogta és elcsapta JaeBum kezét, mikor próbálta elhúzni.

– Baek, Marknak megvolt az oka, hogy ezt tegye – mondta Kibum nyugodt hangon, nem akarva jobban haragítani a férfit.

– És még is mi lenne az ok, hm? Gazdag, van egy nagy háza és semmi gondja sincs! Mások próbálnak teherbe esni, de kibaszottul lehetetlen! Te pedig szívtelenül... csalódtam benned.. és undorodom tőled – fintorgott Markra, aki már tenyerébe temetve zokogott.

Jacksonnál betelt a pohár és erőszakosan kilökdöste a Bétát, mert olyan érzése volt, hogy megüti. JaeBum bocsánatot kért és párja után sietett.

– Hé! Várj már meg! – rohant BaekHyun elé.

– Mi van? – förmedt rá.

– Babe.. ezt nem kellett volna.

– Micsoda? Most mellettük állsz! Most komolyan nem hiszlek el! – dobbantott a lábával.

– Nem állok senki mellett. Egyszerűen csak tiszteletlen volt amit tettél. Mark nem olyan aki csak úgy elvetetné a gyerekét, szóval biztos vagyok benne, hogy nyomós oka volt, és ha láttad volna éppen emésztette magát, te pedig jobban tőrt szúrtál belé. Attól még, hogy te nem vagy képes teherbe esni nem máson kéne levezetni a bánatodat.

– De-!

– Nem, BaekHyun! Elég.. – suttogta a végén. – Ha Mark jobban lesz szépen bocsánatot kérsz tőle.

– Meg a francokat.. Akkor is utálom – fortyogott, majd vállba lökve JaeBumot tovább állt felszegezett fejjel.

Waiting For You || Rémálom - 1.Fejezet ||

Waiting For You

Rémálom

1.Fejezet

      Lassan nyitogatta pilláit, valamiféle lánc összekoccanását hallotta, amit nem tudott hova tenni. Mire szemét teljesen kinyitotta, észlelte, hogy ketrecbe van zárva, és egy férfi áll előtte komoly arccal. Ahogy eszébe jutott mi történ vele - a fene tudja mennyi ideje - elsírta magát, de egy szót sem mert kiejteni száján, pedig üvölteni akarta volna, hogy 'anya', viszont nem merte. A férfi elfintorodott, rávágott egyet a vasrácsra, elmondva idegesen, hogy jobban teszi, ha befogja, így térdeit mellkasához húzta és úgy pityergett tovább némán. Nem akart felnézni, fogalma sem volt hol van és miért. Valamennyi idő eltelt, mikor pisszegést hallott a bal oldaláról, így lassan kezével hátrafésülte szőke tincseit, hogy lássa mi történik. Egy lány volt vele ebben a ketrecben, viszont neki a nyakán, a kezén és a lábán láncok lógtak, megviseltnek tűnt, száradt könnyek helyezkedtek el az arcán.

— Te tudod mi folyik itt? — kérdezte Mark hüppögve.

— Elfognak minket adni — suttogta, szemei a semmibe révedtek.

— Eladnak? Az még is mit jelent? — értetlenkedett. — Emberek vagyunk, nem tárgyak.

— Nem értheted.. csak egy kisfiú vagy — motyogta, majd az előző férfi aki elkussoltatta, kulccsal kinyitotta a lakatot majd az ajtót. 

Belépett a vasrácsok közé, a lányhoz lépett, aki gyűlölettel méregette a betontömb szélességű embert. Mint ha vicsorgott is volna, s mikor megfogta a lány láncát, az ráköpött.

— Undorítóak vagytok — morgott, ám egy csattanástól, ami az arcán végződött, elnémult, orrából pedig vér kezdett folyni.

— Te pedig egy Ómega, a feladatod hogy viselkedj! — szorította ökölbe a kezét, és vissza kellett magát fognia attól, hogy ne verje agyon, megmarkolta a láncot és felhúzta a földről. — Lódulj. — lökte meg.

Mark csak nézte ahogyan elráncigálják szerencsétlent. Behunyta a szemét, engedte, hogy könnyei folyjanak le megviselt arcán. Kezét nyakára simította és megkönnyebbülve sóhajtott fel, mikor a medál még mindig ott volt. Kinyitotta és bámulta benne a gyémántot. Mit tehetett az anyja, amiért ilyen helyzetbe kerültek? A nő akinél a pisztoly volt azt mondta fizetnie kell.. Mit kellett fizetnie és mivel? Miért ölték meg őket? Őt miért hozták ide, még is mi történik, Egy egy rémálom, igaz? Hamarosan felébred, a pihe-puha ágyában fog feküdni s anyja kedves mosollyal fogja várni..
Nem.. ez sajnos nem így lesz.. Ez a rémálom valós és azt sem tudja mi fog rá várni.

— Jól van fiú — jelent meg egy másik személy, egy lágy mosollyal az ajkain, amitől megnyugodott de rögtön feszülté vált. Magához rántotta a férfi és tűt nyomott a karjába, egy ideig ficánkolt a karok között, ám a végén ismét elájult.ű

*

Nem tudta mennyi idő telhetett el, mikor ismét felébredt. Nehezen kinyitotta a szemeit, kótyagosnak érezte magát. A hideg hirtelen kirázta, mikor lenézett magára öltözete hiányosnak bizonyult. Körül kémlelte helyzetét, négy lámpa világította be a kicsiny szobát. Ő maga egy ágyon feküdt, kezein láncok lógtak. Összezavarodottan ráncolta a homlokát és felállt, ekkor az üvegszerű falnál lezuhant a fekete függöny, így látszott, hogy ablakot rejtett, ami előtt emberek álltak. Ijedve mászott vissza az ágyra, próbálva eltakarni magát, ám az ajtó kinyílt és egy fiatal fiú lépett be rajta, aki megfogta s kezére csavart láncot és az ablak elé húzta. Könnyes szemekkel akart elfordulni, ám elég volt a magas emberre néznie, hogy engedelmeskedjen. Nézte ahogyan a gazdagoknak tűnő személyek állnak meg az üveg előtt, miközben valaki magyarázott nekik. Lehajtotta a fejét, ám a fiú rögtön állára szorította és visszaemelte. Sírni kezdett. Haza akart menni, nem bírta. Ha ez egy hülye vicc volt, akkor legyen vége! Nem bírja ezt a fájdalmat tovább, szomjas éhes és nagyon fázik. Annyira hülyének érezte magát. "Elfognak minket adni" játszódott le a fejében amit a lány mondott. Ez mit jelentett? Hogy lehet egy embert eladni? Legális? Meg van engedve? Egyáltalán minek adják el? Semmi funkciója sincsen, ő nem egy tárgy ergo dísz, hanem érző lélek! Mit fognak vele csinálni, kiállítják mint egy lámpát? Annyi kérdés forgott az agyában és mindegyikre választ akart kapni. "Te pedig Ómega vagy, a feladatod, hogy viselkedj!" Ezt sem tudta felfogni. Igen, a lány akit elhurcoltak a ketrecből egy ómega volt, de abban mi van? Megakarta érteni, szerre volna, ha a puzzle darabjai értelmesen összeállnának és nem lenne semmi katyvasz!
Gondolkodásából az húzta ki, hogy a fiú elkezdte az ajtó fele húzni. Elkerekedett a szeme s megmakacsolva magát ellenkezett, ami nem tartott sokáig, hiszen élete első pofonja csattant az arcán. Meghökkent így tovább lehetett rángatni. Egy páros elé hurcolták, akik elismerően bólogattak s a két aktatáskát átnyújtották annak a személynek, aki magyarázott. A fiú lecsatolta kezéről a láncot, így egyből megdörzsölte érzékeny bőrét. A páros nyakába tett valami nyakörvszerűséget, elfintorodott, ám hagyta. A nyakörvről egy lán lógott, amit húzni kezdtek, így tehetetlenül követte őket.
Arra eszmélt, hogy már egy fekete kocsiban ül, az ablakokat sötétítők borították. Behunyta a szemét és a jármű ablakának dőlt, halkan pityeregve. Nem mert többet tenni, annyira félt, fogalma se volt mit kéne tennie. Beszéljen? Könyörögjön? Kiabáljon? Vagy csak fogadja el a sorsát? Ez egyáltalán milyen sors? Mivel érdemelte ezt ki? Mit tett? Az gondolkodásából azt húzta ki, aminek neki volt dőlve kinyílt, így kiesett azon. Észre se vette, hogy eleredt az eső, így egy pocsolyában végezte. A párosból a férfi felemelte, már automatikusan várta a szidást vagy egy pofont, de semelyik sem történt meg, csak ismét elkezdte húzni a láncot, ami még mindig a nyakörvön csüngött. Elkerekedett a szemem, mikor meglátta a hatalmas nagy házat, ami szinte palotának nézett ki. Várjunk, őt most örökbe fogadták? De.. nem, még mindig nem fogta fel agyilag a helyzetet.. Össze volt zavarodva. 
Bárcsak érezné, hogy még is mi a fészkes fene történik vele. A fehér kerítés felé vették az irányt, amitől még jobban megijedt, futni akart innen, messze. A szíve összeszorult, amint megint eszébe jutottak anyja szavai "nagyon szeretlek" .. és lövés.. Kirázta a hideg, megborzongott, kezeit maga köré ölelte, érezte ahogyan remeg. Ajkai is ki voltak száradva, biztos volt abban, hogy már lila színűek.
A hatalmas kapuk előtt álltak, amik hangos nyikorgó hanggal nyitódtak meg. Annyira elfáradt, hogy mikor beléptek a területre azt hitte mentem összeesik, de makacsan ment tovább, hiszen nem akarta felhergelni a párost. Mielőtt a ház elé értek volna a nő egy fekete sálszerűséggel takarta el a szemét, ami arra emlékeztette, mikor anyja ezt tette vele születésnapján, mikor megmutatta az ajándékot amit kapott. Egy hatalmas játékhajó volt.. amibe első látásra beleszeretett, mikor még a boltban látták, de akkor még túl drága árral rendelkezett, és úgy gondolta soha nem is fogja megkapni, ám még is megvette neki.
Amikor ommája tekerte köré a sálat izgatottan pattogott, úgy volt vele, hogy nem érdekli mit kap, akkor is boldogan fogja használni.Ám most? A frászt hozta rá s az egész dolgot, hogy nem szólnak semmit, még félelmetesebbé teremtette a kialakult helyzetet.Hirtelen valaki kézbe kapta, reflexből ütni akart, de megálljt parancsolt magának. A cipők hangjából ítélve lépcsőn mehettek.. A sálat levették róla, és amit a szeme előtt látott... hányingere lett.. Megint ketrec... nem, ezt nem akarta!

— NEM! — jött meg a hangja. 

A férfi faarccal nézett rá, csak szemöldökét húzta fel félig, majd mint aki meg se hallotta, a láncon rántott egyet, amitől elesett, nézte ahogyan a végét egy kampószerűségre tette és rálakatolta, s csak otthagyta.. egyedül...
Félig sötét volt a hely, csak egy pislákoló lámpa tartotta életben a helyet. Pislogott párat, hogy hozzászokjon a homályhoz. Az egyik sarokban - a ketrecen kívül - valamiféle vécé volt, a másikban.. addig el se ért a fény. A lánc felé fordult, egyből a kampóra fogott és húzni kezdte, de semmit sem ért, hiszen túl gyenge a karja.. Maga mellé nézett, valamiféle összedobott ágyat látott, amin elhelyezkedett, lábait felhúzta és hangosan zokogni kezdett, ismételgetve, hogy hamarosan minden rendben lesz.
Remegett az egész teste, ujjai görcsben álltak, próbálva pozitív dolgokra emlékezni, de ilyenkor ki a fene tudna olyanokra gondolni? A szüleit megölték, őt pedig elhurcolták, eladták mit tudja minek.. Most ő mi is? Már ezt se tudta..
Összetört.. fogalma se volt, mit tegyen... Az életének vége..Eldőlt az ágyszerűségen, összegömbölyödött, s csak sírt tovább, ameddig el nem aludt a fáradtságtól.

———

— Ezt nem értem — motyogott Kibum.

— Mármint melyik részét? — piszkálta a nyakában lévő arany medált.

— Hát hogy miért adnak el minket, ennek semmi értelme sincs..

— Hmm, ez is olyan, mint a többi undorító biznisz.. Például erős drogok eladása.

— De itt emberek életéről van szó! 

Mark elhúzta a száját, ezt nem igazán tudta volna elmagyarázni a szőke terhes fiúnak..

— Inkább mesélek tovább...

— Oké — bólintott.

— Még színtisztán emlékszem az első napomra a pincében...