Sex Hotel 10. (ChanBum/ChanBaek)

Sex Hotel

(ChanBum/ChanBaek)

10.Rész

Fájdalom, harag, aggódás, megbocsátás

Hossz: 10/10

Banda: EXO & SHINee

Szereplők: Kim Key Kibum, Park ChanYeol, Byun BaekHyun

Párosítás: ChanBum & ChanBaek

Műfaj: slash

Besorolás: +14
Figyelmeztetés: trágár szavak

BaekHyun lihegve kelt fel, tenyerét gyorsan verdeső szívére helyezte, lélegzete gyors volt. Álmodott... méghozzá szörnyűt! Összeszorította a szemét, ráncolta a homlokát, miközben próbálta lenyugtatni magát. Miért gyötörte a lelke ilyenekkel, bassza meg, ő maga is tisztában volt azzal, hogy Kibum mennyit segített neki az elején! Butaság, nem csak az elején, sokszor.. nagyon sokszor.. fogalma sem volt mit tette ennyire önzővé, hataloméhessé. Beharapta az ajkát... a szőke sosem árulta be, ha szabályt szegett.. ő pedig? Egyből szalad árulkodni. Olyan gyerekesnek érezte magát.. mit kéne most tennie? Ha hagyná, hogy a szöszi meghaljon... akkor örökre lelkiismeret-furdalásba, rémálmai lenne.
Lehunyta a szemét, teste megremegett, megrázta a fejét, nem érdekelte mennyi az idő, kipattant az ágyból, rendesen felöltözött, magához vette a cuccait és már futott is, hogy minden elmondjon, letisztázzon, s ne az ő lelkén száradjon egy ártatlan ember halála..

Csöngetett, többször is megnyomta, türelmetlenül, ujjait ropogtatni akarta, de inkább hanyagolta. Mire az ajtó kinyílt úgy érezte az idő egyre lassabban telik, mint ha egy órát várt volna.
- Baek, jesszus, mit akarsz hajnali négykor? - nyögött fel egy fáradtnak tűnt ChanYeol, amitől megremegett a gyomra.
- Beszélnem kell veled.
- Nem ér rá?
- Nem, ez nagyon fontos. Nagyon - nyomta meg az utolsó szavát, ChanYeol elkomolyodott, elállt a bejáratból utat engedve a vörösnek.
Leültek a nappaliba, a férfi kávét kortyolgatott, szemei leakartak tapadni, ám még is figyelt.
- Tudom hol van Kibum.
- És akkor? Nem érdekel, ja csak -!
- Maradj csöndben, és hallgass.. Kibum igazából nem ment sehova.. mindvégig a Sex Hotelbe volt, csak éppen pincében.. Mivel most bezárult a Hotel... őt... Ah, azóta is ott van.
- Tessék?! - állt fel, mimikája fáradtból halálossá vált. - Várj, mit mondasz?
- Hogy hazudtam neked, és Kibum ott van a pincében, három napja, étel és ital nélkül, szóval ha nem sietsz teljesen kiszárad, és meghal.. Az épület zárva van, szóval be kell törnöd.
- Mond hogy csak viccelsz...
- Ha viccelnék, nem jöttem volna ide hajnalkor, hogy felzavarjalak.

ChanYeol lesokkolódott. Te jó ég.. Sose kellet volna hinnie Baeknek. Most is átfutott az agyán, hogy a vörös hazudik neki, de mi van ha nem?! Muszáj tudnia.
- Menj ki a házamból! - kiabálta, amire a Baek könnyekkel küszködve szaladt el, de ez most nem érdekelte. Hogyan lehetett ennyire naiv? Hogyan hihette el, hogy BaekHyun igazat mondott, mikor tudta, hogy nem egyszer cseszett ki Kibummal.
Olyan gyorsan, mint most, soha életében nem készült és, és nem is rohant. A Hotel elé érve morgott egyet, az ajtót egy lökettel berúgta, ha jönnek a rendőrül, akkor szépen elmagyarázza, hogy mi történt.. sőt, jobb is ha jönnek, mert amint megtudja ki miatt került le a pincébe a szépsége, halált fog érdemelni, és el elfogja érni, hogy meg is dögöljön az a személy avagy személyek.
Elemlámpáját körülforgatta, míg megakadt a szeme a tiltott feliratot az ajtón, adrenalin cikázott benne, nem tétovázott, nem benne semmi a haragon és az aggódáson kívül.
Lépcsőn kellet lemennie, kisebb folyosóra ért, ahol látott egy ajtót. Zárva.
Mérgesen szorította össze az ajkait, lábával berúgta. Lámpáját rögtön bevilágította, szemei hatalmasra kerekedtek, a fiú ott feküdt, a megkönnyebbülés végigszántott rajta, az ágyhoz rohant, magához emelte, vékony volt.
- Édesem - suttogta, felemelve a gyenge teste.. - Hogy tehettek veled ilyet.. nem érdemelted meg.

A fiúval a kezében távozott az épületből, kicsit megnyugodott, hogy a rendőrök még sem voltak ott, bár így is felfogja őket hívni, nem fogja hagyni, hogy elússzon a tettes.
Beérve a kórházba csak pár nővért és doktort látott, nem lepődött meg, hiszen hajnali órákban jártak. Rögtön felfigyeltek rá, hozzá futott egy nővér, aki egy hordágyért kiáltott, a szőkét kivették kezéből és már vitté is, közben egy orvos állandóan kérdezgetett tőle, amire próbált válaszolgatni, utána pedig leült.
Alig várta, hogy a szőke felébredjen.

~°~°~°~°~°~

Ujjai gyengéden érintették a sápadt bőrt, beharapta az ajkát, miközben a gépet nézte, ami veszélyesen pittyegett. Beakarta fogni a fogni a fülét, rossz volt hallania.. a fiúnak alig van esélye túlélni, nem akarta őt is elveszíteni, szerette, szerelmes volt belé, ha meghalna akkor azt már ő sem bírná ki épp ésszel.
- Bummie - simogatta szeplős arcot - kérlek ébredj fel - suttogta. Annyira ideges volt, járt a lába, a lélegzete gyors, úgy érezte kirobban a szíve... kezei minden mozdulatnál megremegtek.. csak legyen jól, és épüljön fel.

~°~°~°~°~°~

Vékony ujjaival nyitotta ki az ajtót, szája elé kapta a kezét, mikor meglátta Kibumot. Soványnak tűnt, sápadtnak, meggyalázottnak, gyengének... ez az ő hibája. Leült a székre, megakarta érinteni, mikor meghallott egy mérges hangot.
- Hozzá ne merj érni!
- ChanYeol..
- Mit keresel itt, Byun? - morgott, karba tett kezekkel.
- Tudni akartam hogy van Kibum - motyogta, tekintetét elfordította, nem akarta a férfi gyilkos nézését látni.
- Tudni akartad hogy van?! - kiáltotta, hangja fagyos, égdörrenésként csapódott be, amitől Baek összerezzent. - Takarodj innen, csak szennyezed a levegőt.
- Chan, hallgass meg, kérlek!
- Hallgat a halál, hazug vagy, ennyit tudsz, azért, hogy meg kapd azt amit akarsz, önzőséget sugároznak a tetteid. Undorító - fintorgott az idősebb.
- Én cs-cs-csak - dadogott.
- Te csak? Ne mondj inkább semmit az ég világon, hord el magad, és ne lássalak meg Kibum közelében, mert kitépem a torkod.
- Itt akarok maradni, tudni szeretném hogy van...
- Minek? Miattad került a pincébe, lemerem fogadni, miattad van ilyen állapotban, mint láthatod alig él, mert olyan szinten megkínozták a testét, úgy lemerítették, kifacsarták és bántották, hogy a gépekkel is alig él, és ez mind a te hibád!
- Jóvá akarom tenni!
- Ezt már nem lehet... ha meghal.. esküszöm, a saját kezeimmel foglak megölni.
BaekHyun megértette a férfit, a dühét, fájdalmát, aggodalmát, azt is, hogy megakarta ölni, de valahol mélyen ő is aggódott a szőkéért, bocsánatot kérni minden hibás, értelmetlen, önző tettéért. Utálta magát, a pokolba kívánta természetét. Nagy levegőt vett, utolsó pillantást vetett a gyenge testre, majd felállva kisétált a teremből, viszont eszében sem volt elhagyni a kórházat, csak leült egy székre a szoba előtt, őrlődve magában, szidva tulajdonságait.

Az első amire emlékezett az a fájdalom volt. Lélegzetét gyengének észlelte, nem érezte jól magát, egész teste sajgott. Szemét kiakarta nyitni, de nem engedelmeskedett semmije. Félt, sötét van.. még mindig a pincében van? Vagy... vagy meghalt?! Azért ilyen tehetetlen, mert már nem élt. Rájött a pánik, próbált nyugodt maradni, de egy ilyen helyzetben csak ez nem ment neki, pittyegést hallott, hangos volt, majd egy férfi kiáltását, ami nagyon ismerős volt, végül pedig sok más hang is csatlakozott az előbbihez, ami egyre jobban zavarta, szúrást érzett a karjában, grimaszolt. Tehát életben van!.. Ám olyan fáradtnak érezte magát.. annyira.. aludni szeretett volna még.

~°~°~°~°~°~

Lábait mozgatta, csak lassan, pislogni kezdett, próbálta analizálni a helyzetét. Szeme kézfejére irányult.. Jesszus, az egy tű? Utálta a tűket, elfintorodva fordította el tekintetét. Egy ijedt sóhaj hagyta el a száját, mikor meglátta, hogy a férfi ül mellette, lehajtott fejjel, aludva.. Ezek szerint ki lett szabadítva a pincéből? Tudni akarta mi történ vele, valószínűleg, sőt, biztos volt abban, hogy egy kórházban fekszik.
- ChanYeol. - Mi a fene? A hangja egyáltalán nem hasonlított az övére, gyengének hatott, megköszörülte a torkát. - Chan - próbálta újra. A férfi ijedten nyitotta ki a szemét, nagy levegőt vett, felállt meglepődésében.
- Bummie! - nyögött fel, ráborulva, átkarolva a nyakát, szorosan magához ölelve - Úristen, azt hittem sosem fogsz felébredni, két hónapig voltál kómában,, az orvosok pedig folyamatosan azzal jöttek, hogy örökre el kéne téged altatni, mert annyira gyenge vagy, hogy nem fogsz felkelni, de én nem adtam fel! - a férfi össze-vissza beszélt, még azt is hallotta, érezte, hogy sír. - Úgy aggódtam. Hívók valakit!
- Neee... - fogta meg a karját, visszahúzva magához. - Maradj velem.. és adj válaszokat.
ChanYeol bólintott. - De akkor te is.

~°~°~°~°~°~

Hangosan nevetgéltek. Már mind a ketten nyugodtak voltak, bár Kibum nem akart ismét a bírósági ügyet, főleg nem az apja ellen, neki semmije sincsen, még ügyvédre se telne, talán már a lakásából is kipaterolták.. nem maradt semmije. Viszont a férfi örömmel ajánlotta fel a házát, hogy lakjon ott. Elmosolyodott. Holnap ki engedik a kórházból, szóval boldog bolt, utálta az ilyen helyeket, a fehér falakat, a kedvetlen orvosokat, akik gorombán ráncigálták őt mindenféle bugyuta vizsgálatra. Az egyetlen dolog, aminek örült, hogy a férfi végig ott állt mellette.
Nos legalább már nincs tű a kezében, ehet és ihat rendesen, az erő kezdett visszatérni belé, s végre már nem olyan undorítóan sápadt, mint valami fehér fal, persze tudta, hogy így sem olyan sötét a bőre, sőt, meglehetően világos, de nem vámpírnak akart készülni.

A másnap gyorsabban telt, mint gondolta volna, ChanYeol hozott neki ruhát, összekulcsolták a kezüket, alákellet írniuk pár papírt és mikor a kijárat felé tartottak megtorpantak.
- Mit mondtam neked arról, hogy ne gyere a közelébe?! - tört ki Chan, már ment volna neki a vörösnek, de Kibum finoman visszahúzta.
- Menj a kocsihoz, követni foglak - paskolta meg a férfi karját, aki először ellenkezett, de pár gyanakvó és gyilkos pillantás után engedelmeskedett. Elmosolyodott, örült, hogy Yeol ennyire védi.
- BaekHyun - lépett közelebb.
- Kibum.. - nyelt egy nagyot. - Ö-örülök, hogy j-jobban vagy..
- Nos igen, de az orvosok azt mondták jobb ha még pihenek.
- Én.. annyira sajnálok mindent, amit tettem szörnyű, nincs érte megbocsátás.. és ha feljelentesz.. azt megértem. - Mire ezt végig mondta a szőke elé ért. Már várta az ütést, ordítást, bármi rosszat, ehelyett csak két kart érzett a nyaka körül.
- Ismerlek BaekHyun, mindig is tudtam milyen makacs és gonosz tudsz lenni, nem értettem miért, nem is nagyon érdekelt.. figyelj rám - távolodott el tőle, de csak annyira, hogy a szemébe tudjon nézni. - Köszönöm.
- Tessék? Mit köszönsz, hiszen én-!
- Sh... tudom, te juttattál oda, ám ha nem szólsz Yeolnak, akkor ott is maradtam volna addig, míg meg nem halok. Én megtudok neked bocsátani, Baek - mosolygott rá bájosan, amitől a vörös elsírta magát. Igazi fájdalmas, egyben megkönnyebbült könnyeket ejtett. Fogalma sem volt arról, hogy Kibum miért tudott neki megbocsátani, nem értett semmit, csak sírt és sírt, miközben a szőke karjaiba fonta, simogatta hátát. Két teljes perc kellett neki, mire megnyugodott. - Most mennem kell, vigyázz magadra - simogatta a könnyes arcot, majd otthagyva sietett a férfi kocsijához. Beszállt
Egy duzzogó ChanYeol ült a kormány mögött. Felkuncogott, puszit nyomva a vállára.
- Nem vicces, tudod? Halált érdemelne az a görcs.
- Dehogy is. Csak egy ember, nem tökéletes, hibákat követett el, de megbánta. Nekem ennyi pont elég. Ne duzzogj, hanem induljunk - csípet bele a karjába.
Chan megforgatta a szemét, beindította az autót, egy utolsó pillantást vetett a vörös fiúra, aki a mellette lévőt bámulta, majd elhajtott.

~°~°~°~°~°~

- Készülj fel, holnap bevásárolni megyünk - csapta a derekára a kezét.
- Micsoda? De hát a cuccaidat mind vissza kaptad! - magyarázott a magas a ruhákra mutatva, ami mind a szöszié volt.
- Ó, én ételre gondoltam, fogalmam sincs hogyan élted eddig túl, instant kaja.. a legrosszabb.. Egészségtelen - fintorgott. - Főzni fogok - mosolygott föl a férfira.
- Tudsz is, vagy csak úgy mondod? - csipkelődött.
- YAH! A főztöm isteni! Imádni fogod.
- Én téged imádlak - csúszott ki a száján.
- Tessék? - lepődött meg a szőke.
- Mármint..
- ChanYeol.. én is imádlak - nevetett felszabadultan a férfi karjába vetve magát.
- Bummie, én komolyan gondoltam, szeretlek.
- Tudom.. Ugyan így érzek.. az első szerelmem vagy, remélem az utolsó is - mosolygott, karját körbefonta a férfi nyaka körül, csókot lehelt a vastag ajkaira, amit Chan elmélyített.
- Szeretlek Kim Kibum.. elcsábítottál, teljesen magadba bolondítottál..
- Ó, Channie.. - simult bele teljesen az ölelésbe. - Nem tudom kifejezni mit érzek.. Mennyi ideje is ismerjük egymást? Már majdnem féléve.. amikor először megláttalak a Hotelben, talán féltem tőled, a tekintetetted mint ha mindenkit megakartál volna ölni. Már akkor kaparta a torkom, hogy miért tetted be a lábad egy olyan helyre. Piszkosul féltékeny voltam amiért Baeket választottad. Akartalak, testileg - lelkileg, mind kettőt megkaptam, bár egy időre azt hittem elveszítelek... még is minden rendbe jött. Örülök neki, eszméletlen boldog vagyok.. Szeretlek.
- Ugye tudod, hogy ezt a monológot nem tudom felülmúlni? - nevetett, felemelve a fiút a pultra helyezve, combjai közé állva.
- Persze, hogy nem - kuncogta, de a kedve hirtelen másfele irányult. - Olyan szörnyűségeket tettek velem a pincében.. elakarom felejteni.. Channie.. - lábait a férfi derekára tekerte. - Tégy magadévá - suttogta a fülébe. - Please, make me forget about my past..
- As you desire it - suttogta vissza, hogy utána mélyen lesmárolja.

~°~°~°~°~°~

A fiú halkan vette e levegőt, szeme be volt hunyva, kezei combjain pihentek, érezte, teste lassacskán megnyugszik. Annyira boldognak érezte magát. Az élete fantasztikusan alakult.. Bár sok akadályba ütközött, mire ideért.
Négy év telt el. Hosszú időszak.
Felállt a székről, leszállt a buszról, egyenesen a ház felé vette az irányt.
- Megjöttem! - kiáltotta el magát, amire egy fekete buksi bukkant elő.
- Baby - vigyorodott el ChanYeol, rögtön magához emelve, megpörgetve.
- Yah, tegyél le te vénember!
- Vénember? Már ne is haragudj, de még csak harmincnyolc éves vagyok, kölyök!
- Pontosan - bólogatott, összekoccintva a házassági gyűrűjüket. - Szeretlek, Daddy - kuncogta.
- Ó, igen, Mommy? Tényleg, erről jut eszembe, felhívtak az árvaházból.
- Tényleg? Mit mondtak? - nézett rá nagy csillogó szemekkel. Mosolyogva végigsimított a szeplős arcon.
- Azt, hogy ha aláírtuk a papírokat örökbe fogadhatunk egy csöppséget.
- Komolyan?! Jesszus, jesszus, menjünk, most azonnal!
- Nyugodj le, édes. Mindent a maga idejében.. Most még kihasználom, hogy csak ketten vagyunk a lakásban - vigyorodott el perverzen, felemelve, felcipelve őt a hálószobába.
- Ugh, god, you're a pervert.
- Hell yeah I am! - nevetett fel, ledöntve az ágyra. - Szeretlek, Bummie - csókolt bele a nyakába.
- Én is szeretlek Channie, csak téged, örökké.

VÉGE

So... what just happend?

Ok, kezdjük az elejével.

Először is, köszönöm, hogy végig olvastátok ezt a kis fanfictiont, őszintén én nagyon megszerettem, de úgy érzem, ennél jobbat is tudok

Másodszor... Dia, te egy fasz vagy, hogy lehet ÍGY vége? HMMM??

Oké, tudom..  Biztos van pár kérdés, ami fel merült bennetek... Dia édesem... először is.. Kibum miért bocsátott meg annak a kurvának? Há normális?

(Akward..)

Teljesen. Nos, Bummie ilyen, nem tehet róla

Nem olyan kis gonosz, amúgy sem haragtartó az én kis életem <3

Aztán meg.. mi történt akko' most? Az apjáva mi va? Mi történt BaekHyunnel? Passz~ Miért édekel ez titeket, örüljetek, hogy Bummie és Channie boldogok!!

Telhetetlenek.

(De Diaaaa)

......

Ok, valahol igazatok van, szar válaszok nélkül maradni.

Ha már itt tartunk először azt akartam, hogy Bummie puszit adjon Baek ajkára..

Ja.. sztem is... XDDD

Na de DIA adsz válaszokat, vagy nem????!!!!

NemXD

(Mekkora egy fasszopó vagy...)
Ugh... maybe XD

De gondolkodom azon, hogy legyen-e EXTRA

(Hozhatod Dia, a testem kész)

Egyből gondoltam xd

Úgy is tudom, hogy tudni akarjátok az egészet >.< De majd még meglátom! Addig is...