Marked 2. Infection 12.

Marked 2. Infection 

12.Rész

Tiltott csók

JongHyun házában álltak, a szobát egyetlen lámpa világította ki. Az ágyat nézték pár másodpercig majd egymás felé fordultak.

– Szóval... – kezdett bele az Alfa. – Az ágyamban akarsz aludni?

– Ha nem lennék egy kényes picsa most azt mondanám nem, jó lesz a kanapé is, de.. – húzta el a száját.

– Csúnyát mondtál..

– Néha kijön – vonta meg a vállát. – Tudnál valami ruhát adni?

– Aha, le is fürödhetsz.

– Tehát büdös vagyok.

– Jaj, nem így értettem! – nevetett, majd a szekrényéhez sétált, kivéve belőle pár ruha darabot és átnyújtotta a szöszinek. – A fürdőt balra találod – mutatott ki az ajtón. Bólintott és ügyetlen lépésekkel elindult.

Körbenézett a szobában. A csempének baba-kék színe volt, a padlónak pedig törött fehér. Elhelyezkedett az egyik sarokban egy kád, a másikban pedig egy kabin, és egy másik ajtó is volt.. A vécé~ gondolta.

Lesimította magáról a ruháit és a kabinhoz lépett. Elindította a vizet s elégedetten felnyögött a forró hatásra. Lenézett, hogy lássa JongHyun tusfürdőit. Összeráncolta a homlokát.. Miért van itt rózsaszín színű gyümölcsös folyékony szappan? Lehet van valakije? Elhúzta a száját, magához emelte, lepattintotta a tetejét és megszagolta... Jó illata van.

Miután megfürdött a nyakát bámulta. A fognyomok ott villogtak rajta. Basszus, erre rohadtul nem gondolt! A nyakörvet estére csak nem veheti fel. Valószínűleg aludni se tudna benne.. Ekkor bevillant valami az agyába és elkezdett a polcokban - bár nem szép dolog - kutakodni. Sebtapaszt keresett, majd megkönnyebbülten kifújta a levegőt mikor talált is. Nyakára tette a legnagyobbat és el is fedte a nyomokat.

Mikor kisétált jó illat ütötte meg az orrát, ami annyit jelentett JongHyun vacsorát készít. Tudta, hogy túl sokat beszél az Alfáról, de nem tehetett róla, érzett iránta valamit, ám ChanYeol mérge visszafogta a vágyait, ellenkezett az ellen, hogy beszéljen az érzéseiről.

Mint ha az a vastag lánc eltörése nem is szűnt volna meg soha, hátra fogta mind két kezét. Utálta. Annyira szeretett volna ellene harcolni és azt tenni amit ő akar.

Vett egy nagy levegőt és a konyhába sétált, ahol az Alfa tüsténkedett.

– Mi történt a nyakaddal? – kérdezte rögtön, mikor észrevette a tapaszt.

– A nyakörv kidörzsölte a bőröm – mondta. Ismét egy hazugság.. JongHyun annyira nem érdemelné ezt meg, Elakarta neki mondani, hogy már másé, egy másik Alfa mérge csordogál benne. Szarul érezte magát, minél többet hazudott annál jobban emésztette fel a bűntudat.

– Tudok adni rá krémet.

– Nem kell, köszi – mosolygott kínosan.. hála az égnek, hogy a férfi ezt a mosolyát még nem ismerte...

– Hát jó... a vacsora amúgy kész van – bökött az asztal felé, Kibum pedig mosolyogva megrázta a fejét.

– Szóval... most próbálsz felhizlalni? – húzta fel a szemöldökét, miközben bámulta az egyáltalán nem egészséges kajákat.

– Csak egy picit.. Fogadjunk, ha felemelnéd a pólót, akkor kilátszanának a bordáid.

– Azt akarod, hogy levegyem?

– Te mondtad, nem én! – vigyorgott, miközben leült a székre.

Az Ómega elpirult. Argh, miért hozza magát állandóan ilyen kínos helyzetbe? Inkább csöndben kéne maradnia és semmi olyasmit mondania amiből perverz dolgok szűrhetők le..

Ő is leült és csöndesen falatozni kezdett.

*

Kibum kényelmesen lefeküdt az ágyon s nézte JongHyunt. Elég hülyén nézett ki, hogy elfoglalta a helyét. Felsóhajtott, már majdnem elfintorodott, felakart állni, de az Alfa rögtön rá szolt, hogy meg ne merje, ott alszik és kész.

– De nem akarom, hogy a kanapén aludj – motyogta bűntudatosan, majd felcsillant a szeme és arrébb csúszott megpaskolva maga mellett a helyet egy édes mosollyal. – Aludj te is itt.

– Tényleg?

– Uhum, amúgy is elférünk – vonta meg a vállát.

– Hát oké. – JongHyun befeküdt mellé, a szíve egyből gyorsabban kezdett el verni, azt már nem tudta, hogy miért. Az Alfa leoltotta a villanyt de nem mozdult. Min ha megfagyott volna, nem tudva mi legyen a következő lépése. Forduljon el a másik irányba? Vagy a szöszi felé? Esetleg kezdeményezzen beszélgetést? Vagy maradjanak ilyen kínos helyzetben? Nos az utolsó a leggyávább és rosszabb döntés lenne, az első bunkó, a második pedig túl nyomulós..

– Neked volt már kapcsolatod? Mármint.. komolyabb? – tette fel hirtelen a kérdést az Ómega.

– Aha...

– És? Elmeséled?

– Ah.. egy béta volt. Egy buliban ismerkedünk össze, először csak egy éjszakás kalandnak indult, utána számot cseréltünk és lekötöttük,, hogy semmi érzelem, csak szex. Ez így működött is pár hónapig, néha én hívtam néha ő engem. Egy idő után már nem csak egymás ágyaiba bújtunk, hanem elmentünk ide-oda, tudod, amit a barátok szoktak csinálni. Észrevettem rajta furcsa dolgokat. Elkezdett bókolni és édes dolgokat csinálni, én meg úgy voltam vele, hogy miért ne viszonoznám. Szóval a végére össze is jöttünk, én viszont tudtam, hogy nem fog olyan hú' de sokáig tartani.
Igazából ami igazán szétoszlatott minket az-az volt, mikor megkérte, hogy ne használjak kotont a szeretkezésnél mert szeretne teherbe esni. Én pedig abban az időben nem akartam családot, amivel szembesítettem is, de kiakadt, sírt s közben azt kiabálta, hogy én csak megjátszottam a szerelmemet felé és továbbra is csak a teste miatt voltam vele. Otthagytam.. nem érdekelt a hisztije.. Talán szemétség amit tettem, de nem mindenki vágyik arra, hogy az első kapcsolatából valami nagyobb és szorosabb dolog legyen.

– Én teljesen megértelek – bólogatott, bár tudta, hogy a sötétség miatt az Alfa nem láthatta. – Azóta semmi?

– Nah~. Nehéz valaki olyat találni, akivel tényleg boldog lennék és odaadnám neki mindenem.

Itt vagyok én - gondolta Kibum, majd gyorsan el is hessegette a dolgot.

– Talán ott van az orrod előtt, már csak észre kell venned.

– Akkor észre venni már észre vettem – nevetett. – De nem hiszem, hogy viszonozná az érzéseimet.

– Soha nem tudod meg, ha nem vallasz.. – Pont te mondod, Kibum? Másoknak adsz tanácsot mikor te vagy a legbeszaribb...

– Meglássuk. Talán valamelyik napra összeszedem a bátorságomat. És te? Hogy állsz kapcsolatok terén?

– Hah, szerinted mennyi időm volt pasizni a munkám és AeChan mellett?

– Gondolom.. semennyi.

– Pontosan. Bár most van valaki aki tetszik.. azt hiszem.. elég bizonytalan vagyok.

– Miért? Nem kéne annak lenned!

– Nos, ahogyan montad nem mindenki szeret belevágni a nagy dolgokba.. nekem pedig van egy négy éves kislányom.

– AeChan túl édes ahhoz, hogy valaki azért utasítson el, mert ő beletartozik az életedbe.

– Ha te mondod – fújta ki a levegőt, majd ásított. – JongHyun..

– Igen?

– Nagyon örülök, hogy azon a napon te jöttél nekem.. fontos lettél a számomra.

– Én is így vagyok vele..

– Akkor jó – halkult el a hangja, utána pedig már nem mondott semmit.

Elaludt.

Az Alfa boldogan elmosolyodott, majd lehunyva a szemeit várta, hogy álmaiba zuhanjon.

Reggel Kibum azt érezte, hogy egy meleg test nyomódik a hátához. ChanYeol? Ez volt az első név ami eszébe jutott, aztán rögtön rájött, hogy az lehetetlen.

Várjunk csak!

Akkor most.. JongHyun öleli? Elvörösödött, megfordult s a férfi alvó arcával találta magát szemben. Tudta, hogy rossz ötlet, de a mellkasába bújt és beszívta a kellemes illatát.. Annyira hiányzott neki, hogy valaki ölelje.. Visszazárta pilláit s úgy maradt míg vissza nem bóbiskolt.

Arra riadt fel, hogy Jong kiszállt az ágyból, kirázta a hideg s laposan pislogva nézte a férfit ahogyan kisétált a szobából.

Felült, hajába túrt, majd nyakához nyúlt ahol még mindig ott volt a sebtapasz.

Lassan ő is felállt majd a fürdőszoba felé totyogott, az Alfa is bent mosott fogat.

– Jó reggelt – öblítette ki a száját.

– Reggelt' – dörzsölte meg a szemét.

– Ott van egy bontatlan fogkefe, használd csak.

– Köszi – bontotta fel s ő is megmosta a fogát.

– Csinálhatnál reggelit – tette karját a vállra.

– Eh? – pislogott. – Ja... hogy leteszteld a tudásomat? Nos, az állad le fog esni, mivel nagyon is értek a sütéshez főzéshez.

– Miért nem lepődök meg..

– Yah, ez most még is mit jelentsen?

– Semmit – legyintett..

– Hmpf – puffogott, közben követte a férfit a konyhába.

– Azt használhatsz amit csak szeretnél..

– Kiváló – csapta össze a tenyerét.

Egy fél óra múlva hangosan nevettek, JongHyun nem bírta ki, hogy ne segítsen Kibumnak, pedig az Ómega minden jól csinált... vagyis addig, míg el nem vicceltél az egészet és nem lett minden maszatos.

A szöszi megbotlott a padlóra került víz miatt, Jong pedig pont időben kapott utána, s olyan pózban landoltak, hogy Bum ajkai egy centire voltak a másikétól. Elakart hajolni és bocsánatot kérni bénaságáért, ám az Alfa az száját az övére nyomta.

Elkerekedett a szeme, a méreg ami benne csordogált azonnal üzenetet küldött az agyának, hogy mos azonnal lökje el, és ordítsa le, hogy ő már foglalt.. Még se tette.. Bármennyire is égette a másik bőr érintése, magára parancsolt.. Eldöntötte, hogy hagyja magát-. Remegett a teste, mikor Jong nyelve végig siklott alsó ajkán leejtette az állát s ekkor lett a pusziból csók. Karjait a férfi nyakába tette, közelebb nyomva a testét. Fájdalmas és élvezetes volt egyszerre. Fájdalmas, hiszen ChanYeol mérge égette, sikított a szabadulásért, s élvezetes, mert JongHyun eszméletlen jól csókolt..

Hogyan is fogalmazhatná meg ezt a helyzetet?

... Tiltott csók..

Az Alfa keze elkezdett lecsúszni derekáról a fenekére s ekkor tudta, hogy ideje elválni.

– Túl sok – fogta meg a karját.

– Ne haragudj – döntötte homlokát az övének.

– Nem haragszom – kuncogta a szöszi s ellépett.

– Kibum, én..

– Sh.. – nyomott egy utolsó puszit azokra a vastag és kívánatos ajkakra. – Reggeli után megbeszéljük.

Folyt.Köv

Marked 2. Infection 11.

Marked 2. Infection 

11.Rész

Bowling

             Mark Jackson karjaiban zokogott. BaekHyun dühe még jobban ráébresztette mit is tett.

– Szörnyű vagyok! – sírta keservesen.

– Dehogy vagy – szorította magához szorosabban. – Meg kellett tenned, még ha nehéz is volt. BaekHyun csak féltékeny amiért képtelen teherbe esni és ezért rajtad vezette le. Nem leszünk abban a pozícióban hogy kihordj most egy babát, főleg, hogy ott van a két fiúnk akikre vigyázni kell. Igen, nehéz lesz, de túl leszünk rajta – simította tenyerét a könnyes arcra.

– Tudom, csak.. – motyogta. – Akkor is fáj. Már sokkal előbb el kellett volna intéznem a céget, de én csak húztam addig, ameddig ide nem kerültem. A hülye munkám miatt pedig alig láttam a fiainkat! Úgy érzem, hogy nem is ismerem őket – potyogtak tovább a könnyei. – Egyáltalán szeretnek engem? – mardosta magát tovább.

– Baby, ne gondolj ilyenekre kérlek. Lehet, hogy kevésszer láttad őket, de elmondtam nekik miket tettél értük mikor még kicsik voltak, szomorúak amiért nem lehetnek veled olyan sokat, de szeretnek és felnéznek rád. S miután a céged már nem lesz probléma annyit lehetsz velük amennyi csak jól esik – nyomott egy puszit nedves ajkaira.

– Szeretlek! – borult a nyakába, teste remegett.

– Én is szeretlek – suttogta a fülébe, beletúrva egyik kezével a hajába, próbálva megnyugtatni a férfit.

*

JaeBum csak sötétséget látott mikor belépett a házba, ami annyit jelentett, hogy BaekHyun behúzta a sötétítőket. Elhúzta a száját, felkattintotta a lámpát. Egy helyben állt pár pillanatig így rögtön megtudta hallani párja síró hangját. Frusztráltan felsóhajtott és a fürdőszobába ment. Kinyitotta az ajtót és elszörnyedt.

– BaekHyun! – rohant egyből mellé, kirántva kezéből az éles pengét amivel bőrét hasította fel. – Megígérted, hogy soha többet nem vagdosod magad! – kiabálta mérgesen,

– Jae-JaeBum! – zokogta. – Saj-sajnálom.. – hajtotta le a fejét.

Az Alfa szíve fájdalmasan dobbant. Ez az év tényleg szörnyű a számukra... mint ha minden negatív dolog rájuk szállt volna.

Karja közé szorította a férfit.

– Annyira szeretnék terhes lenni és életet adni a babának! Boldoggá akarlak tenni! Olyan haszontalannak érzem magamat.

– Dehogy vagy haszontalan, édesem. Sose voltál és soha sem leszel. Tudom mennyire fáj, hogy nem lehet saját gyerekünk, de muszáj ezen túl lépnünk. Nem ragadhatunk ennél le, mert csak rontani fogja a kapcsolatunkat és ezt te is jól tudod. A vagdosással pedig nem érsz el semmit. Egyszer csináltad, kórházba kerültél és az elég is volt nekünk. Babe, néz rám – nyúlt az álla alá. – Nagyon szeretlek téged, tudod ugye? Be vagyok neked vésődve és soha nem hagynálak el. Nem tudom hányszor mondjam el.. te vagy a mindenem és nem akarlak elveszíteni. Együtt megküzdünk a bajainkkal, de soha a büdös életbe ne vágd magad többé, megértetted? Ez egy parancs.

– Tudtam, hogy egyszer felhasználod az 'Alfa vagyok és parancsolok neked' kártyádat – nevetett könnyekkel teli szemekkel. – Együtt megoldjuk – bólintott és párja mellkasához simult. – Ellátod a lábam – nézett le végtagjára amiből folyt a vér, majd JaeBumra pislogott, szipogott és még mindig sírt, de Jae tudta hogy Baek már sokkal jobban van.

– Igen, ellátom – mosolygott rá.

Két hét telt el azóta, hogy Mark abortált és BaekHyun kiakadt rá. Az Ómega még mindig rosszul érezte magát, a Béta pedig nem kért tőle bocsánatot.

Kibum feszültnek érezte a dolgokat, így JongHyunnal megbeszélték, hogy elmennek bowlingozni, amibe Baekék is benne voltak. AeChannak viszont nem volt kedve ehhez, így Bum elfogja vinni anyjához.

S ma eljött az a nap. A tükörbe nézve próbált hozzászokni a gatyához amit nem rég vett. Nem az ő stílusa, hiszen általában fekete szakadt nadrágokat szokott hordani, de most megakarta mutatni jobban a domborulatait. Egy krémszínű farmer feszült fenekére, combjára és vádlijára. Egy lánc lógott az oldalán. A pulcsija pedig csípőjére simult, aminek vörös színe volt csak úgy, mint a szegecses cipőjének. Jól nézett ki, de furán érezte magát. Még egyszer lecsekkolta a fenekét és elégedetten bólintott. "Baszhatóan néz ki" ~ mondaná BaekHyun.

A csengő megszólalt, magához vette a cuccait, AeChan pedig kitotyogott a szobájából, egy kis táskával a kezében.

– Szép vagy, Omma – mosolygott fel rá.

– Te pedig gyönyörűséges – guggolt le mellé és puszit nyomott a szőke tincseibe. – Menjünk – állt fel, a kislány kinyújtotta a kezét amit rögtön megfogott.

Kisétáltak, JaeBumék kocsija ott állt, így oda sétáltak, és beszálltak.

– Sziasztok – köszönt Ae vidáman.

– Szia angyal! – nézett hátra BaekHyun. – Ma is extra aranyos vagy.

– Köszönöm – motyogta boldogan, engedve hogy ommája becsatolja.

Míg Kibumék anyjához értek AeChan végig vidáman beszélt, majd jó szórakozást kívánt mikor kiszállt a járműből.

– Ah.. olyan gyorsan nő – nézte kislányát, ahogyan belépett a házba.

– Aha... vagy csak te öregedsz – pimaszkodott a Béta.

– Ó, fogd be – morogta, de örült, hogy Baek kedve visszatért.

Gyorsan megérkeztek az áruházba. JongHyun a bowling teremnél találták, néhány ember fanolt Kibumra, de szerencsére sokan inkább a saját dolgaikkal foglalkoztak, így megkönnyebbülhettek.

– Jól nézel ki – pillantott végig Jong Kibumon, aki már köszönte volna meg, ám Baek megjelent mögötte, állát vállára ejtve.

– Baszható, ha? – húzta fel a szemöldökét kihívóan vigyorogva.

– BaekHyun! – pirult el, pedig számított arra, hogy kifogja mondani, de nem JongHyun előtt!

– Mi van? Inkább lennél büszke a seggedre! – Egy mozdulattal megfordította Kibumot, hogy a férfinak legyen háttál és megmarkolta a fenekét és Jongra nézve kinyújtotta a nyelvét, amire az Alfa csak megcsóválva a fejét mosolygott.

– YAH! Olyan gyerekes vagy – szabadította ki magát a Béta szorításából, az arca vörös árnyalatban volt, már hasonlított a pulcsijára.

– Babe, hagyd békén Kibumot – húzta JaeBum magához párját, nyakába puszilva.

– Pedig szeretem szívatni..

Az Ómega egyből durcásan nézett rá – Utállak – motyogta. – Menjünk – karolt bele JongHyun karjába, aki meglepettnek tűnt de boldognak egybe.

JongHyun mindenre gondolhatott, mivel megkapták a privát bowling pályát, így biztosra nem fogja őket zavarni.

Átvették a cipőjüket és készen álltak a játékra. Először csak úgy dobálták a lábát, valamikor eltalálták a bábukat néha nem.

Aztán komolyabbá váltak. Versenyezni kezdtek, leakarták győzni egymást, de nem úgy tűnt, hogy bármelyik nyerése állna.

– Ez így uncsi – dőlt hátra BaekHyun a matt fekete kanapén és beleivott az italába.

– Ja egy picit – ült le mellé Kibum eleganciával amire Baek elfintorodott.

– Lazulj már el, miért tartod egyenesen a hátad?

– Megszokás – vonta vállát.

– Jajj már – forgatta meg a szemét, átkarolta az Ómega vállát és hátra rántotta. – Idd ezt meg, úgy se vezetsz – nyújtotta az alkoholt neki amit hezitálva elvett, majd egy húzásra megöntözte vele a torkát. – Jó fiú – paskolta meg az arcát.

– Akkor most visszajöttök játszani, vagy mi van? – tette csípőjére kezét JaeBum.

– Nekem van egy jobb öltetem – tette keresztbe a lábát a kék szemű. – JaeBum te értem versenyzel, JongHyun pedig Kibumért. Aki veszít annak a párosnak valami kínos dolgot kell csinálnia. Benne vagytok?

– Én benne – vonta meg a vállát Jong.

– Én is – bólintott a másik.

– Fantasztikus – tapsolt izgatottan. – Mi legyen a bünti? – gondolkodott el, majd íriszei felcsillantak. – A vesztes párosnak ki kell magát sminkelni, parókát hordania és női ruhákat!

– Ez egy kicsit..

– Ó, és egész nap úgy kell maradniuk s emberek között kell lenniük! Na?

– Legyen – vigyorgott JaeBum. – Úgy is megnyerem – hajolt le párjához és ajkaira csókolt ami egész gyorsan eméjült.

– Ne itt dugjatok – ütötte meg az Ómega Baek kezét, aki felfújt arccal nézett rá.

– Te inkább készülj fel, mert lány lesz belőled egy napra.

– De magabiztos vagy – emelte fel a fejét és JongHyunra pillantott.– Megnyered, ügye? – pislogott édesen.

– Megfogom – bólintott. – Érted – tette hozzá és rá kacsintott.

A két Alfa egymást nézte, elszánva magukat, mind a ketten nyerni akartak. Halál komolyan vették, ez nem csak játék volt, amin a végén nevetni fognak és ölelkeznek, ó nem...

Mikor az utolsó golyó eltalálta a közepét a bábuknak és mindegyik eldőlt kivétel nélkül, BaekHyun éljenezve felpattant és karjaiba ugrott, lábait dereka köré kulcsolta és megcsókolta.

– Te vagy a legjobb, Babe – suttogta ajkaira.

JongHyun csalódottan terült el Kibum mellett.

– Sajnálom.

– Mit?

– Hogy nem én nyertem.

– Semmi baj, jó volt nézni, szép meccs volt.

– Nektek kell beöltöznötök lányoknak! – nevetett gúnyosan a Béta.

– Örülj csak, de én lányként is sokkal szebb leszek, mint most te – villantotta ki a tökéletes fehér fogait.

– Pf.. – forgatta meg a szemét. – Majd meglátjuk – engedte el párját, ám karjai Jae nyakában maradtak.

– És mikor kell ezt a hülyeséget csinálnunk?

– Passz, ráér – vonogatta a vállát. – Amúgy menjünk, már három órája itt vagyunk.

– Szerezhetünk kaját.

– Én nem kajára vagyok éhes – harapta be az ajkát.

– Ah, istenem Baek! – fújta ki a levegőt. – Olyan undorító vagy.

– Azért mert farokra vágyom? Szerintem normális.

– JongHyun, ölj meg kérlek – nyafogott Kibum.

– Meg a frászt, túl értékes vagy ahhoz – nézett a lila szemekbe s szinte elveszett bennük.. pár perc múlva pedig az időérzéke is eltűnt.

– Szóval... – szólalt meg Baek. – Ti is dugni fogtok?

– Na jó, elég – nevetett JaeBum, majd cipőiket vissza vették. – Jong, haza tudod vinni Kibumot?

– Persze – bólintott.

– Király, na gyere Babe – húzta magával a vöröset.

– Úgy dugd meg, hogy ne tudjon felállni – mondta még a szöszi, Jae csak egy perverz fejet vágott és eltűntek az ajtó mögött

– Hát ez vicces volt.

– Vicces? Azt a... általában az emberek azt mondják Baekre, hogy őrült.

– Én csípem, teljesen más, mint ahogyan a videóiban viselkedik.

– Te nézed a csatornáját? – döntötte oldalra a fejét.

Biccentett. – Fel is vagyok iratkozva..

– Jó egem – szorította homlokára a tenyerét.

– Menjünk mi is – állt fel, majd kinyújtotta a kezét a szöszinek aki elfogadta.

Az autóban ültek egymás mellett, csöndben, de nem érezték magukat kínosan, sőt nagyon is jól esett nekik. Furcsa módon egyszerre fordultak egymás felé, amint elnevették magukat.

– Élveztem az estét – kezdett bele Bum. – És nagyon örülök, hogy nem csak rám gondolsz.

– De a végén még is mi fogunk lánynak öltözni.

– Igen – kuncogta. – Ott hagyom a divatipart.. – mondta ki végül.

– Várj, most komolyan?

– Aha..

– Akkor muszáj nekem megmutatnod hogyan sütsz és főzöl.

– Hát... átmehetnék hozzád most i..

– Uhum... jó ötlet?

– Nem – csóválta meg a fejét.. – De nem igazán érdekel...

Marked 2. Infection 10.

Marked 2. Infection 

10.Rész

Gyűlölet

Hangosan nevetgéltek, az egész ház tőlük zengett. Istenien érezték magukat. Kibum nem tudta levakarni a vigyort az arcáról, nem mint ha akarta volna. JongHyun egyszerűen tökéletesen bánt a személyiségével és AeChanéval, visszafogott vicceket mesélt s minden egészségtelen ételt elkerülte az asztalt... még, mert tudta, hogy sütit megfogják enni. S alig várta, hogy megkóstolja.

– Akkor hozhatom a desszertet? – mosolygott rájuk, Ae éljenzett, Kibum pedig egyszerűen bólintott.

Mikor lerakta eléjük a sütit a nyál összefutott a szájában, igazán kívánt már valami édeset és JongHyun süteményét örömmel fogja magába tömni.

– Jól néz ki – nyalta meg az ajkait és elvett egy szeletet majd beleharapott. A falat szinte elolvadt a szájában, majdnem fel is nyögött, de visszafogta magát. – Ez nagyon finom. Neked is ízlik angyalom? – nézett lányára, aki már a felét megette. Felnevetett. – Úgy látom igen – simított arcára.

– Már értem miért hív téged Ommának. Tisztára úgy viselkedsz mint egy anya. Nem mint ha rossz lenne, édesek vagytok.

Az Ómega csak elmosolyodott és ismét beleharapott a sütibe.

– Valamelyik nap voltam egy áruházban, ahol van bowling és elég sokáig nyitva vannak. Elmehetnénk együtt valamikor és BaekHyunék is jöhetnének, jól el lennék. Már ha csak szeretnéd.

– Sose bowlingoztam – ejtette fejét a tenyérbe miközben nyammogott a falaton. – Kicsit, te mit szólnál hozzá?

– Nem tudom mi az a bowling – rántotta meg a vállát.

– Nos.. megkérdezem majd Baeket hogy benne van-e – pillantott a férfi szemébe, akinek felfele görbültek az ajkai.

– Remek, remélem benne lesz, szeretném őt is jobban megismerni, olyan fura.

– Ha tudnád.. – motyogta magának a szöszi, majd elégedetten hátradőlt hasára téve kezét. – Tele vagyok. Ezt elég ritkán mondhatom, alig ehetek valamit – biggyesztette le ajkait.

JongHyun komoly arccal könyökölt fel az asztalra, ujjait egymásba fonta s úgy kezdett beszélni. – Nem akarod ott hagyni a modellkedést? Mármint, jól megy neked, mint ha csak erre született volna, de... látom amit látok. El vagy fáradva. És egy embernek rendesen kell ennie. És most tegyük két külön kategóriába a fogyózást és az éheztetést – szögezte le. – Nagyon vékony vagy.. és iszonyat könnyű, pár kilót nem ártana felszedned, de ha a divat iparban maradsz, akkor nem fog sikerülni. Nem szeretnélek lebeszélni, mert ha te szereted csinálni, akkor csináld, de én aggódom érted – sóhajtotta.

Kibum elhúzta a száját... pontosan tudta mennyire rossz hatással van rá a munkája. Nem egyszer történt, hogy elájult egy fotózás közben, vagy annyira elgyengült, hogy muszáj volt leülnie és ételt adtak neki, de rosszul léte miatt semmit se tudott letuszkolni a torkán.

A vékonyságáról már ne is beszéljünk! Néha úgy érezte magát bármely percben ketté tudna törni.

– Őszintén.. gondoltam már arra, hogy otthagyjam... de még is mit kezdenék magamal utána? Megszoktam a helyzetemet.

– Ha bármi lenne.. én szívesen látnálak az éttermemben – mosolygott rá.

– Mi? Komolyan? – pislogott.

– Hát azért szeretném tudni hogy főzöl.

– Pf.. – forgatta meg a szemét. – Szóval azt akarod, hogy meghívjalak magamhoz és csináljak neked valamit?

– Tőlem itt is csinálhatod – vigyorodott el.

Kibum akaratlanul kívül elpirult, s biccentett majd Aera tekintet aki még mindig tömte magába a sütit és semmire se figyelt.

– Kislányom! – szólt rá. – Lassabban, a végén még beteg leszel.

AeChan csak durcásan nézett rá, de hallgatott rá.

*

BaekHyun unott fejjel hallgatta az Ómega magyarázását. Általában érdekelte a dolog, de az, hogy a szöszi másról nem áradozott csak JongHyunról. Kicsit kezdett az agyára menni a dolog.

– Kibum, te baszott hülye vagy – vágott bele a mondatába.

– Eh? Most miért? – nyafogott értetlenül.

– Szerintem JonHyun hajt rád.. csak túl szőke vagy ahhoz, hogy észrevedd.

– Már megbocsáss? – húzta fel durcásan az orrát. – Te bolond vagy.. – vörösödött el.

– Óóó... neked is tetszik az Alfa, igaz? – vigyorodott el a Béta.

– Nem! – vágta rá túl gyorsan. – Hagyj békén – pillantott el és karba tette a kezét.

– Te vagy aki képtelen befogni. Állandóan JongHyunról csacsogsz. Nem is kéne senkit se keresned, a sors tálcán felkínálja Kim JongHyunt, a tökéletes Alfát.. Miért nem hancurkodsz már a farkán?

– Na de BaekHyun! – hördült fel.

– Unalmas vagy.

– Azért, mert nem beszélek nyilvánosan a szexuális életemről? Lehet hogy ez neked normális, de nekem szokatlan.

– Hát pont azért mesélgetek az enyémről, hogy beleszokj.

– Nem hiszem, hogy beleakarok – motyogta magának. – Egyébként most jut az eszembe! – próbált témát váltani. – JongHyun elhívott engem, AeChant, téged és BaekHyunt bowlingozni.

– Oh.. – lepődött meg. – Igazán kedves, hogy ránk is gondol. Oké, be kell vallanom.. az-az Alfa egy kincs.. Amúgy attól függ mikor mennénk.

– Azt még én sem tudom, de amint tájékoztat szólok.

– Uhum – bólintott.

Kibum telefonja hangosan megcsörrent, így magához emelte a képernyőn Mark neve volt, majd eltűnt és rögtön utána egy üzenet jött tőle amit megnyitott és olvasni kezdett. Szemöldöke felszökött, szemei tányérméretűre kerekedtek s sokkos állapotban hirtelen pattant fel.

– Kibum? – értetlenkedett a kék szemű.

– Öhm.. most mennem kell – tolta hátra a székét és felkapta a táskáját. – Majd később leírok mindent – dobott egy puszit a levegőben legjobb barátjának s már ott se volt.

*

Mark a szív alakú medállal játszadozott. Mindig ezt tette, mikor idegessé vált. S tegyük azt is hozzá, hogy terhes, amire most nem szabad koncentrálnia, hiszen holnap fog abortálni.. s azt nem várta. Kiakart tépődni a szíve, amiért el kell vetetnie gyermekét. A stress egyre jobban növekedett, főleg, hogy ma mondja el pár fontos embernek, hogy másnak fogja adni a céget. Ami nem lesz könnyű, olyan sok mindent kell még csinálnia, mert nem adhatja csak úgy valakinek amiért olyan keményen megdolgozott.

S miután a cég nem az ő gondja lesz, meg kell küzdenie a ténnyel, hogy elvetette a gyerekét... még nem tudja mi lesz így a jövőben. Az egyetlen dolog aminek örült, hogy Jackson vele marad. Élnie az Alfája nélkül? Bele se mert gondolni.

Halántékára szorította a kezét, fájt a feje, hányingere volt és nyafogós a kedve. Az ajtó kinyílt és egy szőke buksi jelent meg.

– Kibum? – lepődött meg, mármint látta már Bumot szőkén, de most igazán megilletődött azon, hogy megszegte a parancsát. Nem mint ha problémája lenne vele.

– Megkaptam az üzenetedet. Mi a baj? – ült le a székre.

– Én.. másnak adom a céget.

– .... Tessék? – pislogott. – De miért?

Mark összeszorította a szemét és elmagyarázta a dolgot a fiatalabbnak, aki minden egyes szavát megértette s nem tudta volna elítélni emiatt. Kibum pedig elmondta, hogy néha gondolt arra, hogy kilép, s ez most egyszerűbbé tette a dolgát, hiszen még négy évvel ezelőtt csak is azért lett modell, mert Mark segített neki, de ha már más kezében lesz.. akkor nincs problémája.

– Kibum..

– Igen?

– Eltudnál velem jönni? Holnap az abortálásra?

– Persze – mosolygott szomorúan. Emlékszik arra, mikor ő akarta elvetetni AeChant... ma már nem tudná elképzelni hogy kislánya nélkül éljen

– Köszönöm – sóhajtotta és lehajtotta az asztalra a fejét.

A szöszi oldalra billentette a fejét és az idősebb hajába túrta az ujjait. Sose látta Markot ilyen megtörtnek.

– Nő le a hajad.

– Tudom... nem hiszem, hogy innentől festeni fogom... Jacks amúgy is hiányolja a szőke tincseimet – fújta ki a levegőt. – Annyira nem akarom a holnapot.. nem akarom elvetetni a babámat.. de muszáj – szipogta. – Szörnyen érzem magam.. – Kibum felállt a székéből, az asztalt megkerülve ölelte magához az idősebbiket.

*

Jackson szerelme karját simogatta. Túl vannak az abortuszon de Mark annyira rosszul érezte magát, hogy lefektették pihenni s amint jobban fogja magát érezni haza mehet.

Az Ómega soha nem érzett ilyen szomorúságot, bánatot megvetést és haragot egyszerre. Hányingere támadt minden alkalommal, mikor arra gondolt, hogy nem rég abortált... Jacks pedig próbált erős maradni érte, bár az ő szíve is fájdalmasan dobbant. Kibum az ágy másik oldalán ült s ugyan úgy támogatta Markot. Bár neki soha nem kellett elvetetnie gyermekét, még is átérezte a dolgot.

A szoba ajtaja kicsapódott. Egy mérges BaekHyun állt ott, mögötte egy aggódó JaeBummal.

A szőke Ómega megilletődött, igen ráírt a Bétára, hogy most mi történik, de nem hitte volna, hogy idejön.

– Baek! – Mark megörült a vörös hajúnak s mosolygott is, de a másik csak bámult rá dühös villámokat szóró szemekkel, így ős is egy pillanat alatt megkomolyodott. – Miért nézel így rám?

– Gyerek gyilkos – mutatott rá fenyegetően, Jackson pedig rögtön felállt a szóra.

– JaeBum vidd ki innét, ez most baszottul nem hiányzik.

– Nem hiányzik, ha? Az Ómegád éppenséggel nem rég vetette el a gyerekedet! Miért vagy ilyen nyugodt? Ez undorító – morogta és elcsapta JaeBum kezét, mikor próbálta elhúzni.

– Baek, Marknak megvolt az oka, hogy ezt tegye – mondta Kibum nyugodt hangon, nem akarva jobban haragítani a férfit.

– És még is mi lenne az ok, hm? Gazdag, van egy nagy háza és semmi gondja sincs! Mások próbálnak teherbe esni, de kibaszottul lehetetlen! Te pedig szívtelenül... csalódtam benned.. és undorodom tőled – fintorgott Markra, aki már tenyerébe temetve zokogott.

Jacksonnál betelt a pohár és erőszakosan kilökdöste a Bétát, mert olyan érzése volt, hogy megüti. JaeBum bocsánatot kért és párja után sietett.

– Hé! Várj már meg! – rohant BaekHyun elé.

– Mi van? – förmedt rá.

– Babe.. ezt nem kellett volna.

– Micsoda? Most mellettük állsz! Most komolyan nem hiszlek el! – dobbantott a lábával.

– Nem állok senki mellett. Egyszerűen csak tiszteletlen volt amit tettél. Mark nem olyan aki csak úgy elvetetné a gyerekét, szóval biztos vagyok benne, hogy nyomós oka volt, és ha láttad volna éppen emésztette magát, te pedig jobban tőrt szúrtál belé. Attól még, hogy te nem vagy képes teherbe esni nem máson kéne levezetni a bánatodat.

– De-!

– Nem, BaekHyun! Elég.. – suttogta a végén. – Ha Mark jobban lesz szépen bocsánatot kérsz tőle.

– Meg a francokat.. Akkor is utálom – fortyogott, majd vállba lökve JaeBumot tovább állt felszegezett fejjel.

Hangosan nevetgéltek, az egész ház tőlük zengett. Istenien érezték magukat. Kibum nem tudta levakarni a vigyort az arcáról, nem mint ha akarta volna. JongHyun egyszerűen tökéletesen bánt a személyiségével és AeChanéval, visszafogott vicceket mesélt s minden egészségtelen ételt elkerülte az asztalt... még, mert tudta, hogy sütit megfogják enni. S alig várta, hogy megkóstolja.

– Akkor hozhatom a desszertet? – mosolygott rájuk, Ae éljenzett, Kibum pedig egyszerűen bólintott.

Mikor lerakta eléjük a sütit a nyál összefutott a szájában, igazán kívánt már valami édeset és JongHyun süteményét örömmel fogja magába tömni.

– Jól néz ki – nyalta meg az ajkait és elvett egy szeletet majd beleharapott. A falat szinte elolvadt a szájában, majdnem fel is nyögött, de visszafogta magát. – Ez nagyon finom. Neked is ízlik angyalom? – nézett lányára, aki már a felét megette. Felnevetett. – Úgy látom igen – simított arcára.

– Már értem miért hív téged Ommának. Tisztára úgy viselkedsz mint egy anya. Nem mint ha rossz lenne, édesek vagytok.

Az Ómega csak elmosolyodott és ismét beleharapott a sütibe.

– Valamelyik nap voltam egy áruházban, ahol van bowling és elég sokáig nyitva vannak. Elmehetnénk együtt valamikor és BaekHyunék is jöhetnének, jól el lennék. Már ha csak szeretnéd.

– Sose bowlingoztam – ejtette fejét a tenyérbe miközben nyammogott a falaton. – Kicsit, te mit szólnál hozzá?

– Nem tudom mi az a bowling – rántotta meg a vállát.

– Nos.. megkérdezem majd Baeket hogy benne van-e – pillantott a férfi szemébe, akinek felfele görbültek az ajkai.

– Remek, remélem benne lesz, szeretném őt is jobban megismerni, olyan fura.

– Ha tudnád.. – motyogta magának a szöszi, majd elégedetten hátradőlt hasára téve kezét. – Tele vagyok. Ezt elég ritkán mondhatom, alig ehetek valamit – biggyesztette le ajkait.

JongHyun komoly arccal könyökölt fel az asztalra, ujjait egymásba fonta s úgy kezdett beszélni. – Nem akarod ott hagyni a modellkedést? Mármint, jól megy neked, mint ha csak erre született volna, de... látom amit látok. El vagy fáradva. És egy embernek rendesen kell ennie. És most tegyük két külön kategóriába a fogyózást és az éheztetést – szögezte le. – Nagyon vékony vagy.. és iszonyat könnyű, pár kilót nem ártana felszedned, de ha a divat iparban maradsz, akkor nem fog sikerülni. Nem szeretnélek lebeszélni, mert ha te szereted csinálni, akkor csináld, de én aggódom érted – sóhajtotta.

Kibum elhúzta a száját... pontosan tudta mennyire rossz hatással van rá a munkája. Nem egyszer történt, hogy elájult egy fotózás közben, vagy annyira elgyengült, hogy muszáj volt leülnie és ételt adtak neki, de rosszul léte miatt semmit se tudott letuszkolni a torkán.

A vékonyságáról már ne is beszéljünk! Néha úgy érezte magát bármely percben ketté tudna törni.

– Őszintén.. gondoltam már arra, hogy otthagyjam... de még is mit kezdenék magamal utána? Megszoktam a helyzetemet.

– Ha bármi lenne.. én szívesen látnálak az éttermemben – mosolygott rá.

– Mi? Komolyan? – pislogott.

– Hát azért szeretném tudni hogy főzöl.

– Pf.. – forgatta meg a szemét. – Szóval azt akarod, hogy meghívjalak magamhoz és csináljak neked valamit?

– Tőlem itt is csinálhatod – vigyorodott el.

Kibum akaratlanul kívül elpirult, s biccentett majd Aera tekintet aki még mindig tömte magába a sütit és semmire se figyelt.

– Kislányom! – szólt rá. – Lassabban, a végén még beteg leszel.

AeChan csak durcásan nézett rá, de hallgatott rá.

*

BaekHyun unott fejjel hallgatta az Ómega magyarázását. Általában érdekelte a dolog, de az, hogy a szöszi másról nem áradozott csak JongHyunról. Kicsit kezdett az agyára menni a dolog.

– Kibum, te baszott hülye vagy – vágott bele a mondatába.

– Eh? Most miért? – nyafogott értetlenül.

– Szerintem JonHyun hajt rád.. csak túl szőke vagy ahhoz, hogy észrevedd.

– Már megbocsáss? – húzta fel durcásan az orrát. – Te bolond vagy.. – vörösödött el.

– Óóó... neked is tetszik az Alfa, igaz? – vigyorodott el a Béta.

– Nem! – vágta rá túl gyorsan. – Hagyj békén – pillantott el és karba tette a kezét.

– Te vagy aki képtelen befogni. Állandóan JongHyunról csacsogsz. Nem is kéne senkit se keresned, a sors tálcán felkínálja Kim JongHyunt, a tökéletes Alfát.. Miért nem hancurkodsz már a farkán?

– Na de BaekHyun! – hördült fel.

– Unalmas vagy.

– Azért, mert nem beszélek nyilvánosan a szexuális életemről? Lehet hogy ez neked normális, de nekem szokatlan.

– Hát pont azért mesélgetek az enyémről, hogy beleszokj.

– Nem hiszem, hogy beleakarok – motyogta magának. – Egyébként most jut az eszembe! – próbált témát váltani. – JongHyun elhívott engem, AeChant, téged és BaekHyunt bowlingozni.

– Oh.. – lepődött meg. – Igazán kedves, hogy ránk is gondol. Oké, be kell vallanom.. az-az Alfa egy kincs.. Amúgy attól függ mikor mennénk.

– Azt még én sem tudom, de amint tájékoztat szólok.

– Uhum – bólintott.

Kibum telefonja hangosan megcsörrent, így magához emelte a képernyőn Mark neve volt, majd eltűnt és rögtön utána egy üzenet jött tőle amit megnyitott és olvasni kezdett. Szemöldöke felszökött, szemei tányérméretűre kerekedtek s sokkos állapotban hirtelen pattant fel.

– Kibum? – értetlenkedett a kék szemű.

– Öhm.. most mennem kell – tolta hátra a székét és felkapta a táskáját. – Majd később leírok mindent – dobott egy puszit a levegőben legjobb barátjának s már ott se volt.

*

Mark a szív alakú medállal játszadozott. Mindig ezt tette, mikor idegessé vált. S tegyük azt is hozzá, hogy terhes, amire most nem szabad koncentrálnia, hiszen holnap fog abortálni.. s azt nem várta. Kiakart tépődni a szíve, amiért el kell vetetnie gyermekét. A stress egyre jobban növekedett, főleg, hogy ma mondja el pár fontos embernek, hogy másnak fogja adni a céget. Ami nem lesz könnyű, olyan sok mindent kell még csinálnia, mert nem adhatja csak úgy valakinek amiért olyan keményen megdolgozott.

S miután a cég nem az ő gondja lesz, meg kell küzdenie a ténnyel, hogy elvetette a gyerekét... még nem tudja mi lesz így a jövőben. Az egyetlen dolog aminek örült, hogy Jackson vele marad. Élnie az Alfája nélkül? Bele se mert gondolni.

Halántékára szorította a kezét, fájt a feje, hányingere volt és nyafogós a kedve. Az ajtó kinyílt és egy szőke buksi jelent meg.

– Kibum? – lepődött meg, mármint látta már Bumot szőkén, de most igazán megilletődött azon, hogy megszegte a parancsát. Nem mint ha problémája lenne vele.

– Megkaptam az üzenetedet. Mi a baj? – ült le a székre.

– Én.. másnak adom a céget.

– .... Tessék? – pislogott. – De miért?

Mark összeszorította a szemét és elmagyarázta a dolgot a fiatalabbnak, aki minden egyes szavát megértette s nem tudta volna elítélni emiatt. Kibum pedig elmondta, hogy néha gondolt arra, hogy kilép, s ez most egyszerűbbé tette a dolgát, hiszen még négy évvel ezelőtt csak is azért lett modell, mert Mark segített neki, de ha már más kezében lesz.. akkor nincs problémája.

– Kibum..

– Igen?

– Eltudnál velem jönni? Holnap az abortálásra?

– Persze – mosolygott szomorúan. Emlékszik arra, mikor ő akarta elvetetni AeChant... ma már nem tudná elképzelni hogy kislánya nélkül éljen

– Köszönöm – sóhajtotta és lehajtotta az asztalra a fejét.

A szöszi oldalra billentette a fejét és az idősebb hajába túrta az ujjait. Sose látta Markot ilyen megtörtnek.

– Nő le a hajad.

– Tudom... nem hiszem, hogy innentől festeni fogom... Jacks amúgy is hiányolja a szőke tincseimet – fújta ki a levegőt. – Annyira nem akarom a holnapot.. nem akarom elvetetni a babámat.. de muszáj – szipogta. – Szörnyen érzem magam.. – Kibum felállt a székéből, az asztalt megkerülve ölelte magához az idősebbiket.

*

Jackson szerelme karját simogatta. Túl vannak az abortuszon de Mark annyira rosszul érezte magát, hogy lefektették pihenni s amint jobban fogja magát érezni haza mehet.

Az Ómega soha nem érzett ilyen szomorúságot, bánatot megvetést és haragot egyszerre. Hányingere támadt minden alkalommal, mikor arra gondolt, hogy nem rég abortált... Jacks pedig próbált erős maradni érte, bár az ő szíve is fájdalmasan dobbant. Kibum az ágy másik oldalán ült s ugyan úgy támogatta Markot. Bár neki soha nem kellett elvetetnie gyermekét, még is átérezte a dolgot.

A szoba ajtaja kicsapódott. Egy mérges BaekHyun állt ott, mögötte egy aggódó JaeBummal.

A szőke Ómega megilletődött, igen ráírt a Bétára, hogy most mi történik, de nem hitte volna, hogy idejön.

– Baek! – Mark megörült a vörös hajúnak s mosolygott is, de a másik csak bámult rá dühös villámokat szóró szemekkel, így ős is egy pillanat alatt megkomolyodott. – Miért nézel így rám?

– Gyerek gyilkos – mutatott rá fenyegetően, Jackson pedig rögtön felállt a szóra.

– JaeBum vidd ki innét, ez most baszottul nem hiányzik.

– Nem hiányzik, ha? Az Ómegád éppenséggel nem rég vetette el a gyerekedet! Miért vagy ilyen nyugodt? Ez undorító – morogta és elcsapta JaeBum kezét, mikor próbálta elhúzni.

– Baek, Marknak megvolt az oka, hogy ezt tegye – mondta Kibum nyugodt hangon, nem akarva jobban haragítani a férfit.

– És még is mi lenne az ok, hm? Gazdag, van egy nagy háza és semmi gondja sincs! Mások próbálnak teherbe esni, de kibaszottul lehetetlen! Te pedig szívtelenül... csalódtam benned.. és undorodom tőled – fintorgott Markra, aki már tenyerébe temetve zokogott.

Jacksonnál betelt a pohár és erőszakosan kilökdöste a Bétát, mert olyan érzése volt, hogy megüti. JaeBum bocsánatot kért és párja után sietett.

– Hé! Várj már meg! – rohant BaekHyun elé.

– Mi van? – förmedt rá.

– Babe.. ezt nem kellett volna.

– Micsoda? Most mellettük állsz! Most komolyan nem hiszlek el! – dobbantott a lábával.

– Nem állok senki mellett. Egyszerűen csak tiszteletlen volt amit tettél. Mark nem olyan aki csak úgy elvetetné a gyerekét, szóval biztos vagyok benne, hogy nyomós oka volt, és ha láttad volna éppen emésztette magát, te pedig jobban tőrt szúrtál belé. Attól még, hogy te nem vagy képes teherbe esni nem máson kéne levezetni a bánatodat.

– De-!

– Nem, BaekHyun! Elég.. – suttogta a végén. – Ha Mark jobban lesz szépen bocsánatot kérsz tőle.

– Meg a francokat.. Akkor is utálom – fortyogott, majd vállba lökve JaeBumot tovább állt felszegezett fejjel.

Waiting For You || Rémálom - 1.Fejezet ||

Waiting For You

Rémálom

1.Fejezet

      Lassan nyitogatta pilláit, valamiféle lánc összekoccanását hallotta, amit nem tudott hova tenni. Mire szemét teljesen kinyitotta, észlelte, hogy ketrecbe van zárva, és egy férfi áll előtte komoly arccal. Ahogy eszébe jutott mi történ vele - a fene tudja mennyi ideje - elsírta magát, de egy szót sem mert kiejteni száján, pedig üvölteni akarta volna, hogy 'anya', viszont nem merte. A férfi elfintorodott, rávágott egyet a vasrácsra, elmondva idegesen, hogy jobban teszi, ha befogja, így térdeit mellkasához húzta és úgy pityergett tovább némán. Nem akart felnézni, fogalma sem volt hol van és miért. Valamennyi idő eltelt, mikor pisszegést hallott a bal oldaláról, így lassan kezével hátrafésülte szőke tincseit, hogy lássa mi történik. Egy lány volt vele ebben a ketrecben, viszont neki a nyakán, a kezén és a lábán láncok lógtak, megviseltnek tűnt, száradt könnyek helyezkedtek el az arcán.

— Te tudod mi folyik itt? — kérdezte Mark hüppögve.

— Elfognak minket adni — suttogta, szemei a semmibe révedtek.

— Eladnak? Az még is mit jelent? — értetlenkedett. — Emberek vagyunk, nem tárgyak.

— Nem értheted.. csak egy kisfiú vagy — motyogta, majd az előző férfi aki elkussoltatta, kulccsal kinyitotta a lakatot majd az ajtót. 

Belépett a vasrácsok közé, a lányhoz lépett, aki gyűlölettel méregette a betontömb szélességű embert. Mint ha vicsorgott is volna, s mikor megfogta a lány láncát, az ráköpött.

— Undorítóak vagytok — morgott, ám egy csattanástól, ami az arcán végződött, elnémult, orrából pedig vér kezdett folyni.

— Te pedig egy Ómega, a feladatod hogy viselkedj! — szorította ökölbe a kezét, és vissza kellett magát fognia attól, hogy ne verje agyon, megmarkolta a láncot és felhúzta a földről. — Lódulj. — lökte meg.

Mark csak nézte ahogyan elráncigálják szerencsétlent. Behunyta a szemét, engedte, hogy könnyei folyjanak le megviselt arcán. Kezét nyakára simította és megkönnyebbülve sóhajtott fel, mikor a medál még mindig ott volt. Kinyitotta és bámulta benne a gyémántot. Mit tehetett az anyja, amiért ilyen helyzetbe kerültek? A nő akinél a pisztoly volt azt mondta fizetnie kell.. Mit kellett fizetnie és mivel? Miért ölték meg őket? Őt miért hozták ide, még is mi történik, Egy egy rémálom, igaz? Hamarosan felébred, a pihe-puha ágyában fog feküdni s anyja kedves mosollyal fogja várni..
Nem.. ez sajnos nem így lesz.. Ez a rémálom valós és azt sem tudja mi fog rá várni.

— Jól van fiú — jelent meg egy másik személy, egy lágy mosollyal az ajkain, amitől megnyugodott de rögtön feszülté vált. Magához rántotta a férfi és tűt nyomott a karjába, egy ideig ficánkolt a karok között, ám a végén ismét elájult.ű

*

Nem tudta mennyi idő telhetett el, mikor ismét felébredt. Nehezen kinyitotta a szemeit, kótyagosnak érezte magát. A hideg hirtelen kirázta, mikor lenézett magára öltözete hiányosnak bizonyult. Körül kémlelte helyzetét, négy lámpa világította be a kicsiny szobát. Ő maga egy ágyon feküdt, kezein láncok lógtak. Összezavarodottan ráncolta a homlokát és felállt, ekkor az üvegszerű falnál lezuhant a fekete függöny, így látszott, hogy ablakot rejtett, ami előtt emberek álltak. Ijedve mászott vissza az ágyra, próbálva eltakarni magát, ám az ajtó kinyílt és egy fiatal fiú lépett be rajta, aki megfogta s kezére csavart láncot és az ablak elé húzta. Könnyes szemekkel akart elfordulni, ám elég volt a magas emberre néznie, hogy engedelmeskedjen. Nézte ahogyan a gazdagoknak tűnő személyek állnak meg az üveg előtt, miközben valaki magyarázott nekik. Lehajtotta a fejét, ám a fiú rögtön állára szorította és visszaemelte. Sírni kezdett. Haza akart menni, nem bírta. Ha ez egy hülye vicc volt, akkor legyen vége! Nem bírja ezt a fájdalmat tovább, szomjas éhes és nagyon fázik. Annyira hülyének érezte magát. "Elfognak minket adni" játszódott le a fejében amit a lány mondott. Ez mit jelentett? Hogy lehet egy embert eladni? Legális? Meg van engedve? Egyáltalán minek adják el? Semmi funkciója sincsen, ő nem egy tárgy ergo dísz, hanem érző lélek! Mit fognak vele csinálni, kiállítják mint egy lámpát? Annyi kérdés forgott az agyában és mindegyikre választ akart kapni. "Te pedig Ómega vagy, a feladatod, hogy viselkedj!" Ezt sem tudta felfogni. Igen, a lány akit elhurcoltak a ketrecből egy ómega volt, de abban mi van? Megakarta érteni, szerre volna, ha a puzzle darabjai értelmesen összeállnának és nem lenne semmi katyvasz!
Gondolkodásából az húzta ki, hogy a fiú elkezdte az ajtó fele húzni. Elkerekedett a szeme s megmakacsolva magát ellenkezett, ami nem tartott sokáig, hiszen élete első pofonja csattant az arcán. Meghökkent így tovább lehetett rángatni. Egy páros elé hurcolták, akik elismerően bólogattak s a két aktatáskát átnyújtották annak a személynek, aki magyarázott. A fiú lecsatolta kezéről a láncot, így egyből megdörzsölte érzékeny bőrét. A páros nyakába tett valami nyakörvszerűséget, elfintorodott, ám hagyta. A nyakörvről egy lán lógott, amit húzni kezdtek, így tehetetlenül követte őket.
Arra eszmélt, hogy már egy fekete kocsiban ül, az ablakokat sötétítők borították. Behunyta a szemét és a jármű ablakának dőlt, halkan pityeregve. Nem mert többet tenni, annyira félt, fogalma se volt mit kéne tennie. Beszéljen? Könyörögjön? Kiabáljon? Vagy csak fogadja el a sorsát? Ez egyáltalán milyen sors? Mivel érdemelte ezt ki? Mit tett? Az gondolkodásából azt húzta ki, aminek neki volt dőlve kinyílt, így kiesett azon. Észre se vette, hogy eleredt az eső, így egy pocsolyában végezte. A párosból a férfi felemelte, már automatikusan várta a szidást vagy egy pofont, de semelyik sem történt meg, csak ismét elkezdte húzni a láncot, ami még mindig a nyakörvön csüngött. Elkerekedett a szemem, mikor meglátta a hatalmas nagy házat, ami szinte palotának nézett ki. Várjunk, őt most örökbe fogadták? De.. nem, még mindig nem fogta fel agyilag a helyzetet.. Össze volt zavarodva. 
Bárcsak érezné, hogy még is mi a fészkes fene történik vele. A fehér kerítés felé vették az irányt, amitől még jobban megijedt, futni akart innen, messze. A szíve összeszorult, amint megint eszébe jutottak anyja szavai "nagyon szeretlek" .. és lövés.. Kirázta a hideg, megborzongott, kezeit maga köré ölelte, érezte ahogyan remeg. Ajkai is ki voltak száradva, biztos volt abban, hogy már lila színűek.
A hatalmas kapuk előtt álltak, amik hangos nyikorgó hanggal nyitódtak meg. Annyira elfáradt, hogy mikor beléptek a területre azt hitte mentem összeesik, de makacsan ment tovább, hiszen nem akarta felhergelni a párost. Mielőtt a ház elé értek volna a nő egy fekete sálszerűséggel takarta el a szemét, ami arra emlékeztette, mikor anyja ezt tette vele születésnapján, mikor megmutatta az ajándékot amit kapott. Egy hatalmas játékhajó volt.. amibe első látásra beleszeretett, mikor még a boltban látták, de akkor még túl drága árral rendelkezett, és úgy gondolta soha nem is fogja megkapni, ám még is megvette neki.
Amikor ommája tekerte köré a sálat izgatottan pattogott, úgy volt vele, hogy nem érdekli mit kap, akkor is boldogan fogja használni.Ám most? A frászt hozta rá s az egész dolgot, hogy nem szólnak semmit, még félelmetesebbé teremtette a kialakult helyzetet.Hirtelen valaki kézbe kapta, reflexből ütni akart, de megálljt parancsolt magának. A cipők hangjából ítélve lépcsőn mehettek.. A sálat levették róla, és amit a szeme előtt látott... hányingere lett.. Megint ketrec... nem, ezt nem akarta!

— NEM! — jött meg a hangja. 

A férfi faarccal nézett rá, csak szemöldökét húzta fel félig, majd mint aki meg se hallotta, a láncon rántott egyet, amitől elesett, nézte ahogyan a végét egy kampószerűségre tette és rálakatolta, s csak otthagyta.. egyedül...
Félig sötét volt a hely, csak egy pislákoló lámpa tartotta életben a helyet. Pislogott párat, hogy hozzászokjon a homályhoz. Az egyik sarokban - a ketrecen kívül - valamiféle vécé volt, a másikban.. addig el se ért a fény. A lánc felé fordult, egyből a kampóra fogott és húzni kezdte, de semmit sem ért, hiszen túl gyenge a karja.. Maga mellé nézett, valamiféle összedobott ágyat látott, amin elhelyezkedett, lábait felhúzta és hangosan zokogni kezdett, ismételgetve, hogy hamarosan minden rendben lesz.
Remegett az egész teste, ujjai görcsben álltak, próbálva pozitív dolgokra emlékezni, de ilyenkor ki a fene tudna olyanokra gondolni? A szüleit megölték, őt pedig elhurcolták, eladták mit tudja minek.. Most ő mi is? Már ezt se tudta..
Összetört.. fogalma se volt, mit tegyen... Az életének vége..Eldőlt az ágyszerűségen, összegömbölyödött, s csak sírt tovább, ameddig el nem aludt a fáradtságtól.

———

— Ezt nem értem — motyogott Kibum.

— Mármint melyik részét? — piszkálta a nyakában lévő arany medált.

— Hát hogy miért adnak el minket, ennek semmi értelme sincs..

— Hmm, ez is olyan, mint a többi undorító biznisz.. Például erős drogok eladása.

— De itt emberek életéről van szó! 

Mark elhúzta a száját, ezt nem igazán tudta volna elmagyarázni a szőke terhes fiúnak..

— Inkább mesélek tovább...

— Oké — bólintott.

— Még színtisztán emlékszem az első napomra a pincében...

CSAK IS WATTPADON!

Sziasztok, most nem hoztam semmiből sem részt, mert éppen dolgozom egy fordításon, ami csak is WATTPADON érhető el. MarkSon, szóval Mark Tuan és Jackson Wang a főpáros, mpreg = férfi terhesség. 90 részes, és még az elején tartok de mindent megteszek, hogy haladjak vele. Szóval aki nem tud angolul annak ajánlom a fordításom! Ám ne kövezzetek meg, mert nem a legtökéletesebben fordítok.. viszont próbálkozom.

Link -> KATT

Marked 2. Infection 9.

Marked 2. Infection 

9.Rész

Kínos randi

Kinézett az ablakon, az eső zuhogott, a dörgésektől kirázta a hideg és a villámok a frászt hozták rá. Utálta az ilyen időt, mindig is félt a viharoktól, bár nyomós oka nem volt rá, egyszerűen csak így érzett. De most még is csak bámult kifelé, és ő ma még megy randira MinHoval. Már hetek óta beszélgettek, még se találkoztak s Kibumnak sok kétsége volt a férfival kapcsolatban, még is adott neki egy esélyt, muszáj próbálkoznia, nem mondta el BaekHyunnek, de vannak napok, mikor álomba sírja magát Yeolra gondolva. Jobban teszi ha talál magának egy párt, aki megváltoztatja az életét. Nem akart magányos maradni.

Még csomó ideje van a randiig, mégsem érezte úgy magát, hogy elmenjen bárhova is, munkája valamiért most nincs, Mark furcsán viselkedik és lehet, hogy összevesztek de aggódik érte. Remélte minden rendben megy Jackson és közte és kibékülnek, bármi történjék ő ott lesz hogy segítsen.

*

A tükörbe nézett. Nyakán ott voltak halványan Yeol fognyomai, nem érezte Alfáját, semmit, ami idegesítette és megkönnyebbült tőle. Beszívta a levegőt, beszúrta magának a szert, még jó hogy hideg van odakint, mert a keze már úgy nézett ki, mint ha drogozna, és a pulcsik eltakarták a nyomokat. Felcsatolta a nyakörvet, elhúzta a száját. Régebben, mikor még nem jelölték meg szerette hordani, és most? Legszívesebben letépné, de nem teheti, azt kell hinnie mindenkinek hogy huszonkét éves létére ártatlan pasi, pár nélkül. Szőke fürtjei szemébe lógott, így elővéve egy tubust, nyomott az ujjaira a zseléből és stílusosan beledörzsölte a hajába. Ilyenkor mindig elmosolyodott, mert így, hogy tincsei nem lóg a homlokába adott neki egy férfiasabb kinézetett adott az arcának. Szó ami szó, ettől függetlenül, senkitől sem hallotta még, hogy azt mondják neki milyen jóképű, inkább csak "milyen aranyos" meg "de gyönyörű" és a többi, s őszintén néha zavarta.
Ránézett az órájára nézett, itt az idő indulni. Elmagyarázta valamelyik üzenetben MinHonak, hogy nem akar közösségbe menni, az imidzse miatt nem lehet, amit a férfi megértett. Szóval valamiféle étterembe mennek mert egyik barátjáé a kóceráj, és rábeszélte, hogy nekik külön maradjanak nyitva. Nem volt elragadtatva, JongHyun mikor ezt tette olyan édesnek találta. Főleg, hogy a lánya is mehetett velük.. Jó mondjuk ez egy randi de akkor is. MinHonál már nem érezte magát olyan magabiztosnak. Jongal jobban találkozna.. Hiszen biztos vihetné magával AeChant, de nem! Ae megint Baekéknál van, mondjuk a kislány akart menni..
Behunyta a szemét, vet egy nagy levegőt lenyugtatásképp és a cuccait magához véve kilépett a házból.. Hogy megvédje haját esernyőjét maga fölé emelte míg autójához nem érte. Még egyszer megnézte hova kell menni majd egy teherrel teli sóhajjal beindította az autót, hogy elinduljon. Az út meglepően nem tartott sokáig és mikor megérkezett látott egy magas férfit, még sem tudta volna azt mondani, milyen édes amiért a hidegben vár rá. Inkább taszító.
Kiszállt az autóból, esernyőjével védte magát a zuhogó esőtől s úgy sétált MinHohoz. Magára kényszerített egy mosolyt, köszöntek egymásnak. Az étterem úgy tűnt, mint ha zárva lenne, a rolók lehúzva takarták a belsejét a férfi még is kitudta nyitni az ajtót.

– Szép ez a hely – jegyezte meg.

– Gondoltam hogy tetszeni fog.

– Honnan?

– Az olyanoknak mint te az ilyen dolgok bejönnek.

– Az olyanok mint én? – húzta fel a szemöldökét, érezve hogy egy kisebb haraghullám végigszánt a testén.

– Ja – bólogatott.

– Oké... – motyogta magának, és leült az asztalon amin ott volt a menü.
Szokása szerint egyből a salátafélékkeh lapozott, és örömmel nézte, hogy van cézársalátát is lehet kérni. Egy alacsony fiú jött ki az ajtó mögül, amin hatalmas felirat volt, miszerint idegeneknek tilos. EGy kedves mosollyal állt az asztal mellé, Kibum pedig egyre kínosabban érezte magát, látszott a fiún, hogy itt pont nem akar lenni, s lenne jobb dolga, mint zárás után kiszolgálni őket, ettől az egész olyan kényelmetlenné vált..

– Eldöntötték mit szeretnének? – S még így is úgy beszél hozzájuk, ahogyan kell, illedelmesen.

– Igen – bólintott, közbe próbált senkire se nézni, annyira zavarta, hogy teljesen üres itt minden.. és.. Ah, egyre rosszabbul érezte magát. – Egy cézársalátát és kristályvizet, de menteset.

– Mi? Most komolyan salátát fogsz enni?

– Igen, nem vihetek be a szervezetembe semmi hizlalót, az alakomat meg kell tartanom.

– Ugyan már, pár kiró nem ártana, de te tudod – vonta meg a vállát és ő is elmondta mit kér.. jó sok vackot. Kedve lett volna felállni és elmenni. Mikor JongHyunnal vacsoráztak az Alfa azt ette, amit ő, és MinHo pedig?
A férfi elkezdett beszélni magáról s Kibum annyira unalmasnak találta, hogy már csak hümmögés tellett tőle, nem mint ha kapott volna esélyt a beszélésre, hiszen szinte levegővétel nélkül papolta neki a fölösleges információkat.
Miután az ételt kihozta a fiú, remélte, hogy befogja, de undorítóan néha teli szájjal beszélt, amitől teljesen elkapta a hányinger. Hozzá néha nyögött, hogy milyen isteni finom a kaja, amit rossz néven vett, hiszen ha tőle függne ő is telezabálná magát, de nem lehet és pofátlanság, hogy az orra alá dörgöli neki milyen jó, hogy ehet ilyeneket.

– Oké, lehet hogy ezt kihagytad, de a desszertet muszáj megkóstolnod! Itt készítik a legjobbakat.

– Nem hiszem, hogy...

– Na, egy fahéjas süti csak nem árthat.

– Azt hiszem.. nem – makogta bizonytalan hangon.

– Király! Még jó hogy ezt mondtad, mert maga a főnök készíti. Én kértem meg rá – vigyorgott.
A szöszi csak bólintott egyet s mikor az ajtó kinyílt azt hitte megint a fiú jön ki.... ehelyett. Majdnem leesett a székről, mikor meglátta JongHyunt kezében két tányér s rajta a sütemény. A férfi rögtön kiszemelte s értetlenül lépdelt az asztalhoz.

– Sokkba vagy haver, igaz? – nevetett MinHo és a férfi vállába bokszolt. – Mondtam hogy hírességgel van randim.

Kibum elakart süllyedni, azt kívánta bárcsak megnyílna alatta a föld.

– Aha. – Hangja érzelemmentesen csapott a szöszi szívébe, szemei könnyekkel teltek meg, de erőseb próbálkozott a visszafogásával. JongHyun lerakta eléjük a tányérokat és az Ómega hirtelen felállt.

– Bo-bocsánat – nyögte halkan, a könnyei kicsorogtak és kiszaladt az étteremből. Futott valameddig, az autóján is túl, az eső eláztatta száraz mivoltát, lehajtotta fejét és nedves tincsei rögtön arcába lógtak, ám most nem zavarta.

– Kibum! – hallotta meg a nevét, majd közelebbről, míg végül egy lihegő Jon nem ért elé. – Miért... rohantál... így el?

– Há-hát me-mert – szipogta. – Én csa-csak! Aish Hagyjuk!

– Jól van, nem erőltetem, viszont otthagytad a dolgaid – nyújtotta át.

– Ah~ köszönöm – vette át, kicsit megszédült. – Fáradt vagyok – motyogta magának.

– Pár lépésnyire van a házam, ha esetleg – elharapta a mondatot, ahogy a szöszi gyanúsan végigmérte. – Mármint – emelte maga elé a kezeit védekezésképpen. – Csak egy ajánlat, mert – be se tudta fejezni, az Ómega a karjaiban kötött ki. – Gondolom ez egy igen – mosolygott. – Tudsz azért menni?

– Nem hiszem – rázta meg a fejét és egy lendülettel lábait JongHyun csípője köré kulcsolta.

– Jesszus, de könnyű vagy! – lepődött meg, és elindult vele,

– A kezed a fenekemen van – suttogta.

– Nem, a te feneked van az én kezemen, gyakorlatilag rajta ülsz.

– Elméletileg pedig tapizol... – kunkorodott felfele az ajka. – Nem mint ha zavarna – ásított, fejét pihentetve a férfi vállán, úgy aludt el.

*

Lassan nyitogatta pilláit s fogalma sem hol volt így riadtan ült fel, ám amint fejébe vágtak az emlékek megnyugodott. Kikelt a puha ágyból, elrendezte, finom illatokat érzett, de mivel nem ismerte a házat inkább csak visszaülve az ágy szélére várt, az ajtó pedig szinte abban a pillanatban kinyílt és JongHyun lépett be rajta egy tálcával a kezében.

– Jó reggelt álomszuszék.

– Reggelt – dörzsölte a szemét. – Mennyi az idő?

– Kilenc óra lehet, sietsz valahova?

– Délután megyek AeChanért.

– A~ azon gondolkodtam hogy hol van.

– BaekHyunnél... Sajnálom hogy csak úgy, elaludtam a karjaidban.

– Semmi baj – vonta meg a vállát. – Csináltam neked ételt – tette le a tálcát Kibum lábára. – Próbáltam minél egészségesebbre csinálni.

– Köszönöm, jól néz ki – mosolygott rá kedvesen és enni kezdett. – Hmn – nyamogott a falaton. – Finom.

– Akkor jó – ült le mell. – Szóval randizgatunk, ha?

– Mhm... nem igazán – nézett el, próbálva kerülni JongHyun tekinteté.

– Aha, persze – lökte meg gyengén. – Még jó, hogy az én éttermemet választotta az a nyomorék, sok férfival volt dolga és inkább használta őket egy menetre, mint hogy hosszú kapcsolatot alakítson.

– Nem engedtem volna hogy... nem vagyok se kurva se ribanc, és amúgy sem volt szimpatikus, ha megkérdezte volna, hogy menjek fel hozzá, nem csak elutasítom, de még pofán is csapom.

– Hozzám még is feljöttél – vigyorgott.

– Jó de te nem... – pillantott rá, JongHyun olyan "biztos vagy te abban" képet vágott, amin felnevetett. – Bolond vagy.

– Csak egy picit. Amúgy megmondtam MinHopnak, hogy szálljon le rólad, mert amíg aludtál hívogatott.

– Te hozzá nyúltál a telefonomhoz?

– Nem, de mivel a haverom és ésszerűen nekem is megvan a száma felhívtam.

– Ja.. hát köszönöm.. úgy se találkoztam volna vele többet, az egész tök kínos volt.

– Hum.. az egyetlen dolog amit sajnálok, hogy nem ettél a sütiből.

– Ha csinálsz nekem megkóstolom.

– Mi lenne akkor, ha elmennél a lányodért, délután pedig visszajönnétek vacsorára.

– Ó, rendben. – Pontosan ezt kedvelte JongHyunban, hogy AeChanra is gondolt. – Köszönöm a reggelit, tényleg nagyon finom volt, és ne haragudj, hogy ruhástul aludtam az ágyadban.

– Ne aggódj emiatt – legyintett. – Minden hétvégén mosásra kerülnek. Ha indulsz, akkor kiengedlek.

– Uhum – állt fel a tálcát fogva. – Biztos szörnyen nézek ki. – túrt egyik kezével tincsei közé.

– Higgy nekem, így elaludt hajjal még édesebb vagy.
Kibum elpirulva köhintett és biccentett, miszerint akkor menne. JongHyun még az autójáig is elkísérte, majd elköszöntek egymástól.

Miközben lányáért ment, végig mosoly ült az ajkán. JongHyun mindig olyan boldoggá tette, jól döntött, akkor mikor elfogadta a vacsorát. Mindig is szűk barátsági körrel rendelkezett, nem is szeretett ismerkedni. Jong még is lassan beférkőzött ebbe a körbe és egy pillanatig se bánta, és most délután megint vele lehet, Ae is jobban megismerheti.. Szíve boldogan dobbant, amitől kétségei eltűntek. Teljesen.

Folyt.köv