Csak Csókolj Meg!
(JongBaek)
Hossz: szösszenet
Banda: EXO & SHINee
Szereplők: Byun BaekHyun, Kim JongHyun, Kim Kibum
Párosítás: JongBaek
Műfaj: slash, fluff
Besorolás: +12
Figyelmeztetés: nincs
Hozzáfűzés: Néztem Markiplier videóit, és így kipattant a fejemből egy ilyen (ne kérdezzétek milyen videókat, hogy egy ilyen szösszenet lett belőle), úgyhogy jó olvasást hozzá White Ravens^^
~Dia
A diákok mocorogtak, izgatottan várták a híreket, mivel a tanárok szerint valami nagy dologra készülnek. BaekHyunnak csillogtak a szemei, pedig tudta, hogy ő semmiben nem fog szerepelni, lámpalázas volt, nem szerette ha sokan bámulják, s bár jól játszotta a szerepeket, a tanárok is szerették, mindig visszautasította a színpadi szerepléseket. Nem tehetett róla, félénk volt. Néha napján féltékenység fogta el, mikor látta ahogyan társai boldogan állnak ki a színpadra, tökéletesen előadva egy darabot.. nagyon szeretett volna ő is ott lenni, de nem ment, és ami nem ment neki, azt soha sem erőltette. Elbűvölve nézte, ahogyan az iskola egyik legdögösebb pasija beszélget Kibummal.. ő is ott akart lenni, beszélgetni JongHyunnal, de sajnos ő nem volt menő.. nem volt semmi sem, csak egy átlagos diák.
Mindenki rögtön elhallgatott, amint az igazgató hatalmas mosollyal belépett a terembe.
- Mint ti is tudjátok készültünk a tanárokkal valamire, és hála nekik, és még pár barátomnak meg is valósíthatjuk. Eddig csak iskolatársaitoknak, szüleiteknek adtátok elő a darabjaitokat, de mi van akkor, ha én azt mondom, hogy az egész Dél-Koreának bemutatnátok? - Az osztály rögtön örömében felkiáltott, na igen ők voltak a színházi előadók. A suliban még voltak a rajz szakosok, az író szakosok, az ének szakosok. - Nem csak ti mennétek, minden szakosnak kitaláltunk valamit, de ti turnéra mentek, amire természetesen jegyet fogtok kapni! Ez kicsit ijesztően hangozhat, de tudom, hogy milyen ügyesek vagytok. Most pedig nektek kéne kitalálnotok, hogy mennyit adtok elő megyéinknek.
- Szerintem mindig mást adjunk elő! - szólalt fel az első diák, boldogan mosolyogva.
- Te hülye vagy? Szerintem abból csak sértődés lenne, hogy mindenhol mást adunk elő. Gondolj azokra, akik mást akarnak látni, de nem tudnak utazni, mert nincs rá pénzük! - korholta le a mellette ülő lány.
- Jó, de ha mindenhol ugyan azt adjuk elő, akkor az unalmas lesz a számunkra is!
- Szerintem - motyogta BaekHyun, nagyon halkan, de mindenki rögtön rápillantott, hiszen a fiú nagyon keveset beszélt, és ha meg is tette, akkor is csak pár szót mondott. - Legyen az, hogy három előadást adunk elő, de mindenhol mást... és akkor nem lesz belőle nagy sértődés, és mi sem fogjuk unni - bár azt akarta mondani, hogy "ti nem fogjátok unni", de mivel ő is szeretne menni, hogy segítsen a jelmezeknél, ezért mondott inkább "mi"-t.
- Ez megfelel nektek? - kérdezte végül az igazgató, amire mindenki rábólintott, mosolyogva. Baek csak elégedetten pislogott, és amikor szünetben odamentek hozzá, hogy jó ötlet volt, ő csak elpirult, és lehajtotta a fejét a padra.
Aznap a tanítás után már mindenki ment gyakorolni a turnéra, a tanítójuk csak mosolyogva nézte az izgatott diákokat, de gyorsan megrázta a fejét.. sok mindent meg kell beszélniük.
- Gyerekek, kérem, egy kis csöndet - csitította a diákokat, akik el is hallgattak és leültek a színpadra, a földre, székekre. - Bár nem minden megyébe megyünk, mert elég sok van, csak a főmegyékbe, de azért ne szomorodjatok el, így is sokat vállaltok ezzel. Az első állomásunk Incheon lesz, utána Deagu onnan Busan és végül Gwangju, de persze itt Seoulban is előadunk hármat, ami annyit jelent, hogy tizenöt darabot fogtok előadni, ami sok, igaz? - nevetett fel, amin a diákok is, mondjuk ez nekik semmi sem volt, gyakorlottak voltak, és már rég felkészültek az ilyenre. - El kell döntenetek mit akartok előadni, hol akarjátok előadni, és hogy a szerepeket ki fogja játszani - mondta, és ekkor mindenki BaekHyunra pillantott, akinek hatalmasra kerekedett a szeme. Ó, nem, ő nem fog semmit sem csinálni a díszítésen és a jelmezeken kívül, no-hos! A tanár csak sóhajtott, megrázta a fejét, egy mosolyt erőszakolt magára, és a kezével leintette a megszeppent diákot, és ekkor mindenki elkezdte mondani, hogy mit fognak előadni.
Órákat töltöttek bent az előadótermükben, és nyolc óra is elmúlt, mire eldöntötték.
- Rendben, most, hogy ezt megbeszéltük, holnap azt fogjuk eldönteni, hogy kik játsszák a szerepeket, addig is pihenjétek ki magatokat! - A diákok bólintottak, fáradtak voltak, de az izgatottságuk nem múlt el, összeszedték a cuccukat és még meghajoltak a tanár felé, majd elindultak haza. - BaekHyun - szólította meg a tanár az alacsony fiút, aki mindig sokkal tovább marad ott, mind mások.
- Igen? - fordult meg.
- Szeretném, ha valamelyik előadásban te is szerepelnél.
- É-én... Nem tudok, ne haragudjon - hajolt meg. - Lámpalázas vagyok, ez ön is tudja. De ettől függetlenül szeretnék menni, és segíteni a ruhákkal és a díszletekkel.
- Huh.. pedig olyan tehetséges fiú vagy. Hát akkor is örömmel várjuk a ruhákat és a díszleteket - mosolygott végül le a diákra. - Most már elmehetsz.
BaekHyun még egyszer mélyen meghajolt majd a cuccait felkapva elsietett. Tényleg nagyon szeretett volna szerepelni, hiszen most teljesen saját előadásokat fognak előadni.... és azok olyan jók! De nem menne neki... Olyan szerencsétlennek érezte magát.
Másnap az órák után már mindenki az előadóteremben ült, és beszélgetett, várták a tanárt. Kibum, JongHyun és a többi haverjaik nagyon izgatottnak tűntek, mint ha valami tervük lett volna.. Ő is ott akart velük nevetgélni... bár csak lenne hozzá bátorsága.
Ahogy meghallották a három tapsot elcsöndesültek és a tanárra pillantottak, aki boldogan mosolygott.
- Akkor ma eldöntjük a szerepeket.
- Elnézést, tanár úr! - huppant fel a földről Kibum, kecsesen mozogva. - Tegnap beszélgettünk pár barátommal egy előadásról..
- Hallgatlak - tette karba a kezeit. Persze, hogy meghallgatja, Kibum volt az egyik kedvence, gyönyörű fiú volt, ha kellett dögös, és a szerepeit istenien eltudta játszani.
- Mivel mostanában elég nagy terítékre került a melegek élete - morzsolgatta az ujjait -, gondoltuk, hogy előadhatnánk egy igazán szívszorító történetet..
- Folytasd csak - bólintott.
- Egy suliban játszódna, és két barától szólna. Az egyik fiú beleszeretne a barátjába, a másik is érezne valamit, de elutasítja a szerelmét, mert a suliban elítélnék őket. Nem beszélnek többet egymással, amit végül megbánik a másik fiú, és a végén azt kérné az elvesztett barátjától, hogy az egész suli előtt csókolja meg - vigyorodott el a tervén.
- Nekem nincs ezzel problémám - vont vállat. - Szerintem is elég jó ötlet, csak akkor oda kell majd írni, hogy melegekről lesz szó. Nos, akkor ebben az előadásban mindenki benne van? - tette fel a kérdést, amire mindenki bólogatni kezdett. - Akkor kezdjük kiosztogatni a szerepeket - csapta össze a tenyereit.
BaekHyun csak hátulról hallgatta, hogy ki mit fog eljátszani, féltékeny lett, amint meghallotta, hogy a két fiút abban a meleg előadásban JongHyun és Kibum fogja játszani.. és még csók jelenet is lesz. Aish, nem szabadna féltékenykednie, amúgy is együtt vannak, ez olyan nyilvánvaló.
Négy hónap. Ennyit kaptak arra, hogy felkészüljenek és induljanak a turnéra. Baek az utolsó napon majdnem hisztirohamot kapott, mert elszúrt tizenegy ruhát, mert Kibum teljesen máshogy képzelte el, így az egész napja arra ment, hogy újra tervezze őket, és megvarrja azokat. Karikák futottak a szemei alatt, állandóan ásított, miközben bepakolt a bőröndbe, amit visz magával a turnéra. Oda kell most nagyon figyelni, mert ha a fáradsága miatt nem visz valami fontosat, ha esetleg történik valami az előadás előtt, nem fogja tudni rendbe hozni azonnal és ott helyben. Már megivott három kávét és egy energia italt, ami tudta rosszat tesz a szervezetének, nem is beszélve arról, hogy semmit sem segített, sőt fáradtabbnak érezte magát. Nos, majd alszik a buszon, úgy is több mint egy órát fognak utazni, hiszen Incheonba mennek először. Tenyerével megpaskolta az arcát, majd utoljára átnézte a dolgait, hogy biztosra megvan minden. Órájára pillantott, és szinte azonnal elsápadt. Ó, mamám, késésben van! De még mennyi, hogy késik! A többiek ki fogják nyírni. Gyorsan felrángatta a cipőjét, vízzel lenyalta a haját és felkapva a bőröndöt meg a kis táskát indult neki. A szüleit majd felhívja akkor ha odaérnek.
Annyi a szerencséje, hogy közel lakik a sulihoz, mivel onnan indulnak saját busszal, de nem nagyon akart futni, így csak gyorslépésben haladott a cél felé.
Mikor meglátta a többieket várakozva kicsi jobban belehúzott, majd mikor odaért mélyen meghajolt.
- Bocsánat hogy vártatok kellet rám - emelkedett fel a hajolásból.
- Semmi baj - legyintette le Kibum. - Sok munkát adtam neked az estére, fáradtnak tűnsz..te ne haragudj rám - mosolyodott el aranyosan, megpaskolva a fiatalabb vállát. - Van kedved hozzánk ülni a buszon? - csapta derekára a kezét.
- É-én... - motyogta, miközben kicsit behúzta a nyakát. Nem igazán beszélt senkivel, de Kibummal főleg nem, ő hozzá képest semmi.. egy kis porszem.. Hihetetlen volt a számára, hogy ez a csillag vele beszélt és megkérte, hogy üljön hozzájuk.
- Nyugi, nem harapunk - kuncogott. - És hagyni fogunk aludni.
- Re-rendben - adta végül meg a választ, mélyen belenézve azokba a gyönyörű szemekbe.. Ez a fiú olyan tökéletes..
- Mindenki itt van? - bukkant fel a tanár, mire mindenki igent mondott. - Akkor szálljatok fel, Baek a bőröndödet oda tudod rakni - mutatott a busz oldalára, ahol a csomagtartó volt. A fiatal csak bólintott és berakta a csomagját, majd bezárta. Beszállt a buszba már is látta ahogy Kibum integet neki. Nagyot nyelt, ujjait ropogtatta, de megindult, és mivel hátul négy szék volt ezért dönthetett hova üljön, Bum mellé, vagy JongHyun mellé.. Á, Kibum biztos félre értené, hogy miért a pasija mellé ülne, így inkább a szőke fiú mellett foglalta el a helyét.
- Nyugodtan a vállamra hajthatod a fejed míg alszol, így nem fog neki koppanni a hideg üvegnek - nézett rá kedvesen. BaekHyun csak kínosan elmosolyodott, és inkább próbált fennmaradni. Hát csak nem dőlhet erre a gyönyörűségre!
Ezt sajnos meg is bánta, mert mikor megérkeztek úgy érezte összefog esni. A feje sajgott a fáradságtól, és amint lepakolnak mennek is a színházba próbálni, este pedig előadás.. Egy perc nyugta sem lesz, arra, hogy aludjon, legalább két órácskát.
- Minden rendben? - érintette meg a vállát JongHyun. A szemei elkerekedtek, kinyitotta az ajkait, majd bezárta és elkezdett remegni.
- A-ah.. é-én. Mi-minden rendben - mosolyodott el kényszeredetten, de annyira elterelődött a figyelme, hogy leejtette a táskáját. Éppen nyúlt volna érte, de Jong is pont akkor nyúlt, így a fejük összekoccant, amitől még nagyobb fájdalma lett. - Ne-ne haragudj, totál szerencsétlen vagyok - apró kis könnycseppek jelentek meg a szeme sarkába, miközben magához emelte a leesett tárgyat.
- Semmi baj.. Tudod, tényleg nagyon fáradtnak tűnsz... miért nem aludtál a buszon?
- Csak.. nem szerettem volna rádőlni Kibumra - motyogta.
- De hát mondta, hogy nyugodtan!
- Már mindegy - legyintett, miközben megdörzsölte a homlokát.
- Gyerekek! Indulunk, még sok dolgunk van - hangzott a tanár hangja, így mindenki megindult.
Visszajönni Szöulba jó érzés volt.. itt adják az utolsó előadást... amiben benne van a meleg történet is.. Mindenki izgult, az összes előadás közül erre kelt el minden jegy, tehát sokan lesznek. BaekHyun már sírt belül.. Eddig minden olyan szép és jó volt, és ő még sem léphetett színpadra, mert egy beszari volt.. pedig annyira szerette volna legyőzni a félelmét.
Éppen a szája belsejét rágta, miközben varrta az egyik ruhát, mert szerencsésen elszakította. A többiek a színpadon próbálták azt a bizonyos előadást. Halott egy kiáltást, így megszúrta magát a tűvel.
- Au... - nyüszítette, és kiment a színpadra, hogy megnézze mi történt.
- ..... Nem, nem... nagyon fáj! - Kibum beszélt, szenvedéssel a hangjában, és akkor meglátta, hogy a fiú a földön ült, és a bokáját fogta. - Így nem tudok szerepelni.. - hajtotta le a fejét.
- Akkor most mi legyen? - nézett körbe a tanár.
- Hát.. BaekHyun ott volt az összes próbán.. Biztos vagyok benne, hogy tudja a szövegeket, és a dolgokat - mondta, majd észrevette, ahogy Baek ott áll a függönynél. - Igaz Baek? Tudsz mindent?
- É-én..
- Kérlek... - próbált felállni, JongHyun rögtön megfogta a kezét, és felsegítette. - Most te vagy az egyetlen aki helyettesíthet engem..
- Ne-nem hiszem hogy...
- Tudom, hogy félsz... Tudom, hogy lámpalázad van, de ha elmenekülsz nem lesz jobb.. Figyelj.. itt szerintem mindenkiben van egy kis lámpaláz.. a mi szívünk is olyan gyorsan dobog, hogy majd kiszakadna, izgulunk és idegesek vagyunk, még is mikor kiállunk a színpadra... mind ezt elfelejtjük, mert beleéljük magunkat a szerepbe.. És ez gyönyörű.. fantasztikus érzés, főleg mikor a végén meg is tapsolnak. Kérlek... vállald el.
- Én csak lesokkolódnék amint a színpadra lépnék! Nem fog menni - rázta meg a fejét.
- Itt nem csak rólad van szó! - kiáltotta el magát, komoly arccal, villámló szemekkel nézett Baekra, aki megdermedt. - Nagyon fontos nekünk ez a turné, egy hatalmas lépés az életünkben. Millióknak adunk elő, és te megfutamodsz?! Nem teheted ez velünk... Ne csak magadért vállald el.... hanem miattunk is. - a pillantása át ment könyörgőbe, a cicaszemei csak úgy csillogtak.
- Öh.... re-rendben... Elvállalom - bólintott magabiztosan, de egy kicsit sem volt az. Éppen a halálán volt, azt hitte el kezd sírni. Elfog ájulni, meg fog halni... de Kibumnak igaza van.. ideje legyőzni a félelmeit és tenni valamit.. mert ez egy nagy lehetőség a számukra. Nagy levegőt vett, mert tudta, most elkezdenek rögtön próbálni... remek. Végignézte, ahogyan JongHyun lesegíti a színpadról, hogy e többek ellássák a sérült Kibumot. Miután Jong visszasétált, Baek odaballagott hozzá, és megbökte a vállát..
- Izé... neked oké, hogy én fogom játszani a szerepet?
- Eh? - nézett értetlenül.
- Mármint... tudod.. a csók jelenet - morzsolgatta az ujjait.
- Már miért ne lenne oké? Nincs abban semmi nagy - vonta meg a vállát.
- De ti... Kibummal nem vagytok együtt?
- Tessék? - Szemei hatalmasra kerekedtek, majd kitört belőle a nevetés. - Jaj, hát ez jó... Nem, nem Baek. Bummie és én nem vagyunk együtt, csak legjobb barátok vagyunk.. Köztünk sosem volt szó szerelemről, szóval nyugodtan megcsókolhatsz - vigyorodott el, talán picit perverzen, amitől megmeredt. - Nyugi, nem harapok - vigyorrá mosolyra szelídült -, annyira.. - tette hozzá. - Akkor próbáljuk el az egészet, nézzük meg BaekHyun mennyit tud, ha hibája van kijavítjuk! - tapsolt kettőt JongHyun.
Az este túl gyorsan eljött... túlságosan is gyorsan, és a két előadás is elillant... Most fog jönni, amibe meg kell csókolnia JongHyunt... próbán nem csinálták. Izzadt a keze, a szíve kiakart robbanni a helyéről, a lábai remegtek, úgy érezte össze fog esni. Sokan voltak... túl sokan.
- BaekHyun - állt mellé Jong. - Nem lesz semmi baj.. ígérem. Ne a közönséget nézd, mikor kimegyünk, hanem engem... csak is engem, rendben?
- Igen... - bólogatott. Azt fogja tenni, le se fogja venni a szemét JongHyunról. Megpaskolta az arcát, ivott egy korty vizet, és mikor minden elsötétült, tudta, hogy itt az idő. Ki kell mennie.. és eljátszani a szerepet... ezt most nem ronthatja el.. Nem teheti! Vett egy hatalmas levegőt, széles mosolyt tárt az arcára, amit JongHyunra villantott, majd kisétált.. ezt most megcsinálja!
*
Már a végénél jártak.. hamarosan jönni fog a csók jelenet... Eddig annyira jól csinálták, nem most a végén akarta elszúrni, pedig úgy érezte el fog esni, mikor közeledni fognak egymáshoz.. hogy a végén csókot váltsanak.
- Azt mondtad ne legyünk többé barátok! Ellöktél magadtól, csak azért, mert szerelmes lettem beléd.. mert féltél, hogy az iskola undorodni fog tőlünk. Nem mertél felvállalni, ezen kívül szétkürtölted a melegségem és inkább megszakítottál velem minden kapcsolatot.. ezután még van pofád idejönni azzal, hogy kell a segítségem?! - Baek meglökte JongHyunt, aki hátratántorodott.
- Kérlek Junsu(Baek).. tudom, hogy önző voltam.. de hiányzol. Hiányzik minden, ami velünk történt. Igen, féltem.. féltem, mert nem akartam, hogy ha összejövünk bántsanak téged.
- Most a képembe hazudsz?
- Nem Jun... nem hazudok - megfogta a fiú kezét, aki most nem lökte el. - Szeretlek.. - suttogta halkan.
- Kwan(Jong)...
- Szeretlek - ismételte meg. - Bocsáss meg nekem mindenért..
- Kwan én.. - elcsuklott a hangja. - Én is szeretlek, de amit tettél..
- Tudom.. szörnyű ember vagyok, hibát követtem el, és úgy bántottalak meg, hogy az volt a célom, hogy ez ne következzen be. Sajnálom. Mindent sajnálok. Kifoglak engesztelni..
- Hát az jól is teszed - mosolyodott el halványan.
- Mi lenne, ha megcsókolnálak az egész suli előtt?
- Kwan, nem kell ilyet tenned - kezét az arcára simította.
- Én szeretném - ragadta meg a karját, és kihúzta a "mosdóból". JongHyun érezte, hogy Baek keze egyre jobban remeg, olyan érzése volt, hogy össze fog esni, a közönség pont nem látta a másik oldalát, ahol a mikrofon helyezkedett el így eltolta a szájától, majd elkezdett suttogni, de úgy, hogy BaekHyun halhassa. - Csak rám nézz Baek, csak rám.. - mondta nagyon halkan, közben látta, hogy BaekHyun is eltolja a mikrofont, hiszen innen már nincs szövegük. Lassan, alig észrevehetően bólintott, Jong pedig folytatta. - Ne gondolj semmire... csak csókolj meg - ez volt az utolsó szava, maga felé fordította Baeket, és mélyen a szemébe nézett, és elmosolyodott. Az arcára tette a tenyerét, amibe a fiú belesimult, majd közelebb hajolva ajkaira tapasztotta az övéit. Lassan mozgatta őket rajta, a háttérben pedig a közönség már tapsolt és fütyült.
BaekHyun beleremegett a csókba, már el akart húzódni, mikor JongHyun nyelve siklott végig alsó ajkán, amitől majdnem megugrott. Komolyan elakarja mélyíteni ezt az egészet? Pont most? A színpadon?... Végül is.. éppen az álompasijával csókolózik.. szóval az nem bűntett, ha beengedi... igaz? Ó, Byun BaekHyun, túl sokat gondolkozol, Csak csókold vissza!
- Szerintem mindig mást adjunk elő! - szólalt fel az első diák, boldogan mosolyogva.
- Te hülye vagy? Szerintem abból csak sértődés lenne, hogy mindenhol mást adunk elő. Gondolj azokra, akik mást akarnak látni, de nem tudnak utazni, mert nincs rá pénzük! - korholta le a mellette ülő lány.
- Jó, de ha mindenhol ugyan azt adjuk elő, akkor az unalmas lesz a számunkra is!
- Szerintem - motyogta BaekHyun, nagyon halkan, de mindenki rögtön rápillantott, hiszen a fiú nagyon keveset beszélt, és ha meg is tette, akkor is csak pár szót mondott. - Legyen az, hogy három előadást adunk elő, de mindenhol mást... és akkor nem lesz belőle nagy sértődés, és mi sem fogjuk unni - bár azt akarta mondani, hogy "ti nem fogjátok unni", de mivel ő is szeretne menni, hogy segítsen a jelmezeknél, ezért mondott inkább "mi"-t.
- Ez megfelel nektek? - kérdezte végül az igazgató, amire mindenki rábólintott, mosolyogva. Baek csak elégedetten pislogott, és amikor szünetben odamentek hozzá, hogy jó ötlet volt, ő csak elpirult, és lehajtotta a fejét a padra.
Aznap a tanítás után már mindenki ment gyakorolni a turnéra, a tanítójuk csak mosolyogva nézte az izgatott diákokat, de gyorsan megrázta a fejét.. sok mindent meg kell beszélniük.
- Gyerekek, kérem, egy kis csöndet - csitította a diákokat, akik el is hallgattak és leültek a színpadra, a földre, székekre. - Bár nem minden megyébe megyünk, mert elég sok van, csak a főmegyékbe, de azért ne szomorodjatok el, így is sokat vállaltok ezzel. Az első állomásunk Incheon lesz, utána Deagu onnan Busan és végül Gwangju, de persze itt Seoulban is előadunk hármat, ami annyit jelent, hogy tizenöt darabot fogtok előadni, ami sok, igaz? - nevetett fel, amin a diákok is, mondjuk ez nekik semmi sem volt, gyakorlottak voltak, és már rég felkészültek az ilyenre. - El kell döntenetek mit akartok előadni, hol akarjátok előadni, és hogy a szerepeket ki fogja játszani - mondta, és ekkor mindenki BaekHyunra pillantott, akinek hatalmasra kerekedett a szeme. Ó, nem, ő nem fog semmit sem csinálni a díszítésen és a jelmezeken kívül, no-hos! A tanár csak sóhajtott, megrázta a fejét, egy mosolyt erőszakolt magára, és a kezével leintette a megszeppent diákot, és ekkor mindenki elkezdte mondani, hogy mit fognak előadni.
Órákat töltöttek bent az előadótermükben, és nyolc óra is elmúlt, mire eldöntötték.
- Rendben, most, hogy ezt megbeszéltük, holnap azt fogjuk eldönteni, hogy kik játsszák a szerepeket, addig is pihenjétek ki magatokat! - A diákok bólintottak, fáradtak voltak, de az izgatottságuk nem múlt el, összeszedték a cuccukat és még meghajoltak a tanár felé, majd elindultak haza. - BaekHyun - szólította meg a tanár az alacsony fiút, aki mindig sokkal tovább marad ott, mind mások.
- Igen? - fordult meg.
- Szeretném, ha valamelyik előadásban te is szerepelnél.
- É-én... Nem tudok, ne haragudjon - hajolt meg. - Lámpalázas vagyok, ez ön is tudja. De ettől függetlenül szeretnék menni, és segíteni a ruhákkal és a díszletekkel.
- Huh.. pedig olyan tehetséges fiú vagy. Hát akkor is örömmel várjuk a ruhákat és a díszleteket - mosolygott végül le a diákra. - Most már elmehetsz.
BaekHyun még egyszer mélyen meghajolt majd a cuccait felkapva elsietett. Tényleg nagyon szeretett volna szerepelni, hiszen most teljesen saját előadásokat fognak előadni.... és azok olyan jók! De nem menne neki... Olyan szerencsétlennek érezte magát.
Másnap az órák után már mindenki az előadóteremben ült, és beszélgetett, várták a tanárt. Kibum, JongHyun és a többi haverjaik nagyon izgatottnak tűntek, mint ha valami tervük lett volna.. Ő is ott akart velük nevetgélni... bár csak lenne hozzá bátorsága.
Ahogy meghallották a három tapsot elcsöndesültek és a tanárra pillantottak, aki boldogan mosolygott.
- Akkor ma eldöntjük a szerepeket.
- Elnézést, tanár úr! - huppant fel a földről Kibum, kecsesen mozogva. - Tegnap beszélgettünk pár barátommal egy előadásról..
- Hallgatlak - tette karba a kezeit. Persze, hogy meghallgatja, Kibum volt az egyik kedvence, gyönyörű fiú volt, ha kellett dögös, és a szerepeit istenien eltudta játszani.
- Mivel mostanában elég nagy terítékre került a melegek élete - morzsolgatta az ujjait -, gondoltuk, hogy előadhatnánk egy igazán szívszorító történetet..
- Folytasd csak - bólintott.
- Egy suliban játszódna, és két barától szólna. Az egyik fiú beleszeretne a barátjába, a másik is érezne valamit, de elutasítja a szerelmét, mert a suliban elítélnék őket. Nem beszélnek többet egymással, amit végül megbánik a másik fiú, és a végén azt kérné az elvesztett barátjától, hogy az egész suli előtt csókolja meg - vigyorodott el a tervén.
- Nekem nincs ezzel problémám - vont vállat. - Szerintem is elég jó ötlet, csak akkor oda kell majd írni, hogy melegekről lesz szó. Nos, akkor ebben az előadásban mindenki benne van? - tette fel a kérdést, amire mindenki bólogatni kezdett. - Akkor kezdjük kiosztogatni a szerepeket - csapta össze a tenyereit.
BaekHyun csak hátulról hallgatta, hogy ki mit fog eljátszani, féltékeny lett, amint meghallotta, hogy a két fiút abban a meleg előadásban JongHyun és Kibum fogja játszani.. és még csók jelenet is lesz. Aish, nem szabadna féltékenykednie, amúgy is együtt vannak, ez olyan nyilvánvaló.
~°~°~°~°~°~
Négy hónap. Ennyit kaptak arra, hogy felkészüljenek és induljanak a turnéra. Baek az utolsó napon majdnem hisztirohamot kapott, mert elszúrt tizenegy ruhát, mert Kibum teljesen máshogy képzelte el, így az egész napja arra ment, hogy újra tervezze őket, és megvarrja azokat. Karikák futottak a szemei alatt, állandóan ásított, miközben bepakolt a bőröndbe, amit visz magával a turnéra. Oda kell most nagyon figyelni, mert ha a fáradsága miatt nem visz valami fontosat, ha esetleg történik valami az előadás előtt, nem fogja tudni rendbe hozni azonnal és ott helyben. Már megivott három kávét és egy energia italt, ami tudta rosszat tesz a szervezetének, nem is beszélve arról, hogy semmit sem segített, sőt fáradtabbnak érezte magát. Nos, majd alszik a buszon, úgy is több mint egy órát fognak utazni, hiszen Incheonba mennek először. Tenyerével megpaskolta az arcát, majd utoljára átnézte a dolgait, hogy biztosra megvan minden. Órájára pillantott, és szinte azonnal elsápadt. Ó, mamám, késésben van! De még mennyi, hogy késik! A többiek ki fogják nyírni. Gyorsan felrángatta a cipőjét, vízzel lenyalta a haját és felkapva a bőröndöt meg a kis táskát indult neki. A szüleit majd felhívja akkor ha odaérnek.
Annyi a szerencséje, hogy közel lakik a sulihoz, mivel onnan indulnak saját busszal, de nem nagyon akart futni, így csak gyorslépésben haladott a cél felé.
Mikor meglátta a többieket várakozva kicsi jobban belehúzott, majd mikor odaért mélyen meghajolt.
- Bocsánat hogy vártatok kellet rám - emelkedett fel a hajolásból.
- Semmi baj - legyintette le Kibum. - Sok munkát adtam neked az estére, fáradtnak tűnsz..te ne haragudj rám - mosolyodott el aranyosan, megpaskolva a fiatalabb vállát. - Van kedved hozzánk ülni a buszon? - csapta derekára a kezét.
- É-én... - motyogta, miközben kicsit behúzta a nyakát. Nem igazán beszélt senkivel, de Kibummal főleg nem, ő hozzá képest semmi.. egy kis porszem.. Hihetetlen volt a számára, hogy ez a csillag vele beszélt és megkérte, hogy üljön hozzájuk.
- Nyugi, nem harapunk - kuncogott. - És hagyni fogunk aludni.
- Re-rendben - adta végül meg a választ, mélyen belenézve azokba a gyönyörű szemekbe.. Ez a fiú olyan tökéletes..
- Mindenki itt van? - bukkant fel a tanár, mire mindenki igent mondott. - Akkor szálljatok fel, Baek a bőröndödet oda tudod rakni - mutatott a busz oldalára, ahol a csomagtartó volt. A fiatal csak bólintott és berakta a csomagját, majd bezárta. Beszállt a buszba már is látta ahogy Kibum integet neki. Nagyot nyelt, ujjait ropogtatta, de megindult, és mivel hátul négy szék volt ezért dönthetett hova üljön, Bum mellé, vagy JongHyun mellé.. Á, Kibum biztos félre értené, hogy miért a pasija mellé ülne, így inkább a szőke fiú mellett foglalta el a helyét.
- Nyugodtan a vállamra hajthatod a fejed míg alszol, így nem fog neki koppanni a hideg üvegnek - nézett rá kedvesen. BaekHyun csak kínosan elmosolyodott, és inkább próbált fennmaradni. Hát csak nem dőlhet erre a gyönyörűségre!
Ezt sajnos meg is bánta, mert mikor megérkeztek úgy érezte összefog esni. A feje sajgott a fáradságtól, és amint lepakolnak mennek is a színházba próbálni, este pedig előadás.. Egy perc nyugta sem lesz, arra, hogy aludjon, legalább két órácskát.
- Minden rendben? - érintette meg a vállát JongHyun. A szemei elkerekedtek, kinyitotta az ajkait, majd bezárta és elkezdett remegni.
- A-ah.. é-én. Mi-minden rendben - mosolyodott el kényszeredetten, de annyira elterelődött a figyelme, hogy leejtette a táskáját. Éppen nyúlt volna érte, de Jong is pont akkor nyúlt, így a fejük összekoccant, amitől még nagyobb fájdalma lett. - Ne-ne haragudj, totál szerencsétlen vagyok - apró kis könnycseppek jelentek meg a szeme sarkába, miközben magához emelte a leesett tárgyat.
- Semmi baj.. Tudod, tényleg nagyon fáradtnak tűnsz... miért nem aludtál a buszon?
- Csak.. nem szerettem volna rádőlni Kibumra - motyogta.
- De hát mondta, hogy nyugodtan!
- Már mindegy - legyintett, miközben megdörzsölte a homlokát.
- Gyerekek! Indulunk, még sok dolgunk van - hangzott a tanár hangja, így mindenki megindult.
~°~°~°~°~°~
Visszajönni Szöulba jó érzés volt.. itt adják az utolsó előadást... amiben benne van a meleg történet is.. Mindenki izgult, az összes előadás közül erre kelt el minden jegy, tehát sokan lesznek. BaekHyun már sírt belül.. Eddig minden olyan szép és jó volt, és ő még sem léphetett színpadra, mert egy beszari volt.. pedig annyira szerette volna legyőzni a félelmét.
Éppen a szája belsejét rágta, miközben varrta az egyik ruhát, mert szerencsésen elszakította. A többiek a színpadon próbálták azt a bizonyos előadást. Halott egy kiáltást, így megszúrta magát a tűvel.
- Au... - nyüszítette, és kiment a színpadra, hogy megnézze mi történt.
- ..... Nem, nem... nagyon fáj! - Kibum beszélt, szenvedéssel a hangjában, és akkor meglátta, hogy a fiú a földön ült, és a bokáját fogta. - Így nem tudok szerepelni.. - hajtotta le a fejét.
- Akkor most mi legyen? - nézett körbe a tanár.
- Hát.. BaekHyun ott volt az összes próbán.. Biztos vagyok benne, hogy tudja a szövegeket, és a dolgokat - mondta, majd észrevette, ahogy Baek ott áll a függönynél. - Igaz Baek? Tudsz mindent?
- É-én..
- Kérlek... - próbált felállni, JongHyun rögtön megfogta a kezét, és felsegítette. - Most te vagy az egyetlen aki helyettesíthet engem..
- Ne-nem hiszem hogy...
- Tudom, hogy félsz... Tudom, hogy lámpalázad van, de ha elmenekülsz nem lesz jobb.. Figyelj.. itt szerintem mindenkiben van egy kis lámpaláz.. a mi szívünk is olyan gyorsan dobog, hogy majd kiszakadna, izgulunk és idegesek vagyunk, még is mikor kiállunk a színpadra... mind ezt elfelejtjük, mert beleéljük magunkat a szerepbe.. És ez gyönyörű.. fantasztikus érzés, főleg mikor a végén meg is tapsolnak. Kérlek... vállald el.
- Én csak lesokkolódnék amint a színpadra lépnék! Nem fog menni - rázta meg a fejét.
- Itt nem csak rólad van szó! - kiáltotta el magát, komoly arccal, villámló szemekkel nézett Baekra, aki megdermedt. - Nagyon fontos nekünk ez a turné, egy hatalmas lépés az életünkben. Millióknak adunk elő, és te megfutamodsz?! Nem teheted ez velünk... Ne csak magadért vállald el.... hanem miattunk is. - a pillantása át ment könyörgőbe, a cicaszemei csak úgy csillogtak.
- Öh.... re-rendben... Elvállalom - bólintott magabiztosan, de egy kicsit sem volt az. Éppen a halálán volt, azt hitte el kezd sírni. Elfog ájulni, meg fog halni... de Kibumnak igaza van.. ideje legyőzni a félelmeit és tenni valamit.. mert ez egy nagy lehetőség a számukra. Nagy levegőt vett, mert tudta, most elkezdenek rögtön próbálni... remek. Végignézte, ahogyan JongHyun lesegíti a színpadról, hogy e többek ellássák a sérült Kibumot. Miután Jong visszasétált, Baek odaballagott hozzá, és megbökte a vállát..
- Izé... neked oké, hogy én fogom játszani a szerepet?
- Eh? - nézett értetlenül.
- Mármint... tudod.. a csók jelenet - morzsolgatta az ujjait.
- Már miért ne lenne oké? Nincs abban semmi nagy - vonta meg a vállát.
- De ti... Kibummal nem vagytok együtt?
- Tessék? - Szemei hatalmasra kerekedtek, majd kitört belőle a nevetés. - Jaj, hát ez jó... Nem, nem Baek. Bummie és én nem vagyunk együtt, csak legjobb barátok vagyunk.. Köztünk sosem volt szó szerelemről, szóval nyugodtan megcsókolhatsz - vigyorodott el, talán picit perverzen, amitől megmeredt. - Nyugi, nem harapok - vigyorrá mosolyra szelídült -, annyira.. - tette hozzá. - Akkor próbáljuk el az egészet, nézzük meg BaekHyun mennyit tud, ha hibája van kijavítjuk! - tapsolt kettőt JongHyun.
~°~°~°~°~°~
Az este túl gyorsan eljött... túlságosan is gyorsan, és a két előadás is elillant... Most fog jönni, amibe meg kell csókolnia JongHyunt... próbán nem csinálták. Izzadt a keze, a szíve kiakart robbanni a helyéről, a lábai remegtek, úgy érezte össze fog esni. Sokan voltak... túl sokan.
- BaekHyun - állt mellé Jong. - Nem lesz semmi baj.. ígérem. Ne a közönséget nézd, mikor kimegyünk, hanem engem... csak is engem, rendben?
- Igen... - bólogatott. Azt fogja tenni, le se fogja venni a szemét JongHyunról. Megpaskolta az arcát, ivott egy korty vizet, és mikor minden elsötétült, tudta, hogy itt az idő. Ki kell mennie.. és eljátszani a szerepet... ezt most nem ronthatja el.. Nem teheti! Vett egy hatalmas levegőt, széles mosolyt tárt az arcára, amit JongHyunra villantott, majd kisétált.. ezt most megcsinálja!
*
Már a végénél jártak.. hamarosan jönni fog a csók jelenet... Eddig annyira jól csinálták, nem most a végén akarta elszúrni, pedig úgy érezte el fog esni, mikor közeledni fognak egymáshoz.. hogy a végén csókot váltsanak.
- Azt mondtad ne legyünk többé barátok! Ellöktél magadtól, csak azért, mert szerelmes lettem beléd.. mert féltél, hogy az iskola undorodni fog tőlünk. Nem mertél felvállalni, ezen kívül szétkürtölted a melegségem és inkább megszakítottál velem minden kapcsolatot.. ezután még van pofád idejönni azzal, hogy kell a segítségem?! - Baek meglökte JongHyunt, aki hátratántorodott.
- Kérlek Junsu(Baek).. tudom, hogy önző voltam.. de hiányzol. Hiányzik minden, ami velünk történt. Igen, féltem.. féltem, mert nem akartam, hogy ha összejövünk bántsanak téged.
- Most a képembe hazudsz?
- Nem Jun... nem hazudok - megfogta a fiú kezét, aki most nem lökte el. - Szeretlek.. - suttogta halkan.
- Kwan(Jong)...
- Szeretlek - ismételte meg. - Bocsáss meg nekem mindenért..
- Kwan én.. - elcsuklott a hangja. - Én is szeretlek, de amit tettél..
- Tudom.. szörnyű ember vagyok, hibát követtem el, és úgy bántottalak meg, hogy az volt a célom, hogy ez ne következzen be. Sajnálom. Mindent sajnálok. Kifoglak engesztelni..
- Hát az jól is teszed - mosolyodott el halványan.
- Mi lenne, ha megcsókolnálak az egész suli előtt?
- Kwan, nem kell ilyet tenned - kezét az arcára simította.
- Én szeretném - ragadta meg a karját, és kihúzta a "mosdóból". JongHyun érezte, hogy Baek keze egyre jobban remeg, olyan érzése volt, hogy össze fog esni, a közönség pont nem látta a másik oldalát, ahol a mikrofon helyezkedett el így eltolta a szájától, majd elkezdett suttogni, de úgy, hogy BaekHyun halhassa. - Csak rám nézz Baek, csak rám.. - mondta nagyon halkan, közben látta, hogy BaekHyun is eltolja a mikrofont, hiszen innen már nincs szövegük. Lassan, alig észrevehetően bólintott, Jong pedig folytatta. - Ne gondolj semmire... csak csókolj meg - ez volt az utolsó szava, maga felé fordította Baeket, és mélyen a szemébe nézett, és elmosolyodott. Az arcára tette a tenyerét, amibe a fiú belesimult, majd közelebb hajolva ajkaira tapasztotta az övéit. Lassan mozgatta őket rajta, a háttérben pedig a közönség már tapsolt és fütyült.
BaekHyun beleremegett a csókba, már el akart húzódni, mikor JongHyun nyelve siklott végig alsó ajkán, amitől majdnem megugrott. Komolyan elakarja mélyíteni ezt az egészet? Pont most? A színpadon?... Végül is.. éppen az álompasijával csókolózik.. szóval az nem bűntett, ha beengedi... igaz? Ó, Byun BaekHyun, túl sokat gondolkozol, Csak csókold vissza!
THE END
Tudom, fura a vége, de szeretnék majd neki egy második szösszenetet, de még nem most.... Majd, valamikor XD
