Dance Teacher
1.Fejezet
A Találkozás
Hossz: 1/9
Banda: EXO & SHINee
Szereplők: Byun BaekHyun, Kim JongIn, Krystal Jung, Park ChanYeol, Kim JongHyun
Párosítás: KaiBaek, ChanBaek, Kaistal
Műfaj: slash, hetero, fluff, dráma
Besorolás: +14 Később: +18
Figyelmeztetés: szereplők kora nem egyezik a valósággal
Hozzáfűzés: Na, akkor itt is lenne az első rész, és tudom, más prológusokat előbb raktam ki, de ehhez a történethez van több ihletem, így ennek kezdek neki először, remélem nem haragszotok ^^
~Dia💙
JongIn POV
Lassan pislogok, érezve arcomon a napsütés melegét. Kinyitom a szemem, oldalra fordulok átkarolva a feleségem derekát. Elmosolyodom, amint ölelésembe bújva laposan pislog. Apró csókot nyomok ajkaira reggeli köszöntésképp.
Harminchat éves, rajztanárként dolgozó férfi vagyok. Feleségem van három éve.. az én egyetlen Kystalom. Bár még nincs gyermekünk, nagyon szeretnénk, egyszerűen még élvezzük egy kicsit egymást társaságát.
- Mennem kell. - sóhajtom, ahogyan rápillantok a faliórára.
- Tudom. Csinálok gyorsan reggelit, addig el nem mész, míg nem eszel! - bök mellkason, kipattanva az ágyból.
Vigyorogva állok én is fel, hogy elmenjek letusolni. Nem vagyok már oly' fiatal, még is annak érzem magam, bár már nem járok annyit konditerembe mint tinédzser koromban, de jól tartom magam, nem engedem, hogy az izmaim a semmibe vesszenek. Kreol színű bőrömön érzem a hideg cseppeket, majd jólesően törölgetem át a testem, utána felöltözök valami elfogathatóba, hogy utána a konyhába sétáljak. Krytal már nagyban megterített, ami annyit jelent, hogy együtt szeretne velem reggelizni. Megforgatom a szemem, mosolyogva ülök le és kezdek el enni.
- Ez nagyon finom, Drágám. - bólogatok elégedetten, karórámra tekintve. - Jesszus, elkésem!
- Dehogy, még csak fél nyolc van. - legyint.
- Nem emlékszel?! Találkozóm van a tánctanárral, elég gázos lenne, ha úgy mutatnám be az osztályomnak, hogy még a nevét sem tudom. - állok föl, magamhoz véve a táskám. - Szeretlek, Édesem, majd jövök. - nyomok egy futó csókot az ajkaira, és a kocsikulcsot felkapva rohanok is.
Leparkolva a suli előtt vetem magam befelé, pár diáknak köszönve. Igazán nem értem a mai fiatalokat, nagyon szemtelenek tudnak lenni, de ettől függetlenül a szívemhez nőttek a rosszaságok.
Az igazgatóihoz érve észreveszek egy viszonylag alacsony és fiatal srácot, ahogy kényelmetlenül toporog, kipirult arccal.
Nagyon remélem, hogy ő a tánctanár, és nem ment már el, ha nem ő.
- Jó napot.. te lennél a tánctanár? - Sietek elé, meghajolva, ahogyan kell.
- Napot' igen, én lennék. Az egyik osztályfőnökkel már beszéltem, állítólag mind a három osztálynak ugyanakkor van az ofője, és akkor tarthatnák a táncórát. Ó, jaj, de modortalan vagyok, a nevem Byun BaekHyun. - mosolyodik el lágyan. Zavarban van, így tenyeremet a vállára helyezem nyugtatásképp.
- Én Kim JongIn vagyok, és igen az osztályfőnökin szeretnék, ha a táncot tanítana a kölyköknek. Ne haragudj, ha ezzel megbántalak, de hány éves vagy? Nagyon fiatalnak tűnsz.
- Nem sértesz meg vele. - kuncogja - tizenkilencet töltöm az idén. Tudom.. fiatal vagyok, de kiskorom óta odáig vagyok a táncért a keringő az egyik kedvencem, hisz' olyan gyönyörű és művészi, érted? - ecseteli, gyorsan, beleadva minden csodálatát, hadarva. Tehát egy kisfiúval van dolgunk.. ez vicces lesz.
- Persze, hogy értem. A művészet hozzám tartozik, rajztanár vagyok. - mosolygok. Ez a srác egy energia bomba, kíváncsi vagyok hogyan kezeli a srácainkat, mert ők aztán tiszteletlenek.
- Woah! Ez tök menő, én is nagyon szeretek rajzolni, de anyám azt mondta nem érek el vele semmit. - sóhajtja.
- Szívesen megnézném a rajzaidat valamikor, viszont nekem sietnem kell, örülök, hogy megismerhetlek, akkor ma tizenhárom órakor az udvaron - közlöm vele, majd amint csak bólint egyet továbbsietek, mert nem szeretnék késni az órámról.
Belépve a rajzterembe üdvözlöm a diákokat, ők illedelmesen felállnak és meghajolnak s most nyugodtnak tűnnek, tudom, hogy nem tisztelik, vagy nem tartják fontosnak a rajzórát, pedig igen is fejleszt, főleg a kreativitást.
- Ma új dologba kezdünk bele, mint mondtam, az animációba, kicsit nehéz és fárasztó, de izgalmas. - csapom össze a tenyerem, szememmel végigpásztázva az osztályt, hogy mennyire érdekli őket a dolog, mert nekem az is fontos, hogy nekik is jó legyen, s tudom nem tűnök szigorúnak, de sok dologból nem engedek, sőt, ha szemtelenek több feladatot kapnak. Sok diák szerint a jó-rossz tanár között vagyok valahol. - Tehát.. - kezdek bele, hangosan magyarázva, közben kivetítve pár videót, és sokuknak leesik az álla.. na igen, ilyen amikor rájönnek, hogy egy animációs mesében mennyi munka van. - Holnapra mindenkinek legyen pauszpapírja, és egy animációs ötlete. Mára ennyi lett volna, mehettek. - intek, és már látom előre, hogy senki semmit nem fog hozni, tehát ezt is nekem kell megvennem. Remek, dobjuk ki a pénzünk!
Az egyetlen bánatom, hogy saját osztályommal csak egy rajz óra van, és egy osztályfőnöki, pedig az én kölykeim igazán kedvesek.. már mint a másik két osztályhoz mérve.. de így, hogy az osztályfőnökin fognak táncolni, kicsit böki a csőröm.
***
Az órámra pillantok ami lassan megüti az egy órát, így összeszedem a rajzfelszerelésem, leviszem a tanáriba, berakva a táskámba, mert én aztán itt nem hagyom, tudom milyenek a gyerek, inkább rombolnak, nem építenek.
Az udvar fele véve az irányt -ami mellesleg betonozva van, és személy szerint nem örülök ennek annyira, mert ha a gyerek elesik nagyobb kárt szenved, viszont pozitívan is érint, hisz könnyebb rajta táncolni, főleg, hogy van kiépítve egy ilyen... színpad szerűség-, ahol Baekhyunt látom meg először, azután azt, hogy JongHyunnal beszélget, és nagyon vicces lehet a téma, mert mind a ketten hangosan felnevetnek, úgy látszik megtalálták a közös hangot. Közelebb lépdelve veszem észre, hogy BaekHyun két dolgot szorongat, egy mappát és a laptopját, gondolom azon van a zene, bár megbeszéltük, hogy a nyolcadikosok döntik el a zenét, lehet, hogy így könnyebb lesz.. vagy nehezebb, majd meglátjuk.
Melléjük érve JongHyun egyből elvigyorodik, átkarolva a vállam, gondolom menősködni akar, hogy ő aztán nagyon laza, pedig a legszigorúbb és legidegesítőbb tanárik egyike, még is kiváló munkát végez.. ő kapja itt a legjobb fizut.
BaekHyunra pillantok, aki elpirul, majd a mappát nyújtja felém. Értetlenül pislogok rá.
- Ja, csak mondtad, hogy mutassam meg pár rajzom. Így elhoztam a legjobbakat, megtisztelnél vele, ha véleményt mondanál.
- Hum. - bólogatok, kinyitva, kivéve az első lapot, ami egy férfit ábrázol.. Hm.. egyszerűbb lenne, ha látnám az erede..
- Az eredeti képet mindig a hátuljára ragasztom. - vágja el a gondolataimat.
- Ó... - motyogom, megfordítva, majd vissza és ezeket a mozdulatokat megismétlem párszor - A szeme túl alacsonyan van, sőt pici. Magát az arcot jól megalkottad, karakteres, akár csak az eredeti.. viszont a fülei nagyobbak lettek a kelleténél, a száj pedig... hát az a legrosszabb. - ecsetelem a véleményem, és látom, a mosolya lassan lehervad az arcáról. Na ne, ügye ez most nem fog nekem itt bőgni? Mert ha igen, akkor falnak megyek, ő kért tőlem véleményt.
- Most miért vagy ilyen izé JongIn-ah? - kapja ki kezemből a rajzot JongHyun, hogy közelebbről megnézze. - Nekem tetszik, Baek, szerintem állati jó lett, én pálcika embert sem tudok rajzolni.
- Persze, mert te egy matek tanár vagy, azt sem tudod, hogy mi a za művészet, és ez a rajz láthatólag hibás.
- Te leszel mindjárt hibás, ha...!
- Nyugi... ez csak egy rajz. - veszi magához a lapot és a mappát. - Ne haragudjatok, ha ezzel gondot okoztam.. ne miattam legyen köztetek konfliktus. Hagyjuk ezt a rajz témát. - sétál el az egyik közelebbi padhoz, letéve a cuccait.
- Megsértetted. - morogja Jong.
- Sértette meg a halál, véleményt kért, megkapta.. az a rajz nem jó, nem véletlen, hogy az anyja azt mondta neki hagyja abba. Nem tud rajzolni.
- Mekkora egy tahó vagy te, Kim JongIn.
- Köszönöm. - vigyorgok.
- Nem bóknak szántam... ó! Nézd, SeKyung hozza az osztályainkat.. milyen aranyos.
- Megtennéd, hogy nem mellettem olvadozol, és odamennél hozzá, bevallani, hogy szerelmes vagy belé?
- Szerelmes? ÉN? Abba a nőbe?! Soha, előbb kérném meg térden állva BaekHyun kezét. - végig halkan mondja, de a végén hangosan felnevet.
- Szórakozol velem. - kerekednek ki a szemeim.
- Be careful In-ah. - csapkodja meg a vállam, majd rakoncátlan osztályához indul.
BaekHyun felé fordulok, hogy szóljak neki, de ő már rég az osztályokat pásztázza aggódó, még is izgatott tekintettel... gondolom nem volt még dolga ennyi gyerekkel. Mivel nem kell szólnom neki én is az osztályomhoz lépek csitítva őket, míg mindenki el nem halkul, és intek BaekHyunnak, hogy jöjjön közelebb, mutatkozzon csak be. Pír szökik az arcára, de lenyeli idegesség gombócát a torkában, és felvesz egy komoly és érett arcot, amin igazán meglepődök.
- Byun BaekHyun vagyok. Tánctanár. Kiskorom óta tanulok táncolni, hip-hop zenétől a popig, keringőig, sőt balettezni is tudok.. bár azt inkább hanyagolom.. Nem kell izgulnotok, félnetek, aggódnotok azon, hogy nem tudtok táncolni és mondjuk ráléptek a párotok lábára, persze fogtok hibát véteni, hiszen csak emberek vagyunk. Arról is biztosíthatlak titeket, hogy az elején unni fogjátok, de a legvégén, mikor a lányok gyönyörű ruhában lesznek, a fiúk pedig elegánsan felöltözve... tökéletesnek fogjátok magatok érezni. Elismerem, kicsit izgulok, mert ilyen sok fiatallal egyszerre nem volt dolgom.. arról is hírt kaptam, hogy ti fogjátok kiválasztani a dalt, mellyel semmi bajom, de előbb az általam választott zenére tanítalak meg titeket, egy már megtervezett koreográfiát, utána sokkal egyszerűbb lesz kitalálni, összerakni egy új koreot a ti zenétekhez. Esetleg van kérdés? - fújja ki a levegőt.
- Hány éves? - Kiabálja be valaki.. szemtelen kölyök.
- Ne haragudj, hogy.. - kezdek bele, de leint.
- Nincs gond, JongIn, gyereke és kíváncsiak. Tizennyolc vagyok. - Hátam mögül hatalmas meglepetés sóhajok hallatszódnak.
- Van barátnője? - Kérdezi pár lány, amire kemény, feszített arcal fordulok hátra, rögtön abbahagyják a kuncogást.
- Nem nincs. - rázza meg a fejét - Egyéb kérdés?.... Nincs? Remek. Mindenki keresse meg a párját, bár még csak az alappal kezdjük, de jó lenne, ha nem három perccel később a párotokra vadászna.. Oké. - tapsol párat - Egyszerű lesz, figyeljetek! - és már kezdi is, s miközben számolja a ritmust, én csak követem a szememmel a kecses lépéseit. Előre-oldalt-zár, hátra-oldalt-zár... A lépéseiből már látszik, hogy ért hozzá.., mert mikor elkezdik csinálni a gyerekek, az övé teljesen más..
Perceken át csinálják, látszik, hogy kicsit fáj már a lábuk, így BaekHyun megkönyörül rajtuk.
- Oké, most a párotokkal. Tudjátok a tánctartást, igaz? - kérdezi, majd büszkén elmosolyodik, ahogyan kivétel nélkül mindenki tudja. - A fiúk kezdenek, jobb lábbal előre, lányok ti bal lábbal hátra.. És! 1-2-3 - mondogatja hangosan, addig, ameddig mindegyik gyerkőcnek sikerülnek a lépések. - Ügyesek vagytok. - tapsol ismét, és még magyaráz valamit, gondolom az új lépéseket, de én csak nézem a gyerekeket, akik nevetgélve csinálják az egészet.
Tudom, hogy fáradtak, így amint kicsöngetnek, elengedem őket.. pedig beszélni akartam volna velük..
- Beszélnünk kell a hangról. - hallom meg magam BaekHyun komoly hangját, sehol nincs benne gyermetegség, és mikor arcára pillantok sehol sincs pír, se kedves mosoly.
- Vannak hosszabbítóink, betudjuk üzemelni a hangfalat.
- Ó, ez remek! - végre elmosolyodik, se megzavarja a telefonja csörgése - Szia, édes! Ah... igen.. már indulok.. Tényleg? De aranyos vagy, nagyon szeretlek.. Igen... Tudom!.. Oké.. Csókollak, sietek! - teszi le a mobilt - Mennem kell, Jövőhéten találkozunk.. - indul meg, de én elkapom a karját.
- Várj.. nem azt mondtad a gyerekeknek, hogy nincs barátnőd? Hazudtál nekik?
- Nem. - rázza meg a fejét, ártatlanul pislogva - Csak annyit mondtam, hogy nincs barátnőm.. oda figyelhetnél.. viszont én sietek. - felkapja a laptopját és már szalad is el..
Lesokkolva bambultam magam el.. "Azt mondtam nincs barátnőm" Jesszusom, ez meleg? Jó egem... Nem mint ha bajom lenne vele, csak nem igazán szeretem ezt a dolgot. Se látni.. se hallani róla, pedig tudom, hogy ma már ez egy elfogadott dolog.. Nincs mit ezen fényezni, undorodom a melegektől, na. A padra téved a tekintetem, ahol otthagyta a mappát. Szemeim elkerekednek, majd kíváncsiságomnak eleget téve szedem ki belőle majdnem az összes rajzot. Ismét az kerül a kezembe, és most egy kicsit jobban megvizsgálva a lapot, észreveszek egy apró írást az alján... 'Radírozás nélkül' Ó, bakker... Azért néz ki így, mert nem radírozott rajta egyszer sem!
Hiper gyorsasággal veszek elő egy másikat, ami ugyan az, de radírozással... és..hát hűha. Nem tökéletes, de.. a száján kívül mindent helyesen rajzolt le, talán pár plusz árnyékkal. Tehát tud rajzolni, én meg leoltottam szegényt. Aish! Máskor jobban nézd meg azt a cseszett lapot Kim JongIn! Okosabb leszel tőle..
Jövőhéten bocsánatot kéne kérnem tőle.. de nem akarok egy meleg fiúval beszélgetni.. Jobb ötletem van! Írok egy pici levelet, és ráragasztom a radírozás nélkülire.. és meg van oldva, ügye? Remélem.
Felsóhajtva sétáltam vissza az épületbe, hogy felvegyem a táskámat és hazainduljak az én egyetlen szerelmemhez. Hosszú nap volt ez, és szeretném a karjaim közé zárni, szeretkezni vele. Igen, az most nagyon jól esne.
*
- Hazaértem! - kiáltom el magam, amire rögtön előttem termed a világ szépsége - Szia, Drágám. - nyomok egy csókot a mézédes ajkaira.
- Szia... - karolja át a nyakam. - Milyen napod volt?
- Igazán fárasztó. - csücsörítem a számat durcásan.
- Nem vagy te gyerek, hogy ilyet csinálj! - kuncogja el magát. - Na és a tánctanár? Szép nő? - húzza el a száját.. kis féltékeny.
- Fiú. - mondom komoran.
- Fiú? Akarod mondani férfi?
- Nem, Drágám. A diákjaink tánctanár egy homoszexuális tizennyolc éves fiú!
- Meleg? - kerekednek el a szemei. Bólintok. - Wah, ez milyen fain, itt nem nagyon szokták felvállalni, pedig elfogadott.. na és? Édes, cuki fiú? Vagy inkább rondaság?
- Nem nagyon nézegetem a velem azonos nemeket, Szívem, erre nem tudok választ adni.
- Ah rendben... mond csak.. - simít végig a mellkasomon, ami jóleső, bizsergető érzést hagy maga után. - Szeretnéd, ha megmasszíroználak? - mosolyodik el huncutul, és tudom, hogy eddig minden masszásnak szex lett a vége. Kajánul elvigyorodom.
- Benne vagyok. - csókolok a nyakába, majd egyre lejjebb s lejjebb.. jó estém lesz.
BaekHyun POV
Nem régiben kaptam egy levelet, amiben egy általános iskola felkért engem, hogy tanítsam a háromosztályos nyolcadikosokat keringőzni. Igazán boldogan mentem bele a dologba, hiszen én inkább fiatal felnőtteknek tanítok táncot.
Tizenkilenc éves leszek hamarosan.... szerencsémre én pont abba a korba születtem, ahol már sokkal többen elfogadják a melegséget, mert igen, homoszexuális vagyok. Bár az érzéseimet néha nem tudom hova rakni.. odáig vagyok a női testért, mármint, nem kívánom meg őket, csak irigylem azt, ami nekik van. Félreértésekbe ne essünk, jól érzem magam a bőrömben, férfi vagyok, annak születtem és nincsen transznemű hajlamom, soha nem operáltatnám magamat át. Féltékeny és irigy vagyok. Olyan szép fenekük van és széles, fogható csípőjük.. a mell az egyetlen dolog ami hányingert kelt bennem, főleg ha a nő még ki is dobja őket, é szerintem már van egy határ, de mindenki maga dönti el, hogy mit hova rakosgat.
A pasimmal élek együtt, aki már elmúlt harminc, de nem tehetek róla... bejönnek az idős pasik. Tapasztaltabbak, mint az olyanok, mint én. Nagyon szeretem ChanYeolt, és most talán mindenki egy pénzéhes kurvának hisz, aki még nagyon naiv is, mert Chant még csak négy hónapja ismerem, vele élek, és eléggé pénzes ember. Na most én nem a vagyonába szerettem bele, hanem magába a férfiba... Már amikor megláttam a buliban iszogatni, akkor már nagyon bejött nekem, és ki is voltam, mikor oda jött hozzám.
Lassan fordulok karjaiba, mellkasába bújva. A hangja reggelente nagyon mély és vonzó, mint szex közben. Na igen, a szex nem a kedvencem, romantikusabb fajta vagyok, Chan viszont szeret vadul beledöngetni az ágyba, még a szüzességem is úgy vette el... hát vagy tetszik, vagy nem, még véreztem is, igen, naiv vagyok, mert egyszerűbb lenne elhagynom, de a buta szívem nem engedi, hiszen bárhol máshol nagyon romantikus.. amit nagyon szeretek benne. Bárcsak az ágyban is így lenne.
- Baekie, elfogsz késni. - morogja. - Nem ma mész abba az iskolába?
- De igen! - pattanok ki az ágyból. - Ah, nincs időm enni! - toporzékolok hisztisen, kikapkodva a ruháimat a szekrényből, amit gyorsan magamra is aggatok. - Elmentem. - Nyomok egy puszit az arcára és felkapva a kulcsaimat rohanok is.
Az iskolába kipirulva érek, zihálok és izzadok. Ennyit arról, hogy fontos az első benyomás, tuti úgy nézek ki, mint egy csapzott ló. Beletúrok a hajamba, ami most biztos rosszabbul áll, mint eddig. Megkérdezem a a portást, hogy merre találom a tanárit, és amint odaérek megállok a bejáratnál, kelletlenül toporgok.
- Te vagy BaekHyun? - áll meg előttem egy ugyan olyan magasságú férfi, mint én.
- Igen. - bólintok.
- Remek, Kim JongHyun vagyok. Az egyik osztályfőnök volnék. - hajol meg, amit viszonzok. - Fiatalnak nézel ki.
- Te meg öregnek. - szemtelenkedek, de rögtön bocsánatot kérek. - Fiatal vagyok.. tizennyolc éves. - mosolyodom el, mire tőle döbbent pillantásokat kapok... mindig meglepődnek a koromon, de soha nem értettem miért. Fiatalok nem lehetnek tanárok, vagy sértésnek számít? Komolyan nem értem.
- Hát ez aranyos. - nevet fel. - Jó lesz a gyerekeknek, hogy ilyen fiatal lesz a tánctanáruk, érdekesebb lesz. Lázadó fiatal vagy? Mert ez a rózsaszín haj...
- A, nem, nem lázadok, csak az életem értelmének így tetszik. - vonok vállat hanyagul.
- Így? - ráncolja a szemöldökét, de ajkain megmarad a mosoly. - Elég csapzott vagy.
- Elaludtam, és mivel nincs autóm, futottam.
- Értem, szeretsz futni?
- Szoktam. - adok rövid választ.
- Addig jó, régen én is szerettem, de ma már csak kondizok. Viszoont, nekem mennem kell, ma még találkozunk! - veregeti meg a vállam, és besétál a tanáriba, én viszont tovább várok, mert annyit tudok, hogy még két tanárral kell találkoznom.
Toporgok még egy ideig, mikor megáll előttem egy magasabb férfi. Kérdezi, hogy én vagyok-e tánctanár, közben meghajol. Jesszus, de jó képű!
Bemutatkoztunk egymásnak és persze, hogy ő is érdeklődik a korom felől. Lefogok hidalni, ha a diákok is megfogják kérdezni, pedig biztosan felteszik a kérdést.
Szó esett a rajzról, amit nagyon szeretek, de anyum szerint faszt nem érnék el vele, viszont tánctanár se lehetek életem végéig, attól, hogy még szeretem ezt csinálni, és igen, még ráérek a jövőn aggódni, ám mindig a szemem előtt lebeg az a baszott DE. Ez pedig sokszor elveszi a kedvem.
Még megbeszéltük, hogy mikor és hol találkozunk, után elköszönt ő is. Három osztály van, így egy osztályfőnökkel nem találkoztam. Bár nem mint ha baj lenne. Délutánra kell visszajönnöm, na meg a portástól meg kell kérdeznem hol van az a bizonyos kőudvar, mert ez a suli botrányosan nagy, és sok ki-bejárat van.
Mivel nem sietek végre sehova, nyugodtan sétálok, végül megállok egy kávézónál, hogy egyek és igyak valamit...
~ ~ ~ ° ~ ~ ~
Mivel most időm van még, csinosíthatok magamon. Előkapom a kedvenc szűk fekete nadrágomat, hozzá pedig a halvány rózsaszín ingemet, és a fekete cipőmet. Hajamat előre fésülöm, ezzel elérve, hogy szemembe lógjanak a fürtjeim. Szemeimet erősen kihúzom feketével, arcomra varázsolok egy mosolyt, és indulok is az iskolába. Szerintem bárki rám néz, egyből megvigyorogtatom, a ragyogó arcom miatt. Bár elég hülyén nézhetek ki, vagy őrültnek, miközben vadul mosolygok, egyik kezemben a laptopom, másikban a rajzmappám.
Beérve a suliba a portás egyből segített nekem eligazodni. Az udvaron már ott várt JongHyun, valamit nagy nézve a telefonján. Beharapom az alsó ajkam és mögé settenkedek, válla felett nézve mit csinál.
- Te a képeimet bámulod? - nevetek végül fel.
- A rohadt életbe! - hördül fel, megpördülve. - Naná hogy a tieidet, tökre érdekeseket mondanak rólad az interneten.. tényleg meleg vagy?
- Aha. - bólintok rá, mert nincs mit titkolni.
- De menő!
- Nem vagy te túl öreg, hogy ilyeneket mondj?
- Szemtelen vagy. - motyogja, de a vigyor nem tűnik el az arcáról.
- Egy fiatal, szemtelen, buzi fiú. - kuncogtam.
- Szeretsz viccelni a nemi identitásodból? Nem olyannak tűnsz, aki utálná magát ezért.
- Bevallom, néha magamba tudok zuhanni, és úgy tekintek erre az egészre, mint egy átok, de utána ránézek a barátomra, és minden negativitás tova száll.
- Ja... a pasid..
- Ühm.
- És te vagy alul mi? - tör ki belőle a nevetés, amire én karon csípem, de vele nevetek.
JongIn jelenik meg előttünk, és mélyen elpirulok, miközben JongHyun átkarolja a vállát. Mélyen hallgatva nyújtom át neki a mappát, de csak értettlen pillantásokat kapok tőle, én pedig elmagyarázom, hogy benne vannak a rajzaim. Izgatottan várom a véleményét, de az első művem, amit kihúz, pont egy radírozás nélküli, és bízom benne, hogy észreveszi.. de ehelyett jól leolt. Na szép. A mosolyom lehervad, szomorú arcot ölelek magamra. Tisztában vagyok azzal, hogy nem vette észre a kis feliratot, de akkor is szíven ütöttek a szavai.
Lerakom a mappát és a laptopomat a közeli padra, ám alig telik el pár perc, az osztályok kivonulnak. A! Milyen sokan vannak, és mindent a kezeim alá vonhatom, bár még magam is gyerek vagyok, ez nagy kihívás lesz a számomra.
Komolyságot erőltetve magamra mutatkozok be nekik, és PERSZE, hogy megkérdezik, hány éves vagyok, és van-e barátnőm.. Aish! Mai fiatalok.
Attól függetlenül, hogy most látnak először, és én is őket, egyből gyakorlásra fogom őket.
Az alaplépés egyszerűen ment nekik, és picit meglepő volt számomra, hogy tudták a beállást.. bár nem mint ha az olyan észvesztően nehéz lenne, de örülök, hogy nem kell nekik mondogatni, hogy hova rakják a kezüket.
A vége fele már eléggé fáradtnak tűntek, pedig még nagyon az elején tartunk, de nem igazán panaszkodnak.. na majd fognak. JongInhoz sétálva, a hangra, és a zenére tereltem a szót, és mindenemet megfeszítettem azért, hogy a vérem ne tolódjon az arcomba.. nem pirulhatok el mindig, mikor beszélgetünk.
Beszédembe a telefonom csörgése zavar meg, és ki más ne hívna, mint ChanYeol? Hiányzom neki, minden szavával megmosolyogtat. JongIntól elköszönve már indulnék is, de elkapja a karomat, azzal, hogy azt mondtam a gyerekeknek, hogy nincs senkim, én pedig otthagytam azzal a mondattal, hogy nekem csak barátnőm nincs. Biztosan nagyon lesokkoltam.
Félúton jutott eszembe, hogy otthagytam a mappát. Remek, nekem pedig benne van egy fontos rajzom, amit beszeretnék adni egy versenyre és holnap van a határidő. Ah.. én aztán már nem fordulok vissza! Holnap majd bemegyek érte, remélem valamelyik tanár észre veszi, és nem egy diák. Pedig egyszerűbb lenne visszafordulnom, de akkora egy lusta dög vagyok.. AISH! Hagyjuk. Hazamegyek!
Belépve a házba megcsap a finom illat, biztos vagyok benne, hogy Chan csinált vacsorát. Mosolyogva léptem be a konyhába, ahol már megvolt terítve, gyertyák voltak szinte mindenütt. A hülye romantikus fejét!
Ahogy meglát engem, átkarol és megcsókol, amit örömmel viszonzok, majd kérdéseivel bombázva ülünk az asztalhoz, én pedig szeretettel körítve elmesélem neki a napomat, majd ő is beszélni kezd, szinte be nem áll a szája, de ezen csak egy jót mosolygok.. Nagyon, de nagyon szeretem őt.
Folyt.Köv.
