Randiznál velem?
BaekJin / OnBaek
Banda: EXO & SHINee
Szereplők: Byun BaekHyun, Lee Jinki (Onew), Kim JongDae
Párosítás: BaekJin / OnBaek
Műfaj: slash, fluff, dráma
Besorolás: +14
Figyelmeztetés: Trágár szavak
Hozzáfűzés: Őszinte leszek, soha nem hittem, hogy ezt a két embert összerakom párosként... de csak összejött, mint a JongBaek :'D Remélem tetszeni fog, jó olvasást Cicáim <3
Napok óta figyel engem, és ez rohadtul felbassza az agyam, tudom, hogy mekkora egy nőcsábász, így nem értem miért engem nézett ki magának.
Mindig leül a jobboldalon lévő legelső asztalhoz, hogy jobban rám lásson. Messziről, de flörtöl velem, miközben előtte ül egy csaj. Kicsit sem idegesít, dehogy!
Byun BaekHyun vagyok, huszonhárom éves, és még soha nem volt párkapcsolatom, főleg, mert melegként eléggé nehéz az életem, bár nem mint ha szerelem hozzátartozott volna az életemhez, pedig igazán jól kijövök az emberekkel. Még egyetemre járok, de elkezdtem dolgozni egy étteremben, s nagyon is szeretem ezt a munkát.
- Jó napot kívánok, mit adhatok? - Erőltetek magamra egy mosolyt.
- Tudod a nevem, Bacon. Igazán abbahagyhatnád a sablonszövegedet. - Vigyorog negédesen... fúj de utálom.
- .. Tehát mit kér? - Kérdezem ismét, jegyzetemet elővéve.
- Ah, most csak desszertet kívánok, valami újat szeretnék kipróbálni. Rád bízom magam. - Kacsint egyet.
- Értem. - Sóhajtom és már mennék is további vendégek felé, de utánam szól.
- Kettőt hozz a desszertből, jönni fog egy nőm. - Nevet fel... Komolyan, ez a csávó egész háremet tart.
- Igen is. - Bólintok, és végre nem hallom tovább a szövegelését és nyugalomban mehetek a többiek felé.
Mivel ide nagyon szeretnek járni az emberek, hiszen minimálisan olcsó, és nagyon finom ételetek készítenek a szakácsaink, soha nincs olyan, hogy ne lenne telt ház. Valaki képes órákat kint várni az épület előtt, hogy senki ne előzzem meg, de ez szinte lehetetlen, mert nagyon sokan foglalnak le asztalokat hetekkel korábban.
Miközben adtam le a korábban felvett rendeléseket, kiszúrtam, hogy annak a gyökérnek az adott "nője" már itt van... Igazi, undormány. Mármint, biztos borulnak előtte a férfiak, hiszen a fél feneke kint van abból a rövid és szűk szoknyából, a póló kivágásáról már ne is beszéljünk, szinte nem is takarja a mellét. Hát hogy lehet így eljönni egy étterembe? Nem szégyenli magát? Főleg az az egy kiló smink ami a pofáján van. Rárakva tálcára a desszertet tartok az asztalukhoz, reménykedve, hogy ma már nem szól hozzám.
- Jó étvágyat. - Próbálom megütni a kedves hangnemet, bár szerintem inkább úgy hallatszott a mondatom, hogy "Fulladjatok meg", de nem baj.
- Köszönjük. - Mosolyog rám a nő túlplasztikázott ajkaival.. komolyan, itt fogom elhányni magam. - Ó, ez epres? Jaj, Jinki ez a kedvencem, honnan tudtad? - Sikongat, nekem meg a pofám leszakad, miközben ez a paraszt elégedetten elvigyorodik.
- Ismerem a nőket, édesem. Ennyi.
- Olyan édes vagy! - Én meg keserű vagyok! Most lett elegem, így lassan kifújom a levegőt, és inkább visszamegyek a pulthoz, hogy kivigyem a többi rendelést. Legalább édes párosok is vannak itt, mert attól még, hogy meleg vagyok, a heterokat is aranyosnak találom... csak a túljátszott kapcsolatokat nem.
Rápillantok az órámra, ami este kilencet üt, tehát zárás van. Holnaptól nem fogok dolgozni két hétig, mert a tanulásra nagyon oda kell figyelnem.
Már csak az asztalokat takarítom, mikor megjelenik mellettem a legjobb barátom, Dae.
- Az a paraszt megint előadta magát? - Nevet fel.
- Haha, nagyon vicces... nem tudom mit akar tőlem, érted? Nőkkel enyeleg, még is mindegy egyes alkalommal rám kacsint, és elég gyakori, hogy bókol nekem. Olyan agyfaszt fogok kapni tőle. - Marok fekete hajamba.
- Neked már most bajok vannak az agyaddal.. egyértelműen tetszel neki.
- Ne idegesíts ezzel, bennem is felmerült, de szerintem játszik a szűzies érzéseimmel.
- ..TÉNYLEG! - Hangosan felröhög. - Te még szűz vagy. - Csapkodja az asztalt.
- Baszottul nem vagy humoros.
- Haver, én biszex vagy, és a szüzességem egy pasival vesztettem el, tizenhat évesen!
- Nem lennék rá büszke. - Forgatom meg a szemem. - Befejeztem... két hét múlva találkozunk. - Pacsizok le vele, az öltöző fele haladva.
Akkor... két hét kemény tanulás.. Jesszus, de nincs kedvem az egészhez, de semmiért nem hagynám abba az egyetemet, és amint befejeztem, szeretnék nyitni egy saját éttermet, ahol az első szabály az lenne, hogy nyomorult, szoknyavadászok nem jöhetnek be, se az aktuális ribancuk. Igen, ez elég jól hangzik. Felkapva magamra az utcai ruhát léptem ki az épületből, és egy sóhaj kíséretében hazaindultam, hogy bepakolhassak pár cuccot a táskámba, mert én aztán nem fogok ide-oda mászkálni az egyetem miatt.. nem, beköltözöm erre a két hétre a kollégiumszobámba, ahol eredetileg is laknom kéne, de az meg túl messze lenne a munkahelyemtől. Ja, komplikált az életem, és kezdem nagyon unni a távokat.. Lehet vennem kéne egy autót? Hiszen a jogsit már huszonegy évesen leraktam.
Ja, csak nincs pénz rá. Na majd egyszer.
*
Tényleg megerőltettem magam, annyit tanultam, mint az égen a csillag. Mit ne mondjak, nagyon fáradt vagyok, és az agyi kapacitásom is nagyobb lett, még is olyan hülyének érzem magamat, mint egy ötven éve hordott büdös, lyukas zokni.
De legalább a munkámmal elfoglalom azt a fogyatékos agyamat, és ellazulhatok... nagyon reménykedem abban, hogy Jinkit nem fogom látni többet.
Boldogan léptem be a munkahelyemre, ahol JongDae egyből a nyakamba ugrott, elmondva vagy ezerszer, hogy mennyire hiányoztam neki... pedig ez csak két hét volt. Mi lesz amikor már közelednek az év végi vizsgáim? Arra két hónapot fogok kikérni, mert megtehetem a diáki munkám miatt.
A szakácsaink is boldogan köszöntenek, majd a főnök kiüvölti, hogy nyitás van, így nem habozunk, mikor kilépünk az öltözőből már majdnem minden asztal foglalt... ezek az emberek ennyire megszállottak a kajáinkal kapcsolatban? Nagyon durca.
Eltelt három óra, és annyian beakartak jönni, hogy a raktárból előkellet vennünk a pótasztalokat és pótszékeket. Elég nehéz volt, mert nem kevés vendég kért VIP-t, így állandóan vittük a többi pincérrel az ételeket, amit a szakácsok nagyon jól viseltek.
Hallottam egy "legendát" erről az étteremről még nagyon rég, de már több mint öt éve nincs ilyen, mert betiltották egy baleset miatt, de azért jó lenne megpróbálni.
Ajkaimba harapva kéredzkedtem el egy picit, így egyből a raktárba tartott az utam. Kicsit tovább mentem mint a székek és az asztalok, mikor megpillantottam azokat a csodákat. Tökéletes, minden méretből három van. Görkorcsolyák! Igen, régen ez az étterem szórakoztató is volt, azzal, hogy a pincérek görkorikkal vitték ki az ételeket. Gyors is és praktikus! Magamhoz ölelve a kellékeket keresek egy nagy zacskót, hogy belerakjam eme csodákat.
Felfele haladva már előre látom, hogy az alkalmazottak le fognak szidni, hogy most azonnal vigyem vissza ezeket, de nem fogom. Már előre felhúztam egyet, hogy lássák, nem lesz semmi baj. JongDaenak szóltam először, hogy csináljon nagyobb helyet az asztalok közt, és ő egyből benne volt, hiszen nagyon szeretné kipróbálni a görkorcsolyás felszolgálást.
Szépen lassan minden pincérhez eljutott a hír, és csak páran ellenkeztek, ami nagyon meglepett.. De mindegyik halkan felnevetett, hogy a főnök máglyára fog minket küldeni. Hát, bocsi főnök, túl sok a vendég, és nagyon nem akarnak elfogyni, fel kell gyorsítani a dolgokat. Az egyik szakáccsal lebeszéltem, hogy a lágy zene helyett, valami diszkósabbat nyomjon, és kicsivel hangosabban is. Lassan elvigyorodom, felkapva két tálcát, s egyensúlyozva viszem ki a következő rendelést.
*
Egészen estig jól ment ez az egész, semmi baleset nem történt, s bár bánatomra Jinki még is eljött, egyetlen egy nő se volt a közelében, így kicsit megnyugodtam, és semmiféle bókot sem kaptam, se flörtöt, csak egyszerűen beszélgettünk, és úgy láttam, hogy neki nagyon-nagyon tetszik az új stílus. Végül pedig eljött a zárás idő, minden alkalmazott fáradtan rogyott le a székekre, lihegve, de boldogan..
Lassan oldalra pillantok, és észreveszem, hogy Jinki még mindig ugyan ott ül, s engem néz lágyan mosolyogva.
- Hé. - Ülök le elé. - Már zárás van, menj ki. - Dorgálom meg, s egyáltalán nincs a szavaimban gúny.
- Hm.. fáradt vagyok. - Dől az asztalra.
- Te? És mond csak el nekem, miben fáradtál el oly annyira?
- Ah, ne is kérdezd, de komolyan! A munkám totál ronccsá tesz, s csak itt van nyugtom. Na meg a sok ribancból is elegem van, szerencsétlenek nem fogják fel, hogy bármit tesznek, nem leszek a párjuk, vagy valami annál is több. Mindegyik csak a pénzre megy. - Sóhajtja. - Esküszöm, inkább kikürtölöm, hogy meleg vagyok, csak hagyjanak már. - Dől belőle a szó, nekem pedig leesik az állam. "Inkább kikürtölöm, hogy meleg vagyok" Ezt most csak én értettem félre... vagy ő tényleg meleg, vagy csak annak akarja tetetni magát?
- Értem... húha, hát, nem hittem volna, hogy ilyen problémáid vannak. Azt hittem, hogy az a kiköpött cégvezető vagy, aki bármit megkaphat, és még élvezi is.
- .... - Semmi reakció, mint ha gondolkodna. - Te még szűz vagy? - Méreget gyanúsan.. MI A? Ennyiből rájött? Na ne bassz!
- Ezt... ezt meg honnan? - Szemeim labda méretűre kerekednek.
- Ah, csak olyan kis naiv vagy, és az embereket se nagyon ismered, az egész énem eddig színészkedés volt, bár igazad van, cégvezető vagyok, de nem olyan happy, ahogy te gondolod. Ajakra is szűz vagy?
- He?
- Csókolóztál már valaha?
- Nem. - Pirulok bele... hát igen, elég gáz vagyok, még véletlenből se sikerült egy szájra puszi se, soha. De most mit tudnék vele kezdeni?
- És szeretnél? - Húzogatja a szemöldökeit.
- Ő... nem?
- Hát még ne is, mert csak velem csókolózhatsz, de ott még nem tartunk.
- Mi van? - Na jó, én totál elvesztettem a fonalat.
- Hello. A nevem Lee Jinki, de a cégnél csak Onewnek hívnak, ne is kérdezd. Biszex vagyok, de jobban vonzanak a fiúk, így elmehetnék simán melegnek. Huszonkilenc éves vagyok, és amikor beléptem ebbe az étterembe, nagyon megtetszettél, s kíváncsi voltam rád. Randiznál velem?
- A.... mi? - Ennyi telik tőlem, és biztos, hogy totál vörös az arcom.
- Tudod.. ahol két ember elmegy valahova és..
- Tudom hogy mi az a randi! Ennyire hülye nem vagyok... csak hirtelen ért, és nem hiszem, hogy...
- Ah... Jó, akkor kezdem egy lazább dologgal. - Sóhajtja. - Leszünk barátok? - Mosolyodik el lazán.
- Inkább menjünk el arra a randira. - Villantom húsz wattos mosolyom.
Mindig leül a jobboldalon lévő legelső asztalhoz, hogy jobban rám lásson. Messziről, de flörtöl velem, miközben előtte ül egy csaj. Kicsit sem idegesít, dehogy!
Byun BaekHyun vagyok, huszonhárom éves, és még soha nem volt párkapcsolatom, főleg, mert melegként eléggé nehéz az életem, bár nem mint ha szerelem hozzátartozott volna az életemhez, pedig igazán jól kijövök az emberekkel. Még egyetemre járok, de elkezdtem dolgozni egy étteremben, s nagyon is szeretem ezt a munkát.
- Jó napot kívánok, mit adhatok? - Erőltetek magamra egy mosolyt.
- Tudod a nevem, Bacon. Igazán abbahagyhatnád a sablonszövegedet. - Vigyorog negédesen... fúj de utálom.
- .. Tehát mit kér? - Kérdezem ismét, jegyzetemet elővéve.
- Ah, most csak desszertet kívánok, valami újat szeretnék kipróbálni. Rád bízom magam. - Kacsint egyet.
- Értem. - Sóhajtom és már mennék is további vendégek felé, de utánam szól.
- Kettőt hozz a desszertből, jönni fog egy nőm. - Nevet fel... Komolyan, ez a csávó egész háremet tart.
- Igen is. - Bólintok, és végre nem hallom tovább a szövegelését és nyugalomban mehetek a többiek felé.
Mivel ide nagyon szeretnek járni az emberek, hiszen minimálisan olcsó, és nagyon finom ételetek készítenek a szakácsaink, soha nincs olyan, hogy ne lenne telt ház. Valaki képes órákat kint várni az épület előtt, hogy senki ne előzzem meg, de ez szinte lehetetlen, mert nagyon sokan foglalnak le asztalokat hetekkel korábban.
Miközben adtam le a korábban felvett rendeléseket, kiszúrtam, hogy annak a gyökérnek az adott "nője" már itt van... Igazi, undormány. Mármint, biztos borulnak előtte a férfiak, hiszen a fél feneke kint van abból a rövid és szűk szoknyából, a póló kivágásáról már ne is beszéljünk, szinte nem is takarja a mellét. Hát hogy lehet így eljönni egy étterembe? Nem szégyenli magát? Főleg az az egy kiló smink ami a pofáján van. Rárakva tálcára a desszertet tartok az asztalukhoz, reménykedve, hogy ma már nem szól hozzám.
- Jó étvágyat. - Próbálom megütni a kedves hangnemet, bár szerintem inkább úgy hallatszott a mondatom, hogy "Fulladjatok meg", de nem baj.
- Köszönjük. - Mosolyog rám a nő túlplasztikázott ajkaival.. komolyan, itt fogom elhányni magam. - Ó, ez epres? Jaj, Jinki ez a kedvencem, honnan tudtad? - Sikongat, nekem meg a pofám leszakad, miközben ez a paraszt elégedetten elvigyorodik.
- Ismerem a nőket, édesem. Ennyi.
- Olyan édes vagy! - Én meg keserű vagyok! Most lett elegem, így lassan kifújom a levegőt, és inkább visszamegyek a pulthoz, hogy kivigyem a többi rendelést. Legalább édes párosok is vannak itt, mert attól még, hogy meleg vagyok, a heterokat is aranyosnak találom... csak a túljátszott kapcsolatokat nem.
Rápillantok az órámra, ami este kilencet üt, tehát zárás van. Holnaptól nem fogok dolgozni két hétig, mert a tanulásra nagyon oda kell figyelnem.
Már csak az asztalokat takarítom, mikor megjelenik mellettem a legjobb barátom, Dae.
- Az a paraszt megint előadta magát? - Nevet fel.
- Haha, nagyon vicces... nem tudom mit akar tőlem, érted? Nőkkel enyeleg, még is mindegy egyes alkalommal rám kacsint, és elég gyakori, hogy bókol nekem. Olyan agyfaszt fogok kapni tőle. - Marok fekete hajamba.
- Neked már most bajok vannak az agyaddal.. egyértelműen tetszel neki.
- Ne idegesíts ezzel, bennem is felmerült, de szerintem játszik a szűzies érzéseimmel.
- ..TÉNYLEG! - Hangosan felröhög. - Te még szűz vagy. - Csapkodja az asztalt.
- Baszottul nem vagy humoros.
- Haver, én biszex vagy, és a szüzességem egy pasival vesztettem el, tizenhat évesen!
- Nem lennék rá büszke. - Forgatom meg a szemem. - Befejeztem... két hét múlva találkozunk. - Pacsizok le vele, az öltöző fele haladva.
Akkor... két hét kemény tanulás.. Jesszus, de nincs kedvem az egészhez, de semmiért nem hagynám abba az egyetemet, és amint befejeztem, szeretnék nyitni egy saját éttermet, ahol az első szabály az lenne, hogy nyomorult, szoknyavadászok nem jöhetnek be, se az aktuális ribancuk. Igen, ez elég jól hangzik. Felkapva magamra az utcai ruhát léptem ki az épületből, és egy sóhaj kíséretében hazaindultam, hogy bepakolhassak pár cuccot a táskámba, mert én aztán nem fogok ide-oda mászkálni az egyetem miatt.. nem, beköltözöm erre a két hétre a kollégiumszobámba, ahol eredetileg is laknom kéne, de az meg túl messze lenne a munkahelyemtől. Ja, komplikált az életem, és kezdem nagyon unni a távokat.. Lehet vennem kéne egy autót? Hiszen a jogsit már huszonegy évesen leraktam.
Ja, csak nincs pénz rá. Na majd egyszer.
*
Tényleg megerőltettem magam, annyit tanultam, mint az égen a csillag. Mit ne mondjak, nagyon fáradt vagyok, és az agyi kapacitásom is nagyobb lett, még is olyan hülyének érzem magamat, mint egy ötven éve hordott büdös, lyukas zokni.
De legalább a munkámmal elfoglalom azt a fogyatékos agyamat, és ellazulhatok... nagyon reménykedem abban, hogy Jinkit nem fogom látni többet.
Boldogan léptem be a munkahelyemre, ahol JongDae egyből a nyakamba ugrott, elmondva vagy ezerszer, hogy mennyire hiányoztam neki... pedig ez csak két hét volt. Mi lesz amikor már közelednek az év végi vizsgáim? Arra két hónapot fogok kikérni, mert megtehetem a diáki munkám miatt.
A szakácsaink is boldogan köszöntenek, majd a főnök kiüvölti, hogy nyitás van, így nem habozunk, mikor kilépünk az öltözőből már majdnem minden asztal foglalt... ezek az emberek ennyire megszállottak a kajáinkal kapcsolatban? Nagyon durca.
Eltelt három óra, és annyian beakartak jönni, hogy a raktárból előkellet vennünk a pótasztalokat és pótszékeket. Elég nehéz volt, mert nem kevés vendég kért VIP-t, így állandóan vittük a többi pincérrel az ételeket, amit a szakácsok nagyon jól viseltek.
Hallottam egy "legendát" erről az étteremről még nagyon rég, de már több mint öt éve nincs ilyen, mert betiltották egy baleset miatt, de azért jó lenne megpróbálni.
Ajkaimba harapva kéredzkedtem el egy picit, így egyből a raktárba tartott az utam. Kicsit tovább mentem mint a székek és az asztalok, mikor megpillantottam azokat a csodákat. Tökéletes, minden méretből három van. Görkorcsolyák! Igen, régen ez az étterem szórakoztató is volt, azzal, hogy a pincérek görkorikkal vitték ki az ételeket. Gyors is és praktikus! Magamhoz ölelve a kellékeket keresek egy nagy zacskót, hogy belerakjam eme csodákat.
Felfele haladva már előre látom, hogy az alkalmazottak le fognak szidni, hogy most azonnal vigyem vissza ezeket, de nem fogom. Már előre felhúztam egyet, hogy lássák, nem lesz semmi baj. JongDaenak szóltam először, hogy csináljon nagyobb helyet az asztalok közt, és ő egyből benne volt, hiszen nagyon szeretné kipróbálni a görkorcsolyás felszolgálást.
Szépen lassan minden pincérhez eljutott a hír, és csak páran ellenkeztek, ami nagyon meglepett.. De mindegyik halkan felnevetett, hogy a főnök máglyára fog minket küldeni. Hát, bocsi főnök, túl sok a vendég, és nagyon nem akarnak elfogyni, fel kell gyorsítani a dolgokat. Az egyik szakáccsal lebeszéltem, hogy a lágy zene helyett, valami diszkósabbat nyomjon, és kicsivel hangosabban is. Lassan elvigyorodom, felkapva két tálcát, s egyensúlyozva viszem ki a következő rendelést.
*
Egészen estig jól ment ez az egész, semmi baleset nem történt, s bár bánatomra Jinki még is eljött, egyetlen egy nő se volt a közelében, így kicsit megnyugodtam, és semmiféle bókot sem kaptam, se flörtöt, csak egyszerűen beszélgettünk, és úgy láttam, hogy neki nagyon-nagyon tetszik az új stílus. Végül pedig eljött a zárás idő, minden alkalmazott fáradtan rogyott le a székekre, lihegve, de boldogan..
Lassan oldalra pillantok, és észreveszem, hogy Jinki még mindig ugyan ott ül, s engem néz lágyan mosolyogva.
- Hé. - Ülök le elé. - Már zárás van, menj ki. - Dorgálom meg, s egyáltalán nincs a szavaimban gúny.
- Hm.. fáradt vagyok. - Dől az asztalra.
- Te? És mond csak el nekem, miben fáradtál el oly annyira?
- Ah, ne is kérdezd, de komolyan! A munkám totál ronccsá tesz, s csak itt van nyugtom. Na meg a sok ribancból is elegem van, szerencsétlenek nem fogják fel, hogy bármit tesznek, nem leszek a párjuk, vagy valami annál is több. Mindegyik csak a pénzre megy. - Sóhajtja. - Esküszöm, inkább kikürtölöm, hogy meleg vagyok, csak hagyjanak már. - Dől belőle a szó, nekem pedig leesik az állam. "Inkább kikürtölöm, hogy meleg vagyok" Ezt most csak én értettem félre... vagy ő tényleg meleg, vagy csak annak akarja tetetni magát?
- Értem... húha, hát, nem hittem volna, hogy ilyen problémáid vannak. Azt hittem, hogy az a kiköpött cégvezető vagy, aki bármit megkaphat, és még élvezi is.
- .... - Semmi reakció, mint ha gondolkodna. - Te még szűz vagy? - Méreget gyanúsan.. MI A? Ennyiből rájött? Na ne bassz!
- Ezt... ezt meg honnan? - Szemeim labda méretűre kerekednek.
- Ah, csak olyan kis naiv vagy, és az embereket se nagyon ismered, az egész énem eddig színészkedés volt, bár igazad van, cégvezető vagyok, de nem olyan happy, ahogy te gondolod. Ajakra is szűz vagy?
- He?
- Csókolóztál már valaha?
- Nem. - Pirulok bele... hát igen, elég gáz vagyok, még véletlenből se sikerült egy szájra puszi se, soha. De most mit tudnék vele kezdeni?
- És szeretnél? - Húzogatja a szemöldökeit.
- Ő... nem?
- Hát még ne is, mert csak velem csókolózhatsz, de ott még nem tartunk.
- Mi van? - Na jó, én totál elvesztettem a fonalat.
- Hello. A nevem Lee Jinki, de a cégnél csak Onewnek hívnak, ne is kérdezd. Biszex vagyok, de jobban vonzanak a fiúk, így elmehetnék simán melegnek. Huszonkilenc éves vagyok, és amikor beléptem ebbe az étterembe, nagyon megtetszettél, s kíváncsi voltam rád. Randiznál velem?
- A.... mi? - Ennyi telik tőlem, és biztos, hogy totál vörös az arcom.
- Tudod.. ahol két ember elmegy valahova és..
- Tudom hogy mi az a randi! Ennyire hülye nem vagyok... csak hirtelen ért, és nem hiszem, hogy...
- Ah... Jó, akkor kezdem egy lazább dologgal. - Sóhajtja. - Leszünk barátok? - Mosolyodik el lazán.
- Inkább menjünk el arra a randira. - Villantom húsz wattos mosolyom.
