Sok mindent meg tudott róla az eltelt idők óta. Először is, igazi stréber, állandóan hordozza magával a könyveit, és nem, nem azokat amiket szórakoztatásként olvas az ember, hanem tantárgyakkal kapcsolatos könyveket. Minden vasárnap reggel kimegy a parkba, leül ugyan arra a padra - még egyszer se látta, hogy máshol meresztette volna a seggét -, és tanul négy órán át.
A mozdulatait magába itta, kiismerte a mimikációját, ha az ajkait harapdálta azt jelentette zavarba van, mikor a haját piszkálta unatkozott, csücsőrített ha valami nem tetszett neki, és a lábával toporgott ha türelmetlenné vált.
Azt hinné az ember, hogy csak megjátssza az ártatlanságát, de nem. Ez a fiú tényleg az, ha a szex szóba került nála, rögtön elpirult és próbálta elterelni a témát és ha nem sikerült neki, akkor kihátrált a beszélgetésből.
Aranyosnak tartotta igazán, de sajnálatos módon a szabályokban le van írva szóról-szóra, hogy az emberekkel nem szabad semmiféle kapcsolatot kialakítani, sőt! Ha már csak észrevesznek a saját Védenceid, akkor egyből újat kapsz. Pontosan ezt történt vele és az előző emberével.
Az a lány annyira elbűvölte, hogy egyszer nem figyelt eléggé, és észrevette az ősök meg mint ha figyelték volna tetteit, eltiltották a lánytól ami igazán fájt neki. Mondjuk mióta a fiúra vigyázik nem igazán zavarta. Egyszerűen óvatosak kell lennie és láthatatlannak kell maradnia az ember szemében.
Már messziről megérezte legjobb barátja illatát, azt a tipikus mentát, amit úgy szeretett, háta mögé se kellett pillantania, hogy tudja megérkezett. Neki is vörös szemei vannak, csak úgy mint neki, ez pedig azt jelentette hogy még fiatalok a vámpírok közösségében.
Igen, Byun BaekHyun és barátja Park ChanYeol vámpírok voltak. Mind ketten még csak százötvenkettő évesek, ami nagyon fiatalnak számított. Aki ötszáz évet megéli - ha az ősök nem nyírják ki - annak sárga lesz a szeme, 'ki ezer évet eléri, annak fehérré válik, és ha megélted a kétezer évet őssé válsz, szóval az írisz színe lilaként végzi.
Baek és Chan egyszerre lettek átváltoztatva egy kapzsi vámpír által amit egyikük se bocsátott meg soha, miután elég erőt szereztek maguknak saját kézzel ölték meg azt a galád személyt, a halála pedig kínok között történt, az ősök tudta nélkül.
Mondjuk BaekHyun nem értette ChanYeol hogyan tudta elérni hogy ne tudjanak a brutális gyilkolásról, hiszen mint említette, amint a lány észrevette abban a pillanatban eltávolították mellőle.. Soha se kérdezte meg, és jobb ha nem is tudja, hiszen olyan nagy a pofája, biztos elkotyogná véletlenül, akkor nagyon nagy bajba keveredne.
- Üdv, Chan, rég láttalak.
- Ha még egyszer így köszönsz nekem fejbe váglak - morogta a fekete hajú. - Hm? Csak nem új védenced van? Mi történt TaeYeonnal? - pislogott meglepetten felmérve a fiút akit BaekHyun annyira árgus szemekkel bámult.
- Észrevett - motyogta.
- Oof, Baek, ez hányadik embered akit így veszítettél el? Olyan béna vagy.
- Könnyű mondani! Neked sose volt Védenced, mert az ősök menőbb munkát adtak a számodra. Tudod milyen nehéz úgy követni valakit, hogy ne vegyen észre egy pillanatra se? - sziszegte mérgesen, íriszei jobban felvillantak.
- Vámpír vagy te eszetlen, a föld egyik leggyorsabb élőlénye... Nem hiszem el milyen nyomorék vagy.. - forgatta meg a szemét és mielőtt bármit is tudott volna még mondani ő is a fiúra szentelte figyelmét. - Szép egyed, hogy tartod magad vissza? Idáig érzem a vérét.. Biztos nagyon édes - nyalta meg az ajkát.
- Yah, yah, yah! A Védencem nem kaja. Inkább hagyj Yeol, menj és tűnj el megint hat hónapra!
- Óó, az én kis Baekkiem mérges amiért nem látott ilyen sokáig és nem volt kivel baszni? Sajnálom baby - túrt bele a kisebb hajába, aki rögtön elcsapta a kezét.
- Utállak - jelentette ki. Igazat megvallva, lehet hogy Chan a legjobb barátja, de mivel az emberekkel nem léphetett kapcsolatba, és neki is vannak vágyai, ChanYeol pedig nagyon jó az ágyban, szó szerint senki se tudna ellent mondani a sármjának.
- Tudod, csak egy szavadba kerül - nyalt végig a nyakán.
- Nem lehet.. Vigyáznom kell rá - biccentett a fú felé.
- Akkor vigyük magunkkal - vigyorodott el.
- Tessék? Úristen még is miről beszélsz? Az törvényszegés lenne ÉS nem akarok még meghalni, köszönöm.
- Ugyan, hova tűnt a bátorságod? Régebben simán benne lettél volna - bökdöste kihivóan a könyökével.
- Ja, régen újszülött voltam és éheztem a vérre, most már meg vagyok elégedve az állatokkal is.
- Undorító - fintorodott el. - Ne már, Baekhyun.. Emlékszel mikor megöltük azt az embert aki átváltoztatott minket és az ősöknek ötlete se volt róla? Szerinted miért nem kapok védenceket? Ez nem a véletlen műve kicsikém, és ha akarom, akkor egy egész embert felfalhatok anélkül, hogy történne bármi is utána. Nem fogjuk bántani a kicsikét, csak elszórakozunk vele egy kicsit..
- ChanYeol.. - harapta be az ajkait kételkedően. - Mi van ha még is rajta kapnak?
- Megvédlek - kezdett el puszikat nyomni az arcára, ezzel lassan elérve azt amit akart. - Engedd el magad... és tarts velem. Nem lenne jó elmerülni abba a gyönyörűségbe, hm? Vagy érezni az ajkait a farkad körül? Szívni a valószínűleg édes vérét? Megérné, nem?
- Nem tudom.. rég ittam már emberből, mi van ha elkap a láz és szárazra iszom?
- Az nem fog megtörténni..
- Hogyan fogjuk ágyba csalogatni? Ismerem őt, hiszen az én Védencem, és még szűz, ha szexről van szó akkor pedig nagyon visszafogott.
- Ne aggódj, nem fog tudni nekünk ellen állni, és ha még is visszakozik, megmutatjuk neki mire képes egy kis vámpírméreg - suttogta rekedtes hangon.
- Át akarod változtatni? - nézett rá elkerekedett szemekkel.
- Ó, ne légy buta, tudod hogy egy kis méreg nem fogja átváltoztatni, ahhoz neki is innia kéne vámpír vért. Minden rendben lesz vele, és miután megrontjuk kitörlöm az emlékeit.
- Én...
- Ne ellenkezz, tudom hiányzik az érzés mikor valaki szorosan magához ölel. És egy szűzzel? O-ho.. az élmények megduplázódnak - fogta meg az alacsonyabb derekát, felhúzta magához majd mélyen megcsókolta, érezte tenyere alatt ahogyan ellazul.
- Rendben... - bólintott lassan, beleegyezve ebbe a bűnbe. ChanYeol ismét elvigyorodott, vörös szemeit egyből a fiúra szegezte, aki abban a pillanatban felállt a padról.
- Mi a neve a szépségnek?
- Kim Kibum - lehelte halkan kicsit aggódva a Védencéért, hisz' bár sose beszélt vele, fontos életnek tartotta, és nem akarja bántani, azonban olyan régen ízlelt ember vért és utoljára egy éve szexelt, szóval igen is ráfér az élvezet.
- Hmm, elég általános, de tetszik, illik hozzá. Nagyon szép, még TaeYeonnál is kívánatosabb, pedig az a lány... húú, őt is megraktam volna. - Felnevetett mikor Baek mellkasába ütött egyet. Az órájára nézett. - Hamarosan nyugszik a nap.. Gondolom tudod hol lakik..
- A saját házában fogjuk megerőszakolni?!
- Nem, de nem akarok világosban elrabolni valakit. Az erőszakba pedig belekötnék, imádni fogja, és a végül magától teszi szét nekünk a lábát, el felejtetted a mérgünk erejét? Ah, én kis Hyunniem, berozsdásodtál de nem baj. Most majd megolajoz ez az élmény - kulcsolta össze az ujjaikat. - Várjuk ki az estét.. Együtt - mosolygott legjobb barátjára, aki viszonozta azt.
||x||
Az esti szellő felborzolta a hajukat ahogyan mozdulatlanul bámulták a kis házat amiben az ember egyedül élt. Arra vártak, hogy leoltsa a villanyt és elbóbiskoljon. ChanYeol már türelmetlenül nyalogatta az ajkait, alig várva arra, hogy belemélyessze az agyarát a puha bőrébe és megízlelje azt a finom vérét. Mellette Baek kevésbé volt ilyen magabiztos, még mindig idegeskedett, megállás nélkül körülnézett attól félve valahol fel fog bukkanni egy lila párszem, ami csak halált jelentene a számukra.
- ChanYeol, lehet ezt még sem kéne - ragadta meg a karját, mikor a bizonyos fény kióldodott Kibum szobájában.
- Ne lépj vissza most kicsim - hajolt hozzá közel, vörös szemei izzottak az izgalomtól. - Te csak menj a régi helyünkre, mikor visszatértem Koreába kicsit felturbóztam - csapott a fenekére.
- Jó... csak kérlek, ne bántsd!
- Nézzenek oda, Baekkienek fontos a kis védence - cukkolta pikánsan barátját.
- Hát persze hogy az! Tudod jól mi egy Védelmező feladata - halkította le a hangját.
Bár BaekHyun nem tudott sokat a vámpír életről, mert az ősök nem sokat mondtak neki, annyiban biztos volt, hogy egy Védelmezőnek nagyon fontos a szerepe a Védencek felé. Ha kell az életüket is fel kell értük áldozniuk, mindenféleképpen meg kell őket óvni minden baj elől.
Attól függetlenül, hogy ő egy vámpír az érzései megmaradtak! Sajnálatot érzett a szőke fiú iránt, szegénynek egyetlen egy barátja se volt, bár lehet ez a saját kis hibája, hiszen állandóan a könyveit bújta. Mivel nagyon jól tanult a szülei imádták őt elhalmozni dolgokkal, ezért megadtak neki mindent.
Ch, ez emlékeztette arra, hogy neki semmi ilyenhez hasonló élete nem volt mikor még emberként járta az utcákat. Mondjuk Kibummal ellentétben ő szarul tanult, állandóan csak bulizgatott ChanYeollal, ami végül arra vezetett, hogy átváltoztatták vámpírrá.
- Igen, tudom édes - simított az arcára, egy apró puszit nyomva a szája sarkára. - Most menj, hamarosan érkezem a gyönyörűséggel - harapott a fülébe. Az alacsonyabb gerincén pedig végig futott az izgalom. Minél többet tesz Yeol, annál jobban elfelejti, hogy ők éppenséggel megfognak erőszakolni valakit. S nem is akárkit, a VÉDENCÉT.
Már még se akart visszalépni többé, Chan úgy is elfogja felejtetni ezt az éjszakát a fiúval, mint ha mi sem történt volna. Ugyan úgy találkozhat élete szerelmével és elmondhatja neki hogy ő lesz az első alkalma meg minden... Igaz hazugság lesz, de ettől függetlenül Kibum nem fog tudni róla.
Sóhajtva lépett be a házba amit még ChanYeol talált meg üresen. Először emberként találták meg, sokszor bandáztak itt, tizenhárom évesen ide rejtették el az alkoholt és addig ittak míg nem hánytak.
Miután pedig át lettek változtatva az erejüket kihasználva ingyen tudtak pénzt szerezni - lopással -, Chan pedig úgy döntött felújítja a kecót, a végeredmény pedig gyönyörű lett. Főleg a hálószoba. BaekHyun és legjobb barátja sose voltak egymásba szerelmesek, de vonzódtak egymáshoz, szóval mikor a szexet kívánták mindig ide jöttek, felizgatta őket a vörös szoba, a fekete bútorok. Sokszor olvadtak össze azon a drága ágyon és minden aktust imádott.
A szíve hevesen dobogott a mellkasában az idegességtől ezzel felhasználva azt a vért amit még két héttel ezelőtt ivott. Sok könyvet lehet olvasni a vámpírokról, általában azt, hogy halhatatlanok, vagy hogy nem esznek és isznak, nem kell aludniuk vagy pihenniük. Hazugság. Mind egy nagy hazugság.
A szerveik ugyan úgy működnek és igen is megtudnak hallani. Ugyan úgy mint egy embernél, elvérezhet. A vérre csak azért van szükségük, mert az ad alapanyagot a szívnek, amit végigpumpál a testen, ami annyit jelent, saját vért nem tud kreálni.
Az állat vér csak két hétig elég, attól függ mennyit iszik az egyed. Az ember vérrel hónapokig is el tud lenni.
A kis konyhába sétálva kinyitotta a hűtőt ahol friss kaják voltak bepakolva, alkohol... és mind e mögé pedig pár zacskó vér. Pont erre van szüksége! Innia kell mielőtt a Védencével bármit is csinál. Nem szabad hogy elveszítse a fejét még is csak éveken át már állatvéren él.
Mivel ismeri ChanYeolt tudja, hogy a zacskóban csak emberi vér van, ami kicsit zavarta, azonban most nincs más választása. Vagy ez, vagy bajba sodorja Kibumot azzal, hogy felkészületlenül harapja meg.
Kibontotta a zacskót, elővett egy poharat és kiöntötte a sűrű vörös folyadékot, a szeme már kopogott az éhségtől, megnyalta alsó ajkát s amint az utolsó csepp is kifolyt az anyagból hihetetlen gyorsasággal megragadta a poharat és leöntötte a torkán. Hangosan felnyögött az ízére, bár be kell vallni, a meleg vér sokkalta jobb mint a lehűtött viszont most ezzel be kell érnie. Hamarosan amúgy is megízleli a szőke fiúét.
Ahogyan végzett az 'italával' hallotta ahogyan kinyílik az ajtó. Rögtön felkapta a fejét, eltakarította a piszkot amit okozott és mivel tudta, hogy ChanYeol nem a habozás fajta rögtön a hálóba fogja vinni a fiút így ő is arra vette az irányát.
Chan lefektette a szőkeséget az ágyra óvatosan, hogy még véletlen se keltse fel a gyönyörűséget. Nem nézett maga mögé, tudta Baek mögötte áll.
- Hihetetlenül szép ez a fiú.. - suttogta.
- Tudom..
- Nagyon jó illata van - vette le magáról a kabátot. - Gondolom te szeretnéd felébreszteni hiszen a te Védenced. Mindenben te leszel neki az első, én majd csak utána rontom meg.
BaekHyun nagyot nyelve lassan bólintott, íriszeivel egy pillanatra se nézett el máshova, erősen fókuszált a békésen alvó emberre.
Az ágyra térdelt amin a szeméhez hasonló selyem takaró volt terítve. Remegő kezekkel érintette meg az arcot ami nagyon meleg volt, ám rögtön visszahúzta a mancsát mikor a Védence grimaszolt utána az oldalára fordult.
Segítségkérően nézett ChanYeol felé, aki csak vigyorogva megrántotta a vállát. Káromkodás hagyta el az ajkát. Az mindenit, ő egy vámpír! Nem kéne ettől félnie! Persze az alatta fekvőnek biztos nem lesz valami szép a reakciója ha megtudja mi történik vele... ha csak..
Végignyalt az agyarain óvatosan felemelte a karját, fehér fogai élesen csillantak meg, egy pillanatra se habozott amikor belemélyesztette őket a puha bőrbe. A fiú erre rögtön felriadt, a sokktól viszont csak eltátotta a száját, sürgősen elakarta tolni magától a fájdalmat okozó okot, de hiába, BaekHyun erősen szívta a vérét, és igen.. Nagyon édes volt. Mint ha cseresznyével ízesített bort ivott volna, elégedett hangokat hallatott.
Hagyta, hogy a mérge szétáradjon a Védence testében, ami szerencséjére elég gyorsan történt, mert a szorítása elgyengült, a háta pedig vissza esett az ágyra.
- Mé-még is mi folyik itt? Hol vagyok?! - Könnyek törtek ki cicás szemeiből, ajkai remegtek, mellkasa le fel mozgott ami miatt a vérének íze még édesebbé vált.
- Ne aggódj szépségem, nem fogunk bántani - jelent meg az ágy mellett ChanYeol, egészen a szőke arcáig hajolt. - Csak élvezd a mérget, az én kis barátom tetteit, és minden rendben lesz, oksa? - túrt bele a tincseibe, s bár Kibum ellenkezni akart, valamiért semmijét sem tudta megmozdítani amitől még jobban megijedt.
Mit akarnak tőle? Egyáltalán hogy és mikor került ide? Őszintén hónapok óta furán érezte magát, mint ha valaki állandóan figyelte volna, de ráfogta a paranoiára. S tessék, most itt van egy szobában amit még életében nem látott, miközben két pasi van körülötte, nem is beszélve arról, hogy az egyik harapdálta a kezét, a másik meg.. valami butaságról hablatyolt.
Félt. Nem, egyenesen halálra volt rémülve, ám mint ha bedrogozták volna, a teste nem engedelmeskedett az agyának, ezért sikítással próbálkozott.
- Ó, édesem, senki se fog téged hallani. Légy jó fiú, ne ellenkezz, mert annak nem lesz szép vége - mosolygott, észre vette, hogy Baek még mindig az áldozat vérét szívja, így kicsi erőszakkal de elrántotta onnan. - Nyugodj le édesem, tudom hogy finom, de azért hagyd még életben - harapott az állára, majd megcsókolva őt ízlelte meg Kibum vérét. - Hmmn, nagyon finom vagy, bárcsak én is ihatnék belőled, de ez a kis tünemény jól leszívott. Levetkőztethetem baby?
BaekHyun megtörölte a száját, majd bólintott.
Az ember próbált meghátrálni a magas, fekete hajú férfitól, még csak most vette észre, hogy mind kettőjüknek vörösen világít a szeme, és agyaraik voltak! Ezek.. még is micsodák? Miért pont vele történik ilyesmi? Mit tett hogy ezt érdemelje? Hiszen jól tanul, direkt nem pazarolja az idejét barátkozásra és ezt kapja?!
- Kérem ne.. - rázta meg a fejét, egyre jobban sírva. - Ha-haza akarok menni..
- Hazamész kicsikém, majd azután miután kiélveztük magunkat rajtad. - Ezekre a szavakra hisztérikusan zokogni kezdett, amivel ChanYeol agyára ment, tudni kellet róla, hogy nem szereti ha valaki nyávog. - Most haragudni fogsz rám picim - pillantott BaekHyunra aki zavarodottan nézett rá, Yeol pedig abban a pillanatban lekevert egy pofont a Védencnek. Bár nem volt se erős, se fájdalmas, a fiú rögtön elhallgatott.
- TE MEGŐRÜLTÉL?! - hüledezett Baek, a szívében fájdalmat érzett, aminek legnagyobb oka az volt, hogy éppen most itta meg Védence vérét, így szinte érzi azt amit ő.
- Nem hallgatott el - adta egyszerű válaszát ChanYeol, majd további szavak nélkül lerángatta a megszeppent fiú pizsama felsőjét. Már a látványtól eltudott volna élvezni. Gyönyörű tejfehér bőrrel rendelkezett, a mellbimbóinak pedig halvány rózsaszín színe volt, jól tartotta magát, bár úgy vélte jobb lett volna ha többet enne.
A rettegéséről már csak a könnyei adtak jelet, késpengévé szorított a száját, hogy még véletlen se adjon ki magából egy mukkot se, mert félő volt, hogy a férfi megint megfogja ütni. Igaz, egyáltalán nem fájt neki, csak meglepődött tőle.
Mikor a fekete hajú elkezdte róla lehúzni a nadrágját akaratán kívül felnyüszített amire egy csúnya nézést kapott. Ez a két.. lény(?) most komolyan megfogja erőszakolni őt? Így fogja elveszíteni a féltett szüzességét, amit a nagy szerelmének akarta megtartani?
Ellenkezni akart, menekülni, az anyukájához szaladni és elsírni neki ezt az esetet. Bárcsak elengednék.. Elakar innen menni.. Undorítónak érezte magát.
Mikor az utolsó ruhadarab is lekerült róla már nem tudta mit tegyen. Halk könyörgő hangokat adott ki, miszerint 'engedjetek el kérlek' vagy 'haza akarok menni' és ehhez hasonlók, nem mint ha a két szörnyeteget érdekelte volna.
BaekHyun elkezdte lepkepuszikkal ellepni a reszkető testet, próbálva valamilyen szinten megnyugtatni, mivel a vérét hordozza, a Védence pedig a mérgét, nagy hatással kell lennie az emberre. Csak.. nem szabad még egyszer úgy megcsapni ahogy az előbb ChanYeol tette, mert azzal csak jobban megijesztik.
Mellkasáról a nyakáig haladt, ott egy kicsit erősebben beleharapott, de nem úgy hogy fel is sértse a vékony bőrt. A jól látható erén végighúzta a nyelvét és meglepetésére Kibum felnyögött.
Ahh~ kezd hatni a méreg. Innentől a fiú csak élvezni fogja ezt a csodálatos éjszakát. Sőt, könyörögni fog azért, hogy megbasszák s alig várja hogy hallgassa tovább a nyögéseit.
Az állára is nyomott pár csókot, majd szomjasan végigstírölte az ajkait és letámadta őket. A szőke hajú fiú kellemetlenül megmocorgott, bár nem tudott ellenkezni, egyre jobban gyengült mindene, így az Baeknak nem kellet sokat erőlködnie ahhoz, hogy behatoljon a szájüregébe.
A Védence első csókja az övé. Kíméletlenül falta az ajkait, ízlelgette a belsejét, végig zongorázott nyelvével a fogain, szétmarcangolta az alsó ajkát, egy kis idő után pedig nagy örömére ő is visszacsókolt. Belemosolygott a nyálcserébe, kezével se tétlenkedett, a fiú szőrtelen combjait markolgatta, utána az ágyéka felé haladt.
- NE! - ellenkezett. Ahh, miért ilyen makacs? BaekHyun fél szemmel ChanYeolra nézett aki nagyon úgy tűnt hogy menten megcsapja ismét az áldozatot, de alig láthatóan megrázta a fejét
- Hé, - kezdett bele nagyon halkan - nem bántlak. Sose bántanálak - simított az tagjára, és meglepően vélte, hogy már félig merev. - Nézz rám, Kibum - utasította, s mivel a mérge csörgedezett a fiúban nem tudott ellenállni. Egyenesen belepillantott azokba a vörös íriszekbe, amik izgatottságtól világítottak.
- Ho-honnan tudod a nevem? - pislogott zavarodottan, közben arcára próbált felvenni valami nyugodtabb mimikát ami nem igazán ment neki, a fölötte lévő férfi megállás nélkül simogatta, kényeztette ott lent.
- Miért vörös a szemem? - kérdezett vissza, amire szerencsétlen vállat rántott. - Pontosan - kuncogott, rászorítva a farka végére. - Nagyon szép tested van, remélem tudsz róla. Már hónapok óta kívánlak, de nem mertem lépni - harapott még egyszer rá az alsó ajkára.
Mikor BaekHyun megérzett két nagy tenyeret csúszni az ő derekára egyből tudta, hogy ChanYeol az, biztos nagyon türelmetlen már ő is. Egy sunyi vigyor jelent meg az ajkain..
Ó.. ez az éjszaka hosszú és forró lesz.
ChanYeol hátulról gombolta ki Baekhyun nadrágját ami az alacsony férfi figyelmét kicsit elterelte, de próbált fókuszálni az alatta lévő Védencére. Markával tovább izgatta a tagját, viszont mivel Yeol erősen tartotta a csípőjét nem tudott lehajolni és csókolgatni a fiút, így hátra oldalra fordította a fejét, legjobb barátja rögtön tudta mit akar, így egymást ajkát kezdték el falni.
Kibum csak nézte ahogyan a két szörnyeteg erotikusan csókolják egymást, miközben a kéz még mindig kényeztette a már nagyon merev péniszét. Nem tudott min tenni, mert nem volt ereje a teste felett, ujjait belemarkoltatta a selyem takaróba, nyögések hagyták el a torkát, bármennyire is próbálta visszafogni.
- Nézzenek oda - hajolt el ChanYeol BaekHyuntól. - A kis szépség már lazul is el a kezeid alatt, szép munka édesem - lepte el puszikkal az arcát majd a nyakát, tenyerét levette a csípőjéről és egy mozdulattal lehúzta a nadrágját az alsójával együtt, ezzel kiszabadítva az ő férfiasságát. BaekHyun jólesően nyöszörgött, ahogy végre nem szorította le semmi a merevedését.
Utána Yeol elmozdult mögüle, ő még mindig teljesen fel volt öltözve. A nagy fekete fiókos szekrényhez lépett, kihúzta, elvigyorodott amint meglátta a sok szexjátékot amit az évek alatt szereztek be Baekkal. Ó~ mennyiszer használta rajta a bilincseket, a kötelet és a fenyítőket, a kis édeske pedig imádta.
Bár most jobbnak találta nem használni őket az emberen, a vámpírok sokkalta erősebbek és simán, semmi erőfeszítés nélkül kitudnak dönteni fákat. Így hát vissza kell magukat fogniuk.
Volt már rá példa hogy egy áldozata szex közben meghalt.. Ja, nem valami szép vég, de ez van.
Kiszedte a fiókból a síkosítot, lenézett a kotonra. Elgondolkodott.
- Szépségem, tiszta vagy?
- ChanYeol! Ne kérdezz tőle ilyet - morrant fel. - Ne is figyelj rá - hajolt le a fiúhoz, egymásnak dörzsölve a farkukat. Kibum felnyüszített az érzésre, Hyun rápillantott legjobb barátja vigyorgó fejére. Fu, de leszeretné azt onnan törölni. - Igen, Yeol, Bummie tiszta, szóval nem kell gumi - förmedt rá, amiért a férfi ilyen illetlenül kérdezett a szőkeségtől. - Inkább hozzál vizet, nem szabad hogy kiszáradjon - hessegette el, látszólagosan zavarta Kibumot a magas vámpír jelenléte. El kell lazítania teljesen, majd utána visszajöhet. Chan megértette BaekHyunt, így keserű ízzel a szájában, de távozott, még odadobva a flakon az ágyra.
A remegő fiú végignézte ahogyan az ijesztő alak kisétál a szobából, utána ismét a fölötte fekvőre figyelt.
- M-miért csináljátok ezt? - kérdezte halkan, félve attól, hogy a távozott férfi meg fogja hallani. Tőle jobban rettegett.
- Shh, ne beszélj - harapott ajkára. - Lazulj el kicsikém, és minden rendben lesz. Attól a gyökértől meg nem kell félni, nem fog bántani, csak a szája nagy - másik kezével, ami nem a merevedésüket kényeztette, megragadta a combját és feljebb tolta.
- Kérlek ne... - kezdett megint sírni, vett magán annyit erőt, hogy az arcához emelete mind két kezét, és a tenyerébe zúdította a fájdalmát, zavarodottságát.
- Ne sírj, az nekem is fáj, és ne takard el az arcod. Gyönyörű vagy, látni akarlak - simogatta nyugtatóan a combját, ám a fiú hevesen megrázta a fejét. - Jól van, úgy is látni akarod mit teszek majd veled - mosolyodott el. Meglepetésére Kibum egyből kilesett ujjai közül, amire még jobban kiszélesedett az ajka.
Miért ilyen aranyos? Ha tehetné már most elmerülne abba szűk lyukába, de nem, abba valószínűleg belehalna, vissza kell magát fognia és megnyugtatnia őt. Nehéz menet lesz, hiszen a mérge már szétáradt a testében, viszont nagyon makacs , bele fog telni egy kis időbe míg megtöri.
Még jó hogy százharmincnégy tapasztalat volt a zsebében - azért ennyi, mert tizennyolc évesen lett átváltoztatva.
Elhúzódott a fiú mellkasától, hátrébb araszolt, feltolta a lábait és nagyobb terpeszbe rakta őket. Beharapta a szája belsejét. A vágy egyre jobban átvette rajta az irányítást, biztos volt abban, hogy vörös szemei már izzanak. Hozzáakart érni a bejáratához, de félő akkor elfog tépődni a cérna így hát a lábát kezdte el csókokkal el lepni,
A lábujjától haladt, fel a vádlijára, utána a térdére végül a puha formás és vastag combokra. Nem bírta tovább, agyarival áthatolt a bőrén, jó hallásának köszönhetően hallotta az áttépődést.
Nem akarta száraza szívni a fiút, de olyan édes, nem tudott neki ellen állni.. ChanYeol pedig hozni fog neki vizet.. Csak még egy kicsi vért akart, és persze több mérget juttatni belé.
Lenézett a művére miközben megtörölte karjával a száját. A lába tele volt vöröses foltokkal, és két fognyommal amiből kibuggyant a vörös folyadék.
- Isteni ízed van - hümmögött elégedetten. - Hogy érzed magad? - érdeklődött őszintén. Kibum nem válaszolt, úgy tűnt mint ha eldöntötte volna mostantól nem fog semmit se mondani. - Hát jó, legyen így kicsikém. A végén úgy is könyörögni fogsz nekem. - Kezdett ő is türelmetlenné válni, de ez nem a Védence hibája, egyszerűen túl régen szexelt és rég volt már példa arra, hogy ember vért ízlelhetett.
Úgy látszik még se ismerte annyira jól ezt az embert mint gondolta, hiszen nem tudta mi folyik zárt ajtók között, ő nem az a fajta Védelmező volt, aki SZÓ szerint mindenhova követte, félt attól, hogy ha túl közel menne, lebukna.. Nem, nem akarta elveszíteni ezt a szépséget.
Mélyen legbelül örült hogy legjobb barátja hazajött és rávette erre, egyedül sose lett volna mersze, meg ha egyedül is csinálná ezt a egészet... már réges-rég óta halott lenne. Az ősök szerint az emberek kincsek, és nem szabad őket bántani, még akkor se, ha egy egyed esetleg velejéig gonosz.
S maga a tény, hogy most éppen megfogja erőszakolni.. nos az egy hatalmas bűnnek számított. Azonban nem lép vissza, kívánta a fiút, elakarta venni a szüzességét, megakarta mutatni neki milyen mikor valaki figyel rá, hisz az ő figyelme csak is az övé volt. El is feledkezett egy pillanatra ChanYeolról, aki még mindig nem jött vissza és hálás a barátjának amiért ilyen türelmes... Huh, ellentétben vele.
Mikor a síkosítóér nyúlt Kibum szeme egyből elkerekedett.
- NE! Ké-kérlek! - ült fel lendületből, megragadva a szörnyeteg kezét. - Könyörgöm neked... hagyj el menni - szipogott hangosan. - Es-esküszöm senkinek nem mondom e-el.
- Ohó, édes, én nem félek a rendőröktől - az ősöktől annál inkább. Mielőtt mondhatta volna tovább ChanYeol végül betért egy üveg vízzel, a pólója már nem volt rajta, megmutatta tökéletes kidolgozott testét. BaekHyun beharapta a nyelvét... Esküszi, ez a pasi évről évre egyre vonzóbb.
Szavak nélkül térdelt vissza az ágyára, Kibum feje mellé, vörös szemeivel lelkébe hatolt. - Na idefigyelj szépségem. Szerintem egyikünk se szeretné ha bedurvulnék, főleg te nem. Mint már mondtam, nem fog bajod esni addig ameddig viselkedsz - ahogyan ezeket mondta egyszer közelebb hajolt a rettegő emberhez. - De mivel látom milyen makacs vagy, majd én befogom a kívánatos kis szádat. Baby, te pedig csináld azt amit akartál - ez volt utolsó szava, utána letámadta Kibum ajkait, először megcsókolva őt, így hát BaekHyun folytatta ott, ahol abbahagyta.
Ujjaira kiöntött az átlátszó gélből, visszakozás nélkül Védence bejáratához vezette és jól bekente vele. Első ujja elég gyorsan betudott csusszanni a szűk lyukacskába, érezte ahogyan a tetteire megfeszül a szöszi, amit Yeol is észrevett, mert egyre mélyebben, nyálasabban csókolta.
Baeknak gyorsan kellett cselekednie, még mindig az volt a terv hogy a fiú ellazuljon, így míg egyik kezével bejáratát ostromolta, a másikkal pedig ismét a merevedését kezdte kényeztetni. A makkján már ott volt az előváladék amit szétkent rajta.
A szűkségében mozgó végtagot körkörösen mozgatta próbálva kitágítani a helyet, ám a fiú szoros maradt, így úgy döntött ideje bevetni a száját. Ajkaival körülölelte a tagját, hallotta ahogyan Kibum hangosan felnyög, a csípőjét pedig felfele nyomta. Győzelemittasan elvigyorodott, kínozni akarván a Védencét elhajolt.
- Uhm! - csapkodta a paplant. ChanYeol kíváncsi volt mi mondani valója van már megint, és ha ismét könyörögni akar a szabadságáért, újra meg fogja ütni, de most erősen. - ... M... Még...
- Mit mondtál szépségem? Nem egészen hallottalak - adott még egy ujjat az előzőhöz, a szőke pedig még hangosabban nyüszíteni kezdett.
- É-én... sze- még.. - biccentett erőtlenül, arcán vörös pír ült, állán csorgott le a nyál, szemei pedig üvegessé váltak az élvezettől. Megtörték. ChanYeol és BaekHyun egymásra vigyorogtak. A kicsike most már az övéké, úgy játszhatnak vele, ahogy kedvük tartja. Tovább tartott mit gondolták volna, viszont legalább elérték azt amit akartak.
- Ezt szeretnéd, hm? - nyalt végig a péniszén, amire ismét egy hangos nyögés volt a válasz. - Jó fiú vagy te - paskolta meg a combját és már szopta is tovább. Mivel ez nem a legnagyobb farok ami valaha a szájában volt - mint például ChanYeolé, attól mindig fuldoklott, bár azt is imádta -, így könnyen a torkára tudta engedni, közben direkt morgó hangot adott ki ami villámcsapásokat okozott a fiú gerincén.
Foglalatlan kezével elkezdett kutakodni az előbb használt síkosító után, mikor kezei közé ragadta, kihúzta az ujjait, folyatott rá még a gélből, utána rögtön hármat nyomott vissza a fenekébe. A szőke fiú háta befeszült, remegve nyúlt ChanYeolért, aki mosolyogva hajolt vissza hozzá, mivel az ő keze még teljesen szabad volt, karjai pedig hosszúak, simán elérte azt a pontot, ahol legjobb barátja éppen tágította az embert. Minden figyelmeztetés nélkül a a három ujj mellé ő is benyomott egy negyediket, ezzel teljesen kifeszítve a szűk lyukat.
- Mit mondasz szépségem - vállt el a fiútól. - Kész vagy valami vastagabbra, hm?
- Ne-nem tudom - válaszolta bizonytalanul.
- Ördög adta, de édes vagy, menten elolvadok! - nyomott egy puszit az arcára.
BaekHyun utoljára végignyalt a merevedésén, kihúzta az ujjait, megnyalta az ajkait. - Készen áll - jelentette ki magabiztosan. - Most tényleg ne feszengj életem, sokkal jobban fogod magad érezni ennél - dőlt hátra, egészen eddig észre se vette hogy mennyire kemény már ő is. Jó lesz megmártózni a szűz lyukában, már csak a gondolattól eltudna élvezni.
ChanYeol Baek mondatára megragadta a fiú combjait és maga felé húzta, ezzel teljesen feltárva legjobb barátjának az alsó részét, közben puszikat hintett a nyakára, még véletlenül se akarta hogy hirtelen befeszüljön a behatoláskor.
Az alacsonyabb vámpír nagyon óvatosan haladt, először csak a makkjával körözgetett, próbálta jobban felizgatni, utána lassan benyomta az első pár centit. A fiú halkan felszisszent, de semmi jelet nem adott arra, hogy orbitálisan fájna neki így tovább haladt.
Összeszorította a fogait ahogyan a nedves és forró szűksége teljesen rászorul a tagjára. Fél úton meg kellett állnia, félő volt ott helyben elélvez. ChanYeolnak már nem tartotta a lábát, magától átkulcsolta őket Baek derekára.
Mikor tövig beért a céljába kifújhatta magát, jobban lehajolt a szőkeséghez, akinek az álla le volt ejtve, apró könnyek szöktek ki a szeme sarkából.
- Nem olyan rossz, igaz? - dorombolta a fülébe. - Most mozogni fogok, nyugodtan fogd meg a derekam ha úgy érzed gyors a tempó vagy ha fáj, rendben? - Csak bólogatni tudott. - Okos vagy - harapott gyengéden a nyakába, közben csípőjével elkezdett ringatózni. Nem igazán sietett, hiszen maga a szorítás már az orgazmus másik oldalára tudta volna küldeni, ám meglepődött mikor Kibum nem a derekát fogta meg, hanem a fenekébe markolt és közelebb húzta magához.
Fejét hátra feszítette mikor a fenekébe a vörös szemű hozzá ért valamihez a farkával. Az a hang amit kiadott... magára se ismert. Fogalma se volt mi történik a testével, de annyival tisztában volt; élvezte. Nagyon élvezte ahogy a pont tökéletes méretű pénisz mozog ki belőle egyre gyorsabb tempóban. Azután eszébe jutott, hogy a másik férfi még mindig ott térdel a feje mellett, s csak nézi őket, ami még jobban zavarba ejtette.
Nem fog semmit se csinálni? Vagy vár valamire? Ebben a pillanatban nem érdekelte, csak ránézett könyörgően. ChanYeol egyből értette mit szeretne a fiú. Csókot. BaekHyun számára nem volt meglepő, hiszen a fekete hajú eszméletlenül csókol és ezt a fiú is felfedezte.
Erős lökéseit arra a pontra összpontosította, Kibumból pedig egyre több és hangosabb hangok törtek fel. Mivel ez az első alkalma bármiféle szexuális tevékenységben, nem lepődött mikor az ember szó szerint belesikított Yeol szájába, miközben az orgazmus teljesen ellepte az agyát és hosszasan elélvezett.
Azonban ez nem állította meg BaekHyun, tovább mozgott míg úgy nem érezte, hogy lassacskán ő is elélvezik, így kihúzódott belőle, amire egy nem tetsző fújást kapott a Védencétől. Rekedtesen felnevetett.
- Ne aggódj édesem, még nincs vége - kezével tovább verte magának hogy ne lankadjon le. - Mond csak, megízlelnél, hm? - tolta el ChanYeolt egy kicsit, hogy választ tudjon adni neki.
- É-én... mhmm. - Látszott rajta, még mindig az orgazmus hatása alatt állt, mint ha azt se tudta volna hol van egy pillanatra.. Már mint.. nem tudta hol van, de értitek..
- Chan. - Ez volt az első, hogy a fiú hallotta bármelyiküket is kimondani egy nevet. - Gondolom te is szeretnél már csinálni valamit - húzta száját féloldalas mosolyra.
- Ó, de még mennyire - kezdte el kigombolni a saját nadrágját, bár Hyunnak fogalma se volt, hogyan bírta ki eddig abban a szűk szarban, amiben egyértelműen látszott a merevedése. Talán több türelme van mint gondolta.
Kibumnak szó szerint elakadt a lélegzete mikor a magasabb vörös szeműnek meglátta a férfiasságát. Sokkalta nagyobb volt mint az alacsonyabbnak, ez pedig... izgatta. Furcsa, mert azt hitte félni fog, de nem. Érezni akarta magában azt a vastag és hosszú tagot. Láthatóan az ajkába harapott miközben azt nézte, ez pedig feltűnt a két vámpírnak, akik eközben helyet cseréltek, most ChanYeol térdelt a combjai közt, BaekHyun pedig mellette térdelt.
Meglepetten felsikkantott mikor a férfi egy mozdulattal a hasára fordította, megragadta a csípőjénél és elérte, hogy kinyomja fenekét, tenyerét a hátára rakta, amivel lenyomta a teste elejét.
- Maradj így baby, ezt most nagyon szeretni fogod - csapott gyengéden az egyik félgömbre. - A szádat pedig használd valami hasznosra, légy a jónál is jobb fiú és szopd le Baeket. - Amint ezeket a szavakat kimondta Kibum az előtte térdelő férfira pillantott, bizonytalanul. Lenyitotta az állát és életében először megkóstolta milyen az íze egy pénisznek. Elégedetten hümmögött, így hát szerencsétlenül, de elkezdte mozgatni a fejét a merev tagon.
Chan és Baek közben az ember teste felett váltott egy gyors csókot, Yeol rákacsintott, tenyerét rárakta a formás fenékre és széthúzta azt felfedve a enyhén pirosas szőrtelen bejáratát. Ez biztos fog fájni neki más napra, ami azt jelenti pár napig maguknál kell tartaniuk, majd csak utána szabadulhatnak meg az emlékeiktől és engedhetik vissza a nagy világba.
Minden köntörfalazás nélkül végignyalt a lyukon, a nyelvét egyből be tudta csúsztatni, BaekHyun tényleg jól kitágította.. de nem eléggé, ahhoz hogy az ő mérete normálisan elférjen benne. Mikor legjobb barátjával szexelt két órán át kellett tágítani és még utána is fájt neki.. Mondjuk a kis mazochista még élvezte is a kínt.
Ellentétben Kibummal, kötve hinné fájdalmat szeretne érezni az első alkalmában, szeretné ha teljesen átadná magát nekik.
- Ez tetszik pici? - puszilgatta körbe a záróizmait. A szőke elégedetten felnyögött, jobban kinyomva a fenekét, nem is várt tőle normális válaszra, hiszen a szája most tele van egy fasszal, neki pedig a tettei pont elegek voltak. - És ez? - lecsúsztatta kezét a már félig merev tagjához... Jó gyorsan reagált rájuk... Pedig még csak most élvezett el.
Miközben ChanYeol az áldozat fenekét nyalogatta, harapdálta, csapdosta és kényeztette, addig BaekHyun belemarkolt a szőke tincseibe és ő mozgatta a fejét gyorsabb tempóban, mély nyögések hagyták el a torkát ami ChanYeolt teljesen felizgatta.
Kibum megérzett valamit a nyelve hegyén, úgy gondolta, hogy most el fog élvezni az alacsonyabb.. mi is a neve? Baek?.. Minden erejét beleadta, jól akarta csinálni a dolgot, hiszen ők tényleg nem bántották őt.. sőt! Sose érezte magát ilyen jól.. Valami méregről beszéltek az elején, szóval arra fogta. Ő egyáltalán nem ilyen! Még... még se akarta hogy ennek vége legyen.
Baek ondója eltalálta a torkát, így elhúzódott, egy pillanatra köhögni kezdett.
- Oh, jól vagy édes? Ne haragudj - csókolta meg gyengéden, megízlelve a saját magát ezzel.
- Cha-Chan! - nyögte a nevét amint ismét ujjakat érzett fenekében.. - Többet..
- A nevem ChanYeol - morogta. - Szóval többet szeretnél? Hmm, ez nekem nem elég, el kell mondanod mit tegyek veled, anélkül tanácstalan maradok.
- A... sze-szeretném ha.. ha... betennéd..
- Mit tegyek be? - húzta tovább a határait. Azt akarta, hogy a fiú felkiáltsa a választ. - Válaszolj - simogatta a formás seggét.
- Mond el neki mit szeretnél Kibum és megkapod - bátorította BaekHyun.
- ChanYeol.. - kezdte nagyon halkan.
- Igen?
- Rakd... belém a fa-farkad.. kérlek - ejtette fejét a selyem takaróra erőtlenül, a kezei is kezdték feladni, így engedte hogy felsőteste is megrogyjon, ám ez nem sokáig maradt így. Mint említette, ChanYeol sokkalta nagyobb volt Baeknál, így mikor kíméletlenül tövig nyomta, feltolta magát és felkiáltott, de nem fájdalmában, hanem élvezetében..
Szemei azon az estén sokadjára könnyesedtek be, az élvezet szétfeszítette, főleg mikor az alacsonyabb vörös szemű erotikusan csókba vonta, tenyerével pedig az egész testét simogatta.
A sokktól alig emlékezett mi történt a tovább azon az éjszakán, azt tudja, hogy számlálhatatlan orgazmusba volt része. Arra is, hogy mikor az ő testét teljesen és véglegesen kikészítették, ChanYeol lelökte az ágyra Baeket és kíméletlenül megdugta. Hallotta a nyögéseit, a kérleléseit, ahogyan azt ismételgette hatoljon mélyebbre, lökjön erősebben, tépjen a hajába és ehhez hasonlók..
Az utolsó dolog amit látott, az két vörös szempár volt, utána elájult.
|| x ||
A sárga szemek érdeklődve követték az alakot, aki éppen egy buliba tartott... Már megint.. Haragosan felsóhajtott, oldalra pillantott, ahol egy vörös és még egy olyan színű szempár köszöntötte mint amilyen az övé volt.
- Aish, ti meg mit kerestek itt? - morogta BaekHyun, nem tetszően megrázta a fejét.
- Channieval kíváncsiak voltunk az új Védencedre, ne légy már morcos - mosolyodott el.
- Idegesítőek vagytok. Menjetek a hormonotokkal máshova, engem meg hagyjatok békén.
- Mi arra gondoltunk - lépett mögé ChanYeol, halk hangon beszélve. - Hogy megint elmehetnénk a kis házacskánkba.. és.. tudod..
- Na meg a faszt! Hogy megint magunkkal vigyünk egy embert?! Na-ah! Engem hagyjatok ki ti kanos nyomorékok.
- De Baekkie~! - nyavalygott a vörös íriszű.
- Nem, Kibum. Anno elég volt téged átváltoztatnom, az új Védencemet hagyjuk élni. És amúgy is csak 18 éves! Hess innen.
- Fontosabb a kis Védenced mint a saját véred? - biggyesztette le az ajkait szomorúan.
- Utállak titeket...
- Szóval benne vagy?! - ugrált izgatottan a szöszi.
- Igen, de a srácot nem visszük. Csak mi hárman.. úgy mint régen - kacsintott rájuk, amire ChanYeol és Kibum egymásra vigyorogtak...
Ó, ez az éjszaka nagyon jó lesz.
VÉGE
