Marked 2. Infection 12.

Marked 2. Infection 

12.Rész

Tiltott csók

JongHyun házában álltak, a szobát egyetlen lámpa világította ki. Az ágyat nézték pár másodpercig majd egymás felé fordultak.

– Szóval... – kezdett bele az Alfa. – Az ágyamban akarsz aludni?

– Ha nem lennék egy kényes picsa most azt mondanám nem, jó lesz a kanapé is, de.. – húzta el a száját.

– Csúnyát mondtál..

– Néha kijön – vonta meg a vállát. – Tudnál valami ruhát adni?

– Aha, le is fürödhetsz.

– Tehát büdös vagyok.

– Jaj, nem így értettem! – nevetett, majd a szekrényéhez sétált, kivéve belőle pár ruha darabot és átnyújtotta a szöszinek. – A fürdőt balra találod – mutatott ki az ajtón. Bólintott és ügyetlen lépésekkel elindult.

Körbenézett a szobában. A csempének baba-kék színe volt, a padlónak pedig törött fehér. Elhelyezkedett az egyik sarokban egy kád, a másikban pedig egy kabin, és egy másik ajtó is volt.. A vécé~ gondolta.

Lesimította magáról a ruháit és a kabinhoz lépett. Elindította a vizet s elégedetten felnyögött a forró hatásra. Lenézett, hogy lássa JongHyun tusfürdőit. Összeráncolta a homlokát.. Miért van itt rózsaszín színű gyümölcsös folyékony szappan? Lehet van valakije? Elhúzta a száját, magához emelte, lepattintotta a tetejét és megszagolta... Jó illata van.

Miután megfürdött a nyakát bámulta. A fognyomok ott villogtak rajta. Basszus, erre rohadtul nem gondolt! A nyakörvet estére csak nem veheti fel. Valószínűleg aludni se tudna benne.. Ekkor bevillant valami az agyába és elkezdett a polcokban - bár nem szép dolog - kutakodni. Sebtapaszt keresett, majd megkönnyebbülten kifújta a levegőt mikor talált is. Nyakára tette a legnagyobbat és el is fedte a nyomokat.

Mikor kisétált jó illat ütötte meg az orrát, ami annyit jelentett JongHyun vacsorát készít. Tudta, hogy túl sokat beszél az Alfáról, de nem tehetett róla, érzett iránta valamit, ám ChanYeol mérge visszafogta a vágyait, ellenkezett az ellen, hogy beszéljen az érzéseiről.

Mint ha az a vastag lánc eltörése nem is szűnt volna meg soha, hátra fogta mind két kezét. Utálta. Annyira szeretett volna ellene harcolni és azt tenni amit ő akar.

Vett egy nagy levegőt és a konyhába sétált, ahol az Alfa tüsténkedett.

– Mi történt a nyakaddal? – kérdezte rögtön, mikor észrevette a tapaszt.

– A nyakörv kidörzsölte a bőröm – mondta. Ismét egy hazugság.. JongHyun annyira nem érdemelné ezt meg, Elakarta neki mondani, hogy már másé, egy másik Alfa mérge csordogál benne. Szarul érezte magát, minél többet hazudott annál jobban emésztette fel a bűntudat.

– Tudok adni rá krémet.

– Nem kell, köszi – mosolygott kínosan.. hála az égnek, hogy a férfi ezt a mosolyát még nem ismerte...

– Hát jó... a vacsora amúgy kész van – bökött az asztal felé, Kibum pedig mosolyogva megrázta a fejét.

– Szóval... most próbálsz felhizlalni? – húzta fel a szemöldökét, miközben bámulta az egyáltalán nem egészséges kajákat.

– Csak egy picit.. Fogadjunk, ha felemelnéd a pólót, akkor kilátszanának a bordáid.

– Azt akarod, hogy levegyem?

– Te mondtad, nem én! – vigyorgott, miközben leült a székre.

Az Ómega elpirult. Argh, miért hozza magát állandóan ilyen kínos helyzetbe? Inkább csöndben kéne maradnia és semmi olyasmit mondania amiből perverz dolgok szűrhetők le..

Ő is leült és csöndesen falatozni kezdett.

*

Kibum kényelmesen lefeküdt az ágyon s nézte JongHyunt. Elég hülyén nézett ki, hogy elfoglalta a helyét. Felsóhajtott, már majdnem elfintorodott, felakart állni, de az Alfa rögtön rá szolt, hogy meg ne merje, ott alszik és kész.

– De nem akarom, hogy a kanapén aludj – motyogta bűntudatosan, majd felcsillant a szeme és arrébb csúszott megpaskolva maga mellett a helyet egy édes mosollyal. – Aludj te is itt.

– Tényleg?

– Uhum, amúgy is elférünk – vonta meg a vállát.

– Hát oké. – JongHyun befeküdt mellé, a szíve egyből gyorsabban kezdett el verni, azt már nem tudta, hogy miért. Az Alfa leoltotta a villanyt de nem mozdult. Min ha megfagyott volna, nem tudva mi legyen a következő lépése. Forduljon el a másik irányba? Vagy a szöszi felé? Esetleg kezdeményezzen beszélgetést? Vagy maradjanak ilyen kínos helyzetben? Nos az utolsó a leggyávább és rosszabb döntés lenne, az első bunkó, a második pedig túl nyomulós..

– Neked volt már kapcsolatod? Mármint.. komolyabb? – tette fel hirtelen a kérdést az Ómega.

– Aha...

– És? Elmeséled?

– Ah.. egy béta volt. Egy buliban ismerkedünk össze, először csak egy éjszakás kalandnak indult, utána számot cseréltünk és lekötöttük,, hogy semmi érzelem, csak szex. Ez így működött is pár hónapig, néha én hívtam néha ő engem. Egy idő után már nem csak egymás ágyaiba bújtunk, hanem elmentünk ide-oda, tudod, amit a barátok szoktak csinálni. Észrevettem rajta furcsa dolgokat. Elkezdett bókolni és édes dolgokat csinálni, én meg úgy voltam vele, hogy miért ne viszonoznám. Szóval a végére össze is jöttünk, én viszont tudtam, hogy nem fog olyan hú' de sokáig tartani.
Igazából ami igazán szétoszlatott minket az-az volt, mikor megkérte, hogy ne használjak kotont a szeretkezésnél mert szeretne teherbe esni. Én pedig abban az időben nem akartam családot, amivel szembesítettem is, de kiakadt, sírt s közben azt kiabálta, hogy én csak megjátszottam a szerelmemet felé és továbbra is csak a teste miatt voltam vele. Otthagytam.. nem érdekelt a hisztije.. Talán szemétség amit tettem, de nem mindenki vágyik arra, hogy az első kapcsolatából valami nagyobb és szorosabb dolog legyen.

– Én teljesen megértelek – bólogatott, bár tudta, hogy a sötétség miatt az Alfa nem láthatta. – Azóta semmi?

– Nah~. Nehéz valaki olyat találni, akivel tényleg boldog lennék és odaadnám neki mindenem.

Itt vagyok én - gondolta Kibum, majd gyorsan el is hessegette a dolgot.

– Talán ott van az orrod előtt, már csak észre kell venned.

– Akkor észre venni már észre vettem – nevetett. – De nem hiszem, hogy viszonozná az érzéseimet.

– Soha nem tudod meg, ha nem vallasz.. – Pont te mondod, Kibum? Másoknak adsz tanácsot mikor te vagy a legbeszaribb...

– Meglássuk. Talán valamelyik napra összeszedem a bátorságomat. És te? Hogy állsz kapcsolatok terén?

– Hah, szerinted mennyi időm volt pasizni a munkám és AeChan mellett?

– Gondolom.. semennyi.

– Pontosan. Bár most van valaki aki tetszik.. azt hiszem.. elég bizonytalan vagyok.

– Miért? Nem kéne annak lenned!

– Nos, ahogyan montad nem mindenki szeret belevágni a nagy dolgokba.. nekem pedig van egy négy éves kislányom.

– AeChan túl édes ahhoz, hogy valaki azért utasítson el, mert ő beletartozik az életedbe.

– Ha te mondod – fújta ki a levegőt, majd ásított. – JongHyun..

– Igen?

– Nagyon örülök, hogy azon a napon te jöttél nekem.. fontos lettél a számomra.

– Én is így vagyok vele..

– Akkor jó – halkult el a hangja, utána pedig már nem mondott semmit.

Elaludt.

Az Alfa boldogan elmosolyodott, majd lehunyva a szemeit várta, hogy álmaiba zuhanjon.

Reggel Kibum azt érezte, hogy egy meleg test nyomódik a hátához. ChanYeol? Ez volt az első név ami eszébe jutott, aztán rögtön rájött, hogy az lehetetlen.

Várjunk csak!

Akkor most.. JongHyun öleli? Elvörösödött, megfordult s a férfi alvó arcával találta magát szemben. Tudta, hogy rossz ötlet, de a mellkasába bújt és beszívta a kellemes illatát.. Annyira hiányzott neki, hogy valaki ölelje.. Visszazárta pilláit s úgy maradt míg vissza nem bóbiskolt.

Arra riadt fel, hogy Jong kiszállt az ágyból, kirázta a hideg s laposan pislogva nézte a férfit ahogyan kisétált a szobából.

Felült, hajába túrt, majd nyakához nyúlt ahol még mindig ott volt a sebtapasz.

Lassan ő is felállt majd a fürdőszoba felé totyogott, az Alfa is bent mosott fogat.

– Jó reggelt – öblítette ki a száját.

– Reggelt' – dörzsölte meg a szemét.

– Ott van egy bontatlan fogkefe, használd csak.

– Köszi – bontotta fel s ő is megmosta a fogát.

– Csinálhatnál reggelit – tette karját a vállra.

– Eh? – pislogott. – Ja... hogy leteszteld a tudásomat? Nos, az állad le fog esni, mivel nagyon is értek a sütéshez főzéshez.

– Miért nem lepődök meg..

– Yah, ez most még is mit jelentsen?

– Semmit – legyintett..

– Hmpf – puffogott, közben követte a férfit a konyhába.

– Azt használhatsz amit csak szeretnél..

– Kiváló – csapta össze a tenyerét.

Egy fél óra múlva hangosan nevettek, JongHyun nem bírta ki, hogy ne segítsen Kibumnak, pedig az Ómega minden jól csinált... vagyis addig, míg el nem vicceltél az egészet és nem lett minden maszatos.

A szöszi megbotlott a padlóra került víz miatt, Jong pedig pont időben kapott utána, s olyan pózban landoltak, hogy Bum ajkai egy centire voltak a másikétól. Elakart hajolni és bocsánatot kérni bénaságáért, ám az Alfa az száját az övére nyomta.

Elkerekedett a szeme, a méreg ami benne csordogált azonnal üzenetet küldött az agyának, hogy mos azonnal lökje el, és ordítsa le, hogy ő már foglalt.. Még se tette.. Bármennyire is égette a másik bőr érintése, magára parancsolt.. Eldöntötte, hogy hagyja magát-. Remegett a teste, mikor Jong nyelve végig siklott alsó ajkán leejtette az állát s ekkor lett a pusziból csók. Karjait a férfi nyakába tette, közelebb nyomva a testét. Fájdalmas és élvezetes volt egyszerre. Fájdalmas, hiszen ChanYeol mérge égette, sikított a szabadulásért, s élvezetes, mert JongHyun eszméletlen jól csókolt..

Hogyan is fogalmazhatná meg ezt a helyzetet?

... Tiltott csók..

Az Alfa keze elkezdett lecsúszni derekáról a fenekére s ekkor tudta, hogy ideje elválni.

– Túl sok – fogta meg a karját.

– Ne haragudj – döntötte homlokát az övének.

– Nem haragszom – kuncogta a szöszi s ellépett.

– Kibum, én..

– Sh.. – nyomott egy utolsó puszit azokra a vastag és kívánatos ajkakra. – Reggeli után megbeszéljük.

Folyt.Köv