9.Rész
Kínos randi
Kinézett az ablakon, az eső zuhogott, a dörgésektől kirázta a hideg és a villámok a frászt hozták rá. Utálta az ilyen időt, mindig is félt a viharoktól, bár nyomós oka nem volt rá, egyszerűen csak így érzett. De most még is csak bámult kifelé, és ő ma még megy randira MinHoval. Már hetek óta beszélgettek, még se találkoztak s Kibumnak sok kétsége volt a férfival kapcsolatban, még is adott neki egy esélyt, muszáj próbálkoznia, nem mondta el BaekHyunnek, de vannak napok, mikor álomba sírja magát Yeolra gondolva. Jobban teszi ha talál magának egy párt, aki megváltoztatja az életét. Nem akart magányos maradni.
Még csomó ideje van a randiig, mégsem érezte úgy magát, hogy elmenjen bárhova is, munkája valamiért most nincs, Mark furcsán viselkedik és lehet, hogy összevesztek de aggódik érte. Remélte minden rendben megy Jackson és közte és kibékülnek, bármi történjék ő ott lesz hogy segítsen.
*
A tükörbe nézett. Nyakán ott voltak halványan Yeol fognyomai, nem érezte Alfáját, semmit, ami idegesítette és megkönnyebbült tőle. Beszívta a levegőt, beszúrta magának a szert, még jó hogy hideg van odakint, mert a keze már úgy nézett ki, mint ha drogozna, és a pulcsik eltakarták a nyomokat. Felcsatolta a nyakörvet, elhúzta a száját. Régebben, mikor még nem jelölték meg szerette hordani, és most? Legszívesebben letépné, de nem teheti, azt kell hinnie mindenkinek hogy huszonkét éves létére ártatlan pasi, pár nélkül. Szőke fürtjei szemébe lógott, így elővéve egy tubust, nyomott az ujjaira a zseléből és stílusosan beledörzsölte a hajába. Ilyenkor mindig elmosolyodott, mert így, hogy tincsei nem lóg a homlokába adott neki egy férfiasabb kinézetett adott az arcának. Szó ami szó, ettől függetlenül, senkitől sem hallotta még, hogy azt mondják neki milyen jóképű, inkább csak "milyen aranyos" meg "de gyönyörű" és a többi, s őszintén néha zavarta.
Ránézett az órájára nézett, itt az idő indulni. Elmagyarázta valamelyik üzenetben MinHonak, hogy nem akar közösségbe menni, az imidzse miatt nem lehet, amit a férfi megértett. Szóval valamiféle étterembe mennek mert egyik barátjáé a kóceráj, és rábeszélte, hogy nekik külön maradjanak nyitva. Nem volt elragadtatva, JongHyun mikor ezt tette olyan édesnek találta. Főleg, hogy a lánya is mehetett velük.. Jó mondjuk ez egy randi de akkor is. MinHonál már nem érezte magát olyan magabiztosnak. Jongal jobban találkozna.. Hiszen biztos vihetné magával AeChant, de nem! Ae megint Baekéknál van, mondjuk a kislány akart menni..
Behunyta a szemét, vet egy nagy levegőt lenyugtatásképp és a cuccait magához véve kilépett a házból.. Hogy megvédje haját esernyőjét maga fölé emelte míg autójához nem érte. Még egyszer megnézte hova kell menni majd egy teherrel teli sóhajjal beindította az autót, hogy elinduljon. Az út meglepően nem tartott sokáig és mikor megérkezett látott egy magas férfit, még sem tudta volna azt mondani, milyen édes amiért a hidegben vár rá. Inkább taszító.
Kiszállt az autóból, esernyőjével védte magát a zuhogó esőtől s úgy sétált MinHohoz. Magára kényszerített egy mosolyt, köszöntek egymásnak. Az étterem úgy tűnt, mint ha zárva lenne, a rolók lehúzva takarták a belsejét a férfi még is kitudta nyitni az ajtót.
– Szép ez a hely – jegyezte meg.
– Gondoltam hogy tetszeni fog.
– Honnan?
– Az olyanoknak mint te az ilyen dolgok bejönnek.
– Az olyanok mint én? – húzta fel a szemöldökét, érezve hogy egy kisebb haraghullám végigszánt a testén.
– Ja – bólogatott.
– Oké... – motyogta magának, és leült az asztalon amin ott volt a menü.
Szokása szerint egyből a salátafélékkeh lapozott, és örömmel nézte, hogy van cézársalátát is lehet kérni. Egy alacsony fiú jött ki az ajtó mögül, amin hatalmas felirat volt, miszerint idegeneknek tilos. EGy kedves mosollyal állt az asztal mellé, Kibum pedig egyre kínosabban érezte magát, látszott a fiún, hogy itt pont nem akar lenni, s lenne jobb dolga, mint zárás után kiszolgálni őket, ettől az egész olyan kényelmetlenné vált..
– Eldöntötték mit szeretnének? – S még így is úgy beszél hozzájuk, ahogyan kell, illedelmesen.
– Igen – bólintott, közbe próbált senkire se nézni, annyira zavarta, hogy teljesen üres itt minden.. és.. Ah, egyre rosszabbul érezte magát. – Egy cézársalátát és kristályvizet, de menteset.
– Mi? Most komolyan salátát fogsz enni?
– Igen, nem vihetek be a szervezetembe semmi hizlalót, az alakomat meg kell tartanom.
– Ugyan már, pár kiró nem ártana, de te tudod – vonta meg a vállát és ő is elmondta mit kér.. jó sok vackot. Kedve lett volna felállni és elmenni. Mikor JongHyunnal vacsoráztak az Alfa azt ette, amit ő, és MinHo pedig?
A férfi elkezdett beszélni magáról s Kibum annyira unalmasnak találta, hogy már csak hümmögés tellett tőle, nem mint ha kapott volna esélyt a beszélésre, hiszen szinte levegővétel nélkül papolta neki a fölösleges információkat.
Miután az ételt kihozta a fiú, remélte, hogy befogja, de undorítóan néha teli szájjal beszélt, amitől teljesen elkapta a hányinger. Hozzá néha nyögött, hogy milyen isteni finom a kaja, amit rossz néven vett, hiszen ha tőle függne ő is telezabálná magát, de nem lehet és pofátlanság, hogy az orra alá dörgöli neki milyen jó, hogy ehet ilyeneket.
– Oké, lehet hogy ezt kihagytad, de a desszertet muszáj megkóstolnod! Itt készítik a legjobbakat.
– Nem hiszem, hogy...
– Na, egy fahéjas süti csak nem árthat.
– Azt hiszem.. nem – makogta bizonytalan hangon.
– Király! Még jó hogy ezt mondtad, mert maga a főnök készíti. Én kértem meg rá – vigyorgott.
A szöszi csak bólintott egyet s mikor az ajtó kinyílt azt hitte megint a fiú jön ki.... ehelyett. Majdnem leesett a székről, mikor meglátta JongHyunt kezében két tányér s rajta a sütemény. A férfi rögtön kiszemelte s értetlenül lépdelt az asztalhoz.
– Sokkba vagy haver, igaz? – nevetett MinHo és a férfi vállába bokszolt. – Mondtam hogy hírességgel van randim.
Kibum elakart süllyedni, azt kívánta bárcsak megnyílna alatta a föld.
– Aha. – Hangja érzelemmentesen csapott a szöszi szívébe, szemei könnyekkel teltek meg, de erőseb próbálkozott a visszafogásával. JongHyun lerakta eléjük a tányérokat és az Ómega hirtelen felállt.
– Bo-bocsánat – nyögte halkan, a könnyei kicsorogtak és kiszaladt az étteremből. Futott valameddig, az autóján is túl, az eső eláztatta száraz mivoltát, lehajtotta fejét és nedves tincsei rögtön arcába lógtak, ám most nem zavarta.
– Kibum! – hallotta meg a nevét, majd közelebbről, míg végül egy lihegő Jon nem ért elé. – Miért... rohantál... így el?
– Há-hát me-mert – szipogta. – Én csa-csak! Aish Hagyjuk!
– Jól van, nem erőltetem, viszont otthagytad a dolgaid – nyújtotta át.
– Ah~ köszönöm – vette át, kicsit megszédült. – Fáradt vagyok – motyogta magának.
– Pár lépésnyire van a házam, ha esetleg – elharapta a mondatot, ahogy a szöszi gyanúsan végigmérte. – Mármint – emelte maga elé a kezeit védekezésképpen. – Csak egy ajánlat, mert – be se tudta fejezni, az Ómega a karjaiban kötött ki. – Gondolom ez egy igen – mosolygott. – Tudsz azért menni?
– Nem hiszem – rázta meg a fejét és egy lendülettel lábait JongHyun csípője köré kulcsolta.
– Jesszus, de könnyű vagy! – lepődött meg, és elindult vele,
– A kezed a fenekemen van – suttogta.
– Nem, a te feneked van az én kezemen, gyakorlatilag rajta ülsz.
– Elméletileg pedig tapizol... – kunkorodott felfele az ajka. – Nem mint ha zavarna – ásított, fejét pihentetve a férfi vállán, úgy aludt el.
*
Lassan nyitogatta pilláit s fogalma sem hol volt így riadtan ült fel, ám amint fejébe vágtak az emlékek megnyugodott. Kikelt a puha ágyból, elrendezte, finom illatokat érzett, de mivel nem ismerte a házat inkább csak visszaülve az ágy szélére várt, az ajtó pedig szinte abban a pillanatban kinyílt és JongHyun lépett be rajta egy tálcával a kezében.
– Jó reggelt álomszuszék.
– Reggelt – dörzsölte a szemét. – Mennyi az idő?
– Kilenc óra lehet, sietsz valahova?
– Délután megyek AeChanért.
– A~ azon gondolkodtam hogy hol van.
– BaekHyunnél... Sajnálom hogy csak úgy, elaludtam a karjaidban.
– Semmi baj – vonta meg a vállát. – Csináltam neked ételt – tette le a tálcát Kibum lábára. – Próbáltam minél egészségesebbre csinálni.
– Köszönöm, jól néz ki – mosolygott rá kedvesen és enni kezdett. – Hmn – nyamogott a falaton. – Finom.
– Akkor jó – ült le mell. – Szóval randizgatunk, ha?
– Mhm... nem igazán – nézett el, próbálva kerülni JongHyun tekinteté.
– Aha, persze – lökte meg gyengén. – Még jó, hogy az én éttermemet választotta az a nyomorék, sok férfival volt dolga és inkább használta őket egy menetre, mint hogy hosszú kapcsolatot alakítson.
– Nem engedtem volna hogy... nem vagyok se kurva se ribanc, és amúgy sem volt szimpatikus, ha megkérdezte volna, hogy menjek fel hozzá, nem csak elutasítom, de még pofán is csapom.
– Hozzám még is feljöttél – vigyorgott.
– Jó de te nem... – pillantott rá, JongHyun olyan "biztos vagy te abban" képet vágott, amin felnevetett. – Bolond vagy.
– Csak egy picit. Amúgy megmondtam MinHopnak, hogy szálljon le rólad, mert amíg aludtál hívogatott.
– Te hozzá nyúltál a telefonomhoz?
– Nem, de mivel a haverom és ésszerűen nekem is megvan a száma felhívtam.
– Ja.. hát köszönöm.. úgy se találkoztam volna vele többet, az egész tök kínos volt.
– Hum.. az egyetlen dolog amit sajnálok, hogy nem ettél a sütiből.
– Ha csinálsz nekem megkóstolom.
– Mi lenne akkor, ha elmennél a lányodért, délután pedig visszajönnétek vacsorára.
– Ó, rendben. – Pontosan ezt kedvelte JongHyunban, hogy AeChanra is gondolt. – Köszönöm a reggelit, tényleg nagyon finom volt, és ne haragudj, hogy ruhástul aludtam az ágyadban.
– Ne aggódj emiatt – legyintett. – Minden hétvégén mosásra kerülnek. Ha indulsz, akkor kiengedlek.
– Uhum – állt fel a tálcát fogva. – Biztos szörnyen nézek ki. – túrt egyik kezével tincsei közé.
– Higgy nekem, így elaludt hajjal még édesebb vagy.
Kibum elpirulva köhintett és biccentett, miszerint akkor menne. JongHyun még az autójáig is elkísérte, majd elköszöntek egymástól.
Miközben lányáért ment, végig mosoly ült az ajkán. JongHyun mindig olyan boldoggá tette, jól döntött, akkor mikor elfogadta a vacsorát. Mindig is szűk barátsági körrel rendelkezett, nem is szeretett ismerkedni. Jong még is lassan beférkőzött ebbe a körbe és egy pillanatig se bánta, és most délután megint vele lehet, Ae is jobban megismerheti.. Szíve boldogan dobbant, amitől kétségei eltűntek. Teljesen.
Folyt.köv
