Csak elalszom..

 Csak elalszom...

A fehér szobában a falakról pattant vissza az óra idegesítő kattogó hangja, és a gépek pittyegése. Az ágy és a szék recsegett, amely idegesítette az ülő személyt. Hirtelen szorítottak rá a kezére, amire kipattant a szeme. A fekvő fiú feje csupasz volt, szemei karikásak, bőre pedig a falnál is fehérebb, erei kiduzzadtak, csontjai meglátszódtak, még is, az ülő férfi a legszebbnek tartotta. Halk hörgő hangot hallatott, ami ijesztő lehetett volna másnak, de ő örömmel hallgatta, mint egy gyönyörű zene, melyt' minden nap meghallgatna. A fiú nehezen nyelt egyet, kettőt pislogott, ami annyit jelentett; szomjas, és minden bizonnyal kifogyott az infúzió. A férfi majdnem a homlokára csapott, hogy hogyan lehetett ennyire figyelmetlen, rögtön felpattant, öltönyének súrlódási hangjára a fiú összehúzta magát, ami miatt még jobban szitkozódott magában. Kicserélte az infúziót, pont úgy, ahogyan mutatták neki, majd fáradtan visszadőlt a székre, és megfogta a fekvő személy kezét.

- Tudod mit.. - felköhögött a fiú, hangja halk volt, és rekedtes, minden erejét belefektette, hogy megtudjon szólalni - mondtam? Még... egy - ismét köhögött - hónappal ezelőtt?

A férfi csendesen kuncogott, de könnyek gyűltek a szemébe. - Hogy ezzel a fejjel elmehetnél börtöntölteléknek - csuklott el a hangja, mikor ránézett a pittyegő gépre, ami elég rossz dolgokat mutatott ki... Nem.. nem akarta. - Azt is mondtad... hogy ezt csak akkor fogod megemlíteni, ha úgy érzed... - a férfi könnyei szégyentelenül szántották arcát - Nem mehetsz még el - rázta a fejét. - a fiú fájdalmas hangot adott ki, kifejezése eltorzult, látszott rajta a fájdalom.

- Ne-nem megyek sehova - itt megállt 2 másodpercre -, csak elalszom..

- Nem akarom, hogy elaludj... - suttogta, s bár valahol még is akarta... a fiú túl sokat szenvedett már.

- Pedig nagyon fáradt vagyok már - gyér mosoly jelent meg az ajkain. - Te is.... annak tűnsz - köszörülte meg a torkát, miközben a légzése egyre lassult.

- Én örökre fent tudnék maradni, csak azért, hogy lássam, minden rendben van veled - szipogta.

- Már eleget tettél - a fiú arcán is végigfolytak a könnyek -, és mindent köszönök - gyengén tudott csak rászorítani a férfi kezére. - Szeretlek - mondta még utoljára, majd szemét lehunyva lassan elaludt, s tán sok fájdalommal..
A férfi belül ordított, de nem tudott mit mondani, csak elfogadta...
Mit tudott volna tenni? ...
Csak engedte, hogy kisírja a lelkét, majd mikor az orvosok megjelentek, felállt és az utolsó szó amire gondolt az ez volt ; Én is szeretlek.