(~One~) My Teacher, My Ex (~Shot~)
(ChanBum)
+18
+18
Fő Szereplők: Park ChanYeol.
Kim Kibum.
Suli. Csajok. Alkohol. Buli.
Vicces is lett volna ha az én életem erről szólt volna középiskolásként.
Mindig is visszahúzódó voltam. Az osztály legjobb tanulójaként. Soha nem közösítettek igazán ki. Sőt! Különlegesnek állítottak. A kék szemeim miatt. Először azt hitték kontaktlencsét hordok, de teljesen Koreai vagyok, így meglepődtek azon, hogy hogyan lehetséges ez. Magam sem tudom hogyan lehet... De soha nem is érdekelt. Nem tartottam nagy dolognak. Viszont körülöttem igen is annak tartották. A lányok odáig voltak értem, még a fiúk is próbáltak elcsábítani. Őszintén tetszett a dolog, ám a tanulás jobban lefoglalt, mint a szerelem.
Viszont egy nap... Megváltozott bennem valami. Találkoztam életem szerelmével, aki 9 évvel idősebb nálam. Egy bevásárló központban ütköztem vele össze. Szó szerint. Éppen egy könyvet tanulmányoztam, így fingot sem láttam a körülöttem lévőkből. Úgyhogy neki mentem. Ő is olvasott. Ugyan azt a könyvet bújta, amit én. Sors szerűnek találtam. Elnézést kért tőlem, utána pedig tényleges bocsánat kérésért meghívott egy kávéra... amit én nem iszok, így ártatlan gyerekként forrócsokit kértem. Elkezdtünk beszélgetni a könyvről és azokról mennyit olvastunk még. Elég sokáig elhúztuk az egészet.
Mindig is tudtam, hogy a fiúkhoz/férfiakhoz vonzódom. Így nem kérdéses, hogy Park ChanYeol tetszik nekem. Pont a férfi ideálom volt. Bár a nagy csálé fülei eléggé viccesek voltak. A forrócsoki után elkérte a számomat, amit boldogan adtam meg.
Naiv voltam.... Már a harmadik találkozásunknál felvitt a lakására és megdugott. Fülig belezúgtam... A tanulás egyre rosszabbul ment, bár soha nem buktam meg. 2 évig ment ez. Mindig suli után találkoztunk, dugtunk, majd hazamentem. Volt hogy álomba sírtam magam, mert tudtam hogy ő nem szerelmes belém. Mégsem érdekelt... Mindent megtettem, hogy vele maradjak.. Egy nap.. Pedig egy világ omlott bennem össze. Az ujján... Ott virított a házassági gyűrű... Annak a köcsögnek felesége volt. Ordítoztam ChanYeollal. Zokogtam és ütöttem. Utána pedig... Elküldtem a picsába azzal, hogy soha többet nem akarom látni.
ChanYeol tönkre tett engem. Egyszerűen csak... Összeroppantott belülről. A testi dolgok nem érdekelnek... Jó volt vele a szex.
Miután egyetemre mentem, igazi ribanc lett belőlem. Minden jó pasival lefeküdtem. Ez éltetett. Két jó barátom volt, akik együtt vannak még mindig.. Rohadt aranyosak együtt. Byun BaekHyun és Kim JongHyun.
Bár megértem Baeket, Jong tényleg jó pasi, csak nem nekem. Hozzám alacsony. Én pedig a magasakat kedvelem... Mint amilyen ChanYeol.
-Meh, nem szobán vagytok!-Vágódom le az ebédlő asztalához, ahol a turbék páros egymásba gabalyodva smároltak.
-Hah? Eh.. Szia Kibum.-Mosolyodik el Baek.
-Ja.. Szia.-Biccent Jong.
-Jól van, ennyire nem kell örülni nekem.-Nevetek fel. -Most nem tudom miért néztek így rám! A kolesz szobában állandóan dugtok! Most ez a kis szünet nem árt!-Csapok egyet az asztalra. -Mond csak, hogy bírod Baekie?
-Hát.. Ahogy te is. Köztünk csak az a különbség, hogy én a szerelmemmel csinálom, te meg a suli össze jó pasijával. Egyébként, igazán abbahagyhatnád és kereshetnél végre szerelmet.
-Hagyj már ezzel! Tudod jól, hogy egyszer már megszívtam. Nekem nem kell kapcsolat. Örülök hogy nektek sikerült, de én nem kérek belőle többet, köszi.
-Nem mindenki olyan mint az a ChanYeol, vagy ki a rák...-Fintorodik el JongHyun. -Tényleg csinálnod kéne magaddal valamit, még mielőtt kurva ként végzed.
-Hé! Ne rakj rám ilyen jelzőket! Nem pénzért dugok. Mindegy, ejtsük a témát. Csókolózzatok tovább, én nem zavarok!-Álltam fel és a tanterem felé vettem az irányt.
-SeKyung-ah!-Kiálltok föl, amint meglátom legjobb barátnőmet a padban ülni. -Te Ribanc, nézz már rám..-Lengetem meg előtte a kezem.
-Kibum, baszd meg! Tudod kit ijesztgess..
-Jól van csajszi.. Miért vagy ilyen bágyadt?
-Nem tudsz róla? Komolyan nem? De szar vagy.
-Ok csá, bekaphatod, de tényleg. Na, mi történt?
-Új angol tanárt kapunk! Én reggel már láttam. Olyan jó képű, hogy azt hittem orgazmust kapok a látványától!
-Érteeeem. Jó neked.-Ülök le unottan mellé.
-Naa, hát nem örülsz? Kirúgták végre azt a vén faszt és helyette egy szívdöglesztőt kapunk!-ujjongott SeKy aprót sikkantva.. Hát ha ezt csinálja, akkor az a tanár tényleg veri a szintmérőt.
-Nem látod? Kicsattanok!-Nevettem fel, majd azzal a mozdulattal el is punyultam az asztalon.
~Angol óra~
-Gyerekek!-Toppan be hirtelen az igazgató. -Már páran hallhattátok, hogy új angol tanárt kaptok. Szeretném ha őt tényleg nem kergetnétek őrületbe...
-Micsoda?-Háborodik fel mindenki.
-De diri bácsi, mi tök aranyosak, meg szupcsik vagyunk. Úgyhogy ne tessék aggódni. Az angol órák mézes-mázasan fognak telni.-Szól fel JongHyun. Pont az osztály köcsögje. Minden tanár utálja, mert be nem áll a szája az órákon. Baek pedig az osztály... nem, nem. Az egyetem legjobb tanulója... Utánam. HAH!.. Mindegy.. A lényeg az, hogy komolyan nem tudom, hogy ez a JongBaek páros hogyan jött össze...
JongHyunon persze mindenki röhög egy sort, még egy pillanatra az igazgató is elmosolyodik.
-Akkor. Én most távoznék is, az angol tanár hamarosan jön.-Bólint egyet, majd azon nyomban kilép az ajtón.
Várunk még pár percet, de engem nem igazán érdekel az új észosztó. Így az ablakon kifele bámultam. Meghallottam hogy nyílik az ajtó, de nem... Egyszerűen nem tudott izgatni a dolog.
-Nem nagyon akarom húzni az időt a bemutatkozással. A nevem Park ChanYeol. 3 évig éltem Amerikában, de sokkal régebb óta foglalkozom az angollal. Nem szeretem ha a diákjaim szemtelenek velem szemben. Én vagyok az idősebb, elvárom hogy tiszteljetek. És azt szintén hogy tanuljatok. Keményen.
.....
Várjunk... Nem, nem és NEM! BASSZA MEG, NEM! Ez lehetetlen... Kibaszottúl lehetetlen. ChanYeol.. Itt. Miért? Ne már..
Hirtelen elkezdtem zihálni. Próbáltam vissza tartani a hangos sóhajaim... ChanYeol... Park.. Ő.. Park.. Uram Atyám! Még nem vett észre..
Magamra húzom a kapucnimat és jól ráhanyatlok az asztalra.
-Szeretném ha mindenki bemutatkozna, csak az ismeretség kedvéért.. Mondjuk... kezdjük.. Te! Kapucnis srác.-Ó ne.. Kérlek... miért én? Ah, Istenem! A sírás szélén vagyok. Biztos tiszta vörös az arcom!. -Én tudok várni.-Sóhajtott.
Hatalmas nagy levegőt vettem, amit azonnal kifújtam, még mielőtt abba ájulok bele. Felemeltem a fejemet és levettem a kapucnimat. Minden utálatom előjött. Mikor meglátta az arcom... Az a fej amit vágott... Leírhatatlan.
-A nevem Kim Kibum. Nem akarom fényezni magam, de az egyetem legjobb tanulója vagyok.
-Ego!-Kiállt fel mindenki nevetve.
-Bevág.-Nevetek én is. -Imádok könyveket olvasni és kritikát írni belőle az internetre. Ja és Buzi vagyok. Így jó?-Fintorgok, premier plám kimondva azt, hogy kályha vagyok.. Úgy is tudja mindenki.. Főleg ő. Ő a legjobban.
-De bátor itt valaki.-Suttogja mellettem SeKyung megbökdösve a vállam. De amint ráemelem a tekintenem, megijed. Gyilkosak a szemeim.
-Re-rendben, menjünk tovább.-Akadozott a tanár beszéde.
Mindenki furcsán nézett rá.. Hát ha ilyen pofákat vág, nem is csodálom.
Jól szemügyre vettem a kezét. Az a kibaszott gyűrű még mindig ott van. A kis faszszopó... Láttam hogy próbálja keresni a kék szemeim, viszont nem adtam meg neki ezt a fajta örömöt. A gyűlöletem felemésztett mindent.. Mindent.
Óra után rögtön felálltam, de a tanár rám szólt, hogy nekem maradnom kell. Persze, meg a jó édes kurva énjét. Azt.
Karba tett kézzel dőltem neki a táblának. Miután mindenki kilépett az ajtón, rögtön hozzám lépett.
-Jól áll a fekete haj. Ez a szemüveg is aranyos.
-Kussolj...-Nézek a szemeibe semleges arckifejezéssel.
-A tanárod vagyok. Nem beszélhetsz velem így.-Rakja kezeit a fejem mellé, ezzel beszorítva engem. Elkapott a kétségbe esés... Még mindig jó képű... Úristen, nem. Sokkal jobb... Sokkal.
-Annyira nem érdekel mi vagy.. Hagyj békén ChanYeol.
-Neked csak Tanár Úr.-Vigyorodik el aljasan, és az ajkaimra csókol.. Nem bírom ellökni. Nem azért, mert nem akarom hanem, mert nem megy. Túl erős.. Rám erőlteti magát. Mélyen veszem a levegőt.. És végem. Feladtam. Nem tudok ellenállni. A kurva mindenemet.
-Cha.. Tanár.. Úr..-Fintorodok el, ahogy végre sikerül eltolnom. -Hagyj békén.. Nekünk semmi közünk egymáshoz. Már réges-rég vége. Érted? Semmi kö...!-Nem bírtam befejezni, mert ismét megcsókolt. Istenem, nem...
Felültetett a tanári asztalra én pedig szétnyitottam a lábaimat... Úristen, ribanc vagyok. Bár ChanYeol se jobb. Első napja az egyetemen és már megfog dugni egy diákot... És az a diák én vagyok. Oh, a faszomat..
~°~
Nem. Részletezek. Nem!
Persze.. Neki pont lyukas órája volt.. És abban a teremben PONT senkinek nem volt órája... PERSZE! Mert miért ne?
Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Komolyan..
Miután lement minden órám -a szép kis akció után az új Tanár Úrral kussban maradtam- fejfájással indultam haza. Az emlékek szépen lassacskán feltörni készültek.. Neem, én nem akarok emlékezni! NEM!
'-Ah, Sa-sajnálom!-Nézek fel amennyire a szemüvegem engedi..eh, túl nagy a kerete.
-Én sajnálom, nem láttalak.-Nem igazán válaszoltam, csak zavartan szipogtam egyet, majd valamit motyogtam.
-Meghívhatlak egy kávéra?-Mosolyodik el kedvesen.
-Én.. Én nem iszom kávét.-Hebegek össze vissza.
-Akkor valami italra?
-Hm... Rendben.-Mosolygok végül vissza.'
Nem akarok emlékeket!! Menj innen... Kérlek!
'-Feljössz a lakásomra?-Simít végig az arcomon.
-Igen.. Fel.-Bólintok egyből, bele sem gondolva, mibe keveredtem.'
Pontosan erre sétáltunk, mikor belementem abba, hogy felmegyek a lakására. Annyira... Naiv és hülye voltam.
'-Képzeld, nem rég vettem egy könyvet! Először azt hittem nagyon unalmas lesz... De végül tökre izgalmas volt az egész! Majd el szeretnéd olvasni? Kölcsön adom!-Meséltem izgatottan a könyvről, ám nem válaszolt. -Yah! Figyelsz te rá....m?-Akad el a szavam, amint észreveszem, csak kedvesen mosolyogva figyel. -Mi.. mi az?
-Semmi, csak olyan aranyos vagy. Ezzel a szemüveggel. Igazán ártatlan.
-Eh?... Dehogy.-Pirulok el.
-Ne legyél már ennyire szerény!-Csúszik közelebb. -Kibummie.
-I-igen?
-Kívánlak...-Ölel magához.
-É-é-én.... nem hiszem, hogy ezt ké...
-Kérlek..-Suttog a fülembe ami azt okozza, hogy végig borzongok.
-Re-rendben.-Egyezzek végül bele.'
Felbasz.. Ennyire hülye nem lehettem! Hogy jutott egyáltalán az eszébe a könyvről a szex? Hülye tapló!
'-Cha-Chan! Fáj...-Indulnak meg a könnyeim.
-Shhh.... Shhhh, hamarosan elmúlik, jobb lesz.-Simogatja meg az arcom.'
Ja, persze. Jobb. Színtisztán emlékszem az első alkalmamra... Fél óráig szenvedtem, mire végre teljesen belém hatolt az a paraszt! FÉL ÓRA! És végig fájt. És még utána se volt a legjobb.
Ahogy hazaértem, és beléptem a szobámba eszembe jutott, hogy ő soha nem volt nálam.. Soha nem akart ide jönni, megismerni a családom. Bár Ommának mindig meséltem ChanYeolról, elmeséltem neki, mennyire szerettem is őt. Anya pedig végig támogatott is, és megvigasztalt mikor összetört szívvel jöttem haza. Igaz, sokat segített, de nem ő volt az aki kihúzott a depressziómból.
Saját magam meg tudtam oldani.. Igaz, kellet néhány segítség, de nem vagyok fogyatékos -elnézést a kifejezésért -, ahhoz, hogy nem tudjam megoldani a bajaimat.
Levetkőztem alsónadrágra és leszarva mindent feküdtem be az ágyamba, nyakamig húzva a takarót. Ahogy behunytam a szemem ismét előjöttek az emlékek.
'-Szemét vagy! Utállak! Hogy tehettél velem ilyet?-Lököm meg mindegy egyes szavamnál. -Idehívsz és biztos nem azért, mert romantikázni akartál, hanem dugni, erre az ujjadon ott virít az a kibaszott házassági gyűrű-Zokogok fel megtörten. -Én szerettelek...-Szipogok megtörten. -Nem akarlak többet látni, megértetted? SOHA TÖBBET!-Vágom arcon, majd azzal a mozdulattal elszaladok.'
~°~
Reggel meggyötört fejjel kelek, hogy ismét iskolába menjek.. Hogy lássam azt a... Parasztot... Unottan készülődőm, és már előre érzem az utolsó két évem már elbaszódott. Remélem kirúgják. Ott rohadjon, ahol van.
Amint belépek az iskola kapuin, vele ütközöm össze. Ahhh. Deja Vu-m van...
Csak egy morcos fejet vágok, amire elvigyorodik, teljes fogsorral. Cukkoló! Sóhajtok egyet és tovább megyek.. Tényleg semmi kedvem a pofájához.
A terembe lépve egyből meglátom BaekHyunt aki kétségbe esett fejjel néz vissza rám. Hát ennek meg mi baja? Rögtön hozzám szalad.
-Tee! Tegnap csak úgy eltűnsz! Mit képzelsz? Tudod, hogy aggódtam?-Fogja meg az arcom.
-Eh.. Ne haragudj, csak...
-Csak? Azért, mert talán az angol tanárunk az a ChanYeol?
-Igen...
-Oh Istenem! Hogy lehetsz ennyire szerencsétlen?
-Kösz..-Puffogom
-Nem úgy értem, Kibum-ah! És? Most mi lesz?
-Semmi, elviselem azt, hogy ő a tanárom. Úgysem tehetek semmit.-Vonok vállat.
-De hát! Tönkre tett.. Miatta már azt sem tudod, mi az a szerelem.
-YAH! Igen is tudom mi az! Csak nincs kedvem hozzá.
-Ah.. Tegnap egyébként mit akart tőled?
-Se-semmit..-Pirulok el az emlékre, hogy komolyan megfektetett.. Az osztályteremben. Halál.
-Aha.. persze. Úgy is megtudom.-Nézett rajtam végig.. -Kitartás Bummie!-Ütögeti meg a hátam és visszasiet JongHyunhoz, hogy -gondolom- elmondja neki, mit tudott meg tőlem most. Kifújom idegesen a levegőt és leülök SeKyung mellé.
-Na mi van? Már nem is köszönsz?-Böki meg a vállam.
-Bocs SeKy, de nekem most ehhez nincs kedvem.. Tényleg ne haragudj, és ne kérdezgess.-Fogom meg a fejem. Együtt érzően bólint, kicsi aggódással a szemében. Tudom, hogy szemétség, hogy lerázom. Egyszerűen.. Tényleg semmi kedvem senkihez.
~°~
Az utolsó órára készültem, ami mi más lehetne, mint angol? Szenvedve pakoltam ki a cuccomat a padra, és csak vártam arra, hogy csöngessenek be, ami elég gyorsan megtörtént.
ChanYeol bejön, de nem köszön, hanem egyből azt mondja álljunk fel.
-Stand up, please.-Teszi le a könyveit az asztalra. Mi meghaljunk. -OK, sit down. Szeretném, ha elmondanátok, hogy hol tartottatok az anyaggal, mert eddig minden egyes osztály máshol jár.-Vált koreaira, amiért áldom.. Az előző tanárunk mindent angolul pofázott, és nem értettünk belőle sok mindent. Lehet, hogy eredetileg így kéne csinálni, de akkor a diák sík hülye marad.
Természetesen az óra további részében beszél néha angolul, és ha nem értettünk valamit, megkérdezte. Ő tényleg azt akarja, hogy megtanuljuk ez a tantárgyat, mert a mai élethez kell.
Ami viszont nem tetszett, hogy majdnem egész végig engem szólított fel, vagy hívott a táblához, hogy írjak példamondatokat. Nem mintha nem ment volna, csak idegesített.. Főleg hogy a leghátsó előtti padban ülök. De semmi baj, Kibum, te vagy a diák, te neked fel kell állnod, és oda kell sétálnod, mert csak. Nincs magyarázat, hogy a tanár miért pont téged basztat ezzel. PERSZE!
Mekkora fasz már...
Ahogy az órának vége lett a tanár megint leszólt, hogy maradjak.. Ja, ha megint megakar dugni, akkora pofont adok neki, hogy a fal adja a másikat.. Nem! Átesik azon a geci falon.. BaekHyun megint aggódva pillant rám, de én csak rámosolygok, hogy menjen csak. Nehezen, de bólint egyet.
-Mit szeretne Tanár úr?-Fintorgok magamban.
-Nem hittem volna, hogy ennyit fejlődik az angolod.-Mosolyodik el, leülve a tanári asztalra. Már most megvagyok veled elégedve.
-Oh.. Aha.-Lepődök meg hirtelen. ChanYeol sóhajt egyet.
-Meg szeretném veled beszélni.
-Mit?-Emelem fel meglepetten a szemöldökeim.
-A tegnapit.-Rakja keresztbe a kezeit.
-ChanYeol... Ezen nincs mit megbeszélni, megtörtén és kész.-Vonok vállat.
-Hallottam, hogy ribanc lettél ebben a suliban...
Ha? Idegesnek tűnik... Miért ideges? Ehhez..
-Semmi közöd hozzá.-Fordítom el a tekintetem.
-De igen is van.-Lép elém és a táblának nyom. -Te hozzám tartozol.-Suttogja a fülembe.. Hogy, mi van? Ez hülye.
-Hozzád tartozom?-Lököm el. -Mikor tartoztam én hozzád valaha? Mert én nem emlékszem ilyesmire. Felejts el engem, értetted?
-Meg sem engeded, hogy megmagyarázzam?
-Micsodát? A gyűrűt a kezeden? Na hagyj már! Feleséged van, tök oké, én már túl léptem ezen. Ne nehezísd ezt meg nekem.
-De, Kibum én...
-Nem érdekel!-Üvöltök rá. -Te! Te soha nem szerettél engem, és most évek után van pofád első napon megdugni engem, egy teremben, hogy aztán másnap mindent kimagyarázz, és hogy csak a tied legyek?! Komolyan van hozzá pofád?-Dühöngök, de érzem a könnyeim gyűlnek a szememben. Picsába, túlságosan is érzékeny vagyok. -Nem akarok rólad tudni ChanYeol, még ha az angol tanár is vagy! Légy az, leszarom, de a magánéletedet ne hurcold magaddal az iskolába! Ne merj többet leállítani azzal, hogy beszélnünk kell. Menj a pokolba.-Fújok egyet idegesen, és amint elfordulok tőle a könnyeim utat találnak. Kirohanok a teremből, ám egyből neki rohanok valakinek.
-Baek! Mit keresel te itt?
-Me-megvártalak... És hallottam mindent..-Húzza el a száját.
Megtörten sóhajtok egyet, ő pedig magához ölel, a könnyek pedig tovább folynak, talán több is lett hirtelen.
-BaekHyun...-Zokogom.. -Én még mindig szeretem őt. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?-Remegek meg.
-O jaj..-Simogatja meg a hátam, vigaszként.
-Most inkább..-Szipogok párat. -Szeretnék egyedül lenni.-Tolom el magamtól.
-Megértem, de azért.. Vigyázz magadra, jó?-Simogatja meg az arcom.
-Persze.-Bólintok és egy elköszönés társaságában elmegyek.
Most biztos nem érti Baek, miért is szeretem még mindig azt a faszt. Egyszerű... Ő volt az első szerelmem, több pedig nem is volt. ChanYeolt mindig is szerettem, minden egyes másodpercben, és pont ezért fájt, hogy feleségül vett valakit a tudtom nélkül.. Legalább beszélte volna velem meg. Igaz, ott van az utálat.. ám ahogy a szemeibe nézek.. elolvadok. Mit tegyek?
~°~
Másnap ismét nyúzottan mentem iskolába, talán még a hisztisnél is hisztisebben viselkedtem. Egész nap nyafogtam mindenért, ha felszólított tanár, beszóltam neki, vagy mikor kihívott a táblához bemutattam neki, ami miatt az igazgatói irodában végeztem.
Leszidta a fejem a diri, hogy mostanában mi történt velem, de én nem szólaltam meg.
Sokan mondják, hogy az iskolába és a munkahelyre ne vidd a magánéleted. Hát bocs baszd meg! Én kérek elnézést, hogy kibaszottul fáj a szívem, és, hogy nem téphetem ki a helyéről!
Természetesen ezt a diri is elmondta. Bekaphatja.
Szem forgatva állok fel a székből, még valamit mond az igazgató, de pont leszartam. Miután kijöttem a terméből a fal mellé ledobott táskámat felkaptam, és amint elindultam neki mentem valakinek. Faszomat már! Mi ez basszus? Valami elcseszett dráma? Kezdem magam úgy érezni, mintha egy filmben lennék.
-Mi a baj?-Kérdezi aggódva. Mit aggódik?
-Semmi ChanYeol..-Fordítom el a tekintetem, nem akarok a szemébe nézni...
-Kérlek.-Emeli kezeit az arcomhoz, és az államon alá nyúl, kényszerítve, hogy nézzek a szemébe.
-Chan...-Gyűlnek könnyek a szemembe..
-Ne, csak ne sírj!-Ölelt rögtön magához, belebújtam az ölelésébe. Nem bírok neki ellenállni, már rég feladtam. -Gyere.-Fogta meg a kezem.
Még valami cuccot összeszedett a tanáriban. Megvártam. Akartam őt. Vágytam a társaságára.
Elindultunk a háza fele. Végig azon gondolkodtam, hogy a felesége otthon van-e. Csöndben sétálunk, néhányszor egymásra pillantva, de lényegében ez a csend nem kínos. Kellemesen hat. Meg amúgy sincs kedvem beszélgetni.
Mikor elértük a házát, amin meg is lepődtem, hogy még mindig meg van, körül néztem. Semmi jele a változásnak, annak, hogy élne itt bármilyen féle nőnemű ember. Se női ruhák, ékszerek, cipők, vagy esetleg bármi jel arra, hogy nő van itt.
Nem igazán akarok kérdezgetni, miért nincs itt semmi, mert nem hiszem, hogy lenne közöm hozzá.
ChanYeol add nekem egy alsógatyát és egy pulcsit, amit még nem vettem fel, de biztos vagyok benne, hogy nagy lesz rám, és lógni fog rajtam.
Elmentem lefürdeni, elvégezve a borotválkozást és minden egyéb dolgot.
Frissen mentem már ösztönösen a tanárom szobájába. Mosolygott, majd ő is elment lefürdeni. Itt is körül néztem, majd láttam egy képet, ami le volt fordítva.
Felfordítom a képet.
Mi a? Miért van rólam képe? Mikor készítette ezt? És miért van ráírva, hogy Szerelmem? Basszus! A képen nyitva van a szemem, hogy nem vettem észre? Túl sok kérdés van most a fejemben, de választ nem kapok.
Még mindig a képet nézem, mikor megérzek két kezet a derekamon. Nem mosolyodom el, nem mondok semmit, ahogy ő sem. Nincs szükségünk most szavakra. Szembe fordulok vele, és egyből ajkaira marok.
Szenvedélyesen viszonozza, és engedélyt kér a szám beférkőzéséért. Megadom neki amit akar. Leejtem az állam, és ő egyből benyomul a nyelvével. Végig zongorázza a fogaimat, bejár minden területet. Belesóhajtok a csókba, közben ChanYeol már az ágy felé tol. Lassan ereszkedem az ágyára, ő pedig nem erőszakoskodik. Ez pedig jól esik. Kellemes. Keze felhúzza a pulcsit, ami a testemet védi. Szeretettel járja be a testem különb pontjaim. Tudja jól, mik az én gyenge pontjaim amit rögtön ingerelni kezd. A combom. Rövid körmeivel karmolgatni kezdi, kulcscsontomat harapdálja, nyalogatja, fülemet pedig óvatosan simogatja. Az én kezeim sem tétlenkednek. Egyből hasizmához tévednek, és minden kockát végig tapintok.. Isteni izmai vannak ennek a férfinak. Lábamat ágyékához dörzsölöm, érzem mennyire fel van hevülve. Akar engem. Én is őt.
Mikor esélyt látok rá, nyakához hajolok, hogy finoman belecsókolhassak majd beleharapva hagyva ott egy vörös foltot.
A simogatások sűrűsödnek, egyre intimebb helyekre. Míg a kezem az ágyékánál tevékenykedik, az övé a bejáratomat simítja, alsógatyán keresztül.
Megelégelem ezt a kisebb előjátékot, és magam alá fordítom, ő maga pedig hagyja nekem. Végül lehúzom róla a felesleges pólót, majd az alsónadrágját. Most én támadok neki a kulcscsontjának, de rögtön megunom és inkább a hasizmára pártolok, amit viszont örömmel harapdálok. Egyik kezemet férfiasságához vezetem. Megmarkolom és lassan, szinte kínzóan mozgatni kezdem. Halkan felmorog az érzésre, de én ennyivel nem elégszem meg. Lentebb csúszom, végig szemeibe nézve. Vágyakozva pillant vissza felém.
Végül néma kérésének eleget téve nyalok végig péniszén, és minden nyalás végén rácsókolok a tetejére. Izmai minden egyes érintkezésnél befeszülnek. Az utolsó, ami nagyobb nyögésre készteti, hogy befogadom a számba teljes hosszát. Tudom hogyan kell mélytorkozni. Néha-néha a fogaimat is bevonom a játékba, ám mikor megérzem Chan birtokló kezeit a hajamba markolni, elválok tőle egy cuppanással. Megnyalom a számat elégedetten, hogy ilyet tudok belőle kihozni.
ChanYeol ismét maga alá gyűr, és szinte letépi róla az össze ruhaanyagot. Nem vagyok szégyenlős, így nem pirulok el, pedig tudtomban, hogy meztelenül fekszem alatta. Természetesen kihagyja az én orális kényeztetésemet. Lábaimat először kisebb terpeszbe tárja, és be is helyezkedik. Ajkaimra csókol, miközben ujjaival bejáratomat ingerli.
Káromkodik egy sort, mikor rájön, hogy kellene síkosító. Gumit soha nem használtunk, nem volt rá szükségünk, pedig védekezni akkor is kell, mikor két azonos nemű szexel, vagy szeretkezik, mert a betegségek terjednek. Ám nekem, se neki nincs betegsége. Ha pedig véletlen ő valahogy elkapott valamit, akkor tud róla és használni fog kotont.
Már tápászkodik is fel, de hála az égnek csak síkosító van a kezében. Nem szeretem a gumit, és szerintem anélkül sokkal élvezetesebb. Ezt pedig azért tudom , mert nem egyszer használtam azt a vackot.
Chan végre, újra lábam közé telepszik. Kinyitja a tubus tetejét és egy szép adaggal nyom az ujjaira, majd a bejáratomat is bekeni vele.
Mivel roppant gyakorlott vagyok ebben az egészben, 2 perc sem kellet ahhoz, hogy három ujjal bennem motoszkáljon.
Csípőmet felfele löktem, mutatva neki, hogy most már igazán másra vágyom.
Fel is fogja a dolgot, egyből meredező férfiasságára markol és bekeni a géllel. Rám pillant, én pedig beharapott ajkakkal bólintok.
Fölém hajol és ajkaimra lehel, finom, gyengéd lepkecsókokat, miközben belém hatol. Kicsit felnyöszörgök, mert azért eléggé nagy ahhoz a mérete, hogy az izmaim alul ösztönösen összeránduljanak, és kitaszítsák a behatolót. Próbálom elengedni magam, ami sikerül is, így az izmaim is engedékenyebbek lesznek a rég nem látott péniszhez, ami csak nyomul tovább.
Mikor végre teljesen kitölt, jólesően sóhajtok egyet. Kicsit vár, hogy még szokjam, mert látja az arcomon, hogy feszít, ám nem azt jelenti, hogy fáj is.
Megmozdítom a csípőmet, ezzel jelezve neki, mozoghat.
Először csak gyengéden lök párat, majd kicsit körkörösen mozog és ismét lök.
Hangosan felnyögök, viszont még nem érte el a prosztatám. Szavakra pedig még mindig nincs szükségünk, felfogja anélkül is.
Szemeibe nézek vágyakozva, hogy kezdjen el gyorsabban mozogni, mert beleőrülök a lassú tempójába.
Amint begyorsulnak a lökései az én nyögéseim sem tompulnak. Hangosabb leszel, nyüszítek, kezeimmel ChanYeol hátát karmolom, és biztos vagyok benne, hogy annak csúnya nyomat lesz.
Ami pedig majdnem orgazmust okoz számomra, hogy eltalálja gyönyörpontomat. Élvezettel sikítok fel, amire Chan elmosolyodik, és megismétli a manővert. Szemeimbe könnyek gyűlnek az ingertől, amik rögtön el is apadnak.
Már mind a ketten éreztük a véget, így veszélyesen vöröslő péniszemhez nyúlt, és olyan gyorsaságban kezdte el pumpálni, mint a fenekem. És ha lehetséges, még jobban begyorsított, aminek a vége egy hatalmas, már szinte nőies sikítás, és egy hangosabb morgás volt a vége.
Hátam ívbe feszült, miközben kimozogtuk az orgazmust.
~°~
Békésen lélegezve fekszünk egymás mellet. Fejemet izmos mellkasán pihentetem, láthatatlan köröket rajzolgatva rá. Igen. Én még mindig halálosan szerelmes vagyok ez exembe, aki az angol tanár. Hülyének érzem magam, amiért lefeküdtem vele ismét, de a szeretet elveszi az eszem. Úgy érzem, itt tényleg meg kell beszélni a dolgokat.
Egyből felülök, elnyúlva a pulcsiért, és magamra húzom. Visszaülök az ágyra, Chan pedig érdeklődve ül fel velem szemben.
-Magyarázd meg.-Motyogom. -Magyarázatot kérek a gyűrűre. Mindenre..-Nézek a szemeibe.
-Megengeded?
-Akarom..
-..-Sóhajt egy nagyot. -Kibum, ha tudni akarod, én mindig is szerettelek. És ez a mai napig nem változott. Tudom, hogy úgy viselkedtem veled, mint ha csak egy dugó párna volnál, de nem. Apám egy szigorú ember, és utálja a melegeket. Mikor rájött, hogy egyetlen fia is az, üvöltött, nem hitte el. Én elmondtam neki, hogy együtt vagyok valakivel, és szeretem. Téged szeretlek. Apám természetesen eltiltott, de engem nem érdekelt. Mikor ismét meglátogattam a családom, egy ismeretlen lány volt még ott. Érdekházasság. Én nem is tudtam, hogy van még ilyen! Apa cégvezető volt, és annak a lánynak az apja szintúgy. Így akartak békét kötni. A mi házasságunkal. Erre kényszerültem. És mivel te ott voltál, próbáltalak valahogy megértetni azzal, hogy utálj meg. Hagyj el, és.. ne gyere vissza, mielőtt összetörsz. Persze, te nem fogtad fel, hogy már csak dugásra "kellettél". Természetesen ez nem így volt, csak azt akartam, hogy azt hidd. Mikor találkoztunk, és az ujjamon volt a gyűrű, utáltam magam. Utáltam, amiért összetöröm a szerelmes szíved.. És én.. Hah..-Itt megakad, könnyek gyűlnek a szemébe. -Miután szakítottunk, rá két napra házasodtam meg. Boldogtalan voltam. A lány viszont őrülten szerelmes volt belém. Így hát összefeküdtem vele. Megbántam. Terhes lett. Mikor izgatottan elmesélte nekem a dolgokat, lesokkoltam. Nem akartam apa lenni, nem akartam semmi mást, csak téged vissza kapni. Ezért, leüvöltöttem azzal, hogy ha nem veti el a babát, elfogom hagyni. Sírva könyörgött nekem, hogy gondoljam át. De nekem nem volt átgondolni valóm. Végül, megtartotta a gyermeket. Én beadtam a válópert, találtam egy okot. A gyerek pedig az anyánál maradt. Elmenekültem Amerikába, de visszatértem, és apám egyből megkeresett engem. Találkoztam az ex-feleségemmel és a gyermekkel. Második évét töltötte be. Mosolyogva néztem akkor, hogy fiam született, aki a füleimet és a szemeimet örökölte. Még sem volt igaz a mosolyom. Magányos voltam, viszont semmi ötletem nem volt. Befejezésül pedig véletlenszerűen a te egyetemedre mentem dolgozni, így újra láthattalak. Nem hittem el, hogy a sors ilyen jó szívű velem... Innen pedig már tudod.-Fújta ki a végére a levegőt. -A gyűrűt, pedig megszokásból hordom, már csak egy ócska ékszer.-Von vállat.
-Teee..!-Hajtom le a fejem, mire végre összeállt a kép a fejemben. -HÜLYE GYÖKÉR! Miért nem mondtad el? HA?! Olyan... Hülye vagy...-Zokogom el magam. -Ásd el magad, te gyökér!-Bújok hozzá, miközben ölébe ülök. -Én is szeretlek... Még mindig...-Szipogom. Elmosolyodik és ajkaimra csókol. -A fiaddal mi lett?-Érdeklődöm.
-Látogatom rendszeresen, és fizetem a gyerektartást.
-Humm.. Értem.-Hümmögök, majd beáll köztünk a kínos csend.
-Kibum... Lennél újra... a párom?-Kérdezi kicsit félve.
-A Tanárom vagy, és az Exem... Hát már hogy ne lennék!-Nyomok egy csókot a szájára. -Szeretlek ChanYeol.
-Én is téged, Kibummie.-Mosolyodik el, és ismét maga alá fordít.. Szép esténk lesz...
~°~
Azért.. nagyon örülök annak, hogy a sors visszahozta nekem a Yodám. Az egyetemet elvégeztem, a diplomámat pedig megkaptam. Hivatalosan is felnőttnek éreztem magam, nem csak egy taknyos gyereknek. Bár nem tudom hogyan jutottam el odáig, hogy angol diplomám van, és én még is divat tervező lettem, és modell. ChanYeol végig támogatott, mikor nyitottam egy saját boltot, a saját ruháimmal, és mikor már emberek tömbkelege látogatott el a ruha boltomba, felkeresett egy cég. Ezt mind Channak köszönhetem, mert az elején szinte nem is voltak vásárlók, így majdnem feladtam.. De ő végig mellettem maradt... Szeretem őt.. És ő is engem, és ez így jó..
( Csak szeretném elmondani, hogy ez a történetem szintén régi, így nehogy elhiggyétek, hogy az egyetemi élet így zajlik XD Egyébként jó olvasást ^^)
Suli. Csajok. Alkohol. Buli.
Vicces is lett volna ha az én életem erről szólt volna középiskolásként.
Mindig is visszahúzódó voltam. Az osztály legjobb tanulójaként. Soha nem közösítettek igazán ki. Sőt! Különlegesnek állítottak. A kék szemeim miatt. Először azt hitték kontaktlencsét hordok, de teljesen Koreai vagyok, így meglepődtek azon, hogy hogyan lehetséges ez. Magam sem tudom hogyan lehet... De soha nem is érdekelt. Nem tartottam nagy dolognak. Viszont körülöttem igen is annak tartották. A lányok odáig voltak értem, még a fiúk is próbáltak elcsábítani. Őszintén tetszett a dolog, ám a tanulás jobban lefoglalt, mint a szerelem.
Viszont egy nap... Megváltozott bennem valami. Találkoztam életem szerelmével, aki 9 évvel idősebb nálam. Egy bevásárló központban ütköztem vele össze. Szó szerint. Éppen egy könyvet tanulmányoztam, így fingot sem láttam a körülöttem lévőkből. Úgyhogy neki mentem. Ő is olvasott. Ugyan azt a könyvet bújta, amit én. Sors szerűnek találtam. Elnézést kért tőlem, utána pedig tényleges bocsánat kérésért meghívott egy kávéra... amit én nem iszok, így ártatlan gyerekként forrócsokit kértem. Elkezdtünk beszélgetni a könyvről és azokról mennyit olvastunk még. Elég sokáig elhúztuk az egészet.
Mindig is tudtam, hogy a fiúkhoz/férfiakhoz vonzódom. Így nem kérdéses, hogy Park ChanYeol tetszik nekem. Pont a férfi ideálom volt. Bár a nagy csálé fülei eléggé viccesek voltak. A forrócsoki után elkérte a számomat, amit boldogan adtam meg.
Naiv voltam.... Már a harmadik találkozásunknál felvitt a lakására és megdugott. Fülig belezúgtam... A tanulás egyre rosszabbul ment, bár soha nem buktam meg. 2 évig ment ez. Mindig suli után találkoztunk, dugtunk, majd hazamentem. Volt hogy álomba sírtam magam, mert tudtam hogy ő nem szerelmes belém. Mégsem érdekelt... Mindent megtettem, hogy vele maradjak.. Egy nap.. Pedig egy világ omlott bennem össze. Az ujján... Ott virított a házassági gyűrű... Annak a köcsögnek felesége volt. Ordítoztam ChanYeollal. Zokogtam és ütöttem. Utána pedig... Elküldtem a picsába azzal, hogy soha többet nem akarom látni.
ChanYeol tönkre tett engem. Egyszerűen csak... Összeroppantott belülről. A testi dolgok nem érdekelnek... Jó volt vele a szex.
Miután egyetemre mentem, igazi ribanc lett belőlem. Minden jó pasival lefeküdtem. Ez éltetett. Két jó barátom volt, akik együtt vannak még mindig.. Rohadt aranyosak együtt. Byun BaekHyun és Kim JongHyun.
-Meh, nem szobán vagytok!-Vágódom le az ebédlő asztalához, ahol a turbék páros egymásba gabalyodva smároltak.
-Hah? Eh.. Szia Kibum.-Mosolyodik el Baek.
-Ja.. Szia.-Biccent Jong.
-Jól van, ennyire nem kell örülni nekem.-Nevetek fel. -Most nem tudom miért néztek így rám! A kolesz szobában állandóan dugtok! Most ez a kis szünet nem árt!-Csapok egyet az asztalra. -Mond csak, hogy bírod Baekie?
-Hát.. Ahogy te is. Köztünk csak az a különbség, hogy én a szerelmemmel csinálom, te meg a suli össze jó pasijával. Egyébként, igazán abbahagyhatnád és kereshetnél végre szerelmet.
-Hagyj már ezzel! Tudod jól, hogy egyszer már megszívtam. Nekem nem kell kapcsolat. Örülök hogy nektek sikerült, de én nem kérek belőle többet, köszi.
-Nem mindenki olyan mint az a ChanYeol, vagy ki a rák...-Fintorodik el JongHyun. -Tényleg csinálnod kéne magaddal valamit, még mielőtt kurva ként végzed.
-Hé! Ne rakj rám ilyen jelzőket! Nem pénzért dugok. Mindegy, ejtsük a témát. Csókolózzatok tovább, én nem zavarok!-Álltam fel és a tanterem felé vettem az irányt.
-SeKyung-ah!-Kiálltok föl, amint meglátom legjobb barátnőmet a padban ülni. -Te Ribanc, nézz már rám..-Lengetem meg előtte a kezem.
-Kibum, baszd meg! Tudod kit ijesztgess..
-Nem tudsz róla? Komolyan nem? De szar vagy.
-Ok csá, bekaphatod, de tényleg. Na, mi történt?
-Új angol tanárt kapunk! Én reggel már láttam. Olyan jó képű, hogy azt hittem orgazmust kapok a látványától!
-Érteeeem. Jó neked.-Ülök le unottan mellé.
-Naa, hát nem örülsz? Kirúgták végre azt a vén faszt és helyette egy szívdöglesztőt kapunk!-ujjongott SeKy aprót sikkantva.. Hát ha ezt csinálja, akkor az a tanár tényleg veri a szintmérőt.
-Nem látod? Kicsattanok!-Nevettem fel, majd azzal a mozdulattal el is punyultam az asztalon.
~Angol óra~
-Gyerekek!-Toppan be hirtelen az igazgató. -Már páran hallhattátok, hogy új angol tanárt kaptok. Szeretném ha őt tényleg nem kergetnétek őrületbe...
-Micsoda?-Háborodik fel mindenki.
-De diri bácsi, mi tök aranyosak, meg szupcsik vagyunk. Úgyhogy ne tessék aggódni. Az angol órák mézes-mázasan fognak telni.-Szól fel JongHyun. Pont az osztály köcsögje. Minden tanár utálja, mert be nem áll a szája az órákon. Baek pedig az osztály... nem, nem. Az egyetem legjobb tanulója... Utánam. HAH!.. Mindegy.. A lényeg az, hogy komolyan nem tudom, hogy ez a JongBaek páros hogyan jött össze...
JongHyunon persze mindenki röhög egy sort, még egy pillanatra az igazgató is elmosolyodik.
-Akkor. Én most távoznék is, az angol tanár hamarosan jön.-Bólint egyet, majd azon nyomban kilép az ajtón.
Várunk még pár percet, de engem nem igazán érdekel az új észosztó. Így az ablakon kifele bámultam. Meghallottam hogy nyílik az ajtó, de nem... Egyszerűen nem tudott izgatni a dolog.
-Nem nagyon akarom húzni az időt a bemutatkozással. A nevem Park ChanYeol. 3 évig éltem Amerikában, de sokkal régebb óta foglalkozom az angollal. Nem szeretem ha a diákjaim szemtelenek velem szemben. Én vagyok az idősebb, elvárom hogy tiszteljetek. És azt szintén hogy tanuljatok. Keményen.
.....
Várjunk... Nem, nem és NEM! BASSZA MEG, NEM! Ez lehetetlen... Kibaszottúl lehetetlen. ChanYeol.. Itt. Miért? Ne már..
Hirtelen elkezdtem zihálni. Próbáltam vissza tartani a hangos sóhajaim... ChanYeol... Park.. Ő.. Park.. Uram Atyám! Még nem vett észre..
Magamra húzom a kapucnimat és jól ráhanyatlok az asztalra.
-Szeretném ha mindenki bemutatkozna, csak az ismeretség kedvéért.. Mondjuk... kezdjük.. Te! Kapucnis srác.-Ó ne.. Kérlek... miért én? Ah, Istenem! A sírás szélén vagyok. Biztos tiszta vörös az arcom!. -Én tudok várni.-Sóhajtott.
Hatalmas nagy levegőt vettem, amit azonnal kifújtam, még mielőtt abba ájulok bele. Felemeltem a fejemet és levettem a kapucnimat. Minden utálatom előjött. Mikor meglátta az arcom... Az a fej amit vágott... Leírhatatlan.
-A nevem Kim Kibum. Nem akarom fényezni magam, de az egyetem legjobb tanulója vagyok.
-Ego!-Kiállt fel mindenki nevetve.
-Bevág.-Nevetek én is. -Imádok könyveket olvasni és kritikát írni belőle az internetre. Ja és Buzi vagyok. Így jó?-Fintorgok, premier plám kimondva azt, hogy kályha vagyok.. Úgy is tudja mindenki.. Főleg ő. Ő a legjobban.
-De bátor itt valaki.-Suttogja mellettem SeKyung megbökdösve a vállam. De amint ráemelem a tekintenem, megijed. Gyilkosak a szemeim.
-Re-rendben, menjünk tovább.-Akadozott a tanár beszéde.
Mindenki furcsán nézett rá.. Hát ha ilyen pofákat vág, nem is csodálom.
Jól szemügyre vettem a kezét. Az a kibaszott gyűrű még mindig ott van. A kis faszszopó... Láttam hogy próbálja keresni a kék szemeim, viszont nem adtam meg neki ezt a fajta örömöt. A gyűlöletem felemésztett mindent.. Mindent.
Óra után rögtön felálltam, de a tanár rám szólt, hogy nekem maradnom kell. Persze, meg a jó édes kurva énjét. Azt.
Karba tett kézzel dőltem neki a táblának. Miután mindenki kilépett az ajtón, rögtön hozzám lépett.
-Jól áll a fekete haj. Ez a szemüveg is aranyos.
-A tanárod vagyok. Nem beszélhetsz velem így.-Rakja kezeit a fejem mellé, ezzel beszorítva engem. Elkapott a kétségbe esés... Még mindig jó képű... Úristen, nem. Sokkal jobb... Sokkal.
-Annyira nem érdekel mi vagy.. Hagyj békén ChanYeol.
-Neked csak Tanár Úr.-Vigyorodik el aljasan, és az ajkaimra csókol.. Nem bírom ellökni. Nem azért, mert nem akarom hanem, mert nem megy. Túl erős.. Rám erőlteti magát. Mélyen veszem a levegőt.. És végem. Feladtam. Nem tudok ellenállni. A kurva mindenemet.
-Cha.. Tanár.. Úr..-Fintorodok el, ahogy végre sikerül eltolnom. -Hagyj békén.. Nekünk semmi közünk egymáshoz. Már réges-rég vége. Érted? Semmi kö...!-Nem bírtam befejezni, mert ismét megcsókolt. Istenem, nem...
Felültetett a tanári asztalra én pedig szétnyitottam a lábaimat... Úristen, ribanc vagyok. Bár ChanYeol se jobb. Első napja az egyetemen és már megfog dugni egy diákot... És az a diák én vagyok. Oh, a faszomat..
~°~
Nem. Részletezek. Nem!
Persze.. Neki pont lyukas órája volt.. És abban a teremben PONT senkinek nem volt órája... PERSZE! Mert miért ne?
Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Komolyan..
Miután lement minden órám -a szép kis akció után az új Tanár Úrral kussban maradtam- fejfájással indultam haza. Az emlékek szépen lassacskán feltörni készültek.. Neem, én nem akarok emlékezni! NEM!
'-Ah, Sa-sajnálom!-Nézek fel amennyire a szemüvegem engedi..eh, túl nagy a kerete.
-Én sajnálom, nem láttalak.-Nem igazán válaszoltam, csak zavartan szipogtam egyet, majd valamit motyogtam.
-Én.. Én nem iszom kávét.-Hebegek össze vissza.
-Akkor valami italra?
-Hm... Rendben.-Mosolygok végül vissza.'
Nem akarok emlékeket!! Menj innen... Kérlek!
'-Feljössz a lakásomra?-Simít végig az arcomon.
-Igen.. Fel.-Bólintok egyből, bele sem gondolva, mibe keveredtem.'
Pontosan erre sétáltunk, mikor belementem abba, hogy felmegyek a lakására. Annyira... Naiv és hülye voltam.
'-Képzeld, nem rég vettem egy könyvet! Először azt hittem nagyon unalmas lesz... De végül tökre izgalmas volt az egész! Majd el szeretnéd olvasni? Kölcsön adom!-Meséltem izgatottan a könyvről, ám nem válaszolt. -Yah! Figyelsz te rá....m?-Akad el a szavam, amint észreveszem, csak kedvesen mosolyogva figyel. -Mi.. mi az?
-Semmi, csak olyan aranyos vagy. Ezzel a szemüveggel. Igazán ártatlan.
-Eh?... Dehogy.-Pirulok el.
-Ne legyél már ennyire szerény!-Csúszik közelebb. -Kibummie.
-I-igen?
-Kívánlak...-Ölel magához.
-É-é-én.... nem hiszem, hogy ezt ké...
-Kérlek..-Suttog a fülembe ami azt okozza, hogy végig borzongok.
-Re-rendben.-Egyezzek végül bele.'
Felbasz.. Ennyire hülye nem lehettem! Hogy jutott egyáltalán az eszébe a könyvről a szex? Hülye tapló!
'-Cha-Chan! Fáj...-Indulnak meg a könnyeim.
-Shhh.... Shhhh, hamarosan elmúlik, jobb lesz.-Simogatja meg az arcom.'
Ja, persze. Jobb. Színtisztán emlékszem az első alkalmamra... Fél óráig szenvedtem, mire végre teljesen belém hatolt az a paraszt! FÉL ÓRA! És végig fájt. És még utána se volt a legjobb.
Ahogy hazaértem, és beléptem a szobámba eszembe jutott, hogy ő soha nem volt nálam.. Soha nem akart ide jönni, megismerni a családom. Bár Ommának mindig meséltem ChanYeolról, elmeséltem neki, mennyire szerettem is őt. Anya pedig végig támogatott is, és megvigasztalt mikor összetört szívvel jöttem haza. Igaz, sokat segített, de nem ő volt az aki kihúzott a depressziómból.
Saját magam meg tudtam oldani.. Igaz, kellet néhány segítség, de nem vagyok fogyatékos -elnézést a kifejezésért -, ahhoz, hogy nem tudjam megoldani a bajaimat.
Levetkőztem alsónadrágra és leszarva mindent feküdtem be az ágyamba, nyakamig húzva a takarót. Ahogy behunytam a szemem ismét előjöttek az emlékek.
'-Szemét vagy! Utállak! Hogy tehettél velem ilyet?-Lököm meg mindegy egyes szavamnál. -Idehívsz és biztos nem azért, mert romantikázni akartál, hanem dugni, erre az ujjadon ott virít az a kibaszott házassági gyűrű-Zokogok fel megtörten. -Én szerettelek...-Szipogok megtörten. -Nem akarlak többet látni, megértetted? SOHA TÖBBET!-Vágom arcon, majd azzal a mozdulattal elszaladok.'
~°~
Reggel meggyötört fejjel kelek, hogy ismét iskolába menjek.. Hogy lássam azt a... Parasztot... Unottan készülődőm, és már előre érzem az utolsó két évem már elbaszódott. Remélem kirúgják. Ott rohadjon, ahol van.
Amint belépek az iskola kapuin, vele ütközöm össze. Ahhh. Deja Vu-m van...
Csak egy morcos fejet vágok, amire elvigyorodik, teljes fogsorral. Cukkoló! Sóhajtok egyet és tovább megyek.. Tényleg semmi kedvem a pofájához.
A terembe lépve egyből meglátom BaekHyunt aki kétségbe esett fejjel néz vissza rám. Hát ennek meg mi baja? Rögtön hozzám szalad.
-Tee! Tegnap csak úgy eltűnsz! Mit képzelsz? Tudod, hogy aggódtam?-Fogja meg az arcom.
-Eh.. Ne haragudj, csak...
-Csak? Azért, mert talán az angol tanárunk az a ChanYeol?
-Igen...
-Oh Istenem! Hogy lehetsz ennyire szerencsétlen?
-Kösz..-Puffogom
-Nem úgy értem, Kibum-ah! És? Most mi lesz?
-Semmi, elviselem azt, hogy ő a tanárom. Úgysem tehetek semmit.-Vonok vállat.
-De hát! Tönkre tett.. Miatta már azt sem tudod, mi az a szerelem.
-YAH! Igen is tudom mi az! Csak nincs kedvem hozzá.
-Ah.. Tegnap egyébként mit akart tőled?
-Se-semmit..-Pirulok el az emlékre, hogy komolyan megfektetett.. Az osztályteremben. Halál.
-Aha.. persze. Úgy is megtudom.-Nézett rajtam végig.. -Kitartás Bummie!-Ütögeti meg a hátam és visszasiet JongHyunhoz, hogy -gondolom- elmondja neki, mit tudott meg tőlem most. Kifújom idegesen a levegőt és leülök SeKyung mellé.
-Na mi van? Már nem is köszönsz?-Böki meg a vállam.
-Bocs SeKy, de nekem most ehhez nincs kedvem.. Tényleg ne haragudj, és ne kérdezgess.-Fogom meg a fejem. Együtt érzően bólint, kicsi aggódással a szemében. Tudom, hogy szemétség, hogy lerázom. Egyszerűen.. Tényleg semmi kedvem senkihez.
~°~
Az utolsó órára készültem, ami mi más lehetne, mint angol? Szenvedve pakoltam ki a cuccomat a padra, és csak vártam arra, hogy csöngessenek be, ami elég gyorsan megtörtént.
ChanYeol bejön, de nem köszön, hanem egyből azt mondja álljunk fel.
-Stand up, please.-Teszi le a könyveit az asztalra. Mi meghaljunk. -OK, sit down. Szeretném, ha elmondanátok, hogy hol tartottatok az anyaggal, mert eddig minden egyes osztály máshol jár.-Vált koreaira, amiért áldom.. Az előző tanárunk mindent angolul pofázott, és nem értettünk belőle sok mindent. Lehet, hogy eredetileg így kéne csinálni, de akkor a diák sík hülye marad.
Természetesen az óra további részében beszél néha angolul, és ha nem értettünk valamit, megkérdezte. Ő tényleg azt akarja, hogy megtanuljuk ez a tantárgyat, mert a mai élethez kell.
Ami viszont nem tetszett, hogy majdnem egész végig engem szólított fel, vagy hívott a táblához, hogy írjak példamondatokat. Nem mintha nem ment volna, csak idegesített.. Főleg hogy a leghátsó előtti padban ülök. De semmi baj, Kibum, te vagy a diák, te neked fel kell állnod, és oda kell sétálnod, mert csak. Nincs magyarázat, hogy a tanár miért pont téged basztat ezzel. PERSZE!
Mekkora fasz már...
Ahogy az órának vége lett a tanár megint leszólt, hogy maradjak.. Ja, ha megint megakar dugni, akkora pofont adok neki, hogy a fal adja a másikat.. Nem! Átesik azon a geci falon.. BaekHyun megint aggódva pillant rám, de én csak rámosolygok, hogy menjen csak. Nehezen, de bólint egyet.
-Mit szeretne Tanár úr?-Fintorgok magamban.
-Nem hittem volna, hogy ennyit fejlődik az angolod.-Mosolyodik el, leülve a tanári asztalra. Már most megvagyok veled elégedve.
-Oh.. Aha.-Lepődök meg hirtelen. ChanYeol sóhajt egyet.
-Meg szeretném veled beszélni.
-Mit?-Emelem fel meglepetten a szemöldökeim.
-A tegnapit.-Rakja keresztbe a kezeit.
-ChanYeol... Ezen nincs mit megbeszélni, megtörtén és kész.-Vonok vállat.
-Hallottam, hogy ribanc lettél ebben a suliban...
Ha? Idegesnek tűnik... Miért ideges? Ehhez..
-Semmi közöd hozzá.-Fordítom el a tekintetem.
-De igen is van.-Lép elém és a táblának nyom. -Te hozzám tartozol.-Suttogja a fülembe.. Hogy, mi van? Ez hülye.
-Hozzád tartozom?-Lököm el. -Mikor tartoztam én hozzád valaha? Mert én nem emlékszem ilyesmire. Felejts el engem, értetted?
-Meg sem engeded, hogy megmagyarázzam?
-Micsodát? A gyűrűt a kezeden? Na hagyj már! Feleséged van, tök oké, én már túl léptem ezen. Ne nehezísd ezt meg nekem.
-De, Kibum én...
-Nem érdekel!-Üvöltök rá. -Te! Te soha nem szerettél engem, és most évek után van pofád első napon megdugni engem, egy teremben, hogy aztán másnap mindent kimagyarázz, és hogy csak a tied legyek?! Komolyan van hozzá pofád?-Dühöngök, de érzem a könnyeim gyűlnek a szememben. Picsába, túlságosan is érzékeny vagyok. -Nem akarok rólad tudni ChanYeol, még ha az angol tanár is vagy! Légy az, leszarom, de a magánéletedet ne hurcold magaddal az iskolába! Ne merj többet leállítani azzal, hogy beszélnünk kell. Menj a pokolba.-Fújok egyet idegesen, és amint elfordulok tőle a könnyeim utat találnak. Kirohanok a teremből, ám egyből neki rohanok valakinek.
-Baek! Mit keresel te itt?
-Me-megvártalak... És hallottam mindent..-Húzza el a száját.
Megtörten sóhajtok egyet, ő pedig magához ölel, a könnyek pedig tovább folynak, talán több is lett hirtelen.
-BaekHyun...-Zokogom.. -Én még mindig szeretem őt. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?-Remegek meg.
-O jaj..-Simogatja meg a hátam, vigaszként.
-Most inkább..-Szipogok párat. -Szeretnék egyedül lenni.-Tolom el magamtól.
-Megértem, de azért.. Vigyázz magadra, jó?-Simogatja meg az arcom.
-Persze.-Bólintok és egy elköszönés társaságában elmegyek.
Most biztos nem érti Baek, miért is szeretem még mindig azt a faszt. Egyszerű... Ő volt az első szerelmem, több pedig nem is volt. ChanYeolt mindig is szerettem, minden egyes másodpercben, és pont ezért fájt, hogy feleségül vett valakit a tudtom nélkül.. Legalább beszélte volna velem meg. Igaz, ott van az utálat.. ám ahogy a szemeibe nézek.. elolvadok. Mit tegyek?
~°~
Másnap ismét nyúzottan mentem iskolába, talán még a hisztisnél is hisztisebben viselkedtem. Egész nap nyafogtam mindenért, ha felszólított tanár, beszóltam neki, vagy mikor kihívott a táblához bemutattam neki, ami miatt az igazgatói irodában végeztem.
Leszidta a fejem a diri, hogy mostanában mi történt velem, de én nem szólaltam meg.
Sokan mondják, hogy az iskolába és a munkahelyre ne vidd a magánéleted. Hát bocs baszd meg! Én kérek elnézést, hogy kibaszottul fáj a szívem, és, hogy nem téphetem ki a helyéről!
Természetesen ezt a diri is elmondta. Bekaphatja.
Szem forgatva állok fel a székből, még valamit mond az igazgató, de pont leszartam. Miután kijöttem a terméből a fal mellé ledobott táskámat felkaptam, és amint elindultam neki mentem valakinek. Faszomat már! Mi ez basszus? Valami elcseszett dráma? Kezdem magam úgy érezni, mintha egy filmben lennék.
-Mi a baj?-Kérdezi aggódva. Mit aggódik?
-Semmi ChanYeol..-Fordítom el a tekintetem, nem akarok a szemébe nézni...
-Kérlek.-Emeli kezeit az arcomhoz, és az államon alá nyúl, kényszerítve, hogy nézzek a szemébe.
-Chan...-Gyűlnek könnyek a szemembe..
-Ne, csak ne sírj!-Ölelt rögtön magához, belebújtam az ölelésébe. Nem bírok neki ellenállni, már rég feladtam. -Gyere.-Fogta meg a kezem.
Még valami cuccot összeszedett a tanáriban. Megvártam. Akartam őt. Vágytam a társaságára.
Elindultunk a háza fele. Végig azon gondolkodtam, hogy a felesége otthon van-e. Csöndben sétálunk, néhányszor egymásra pillantva, de lényegében ez a csend nem kínos. Kellemesen hat. Meg amúgy sincs kedvem beszélgetni.
Mikor elértük a házát, amin meg is lepődtem, hogy még mindig meg van, körül néztem. Semmi jele a változásnak, annak, hogy élne itt bármilyen féle nőnemű ember. Se női ruhák, ékszerek, cipők, vagy esetleg bármi jel arra, hogy nő van itt.
Nem igazán akarok kérdezgetni, miért nincs itt semmi, mert nem hiszem, hogy lenne közöm hozzá.
ChanYeol add nekem egy alsógatyát és egy pulcsit, amit még nem vettem fel, de biztos vagyok benne, hogy nagy lesz rám, és lógni fog rajtam.
Elmentem lefürdeni, elvégezve a borotválkozást és minden egyéb dolgot.
Frissen mentem már ösztönösen a tanárom szobájába. Mosolygott, majd ő is elment lefürdeni. Itt is körül néztem, majd láttam egy képet, ami le volt fordítva.
Felfordítom a képet.
Mi a? Miért van rólam képe? Mikor készítette ezt? És miért van ráírva, hogy Szerelmem? Basszus! A képen nyitva van a szemem, hogy nem vettem észre? Túl sok kérdés van most a fejemben, de választ nem kapok.
Még mindig a képet nézem, mikor megérzek két kezet a derekamon. Nem mosolyodom el, nem mondok semmit, ahogy ő sem. Nincs szükségünk most szavakra. Szembe fordulok vele, és egyből ajkaira marok.
Szenvedélyesen viszonozza, és engedélyt kér a szám beférkőzéséért. Megadom neki amit akar. Leejtem az állam, és ő egyből benyomul a nyelvével. Végig zongorázza a fogaimat, bejár minden területet. Belesóhajtok a csókba, közben ChanYeol már az ágy felé tol. Lassan ereszkedem az ágyára, ő pedig nem erőszakoskodik. Ez pedig jól esik. Kellemes. Keze felhúzza a pulcsit, ami a testemet védi. Szeretettel járja be a testem különb pontjaim. Tudja jól, mik az én gyenge pontjaim amit rögtön ingerelni kezd. A combom. Rövid körmeivel karmolgatni kezdi, kulcscsontomat harapdálja, nyalogatja, fülemet pedig óvatosan simogatja. Az én kezeim sem tétlenkednek. Egyből hasizmához tévednek, és minden kockát végig tapintok.. Isteni izmai vannak ennek a férfinak. Lábamat ágyékához dörzsölöm, érzem mennyire fel van hevülve. Akar engem. Én is őt.
Mikor esélyt látok rá, nyakához hajolok, hogy finoman belecsókolhassak majd beleharapva hagyva ott egy vörös foltot.
A simogatások sűrűsödnek, egyre intimebb helyekre. Míg a kezem az ágyékánál tevékenykedik, az övé a bejáratomat simítja, alsógatyán keresztül.
Megelégelem ezt a kisebb előjátékot, és magam alá fordítom, ő maga pedig hagyja nekem. Végül lehúzom róla a felesleges pólót, majd az alsónadrágját. Most én támadok neki a kulcscsontjának, de rögtön megunom és inkább a hasizmára pártolok, amit viszont örömmel harapdálok. Egyik kezemet férfiasságához vezetem. Megmarkolom és lassan, szinte kínzóan mozgatni kezdem. Halkan felmorog az érzésre, de én ennyivel nem elégszem meg. Lentebb csúszom, végig szemeibe nézve. Vágyakozva pillant vissza felém.
Végül néma kérésének eleget téve nyalok végig péniszén, és minden nyalás végén rácsókolok a tetejére. Izmai minden egyes érintkezésnél befeszülnek. Az utolsó, ami nagyobb nyögésre készteti, hogy befogadom a számba teljes hosszát. Tudom hogyan kell mélytorkozni. Néha-néha a fogaimat is bevonom a játékba, ám mikor megérzem Chan birtokló kezeit a hajamba markolni, elválok tőle egy cuppanással. Megnyalom a számat elégedetten, hogy ilyet tudok belőle kihozni.
ChanYeol ismét maga alá gyűr, és szinte letépi róla az össze ruhaanyagot. Nem vagyok szégyenlős, így nem pirulok el, pedig tudtomban, hogy meztelenül fekszem alatta. Természetesen kihagyja az én orális kényeztetésemet. Lábaimat először kisebb terpeszbe tárja, és be is helyezkedik. Ajkaimra csókol, miközben ujjaival bejáratomat ingerli.
Káromkodik egy sort, mikor rájön, hogy kellene síkosító. Gumit soha nem használtunk, nem volt rá szükségünk, pedig védekezni akkor is kell, mikor két azonos nemű szexel, vagy szeretkezik, mert a betegségek terjednek. Ám nekem, se neki nincs betegsége. Ha pedig véletlen ő valahogy elkapott valamit, akkor tud róla és használni fog kotont.
Már tápászkodik is fel, de hála az égnek csak síkosító van a kezében. Nem szeretem a gumit, és szerintem anélkül sokkal élvezetesebb. Ezt pedig azért tudom , mert nem egyszer használtam azt a vackot.
Chan végre, újra lábam közé telepszik. Kinyitja a tubus tetejét és egy szép adaggal nyom az ujjaira, majd a bejáratomat is bekeni vele.
Mivel roppant gyakorlott vagyok ebben az egészben, 2 perc sem kellet ahhoz, hogy három ujjal bennem motoszkáljon.
Csípőmet felfele löktem, mutatva neki, hogy most már igazán másra vágyom.
Fel is fogja a dolgot, egyből meredező férfiasságára markol és bekeni a géllel. Rám pillant, én pedig beharapott ajkakkal bólintok.
Fölém hajol és ajkaimra lehel, finom, gyengéd lepkecsókokat, miközben belém hatol. Kicsit felnyöszörgök, mert azért eléggé nagy ahhoz a mérete, hogy az izmaim alul ösztönösen összeránduljanak, és kitaszítsák a behatolót. Próbálom elengedni magam, ami sikerül is, így az izmaim is engedékenyebbek lesznek a rég nem látott péniszhez, ami csak nyomul tovább.
Mikor végre teljesen kitölt, jólesően sóhajtok egyet. Kicsit vár, hogy még szokjam, mert látja az arcomon, hogy feszít, ám nem azt jelenti, hogy fáj is.
Megmozdítom a csípőmet, ezzel jelezve neki, mozoghat.
Először csak gyengéden lök párat, majd kicsit körkörösen mozog és ismét lök.
Hangosan felnyögök, viszont még nem érte el a prosztatám. Szavakra pedig még mindig nincs szükségünk, felfogja anélkül is.
Szemeibe nézek vágyakozva, hogy kezdjen el gyorsabban mozogni, mert beleőrülök a lassú tempójába.
Amint begyorsulnak a lökései az én nyögéseim sem tompulnak. Hangosabb leszel, nyüszítek, kezeimmel ChanYeol hátát karmolom, és biztos vagyok benne, hogy annak csúnya nyomat lesz.
Ami pedig majdnem orgazmust okoz számomra, hogy eltalálja gyönyörpontomat. Élvezettel sikítok fel, amire Chan elmosolyodik, és megismétli a manővert. Szemeimbe könnyek gyűlnek az ingertől, amik rögtön el is apadnak.
Már mind a ketten éreztük a véget, így veszélyesen vöröslő péniszemhez nyúlt, és olyan gyorsaságban kezdte el pumpálni, mint a fenekem. És ha lehetséges, még jobban begyorsított, aminek a vége egy hatalmas, már szinte nőies sikítás, és egy hangosabb morgás volt a vége.
Hátam ívbe feszült, miközben kimozogtuk az orgazmust.
~°~
Békésen lélegezve fekszünk egymás mellet. Fejemet izmos mellkasán pihentetem, láthatatlan köröket rajzolgatva rá. Igen. Én még mindig halálosan szerelmes vagyok ez exembe, aki az angol tanár. Hülyének érzem magam, amiért lefeküdtem vele ismét, de a szeretet elveszi az eszem. Úgy érzem, itt tényleg meg kell beszélni a dolgokat.
Egyből felülök, elnyúlva a pulcsiért, és magamra húzom. Visszaülök az ágyra, Chan pedig érdeklődve ül fel velem szemben.
-Magyarázd meg.-Motyogom. -Magyarázatot kérek a gyűrűre. Mindenre..-Nézek a szemeibe.
-Megengeded?
-Akarom..
-..-Sóhajt egy nagyot. -Kibum, ha tudni akarod, én mindig is szerettelek. És ez a mai napig nem változott. Tudom, hogy úgy viselkedtem veled, mint ha csak egy dugó párna volnál, de nem. Apám egy szigorú ember, és utálja a melegeket. Mikor rájött, hogy egyetlen fia is az, üvöltött, nem hitte el. Én elmondtam neki, hogy együtt vagyok valakivel, és szeretem. Téged szeretlek. Apám természetesen eltiltott, de engem nem érdekelt. Mikor ismét meglátogattam a családom, egy ismeretlen lány volt még ott. Érdekházasság. Én nem is tudtam, hogy van még ilyen! Apa cégvezető volt, és annak a lánynak az apja szintúgy. Így akartak békét kötni. A mi házasságunkal. Erre kényszerültem. És mivel te ott voltál, próbáltalak valahogy megértetni azzal, hogy utálj meg. Hagyj el, és.. ne gyere vissza, mielőtt összetörsz. Persze, te nem fogtad fel, hogy már csak dugásra "kellettél". Természetesen ez nem így volt, csak azt akartam, hogy azt hidd. Mikor találkoztunk, és az ujjamon volt a gyűrű, utáltam magam. Utáltam, amiért összetöröm a szerelmes szíved.. És én.. Hah..-Itt megakad, könnyek gyűlnek a szemébe. -Miután szakítottunk, rá két napra házasodtam meg. Boldogtalan voltam. A lány viszont őrülten szerelmes volt belém. Így hát összefeküdtem vele. Megbántam. Terhes lett. Mikor izgatottan elmesélte nekem a dolgokat, lesokkoltam. Nem akartam apa lenni, nem akartam semmi mást, csak téged vissza kapni. Ezért, leüvöltöttem azzal, hogy ha nem veti el a babát, elfogom hagyni. Sírva könyörgött nekem, hogy gondoljam át. De nekem nem volt átgondolni valóm. Végül, megtartotta a gyermeket. Én beadtam a válópert, találtam egy okot. A gyerek pedig az anyánál maradt. Elmenekültem Amerikába, de visszatértem, és apám egyből megkeresett engem. Találkoztam az ex-feleségemmel és a gyermekkel. Második évét töltötte be. Mosolyogva néztem akkor, hogy fiam született, aki a füleimet és a szemeimet örökölte. Még sem volt igaz a mosolyom. Magányos voltam, viszont semmi ötletem nem volt. Befejezésül pedig véletlenszerűen a te egyetemedre mentem dolgozni, így újra láthattalak. Nem hittem el, hogy a sors ilyen jó szívű velem... Innen pedig már tudod.-Fújta ki a végére a levegőt. -A gyűrűt, pedig megszokásból hordom, már csak egy ócska ékszer.-Von vállat.
-Teee..!-Hajtom le a fejem, mire végre összeállt a kép a fejemben. -HÜLYE GYÖKÉR! Miért nem mondtad el? HA?! Olyan... Hülye vagy...-Zokogom el magam. -Ásd el magad, te gyökér!-Bújok hozzá, miközben ölébe ülök. -Én is szeretlek... Még mindig...-Szipogom. Elmosolyodik és ajkaimra csókol. -A fiaddal mi lett?-Érdeklődöm.
-Látogatom rendszeresen, és fizetem a gyerektartást.
-Humm.. Értem.-Hümmögök, majd beáll köztünk a kínos csend.
-Kibum... Lennél újra... a párom?-Kérdezi kicsit félve.
-A Tanárom vagy, és az Exem... Hát már hogy ne lennék!-Nyomok egy csókot a szájára. -Szeretlek ChanYeol.
-Én is téged, Kibummie.-Mosolyodik el, és ismét maga alá fordít.. Szép esténk lesz...
~°~
Azért.. nagyon örülök annak, hogy a sors visszahozta nekem a Yodám. Az egyetemet elvégeztem, a diplomámat pedig megkaptam. Hivatalosan is felnőttnek éreztem magam, nem csak egy taknyos gyereknek. Bár nem tudom hogyan jutottam el odáig, hogy angol diplomám van, és én még is divat tervező lettem, és modell. ChanYeol végig támogatott, mikor nyitottam egy saját boltot, a saját ruháimmal, és mikor már emberek tömbkelege látogatott el a ruha boltomba, felkeresett egy cég. Ezt mind Channak köszönhetem, mert az elején szinte nem is voltak vásárlók, így majdnem feladtam.. De ő végig mellettem maradt... Szeretem őt.. És ő is engem, és ez így jó..
